Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-12 / 136. szám
t ASZOKA Záborszky József és Mohr Tamás ZZZZ történelmi operája HHZ ■A „Zord időit“, nz „Osvegv én leánra“ írója i KKMÉNY ZSIGMOND Záborszky József zeneszerző és Mohr Tamás, a szövegkönyv írója, asz előadás előtti percekben a szabadtéri színpadon. A budapesti I. István Gimnázium szimfonikus zenekarát és énekkarát, a gyöngyösi művelődési ház vegyeskarát, két gyöngyösi zeneiskola fúvószenekarát' és a Danuvia Szerszámgépgyár férfikarát is az érdemes ügy szolgálata szólította a szabadtéri színpadra. Nem hallgathatjuk el a megyei és helyi szervek anyagi és erkölcsi áldozatkészségét sem. Az operaház fiatal énekesei lelkesedéssel szolgálták az új opera ügyét. Gárdos Miklós énekelte Aszoka királyt. Alakításában inkább a lírai elem uralkodott. NagypcU László Ganda szerepében kiválóan, az érett művész átélésével személyesítette meg a lányáért és vallási meggyőződéséért harcoló apát. Elénának, a szerelmes lánynak az alakját Szabó Anita mintázta meg. Rokonszenves egyénisége és kulturált, az érzelmeket árnyaltan kifejező hangja nagy hatást keltett. Szabó Sándor Taxilla fővezért énekelte és a partitúra- adta lehetőségek között igyekezett megfelelni feladatának. A főpapot Kiss László, a páriák szószólóját Borissza Pád énekelte, míg a kézművesek vezetőjét Boda Lajos jelenítette meg. ..Mint író és mint ember is, Kemény rendkívüli fényoidala- kat szokatlan árnyoldalakkal egyesített...” Az a Gyulai Pál állapította meg ezt, aki pedig egy irodalmi csoportban — az úgynevezett „irodalmi Deák-párt”ban — volt vele. De mert a nevezetes kritikus minden elfogultsága mellett is éles szemű ember volt, még ott, Kemény Zsigmondról tartott emlékbeszédéből sem felejtette ki az író és publicista „sokszor riasztó különösségeit, szaggatottságait”. Kevés ellentmondásosabb alakja van a múlt század magyar irodalmának (és politikai közírásának), mint a százötven esztendeje született Kemény. Az erdélyi fejedelmek leszármazottja — aki Széchenyi István ihletésére kapcsolódott be a harmincas évek reform-küzdelmeibe — szinte minden nemesi .kortársánál előbb és mélyebben látta meg, hogy „a nyomorúsággal viaskodók, abban állandóan elmerülök valósággal más nemzetet alkotnak, mint amiről mi disputálunk”. Ugyanakkor az 1848—49-ben megalkuvást hirdető, úgynevezett „Békepárt” egyik vezér- egyénisége lett és 1849 és 52 között olyan röpiratokat írt, amelyek nemcsak Kossuthot és a szabadságharc egyéb következetes vezetőit gyalázták, hanem saját múltjának haladó vonásait. Kemény Zsi gmond volt az első magyar irodalmár, aki cikkeiben felhasználta Engels Frigyes több tanulmányát. Kigúnyolta azokat „a mulatságos idealisták”-at, akik a múlt század 50-es. 60-as éveiben kialakulni kezdő munkásosztályt jfz egykori húbér- jobbágyság „egy újabb, csak éppen formailag különböző” változatának tartották. De továbbra is birtokos nemesként érzett és azt mondotta: a tőkés megvetni való, a munkás pedig — ha mozgolódni merészel — megfékezendő. A részletekben nagyszerű megfigyelések, világnézetében viszont makacs maradiság jellemzi Keményt, a közírót. Ezt az ellentmondást megsínylették idegei és élete utolsó évtizedében — 1865 és 1875 íközött — bomlott