Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-05 / 130. szám
Jerikói rózsa Mátrai giccsíestő-f aggatózás — Tanult valahol festeni? ■— Rajzórákon az iskolában . . . — Mennyi egy-egy kép ára? — Kinek milyen a zsebe A nagy kép általában 4—500 forint. Pálosvörösmart. Malom utca. Lejtős, szűk, völgynek lefújó. Könnyű rátalálni Pajor Bertalan házára. Az autóbuszkalauzok is, akik nem idevalósiak, s csak átfutnak egy-egy járattal az Abasárhoz tartozó, szép fekvésű kis településen, azt mondják róla: „festő”! S az apró gyerekek se tisztelik másként. Tyúkketrecet épít a művész valamelyik háznál. Érte küldjük a kocsit, s tíz perc sem telik belé, ernyedten leejti magát a kényelmes, puha kanapéra. — Tájképeket festek, meg arcképeket... — így mondja: arcképeket! — Mióta? — Mondhatnám, gyerekkoromtól fogva festek ... Ez amolyan családi átöröklés, mert nagyanyám is festegetett. Gyermekkora óta fest. Szenvedélyesen. Mondhatnám, a szerszámokon kívül (ecset, paletta, stíb.) egyebe nincs is a festészethez. Csak a szenvedélye! — Tessék, tekintse meg a festményeket — invitál a világos szobáiba. Agyak végénél, asztal mellett, a szekrények között rejteznek a lécekre feszített festé- kes vásznak. Már mindegyik kész mű. Vásárlókra várnak. A faion is hasonló, lélekemelő portékák. Vásári giccsek, aranyozott keretben. Ö, hogy megtisztelték! Persze, mert régiek. Muzeális értékű darabok, emlékek — azért a megkülönböztetés. Bólogatok minden magyarázó szóra- A vendég legyen udvarias. Pláne, ha idegen s nem inkognitóban jár. Egy gondolat i'észkelődi'k agytekervé- nyeimben, agysejtjeimből settenkednek elő évekkel előbb statisztikázott szavak, félszavak. Stílusosan szólva: szürke agysej tjeimből! „Gyermekraj z- és festménykiállítás... Indiában, Japánban ... Színes filmen látni is csodálatos élmény volt”. No, de Pajor Bertalan is festett gyermekkorában; és fest most is, 58 évesen. Annyira nem . igényes, mint a gyerekek. Az ő képei nem vándorolnak Indiába, Japánba, csak a környező falvakba. És ez sem kis dolog — forintokban. „A nagy kép általiban 4—500 ...” — Hogyan fest? — Természet után . .. Láttam néhány kiállítást már Pesten, ott vettem reprodukciókat. Ezeket nagyobbítom megfelelő, arányos méretre. Mert mégiscsak más az, ugye, megfestve vásznon, mint rányomtatva a papírra. Nem ragyog annyira. Élőbb... Gyermekkora óta fest. Nem küszködik művészi elvekkel. — Ha valakinek nem tetszik a reprodukción valamilyen szín, vagy vonás, én azt szívesen megváltoztatom, olyanra, amilyenre óhajtják. A megrendelő ízlése, ugye ... Apropó! A megrendelők — Hogyan fest megrendelésre képeket? — Legutóbb szentképet rendeltek ... A megrendelő elhozta a nyomtatott képet, hogy ilyet gondol... s én arról megfestettem. Jézus a getsemánéi kertben ... Az Űj Magyar Lexikon 3. kötetében azt olvashatni a giccs címszó alatt: „művészietlen eszíközökkel, többnyire pusztán anyagi érdekből készült. hamis vagy sekélyes mondani valójú, olcsó hatásokra törekvő irodalmi vagy művészeti alkotás, amely a felületes szemlélő számára tetszetős megjelenésével, művésziesség benyomását >eltő rutinos ábrázolásával... hat.” Hogy pontosak legyünk, mindezt túlzás nélkül nem lehet mondani a Pajor-képekre: tetszetős megjelenésű, művésziesség benyomását keltő rutinos ábrázolás. (?!) Primitív mázola- tok. Rutin és tetszetősség nél- ül bekent . vásznak. Aki „alkotja” ez,eket, nem követ el törvénybe ütköző cselekedetet. A náthás embert se bírságolja meg a rendőr, ha az egészségesek nyakába, arcába tüsszent s nem a zsebkendőjébe. De, hogy i mdkettő ártalmas — n©m lehet percig sem vitás! Ezek az ..alkotások” megfertőzik az embereket, akiknek nincs képzőin i vésze ti kultúrájuk. No és a jerikói rózsa? Hogyan került, mit keres a giccs- festő otthonában ez a ritka, dúsan elágazó, fészkes növény? Talán, hogy az ordító ellentétet a vak is észrevegye: íme, itt vagyok én, a természet valóban művészi alkotása! (p. d.) val az árokban, ahová ügyetlensége, vagy a sors szeszélye folytán becsúszott és így tovább ... Hogy ezt magyarul egyszerűen megvesztegetésnek hívják? Tévedés! A megvesztegetés, a korrupció, csúnya szó. Ezt ’az udvarias, örökké mosolygó brazilok a világ minden kincséért sem ejtenék id. S nem is tekintik korrupciónak, csupán fizetéskiegészítésnek, ami mindenkinek jól jön, mert bizony az állami hivatal-jZiet Santosbii nokdkat nem űzetik túl. A nagy forgalomban elgázol valakit a sofőr, és véletlenül éppen ott tartózkodik a rendőr, tehát nem tud meglógni, barátságos mosoly kíséretében kotorászni kezd a zsebében, miközben adatait diktálja. Aztán egyszer csak meggondolja magát. — Jöjjön, senhor, igyunk egy kávét — szól a rendőrnek. — A kávéházban részletesen elmesélem, hogyan történt az eset. (Folytatjuk) FORDÍTÓIT Brazíliai úti ^egysetek. 16. Robogtunk a Praia Granden, gyönyörködtünk a tájban. A legnagyobb elővigyázatosságunk ellenére beleszaladtunk egy valetába. Ott topogtunk a kocsi mellett, megpróbáltunk kimászni a bajból, sikertelenül. Tőlünk kissé távolabb három néger álldogált egy kis viskó előtt. Vitatkoztak, észre sem véve bennünket. Odamentünk hozzájuk. — Jó napot. — A Mária hozta önöket. — Nem segítenének kitolni kocsinkat? — Nagyon szívesen — válaszolt a legidősebb. Ötösben indultunk el a va- Ietában nyugvó autó felé. 4 rxepum 1964. június 5., péntek — Az urak feleslegesek — szólalt meg ismét az öreg — amíg mi kiemeljük a masinát, menjenek a házba, az asszony majd főz egy jó kávét. Megfogadtuk tanácsát Ahogy közelítettünk a viskó felé, már éreztük a kávé illatát. Ügy látszik, Donna Mária — minden asszonyt így szólítanak, akinek nem tudják a nevét — a beszélgetésikor a tűzhelyre tette a kávéfőzőt. Mire bekopogtunk, már a csészékben gőzölgött a fekete ital. Valóban elsőrangú volt. Míg szürcsölgettük, beszélgettünk erről-arról, a megélhetés nehézségeiről, politikáról, a világ eseményeiről. — Gondolom, nem lehet könnyű az életetek —■ mondtam részvéttel. Tiltakozott. — Dehogy, senhor, egész jól megvagyunk. — De hiszen látom, az urad nem dolgozik. — Téved, senhor. — És mivel foglalkozik? — Éjjel ássák .ezeket a vale- tákat, hogy nappal legyen mit kihúzniok. ötletes foglalkozás, az kétségtelen. S ha sűrűn járnak erre ilyen magunkfajta balekok, akkor jövedelmező is. Mire megittuk a kávét, visszatért a háztulajdonos és két társé és benyújtotta a számlát. Kocsdki- emelés=három dollár, plusz két adag kávé—ötven cent, plusz az ilyenkor természetesen járó borravaló. Szóval, ha a hónap harminc napjának mindegyikén csak egy kocsit emel ki, akkor is százhúsz, százharminc dollár körüli jövedelemre tesz szert. Ez nyilván hármuk között oszlik meg, de így is legalább kétszer annyit keres mindegyikük, mint a salario minimo. VII. DA-SE ÜM GETTO A „da-se um geito” mindennapos a brazil életben. Hozzávetőleges fordításiban ennyi.t jelent: adj egy lehetőséget Ám mint minden, amit idegen nyelvből ültetünk át magyarra, ez sem fedi pontosan a portugál nyelv szerinti érteimét Talán legjobban ahhoz hasonlít, amikor a kártyás, aki huszonegyeik és bankot üt, megkérdezi a bankost: lauf nincsen? Igen, mert ha a bankos engedélyt ad, akkor ő is kivehet a bankból és ha a játékos nyer, kisebb a vesztesége. Ha a bankos nyer, kevesebbet kell a játékosnak befizetnie, de ő akkor is jól jár, mert a maga részét kiemelte és a további játékban már nem szabad préda a zsebében lapuló összeg. A da? se um geito alkalmával is mindenki jól jár. Az is, aM kéri, az is, aki adja. Az „adj egy lehetőséget” sok mindenre vonatkozhat. Egy dologban azonban mindenkor azonos: aki kéri, annak fizetnie kell. Kinyitja a pénztárcáját, hogy később ne kelljen teljesen kiürítenie. Leszámol