Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-17 / 140. szám

Vendégtűrés vagy vendéglátás A külföldi szemével • •. Több mint 700 fiafal a nyári építőtáborokban Heves megye községeiben, városaiban megkezdődött már a készülődés a fiatalok között, hiszen a hónap végén a megyé­ből is elindulnak az első cso­portok, hogy az ország külön­böző részein segítsenek a bel­vízvédelmi, lecsapolási és a nö­vényápolási munkákban. Az idén a tavalyinál jóval több, 730 főiskolás és közép- iskolás fiú lány utazik a me­gyéből az ifjúsági építőtáborok­ba. A főiskolás fiúk a Győr me­gyei Lébényben csatornázási, lecsapolási munkát végeznek, a főiskolás lányok Szentmártan- kátán segítenek a növényápo­lásban. A középiskolás fiúk a Ko­márom megyei Naszályon pa­takszabályozást végeznék, a kö­zépiskolás lányok egyik cso­portja Városföldön, a másik csoportja pedig Nagykőrösön vesz részt a növényápolási munkákban és a gyümölcssze­désben. — Nem viéssz fel a jár­dára! — hördülök, rá ar­ra a három araszra, aki apró kis gatyácskában, slattyogó saruban ott bóklászik a szűk úttes­ten. Egy pillanatra meg- hökken, aztán gyors és ijedt iramodással már fenn is van a járdán. Egy teherautó most zúg el ott, ahol az előbb még a gaty ácskából kilógó két tömzsi láb szaporá- zott. Megnyugodva és meg­elégedetten ballagok to­vább. Néhány lépés után valami megrántja a nadrágom. A valami: mutat életre mentett is­merősöm az úttest köze­pén magabiztosan tán­torgó behemót óriásra és kajánul figyeli, merek-ei szólok-e. Nem merek. Túl ittas és túl erős ahhoz, hogy most KRESZ-oktatást tartsak a számára. Ütir társam szája fültől fülig húzódik, végigmér, hogy pipiskednie kell, mire tekintete a fejemig jut, aztán éles hangon rá­visít a férfira: — Nem mécc fel* te a járdára! És az egymázsás hús- tömeg riadtan tántorqg fel a házfalak mellé ... (- 6) Július 4—5-én Hevesen ren­dezik meg a megye szövetke­zeteinek ünnepét. A szervező bizottság már összeállítatta a kétnapos ünnepség programját. Szombaton délelőtt a szak­szervezeti kulturotthonban nyitjáik meg a hevesi járás ter­melőszövetkezeted által ter­melt zöldségféléik kiállítását a MÉK rendezésében. Ugyan­ezen a napon a földművesszö- vefkezeti cukrászdában kultúr- sarok-rendezvények keretében könyvaitkétokat, színes műso­rokat rendeznek. A délutáni órákban a ferl- túrcsoportofc és a község veze­tői fáklyás staféta kíséretében megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet. Az ünnepség este folytatódik a járási kultúrott- hónban, ahol -megtartják a III. Reményi Ede népi zenekari fesztivált. Előtte nyitják meg a Reményi Ede életéről, munkás­ságáról készült kiállítást a kultúrotthon előcsarnokában. Vasárnap az ünnepség a ze­nés ébresztő után. a község fő­terén készített szabadtéri szín­padon folytatódik, ahol az ün­nepi beszéd után a szövetkezeti I kulturális együttesek adnak „ jwhkétok patt felöltős, sovány öregúr már a boltba is mérgesen jött. Köszönt, az igaz. Köszönését senki sem fogadta, az is igaz. Ö ennek ellenére is harsányan követelte Budapest legújabb kiadású, nagy méretű térképét. Az egyik elárusítóvá meglepe­tésében önkéntelenül élébe tet­te a kívánt mappát. A furcsa vevő — szó se be­széd — kiterítette a pultra, bőrtokból rézfogantyús, régi­módi lupét vett élő és a fővá­ros utcarengetegének