Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-27 / 149. szám
\ fttAO PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! . EGYESÜLJETEK! _ NÉPÜJSA 0 AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANA CS NAPILAPJA ARA: 50 FILLÉR Befejezte tanácskozását az országgyűlés Nyers Rezsi a lakosság igényeinek fokozottabb kielégítéséről — fl legtöbb ügyész társadalmunk törvényeinek betartásáréi — Interpellációk a kormányhoz az országban másutt is előfordult, hogy a sütőipari vállalatok nagyobb községekben is bezártak 'kisebb, korszerűtlén berendezésű üzemeket és a nagyobb üzemekbe centralizálták a termelést. Ez önmagában helyes törekvés, az esetek nagy részében zökkenő nélkül végrehajtható, helyenként azonban romlott a helyi ellátás színvonala, mert elég mess zárói és nem megfelelő időben szállítják a kenyeret és a péksüteményt. Bács megyében néhány esetben sikerült a kérdést úgy megoldani, hogy a helyi földművesszövetkezet veszi át a sütődét és biztosítja a megfelelő helyi ellátást. Budapesten is javítani kell és lehet a kenyér- és péksütemény-ellátáson. örömmel értesültem, hogy erre már megfelelő tervek készülnek. Legfeljebb azt szeretném megjegyezni, hogy a közellátási szempontoknak aligha felelne meg valami „gigantikus” méretű sütőüzem építése, ahol olcsón sütnének, csak éppen az áru érkezne mindig késve az üzletekbe. A gazdaságosság és a közellátás kettős szempontját együttesen kell érvényesíteni, ennek alapján kell meghatározni az optimális üzemnagyságot és ha e két szempont azt indokolja, inkább több kisebb üzemet építsünk. — Az ipar és a kereskedelem jobb együttműködésének lehetőségét egyrészt abban latom, hogy a kereskedelem rugalmassága — esetenként kockázatvállalása is — növekedjék, másrészt abban, hogy az ipari vezetők mindegyike — legjobb ipari vezetőinkhez hasonlóan — a kereskedő fejével is gondolkozzék, kereskedelmi szemmel is vizsgálja a termelési kérdéseket és ezzel jobban ..elébemenjen” a kereskedelemnek. — Tausz elvtáis említette, hogy a lakosság ellátásában növekszik a fogyasztási cikkek importjának a szerepe. Hozzáteszem, hogy a fogyasztási cikkek exportja is nő. Az utóbbi hat év folyamán exportunk 99 százalékkal importunk pedig IN százalékkal növekedett. Bár az import jobban növekedett, mint az export, meny- nyiségben azonban exportunk lényegesen több, mint kétszeresen meghaladja importunkat. Ez indokolt és szükséges a jövőben is, mert nyers- anyagszegény ország vagyunk, s az importált nyersanyag értékét készáru-exporttal ellensúlyozhatjuk. Ha olyan primitív álláspontra helyezkednénk, hogy egyenlő meny- nyiségben exportáljunk és importáljunk fogyasztási cikkeket, ez azt vonná maga után, hogy nyersanyag exportunk és importunk is azonos meny- nyiségű lenne. Mire megszokják az árut — nem kapható Az ilyen nézet visszatérés lenne az évszázadokkal túlhaladott naturálgazdálikodási szemlélethez, s ha bevezetnénk, hamar becsukhatnánk ipari üzemeink zömét és visz- sza kellene változnunk mező- gazdasági országgá. Ezért az export és az import nem csupán kiegészítő, hanem meghatározó szerepet is játszik népgazdaságunkban. A párt, a kormány, szinte egész népünk már pár esztendeje elvetette az autarchiás irányú gazdaságpolitikát, minden konzekvenciájával együtt. De nemcsak a nehéziparban, hanem a fogyasztási cikkek termelésében sem rendezkedhetünk be önellátásra, mert ez nagyon nagy luxus lenne, aminek végső soron