Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-16 / 113. szám
Gyufarádi* és más érdekességek a BNV szovjet pavilonjában egyszeri töltéssel tíz-tizenöt órán át fogható több hosszú- és közép- hullámú állomás. A Kozmosznak — akárcsak a többi zsebrádiónak általában — miniatűr fülhallgatója is van. A vásáron persze „nehéz fajsúlyú” szovjet készülékeket is kiállítanak: egyebek között tízféle szerszámgép-típust is. A Vörös Proletár Gyár és a többi híres nagyüzem márkája mellé újabbak is felzárkóznak: a Szovjetunióban, ahol már évek óta több fémvágógépet gyártanak, mint bárhol a világon, nagymértékben szakosították a termelést. De ha már, az előbb a zsebrádióról volt A Budapesti Nemzetközi Vá- sítményű sajtológép. Ilyen be- sár szovjet pavilonjában az rendezésekkel már nem csoda, idén is számos érdekesség vár- hogy a Szovjetunióban készülnek révén teljesen gépesíthető a járatok aládúcolása. A kuz- nyécki és a donyeci szénmedencében nyert tapasztalatok szerint az új gép mintegy a felére csökkenti - a dúcolás munkaigényességét és 30—40 százalékkal csökkenti a szén önköltségét. A bányagépeket bemutató -szovjet cég, a Masinoexport összesen mintegy negyven különböző gépet állít ki a BNV-n, köztük az automata beton - gyártáshoz nélkülözhetetlen adagoló-szerkezeteket, valamint az olajbányászatban használt fúrófejeket, továbbá különböző szivattyúkat, szellőzőberendezéseket és így tovább. A Kozmosz, az új, gyufaskufulyányi szovjet zsebrádió. ja a látogatókat. Ízelítőül — és a nálunk divatossá lett zsebrádió-kultuszra való tekintettel — a nyugat- urali Ordzsonikidze Gyár zsebrádió-újdonságát mutatjuk be. Bár helyesebb lenne „gyufarádiónak” nevezni, mert a hét tranzisztoros, elemmel együtt mindössze 150 grammos készülék valóban nem nagyobb egy gyufaskatulyánál. A Kozmosz nevű szovjet zsebrádió két és fél voltos, hálózatból újratölthető akkumulátorokkal működik: ezekkel nek a rekorder lépegető exkavátorok, turbinák,, bányagépek. 40 bányagép De ha már a bányagépeknél tartunk: ezek iránt nálunk különösen nagy az érdeklődés. A Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet pavilonjában az idén néhány újdonságot is kiállítotTraktorok, kombájnok, útépítő gépek A vidékről a fővárosba látogatók bizonyára az idén is hosszasan elidőznek majd a már ismerős és a még újdonságszámba menő szovjet mező- gazdasági gépek előtt. Csak zárójelben: a szovjet traktorok nemcsak Magyarországon népszerűek — tavaly egy holland cég, a Stemler megvizsgáltaAz SZK—4. típusú önjáró kombájn. (APN-fotók) szó, talán itt is érdemes megemlíteni, hogy a Szovjetunióban egyszerre gyártanak olyan gépeket, amelyekkel század- tmlliméternyi vagy éppen több száz tonna súlyú alkatrészeket lehet megmunkálni. Ez utóbbiak, a „nagyágyúk” közé tartozik például az 1400 tonnás karusszel-eszterga, amellyel 22 méter átmérőjű munkadarabokon lehet dolgozni, a 12 méteres kerekek fogazására szóltak: ilyen például a lipcsei vásáron idén aranyérmet nyert NKR—100 típusú lyukfúrógép, amely igen jó hatásfokkal alkalmazható rossz kőzetviszonyok között is 105 milliméteres róbbanólyukak fúrására. A szovjet kiállító szervek azt várják, hogy szintén nagy érdeklődés fogadja majd a KM— 87 típusú biztosítógépet, amelytott néhány típust a holland Mezőgépészeti Tudományos Kutató Központban, amely úgy