Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-03 / 154. szám

uiKunmK írjak Lőrinci ötéves terve Ma érkezik Bonnba Be Saulié és hé! minisztere A község ötéves tervéről tárgyalt legutóbbi ülésén a lő­rinci tanács végrehajtó bizott­sága. Szentgyörgyi János vb- elnök elsősorban a villamosí­tásról számolt be. Ebben az évben négy és fél kilométeres villanyvezeték kiépítésével be­fejeződött a község villamosí­tása, 4,8 kilométer járda épült, 318 ezer forintos költséggel. A selypi körzeti orvos részére orvosi rendelőt és lakást vá­sároltak 260 ezer forintért, s ebben a költségben a vörös- majori orvosi rendelő létre­hozása is szerepel. A kultúrház és a házasságkötő terem ren­dezésére 50 ezer forintot köl­töttek, egyéb községrendezési célokra 60 ezer forintot. Az ötéves terv három első évében 648 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a község lakói. Az állam egy­millió forinttal járult hozzá a vörösmajori lakások renoválá­sához. Ez az esztendő is sokat hoz a községnek, megvalósul a ré­gi terv, a vízmű vesités. 750 ezer forintból építik meg a törpe vízmüvet és a vezetéket a meglevő artézi kúthoz. Az első év végére egy utca lakói­nak már házhoz szállítják a vizet. Az iskola rendbe hozá­sára 155 ezer forintot, utca­burkolatok felújítására, víz­levezetésre 470 ezer forintot használnak fel. 250 ezer forin­tot a tanácsi kezelésben levő lakóházak, épületek felújítá­sára költenek. Ebben az évben közel 3 mil­lió forint értékű munkát vé­geznek a községfejlesztésben. Biztató a község távlati ter­ve is: 8 tantermes iskola, pe. dagóguslakások építése, út- kövezés, fásítás, fürdőépítés és a járdaépítés teljes befejezése szerepel a tervben. A dolgozók a beszámolóból, s a minden­napi életből is láthatják, jó úton van a község ahhoz, hogy kellemesebbé, kényelmesebbé váljék lakóinak élete. Szamosvári Ferenc, Recsk Rendezik a Jeruzsálem utcát még nem tudják, hiszen a szál­lításon sok múlik. Mindeneset­re S brigád tagjai igyekeznek, hogy rajtuk ne múljon a gyors átadás. Szorgos munkájukért az ar­ra járók és az utca lakóinak nevében előre is köszönetét mondunk. Szlovák Pál, Gyöngyös Segítenek a honvédek A lap június 16-i számában „Protekció, vagy kötelesség” címmel cikk jelent meg arról, hogy a gyöngyösi 65. sz. üveg­boltban a vevő reklamációjára az ott tartózkodó ellenőr azt a választ adta: „Hiába szerzett protekciót, a vázát nem cse­réljük vissza.” Mivel a szóban forgó ellenőr én vagyok, meg kell jegyeznem, hogy olyan kijelentést, amit a cikk nekem tulajdonít, nem tettem, hiszen magam is azon az állásponton vagyok, hogy a gyári hibás árukat ki kell cse­rélni. Igaz, hogy a cikk nem említi a nevemet, de említi a bolt számát és bárki kevés fá­radsággal megállapíthatja, hogy rólam van szó. Éppen ezért kérem, levelem leközlé- sét. Ács Antal, Gyöngyös. sön a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatósága a taxaméter nélküli tehergépkocsik taxi­ként való közlekedtetését. Vál­lalatunk mindent elkövetett, hogy az órákat beszerezze, azonban ez nem járt eredmény­nyel. A gyöngyösi tehertaxi-forga- lom megjavítása érdekében egy javított taxamétert leküld- tünk, így jelenleg két tehertaxi közlekedik. Sajnos, további ja­vulás csak abban az esetben várható, ha felettes hatóságunk a taxaméter órák számát eme­li vállalatunknál; Zcntai Mihály, 4-es számú AKÖV Alakulatunk KlSZ-alapszer- vezete másfél éve áll kapcso­latban a mátraderecskei tégla­gyári és községi KlSZ-alap- szervezettel. Minden munkába szívesen segítünk a szolgálat után. Részt vettünk a répa- egyelésben, és számos mező- gazdasági