Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-10 / 134. szám
A LEGNAGYOBB M AGY AB ÉPÍTÉSZ Köszörűk pörögnek, VisítOZ- nak gyerekes rakoncátlanság- gal, bőrköté- nyes munkások hajolnak a vizeskádak fölé; zajban fogannak a palóc álmok, s régi hutásnépek unokái szövik üvegcsodákká szakadatlan, mesés vázákban, művészi kelyhek- ben... Nem először járunk Parád- sasváron, s nem is utoljára, a jubiláló öreg gyár szinte örök téma, mindig meglep valami újjal, érdekessél, valahányszor arra kanyarodik |itunk. Az üzem növekszik, fejlődik szüntelen, termékei is változnak évről évre, s az emberek felett sem áll meg az idő: fiatal generáció nő fel, izmosodik a gépek mellett, a tegnapi tanulók mára, holnapra észrevétlenül érnek mestereikké. A polcokon, asztalokon körös-körül szaporodó munkáik emlékeztetnek csak a hónapok, évek suhanására: egyre szebbek, egyre csillogóbbak az ólomkristályok. De az új csiszolóban nemcsak a kristályok, a szemek, arcok is jobban, vidámabban ragyognak! — Ilyen környezetben bizony jóval kellemesebb már dolgozni, másként megy a munka, mint a régebbi, sötét, s meglehetősen' egészségtelen műhelyben — válaszolja a legidősebb csiszolómunkás, Gábor Lajos. A szalag végén dolgozó, fényezéssel készre gyártó ember csak szakmájában számít itt „veteránnak”, korban inkább a fiatalok közé lehetne sorolni őt is. — 1936 óta vagyok a gyárban, ... Tanulóként kezdtem a hutában, de néhány nap múlva mégis úgy választottam, hogy csiszoló leszek. Él még a mester, Csonkái Lajos ... de már nem mintázza az üveget, nyugdíjas ... Emlékszem, amikor kezdtem, magánemberé volt még a gyár, s annyi poharat, vázát készítettünk csak, amennyi a Csevice-forrásnál emelt ajándékboltban elfogyott ... Azóta sokat változott a világ itt, a Mátra alján is: nyoma veszett a régi gazdának, eltűnt a csevicei kis ajándékbolt, a sok régi minta, külföldre küldjük munkáinkat, Franciaországba, Kanadába, s ki tudja, még merre... Fiatal «eged koromban megjártam a Még egy kis csiszolás és kész egy újabb boroskehel Sóküti Gyula keze alatt. (Foto: Pilisy; Azt mondja a feleségem: — Fiam, hozzál egy csomag vajat, meg ... A fiam én vagyok, mert a fiamnak neve van a háznál, az apjának, mármint nekem, csak az a megszólítás jut, amely tulajdonképpen a fiamé lenne, ha én nem hordanám. A fiam, azaz én, halkan morogva, mert a nagy „fiam” nem mutathat rossz példát a fiamnak, fáradt és megtört léptekkel elindulok a csomag vajért és a meg-ért, le a sarki önkiszolgáló boltba. Végtére is semmi az égésé. Az egyik oldalon bemegyek, veszek egy kis kosárkát, mint egy nagyra nőtt borostás Piroska, leemelek egy-két valamit a polcokról, kérek egy csomag vajat, fizetek, s a másik ajtón önkiszolgálva távozom. Semmiség az egész. Férfi vagyok, ennél bonyolultabb feladatot is bátran végrehajtanák: mi ez az örikiEmlékesés Lechner Ödönre ÍZ evés művész van hazánk- nek korai halála után a hetve- már tagozat vagy dísz, mely ban, kinek munkássága nes évek végén hároméves pá- valamely ismert stílus után- annyira újat tudott volna te- rizsi tanulmányutat tesz. Itt éléséből származna: a fal tel- remteni az építészet anyagoktól érik meg benne a gondolat, jesen sima, mint a kor színvo- szigorűan meghatározott mű- hogy az új magyar stílust fran- nalán álló vasbeton építészet is fajában, s talán épp ezért, any1- cia reneszánsz építészet korai kívánja, a homlokzat anyaga nyi