csak a nép életszínvonala látná kárát. Nemcsak a mi országunkra érvényes elv ez. Törvényszerű, hogy az iparilag fejlődő országokban a nemzeti termelés választéka szűküljön, a nemzeti fogyasztás választéka pedig bővüljön. Mert a nemzetközi munkamegosztás lassan, de szisztematikusan koptatja a termelés választékát, az emelkedő fogyasztás pedig lassan, de biztosan bővíti az áruválasztékkal szembeni igényeket Különösen a KGST-országok- kal, valamint a többi szocialista országgal bővíthetjük tovább, — a már megkezdett úton’ haladva — kölcsönösen a fogyasztási cikkek cseréjét Énnek persze feltétele, hogy mindegyik fél hajlandó legyen a kölcsönös előnyök érdekében vállalni a termelés szűkebb választékát, hogy elérhessük a fogyasztási cikkek bővebb választékát. A KGST Végrehajtó Bizottsága a közeli napokban ismét megtárgyalja és egyezteti a további lépések lehetőségét, s ezt üdvözöljük. Javítani kell a fogyasztási cikkek importjával kapcsolatos munkát. A belkereskedelmi szervek befolyását az importra helyes tovább növelni. A szó* cialista országokból szármázd importcikkekből folyamatosabbá kellene tenni a lakosság ellátását. Jobban meg kell. szervezni az importgépek és berendezések alkatrész-utánpótlását és gyors javítását. Kívánatos jobban érvényesíteni azt az elvet, hogy csak olyan termékeket importáljunk, amelyekből a fogyasztók felkeltett' igényeit később is ki tudjuk elégíteni. Az importcikkek esetében nem ideális az, hogy mire a fogyasztók megismernek és megszoknak valamit, már nem is kapható, mert valami egyszeri import- elhatározás. folytán került az üzletekbe. (Folytatása a 3. oldatom.! ipar és a kereskedelem kő- s zötti kontaktust kell szorosab- c bá tenni. Közös erőfeszítéssel t jó néhány fontos ellátási prob- t lámát tartósan és véglegesen l meg lehet oldani. Egyet kell j érteni az ipar és a kereskede- i lem kapcsolatáról elhangzott 1 bírálatokkal. i Itt van például egyes úgyne- 1 vezett „apró-cikkek” termeié- 1 se. Igaz, hogy javult a hely- * zet, számos eredményes intéz- 1 kedést tett a Belkereskedelmi 5 Minisztérium is, az ipar is. ' Sajnos, ! a téma mégsem mehet még , feledésbe, mert időről idő- ; re hiányzik valami apróság 1 a boltokból. Halljuk pél- , dául. hogy tőkgyaln nem I kapható, hogy autoszifon- < bői kevés van. ! i Miért van kevés? Talán a népgazdasági terv nem biztosítja a tökgyalu, vagy az autoszi- fon gyártását? Szerencsére a terv elő sem írja és meg sem tiltja a tökgyalu és az áuto- szifon gyártását Ez nem terv- kérdés, sőt b.űn lenne a terv- kérdések rangjára emelni. , E cikkeket nem tervezni, hanem rendelni és termelni kell. Rendben van, hogy a nagyipar nem gyárt ilyeneket, de itt vannak a kisebb üzemek és a kisipari termelőszövetkezetek. Miért nem gyártanak elegendőt mindenből? Csak egy magyarázat van; az, hogy a kereskedelem és az ipar fogaskerekei nem mindig és nem mindenütt illeszkednek össze pontosan. Nem nyugodhatunk bele abba sem, hogy a fogyasztók egy része méretben, vagy fazonban nem jut megfelelő cipőhöz, vagy ruhához. Abba sem, hogy időnként egy- egy szezoncikk majdhogynem az idénykiárusítások idejére érkezik a boltokba. Már nehezebben megoldható a rendkívüli fogyasztási csúcsok problémája. Nyáron a rekord-hőségben kevés a sör, télen a rekordhidegben kevés a tüzelő. Előbb-utóbb erre és az ehhez hasonló tünetekre is kell majd gyógyírt találni, a termelés, a készletgazdálkodás és a külkereskedelem révén