Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

Budapestre érkezett a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlésének küldöttsége

Az országgyűlés elnökségéneik meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Román Nép- köztársaság nagy nemzetgyűlésének küldöttsége. A delegációt Anton Moisescu, a nagy nemzetgyűlés alelnöke vezeti: a küldöttség tagjai: Gheorghe Rosu, a nagy nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának elnöke, .Josif Uglar a nagy nemzetgyűlés gazdasági — pénzügyi bizottságának tagja, Gheorghe Stan, a nagy nemzetgyűlés jogügyi bizottságá- naik tagja, a Ploesti Tartományi Néptanács elnöke, Stanciu Stoian, a nagy nemzetgyűlés jogügyi bizottságának alelnöke, egyetemi tanár, a Pedagógiai Kutató Intézet igazgatója, Biene Grigoriu képviselő, a Bukarest Tartományi Nőtanécs elnöke, Nicolae Huditeanu képviselő, Dobrudzsa tartománybeli „Filimon Sirbu” kollektív gazdaság elnöke, a szocialista munka hőse, Jonel Raducanu képviselő, a bukaresti „elek- tronica” üzem dolgozója.

A delegáció ünnepélyes fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke, dr. Beresztóczy Miklós és Pólyák János, az országgyűlés alelnö- kei, Mihályfi Ernő, Nagy Dániel és Szakasits Árpád, az elnöki tanács tagjai, Böjti János külügyminiszterhelyettes, Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, dr. Pesta László a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, valamint az országgyűlés tisztikarának tagjai, számos ország- gyűlési képviselő. Jelen volt Mihail Rosianu, a Román Nép- köztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség több tagja.

A vendégeket Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke üdvözölte.

Anton Moisescu, a román delegáció vezetője köszönetét mondott a baráti fogadtatásért — s kiféjezte meggyőződését, hogy magyarországi látogatásuk gyümölcsözően hozzájárul majd a két szomszédos nép baráti kapcsolatainak fejlesztéséhez, a szocialista országok testvéri közösségének, ösz- szefoiTottságának erősítéséhez.

Mikojan fogadta Wslsont

A látogatás angol visszhangja

Anasztasz Mikojan, a szovjet minisztertanács első elnök- helyettese hétfőn fogadta Harold Wilson angol munkáspárti vezért és a munkáspárt küldöttségének tagjait. A Kremlben lezajlott találkozón Mikojan szívélyesen elbeszélgetett Wilsonnal.

Ugyan csák hétfon a küldöttség megbeszélést folytatott a szovjet parlamenti csoport vezetőivel.

Londonban, pártkülönbségre való tekintet nélkül nagy fontosságot tulajdonítanak Harold Wilson munkáspárti vezér moszkvai látogatásának. Kormánypárti körökben alig leplezett féltékenységgel állapítják meg: az ellenzék vezérének újabb találkozója Hruscsov szovjet kormányfővel^ — egy éven belül immár a második — növeli Wilson hazai és nemzetközi tekintélyét, s egyszersmind a munkáspárt választási esélyeit. Munkáspárti források is nyomatékosan utalnak arra, hogy Wilson, akinek ez 12. látogatása a Szovjetunióban, a magas szintű angol-szovjet személyes érintkezés rendszeresítésére törekszik és hatalomra kerülése esetén kezdeményezni kívánja, hogy minden évben rendezzék meg a kormányfők csúcstalálkozóját az ENSZ keretei között.

Londonban valószínűnek tartják, hogy Hruscsov és Wilson megbeszélésein nagy figyelmet szentelnek majd a délkeletázsiai helyzet legutóbbi fejleményeinek. Butler külügyminiszter — mint jelentettük — közvetlenül moszkvai útja előtt tájékoztatta Wilsont az indokínai helyzettel kapcsolatos diplomáciai lépésekről. * * •

HARMAT ENDRE:

