Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
Egy világszabadalom százéves jubileuma Ezelőtt száz évvel, 1864-ben — a franciaországi Sireul- ben — történt a mai acélgyártási módszer első lépése. Ekkor gyártott Pierre Martin francia kohász, apja segítségével, valamint a Siemens mémöktestvérek — Friedrich és Wilhelm — által feltalált váltakozó irányú tüzelésű láng- kemencében, először acélt. Eb: az acélgyártási szabadalom száz év óta Siemens—Martin (továbbiakban: S—M) acélgyártás néven ismert a világon és ezzel a technológiával készül ma az acél több mint DO százaléka. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az 1864-es esztendő az acélgyártás forradalmának esztendeje volt. Az S—M technológia előtt acélgyártási módszerek (Frisstűzi, Kavará- si- és a Szél frissítéses-acélgyártás) sem mennyiségileg, sem minőségileg nem tudták megfelelően kielégíteni a századforduló rohamosan növekvő ipari igényeit Hazánkban Diósgyőrött még az 1900-as évek elején is működött két olyan kemence, ahol kézi vaskavarók segítségével gyártották az acélt. Világviszonylatban felhalmozódott a rengeteg felhasználatlan ócskavas és acélhulladék. Ekkor lép a színre as apa és fia e két francia kohász, E5mB és Pierre Martin, akik acélgyártási kísérletet kezdenek a Siemens-testvének által 1850-ban megalkotott és csak üvegolvasztásra használt, speciális Bádkemencével. Nyersrvasból, ócskavasból, generátorgáz fűtéssel gyártották első acélterméküket EH járásuk az 1867-es párizsi világkiállításon nagy- díjat és aranyérmet nyert. Az áltáljuk kidolgozott korszakalkotó technológia azért bírt és bír jelenleg is nagy jelentőséggel, mert lehetővé tette a nagy mennyiségű és elődeinél lényegesen joíbb minőségű acél nagyüzemi előállítását. Felhasználta a nagy mennyiségű és addig teljesen értéktelen ócskavasat acélgyártási célra és szabályozható, tehát különböző minőségű acélok előéErtására alkalmas technológiát adott • kohászok kezébe. A Siemens testvérek hasonló aoéigyártási kísérletet folytattak az angliai Birminghamben, párhuzamosan a két Marti noaL Mivel a kemence konstrukciója Siemenséké volt és az új acélgyártás metallurgiai elve pedig vitathatatlanul Martin nevéhez fűződött, ezért a két fél egy ességet kötött a közös elv (S—M-elv) tovább értékesítésére. Így született meg a Siemens—Martin acélgyártás elve. Az elmúlt száz év alatt igen sokat fejlődött ez a világszabadalom. A kicsiny, 3—4 tonna anyagot befogadó kezdeti kemencéktől ma már messze járunk. 5—600 tonnás Martinkemencékben, oxigéndúsította gázokkal folyik világméretekben az S—M acélgyártás. Hazánkban az 1900-as években létesülték az első nyolctonnás kemencék Diósgyőrött, Özdon, majd Csepelen. Történelmileg kb. 70 éve honosodott meg nálunk ez a nagyszerű módszer és fejlődése a hét évtized alatt szép eredményeket mutat Néhány éve állítottuk át fokozatosan a 100— 150 tonnás kemencéinket generátorgáz és olaj (pakura) helyett a modem földgáztüzelésre. Megkezdtük kemencéink automatizálásét és az oxigén alkalmazását (Ózd). Ezek a tényék mind arra utalnak, hogy a S—M technológia tökéletesítése hazánkban is jó úton halad. Természetesen felmerül az a kérdés is, hogy milyen jövője és perspektívája van a százéves jubileumát ünneplő technológiának. Több