és e három tevékenység jobb összehangolásával. b és szebb golást gét is növeli. A csomagolt áruk körének további szélesítése népgazdasági érdek, de egyúttal vállalati problémákat is teremt. Abban az ipari üzemben ugyanis, ahol megszervezik a csomagolást, ennek következtében romlik a vállalati termelékenységi mutató, a gazdasági előny viszont nem a termelőnél, hanem a kereskedelemben jelentkezik. Az irányító szerveknek minden esetben át kell hidalniok ezt a nehézséget. Szeretném felhívni a figyelmet a sütőipar átszervezésével kapcsolatos helyi közellátási problémákra. Képviselői kerületemben, Rács megyében, de Bár az életszínvonal a fogyasztásban realizálódik, mégis fontos ez alkalommal is aláhúzni, agyunkba vésni, hogy a -tulajdonképpeni forrás a termelés. Aranyszabály, hogy a fogyasztás csak a termelés mennyiségének és gazdaságosságának arányában növekedhet. Mi a helyzet jelenleg nádunk? összhangban van-e termelésünk és fogyasztásunk? Összességében igen, egyes részleteiben nem. Összességében termelésünk is, fogyasztásunk is a lehetséges színvonalon van. Meg kell azonban jegyezni, hogy míg a gazdaságosság, a jövedelmezőség terén lehetőségeink alsó, addig a fogyasztás terén pillanatnyi lehetőségeink felső határán mozgunk. A gazdaságosság, jövedelmezőség növelésére ezért minden területen jobban kell ösztönöznünk. Mint most, a jövőben is az látszik helyesnek, hogy az élet- színvonal emelkedését három fő tényező összehangolt alkalmazásával szorgalmazzuk: a pénzjövedelmeket biztonságosan növeljük, érjük el a társadalmi juttatások helyes mértékét és maradjon fenn, sőt, hosszabb távon tovább javuljon az áruellátás jó színvonala. Ha ez így lesz, a többi már a kereskedelmen múlik. Ilyen gazdaságpolitika mellett, ugyanúgy, mint most, a jövőben is nyugodt lélekkel buzdíthatjuk a kereskedelmi dolgozókat még jobb munkára. A belkereskedelemben jórészt a termelő szektorok és a kereskedelem munkája realizálódik, ezért nagy fontosságot kell tulajdonitani a termelés és a kereskedelem kapcsolatának. Különösképpen az Kor szerű b csórna Tovább kell bővíteni a csomagolt és a fogyasztásra előkészített áruk körét. E téren szintén lényegesen előre haladtunk. Ma már az élelmiszerkereskedelem az áruk egyre növekvő százalékát csoma- goltan árusítja. Ez higiénikusabb is, gyorsabb is, a mérési tévedéseket is ki- ■ zárja. Nem szabad felesleges- i nek minősítenünk a csomagolás korszerűsítésére fordítandó • kiadásokat. A korszerűbb és . szebb csomagolás nemcsak esz- > tétikailag jó hatású — az is - fontos —, hanem az áru minőségét, tartósságát, élvezhetősé— Kereskedelmünk határozottan nem rossz, de azért, mint ahogy elhangzott az előbbiekben is, vannak gyenge oldalai. Gazdaságpolitikánk eredményesebb megvalósítása a gyengeségek reális számbavételét és mielőbbi megszüntetését igényli. Persze a gazdasági irányításnak nemcsak a meglévő hibákat kell megszüntetnie,- hanem elejét kell vennie újabb fogyatékosságok keletkezésének is. A gazdasági, kereskedelmi tevékenységet időről-időre hozzá kell igazítani a változó feltételekhez. A rugalmasság mindenfajta gazdasági tevékenység szempontjából erénynek számít, a kereskedelemben azonban több mint erény, elengedhetetlen követelmény, ezért a jövőben tovább kell fokozni. a fogyasztók visszaélni leges igénynél nagyobb vásárlásra ösztönöz. Gazdaságpolitikánk fontos eredménye, hogy általános áruhiány már évek óta nincs, sőt az