találta, hogy a T-23., az MTZ- 5-MSZ és DE-20 típusú szovjet kerekes traktorok a legjobb nyugat-európai márkákkal vetekszenek, vonóerőben pedig felül is múlják azokat. ■filmfórum • SODRÁSBAN L j magyar ffim alkotásukat. Az ő vívódásuk. Nem nagy film, sőt még a „jó” jelzőt sem írhatom e sorok közé. Mégis, amikor kivilágosodik a nézőtér, elgondolkozva indulunk kifelé. Rég magunk mögött hagytuk a mozit, de még mindig a Tisza-part, a fiatalok tragikus végű vakációja köti le gondolatainkat. Érdekes, gondolatébresztő, s nagyon szimpatikus alkotás új magyar filmünk: a Sodrásban. Fiatal filmművészek vallanak ebben a filmben őszintén, és szenvedélyesen az életről, az Ifjúságról, barátságról, szerelemről és a felelősségről. Maga a történet egyszerű, talán kevés is egy egész estét betöltő játékfilmhez. Nyolc fiatal, hat fiú és két lány élvezi a vakáció örömeit, Tisza menti szülőfalujukban. A fiatalok vidámak, féktelenek, tele vannak életörömmel, virtussal. És a mély vizű folyóban egyszer psalk merész játékba kezdenek. Szikrát freccsen a víz, a fiatalók egymás után buknak a folyó fenekére, s győzelemitta- san dobják a felhozott iszapot. S amikor vége a játéknak, megdöbbentő váratlansággal becsan a kegyetlen igazság: egy fiú hiányzik, elnyelték a hullámok. Az alkotóik ezután nyomozásra indulnak, de Goal István, a film írója és rendezője, operatőrével, Sára Sándorral nem egy külsődleges eszközökkel megrajzolt bravúros detektív- történetet vitt a cellulóidsza- lagra, hanem kamerájukkal a lélek belső rezdüléseit kutatták, s keresték az okot, amely á tiragédiához vezetett. Dicsérendő érdemük, hogy megtalálták és bátran meg is fogalmazták filmjükben. Nem volt minden rendiben a kis közösségben: féltékenység, irigység, felületesség, nagyképűség rontotta az igaz barátságot. És a tragédiához mindenki hozzájárult, külön külön a maga jelentéktelennek vélt hibájával. S vajon tanultak-e a film fiataljai? Az utolsó jelenetekben az alkotók mintha azt summáznák: nem mindannyian. És így, ezzel a befejezéssel igaz ez a film. Felelősök vagyunk egymásért, ■— ezt mondja a film, kevés szóval, de szépen komponált beszédes képekkel. Elsősorban Sára Sándor képeire kell figyelnünk, s a csodálatosan fényképezett víztükör, a költészetté fői-máit éjszakai jelenetek, a modemül fotografált arcok feledtetik a helyenikiat felbukkanó írói bizonytalanságot, a szereplők ügyetlen mozgását, hamisan csengő hangját. Sára képei önmagukért beszélnek, s történések helyett, érzelmeket, hangulatokat fejeznek ki. Sokatmondó a tárgyak fényképezése is, de mintha az operatőr, tekintetét kissé rajta felejtve, sokáig időzött volna az egyes képeken. Az erélyesebb vágás ilyenkor hasznosabb. Az író—rendező és az operatőr első nagy játékfilmje a Sodrásban. Bátor és büszke vállalkozás még akkor is, ha nem követi egyértelmű siker ban folynak a Csárdáskirálynő próbái. Bár a bemutatót a színház igazgatósága a Potyautas sikerére való tekintettel egy héttel elhalasztotta, a bemutatóval járó izgalmak csöppet sem lettek kisebbek. Reggeltől estig folynak a próbák, és Sík Ferenc rendező most valóiban mindenütt ott van. Reggél kilenckor már a táncpróbán mondja el észrevételeit, tíz órától a színpadon próbál és közben jut ideje, hogy az énekkari próbára is bekukkantson. Délután a táraikat látogatja végig és részt