tanulmá­nyozásába mélyedt. Közben fennhangon dünnyögött, dör- mögött folyton. Az eladók nem értették, mi baja, nem is törőd­tek vele. — Mégiscsak hallatlan, ké­rem — kiáltott fél hirtelen és ráütött a térképre. Ezt a provokációt már igazán nem lehetett egyszerűen tudo­másul venni. Az egyik elárusító segéd, so­vány, ripacsos képű fiú, fél­beszakítva bensőséges társal­gását szőke, enniválóan csinos kartársnőjével, szigorú tekin­tettel mérte végig az okvetet- lenkedőt. — Felhívom a kedves vevő figyelmét, hogy ne verje szét nekem a szóban forgó kartog­ráfiai kadványt. Majd odahaza dádázza, ha már megvásárolta! Szabadna egyúttal megérdek­lődnöm, mivel szolgált rá erre a bánásmódra? — Maga ehhez nem ért, fia­talember — zsörtölődött to­vább a vevő, — Nem a térkép ellen van kifogásom, hanem a logikátlanság háborít fel, hogy két Gyöngyharmat utca is van. Skandalum! Egy a Rózsa dom­bon, egy pedig Rákospalotán. Mire jó ez? Kinek jó ez? Olyan fontos a gyöngyharmat? Az én régi térképem csak egyet tün­tetett fél. Emiatt, kérem, én fe­lesleges munkát végeztem. És ez a csirkefogó ismét szárazon megúszta. — Részemről a mély együtt­érzés — hajolt meg finoman a kék köpenyes ifjú. — Végül is, hogyan méltóztatott dönteni? Becsomagolhatom ? — Persze, persze — csillapo­dott le gyorsan az öregúr. — Tudja, az elkövetkező napok­ban gyakran lesz rá szüksé­gem. Mibe kerül? Válasz helyett számolócédu­lát kapott, azt a ^pénztárnál blokkoltatta. A szőke tündér­től a csomagoló rekesznél át­vette a tekercsbe sodrott tér­képet és kisietett a boltból. A kirakat üvegén át kuncog­va néztek utána a fiatalok. Még záráskor is utánozták, amint csapkodja a pultot és bozontos szemöldökei alatt szinte ijesztően villog a szeme. — És a kis fejéhez képest mekkora homloka volt a tatá­nak! — fintorgott pisze orrocs­kájával a szöszt — Mit szóltok A látogatók eltávoztak. — Géza — szólalt meg az őr­nagy, miután becsukódott mö­göttük az ajtó —, úgy látom, ez az ügy felkeltette érdeklő­désedet. Éppen neked való ma­zsola. Semmi nyom. semmi támpont, láthatatlan nő, miegy­más. Nem volna kedved hozzá? A köpcös elmosolyodott és kicsit megvonta a vállát. — Értem —•. váltott át hiva­talos hangra az őrnagy. — Dit­to főhadnagy elvtárs! A Fan­tes ügyet átadja Koleszárék- nak. A Televíziótól érkezett bejelentés kivizsgálását egyide­jűleg magára osztom, Haladék­talanul lásson hozzá. Huszon­négy órán belül jelentési ké­rek. Végeztem. — Ez így mindjárt másként hangzik — jegyezte meg elis­merően a köpcös nyomozó, s 4 XÍPUJíMG 1964. junius 17., szerda úgy surrant ki a szobából, mintha ott sem lett volna. Ez a különös viselkedésű fiatalember kiválóan képzett rendőrtiszt volt. Sikereihez nagymértékben járult hozzá, hogy hihetetlenül könnyen nyerte meg az emberek bizal­mát. Nem szerepet játszott, va­lóban minden érdekelte az ég­világon. Kollégái egymás közt Csecsemőnek hívták, mert ha kérdőn emelte valakire tiszta, porcelánkék szemeit, az illető úgy érezte, éppoly kevésbé ha­zudhat neki, mint ahogyan egy pólyásbábát sem csaphat be az ember. HARMADIK FEJEZET Meglepően rövid, de as éber olvasónak mégis sokat elárul Disszonáns hang volt ebben a fényes, csupa üveg, csupa nik­kel körúti könyvesboltban az öregúr dohogása. Másfajta üz­letben, például hasonlóan mo­dern berendezésű közértben