kedéllyel járta Pest utcáit. Nem dolgozott és nem is akart már dolgozni. A társadalmakat előrevivő haladás fölismerésének és a régi, a rossz védelmezésének tragikus ellentmondása jellemzi serit regényét is. A XVI. és XVII. század Erdélyének izgalmas- mozgalmas közegében játszódó regényei többségében <* történelmi környezet nem csupán díszlet — mint akár Jósika Miklósnál is — hanem egymást segítő és egymást gáncsoló emberek világa. A jellemek, amelyeket regényeiben fest, sokkal érdekesebbek és bonyolultabbak, mint akár az Eötvös József műveiben szereplő jellemek. Milyen összetett, önmagával is, környezetével is vívódó alak — például — a „szómba tos”~sá lett Péchy Simon- kancellár, a „Rajongók” hőse. Vagy a „Zord idő”- ben is milyen találóan rajzolja meg a mohácsi vészt közvetlenül követő idők jellegzetes alakjait. S felsejlenek a kor mozgató eszméi, mindazok, amelyek később katolikusok és protestánsok, Habsburg-pár- tiak és „török-pártiak” küzdelmében nyert szemléletesebb alakot. De — s ez Kemény belső tisztázatlanságát bizonyítja — realista fogantatásé szép prózai alkotásaiba (legközvetlenebb példaképének Balzacot tartotta) végül is eluralkodik a nagybetűs Végzet, amely gyakran a kiutat már-már feltaláló hősöket is a tragédia szakadékéba löki. Még művészi felépítésében legkiválóbb regényében, az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem korában (és részben udvarában) játszódó „Özvegy és leányá”-ban is érvényesül ez a zoi-d — és hamis — „végzet- filozófia”. A regény hőse, Mikes János oktalanul „nagystílű” gesztussal — nem is tudja* hogy miért — teszi szerencsétlenné saját magát és szerelmét, Tamóczy Sárát is. A hanyatló birtokos-nemesség öngyilkos hangulatú életérzése árnyékolja be Kemény annyi nagyszerű írói erényét. De nemcsak világnézeti ellentmondásaiban, stílusának nehézkességében is rejKk annak oka, miért nem olvassák ma már nálunk ezt a minden ellentmondásával egyetemben is oly érdekes írót. Emlékét mégis idézni kell, mert valahol azért a magvetők közé tartozott. Olyan magvakat hintett el a magyar történelmi regény termőtalajába, amelyek csak hosszú évek múltán, másoknál, az életművét alkotó kritikával tekintő utódoknál szökkentek virágba. A. G. Aszoka előtt hódol a nép. A kézművesek ajándékát adják át a hatalmas uralkodónak. 5000 önkéntes tűzoltó a megyében Évente 100 tűzeset oltásában segítenek — Készülődés Mitfoa pillanatnak az adott külön örömet, hogy szerzője Zá- borszky József, a gyöngyösi zeneiskola igazgatója operasaer- zői minőségben. Aszoka, a győzelmes hadak élén átló fiatal király beszünteti a vérontást, mert a gyermekek tiszrta lelkűkkel, testükkel megállítják a rohamra induló öldöklő sereget Azaz hogy nem a seregeit állítják meg, a király szívét és hatalmát fordítják a bélié és az élet felé védtelen ártatlanságukkal. így volt-e, nem-e, ki tudja? A legenda, az Aszoka királyról szóló történelmi és mondabeli értesülések így vallanak. Az opera rövid története: Aszoka, mint trónörökös Paitaflipuibrábain él. Beleszeret Aliénába, Ganda lányába. Az apa vallási meggyőződésből és kiasztfoeii különbségek miatt sem nézi jó szemmel Aszókat lánya méLlefct. A király meghal a trónra Aszoka lép. Hódító háború során ismét eljut