JEMEN tegnap « ma

6. A bölcsesség tintája

Az ország bemutatása után vegyük szemügyre kissé alaposabban néhai Ahmed Ibn Mohamed Hamid ud Din imámat. Középtermetű, rendkívül kövér ember volt. A Time című amerikai lap szerint súlya megközelítette a 130 kilót. Fantasztikusan beteges étvágyú: egy ültében egész sült bárányt megevett A húsfogások között mézet majszolt csemegeként — egy-egy ebédnél negyvenöt dekát is elfogyasztott. Szeretett és hajszolt minden élvezetet, kábulatot. Bár alattvalóinak megtiltotta, hogy délelőtt kat-ot rágjanak, ő viszont már reggel hozzálátott. 1953-ban rászokott a morfiumra, de 1959- ben egy svájci orvosa ismételt felszólítására valóban figyelemre méltó akaraterővel sikerült abbahagynia. Ehhez hozzájárult beteges hipochondriá- ja is.

Ez a zsugori kényúr, aki háromszor meggondolta, engedélyezzen-e egy tintatartóval többet valamelyik elemi iskolának, szórta a pénzt, ha a saját

2 miPUMG

1964. június 2., kedd

valóságos vagy vélt betegségeiről volt szó. És ez a bizalmatlan fejedelem, aki idegent a legritkábban engedett be országába, szüntelenül körülvette felséges és vaskos személyét európai és amerikai orvosprofesszorokkal. Ö, aki hivatalból tűzzel-vassal az „Allahra kell bízni” — szemléletet hirdette és terjesztette, még egy múló náthája meggyógyulását sem bízta Allahra.

... Tizenöt méter hosszú, négy méter széles, fegyveres őrökkel zsúfolt, úgynevezett „biztonsági folyosó” vezetett a felséges úr dolgozószobájába. Függöny nélküli, de üvegezett ablakaiból egész Taizz-ot lehetett látni. A dísztelen, fehérre meszelt falaknak egy-agy Korán-idézet az egyetlen ékessége. A berendezés is egyszerű volt: egy asztal, néhány szék — és semmi egyéb. Amikor belépett, a palotában mindenütt sűrűn álió strázsák azonnal becsukták az ajtót mögötte.

Ha valaki egyszerűen felségnek nevezte, rendszerint vesztett ügye volt. Kérésének viszont jót tett, ha hol „Allah asztalitokénak.”, hol a „Bölcsesség dicső fellegvárának”, hol a „Hívők fejedelinének”, hol a .,Testet öltött erénynek” nevezte.

Széles arcát, magas homlokát a beszélő felé fordította.

állandóan égő szemét mint tőrt döfte az elébe járuló tekintetébe. A Keleten gyakori virágos, udvarias fecsegéssel ez a leplezetlen kényúr nem bíbelődött. Azonnal a tárgyra tért, nyers, pattogó kérdésekkel tudta meg, ami őt érdekli, és ha eddig eljutott, gyakran egy megfellebbezhetetlen intéssel elbocsátotta a látogatót, mielőtt az előadhatta volna jövetele tulajdonképpeni célját.

Szakállát feketére festette, hájas, gusztustalan alakja illatfelhőben úszott. Nehezen szokta meg a széket, szívesen gubbasztott díszes párnáin, sokszor még döntéseit is ilyen félig guggoló helyzetben irta

• alá. Az országban egyedül neki szabadott vörös tintát használnia. A vörös, ugyanis Jemenben a bölcsesség színe.

Az ország tulajdonképpen az imám hitbizománya volt. Ahmed egyszerűen mindent elvett, ami megtetszett neki, akár palotáról, akár lóról, földről, vagy feleségről volt szó. Az. hogy mindent ő intézett, nemcsak annyit jelent, hogy egy kórházi ágyat sem lehetett az ő írásbeli engedélye nélkül vásárolni, hanem annyit is. hogy még a külüfiy- miniszter sem adhatott saját szakállára vízumot idegennek. Ez az irdatlan munka elsősorban a kegyetlenség ikertestvérére, a félelemre vezetA Seebolim-bolrány legújabb fejleményei

Hazai hírek |

A szocialista államok éghajlatkutatóinak konferenciájára a magyar meteorológiai szolgálat képviseletében d’\ Kakas József főosztályvezető és dr. Antal Emánuel osztályvezetőhelyettes két hétre Bukarestbe utazott.