tu Évente ennyi külföldi láto- Tizezer gat Egerbe. Ez a szám ebben az esztendőben talán emelkedik is. Még csak a szezon elején tartunk, s már j 52 külföldi csoport kereste fel ^ Eger városát. Jönnek Keletről,^ Nyugatról, csoportokban, autó-- ^ buszon és turistaként, saját'' gépkocsin. Vannak, akik előre jelzik érkezésüket, sőt progra­mot kérnek az IBUSZ-tól, de megközelíti a tízezret azok szá­ma is, akik váratlanul érkeznek néhány napos egri kirándulás­ra. Akik az IBUSZ szervezte csoporttal jönnék, mindent megkapnak, szakképzett veze­tők ismertetik velük a várost, a környék nevezetességeit, s nincs hiányuk ételben, italban, talán még szórakozásban sem. De mi lesz azokkal, akik csak úgy, váratlanul befutnak a vá­rosba, mondjuk egy vasárnap délelőtt? Most róluk szólunk. Megpróbáljuk az ő szemük:.cl nézni a várost, és a tapasztala­tok alapján jegyezzük fel az orvoslásra váró bosszúságokat. Csalt nagyon büszkék va- magya- gyünk idegen- ^ I forgalmunkra, ■ “ *• csak éppen ke­veset teszünk a vendégek ud­varias eligazítására. A váro­son egyáltalán nem látszik, hogy várjuk a külföldieket. Se­hol nincs idegen nyelvű tábla, útbaigazító felirat. A külföldiek a járókelőktől kérdezik — kéz­zel, lábbal —, merre a vár, hol a benzinkút, a parkírozóhely * hogyan juthatnának étterem­hez, szállodához, vagy hol kap­ható a híres egri bor. A magyar nyelvű táblák mellé legalább német és francia feliratok kel­lenének, amelyek jelzik az irányt, hogy ne tévedjenek el az idegenek ebben a szűk vá­rosban, ahol még egy benn­szülött taxisofőrnek is éppen elég nehéz az eligazodás-. Hát még a külföldieknek, tábla nélkül! íme egy eset:- Néhány autó­Bank. busz egy egész gépko­csikaraván ér­kezik a városba, Csehszlovákia felől németek, franciák, len­gyelek. Megállnak a főiskola előtt, kiszállnak, nézelődnek és érdeklődnek. — Bank?... Bank?... — ennyi érthető széles gesztusok­kal kísért beszédükből. Szeren­csére akad udvarias ember a járókelők között, aki sejti is, mit akarnak a vendégek. A bankot keresik, nincs magyar pénzük, de van csekkjük és va­lutájuk, dollárban, frankban, márkában és zlóty-ban és most be kellene váltani, mert meg­szomjaztak, s fogytán a benzin is. Vásárolni nálunk pedig csak forintért lehet. Ezért vezet első útjuk a bankhoz. Ha az udvarias egri járókelő el is kíséri a külföldi csoportot az egri bankhoz, ez még nem je­lent' megoldást. A bank ugyan­is zárva, még csak egy tábla sem jelzi, hová fordulhatnak a külföldiek vasárnap, deviza­ügyben. Ha éppenséggel még délelőtt van, s akad önkéntes idegen- vezető, úgy a külföldiek eljut­nak az Idegenforgalmi Hiva­talhoz, ahol forintot ugyan nem kapnak, de végre megtud­hatják, hogy a Park Szállóban található az IBUSZ megbízott­ja, akinél beválthatják'valutá­júkat. Ha kicsi a csoport, kevés a külföldi, nincs is semmi hiba, de annál nagyobb, ha kimerül „a forgótőke”. Mindössze öt­ezer forint áll a megbízott ren­delkezésére, s ha ez az összeg elfogy, nincs tovább, meg kell várni, míg fordul a posta Eger és a főváros között. Kevés, nagyon kevés az öt­ezer forint! A közelmúltban kétszáz tagú francia csoport érkezett Egerbe, sok ezer frankkal a zsebükben. Negye­dének sem tudták beváltani valutáját, s igy ezek a vendé­gek költeni sem tudtak Eger­ben, ©S n Igen’ hol van- • • • “ nak az egri J