Pataliputrába. Katonái már rohamoznák a várost, amikor fehér ruhás gyermekek élén Alérva jön a király elébe. Aszoka megállítja rohamra induló seregiét és megkegyelmez a város népének. Alóna megtalálja a boldogságot Aszoka ddátáa. Eddig az opera külső története. Ezt él kellett mondanunk) ahhoz, hogy a zenei anyagában figyelemre méltó zeneóráméhoz néhány észrevételt fűzzünk az ősbemutató kaipcsén. A téma kétezer évesnél idősebb, mégis mai, iglaz és fenséges. A fegyvertelen béke legyőzheti a háborút, ha az emberekben él az emberség és a bátorság. Ehhez az emberséghez és bátorsághoz, ezek megmutatásához hősök kellenek. Olyanok, akik előttünk és nekünk bizonyítják. önmagukat tetteikkel, eszméikkel, hitükkel, bukásukkal és megdicsőülésükkel. Jellemükben e nagy tanításnak sorsszerűén, logikusan kell megmutatkoznia. A háborúban is a békéért folyó küzdelemnek meggyőzőnek és megrázó- nak kell lennie. Nemcsak azért, mert a drámának, így a zenedrámának is szigorú szabályai vannak, hanem azért, mert túl közeli emlék még a legutóbbi ■világégés, hogy a háború rémeit pontosan és tévedésmentesien ismerjük. Arról is vannak fogalmaink, hogy a békét nem lehet csupán jámborsággal óhajtanunk, s nem egy adott pillanat szüli, de sok-sok áldozat. Az ősbemutató operájának szövegkönyvéből és cselekményéből ezit a számunkra nagyon is valós feszültséget a béke és a háború között nem lehet kiolvasni. Pedig az opera zenéjében és szándékában a modem ember harcos békességóhajtása kap hangot. Széles gesztusokkal tehetséges zeneszerző leikéből üzen a művészi hitvallás: a háború irtózatától 4 MPlfJSMG 1964. június 12, péntek himnífeus magasságokban járó kórus után is az veri* az érzésünk, mintha egy modem hangvételű oratóriumot hallottunk volna. Ez a szövegkönyv hibája, de nem a zeneszerzőé. A szövegkönyv epikus szövegekből és lírai versekből szövődik. A hősök személytelen vallomásokat, nagy szavakat mondanak, de nem viszik küzdelembe hitüket, elszántságukat. S ez nagy hiba, a mű születési fogyatékossága a szövegnél. Aszoka szerelmi megnyilatkozása és Ganda forrongó kitörése csak lelkiállapotot jelez, és nem azt, hogy a hősök igazuk győzelméért küzdeni is akarnának. A főpap harcra tüzelő imát mond, Taxilla, a fővezér vérontásra buzdít, de nem teljes eűszánással, nem a hős belső felándultságával, máidén kockázat vállalásával. Csak szólamszerűen. A küzdelem felbolydító folyamatát nem éljük át, csak az egymást váltó képekből érezzük, hogy a zenében fei-feltomyosodó gondolatok a himndikus vég irányába viszik a cselekményt. A hősök keveset mutatnak meg magukból. A szövegkönyv nem ad lehetőséget sem Aszókén ak, sem Taxilla fővezérének, hogy mint eszmékben ellenfelek, megmérkőzzenek. Pedig mennyi alkalom nyílik itt erre a tusakodásra témából és hősökből egyaránt. Duettek, tercet- tek nem születhettek meg ebben az operában, mert a szövegíró legtöbbször kikerülte a kézenfekvő konfliktusokat. Az első operai próbálkozására készülő Záborszky József így fogadta el Mohr Tamás szövegkönyvét az egyébként A gyöngyösi gaatoaéStéri színpad eseménye nemcsak Záborszky muzsikáját dicsérd, de azt a lelkesedést is, amely az opera színre hozatalát lehetővé tette. A fellépő együttesek sorát az állami