vihart váltott volna ki,' fázisából próbálja kivirágoztat- majolika, finom gyöngyházzal, annyi ellenérzést, annyi vitát s ni. Ezt látjuk az Operával a megszokott párkányok telje- meg nem értést, mint Lechner szemben épült Népköztársaság sen eltűntek, a homlokzatot fe- Ödön alkotásai. Mindenki elis- útja 25. sz. házon (egykor a lül az Észak-Magyarországról meri, hogy vitathatatlan képes- MÁV Nyugdíj palotája), ahol te- jól ismert párta zárja le. s az ségű, kiemelkedő tehetségű al- hát már szakít Lechner az ak- ajtó-ablak körül magyar oma- kotó egyéniség volt. A cél, amit koriban itthon- divatos neorene- meritummal díszít. E művében maga elé tűzött, méltó tehetsé- szánsz és neobarokk stílussal. Lechner olyat alkotott, mely — géhez: a történelmi stílusok le- «Ugyanez az elv jelentkezik a továbbfejlesztve — az új ma- tűnése utáni, azok ekletikus fel- Váci utca Thonet-házon is: itt gyár építészeti stílus megte- újításának karában, a „neo”-k jelenik meg először díszítő remtéséhez vezethetett volna, virágzása idején új magyar elemként a majolika. Az a heves esztétikai háborúépítőstüust kívánt teremteni. * sikertelenség új útra ve- ság, mely már az Iparművészeti Sokan még ma is pusztán- a (A zetí a francia Múzeum körül is kirobbant, s majolika felhasználásában lát- ^ reneszánszra alapozva most ez to művet is jak,jelentőséget: pedig énnél , , ,, . . , megakadályozta ezt— s azt is, sokkal többről van' szó. nem lehetett megcsinálni, most hogy Lechner élebének hátraLechner Berliniben, a Schin- a helyi hagyományokhoz for- lévő csaknem másfél évtizedé- kel-akadémián tanult építésze- dúlva próbálja meg. A primi- ben újabb megbízást kaphas- tet; már itt feltűnik bámulatos tív népművészeti elemeket vele son. így gátolta meg a szakmai érzéke a formák iránt és nagy rokon fokon álló építészeti for- meg nem értés és féltékenység fantáziája. A német iskolát mákkal igyekszik párosítani: e jelentős művész pályájának olasz tanulmányút'követi, majd így jut el a perzsa és indiai épí- kiteljesedését. 1870. körül tér haza. Ez a kor tésaetig, s próbál monumenitáli- T echner Ödön mess-ze fei- az, melyben Pest-Buda—Óbu- sat alkotni. Saját útján jut el -Lj magasuk a XIX. szá- da széttagolt hármasából a ro- oda, ahova a nyugati építésze- 7sa/gL végének, a XX. század eie- hamosan fejlődő magyar pol- tét a vasbeton alkalmazása ve- jének építészei közül Korsze- gárság létrehozza Budapestet, zette el: a párkányok, oszlopok j-j építészet megteremtésére tö- az ország fővárosát. Rengeteg és más faldíszítő elemek teljes rekedett, hogy felszámolja az építeni való — s Lechner elvetéséig, a puszta sima falig az építészeti hazugságot. hazatérése után nyomban épí------se díszítette® felületen biz- , -■ formáikat az hí té ri irodát alapít. Első házai torit teret a népies eredetű far- mely * regl « még az akkor uralkodó neo- máknak. Elgondolását az Ipar- anyagokkal utánozta. Méltán reneszánsz elveket mutatják művészeti Múzeum épületén nevezte őt Lyka Károly „a leg- (Bajcsy Zsilinszky út 43. Veres valósítja meg először. A hatal- nagyobb magyar építésznek”. Pálné u. 9.). De — mint írja — más épület dísze a színes sző- célkitűzése- úi ma avar már ékkor is „ mint távoli ide- nyeg sátorra emlékeztető, moz- ce“OTU“se- UJ masyal ál, mindig egy magyar nemzeti galmas tető-architektúra, kö- építészeti stílust teremteni, stílus megalkotása lebegett zéptengélyben