pincék? — ezt pinCeKí kérdezik a külföldiek, amikor jóízűen megebédeltek a Park Szálló éttermeiben és szeretnének látni néhány egri j ellegzetességet Ne álltassuk magunkat! Igaz, nagyon szépek műemlékeink, a külföldiek nagy részét azon­ban nemcsak a barokk épüle­tek vonzzák Egerbe, hanem többek között, a pincék, s a messzi földön híres borok. És tudunk-e Egerben borospincét mutatni a külföldieknek, fo­gyaszthatnak-e a számukra ro­mantikus környezetben né­hány pohárral a hamisítatlan bikavérből, vagy leánykából? Ha előre jelzett és szervezett csoport érkezik és ha Buda­pestről írásos engedélyt hoz­nak arról, hogy meglátogat­hatják az állami pincegazda­ság egri borpincéjét, akkor tel­jesíthető a kívánság. De ha nincs papír Budapestről, akkor nincs pincelátogatás Egerben! A pincegazdaság vasárnap zárva,s csak engedéllyel nyílnak a kapuk, így hát maradna még a Szépasszonyvölgy, De ezek a borospincék rendezetlenek, s nem alkalmasak külföldiek fo­gadására. Csak június első tíz napján közel 500 külföldi vendége volt 'a két szállodának. A szálloda saját vendégeit sem tudja pin­celátogatásra vinni. Ha a Park Szállónak lenne egy szépen berendezett, nagy pincéje a Szépasszonyvölgyben, vagy va­lamelyik termelőszövetkezet berendezkedne a külföldiek fogadására... Ez jövedelemnek sem lenne rossz, de — ami ugyanilyen fontos — nem men­nének el Egerből rossz száj­ízzel azok az idegenek, akik többek között a hangulatos bo­rozgatás kedvéért látogattak a városba. M [f- Mit nyújtunk a külföldíek­nyuj- nek? Mit té­tünk t ? 8201111 azért) IUIII\ • • hogy jól érez­zék magukat, hogy minél több valutát hagyjanak a városban, az országban? Keveset! A vá­ron, a műemlékeken, a kitűnő ételeken, esetleg a strandon kívül jóformán semmit. És ha a vendég szórakozni akar? Éj­félig még csak elhallgathatja a cigányzenét a Park Szálló ét­termeiben, vagy a teraszon, de aztán nincs tovább. A grill, amely tulajdonképpen éjszakai szórakozóhely lenne, egy óra­kor bezárja kapuit, s a külföl­di vendég — mehet lefeküdni. Nincs propagandája a szóra­kozásnak! A szálló halijában, vagy éttermeiben egyetlen ide­gen nyelvű felirat sem csalo­gatja a külföldieket a bárba. Igaz is, mit nyújt ez a grill, hiszen még egy énekesnő sincs?! Uí fii mis Lehet> h°gy mrUIIK nem egészen '« :pontos a meg- GS JOVe- határozás, de delmünk igazságot: az idegenforga­lomnak kettős a haszna. Hí­rünket elviszi a világba és va­lutát, sok-sok jó valutát hoz az országba. A valuta — valljuk be! — nagyon keresett „cikk”, és a vendéglátás biztos, jó jö­vedelem. Ha jól csinálják íj. Ha udvarias, jó házigazda módjára „engedjük” költeni a vendéget és pénzéért a műem­lékek mellé gondoskodunk szórakozásról és ha kell, még romantikáról is. Márkusz László Gazdag műsor a hevesi szövetkezeti napon Népi zenekari fesztivál, sportműsor, divatbemutató, könyvbál A község sportpályáján a já­rás legjobb szövetkezeti labda­rúgói mérik össze erejüket A KISZ-székíházban vívót- és asz­tali-tenisz bemutatót tartanak az egri Vörös Meteor- és a Dózsa-versenyzők. A délutáni órákban Bless János nemzet­közi mester 30 táblás szimul­tánt játszik a szövetkezeti sak­kozókkal. A szabadtéri színpadon gaz­dag divatbemutató után az eső órákban a legjobb kultúr cso­portok adnak műsort, majd az ünnepséget szabadtéri könyv­bál