Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-11 / 135. szám
Aratás előtt Hozzászólás Agócs József hevesi főmezőgazdász cikkéhez A Népújság folyó hó 7-i számában olvastam Agócs József cikkét „Aratásra készülünk” címmel. A cikk szerintem alapos és felöleli mindazokat a tennivalókat, amelyek a legnagyobb nyári munkáik időszakában' egy termelőszövetkezetre várnak. Tekintettel azonban arra, hogy az egyes termelőszövetkezetek adottságai, lehetőségei különbözőek, így lényegesnek tartottam, hogy néhány kérdésben megvilágítsam saját termelőszövetkezetünk helyzetét, elmondjam tennivalóink lényegét. Mindjárt a munkaerőhelyzettel kezdeném. Nálunk, a füzesabonyi Petőfi Tsz-ben nem olyan kedvező a helyzet, mint Agócs kollégáméfcnál. Területünk nagyságához és belterjességünkhöz viszonylag kis taglétszámmal kell megoldani a feladatokat. Szövetkezetünkben jól bevált szokás szerint, minden nagyobb munka előtt, a ránk váró feladatokat a brigádgyűléseken vitatjuk meg az emberekkel. A vezetőség terveit az ott nyert tapasztalatokkal, javaslatokkal kiegészítve, közgyűlés elé terjesztjük. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt egyáltalán nem a formaság kedvéért csináljuk, hiszen — mint említettem — több éves tapasztalatunk, hogyha a tagság tud gondjainkról, részletesen ismeri a tennivalókat, azokba beleszólhat, úgy részt vállal azok megoldásában is. Termelőszövetkezetünknek több mint ezer hold kenyér- gabonát, 467 hold takarmánygabonát és 140 hold borsót kell betakarítania. Ez a terv szerint is 183 vagon szemes terményt, mintegy 300 vagon szalmát jelent, amelyeket időben kell, veszteség nélkül a tárolóihelyre, illetve kazalba rakni. A munkák elvégzésére a gépállomástól három kombájnt egy-egy szállítógéppel és egy rendrearatót kapunk. Gabonáink állagát, aratási lehetőségeit nézve, egy-egy kombájnnal 350—400 hold betakarításánál többre nem számíthatunk. Négyszáz hold tehát az a terület, ahol [kézzel kell aratni. Szövetkezetünknek a kézi aratás elvégzésére legfeljebb 80 arató áll rendelkezésére. A probléma úgy oldható meg, hogy — mint tettük azt korábban is — női tagjaink iparban dolgozó férjeit bevonjuk az aratásba, vagy az aratással kapcsolatos munkákba. Az így bevont családtagok műszaknormánként 20 kiló kenyérgabona vásárlására jogosulnak. Ezzel a módszerrel gazdaságunk jelentős munkaerőhöz jut az aratás idején. Gyorsítjuk az aratást azzal is, hogy a felülvetett takarmánygabonát kézi kaszával rendre vágjuk, majd két rendet egymásra helyezve, kombájnnal elcsépeljük. A szemtisztítást két mű^ szakban végeztük már az elmúlt években is és most is ez a szándékunk. Hajnali 4-től délig, déltől este 9-ig, váltott műszakban tisztítjuk a szemes terményt. Tapasztalatunk, hogy a 12—14 órás műszak, váltás nélkül kevesebbet teljesít, mint a 8—9 órás váltott műszak. A szalma kazlazására 4 kaz- lazó áll rendelkezésre. Két-két kazlazót úgy kapcsolunk ösz- sze, hogy 1—1 erőgép hajtja. A kazalozó brigád holdanként 1 munkaegységért kazlazza be a lehúzott szalmát. A jó kaz- lazásért külön prémium jár. A szalmalehúzók éjjel kazalaljat húznak, a két kazlazó üzemeltetésével pedig elérjük, hogy mindig közvetlenül az üres elevátor mellé húzhatják a szalmacsomót, így a kazlazóknak nem kell nagyobb távolságról, két- vagy több karos munkával elevátorba juttatniuk a szalmát. A z aratás közvetlen, jó J ' előkészítése mellett véleményem szerint gondot kell fordítani olyan tényezőkre, amelyek befolyásolják a munkát, tagságunk időbeosztását. A korai munkakezdés és a késői munkavégzés szükségessé tette, hogy a bölcsődékben és napközi otthonokban korábban fogadják és későbbig tartsák ott dolgozóink