szakember az élmúlt években már-már a vészharangot is meghúzta a S—M technológia felett, mert feltűnt egy új és természetesen igen modem acélgyártási eljárás, amit egyszerűen „L— D eljárásnak” neveznek: az „Oxigéneskonverterezés” Etet az eljárást — amelyet először Dürrer professzor kezdeményezésére végeztek és Linzben, majd Donawitzben finnen az „L—D” név) kísérleteztek ki üzemi szinten — terUJ FELFEDEZÉSEK A SEBRE IS ÍR A VITAMIN Különféle állatkísérletek során kimutatták, hogy a szervezet aszkorbinsav, C-vita- min tartalma rendkívüli mértékben befolyásolja a szövetek regenerálódási folyamatát. Ha a szervezetben kevés a C-vitamin, a regenerálódás lelassul. A szervezetben a hormonok hatására végbemenő bonyolult folyamatok egyik fontos szereplője az aszkorbinsav. A szövetek aszkorbin- sav-tartalma azonban a külső körülmények, behatások nyomán ingadozik. A tudósok azt is megvizsgálták, hogy milyen összefüggés van a szervezet aszkorbinsav koncentrációja és a sebek gyógyulása között. Kitűnt, hogy ha a szövetekben a szokásosnál több aszkorbinsav van, a sejtek rohamos növekedésnek indulnak és az egészséges sejtek mintegy benépesítik a sérülés helyét, úgyhogy a seb gyorsan beheged. CEMENTBŐL MŰTRÁGYA A tallini cementgyárban sajátos műtrágyát gyártanak. A klinkerégéskor ugyanis a kemencékben olyan por keletkezik, amely feldolgozás után valóban jó műtrágyául szolgál. Ha a kemencék pakuratüzelé- süek, az elektromos szűrők 25—30 százalék káliumoxidot fognak fel, ami a műtrágyának jó, de rossz a cementnek, mert a káliumoxid rontja a minőségét Tallinban esztendeje áttértek a palatüzelésre. Az eredmény: a káliumoxid- tartalom 8 százalékra csökkent, de a por továbbra is kitűnő műtrágya. Bizonyos mikroelemeket is tartalmaz: így például tonnánkint 300 gramm rezet és 700-800 gramm mangánt Szakemberek ezt a port műtrágyaként ajánlják. A gazdaságok véleményét pedig érzékelteti, amit a Kunda kolhoz és az Azeri szovhoz adatai elmondanak: a cementpor műtrágyaként való alkalmazásával a száz négyzetméteres kísérleti parcellákról 53 kilo:/ gramm burgonyát, 4 kiló árpát és 10-11 kiló takarmány- füvet takarítottak be. Érdekes eljárás a műtét utáni embóliák elkerülésére Amerikai sebészek rendkívül érdekes, új eljárást dolgoztak ki, amellyel meg lehet akadályozni a műtét utáni embóliákat. Olyan szűrőberendezést készítettek, amely átengedi a vért, de megakasztja a vér- rögöket. Köztudomású, hogy a műtéti seb környékén előfordulhat, hogy vérrög keletkezik, amely belekerül a keringésbe és megakaszthatja például a tüdők vérellátását. Az amerikai sebészek a veszélyeztetett területen „szűrőt” építenek a véredénybe, amely így nem engedi át az alvadt vérrögöt. A szűrőt hajszálvékony selyemszálakból létesítik. Az állatkísérleteknél bevált szűrőt eddig 24 betegnél alkalmazták, akiknél veszedelmes műtét utáni embóliák keletkeztek. A scleroderma súlyos tünete: merev, megvastagodott bőrpáncélban karomszerűen meggörbült ujjak. Mitől „tűnnek el” ■ nylonharisnyák? Az elmúlt tíz évben a New York-t városi hatóságokat sokszor foglalkoztatta az a rejtély, hogy nők bejelentették: minden érthető magyarázat nélkül, váratlanul eltűnői a lábukról a nylon harisnya! Most úgy látszik megtalálták a rejtély