munkában, de segí­tünk a kulturális műsorok ren­dezésében is. Az építők napján mi biztosítottuk a műsort, s a bálhoz a zenekart. De már elő­zőleg úgy is segítettünk, hogy alakulatunk KISZ-tagjai két hétig minden másnap társadal­mi munkában eljártak a kul­túrtermet vakolni, hogy az épí­tők napjára elkészüljön; Segítségünkért nem vártunk soha különösebb köszönetét, csupán annyit kértünk, hogy a mátraderecskeiek legalább annyi megbecsülést adjanak BONN: Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: Ma délelőtt kétnapos látoga­tásra Bonnba érkezik De Gaul­le elnök, Pompidou miniszter- elnök és hét minisztere kísére­tében. A látogatás során De Gaulle háromszor tanácskozik négyszemközt Erhard kancel­lárral. A francia miniszterek előbb külön-külön tárgyalnak nyugatnémet kollégáikkal, majd pedig két közös tanács­kozást rendeznek, amelyeket Bonnban máris elneveztek „francia-nyugatnémet minisz­tertanácsnak”. Bonnban is feltűnően élénk tevékenység tapasztalható a kormánypárt) úgynevezett de- gaulleista szárnyán. Az elmúlt napokban Adenauer és Strauss több beszédben és újságcikk­ben követelte a francia-nyugat­német együttműködés szoro­sabbra fűzését. Valamint azt, hogy De Gaulle mostani láto­gatását-használják fel a régóta tervezett politikai unió megva­lósításának erőteljes előmoz­dítására. Mégpedig, tekintet nélkül arra, hogy a Közös Piac többi tagállama, különösen az olaszok és a hollandok — a francia—nyugatnémet hegemó­niától tartva — az angolok nél­kül egy tapodtat sem hajlan­dók előre menni ezen az úton. A politikai unió terve már | régóta kedvenc témája a bonni szélsőjobboldalnak, különösen azóta, hogy időnkint feszültség mutatkozik Bonn és Washing­ton kapcsolatában. E jobbol­dali körökben arra számíta­nak, hogy a politikai unió ke­retei között rá tudják ma;i-’ erőszakolni terveiket nyugat­európai partnereikre és a Kö­zös piac gazdasági potenciál­jára támaszkodó politikai unió az Egyesült Államokkal egyen­rangú világhatalmi tényezővé válik. Strauss egyik legutóbbi be­szédében hangsúlyozta, hogy „az európai integrációhoz” meg kell tenni a következő lé­pést, mégpedig úgy, hogy ála- kítsanak konföderációt a Kö­zös Piacnak azok az országai, amelyek erre hajlandók. így létrejönne egy „európai mag”, amely a későbbiek során majd kiterjedne. Csőmbe vátas&ol • • • LEOPOLDVILLE (MTI): Moise Csőmbe bejelentette, két íjapon belül válaszol Ka- szavubu elnöknek, hogy ta­nácskozásai nyomán kit tart a legalkalmasabbnak a kongói miniszterelnöki tisztségre. A katangai szakadár politikus, aki néhány napja a „nemzet­mentő” gyanús szerepében tűnt fel Leopoldville-ben, szer­dán kapta azt a megbízást Ka- szavubutól, hogy folytasson puhatolózó jellegű tárgyaláso­kat a kongói pártok és frakciók képviselőivel egy újabb kor­mányalakításról. Előzőleg a Csombe-féle Conakat és a Ka- szavubu-íéle Abako párt között megegyezés jött létre. Leopoldville-ben most azt találgatják, vajon Csőmbe sa­ját magát ajánlja-e majd mi­niszterelnökként Kaszavubu kegyeibe. Gizenga volt miniszterelnök­helyettes az ígérgetések ellené­re még mindig börtönben van. Tehertaxi ügyében - még egyszer Az olvasó kérdez Szíves§ég-e az utasok felvétele ?... Nem lehetne a fürdőzők érdekeit figyelembe venni? Hivatkozással a Népújságban megjelent cikkre közöljük, hogy a vonatkozó kormány- rendelet értelmében a közleke­dési vállalatok csak jól műkö­dő taxaméterrel felszerelt te­herkocsikat tarthatnak taxi­ként forgalomba. Rendelet alapján tiltotta meg Gyöngyo­C5UÄKA PérBÍL ­PRÁGA (CTK): Amost Per­nor észak-csehországi libereci német nemzetiségű