Ráfás György, a gyomai Viharsarok Halászati , Termelő- szövetkezet tagja, hétfőn a Körösön óriásharcsát fogott. Az ötvenkét kilós ragadozóval nagy küzde'met vívott, míg partra sikerült tennie.

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat június 2-án és 3-án rendezi meg negyedik országos küldöttgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében.

Az „elrablott Szudéta-földet visszakövetelő bonni miniszter, Hans Cristop Seebohm által felkavart vihar hullámai még mindig nem csendesedtek el, s úgy látszik, hogy az ügy még hosszú ideig foglalkoztatja majd nemcsak a nyugatnémet, hanem az egész nemzetközi közvéleményt.

Erhard kancellár a Bonnal szövetséges országokban megmutatkozó általános felháborodás hatására ugyan enyhe dGrgálásban részesítette miniszterét, de Seebohm továbbra is tagja a bonni kormánynak, s a jelek szerint szó sincs leváltásáról.

Mindazonáltal a bonni kor” mányon belül is sokan kényelmetlennek tartják, hogy Seebohm túlságosan sokat és nyíltan területi követelésekkel lép fel, és ezzel zavarja a külföld felé irányuló bonni propagandát.

Seebohm nürnbergi kirohanása valóban alkalom volt arra, hogy Bonn szövetségesei körében is aggodalom támadjon.

Sulzberger, a nagy tekintélyű amerikai újságíró a New York Times kommentátora felszólítja a kancellárt: Legfőbb ideje, hogy Erhard megtisztítsa házát az örökölt kísértetektől, beleértve Seebohm úr nagyon is eleven kísértetét.

Walter Ulbricht

üswerciloirszikban

Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK államtanácsának elnöke feleségével, valamint kíséretének tagjaival hétfőn látogatást tett az „Ordzso- nikidze” nehézgépgyártó üzemben. Andrej Kirilenko, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, Mihail Georgadze, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára, Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió nagykövete az NDK-ban és más hivatalos személyisé. gek is elkísérték a vendégeket az üzembe.

Walter Ulbricht és kíséretének tagjai megtekintették az üzemet, elbeszélgettek a munkásokkal és a mérnökökkel, majd részt vettek az üzem udvarán rendezett szovjet—német barátsági gyűlésen, amelyen Andrej Kirilenko és Walter Ulbricht mondott beszédet.

Kirilenko beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek örülnek azoknak a sikereknek, amelyeket az NDK dolgozói elérnek a szocializmus építésében. Az NDK — mondotta — Európa egyik legfejlettebb ipari állama.

— Jól tudjuk — mutatott rá Kirilenko —, hogy népeink, a szocialista közösséghez tartozó minden nép közös munkája egy célt szolgál: a szocializmus és a kommunizmus felépítésének nagy ügyét. A Szovjetunió — folytatta Kirilenko — a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini irányvonalát követte és fogja követni a jövőben is.

Walter Ulbricht beszédében elöljáróban emlékeztetett a

hető vissza. A nép gyűlölte, „ördögnek” nevezte Ahmedet, aki megerősített fellegvára falai között sem mert egy lépést sem tenni állig felfegyverzett testőrség nélkül. Volt oka félelemre: alig volt jemeni család, a leggazdagabbaktól a legszegényebbekig, amelyből a felséges úr ki ne irtott volna valakit.

Ö maga viszont tizenkét merényletet élt túl. Testéből legalább egy tucat golyóit operáltak ki.

Abdullah pünkösdi királysága

De maradjunk a rokonoknál. .Ahmednek volt egy testvére, Abdullah, aki a kevés számú idegein és a jemeniek szemében is afféle elhanyagolható, jelentéktelen mellékalaknak látszott. Okunk van azt hinni, hogy Abdullah évtizedeken át álarcot hordott. 1955-ben ugyanis törzsi harcosok és néhány főnemes élén berontott Ahmed lakrészébe és felszólította, mondjon le, ha kedves az élete.