nyitját. A levegő szennyeződésével foglalkozó egyik szakember egy építkezésen végrehajtott dinamitos robbantás nyomán, beigazolta következő elméletét: a felrobbanó dinamit, nitrogénoxi- dot szabadít fed és bizonyos atmoszférikus körülmények között nitrosav képződik, amelytől a nylonharisnya pillanatok alatt semmivé foszlik. Tiltsák meg a robbantásokat— követelik a New Yok-d nők. rmpuMG i 1961. június 21„ vasárnap Van egy anyag, amelyet Knunyanc akadémikusról nevezték el, ez a „Knunyanc lakten”, amelyet sok országban használnak a Bl-vitamin készítéséhez. És van egy terület — a gáz alakú vegyi elemek kémiája, ahol lépten-nyo- mon találkozunk Knunyanc nevével. Tucatjával ismerünk olyan új szerves anyagokat, amelyeket ő állított elő és tízezrével olyan embereket, akiket ő mentett meg acrichinjével a maláriától, Knunyancnak vannak olyan művei, amelyek az átöröklés problémáit tárgyalják, és vannak olyanok, amelyek a vegyészet elméleti kérdéseivel foglalkoznak. Teljesen reménytelen vállalkozás lenne akárcsak megközelítőleg is félmémi mindazt, amit a tudós alkotott. Ez nem is lehet célunk, hiszen cikkünk sokkal kisebb terjedelmű, mint Knunyanc akadémikus kétszáz tudományos munkájának és felfedezésének akárcsak a puszta felsorolása is. Néhány példa azonban képet adhat Knunyanc alkotó munkásságának ha nem is méreteiről, de legalább a jellegéről. Ivan Knunyancot a „romantikus tudósok” közé sorolhatjuk, abban az értelemben, ahogy ezt a kifejezést a neves német vegyész, Wilhelm Ostwald használta, aki két csoportba osztotta a kutatókat: a klasszikusok és a romantikusok csoportjába. E szerint az „osztályozás” szerint az első Betegségfelismerés elektroforézissel Reumás láx és scleroderma A New Scientist című angol tudományos hetilap egyik legutóbbi száma egy baltimorei kutatócsoport előadását ismerteti, amely a New York-i Tudományos Akadémián hangzott éL. Rövid a hír, de annál meglepőbb: az említett kutatócsoport vizsgálómódszert dolgozott ld, amellyel egyetlen csepp vérből meg lehet állapítani olyan különböző betegségeket, mint a tüdőtuberkolózis, a reumás láz, a rák, a skizofrénia, stb. Magáról a módszerről csak annyit áruié! a lap, hogy papír-, keményítő- vagy agar-gél diffúziós elektroforézissel sikerült az adott betegségre jellemző mennyiségi, illetve minőségi változásokat kimutatni a vérsavó mikoprotein-tartalmá- ban (sziénhidrát—fehérjekomplex). Kételkedünk a hír hitelességében, de a körülménnyel kapcsolatban mindenesetre érdemes részletesebben megismerkednünk az említett beteg- felismerési problémával, amely egyike az orvostudomány legizgalmasabb témáinak — számos ismeretlen okú és lefolyású betegséggel állítja szembe a kutatókat. Súlyos és túlnyomórészt még gyógyíthatatlan betegségek közös alapját és talán közös gyógyítási lehetőségét rejti magában a felvetett kérdés. Az orvosi nyelven reumás láznak nevezett betegségcsoportot illetően a kiváltó ok ismert: a sztreptokokkusz nevű baktérium, amely a többi között a gennyes, tüszős mandulagyulladás leggyakoribb okozója, s még az antibiotikumok korában is szedi áldozatait, főként a fiatalkorúak között. Pedig ez a baktériumfajta érzékeny a penicillinnel szemben, s — mert a betegség szövődményei súlyosak lehetnek — az orvosok sietnek