gyermekeit. Szövetkezetünk külön díjazza azokat a gyermekgondozókat, vagy nevelőket, akik ezt a többletmunkát vállalják. Intercedes történt az üzletek nyitva tartási idejének szabályozására is, olyképpen, hogy a legmesszebbmenőkig figyelembe veszik a szövetkezeti tagság érdekeit. A földműves- szövetkezet nagy megértést tanúsít és megállapodás született arra vonatkozóan is, hogy az általunk rendelkezésre bocsátott fuvarral az frnsz munkahelyeiken hűsítő itallal, trafikáruval keresi fel dolgozóinkat. Meg kell — a lehetőségekhez mérten — oldani a húsellátás javításának problémáját is. Az aratás idején szövetkezetünk harminc hízott sertést és hat szarvasmarhát vág le saját készletéből, amelyet kimérünk tagjainknak. A tagok a húst munka után vehetik át a brigádvezetőktől. P ondot okoz szövetkeze- ' T tünkben a zsákolás. Évről évre csökken azok száma, akik a 80—85 kilós Zsákokat hajlandók naphosszat a magtárba .. cipelni. Helyesnek tartanék ezért egy olyan intézkedést, amely kötelezővé tenné a terményfórgalmi vállalatok részére a hídmérlegen történő mérést, a tároló magtárakban pedig gabonafelfúvó alkalmazását. Próbamérések is igazolják, hogy a hídmérlegelés és a magtárt mérlegen történő mérések között nincs különbség. Ha a Terményforgalminak bér- és létszámkeret nem állna rendelkezésére, úgy a mérlegelő személyt a tsz is díjazhatná. Mindez lényegesen meggyorsítaná a munkát. Szövetkezetünknek az a k-' véleménye, hogy az aratás akkor van befejezve, amikor a lehúzott szalma már kazlaiban van, a tarlókon pedig a beütemezett műtrágyaszórást, tárcsázást vagy nyári mélyszántást elvégeztük. Ügy gondoljuk, az aratási munkálatok semmiképpen sem korlátozódhatnak a kizárólagos aratás elvégzésére. A jó gazda módjára gazdálkodó szövetkezet már az aratás közben is a következő év jó termésére gondol, egyben azt is előkészíti. Gál János, a füzesabonyi Petőfi Tsz főmezőgazdásza Tsz-elnökök értekezlete Gyöngyösön (Dr. Sándor József tudósító) A betakarítási munkák kezdete előtt értekezleten beszélték meg a feladatokat a gyöngyösi járás és a város termelőszövetkezeteinek elnökei. A járási tanács tanácstermében Juhász József, a mezőgazdasági osztály vezetője tartott tájékoztató előadást a mezőgazdasági munkák helyzetéről és a soron következő feladatokról Az előadást követően a legtöbb hozzászóló az idei termés eredmények megalapozásáról és a termelőszövetkezetek egymás közötti tapasztalatátadásának jelentőségéről beszélt. Molnár Nándor, a vécsi Rákóczi és a kisnánai Hunyadi Tsz elnöke javasolta a kapás- lucerna vetésterületének kibővítését, mert a vécsi határ gyengébb minőségű talaja is bő takarmánytermést hozott az első kaszáláskor. Többen elmondták az új telepítésű szőlőkhöz szükséges támberende- zésék nehézkes beszerzésének, a gépi alkatrészek hiányának problémáit. Felelőtlenség Kedden reggel Füzesabonyba befutott a pesti vonat. Éppen megállt, amikor a szokásos ötödik vágányról kiindult Eger felé a 6 óra 18 perces vonat. Csak a csoda mentette meg az állomást attól, hogy nem lett tragédia színhelyet Mint akiket kergettek volna, úgy ugráltak le a még mozgó vonatról az emberek, hogy elérjék az egri vonatot. Volt, aki elesett, akinek a salak felhasította a térdét, volt, aki sírt, mert fontos dolog miatt akart Egerbe érr.i, de olyan is akadt, aki — szerencsére üres! — vágányok közé esett. Mindez miért? Mert az állomás felelőtlenül, gondatlanul indított. Ezt a vonatot á pesti érkezése előtt ki kellett volna indítani, hogy ne keltsen pánikot, hiszen még ott állt a 6 óra 30 perces vonat! Igaz, nincs egyik mozdony homlokára se írva, hogy hová tart, ezért joggal gondolhatták a leszállók, hogy