Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-05 / 130. szám

Jerikói rózsa Mátrai giccsíestő-f aggatózás — Tanult valahol festeni? ■— Rajzórákon az iskolá­ban . . . — Mennyi egy-egy kép ára? — Kinek milyen a zsebe A nagy kép általában 4—500 forint. Pálosvörösmart. Malom utca. Lejtős, szűk, völgynek lefújó. Könnyű rátalálni Pajor Berta­lan házára. Az autóbuszkalau­zok is, akik nem idevalósiak, s csak átfutnak egy-egy járattal az Abasárhoz tartozó, szép fekvésű kis településen, azt mondják róla: „festő”! S az ap­ró gyerekek se tisztelik más­ként. Tyúkketrecet épít a művész valamelyik háznál. Érte küld­jük a kocsit, s tíz perc sem te­lik belé, ernyedten leejti ma­gát a kényelmes, puha kanapé­ra. — Tájképeket festek, meg arcképeket... — így mondja: arcképeket! — Mióta? — Mondhatnám, gyerekko­romtól fogva festek ... Ez amo­lyan családi átöröklés, mert nagyanyám is festegetett. Gyermekkora óta fest. Szen­vedélyesen. Mondhatnám, a szerszámokon kívül (ecset, pa­letta, stíb.) egyebe nincs is a festészethez. Csak a szenvedé­lye! — Tessék, tekintse meg a festményeket — invitál a vilá­gos szobáiba. Agyak végénél, asztal mel­lett, a szekrények között rej­teznek a lécekre feszített festé- kes vásznak. Már mindegyik kész mű. Vásárlókra várnak. A faion is hasonló, lélekeme­lő portékák. Vásári giccsek, aranyozott keretben. Ö, hogy megtisztelték! Persze, mert ré­giek. Muzeális értékű darabok, emlékek — azért a megkülön­böztetés. Bólogatok minden magyará­zó szóra- A vendég legyen ud­varias. Pláne, ha idegen s nem inkognitóban jár. Egy gondo­lat i'észkelődi'k agytekervé- nyeimben, agysejtjeimből set­tenkednek elő évekkel előbb statisztikázott szavak, félsza­vak. Stílusosan szólva: szürke agysej tjeimből! „Gyermekraj z- és festménykiállítás... Indiá­ban, Japánban ... Színes fil­men látni is csodálatos élmény volt”. No, de Pajor Bertalan is festett gyermekkorában; és fest most is, 58 évesen. Annyira nem . igényes, mint a gyerekek. Az ő képei nem vándorolnak Indiába, Japánba, csak a kör­nyező falvakba. És ez sem kis dolog — forintokban. „A nagy kép általiban 4—500 ...” — Hogyan fest? — Természet után . .. Láttam néhány kiállítást már Pesten, ott vettem reprodukciókat. Eze­ket nagyobbítom megfelelő, arányos méretre. Mert mégis­csak más az, ugye, megfestve vásznon, mint rányomtatva a papírra. Nem ragyog annyira. Élőbb... Gyermekkora óta fest. Nem küszködik művészi elvekkel. — Ha valakinek nem tetszik a reprodukción valamilyen szín, vagy vonás, én azt szívesen megváltoztatom, olyanra, ami­lyenre óhajtják. A megrendelő ízlése, ugye ... Apropó! A megrendelők — Hogyan fest megrendelés­re képeket? — Legutóbb szentképet ren­deltek ... A megrendelő elhoz­ta a nyomtatott képet, hogy ilyet gondol... s én arról meg­festettem. Jézus a getsemánéi kertben ... Az Űj Magyar Lexikon 3. kö­tetében azt olvashatni a giccs címszó alatt: „művészietlen eszíközökkel, többnyire pusz­tán anyagi érdekből készült. hamis vagy sekélyes mondani valójú, olcsó hatásokra törekvő irodalmi vagy művészeti alko­tás, amely a felületes szemlélő számára tetszetős