vesz a színészek ruhapróbáján is, ami nem kis dolog, hiszen a darabhoz kb. 30— 40 új ruhát és jó néhány átalakítást végeznek a szabótárak. Még egy hét és felmegy a függöny. A közönség mindebből semmit sem vehet észre, az „ezerfejű Cézár” csak. az eredményt láthatja. ★ Nem mindennapi esemény szakította meg a tegnapi Csár- dáskirálynő próbáját. És hiába volt a rendező és az ügyelő — máskor hatásos — szigora, a színészek leálltak a próbával és a színészp i hencbe vonultak. Vajay Erzsi volt az érdeklődés útkeresésük is kielvasiható filmjükből éppen úgy, mint a biztató ígéret a övőre, az igazi jó és nagy filmekre. A fiatal szereplőgárdából Moór Mariann, Drahota Andrea, Csikós Sándor, Harkányi János, Kozák András, és Szer- sén Gyula nevét jegyezzük föl. Az anyát alakító FOgarassy Mára, a rendőr szerepében Pa- láncz Ferenc, a forgatókönyv hibái ellenére tetszett. A vidámságot, és drámát egyformám jól aláfestő zenét Szőllősy András szerezte. központja, aki kéthetes egyiptomi tartózkodás után tegnap érkezett vissza Egerbe. Érthető, hogy a sok izgalommal, érdekességgel fűszerezett előadásnak ezúttal a színészek voltaik á nézői, hallgatói. ★ Bar az évad utolsó bemutatója a Csárdáskirálynő, a premier után sem lesz néptelen a szánház a délelőtti órákban. Nemcsak az évad végén szabadtéren és a nyíregyházi vendégszereplés alkalmából bemutatott darabokból tartanak próbát, hanem Tóth Miklós: Jegygyűrű a mellényzsebben című vígjátékénak próbáival megkezdődött a jövő évad előkészítése is. Ezzel a darabbal fog a színház szeptemberben tájolni. A darab szereplői: Kanalas László, Le-nkey Edit, Paláncz Ferenc, Kopetty Un, Bem Brigitta, Pethőházy Miklós, Kautzky Ervin, Szabó Mária. A jelmezeket és a díszleteket Lévay Sándor, a televízió díszlettervezője tervezi. Rendező: Kozaróczy József. A premier még az idei stzándévadban, június 20-án lesz és pár alkalommal még júniusban is eljátsz- szák a darabot a megye területén. (—czy) gáló fogazógép vagy — mondjuk — a 70 ezer tonnás teljeA „Muzsikáló képeslapok” záróhangversenye Füzesabonyban A múlt évben a Magyar Rá- dó és a SZÖVOSZ „Muzsikáló képeslapok” címmel azor- :zág különböző vidékeiről műsort adott a kul túrcsoportok közreműködésével. Heves megyéből a verpeléti és a recski szövetkezeti kultúrcsoport szerepelt nagy sikerrel a műsorban. A műsorsorozat záróhangversenyét vasárnap este Füzesabonyban, a járási művelődési házban tartják. Népi együttesek, \ népművészek, a zeneiskolák seregszemléjének legkiválóbbjai és népi énekesek lépnek fel a műsorban. Heves megyéből Bíró D. Jánosáé istenmezeji, Tóth Jó- zsefné recski népi énekesek és Koronái Antal tárogató» népművész is szerepel. Az együttesek műsoraiban fellépnek az egri I. sz. iskola kamarakórusai, táncosai, kórusai, az isten- mezeji és füzesabonyi földművesszövetkezeti kórusok. Ezenkívül több országos hírű együttes is részt vesz a hangversenyen. Többek között az aszódi, az abonyi és a rni- kóházi együttesek, valamint a híres püspökhatvani szlovák népdalhármas. A műsort Csengén Judit konferálja. 