csehszlovák állampolgár önként jelentke­zett a csehszlovák államtoizton- sági szerveknél, és közölte, hogy a nyugatnémet kémszoi- gálat csehszlovák területen végzendő kémkedésre akarta rábírni. Pemer elmondta, hogy a nyugatnémet kénisaol gálatn ál a 49, sz. ügynökiként vették nyilvántartásba és legutóbbi nyugat-németországi útja során környékezték meg, amikor meglátogatta Mainz-Gustav- bergben élő 81 éves édesany­ját. Megfenyegették, hogy ha nem áll kötélnek, nem láthat­ja többé anyját. Katonai jellegű adatokért Fememek esetenként 50 nyu­gatnémet márkát ígértek. Kö­zölték, hogy anyjának, aki ha­vi 150 márka nyugdíjat élvez, fia kémtevékenységéért „egy­házi szociális segélyt” juttat­nak. Pemer azt a látszatot keltet­te, hogy elfogadja a nyugatné­met kémszolgálat ajánlatát, majd néhány napos kiképzé­sen vett részt a maina-frank- furti Adler Hotelben. Csehszlo­vákiába való visszatéréseikor rejtjeltáblázatokkal látták el. Azt az utasítás kapta, hogy az értesüléseket anyjának címzett magánlevelekben közölje. Per­rier részletes vallomást tett az állambiztonsági szerveknél. Az utóbbi időben egyébként Csehszlovákiában több mint 30 nyugatnémet kémet lepleztek le. Események — sorokban MOSZKVA (MTI): A Kremlben megnyílt a szov­jet-bolgár kormányközi gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság ülé­se. KAMPALA (TASZSZ): Az ugandai belügyminiszter bejelentette a parlamentben, hogy a hadsereg élére az ed­digi angol parancsnok helyett az afrikai Opoloto ezredest ne­vezték ki. Ezzel egyidejűleg a vezérkar öt magasrangú an­gol tisztje is ugandai tisztek­nek adta át a helyét. NAIROBI (TASZSZ): A kenyai kormány döntést hozott az európaiak által el­hagyott, vagy elhanyagolt bir­tokok elkobzására. Eddig 50 nagyobb gazdaságot vettek ál­lami kezelésbe minden kárté­rítés nélkül. Szerda óta „Ke­nya hangja” néven állami rá­dióállomásként működik a Broadcasting Corporation ke­nyai magán-rádiótársaság le- adója. A rádióállomás államo­sítása alkalmával Kenyatta miniszterelnök kijelentette, hogy a „Kenya-hangja” a jö­vőben a kormány politikáját népszerűsíti. KAIRO (TASZSZ): A Radfan hegység térségé- ban az arab felkelők lelőttek egy angol helikoptert, felrob­bantottak egy katonai teher- gépkocsit, valamint nagy­mennyiségű fegyvert, hadi­anyagot, és rádióadókat zsák­mányoltak. Az angol csapatok a felkelők nyomáséra több ponton visszavonulásra kény­szerültek. HELSINKI (AFP—ADN): Befejeződött a nemzetközi rádió- és televízió szervezet OIRT és az európai rádiószö­vetség képviselőinek megbe­szélése. Megállapodtak abban« hogy az Intervízió és az Euro vízió rendszeresen, műsort cse­rél és a két szervezet a jövő­ben együttműködik a sport­közvetítésekben, valamint a szí­nes televízió fejlesztésében. RANGON (Reuter): A bunmai kolerajárványnak a múlt héten öt halálos áldo­zata volt. A megbetegedettek száma 58. TOKIÓ (AFP): Áprilisban Japán lakosságá- ! nák száma 98 438 936 fő volt. ! A jövő évben a lakosság száma meghaladja a száz milliót. szilagyi Franciska, Ecséd: Levelét köszönjük, közöltük la­tiunkban. Kérjük, keressen íel ben­nünket soraival a nyári szünet alatt Is. Szlovák Pál, Gyöngyös: Soraival teljes egészében egyet­értünk: akadnak még olyan embe­rek. akik tönkreteszik a mások fá­radságos munkájával létesített parkot, letörik a virágokat. Való­ban össze kell fogni a jóérzesu embereknek és megakadályozni az ilyen rombolásokat. özv. Majláth Mihályné, Nagyfü- ged: Panaszát kivizsgáltatjuk az Ille­tékesekkel, s a kivizsgálás ered­ményéről levélben értesítjük. Kérjük, legyen addig türelemmel. Gyöngyösre „TÜZEP-ügyben”: Kérjük, közölje nevét és címét, mert sérelmét csak igy tudjuk ki­vizsgálásra továbbítani a TÜZEP- hez, és az AKÖV-höz. Névtelen panaszokkal nem foglalkozunk! Toldy Antal, Gyöngyös: örömmel olvastuk leveléből, hogy első volt Gyöngyösön, aki kajszi- barackot vitt a vásárlóknak. To­vábbi eredményes munkát kívá­nunk a kertészkedésben. Vági Antalné, Gyöngyös: Panaszával keresse fel gyöngyö­si munkatársunkat, G. Molnár Fe­renc elvtársat. (Gyöngyös. Jókai u„ KISZ-bizottság épülete.) Bodnár Béla, Eger: Észrevételét továbbítottuk a Park Szálló vezetőinek. Válaszu­kat lapunkban közöljük. ) HMiPti-fS&G 1964. július 3., péntek Bizonyára hálátlannak tart a kalauz, hiszen minden reg­fel felvesz Horton, az Eger— Budapest között közlekedő au­tóbuszra, ha nem is mindig jó­kedvvel — mégis írnom kell, mert felháborított múltkori vi­selkedése. Június 19-én, miután a bérleteseket felvette, öt ülő­hely maradt szabadon a kocsi­ban. Hét utas — köztük egy asszony a beteg kislányával, a Budapestre hivatalos értekez. letre utazó mérnök és néhány idős ember, aki a hatvani kór­házba akart utazni —, mégis lemaradt. Az autóbusz veze­tője figyelmeztette a kalauzt, miért nem veszi fel az utaso­kat, ő azonban azt a választ adta, nem bajlódik „ezekkel”, majd a következő busz elviszi. Vajon miért nem érti meg, hogy nem az utasok vannak a j kalauzért, hanem fordítva. Ar­ról nem beszélve, hogy gazda- 1 ságosabb is lenne a tele autó-1 busz. Az emberi magatartásról t még annyit, h^gy a bejáró utas. t ársak véleménye szerint is, i hiányzik szótárából az udva­riasság. Vajon miért gondolja, hogy szívesség az utasok felvé- 1 tele? — kérdi a hortáak nevé-| ben dr. Czibolya László. ... Festői környezetben van a mátrafüredi strand. Sok ven- l déget csal ide a fürdési lehe­tőség, de a vendégeknek jogos | panaszuk is akad. A fürdőzők egyetlen pohár szódavízhez! sem juthatnak, mert a strand I felé nincs kiszolgálás. A viz- ( művek befalaztatta a strand • felőli vendéglőbejáratot, mond­ván, hogy azon keresztül jegy-1 váltás nélkül bejuthatnak a fürdőzők. A vendéglátóipar vi­szont nem hajlandó kiszolgálni az ablakon keresztül, amíg, az i ajtót vissza nem teszik. A két; vállalat vitatkozik, a strando­lok szomjaznak. Mert kinek i lenne kedve egy pohár sör kedvéért felöltözni, átmenni a Nemigen volt, sőt bátran elmondhatjuk, sosem volt ne­künk pénzünk egy csomóban. Krajcártalanok voltunk na­gyobbrészt. Azon a nyáron pe­dig teljesen pénz nélkül áll­tunk. Apám elszegődött Cövek Nagy Gáborhoz, a cséplőgépes­hez. A távoli megyékben ba­rangoltak, bércsépléseket vál­laltak. Apám mindenese volt Cövek Nagynak. Szaladj ide, szaladj oda, mérjél, írjál, szá­molj, fűtsél, kezeld a gépet, félóra múlva visszajövök. Hol­ott pedig huszonnégy óra múl­va se jött vissza, sokszor két napig egyfolytában ivott a kocsmában ... Minden nyáron vele volt, minden nyáron be­csapta, mégis rá tudta beszélni, hogy vele menjen, fűt-fát ígérve hiszékeny, jó apámnak. Tudtuk, hogy madj csak szep- ! temberben jönnek haza, ha majd a herét, bodorkát is el­csépelik.' Így hagyott otthon 1 bennünket apám Péter-Pálkor, lazon a nyáron is. I A krajcártalanság ösztökélt aztán engem arra, mint máso­dikos kis diákot, hogy elsze­gődjem a kőművesekhez, tég­lahordásra. Kibeszélhetetlenül vágytam egy tornanadrágra, tornaingre, gumicipőre. Vá­gyamról többször beszéltem édesanyáimnak. — Mit csináljak, kisfiam, ha nincsen rávaló!... Ez a Cece néni se jön ide mostanában, hogy eladnék neki valamit. Cece néni vén, pipás cigány­asszony volt, edénnyel és ócs­ka ruhával