az egri vágányon haladó szerelvény — Egerbe megy. Hazánk egyik tehetséges, fiatal írója mondotta el egy író- olvasó találkozón, hogyan és főképpen miért lett író. Elolvasott ugyanis egy másik, hozzá hasonlóan tehetséges írótól egy könyvet, amelyet "zonnal a sarokba vágott, ezzel a felkiáltással: — Ilyet én is tudok írni!... — Es írt. Így lett író. Ezt hallva, elővettem Tolsztoj Háború és béke, Solohov Csendes Don, Nexö Szürke fény és Stendhal Vörös és fehér című izéit, elolvastam sorra mind. fáradságot és időt nem sajnálva. Miután elolvastam, egyenként a sarokba vágtam a könyveket és elkiáltottam magam: — Ez is kunszt? Ilyet én is tudok írni! És írtam. Így nem lettem író... (-6) Beszélgetés egy fiatal újítóval — ÍGY MONDTAK: többszörös újító? — túlzás ez talán ... Mindössze négy javaslatot nyújtottam eddig be. A két esztendő alatt. Miért? Hát, úgy eszembe jutott munka közben. S mert egyszerűbb, jobb volt a réginél: gondoltam, megcsinálom! Nem is volt más célom az elsővel, a munkatársak biztattak, hogy adjam be újításnak. Megpróbáltam. El is fogadták... A másik hármat már magamtól is bevittem az irodába. Beváltak mind a gyakorlatban ... így mondták: Hegyi József, az újító? Elektrolakatos vagyok én, az a tanult szakmám. Meg a vízvezetékszerelés, ha nincs is még egyelőre vizsgám belőle: benne vagyok már eléggé, 1961 óta csinálom, mióta a vörösmajori iparitanuló- íntézetből ide kerültem a ró- zsaszentmártoni IX-es aknához. .. Melyik volt az első? — A radiátor-szelep karikája. Régebben műanyagból készült, sok baj volt vele, én alumíniumból öntöttem ki. Jobb lett! Huszonegy éves. Az apja aknász volt. Nem őseitől örökölte a vasasok tudományát, magától szerette meg, vált fiatalon is alapos ismerőjévé. Olyan szakmákban kezdett el újítani, amelyikből még csak az idei nyáron szerez talán segédlevelet. Hát a többi? — Azután egy perselylehúzó szerszámot készítettem a szivattyúkhoz: alkalmazásával sértetlenül szerelhető ki a per[ Az egyik: Pócz Márton bent ült a szobában. Azt csinálta, hogy ült. És nézett. A nyitott ajtón át a feleségét, aki soha meg nem szűnő zörgéssel, papucsai kop- panásaival tett-vett a mindig fényes tűzhely és az örökké nyikorgó konyhaszekrény között. Pócz nem tudta miért, de most szépnek látta a feleségét. Már régen látta szépnek és őszintén szólva, még régebben volt gondja csak rá, hogy valóban szép-e a felesége. Egy idő után az ember tudomásul veszi a feleségét: Van. S emiatt voltaképpen nincs is. — Érdekes — tűnődött Pócz egy pillanatra — voltaképpen tehát akkor van, amikor nincs. Érdekes. — S megelégedetten vette tudomásul, hogy lám, a felesége most tetszik neki, pedig itt van előtte. Megszokottan. A kopogó papucsban, az egyetlen és mégis mindig tiszta sdaf robban. — Nem slafrok, pongyola! — Jó, legyen pongjmla — szoktak vitázni, és most el kell ismernie, hogy valóban nem slafrok, hanem egy szép nőhöz jobban illő pongyola. Ült és nézte a feleségét. Közben azon gondolkodott, vajon miért tetszik most neki? Hiába, vannak érthetetlen pillanatok az életben. Mint ez is. Nevetséges — kuncogott magában —, hogy minden különösebb ok nélkül, anélkül, hogy a felesége bármit is változott volna, egyszerre szépnek találVegyél fel tiszta inget Gondolkodni és emlékezni próbált: mióta látja szépnek? Egy perce? tíz? Tíz perce semmiképpen sem. Hát nem érdekes? — Annus! Hallod? Tudod, hogy most tetszel nekem? — kiabálta át a konyhába, az utolsó szót kissé leejtve, mert mondat közben rádöbbent, hogy olyat mond kd, amit voltaképpen nem is akart, amit nem is gondolt végig. Kicsit zavarba is jött. Ki tudja hány év óta először: a felesége előtt. Az asszony felkapta a fejét, aztán nagyot sóhajtott és csak ennyit mondott: — Vegyél fel tiszta inget! — s zörgött tovább a mindig fényes tűzhely és az örökké nyikorgó konyhaszekrény között. Pócz akaratlanul a kissé már megviselt sezlonra nézett. Ott hevert a tiszta ing. Aztán nagyot nyelt és dühös lett. Először magára, mert hajlandó volt egy- tűnő pillanatért áruba bocsátani álmait; aztán a feleségére, aki ott kopog a konyhában, soha meg nem szűnő, idegesítő zörgéssel. Vegyél fel tiszta inget. Lám, a világot csak két részre tudja osztani — morfondírozott Pócz —, a szennyes és tiszta ingek világára. Mást nem ismer. Számára a kettő között csak olyan átmenet létezik, amíg a piszkos ingből tiszta lesz. Kimosott magából mindent, s ami még van benne, azt rendre bevasalja az ing keménységébe, a kézelő, az ingnyak feszességébe. S az utóbbi időben, mintha rosszul is vasalna már. Megnézte még egyszer a feleségét. Nem, egyáltalán nem látta már szépnek Sőt, most kimondottan csúnyának vélte. A konyhai árnyak még jobban megnyújtották vékony, hegyes orrát, nagyra növelték hasát, s a kezdődő ráncok az árnyék jóvoltából, leleplezték a holnapi és kegyetlen önmagukat. Pócz ült és gyűlölködve figyelte feleségét. Itt élnek. Szoba, konyha: hat fal és egy válaszfal. Este, reggel, este, reggel, tél és nyár, és megint tél, és évek, és élnék együtt. Nem is napok jelzik az idő múlását. Nem. A tiszta ingek és a' szennyessé vált ingeik metronómja. Pócz Márton benn ült a szobában. És még azt csinália, hogy sajnálta önmagát. De a tiszta inget nem vette fél | A másik : Póczné már negyedórája azon töpreng, hogy mi legyen a gyerekkel. És lelkiismeret- furdalása is van. De mit tehetett mást Belenyomott egy kúpot és elengedte az iskolába. A láz lement, de lehet, hogy komoly a baj. Hogyan maradjon itthon a gyerekkel. Már nincs szabadsága, és a pénzre szükség van, fizetésnélkülire nem mehet. Ez a lakás nem lakás, másik kell és ahhoz pénz kell. Keze-lába gépiesen dolgozik, jár-kel a sötétedő konyhában, végzi dolgát, amelynek eredményét szinte le sem lehet mérni, ki sem lehet mutatni. De ha nem végzi el, hirtelen kibírhatatlan szennyé és felfordulássá sűrűsödik. Mosni is kellene. Jó lenne a mosógép, de előbb, mindennél előbb a lakás. Olyan az most számára, mint fáradt éjszakai vándornak az erdő fái közül ki villanó távoli fény. Erőt ad. Reményt. És célt. ..; És éjfél lesz, megint éjfél, mire végez a mosással. Csinálhatná holnap is. De mindig, évek óta mindig kedden végzi a mosást. Ezen nem lehet változtatni. Ez a ház rendje. És rend nélkül hová jutna az ember? A havi 600 forinton, amit minden negyedikén visz a takarékba, a keddi mosáson, a hétfői vacsorán, aminek vasárnap délről kell megmaradnia, ezen és a többin épül fel a rend, . sely, nem törik össze... A kazánlyuk tisztítása sem tetszett nekem. Mert a lejtős aknából akkoriban még kézi erővel lapátolták ki a salakot. Könnyen megcsúszhatott az ember, s beleeshetett a forró, tüzes, füstölgő parázsba. Volt már ebből ott baleset! Egy salaktepsit szerkesztettem, amely csigakerekeken gördül, sínpályán.... teljesen kiküszöböli a korábbi módszert, veszélyes, nehéz munka alól szabadítja fel a fűtót. Kaptam érte 300 forintot. Ezt az újítást már az idén nyújtottam be, akárcsak a negyediket: az önműködő szivattyúkapcsolót. NÉGY ÜJITAS, kapott érte vagy ezer forintot, összesen, ha jól emlékszik vissza. Megérte? — Nem a pénzért újítottam... de ha már pénz jár az elfogadott javaslatért, bővebben is mérhették volna egy kicsit. Az első alkalommal Szomszéd Laci bácsi még megkérdezte: mennyit gondolok az ésszerűsítésért? Megmondtam. Megegyeztünk. Elégedett voltam. De azután már egyszer sem