áruválaszték bővül. Minden forgalomban levő 100 forintra 190 forint értékű kereskedelmi árukészlet jut, s ez az arány jó. De mit teszünk egyes fontos termékek mennyiségének növeléséért, melyekből az árualapok időnkint és helyenkint nem fedik az igényeket? Például a sertéshúsellátás javításáért? Vagy a magánépítkezések folytán nagyon keresett fürdőkádak biztosításáért? A közvélemény a tapasztalatok szerint megérti a jelenlegi helyzetet, tudomásul veszi, hogy nő a fogyasztás, de még jobban nő az említett cikkeit iránti igény. Azt is megérti, hogy nem lehet azonnal vagy rövid időn beiül mindenből minden igényt kielégíteni. De ezzel a türelemmel sem szabad túlságosan hosszú ideig számolnunk. Nincs jogunkban az idők végezetéig az igények túlzott növekedését „elmarasztalni”, mert hisz végső fokon az igények növekedése a gyakorlati gazdasági intékedésekből, a szocialista gazdálkodásból következik. Intézkednünk kell i mindenekelőtt a szűkében lévő - áruk termelésének növelése ■ érdekében. Nyers Rezső bevezetőben hangsúlyozta: — A belkereskedelem fejlődése tagadhatatlan. Hosszabb időszakra, mondjuk 1957-ig visszanézve, nagyon jelentős, de második ötéves tervünk kezdete óta is számottevő haladást észlelhetünk. Mind az allami, mind a szövetkezeti kereskedelem fejlődik. Felmerül a kérdés, milyen szerepe van mindebben a gazdaságpolitikának és milyen a kereskedelmi apparátusnak? A gazdaságpolitika kétségtelenül alapvető, döntő szerepet játszik. Hibás gazdaságpolitika talaján a kereskedelem sem virágozhatna. De hozzátehetjük, hogy a helyes gazdaságpolitika automatikusan még nem eredményez jó kereskedelmet. Ha tehát fejlődésről beszélünk, főként az észszerű gazdaságpolitikának tulajdonítsuk, de ne tagadjuk meg az elismerést a kereskedelmi apparátustól sem. Nem szabad türelmével Az elmúlt három esztendő igazolta annak a gazdaságpolitikai elvnek a helyességét, hogy az életszínvonal emeléséhez nem elegendő, ha növeljük a pénzjövedelmeket, a vásárlóerőt. Jó áruellátás is kell, a fogyasztók helyzetét is kedvezővé kell tenni, hogy annyi és olyanfajta árut vásárolhassanak. amennyi és amilyen szükségletüknek, vásárlóképességüknek megfelel. Olyan vásárlóerő-többlet, amely növeli a keresletet, de áruhiányt szül, emelheti ugyan egyes rétegek életszínvonalát, viszont feltétlenül rontja az összfogyasztók helyzetét. Az ilyen „hiánygazdálkodás” tíz évvel ezelőtt még eléggé jellegzetes volt hazánkban, de ma már kilábaltunk belőle, bizonyságául annak, hogy az efféle gazdálkodás korántsem szükségszerű velejárója a szocialista tervgazdálkodásnak. — mint ahogy ellenségeink állították. A múltban erre részint a kezdeti évek és körülményeink kényszerűsége, részint a dogmatikus gazdaságpolitika vezetett, amelynek képviselői a napi dolgokban is elvont elveken lovagoltak, méghozzá rosszul. A hiánygazdálkodás tulajdonképpen nemcsak a fogyasztónak, terhes', hanem a népgazdaság szempontjából isdrága és pazarló, mert a „ki tudja hozzájutok-e holnap is?” pszichózisát terjeszti s ezzel a tényAz országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszzu Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai és a kormány tagjai. Az ülést Pólyák János, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A képviselők folytatták a vitát a belkereskedelmi miniszter jelentése felett. A vitában elsőnek Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt fel. Nyers Rezső felszólalása