kereskedett. Akkor építették a faluban az emeletes Népbankot, és én hét­főn reggel jelentkeztem Hak- ker pallérnál. Hakker italos ember volt, akkor reggel is a kocsmából jött ki a munkára. Vérben forgó szemmel nézett rámj — Mit akarsz, te kölyök? — Téglát hordani! — felel­tem; — Osztán bírod? — csodál­kozott keveset. — Bírom! Barackot nyomott a fejemre, s felvett egy korona napszám­mal. És én hordtam a téglát. A tégla harmadnapra kisebezte újjaim hegyét, serkedezett be­lőlük a vér. Esténként vizes borogatást rakott rá édes­anyám, és azt mondogatta, hogy nem nekem va\ó még a téglahordás. Én azt vetettem ellen, hogy majd csak kihú­zom ezt a hetet. — Hat korona, édesanyám! Milyen sok pénz az! El is jött a szombat. Feláll­tunk napszámfizetésre. Az utolsók között szólították az én nevemet. Egy téglarakás tete­jén ültünk öreg barátommal, Gyula bácsival, akivel az áll­ványokon hozott össze a közös sors, mert hát vége felé már targoncával hordtuk a téglát: az öregember és a gyerek — múlt és jövő. Gyula bácsit azó­ta sem tudom elfelejteni, mert az első ember volt ezen a vilá­gon, aki belém lopta a szomo­rúságot, aki megtanítana ve­lem, hogy vannak szánandó emberek ezen a íöidón. Mert Gyula bácsi szegény foltozó szabó volt, de elromlott a sze­me, és nem tudott az iparban dolgozni. De az egyik fiából ügyvéd lett, a másikból mér­nököt nevelt, a lányát pedig egy gazdag nagykereskedő vet­te el... ö meg sovány nap­számból tengette napjait. Hat koronát kaptam, boldo­gan szaladtam haza. Megve- hetjük a tornainget, sapkát, ci­pőt. A segéd összecsomagolia szé­pen a tornafelszerelést, átkö­tötte zöld szalaggal: édes­anyám a kasszához ment, le­számolta a hat koronát. A kö­vér rövidárus a kassza üveg­lapjához ütögette a koronákat. Az utolsónál lekopott a képé­ről az üzleti mosoly: — Ez a korona hamis, ké­rem! — s újra verte az üveg­hez. — Hamis pénz!... Hami­sítvány! ..; Nikii, nem ezüst!... De még nan is nikliből, hanem cinkből hamisították ... Ott álltunk ütődötten a kasz- sza előtt. Én hófehéren, édes­anyám színtjátszva kapkodta el égszínkék szemét a kereskedő gyanakvó tekintete elől. — Kérem, ezt a pénzt nem fogadhatom el, tessék kicserél­ni! Igen, tessék kicserélni. De nem volt nekünk hetedik ko­ronánk. így aztán a segéd el­vette tőlem a csomagot, és ki­szégyenkeztünk a boltból. Kint az utcán mintha édesanyám ez alatt a pár perc alatt öregasz- szonnyá váLt volna, pedig még alig túl a harmincadik élet­évén. — Csalók! El akarták sózni a hamis koronát! — hangzott utánuk a boltból. ★ Hakker előtt álltam fent az állványon. Szája okádta a füs­töt és a szilvapálinka illatát. — Mit akarsz? ... Nem vesz­lek vissza, mert három napot lazsukáltál! . . . — Nem ezért jöttem én. Hakker úr. kérem*— mutattam neki felsebzett ujjaimat. — ha­nem azért, mért szombaton egy rossz koronással tetszett Ä* zetni... Válaszol az illetékes A vásaügyben vendéglőbe, aztán újra befi­zetni a belépőjegyet, levetkőz­ni és folytatni a fürdést. Nem lehetne egyeztetni a két válla­lat érdekeit? — kérdezi a für­dőzők nevében Gyenes István. Nemrég kérdeztem az arra lakó dolgozók nevében, meddig késlekedik a gyöngyösi Jeru­zsálem utca rendbe hozása? A választ a gyakorlatban kap­tam meg. ördögh József 17 ta­gú brigádja 300 köbméter föl­det mozgat meg, hogy új út ké­szüljön el a Jeruzsálem utcá­ban. Ahogy a brigád vezetője mondja, a brigáddal együtt vállalja a felelősséget azért, hogy az út szép lesz, s jó mi­nőségű munkát végeznek. Az út elkészítésének határidejét Harminc nyugatnémet kémet leplezlek le Csehszlovákiában

Next

/
Thumbnails
Contents