zárja. Az ünnepség keretében a he­lyi földmű vessző vetkezet bú­tor- és háztartási kiállítást tart. Ezenkívül a MÉSZÖV rende­zésében a községi pártházban kulturális kiállításon mutatják be a csoportok életét, az utóbbi 10 év munkáját. Ugyancsak itt kerül kiállításra a földműves­szövetkezeti múzeum eddig összegyűjtött anyaga. A tervek szerint mintegy tízezer látoga­tót várnak az ünnepségekre. Szabó Lajos PÁLYÁZAT amatőrfilm készítésére A Heves megyei MÉSZÖV a felszabadulás huszadik évfor­dulójára rendezett kulturális szemle keretében földműves- szövetkezeti tárgyú kisfilm ké­szítésére pályázatot hirdetett. Pályázhat minden amatőrfilm­készítő egyéni vagy közös al­kotással, fekete fehér vagy szí­nes kisfilmmél, néma, vagy hangos kivitelben. A film témája kötetlen, le­het dokumentum, játék, híradó vagy egyéb más témát feldol­gozói. Minden film- és magne­tofon-szalagot külön orsón fceH beküldeni. A legjobb filmkészítők juta­lomban részesülnek. Kategóri­ától rüggetlenül a díjakat azok a filmek kapják, amelyek a földművesszövetkezetek vagy megyénk dolgozóinak életét si­keresen ábrázolják. Ezenkívül ’ minden részvevő díszoklevelet kap, A pályázók 2000 forint ■ éiékű díjakat kapnak. Jelent­kezések és a filmek beküldési ■ határideje 1964. szeptember i 15. A pályadíjakat az amatőr- • filmfesztivál keretében' osztják ■ ki a nyerteseknek. A *1* *> é é AA*«!» »!« A »!• A ♦% A AAA »V* a homlokához? Mustéin te megirigyelhetné! Becsszóra! NEGYEDIK FEJEZET. Egy tolvajbanda kéxre kerül — Rövid szünet után meg­ismételjük a Televízió Híradó­ját és azzal mai műsorunkat befejezzük — közölte a bemon­dónő. — Kedves nézőink, jó éjszakát kívánok, a holnapi vi­szontlátásra. Mosolygott, biccentett, el­tűnt. Gosztola visszamosolygott, visszabiccentett, maradt. Előredőlt, megropogtatta de­rekát, nagyot nyújtózott. ■ Se­lyem házi köntösének ujja hát- racsúszott. A nyújtózásnak számtalan válfaja van. Gosztola szóban forgó nyújtózkodása példának okáért olyan férfiú lelkivilágát tükrözte, aki napközben a gondjaira bízott vállalat élén betegre dolgozza magát. Igás- barom egy taposómalomban, ólombánya riksa-kulija, való­ságos rabszolga. Joggal várhat­ja el, hogy legalább este, ami­kor a fáradhatatlanul végzett munka után holtfáradtan haza­tér, puha családi fészket talál­jon, és végre kis kényelemben is részesüljön. (Folytatjuk) ilyen zsémbelődés nem ritka dolog. Ott némelyik vevő rög­tön kibontja a papírcsomagot és dühös elégtétellel állapítja meg, hogy előérzete nem csalt: az eladó csupa zsíros töpörtyűt mért, bár ő kifejezetten húso­sat kért. Patáliát csap. Könyvkereskedésben egészen más a helyzet. Még utólagos reklamáció tó nehezen képzel­hető el. — Vezető kartárs, milyen árut adnak maguk a dolgozók­nak?! A múlt .héten vettem ízt a könyvet. Elolvasom, és mit tapasztalok?! A párbeszédek unalmasak, a konfliktus mes­terkélt, a stílus pongyola! Volt szívük azért huszonöt forintot elkérni? Miért nem a jobbik­ból mért? Mit gondolnak, lo­pom én a pénzt?, stb., stb ... Ném, ez képtelenség. Könyv­üzletben a vásárló illedelme­sen viselkedik. Belép, köszön, előadja kívánságát, átveszi a blokkot, fizet, hóna alá csapja szerzeményét, köszön és távo­zik. Mint egy kultúrlény. Dé a mostani vevő, ez a ko-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents