Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-28 / 150. szám
SZILAGYI ELEK: Nagymarost FORGÁCS KAROLY: más a helyzet. Megváltoztak a társadalmi erőviszonyok... Ezt a változást akarom én is kifejezésre juttatni, amikor a két fiatalt közénk iktatjuk. Azt hittem, hogy ön is annyira örül a jöttüknek, mint én... Gáthy kimért tartással ült s fotőlyben, s mint aki szólni kíván, nagyvonalúan intett a kezével. — Magyarázkodnom kell, igazgató elvtárs!... Én is örülök az új mérnököknek, csak gyárunk európai tekintélyével összeférhetetlennek tartom, * hogy két kezdő embert úgy fo- ' gadjunk, mintha nélkülük lé-\ tezni se tudnánk. Mintha csak • rájuk vártunk volna... — Véleményem szerint éppen gyárunk tekintélye diktálja, hogy újoncaink a hivő- , tali formaságokon túl a szere- ( tetet is nyomban érezzékI — érvelt Boros. 1 — Ez felfogás dolga — ma- < kacskodott a főmérnök. j — Kétségtelen, kedves Gá- t thy. Viszont o felfogásból azt 1 is lehet következteni, hogy r nem ért egyet az emberek megbecsülésére irányuló tö- í rekvéseinkkel. t — Ellene vágyók minden Tl személyi kultusznak... % ' — Elhiheti, hogy én is. On h azonban most összetéveszti a humánumot és a fiatalok föl- g karolását a személyi kultusszal, ti A kettő nem azonos, kedves h Gáthy, nem bizony ... — ^ mondta az igazgató határozót- j< tan. v Feloszthatatlan világ Hiába osztják, darabolják, szabják, milliárd kőházra, fabódéra, üvegkalitkára hiába bontják, égigérő, semmivel be-nem-kerített katlan a világ: egyetlen és feloszthatatlan. A vasbeton falakon is áthallatszik a vajúdó asszony sikoltása, a gyermeksírás, a gügyögés, a szerelmesek suttogása és a nászinduló, a gyászinduló tompa lábdobbanásainak üteme; hiába súgtok egymás fülébe gondosan szigetelt titkokat: a délafrikai sírás ököl beszorít ja az európai öklöket, az ázsiai puskalövés szíventalálja a chilei tehénpásztort , s a Csendes Óceán rejtett távoli vizei fölött kibomló atom-gomba-emyő megmérgezi a párizsi gyermek sterilen forralt reggeli tejét. S ha millió fényév el-nem-képzelhető messzeségében, egy nem látható Tejút homályos sarkában egy csillagon robban a gáz: a Mátra csörgő patakja fölött mélázva pisztrángozó pihenő munkás agyában irányt változtatnak a gondolatok, s minden kiszámítható ok nélkül megrándul bot-tartó keze. Egy a világ, s feloszthatatlan, egy start van rajta és csak egy a cél. A szerteágazó utak mellett sorakozó fákon színes festékek irányítanak a célba, vagy a zsákutcákba; mindenki elindul a cél felé, ki ehhez, ki ahhoz a csoporthoz csapódik, ki saját utakon bolyong, megrettenve visszofordul, s új jelzésen indul el. Sok nehéz út, sok árnyas liget alján futó derűs sétány visz erre-arra, de bármelyik útra is léptetek, kik nem pusztulnak el a harc, kavargás szemet maró, kék füstfelhőiben: majd nemsokára lerakják a fegyvert, a zaj zenébe folyik át, a munka üteme zeng, s nem harci dob üvölt; a kőfaragók, építők felállnak, s egyetlen oltárt emelnek: a munka oltárát s ott áldoz mindenki majd. ä ♦ * * » ♦ ♦ 4 4 4 ♦ 4 * 4 * 4 * 4 * 4 ♦ 4 ♦ 4 ♦ 4 « 4 * 4 ♦ 4 * 4 * 4 ♦ * 4 * ♦ ♦ ♦ ♦ 4 * 4 i 4 ♦ HAZAI TÁJ Táj... legdrágább táj — nékem! lovas vágták földje! Sas vijjog — kéklő égen! S farisas üvölt, ködbe. Föld te, drága, szent!: Haza! Alvó fenyves-erdők! Fülemüle víg dala! Szél, vad sztyeppe, felhők! (Fordította: Cserhát Iván.) PAPP. MIKLÓS: A nyár filozófiája A télből kikelt májusi madár ébresztette és tikkasztó delén verejtékcsepp gurul: kerek kenyér s a férfi-élet sűrű dala száll; pezsdítő és asszonyi lét a nyár: a test évszaka, teltebb szenvedély, bokrozó vágy, beteljesült remény, s idegen tőle mérték és arány: bő és tékozló: ő az élet telje, kalász, csók, fény tűzben megkeverve . s nem számít, hogy az ősz is fújja már: barna gyerek labdázik a strandon, élj úgy, hogy nyár-léte megmaradjon, kacag a teste: nem lehet