a hatalmas ku- magasra törő volt, s amit eb- slőttem,” Európa- s Észak- polával, melyet egy hársányan bői meg tudott valósítani az a Amerütoaszerté ekkor indul hó- sárga, gazdag tagozású majoli- énítészet történeténél® dító útjára a vasbetonvázas ka lantepna koronáz. Még to- maSyaor építészét, tortenetenef® technika — Lechner ezzel is vább jut Lechner a Postataka- fcgyik legragyogobb fejezete, megismerkedik, mikor feleségé- rékpénztár építésénél. Itt nincs Láncz Sándor Versek és dzsessz IRODALMI SZÍNPADOK NAP3A HATVANBAN szolgálás például a Kon Tiki-expedícióhoz képest?! Tehát be az egyik ajtón, kézben a kosár és megkezdem a tén- fergést a polcok között. Leemelek egy csomag izét, de az kicsi, tehát visszateszem. Illetőleg ez meg nagy, tehát visszateszem, s veszek egy közepes izét... Ez megvan. Nyúlok a másik polcra, matatok egy ideig, hol és mekkora az a micsoda, ami kell nekem, közben hátranézek, vajon nem a másik polcon van az, amit keresek?... S négy szempárral találom magam szemközt. Kettő darab szempár a kezem, kettő azt a polcot figyeli, amit én is néztem. Zavartan húzom vissza a kezem a micsodák közül és a tekintetem a másik polcról. Hirtelen, gyorsan, mert idegesít, ha sokan néznek, többek között ezért nem lettem színész és műkorcsolyázó. De miért néznek? Megyek tovább a pglcok között, hogy önkiszolgáljam magaim, nyúlnék valamiért, de önkéntelenül hátrar- nézek: most már három szempár figyeli léptéim, kosaram, kezem, tekintetem. De miért? Megtorpanok és zavartan toporgom egy helyben a tekintetek kereszttüzében és ekkor hirtelen belém- nyilatt a nagy felismerés: azt figyelik, lopok-e vagy sem? Három ember, fehér köpenyben figyel egy negyediket, engem, hogyan és miként károsítom meg a társadalmi tulajdont, mit és mennyit lopok. Tehát én itt nem önkiszolgálóm magam, hanem önkilopom; tehát itt nem vásárlási, hanem beszerzési körúton vagyok, s ennek keretében rövid néhány perc alatt a megbecsült emberek társadalmából sikerült a markecolók közé kerülnöm. Gyors és szédületes karrier! Mikor ide beléptem, tisztes családapa voltam, s néhány méter, egy-két polc, máris én lettem az az ember, akitől el kell venni a gyerekét, mert a lopott álma nem esik messze a fájától, akit ki kell rekeszteni a társadalomból, mert az önkiszolgáló boltot összetéveszti saját kamrájával. Most mit csinálják? Ha elszaladok, rendőrért kiáltanak. A rendőr jön, s hiába vagyok ártatlan, az emberek még otthon is azon rémüldöznek, hogy milyen megátalkodott volt az a férfi, a,ki... Mármint én! Sétálják ki lassan, s ne vegyek semmit? Ismét alkalmat adok ama otthoni megállapítás újbóli megtételére, hogy lassan már bevásárolni sem vagyok alkalmas. Mit tegyek? Kérjek panaszkönyvet? Nevetséges. Tolvajnak panaszkönyv, hogy beírhassa: fel vagyok háborodva, nem hagytak lopni, micsoda rendetlen rend van ebben az üzletben. Valaki kicsit kuncogva a fülemhez hajol: — Kedves vevő... Az egyik lábán cipő, a másikon papucs? Szégyenkezve oldal- gok ki a polcok mellett, átkozott feledé- kenység, kiröhögtetem itt magam, néhány vacakért, meg egy csomag vajért... Az utcán veszem észre, hogy a kezemben Icává, szappan, két csomag cigaretta és egy nagy doboz padlópaszta. Csak tudnám, hogy minek nekem padlópaszta? Különösen, ha az egészért nem is fizettem (egri) iésű előadásuk tartalmas, szín* vonalas meglepetésként szolgált. A fiatal Sőregi Kárain rendezését csupa játék, humor, kedvesség szőtte át. Ismerkedés, összeveszés, kibékülés — a szerelem egy-egy fázisfolyamatát találóan illusztrálták, jelenítették meg Várnai Zseni, Szabó Lőrinc, Paul Geraldy, Jobbágy Károly, és Radnóti Miklós költeményeivel. S ami újszerű volt a petőfibányaiak- nál: a modern verseket modem zenei aláfestés kísérte’ A két szavaló (lány: Horváth Erzsébet, fiú: Majláth József) kamaszos könnyedséggel, hiteles egyszerűséggel „látszották” a szerelmes fiatalokat, a verseket is úgy tolmácsolták, mint érzelmes, szenvedélyteli szerelmes vallomást. Jól illeszkedett az előadás hangulatába az a balett- és panto- mimszerű két tánckép (Hálóban, Látomások az utcán), amelyeket Orosz Éva, Bitóié Katalin, Székely Éva és Sőregi Károly mutattak be. Immár negyedszer került megrendezésre a járási színjátszó hét Hatvanban, s az iro. dalmi színpadok vetélkedőjéről elmondhatjuk — nem számítva a selypiek gyengén sikerült produkcióját —, hogy sok új színt és tartalmat' mutatott meg a hatvani járás kulturális eredményeiből. Jóllehet, a zsűri a hatvaniaknak juttatta az első díjat jelente ólomkristály vázát és az arany- oklevelet, vitathatatlanul a pe- töfibányaiaktol kaptuk az igazi irodalmi élményt és hangulatot. A konzervatív füleknek szentségtörésként hat egy-eg) költemény, hozzáillő dzsessz- melódiával. A konzervatív fülek és szemek gazdái fanyalogtak ugyancsak, amikor a tévé képernyőjén Karl Sandburg, a nagy amerikai költő szavalt, Gene Kelly pedig mindjárt eltáncolta a verset. Ártott-e, árthatott-e a sok fölösleges fontoskodás bármit is az újszerű szépnek? Semmi esetre sem! És nem is árthat. Patak; Dezső ÉÉ AZ ÜVEGRŐL... Gábor Lajos, a „veterán” üvegcsiszoló, imént befejezett ólomkristály vázáját vizsgálgatja szakértő figyelemmel. 23 termelőszövetkezet nyerte el a megyében a takarékos címet daságok érték ei á legjobb eredményt: Az első csoportban az abasári Rákóczi, a gyöngyösoroszi Február 24, és a tiszanánai Petőfi, a második csoportban az aldeb- rői Űj Élet, a markazi Mátra- völgye és az egri Dobó, a harmadik csoportban a terpesi Rákóczi, és a szihaimi Rima mente termelőszövetkezetek bizonyultak a legjobbaknak. A Heves megyei Tanács VB pénzügyi állandó bizottságának takarékossági albizottsága januárban takarékossági versenyt szervezett a megye termelőszövetkezetei között. A versenyben megyénkből 23 közös gazdaság nyerte él a „Takarékos termelőszövetkezet” címet ' Az értékelés alapján a versenyben a következő közös gazÖnkiszolgálóm magam fővárost is, két esztendeig vándoroltam a pesti csiszolóműhelyeikben. Tanulni jó vplt, hasznomra vált de a szívem visz- szahúzott, dolgozni csak itt akartam ... s tanulókat nevelni. Szeretem ezt a gyárat, ezt a szakmát különösen a tervezést, az egyedi vázákat.... A csiszolás különben néha olyan ördöngős mesterség; jó érzék, kis ügyesség dolga csupán. Mi volt a legkedvesebb darabja? — Amit csináltam, mind egyformán kedves volt nekem... sok után fájt a szívem, amikor leadtam, útjára engedtem az ismeretlenbe... Másik szalag közepén találom meg Gábor Lajos egyik tanítványát, Sókúti mestert... Talán furcsán hangzik ez így, sokakat meglep: a veterán csiszoló nemrégi tanulóját, a fiatal szakmunkást mesternek mondom? Nincs tévedés, s írhatnám akár csupa nagybetűvel is, megérdemelné, hiszen Sókúti Gyula a szakma kétszeres aranyjelvényes ifjú mestere! — 1960-ban szereztem meg először e kitüntető címet egy ólomkristály vázával, tavaly pedig másodízben már, modern mintás hamutányérommal. Saját munka, saját tervezés. Tenyerében újabb kelyhet szorít, ujjaival átölelve forgatja le s fel a korongon, vízbe mártja, másik mintába kezd, leemeli' a kőről, figyelmesen nézi, vizsgálgatja a neonfény alatt, azután folytatja ott, ahol az imént abbahagyta ... Ki tudná, hányat már, és még mennyit, kiknek az örömére, melyik lakásba dísznek...? Az apja üvegfúvó, ő maga csiszoló, tízéves szakmunkás, kétszeres mester... Megkeresi a kettőezerkétszázat. Hát az idén mi lesz? — MegSzerzem talán a harmadik aranyjelvényt is ... újra indulok a versenyen. (gyóni) aztán tapsol, s a színpad másik felén valaki elmond egy verset. Éltek a selypiek a vers-dramatizál ás lehetőségeivel is, de ez a próbálkozásuk gyengén sikerült Gyakorlatlanságukat magyarázhatni azzal, hogy az együttes fiatal, nem nagy múlt áll mögötte. De sikeresebb lett volna szereplésük, ha a műsor rendezője, szerkesztője — Bényei Tamás — gondosabb, s avatottább kézzel válogatja a műveket, ha az általa írt keretjátékot összekötő szövegek rendelik a művek alá, és nem fordítva; ha jobban ügyel arra, hogy az összekötő szöveg és a vers ne éljenek külön életet a színpadon. Mindent egybevetve megállapíthatjuk: a selypiek erejüket, tehetségüket és képességüket meghaladó feladatra vállalkoztak, a klasszikusok — Arany, Petőfi, Csokonai, Shakespeare, stb. — műveinek tolmácsolásával. A hatvani irodalmi színpad „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett együttese Peter Shaffer Ki megy a nő után? című komédiáját ígérte a műsorban, s helyette „Ti nők, s ti férfiak” eímmel nyújtott át verses és prózai gyűjteményt. A jó hírű, s képességű együttes ezúttal várakozáson alul szerepelt; előadásmódjukban a rutin volt az uralkodó elem. Részleteiben láthattunk, és hallhattunk tőlük ügyes, jó megoldásokat — például Karinthy A fekete kocsi című humoros írásának dramatizált, narrátoros előadása volt ilyen! — de egészében teljesítményük egyenetlen maradt. Dr. Ripka Kálmán póz- talan, kesernyés ízű előadása (Gádor Béla Sót vegyenek!) az est legnagyobb sikerét aratta. A petőfibányai irodalmi színpad „Impressziók a szerelemben!” címmel mutatott be műsort Míg a hatvaniak csak felvillanásokban, részletekben nyújtottak elfogadható, s értékes teljesítményt, addig a pe- tőfibányaiak műsoruk teljes egészében remekeltek. Jól komponált, irodalmi igénnyel szerkesztett, tökéletes felépítHárom irodalmi összeállí- ást, három irodalmi színpad — a selypi, a hatvani, és a pe- őfibányai — produkcióját átitattuk, hallhattuk a hatvani árási színjátszó hét kereté- tan megrendezett irodalmi ;zínpadok napján. „Zsörtölődő szerelem” című összeállításával elsőként a Selypi Cukorgyár irodalmi színpadának együttese lépett a „világot jelentő deszkákra”. Szellemes, de korántsem eredeti ötletre építették fel játékukat. A mese egyszerű: fiatal házasok civódnak, zsörtölődnek egymással, férfi a nőt, a nő pedig a férfit szidja, okolja mindenért — egyikük sem akar vacsorát készíteni. A játék végéig lehet, fel is kopna az álluk, ha nem jönne közbe hirtelen a „deus ex machina”, az isteni beavatkozás, amely szent szerelmesekké varázsolja az éhes gyomrú feleket. A deus ex machina a selypiák produkciójában nem más, mint szellemjelenés. Vitatkoznak a fiatalok, a szellem is közbeszól,