is penicillinnel megakadályozni a baktérium bekerülését a véráramba. Később, az ún. „második betegség” nem is a baktérium közvetlen hatására jön létre, a sztreptokokkusz akkorra már eltűnik a vérből és az alapbetegség meggyógyult. Csakhogy a szervezet szenzibi- lizálódott (érzékennyé vált) tőle, és a „második betegség” már ennek folytán éri a szívet, a vesét, az idegrendszert vagy az Ízületeket. Arról, hogy az egyik esetben miért a szívet, máskor miért a vesét támadja meg, csak feltevések vannak. mészetesen a szükség hozta létre. Ugyanis a világviszonylatban egyre rohamosabban fogyó ócskavaskészlet, valamint a modem gépipar igényeit kielégítő magas szilárdságú szerkezeti acélok nagy mennyiségének szükségessége mind jobban veszélyeztetik a S—M technológia általános egyeduralmát. Ezért folynak feszített ütemben a korszerű L—D technológia üzemi kísérletei. Elz a módszer — amely talán valamikor hasonlóan meghódítja a világ acéliparát. •mint évszázados elődje, a S—M acélgyártás — lényegében a régi konverteres acélgyártások (Bessemer és Thomas) modern változata. Ahol a kifalazott konverterben (üst) elhelyezett folyékony nyersvas felszínére egy benyúló csövön keresztül tiszta oxigént fúvatva végzik él — ócskavas nélkül — az acél kidolgozását. A szakemberek egy része úgy véli, hogy ez a gyorsan terjedő acélgyártási eljárás kihalásra ítéli majd a S—M technológiáját, amelynek több órát igénybe vevő gyártási ideje mellett az új módszer alig 20—25 perc alatt végzi el az acél előállítását. A kérdéssel foglalkozó szakcikkek viszont amellett tanúskodnak, hogy ez a jubiláló világszabadalom (S—M) még igen sokáig nélkülözhetetlen lesz a világ acélipara számára. Befejezésül emlékezzünk meg arról a nagy kohászról, aki ezelőtt száz évvel, a rohamosan fejlődő kapitalizmus idején megajándékozta az emberiséget zseniális találmányával. Aztán kijátszva, névtelenül és elhagyatottan halt meg, 1912-ben, Párizs egyik nyomornegyedében. Ez az ember Pierre Martin volt. Szűcs László főiskolai tanszékvezető Akit a vegyészek, a biológusok és a festőművészek egyaránt kollégájuknak tekintenek csoporthoz! azok tartoznak, akik egy dolog szerelmesei; egész életükben egyetlen témával foglalkoznak, azt módszeresen és kimerítően feldolgozták és egyenlő érdeklődést tanúsítottak a közben felmerülő jelentéktelen és kimagasló mozzanatok iránt. Romantikusoknak a változékony szenvedéllyel dolgozó kutatókat nevezte, azokat, akik egymástól távol eső területekre hatóinak be. Felfedezéseik inkább váratlanok, mint módszeresek, inkább alapvetőek, mint kimerítőek. A fluor valószínűleg nem véletlenül kedvenceleme Knunyancnak. Jellemző a tudós magyarázata: „Miért éppen a fluor? Mert ez egy csodálatos elem. A legaktívabb, a „legvegyibb”: a világon mindennel reakcióba lép”. Igaz ugyan, hogy az ilyen aktivitás, az ilyen „egyetemes reakció” vágya magának a kutatónak is legfontosabb vonása. Látja maga előtt a fluor legkülönbözőbb, legmeglepőbb alkalmazási módjait. Ha ezzel az elemmel helyettesítjük a gépolaj hidrogénatomjait, akkor az olaj hosszabb életű lesz, mint a motor. Egy másik ötlet: a fluorozott kau- csuk még 300 fok C-nál is rugalmas marad. Knunyanc nagy jövőt jósol a fluornak a technika legkülönbözőbb területein.