halál. * ♦ ♦ ♦ * í 4 ♦ 4 ♦ 4 ♦ J 4 4 * 4 ♦ 4 4 ♦ ♦ * 4 » 4 ♦ pÍ'tT>*Áw s K30ES /- rom öreget is elereszthetünk a- két fiatal ellenében. I — Igazgató elvtárs úgy be- széá, mintha már ismerné a ké- i pességüket Hátha a kettő nem i ér egyet, nemhogy ketten pótoljanak hármat... — Rajtunk múlik a fejlődésük — szegezte le Boros. ■*- ön se főmérnökként született a világra. Előbb megtanult járni és beszélni, majd írni-olvasni és számolni. Azután érettségizett, egyetemre került, diplomát kapott, gyakorlatot szerzett. No, de nem folytatom... Hány éves korában nevezték ki főmérnöknek? — Negyven éves voltam... — Na látja! Ezekből is lehet tizenöt év múlva főmérnök! Miért ne lehetne?... Gáthy sértődötten fölrántotta a szemöldökét. Boros észrevette, de azért mosolygósán folytatta: — Azt gondoltam, kedves Gáthy, hogy mint gyárunk vezető főmérnöke, mint az első szaktekintély, ön üdvözli majd őket. Hadd érezze az a két fiú, 1 hogy komoly feladatok várják ’ őket! Hogy nem pusztán ál- 1 lást kaptak, hanem mi a tudá- 1 sukra, szorgalmukra és szak- 1 mai leleményükre is számítunk! Igen fontosnak tartom, i hogy már az első szavunk erősítse önbizalmukat t — Csak nem valamiféle fin- l népségét akar rendeztetni, J igazgató elvtársi — kérdezte t Gáthy morcosán. C — No, utána táncra azért r nem gondoltam, csak egy-két t Kinos csönd támadt közöttük... Gáthy sokért nem adta volna, ha megcserren a telefon vagy bejön valamivel a titkárnő. Hogy ne kellene Borost látnia, amint töprengve elmegy at ablakig, és lenéz az utcára Mert a főmérnöknek semmi sem jutott eszébe, amivel a helyzet komorságán esetleg deríthetne ... Boros lassan visszatért az íróasztalához. Mintha mi sem történt volna köztük, megkínálta Gáthyt cigarettával, és maga is rágyújtott. Néhány szippantás után közvetlenebb hangra váltott: — Kérem, kedves Gáthy, legyen szíves, utazzon le helyettem hétfőn Bakonyfüzesre, és hozza értésükre a legutóbbi szállításaikkal kapcsolatos minőségi kifogásainkat... Tudta, amikről már leveleztünk is velük! — Ezer örömmel — udvari- askodott Gáthy, és fölállt Tudta, hogy most távoznia illik. Boros az ajtóig kísérte t közben tanácsokat adott: t~ Az összegyűjtött hibás iveket is okvetlenül vigye magánjai. Hadd lássák a saját szemükkel, ha másként nem hisznek!... És legyen erélyes! Felhatalmazom rá... A főmérnök távozása után Boros azonnal becsengette a titkárnőjét. — Figyeljen rám, Agnes!... Intézkedjen, hogy Gáthy főmérnöknek hétfőn reggelre kocsi legyen. Utaznia kell Ba- konyfüzesre. Állítsa ki a kiküldetési rendelvényt, hogy még ma aláírhassam. Azután értesítse kérem új mérnökeinket, hogy hétfőn délután két órára várom őket!... — Hétfőn? — hitetlenkedett a titkárnő. — Igen, hétfőn!... Miért Agnes? Talán valami más kötelezettségem van, amiről megfeledkeztem? .... — Nem, nincsen, csak... csak a főmérnök elvtárs hétfőn Bakonyfüzesen lesz!... — Ezt én is tudom, kérem, hisz az előbb volt róla szó. Még nem, felejtettem el a kiküldetést, ellenkezőleg... Én akarom így!... A főmérnök elvtársat hétfőn kénytelenek vagyunk nélkülözni. ■. Ágnes még mindig csodálkozva nézett az igazgatóra, aztán hirtelen felderült az arca. — Értem, Boros elvtárs — mondta, és a következő pillanatban már írta is, hogy kiket hívjon meg a két „újonc" hétfői bemutatkozására és baráti fogadására. pohárka áldomásra, feketére és főleg baráti, jó szavakra... — Nem, nem helyeslem, igazgató elvtárs!