megjelenésé­vel, művésziesség benyomását >eltő rutinos ábrázolásával... hat.” Hogy pontosak legyünk, mindezt túlzás nélkül nem le­het mondani a Pajor-képekre: tetszetős megjelenésű, művészi­esség benyomását keltő rutinos ábrázolás. (?!) Primitív mázola- tok. Rutin és tetszetősség nél- ül bekent . vásznak. Aki „al­kotja” ez,eket, nem követ el törvénybe ütköző cselekedetet. A náthás embert se bírságolja meg a rendőr, ha az egészsége­sek nyakába, arcába tüsszent s nem a zsebkendőjébe. De, hogy i mdkettő ártalmas — n©m le­het percig sem vitás! Ezek az ..alkotások” megfertőzik az em­bereket, akiknek nincs képző­in i vésze ti kultúrájuk. No és a jerikói rózsa? Ho­gyan került, mit keres a giccs- festő otthonában ez a ritka, dú­san elágazó, fészkes növény? Talán, hogy az ordító ellen­tétet a vak is észrevegye: íme, itt vagyok én, a természet való­ban művészi alkotása! (p. d.) val az árokban, ahová ügyet­lensége, vagy a sors szeszélye folytán becsúszott és így to­vább ... Hogy ezt magyarul egysze­rűen megvesztegetésnek hív­ják? Tévedés! A megvesztege­tés, a korrupció, csúnya szó. Ezt ’az udvarias, örökké mo­solygó brazilok a világ minden kincséért sem ejtenék id. S nem is tekintik korrupciónak, csupán fizetéskiegészítésnek, ami mindenkinek jól jön, mert bizony az állami hivatal­-jZiet Santosbii nokdkat nem űzetik túl. A nagy forgalomban elgázol va­lakit a sofőr, és véletlenül ép­pen ott tartózkodik a rendőr, tehát nem tud meglógni, barát­ságos mosoly kíséretében koto­rászni kezd a zsebében, miköz­ben adatait diktálja. Aztán egyszer csak meggondolja ma­gát. — Jöjjön, senhor, igyunk egy kávét — szól a rendőrnek. — A kávéházban részletesen elmesélem, hogyan történt az eset. (Folytatjuk) FORDÍTÓIT Brazíliai úti ^egysetek. 16. Robogtunk a Praia Granden, gyönyörködtünk a tájban. A legnagyobb elővigyázatossá­gunk ellenére beleszaladtunk egy valetába. Ott topogtunk a kocsi mellett, megpróbáltunk kimászni a bajból, sikertelenül. Tőlünk kissé távolabb három néger álldogált egy kis viskó előtt. Vitatkoztak, észre sem véve bennünket. Odamentünk hozzájuk. — Jó napot. — A Mária hozta önöket. — Nem segítenének kitolni kocsinkat? — Nagyon szívesen — vála­szolt a legidősebb. Ötösben indultunk el a va- Ietában nyugvó autó felé. 4 rxepum 1964. június 5., péntek — Az urak feleslegesek — szólalt meg ismét az öreg — amíg mi kiemeljük a masinát, menjenek a házba, az asszony majd főz egy jó kávét. Megfogadtuk tanácsát Ahogy közelítettünk a viskó felé, már éreztük a kávé illatát. Ügy lát­szik, Donna Mária — minden asszonyt így szólítanak, akinek nem tudják a nevét — a be­szélgetésikor a tűzhelyre tette a kávéfőzőt. Mire bekopogtunk, már a csészékben gőzölgött a fekete ital. Valóban elsőrangú volt. Míg szürcsölgettük, be­szélgettünk erről-arról, a megél­hetés nehézségeiről, politikáról, a világ eseményeiről. — Gondolom, nem lehet könnyű az életetek —■ mond­tam részvéttel. Tiltakozott. — Dehogy, senhor, egész jól megvagyunk. — De hiszen látom, az urad nem dolgozik. — Téved, senhor. — És mivel foglalkozik? — Éjjel ássák .ezeket a vale- tákat, hogy nappal legyen mit kihúzniok. ötletes foglalkozás, az két­ségtelen. S ha sűrűn járnak er­re ilyen magunkfajta balekok, akkor jövedelmező is. Mire megittuk a kávét, visszatért a háztulajdonos és két társé és benyújtotta a számlát. Kocsdki- emelés=három dollár, plusz két adag kávé—ötven cent, plusz az ilyenkor természete­sen járó borravaló. Szóval, ha a hónap harminc napjának mind­egyikén csak egy kocsit emel ki, akkor is százhúsz, százhar­minc dollár körüli jövedelemre tesz szert. Ez nyilván hármuk között oszlik meg, de így is legalább kétszer annyit keres mindegyikük, mint a salario minimo. VII. DA-SE ÜM GETTO A „da-se um geito” minden­napos a brazil életben. Hozzá­vetőleges fordításiban ennyi.t je­lent: adj egy lehetőséget Ám mint minden, amit idegen nyelvből ültetünk át magyarra, ez sem fedi pontosan a portu­gál nyelv szerinti érteimét Ta­lán legjobban ahhoz hasonlít, amikor a kártyás, aki huszon­egyeik és bankot üt, megkér­dezi a bankost: lauf nincsen? Igen, mert ha a bankos enge­délyt ad, akkor ő is kivehet a bankból és ha a játékos nyer, kisebb a vesztesége. Ha a ban­kos nyer, kevesebbet kell a já­tékosnak befizetnie, de ő ak­kor is jól jár, mert a maga ré­szét kiemelte és a további já­tékban már nem szabad préda a zsebében lapuló összeg. A da? se um geito alkalmával is min­denki jól jár. Az is, aM kéri, az is, aki adja. Az „adj egy lehetőséget” sok mindenre vonatkozhat. Egy do­logban azonban mindenkor azonos: aki kéri, annak fizet­nie kell. Kinyitja a pénztárcá­ját, hogy később ne kelljen tel­jesen kiürítenie. Leszámol né­hány ropogós bankót az asztal­ra, hogy ne veszítsen még töb­bet, ha esetleg törvényisérté­sért megbüntetik, vagy becsuk­ják. Fizet, hogy ne álljon órák esetleg naphosszat gépkocsijá­Még fiatal, még „csak” tíz évet töltött egy helyben, egy iskolánál, egy tantestületben Kása Péter, a Kömlői Általá­nos Iskola negyedik osztályá­nak vezető tanítója. Arcképét megrajzolni még nehéz. Sok mindennel vívódó, magával mindig elégedetlen ember, va­lamit még mindig vár, amit megragadva végre elmondhat­ja: ezt vártam, ezt kerestem, most már megnyugszom. Érdekes egyéniség, Ha ráné­zek, nem akarom elhinni, hogy éppen ezekben a napokban, a pedagógusnapon jubilál. Tíz év egy helyen, tíz esztendeje végzett volna Egerben? Olyan, mintha mindössze 20 esztendős lenne. Pedig ez nem így vcun. A hullámos, gesztenyebama hajú tanító 29 éves, és Jutka lánya bizonyítja, hogy íme, már családapa is. Mégis. Válar- hogy olyan furcsa egyéniség. Kicsit pesszimista, kicsit talán nagyon is csendes ... Minősítésében ilyesmi áll: „.. . tanulmányozza a szakiro­dalmat és azt gyümölcsözően hasznosítja tanító-nevelő mun­kájában ... minden munkából kiveszi a részét. .. nevelőtár­sainak készséggel segít... a családlátogatások az iskola­szülői ház kapcsolatát jól szol­gálják,..” Sokszor előfordul ez a kifejezés: „kiváló”. Kosa Péter olyan nevelő, akit már példának lehet állítani a többi fiatal elé. Olyan ember, aki össze tudja egyeztetni a közös érdeket és az iskola érdeke mellett a magánérdekeit is. Most jubilál. Az első tíz esz­tendőt, amire azt szokták mon­dani egy kis plagizálássál: csak az első tíz év nehéz. — És valóban, ez volt a leg­nehezebb. Ez a tizedik. Olyan sok minden történt, olyan ese­mények játszódtak le körülöt­tem, bennem, amikre mindig emlékezni fogok... Nem mondja el ezeket az eseményeket, csupán annyit fűz még hozzá: jó lenne mérni az igazságot valamilyen egy­séggel, s akkor talán könnyeb­ben eligazodhatna az ember embertársai között... Valami nyomja a szivét. Ta­lán ilyen töprengönek szüle­tett ... Ki tudja? Édesanyját korán elvesztette, öt testvér­ből ketten maradtak, szétszó­ródtak, a többiek meghaltak. Iskola Kerekegyházán, Pesten, Hevesen, Egerben, kollégium, visszautasított főiskolai kére­lem ... Egyszóval, sok-sok minden van, ami pesszimistá­vá, de mindenesetre töprengő- vé tehet egy embert. Szereti a nyugalmat, a könyveket, a csendes fúrás, farigcsálás örö­mét, szenvedélyes motoros, amikor szakfelügyelőnek kine­vezték — két hónap után a család miatt le kellett monda­nia a mindenképpen haladást jelentő megbízatásról. Kissé rezignálton emlékezik ezekre a hetekre, néha feleségére néz, de aztán látni félmondataiból, nem szívesen beszél ezekről a> dolgokról. Végül ö maga össze­gezi a tíz esztendőt: — Meg vagyok elégedve az­zal a munkakörrel, amibe be­osztottak. Igyekszem minél többet tanulni, minél eredmé­nyesebben tanítami, s ha lehet valamit kívánni — nyugodt légkörben megérni a 25 éves jubileumot. fá) r Értékelték az iskolai takarékbélyeggyűjtési versenyt El§ő a szajlai, a visznek!, a gyöngyösi IV-es iskola és a gyöngyösi mezőgazdasági technikum A megyei tanács művelődés- ■ ügyi osztálya és az Országos Takarékpénztár Heves megyei ! fiókja a január 1-től március ; 31-ig terjedő időre takarékbé- lyeggyűjtési versenyt hirdetett ; az általános és középiskolák- ■ ban. A verseny értékelése megtör­tént. Megállapítást nyert, hogy a részverseny hasznos volt, nö- ; velte a már korábban meghir- ; detett éves verseny lendületét. Bizonyítja ezt az a tény, hogy ■ (még nem véglegesített össz- eredményben) az előző tanév­hez viszonyítva, az egy főre eső átlag mintegy 8 forinttal emel- : kedett. ; Az iskolák létszáma szerinti kategóriákban a következő versenyeredmények születteftí 150 fő tanuló létszám alatti is­kolák versenyében az első a szajlai, a második az aldebrői iskola. A 150-400 fő tanuló lét­számú iskolák közül első a viszmeki, második a tamabodí iskola. A 400 fő tanuló létszám feletti iskoláknál a gyöngyös: IV-es és az adácsd iskola ért el kiváló eredményt. A középis­kolák versenyében első lett a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgaz. dasági Technikum, második a Gyöngyösi Vak Bottyán Gim­názium. A jutalom összegét az isiko- lák könyv, sportfelszerelés, szemléltető eszközök, műhely- felszerelés és játékok beszerzé­sére fordítják, A kiközösítettek c/lreUíp im A GYÖNGYÖSI Szabó Ktsz- I nél 18 fős KISZ-brigád indult | a szocialista brigád cím meg­érzéséért a múlt év tavaszán. I A próbálkozást és a fiatalos akaratot siker koronázta. Illet­ve — és éppen ez benne a fur­csaság — a megszerzett dicső­séget megosztották. A brigád­ból 12-en elnyerték a címet, de 6 főt kizártak e megtisztelte­tésből. Mivel a szocialista bri­gádmozgalom történetében rit­kán találkozhatunk hasonló esettel, felvetődik a kérdés: va­jon miért? .