Az imám személyzetének tagjai halálra vált arccal bámulták a jelenetet. Részben azért, mert tudták, hogy uruk megbuktatása az ő fejük legör- dülését is jelenti, résziben pedig azért, mert még ebben a helyzetben is rettegtek attól a vihartól, amelyet Ahmedből a fivér fellépése szerintük feltétlenül kivált. Csodálkozásuk nem ismert határt. Éppen az ellenkezője történt annak, amit vártak.

Az „ördög”zsíros arca alázanémet .militaristák és a hitlerista tábornokok által kirobbantott háború súlyos éveire, majd rámutatott, hogy az

NDK és a Szovjetunió népeit közös nagy célok és közös nagy eszmények egyesítik, „közösek, a barátaink, közösek az ellenségeink is”.

„A béke érdekében normális kapcsolatokat kell teremteni a két német állam között —

folytatta Ulbricht. — Csak így lehet biztosítani közöttük a békés együttélést. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok hatékony támogatása mellett sikerül majd elérni a kapcsolatok normalizálását és a két német állam teljes egyenjogúságának elismerését). Ez megkönnyíti majd a békés rendezést a két német állammal való béke- szerződés megkötése útján, és e békeszerződés keretei között megoldódik majd a nyugatberlini probléma is”.

MOSZKVA:

Mint a múlt hét közepén Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg kiadott közlemény tudatta, Moszkvában befejeződtek a szovjet-amerikai konzuli egyezményről folytatott tárgyalások, és az egyezmény- tervezetet mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok kormánya jóváhogyta.

Az egyezményt hétfőn délután Moszkvában a szovjet külügyminisztérium villájában ünnepélyes keretek között írják

tos mosoly ráncaiba szaladt, égő szeme maga volt a tisztelettudás.

— Ha tiszteletre méltó testvérem, Szeif el Izlam Abdullah úgy látja hogy csekélységem méltatlan a tisztségre, amelyet betöltők, Allah nyilván megvilágosította elméjét és én, a földi ember hogyan állhatnék ellen ilyen magas akaratnak?

A gyors sikertől elbűvölt új imám kegyes óhajtott lenni: nem végeztette ki Ahmedet — ha később esetleg meg is tette volna —, nem is verette vasra, egyszerűen bezárta palotája lakosztályaiba. A második nap némi nyugtalansággal töltötte el Abdullahot az a hír, hogy Ahmed legidősebb fia, Mohamed al Badr herceg eltűnt.

A harmadik nap Taizzban olyan hírek keltek szárnyra, hogy Mohamed al Badr Hodei- dában megszervezte a hű helyőrséget, Taizz felé vonul és serege útközben lavinaszerűen növekszik. A negyedik napon az addig nyájas és engedelmes Ahmed egy csapásra megváltozott. Odaintette egy szolgáját és azt mondta neki:

— Vezesd elém a bitorlót.

Abdullah, aki már tudott arról, hogy bekerítették, Ahmed lába elé borult. Emlékeztette arra, hogy ő kegyes volt hozzá és viszonzást kért.

— Nem vagyunk egyformák — vigyorgott Ahmed és a négynapos imámság után Szeif el Izlam Abdullah, a hallgatag herceg feje nyolc napig függött Taizz piacterének egyik póznáján.

Következix:

A bakó lánca

Walter Ulbricht miután hangsúlyozta, hogy az NDK- nak érdeke fejleszteni az együttműködést a Szovjetunióval, és a KGST-hez tartozó más országokkal, a következőket mondotta: „ez az együttműködés és a munkamegosztás az NDK számára és véleményem szerint más szocialista országok számára is létfontosságú kérdés. A tudomány és a technika jelenlegi fejlettsége olyan színvonalat ért él, hogy ha a KGST-n beiül nem valósíthatnánk meg a további szakosítást, és a munkamegosztást, az lefékezné gazdasági fejlődésünket. •

Ahhoz, hogy győzelmet arathassunk a kapitalizmussal folytatott nemzetközi versenyben, okvetlenül fokoznunk kell együttműködésünket a KGST keretein belül kétoldalú, vagy sokoldalú szerződések alapján” — mondotta Walter Ulbricht.

alá. A szovjet-amerikai kapcsolatok fejlődése szempontjából fontos egyezmény aláírása szovjet részről Gromiko külügyminisztert, amerikai részről pedig Foy D. Kohlért, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét hatamazták fel.