kérdeztek meg... csak felbecsülték ... szerződést csináltak, s mondták, hol kell aláírni. Aláírta, ellenvetés nélkül? — Alá ... Nem szoktam én senkivel sem kötekedni. Jól jön minden összegben a pénz. Mennyit keres? — ötvenkét forinttal számolnak el naponta... Ügy hat- ötven körül lehet az órabérem. Három év után, nem gondolja, hogy valamivel több is lehetne Bent félnyöszörög az öreg fotel. — Csak ül és ül... istenem, milyenék is a férfiak ..; Ilyenek mind? — Annus! Hallod? Tudod, hogy most tetszel nekem? — és Póczné megtorpan egy pillanatra. A mondat első fele hirtelen, mint a forróságtól fuldoklót a hűvös szél, olyan váratlanul simította végig. Majdnem elmosolyogta magát. Aztán eljutott a tudatáig a nekem is, ez az elnyújtott, gunyoros szó, amely azonnal és tökéletesen megváltoztatta a mondat értelmét. Benn ül és nincs más gondja, dolga, minthogy lesse öt és várja, mikor lesz a vacsora, mikor teszi ki a tiszta inget... Igen. a tiszta inget... — Vegyél fel tiszta inget, Csúszott ki a száján a háziasszony gondossága. Legszívesebben visszaszívta volna. Ezek az ingek, most úgy érezte, hogy ezek az ingek valamiféle szimbólumot jelentenek. Elröppent éveinek szimbólumát, az évekét, amelyeket belemosott a szennyes ingekbe, s amelyek nyomán azok tisztán kerültek a testre. Belemosta a kedvét, keze puhaságát, a kivasalt ingek ráncai orvul átlopakodtak az arcára.... . í . De a gyerek jöhetne már... És kopogott tovább a tűzhely és a konyhaszekrény között, majd be, a tenyérnyi kamrába. Az ingeket készítette elő a mosáshoz... Gyurkó Géza már? Hívtak már másüvé, de a lakhely, a család — özvegy anyám, meg a feleségem — ide köt, Rózsaszentmártonba. És a becsület is! Többszörös újító. Mit tud az újítási mozgalomról, versenyről, ismeri-e a vonatkozó rendeleteket? — Plakátokon láttam mér többfelé is a felhívásokat, de többet aligha tudnék mondani... főleg a rendeletekről. Ja* majd elfelejtem, kaptam egy kis könyvet én is még a jó múltkorában: „Üjítási feladatterv .. ISMERI MAR, beszélgettek róla közösen, valamilyen ösz- szejövetelen? — Belenéztem már... láttam is egy-két dolgot, ami engem is érdekel, lehet, hogy megpróbálkozom majd valamelyikkel ... A munkatársakkal még nemigen beszélgettünk róla... pedig jó lenne. Több szem többet lát! Persze, ehhez kellene egy kis szervezés, egy kis biztatás is... Min töri a fejét mostanában? — Mindig akad valami munka közben. A múltkoriban is javasoltam egyet: a kazánházhoz valamiféle kaparórendszerrel történő tüzelőanyag-szállítást, de azt mondták: arra már van beadva újítás. Lehet... de megvalósítva is szeretnénk látni. Baj van a kivitelezéssel? — Elég lassan megy. Általában az újító végzi, ha nincs „fontosabb” munkája. Így bizony gyakran sokáig késlekedik egy-egy javaslat üzemszerű alkalmazása. Továbbra is újító marad? — OLYAN maradok, mint eddig voltam. Ha jobbat gondolok ki, igyekszem azt mielőbb gyakorlatba venni. Szeretem a munkám! S egyre többet akarok: igazi mesterévé válni majd egyszer a szakmámnak. A nyáron vizsgát teszek a vízvezetékszerelésből is, ősztől pedig technikumi hallgató szeretnék lenni! Levelező ... (gyónt) Vizsgáztak a párádi öregdiákok A parádi Fáy András Általános Iskola levelező tagozatának ötödik, hátodik, és esti tagozatának hetedik, nyolcadik osztályos tanulói jó átlaggal vizsgáztak június nyolcadikén. Legjobb eredményt értek él: Vass Sándor, Vass Sándomé, Vitai Jánosné, Kucsera Sándor- né, Holló János, Köteles Lajos- né, Vérségi István és Tankó Jánosné. A levelezők közül kiemelkedik az idős Tarjányi József, 4,8-as átlagával. A sikeres vizsgát hangulatos bankett követte. (könczöl) Mpumti 3 1964. június 11., csütörtök