Operaház balettkarával kezdjük, szólótáncosával, Dévényi Edittel az élén. A második felvonás üde színfoltját jelentették a kitűnő táncosak. A rendezés munkáját Sar- kady Lili vállalta. A tömeg- jelenetek hatása dicséri munkáját, a passzívvá sikerült főhősökkel a rendező sem tudott nagy elgondolásokat végrehajtani. A bemutatón a szerző állt a karmesteri emelvényen és a fiatalokból álló zenekart lelkes, fegyelmezett muzsikálásra késztette. Farkas András a megyei versenyre E hónap 21-én rendezik meg Tarnazsadány ban a megye önkéntes tűzoltóinak versenyét. A rajok a járási versenyeken már megmutatták felkészültségüket, tudásukat, s most a megyei versenyre készülnek. A nagy vetélkedő előtt érdemes azonban egy pillantást vetni az önkéntes tűzoltók eddigi eredményedre, munkásságára is. IGAZ LEHET EZ? (Játék a számokkal) Az Élet és Tudományban a „Kössünk jó barátságot a számokkal” című cikkben olvastuk, hogy legtöbben úgy gondolják: a számokat már az általános iskolában megismertük. Egyik olyan, mint a másik. Fő, hogy összeadni, kivonni, szorozni, osztani tudjunk velük. Pedig nem így van. Milyen szép, gyors fejszámolást végezhetünk például a négyzetszámokkal. Első példánk egy szorzás könnyű elvégzését mutatja be négyzetszámok segítségével. íme a példa: 16 . 36 = 42 . 92 — (4.9P = 362 _ 1296. Aki fejből tudja a négyzetszámokat, az asonml tudja, bogit 362 = 1296. Semmi az egész, mindjárt kimondhatjuk, hogy 16 . 36 = 1296. Igaz lehet ez? Lássuk csak: 16 . 36 nem egyenlő 4? . 92, vagyis nem egyenlő (4 . 9)2 és nem egyenlő 362- nel, vagyis nem 1296. Pontosan 720 forinttal csapná be a vevőt az az eladó, aki a fenti gyors fejszámolás alapján 16 db 36 forint értékű áruért 1296 forint összeget kéme. Mert: 16 . 36 = 4* . 62 = (4.6)2 = 24 2. A 242 pedig 576-tal egyenlő. Tehát, ha 576 helyett 1296 forintot kérünk a vevőtől, a „gyors fejszámolás” alapján válóban 720 forinttal csapjuk be (1296 — 516 — 7201. Erről egyébként könnyen meggyőződhetünk négyzetszámok nélkül is, mert 16 . 36 = 576. Persze, az „egyszerűség kedvéért” azt is mondhatnánk, hogy amivel több a téves ősz. szeg a valódinál, az 144. (720 — 576 = 144). Ez a 144 nem más, mint 100 -j- 44, ami egyenlő 100 + 36 -f- S, ami tovább egyenlő 102 + 62 -f- 23. Ha ezt hozzáadjuk a valódi végeredményhez (576), akkor megkapjuk a helytelen értéket (1296), és stb., stb. Ugye milyen egyszerű... * Az Esti Hírlapban láttuk azt a képet, ahol az öreg 122 éves néger, ifjú barátjával, a kétéves gyermekkel játszik. Megállapítja az Esti Hírlap, hogy az öreg és barátja közt 120 év különbség van. Azzal a jókívánsággal zárja a képaláírást, hogy remélhetjük, a két ember közt a jövőben egyre kevesebb életkor-különbség lesz ... Igaz lehet ez? Hát, ha mindketten akármeddig is élnek, kettőjük életkora közt mindig csak 120 év lesz a különbség ... Nem? Ötven év múlva a bácsi 172 éves lesz és a fiú 52. Lássuk csak? 172 — 52 ugyancsak 120 év különbséget ad. Mindig, minden időben csak 120 lesz a különbség. Minden jókívánság dacára. A számokkal vigyázni kell! (Dr. Szemes) A megyében jelenleg igen népszerű az önkéntes tűzoltó- moagalam. A községekben, mintegy 5000 önkéntes tűzoltó vesz részt a rajok munkájában, a nemrég lezajlott járási versenyeken 