néhány ropogós bankót az asztalra, hogy ne veszítsen még többet, ha esetleg törvényisértésért megbüntetik, vagy becsukják. Fizet, hogy ne álljon órák esetleg naphosszat gépkocsijáMég fiatal, még „csak” tíz évet töltött egy helyben, egy iskolánál, egy tantestületben Kása Péter, a Kömlői Általános Iskola negyedik osztályának vezető tanítója. Arcképét megrajzolni még nehéz. Sok mindennel vívódó, magával mindig elégedetlen ember, valamit még mindig vár, amit megragadva végre elmondhatja: ezt vártam, ezt kerestem, most már megnyugszom. Érdekes egyéniség, Ha ránézek, nem akarom elhinni, hogy éppen ezekben a napokban, a pedagógusnapon jubilál. Tíz év egy helyen, tíz esztendeje végzett volna Egerben? Olyan, mintha mindössze 20 esztendős lenne. Pedig ez nem így vcun. A hullámos, gesztenyebama hajú tanító 29 éves, és Jutka lánya bizonyítja, hogy íme, már családapa is. Mégis. Válar- hogy olyan furcsa egyéniség. Kicsit pesszimista, kicsit talán nagyon is csendes ... Minősítésében ilyesmi áll: „.. . tanulmányozza a szakirodalmat és azt gyümölcsözően hasznosítja tanító-nevelő munkájában ... minden munkából kiveszi a részét. .. nevelőtársainak készséggel segít... a családlátogatások az iskolaszülői ház kapcsolatát jól szolgálják,..” Sokszor előfordul ez a kifejezés: „kiváló”. Kosa Péter olyan nevelő, akit már példának lehet állítani a többi fiatal elé. Olyan ember, aki össze tudja egyeztetni a közös érdeket és az iskola érdeke mellett a magánérdekeit is. Most jubilál. Az első tíz esztendőt, amire azt szokták mondani egy kis plagizálássál: csak az első tíz év nehéz. — És valóban, ez volt a legnehezebb. Ez a tizedik. Olyan sok minden történt, olyan események játszódtak le körülöttem, bennem, amikre mindig emlékezni fogok... Nem mondja el ezeket az eseményeket, csupán annyit fűz még hozzá: jó lenne mérni az igazságot valamilyen egységgel, s akkor talán könnyebben eligazodhatna az ember embertársai között... Valami nyomja a szivét. Talán ilyen töprengönek született ... Ki tudja? Édesanyját korán elvesztette, öt testvérből ketten maradtak, szétszóródtak, a többiek meghaltak. Iskola Kerekegyházán, Pesten, Hevesen, Egerben, kollégium, visszautasított főiskolai kérelem ... Egyszóval, sok-sok minden van, ami pesszimistává, de mindenesetre töprengő- vé tehet egy embert. Szereti a nyugalmat, a könyveket, a csendes fúrás, farigcsálás örömét, szenvedélyes motoros, amikor szakfelügyelőnek kinevezték — két hónap után a család miatt le kellett mondania a mindenképpen haladást jelentő megbízatásról. Kissé rezignálton emlékezik ezekre a hetekre, néha feleségére néz, de aztán látni félmondataiból, nem szívesen beszél ezekről a> dolgokról. Végül ö maga összegezi a tíz esztendőt: — Meg vagyok elégedve azzal a munkakörrel, amibe beosztottak. Igyekszem minél többet tanulni, minél eredményesebben tanítami, s ha lehet valamit kívánni — nyugodt légkörben megérni a 25 éves jubileumot. fá) r Értékelték az iskolai takarékbélyeggyűjtési versenyt El§ő a szajlai, a visznek!, a gyöngyösi IV-es iskola és a gyöngyösi mezőgazdasági technikum A megyei tanács művelődés- ■ ügyi osztálya és az Országos Takarékpénztár Heves megyei ! fiókja a január 1-től március ; 31-ig terjedő időre takarékbé- lyeggyűjtési versenyt hirdetett ; az általános és középiskolák- ■ ban. A verseny értékelése megtörtént. Megállapítást nyert, hogy a részverseny hasznos volt, nö- ; velte a már korábban meghir- ; detett éves verseny lendületét. Bizonyítja ezt az a tény, hogy ■ (még nem véglegesített össz- eredményben) az előző tanévhez viszonyítva, az egy főre eső átlag mintegy 8 forinttal emel- : kedett. ; Az iskolák létszáma szerinti kategóriákban a következő versenyeredmények születteftí 150 fő tanuló létszám alatti iskolák versenyében az első a szajlai, a második az aldebrői iskola. A 150-400 fő