— Nem ütötték meg a mér­téket. Meg a közös és egyéni vállalásokat sem teljesítették. A magatartásukkal is baj van, — adja meg a választ Dienes Sándor KXSZ-titkár... — Jelenleg mi van ezzel a hat fiatallal? — Dolgoznak, de különvá­lasztva a brigádtól. Lerontanák a többi teljesítményét is. Hiba van náluk az akarattal és a szorgalommal. Igaz, egy-kettő­nél a gyakorlat hiánya játszik közire, mert újoncok a szakmá­ban. —A tavalyi együttes brigád teljesítette a gazdasági vállalá­sát? — 103,8 százalékra... — vágja rá büszkén. — Pedig a tervszámok 20 százalékkal ma­gasabbak voltak az előző évi­nél. De nincsenek ezek annyi­ra mégsem elválasztva a bri­gádtól. Közös naplójuk van, egy műhelyben is dolgoznak. Csak mégis külön kezeljük az értékelést, mert visszafognák a 'öbbieket. — És ezek az úgynevezett ..leválasztottak” hogyan fö­ladták az elkülönítést? Legyint. — Nem nagyon érdekelte őket. A magatartásuk sem változott azóta. EZEN VISZONT egyáltalán nem lehet csodálkozni. Mert bebizonyosodott — és az élet is adott példát erre bőven —, hogy akiket eldob magától a szűk kollektíva, önkéntelenül valamilyen légüres teret érez­nek maguk körül. Főleg akkor kószálják még bonyolultabbá a szálakat, ha a segítség késik, vagy például — mint a jelen esetben is — teljesen elmarad. „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” — megfontolásra mél­tó jelszava ez a szocialista bri­gád mozgalomnak. És újszerű­sége éppen abban rejlik, hogy ne csak a kiválasztottak, vagy a különös adottságokkal ren­delkező egyének érjenek el a fejlődés magaslatára, hanem együttesen. Példát is említhe­tek: Írét évvel ezelőtt a XÍI-es aknánál egy brigádvezebő nem teljesítette egyéni vállalását, j Hanyagsága miatt — bármeny­nyire is jól dolgoztak — a bri­gád nem kapta meg a címet. ^ — Most éppen a brigád kö­vetelte a hat tag leválasztását! — mentegetőzik a KISZ-tifkár. Akkor is helytelen volt! A? igaz, hogy a kiválasztott, 13 fős brigád ilyen körülmények között könnyedén megszerez­heti a célul tűzött szocialista brigádjelvényt. Valószínűleg a teljesítményük isr túlszárnyal ja a tavalyit. De helyes-e ez a módszer a kiközösített hat fő nevelése szempontjából? Sem­mi esetre sem. Csupán akkor tölthetik be hivatásukat a mozgalmon belül, ha szakmai tapasztalatukkal maguk mellé serkentik a gyengébbeket. Ha tudásukkal az iskolapadokba csábítanák a húzódozókat. Ha nemes példaadással, jó ember­tulajdonságuk csillogtatásával helyes útra térítenék a tévely­gőket. így töltené be valódi hi­vatását a mozgalom. A jelen­legi állapot azonban kevés le­hetőséget nyújt erre, hiszm mesterséges határt vontak ön­maguk és a kiközösítették kö­zé. TÉVEDÉS NE ESSÉK! Nem azoíkat akarjuk mentegetni, akik hibáik miatt a kiközösí­tettek sorára jutottak. Csupán a helytelen módszer ellen emel­tünk szót, az emberek érdeké­ben. akiknek hibái javíthatók. Laczik János

Next

/
Thumbnails
Contents