-- Mit nerfl helyesel? A baráti, jó szavakat? — lepődött meg Boros. ! — Nem, hanem a cécót, a\ köszöntőt, az előre gazsulá-' lást!... ( — Nem értem az álláspont- j ját, kedves Gáthy — kedvet- j lenedett el az igazgató. — Ép-j pen öntől hallottam számta- < Ianszor, hogy a tőkés világban \ milyen alázkodások árán tud-\ lak a fiatal mérnökök elhe- J lyezkedni. Hogy az idősebb j mérnökök még az állásukat is i féltették a fiataloktól... j — Igen, így volt... { — A mi világunkban már j rád az igazgatónak, ha fehéi asztal mellé ülteti őket valamilyen ünnepi alkalom. — Ahány ház, annyi szokás, — mondhatnánk. Válóban lg% van. És most is hiába hívták Gáthy főmérnököt telefonon, az igazgató szobájába mégis csak a titkárnő bejelentése után léphetett be... Boros elolvastatta vele a minisztériumból küldött értesítést. — A semminél mindenesetre több — mondta Gáthy szárazon. — Törhetjük a fejünket, ki legyen az a két szerencsés, akit nyugdíjba küldhetünk, amikor öten is szeretnétek menni?... — Hát majd törjük a fejünket, kedves Gáthy! És akár háSok öröm és bosszúság érti már Boros igazgatót a napi posta bontása közben. Aligha van érdekesebb része a munkájának, mint az érkező levelek és értesítések olvasása és szétosztása. Ritkán múlik el úgy nap, hogy egy-egy lettél vagy értesítés kapcsán ne kellene villámmegbeszélést tartania valamelyik munkatársával. Utasítást adni, jelentést kérni, vagy olykor a küldendő válaszokról határozni ... Tudja ezt Agnes is, a titkárnője, aki fölvagdossa a borítékokat, s igy ő értesül először a levelek tartalmáról. Rendkívül hasznos ez a beavatottság, hisz nem egyszer az érkezett posta határozza meg az igazgató aznapi hangulatát. Ezért hagyta hát iegutoljára azt a minisztérium- 1 hói kapott értesítést, mely sze- i rint, Boros igazgató régebbi ké- < résének értelmében, két most 1 végzett fiatal mérnököt helyeztek a vállalathoz. 1 A titkárnői taktika most is i bevált. Boros igazgató kis híjával majdnem kiáltott örömé- 1 ben. Végre, nekik is jutott a i műegyetemi osztozásból két fi- l atal mérnök! Nemcsak frissíteni < lehet a műszaki vezetést, de a t nyugdíjba kívánkozókat sem r kell már tovább áltatni, év végére teljesíthető a kérésük. I Nyomban egy telefon Gáthy főmérnöknek, mint akivel Boros igazgató közösen viseli a gyár műszaki gondjait. Hadd tudjon Gáthy is a végvárt szerencséről, hogy máris hozzáfoghasson a személyi átcsoportosítások előkészítéséhez: kiket léptessen elő a nyugdíjba vonulók helyére, illetve a két fiatal mérnök milyen pozícióból gyorsítson a váltódat termelési vérkeringésén? Gáthy főmérnök már megette kenyere javát, s a tudása révén is tekintély. Fiatalabb korában bejárta a világot. Van is; olyan híre és tapasztalata, mint nem egy egyetemi tanárnak. Ha oz a kis torzó bajuszé német festő-legény nem robbantja ki « második világháborút, Gáthy talán még ma is Angliában ■ vagy Franciaországban lenne. He a háború hazakényszeritette is (saját szavai szerint) „tenyérnyi perspektívára" kárhoztatta őt, aki már a „határtalan lehe tőségek ege alatt” » biztonság /fal data meg a helyét, és ner, munkás-igazgató mellett tői főtt be másod-szerepet, harten nagyhatalmú, nemzetközi ipar trösztvezérek bizalmát bírta.. Az igazgató hívására nyom ban indult Gáthy, de meglehe tősen kelletlenül. Nem szerette ha őt hivatták. Abból sose szár mázott semmi jó a javára Ilyenkor csak utasításokat ka pott. Mások ötletének vérehaj- tását. Vagy esetleg csak tanú esára, véleményére kíváncsi- tk... Mert más az, ha Gáthy főmérnök keresi az igazgatót Mert akkor Gáthy kezdeményez és diktál; Gáthyhoz igazodnak, és nem 6 másokhoz. He Boros igazgató is ismeri 1 főmérnököt. Tudja, mikor cell a hiúságára hatni, s azt is udja, mivel lehet féken tarta- ci. Ha Gáthy a formaságok hite, mert az, és többet ad a mu- atós látszatra, hát Boros igazat óban ne csalódjon! Bár az gykori anyaföldi munkás nem xnult külön tekintély-óvást, ráthyval mégis szigorúan beáztatja az igazgatónak kijáró iszteletadást. Így állt elő az a furcsa helyet, hogy amíg Boros igazgató zgezö viszonyban van a gyá-r ele egykorú dolgozóival, hisz özülük emelték ki igazgató- ak, sót néhány olyan idősebb mnkás is dolgozik köztük, aki 2 igazgatót „te, Boros fiam”- ak szólítja, addig Gáthy fő- lérnök még akkor is „ön” ma-