259 községi, és 41 üzemi raj számolt be felkészültségéről. A tagok nagy része férfi, azonban asszonyokat, lányokat is találunk közöttük. A testület munkájában zömmel termelőszövetkezeti tagok és munkások vesznek részt. Hiba lenne azt hinni, hogy az önkéntes tűzoltók tevékenysége csak a versenyekre irányul. A testület munkája ennél sokoldalúbb. Évről évre 1800-an rendszeresen ellenőrzik a községekben a lakóházakat, a termelőszövetkezeteket és segítséget nyújtanak a tűzrendészet! megelőző szabályok betartásához. Az elmúlt időkben átlagosan 100 tűz oltásában vettek részt évente, — ez a szám már egymaga bizonyítja munkájuk jelentőségét. Tavaly az oltások mellett 36 községben szervezett segítséget nyújtottak az ár- és a belvízvédelemben. Az önkéntes tűzoltótestület munkája a megyében kilenc- évtizedes hagyományra tekint vissza. A hevesi községi testület például 1882-ben alakult és jelenleg 73 taggal működik. Tagjai közül Tóth József, Valo- mcs László és Hajdú János több mint 40 éve vesz részt a munkában. A nagy múltú testület ma is szép eredményekkel dicsekedhet. Pár évvel ezelőtt kismotorfecskendő -szerelésben országos első lett, és ma már nemcsak saját községében, de más falvakban is eredményes tűzoltó munkát végez. hálás témáról és megkísérelte a lehetetlent: hitelesen megírt hősök nélkül, drámai feszültséget hordozó szöveg nélkül komponált zenedrámát. Az eredmény: zene dráma nélkül. Ez a zene azonban felemelte a lelkünket az Aszoka bemutatóján, a kórusok hálás tapsra ragadtattak bennünket, a második felvonás balettje elbájolta szemünket és szivünket, a király halál-áriája felébresztette belső szorongásunkat, de a drámai élmény nem születhetett meg: a -hit próbáját, a megtisztító és meggyőző drámai igazságszolgáltatást nem kaptuk meg az ősbemutatótól. Az esemény feletti őszinte örömünket nem csökkenti az a tény, hogy fenti észrevételeinket le kellett írnunk Zá- borszky első operai próbálkozása kapcsán. A szerző minden ízében muzsikus, modern és eredeti, aki néhány zenékari kompozíció megírása után most tör Id a szimfonikus zene korlátái közül és elkívánkozik a bonyolult hatások, a színpad, a drámai feszültség keretei közé. Ügy érzi, hogy korunk nagy érzéseit, gondolatait, kérdéseit a színpadom kell megszólaltatnia. Az első kísérlet tanulságait leszűrve, még nagyobb lelkesedéssel kell hozzákezdenie megírandó újabb operájához. Tehetsége és ez az ősbemutató kötelességévé is teszi ezt. mégis merészen új hangiatokat komponál. Hangulatot ébreszt, élményt indít el hallgatóságában, de — sajnos — mégsem adja a zenediráma fenséges és megtisztító hatását. A harmadik feivonásifc lezáró, meg kell szabadulni a hatalomra törő hódítók ellenében is. Záborszki József saját zenei nyelvén mondja el a gondolatait a történelmi téma ürügyén. a mai életről, a mai kor égető problémáiról. Dallamaiban, zenei ötleteiben, fordulataiban rengeteg élmény-anyag sűrűsödik. Művészi alázattal és Az elmúlt szombaton, a gyöngyösi szabadtéri színpad tágas térségében, az Orczy-kas- tély, földszintes házak és a Sárhegy őrködő szomszédságában ritka pillanatnak lehettünk tanúi mintegy kétezren: megelevenedett az indiai történelemnek egy fényes, kétezer év előtti mozzanata. S ennek a