BÉCS:

A Bécsi Idegienforgalmi Hivatal adatai szerint a tavaly őszi hónapokhoz hasonlóan- áprilisban ismét a magyar turisták álltak számszerűleg a harmadak helyen az osztrák főváros idegenforgalmi statisztikájában a nyugatnémetek és az amerikaiak után. A magyarok ezzel megelőzték Bécs „törzsvendégeit”, a franciákat és az olaszokat.

OSLO:

Adolf Scharf osztrák elnök hétfőn háromnapos hivatalos látogatásra Oslóba érkezett. A repülőtéren Oaf király fogadta az osztrák vendéget.

S&ÖUL:

Harminc délkóreai diákvé- zér hétfőn Pák Csöng hi délkoreai elnökhöz indult, hogy átnyújtsa a korrupció és a rendőrterror ellen tiltakozó diákok követeléseit. A rendőrség letartóztatta a diákvezetőket. Időközben a szöuli egyetemen folytatódott száz diák szombaton kezdett éhség- sztrájkja. Hat diákot kórházba szállítottak.

KOPPENHÁGA:

Hétfőn visszahelyezték talpazatára — a királyi bronzön- toműhelyben öntött új fejjel kiegészítve — a dán főváros szinbólumát, a „kis sellőt”. A szobrot április 25-én ismeretlen tettesek lefejezték. Ezentúl a kis sellőt' állandóan meg- viágítják éjszaka és a körzetben sűHtik a rendőrőrjáratokat.

— VARSÓ:

A Mazowsze Lengyel Állami Népi Együttes hazatért 160 napos amerikai vendégszerepléséről. A világhírű lengyel népi együttes műsorát az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban és Kubában, közel

ESEMÉNYEK — s úrikban.

C\\\\\\\\\\\x\v\\\\\\^^

„Éhséghadiárat” a dél-arábiai szabadságharcosok eilen

Az Adenből érkező jelentéseik beismerik, hogy a nagy anyagi és számbeli túlerővel támadó brit csapatoknak a fegyverek erejével sem sikerült megtörni ok a Radfan- h egység sziklái között védekező arab felkelőik ellenállását A harcok színhelyéről küldött Laptudósltások — ezúttal először — nyíltan bevallják, hogy az angol hadvezetés most a „fel- perzselt föld” taktikájának alkalmazáséval próbálja kiéheztetni az apró hegyi falvakban élő lakosságot. A Sunday Telegraph különtudósítójának jelentése szerint katonai járőrök módszeresen felégetik a településeken talált élelmiszertartalékokat és leölik az állatokat. A brit csapatok ellenőrzése alatt álló területen megakadályozzák, hogy az elűzött lakosság visszatérjen falvaiba, a csekély kiterjedésű termőföldek megművelésére.

A skóciai tífusz-járvány fejleményei

209 áldoxat a kórházban

Az aberdeend tífuszjárvány, amelynek eddig 209 áldozata fekszik kórházban, más helyeken is jelentkezik. Glasgow- ban a Rorqual nevű tengeralattjáró személyzetének két tagja, tífuszgyanús tünetekkel megbetegedett. Newcastleban tífuszgyamús tengerészt találtak az egyik hajón.

Sajtójelentések szerint a fertőzést minden esetben olyan húskonzervek okoziták, amelyek csak amerikai eredetűek lehettek, mert azokat csak Dél- Amerikában előforduló baktériumok fertőzték meg; ezeket a 13—14 éves konzerveket az angol kormány dobta piacra a marhahús-hiány enyhítésére; a fertőzött konzervek a kormány „stratégiai élelmiszer tartalékából származtak, amelyet szükségállapot esetére tárolnak.