tanuló létszámú iskolák közül első a viszmeki, második a tamabodí iskola. A 400 fő tanuló létszám feletti iskoláknál a gyöngyös: IV-es és az adácsd iskola ért el kiváló eredményt. A középiskolák versenyében első lett a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgaz. dasági Technikum, második a Gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium. A jutalom összegét az isiko- lák könyv, sportfelszerelés, szemléltető eszközök, műhely- felszerelés és játékok beszerzésére fordítják, A kiközösítettek c/lreUíp im A GYÖNGYÖSI Szabó Ktsz- I nél 18 fős KISZ-brigád indult | a szocialista brigád cím megérzéséért a múlt év tavaszán. I A próbálkozást és a fiatalos akaratot siker koronázta. Illetve — és éppen ez benne a furcsaság — a megszerzett dicsőséget megosztották. A brigádból 12-en elnyerték a címet, de 6 főt kizártak e megtiszteltetésből. Mivel a szocialista brigádmozgalom történetében ritkán találkozhatunk hasonló esettel, felvetődik a kérdés: vajon miért? .— Nem ütötték meg a mértéket. Meg a közös és egyéni vállalásokat sem teljesítették. A magatartásukkal is baj van, — adja meg a választ Dienes Sándor KXSZ-titkár... — Jelenleg mi van ezzel a hat fiatallal? — Dolgoznak, de különválasztva a brigádtól. Lerontanák a többi teljesítményét is. Hiba van náluk az akarattal és a szorgalommal. Igaz, egy-kettőnél a gyakorlat hiánya játszik közire, mert újoncok a szakmában. —A tavalyi együttes brigád teljesítette a gazdasági vállalását? — 103,8 százalékra... — vágja rá büszkén. — Pedig a tervszámok 20 százalékkal magasabbak voltak az előző évinél. De nincsenek ezek annyira mégsem elválasztva a brigádtól. Közös naplójuk van, egy műhelyben is dolgoznak. Csak mégis külön kezeljük az értékelést, mert visszafognák a 'öbbieket. — És ezek az úgynevezett ..leválasztottak” hogyan föladták az elkülönítést? Legyint. — Nem nagyon érdekelte őket. A magatartásuk sem változott azóta. EZEN VISZONT egyáltalán nem lehet csodálkozni. Mert bebizonyosodott — és az élet is adott példát erre bőven —, hogy akiket eldob magától a szűk kollektíva, önkéntelenül valamilyen légüres teret éreznek maguk körül. Főleg akkor kószálják még bonyolultabbá a szálakat, ha a segítség késik, vagy például — mint a jelen esetben is — teljesen elmarad. „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” — megfontolásra méltó jelszava ez a szocialista brigád mozgalomnak. És újszerűsége éppen abban rejlik, hogy ne csak a kiválasztottak, vagy a különös adottságokkal rendelkező egyének érjenek el a fejlődés magaslatára, hanem együttesen. Példát is említhetek: Írét évvel ezelőtt a XÍI-es aknánál egy brigádvezebő nem teljesítette egyéni vállalását, j Hanyagsága miatt — bármenynyire is jól dolgoztak — a brigád nem kapta meg a címet. ^ — Most éppen a brigád követelte a hat tag leválasztását! — mentegetőzik a KISZ-tifkár. Akkor is helytelen volt! A? igaz, hogy a kiválasztott, 13 fős brigád ilyen körülmények között könnyedén megszerezheti a célul tűzött szocialista brigádjelvényt. Valószínűleg a teljesítményük isr túlszárnyal ja a tavalyit. De helyes-e ez a módszer a kiközösített hat fő nevelése szempontjából? Semmi esetre sem. Csupán akkor tölthetik be hivatásukat a mozgalmon belül, ha szakmai tapasztalatukkal maguk mellé serkentik a gyengébbeket. Ha tudásukkal az iskolapadokba csábítanák a húzódozókat. Ha nemes példaadással, jó embertulajdonságuk csillogtatásával helyes útra térítenék a tévelygőket. így töltené be valódi hivatását a mozgalom. A jelenlegi állapot azonban kevés lehetőséget nyújt erre, hiszm mesterséges határt vontak önmaguk és a kiközösítették közé. TÉVEDÉS NE ESSÉK! Nem azoíkat akarjuk mentegetni, akik hibáik miatt a kiközösítettek sorára jutottak. Csupán a helytelen módszer ellen emeltünk szót, az emberek érdekében. akiknek hibái javíthatók. Laczik János