4 rxiPlUSäO május ltí„ szombat 0 VADAfZ PifitWC Befejező rész. — Ilonka hallotta? — Persze. — Mit szólt? — Azt, hogy hülye vagyok — Te? Tudod-e, hogy... — Ferit elfogta a méreg. De hirtelen meggondolta magát. — Különben —, legyintett. — Mit akartál mondani? — Nem fontos. Ök mit mondtak még? —- Semmit. Abbahagyták. Megharagudtak rám.., Valamit mondani akartál. — Én? Semmit. — De. Valamit elkezdték Ilonkáról. — Semmit. — De. Azt mondtad: Tudod-e hogy... Azt akartad mondani, hogy Laikyval jár? ■— Láttam őket. — Láthattad. Mindennap találkoznak. Mindig, mindig! — A szüleid tudják? — Hogyne tudnák? — Tetszik nékik? — Különben nem engednék. — Szép. Egyszóval, ezt is... Mondom, meg kell beszélnünk. Nekem nagyon nem tetszik. És... — Nekem talán igen? De hát Ilonka dolga. — Laky bejár hozzátok? — Ritkán. — Ha majd gyakran ott lebzsel? — Mit tehetek? — Te semmit, de ... — Akkor te... te elhagysz? Ezt akartad mondani? — Nem tudom, mit csináljak — tört ki Feriből a keserűség. — Elvinni nem tudlak, ott se hagyhatlak. — Nem a hely a fontos... — Mit mondasz? — Hogy nem a hely a fontos. Nem az, hogy a nővérem és én egymás mellett alszunk, vagy az, hogy Laky Bélá bejön a lakásunkba és egy levegőt szívok vele. Az a fontos, hogy a szívünkkel, eszünkkel hová tartozunk. — Ez igaz, de ... Értsd tneg, Kati, ha velem jársz, ha hozzám tartozol, nem húzódhatok magamba, mint a teknősbéka. Látsz, tudsz rólam, ismered az érzéseimet, megmondom neked, hol vagyok, hová megyek. És te Laky Bélával is beszélsz, megfogja a kezed, leül az asztalotokhoz. Látja,, ha vidám vagy, ha szomorú ... — Tudom, gyűlölöd. Verekedtetek. — Nem azért. — Tudom. De azért is. Igazad van. Én is utálom. Csak én — ne haragudj — azért, ami a bálban.. történt közietek, nem lett, elgondolkozott, és újra tudok rá haragudni. — Ne bolondozz. — Komolyan mondom. ' — Tréfálsz. — Dehogy... — Hát? kezdte: — Nem vehettek el... — Soha? — kérdezte a lány egyszerűen. — Dehogy soha. Arról beszélek, ami van. Hogy holnap mi nem. Mondom. Azért az egyért lesz, nem tudom. Most még minden átláthatatlan. nem láncolhattak magamhoz, — Ne mondj ilyeneket. Feri örült, hogy kimondta, Ügy érezte, túl lesz a nehezén. — Ez az igazság — mondta komolyan. — Szembe kell nézni vele. Féltelek az otthoni környezetedtől. Szeretnélek ikitép- ni belőle. Nem akarom, hogy egy levegőt szívj azzal az emberrel. Nem akarom. De cserébe nem tudok semmit adni, se otthont, se pénzt, se védelmet. Hangácsi — Elég, ha vagy. — Minduntalan lefegyverezel. Édes, aranyos gyerek vagy. De ez nem játék. Mit csinálsz, ha nem leszek melletted? — Mindig mellettem leszel, — És ha nem? — Mindig. Akkor is. — És ha ... — Mindig. Mindig. A lány nem engedte, hogy kimondja aggodalmait, tovább sorolja kétségeit, szavakba foglalja nyugtalanságát. Elhallgatott hát. Kegyetlen hideg volt. Ferinek eszébe jutott, holnap újra fontos megbeszélésük - lesz Türk főbizalmival, mert a Fémlemezipar urai változatlanul rosszban törik a fejüket, továbbra Is bérredukciós terveikről szállongnak hírek. Ahelyett, hogy könnyebb lenne, egyre nehezebb az élet. Komisz tél, a fehér rémuralom tizenharmadik tele ... Feri meggémberedett ujjai a lányéba kulcsolódtak, télikabát- ja jobb zsebében helyet szorított Kati kezének. — De hát... — Miért hitetlenkedsz? Nélküle nem lennél az enyém ... — Kis bolond — nevette el magát Feri és örült. Feldern’t a kedve. Aztán, ahogy hallgatagon lépkedtek egymás mel— Akkor miért feszegeted ezt? — Azért, hogy legalább egymással legyünk tisztában. — Legyünk — hagyta rá K a- t-i. — Én börtönbe kerülhetek, Mindig, mindig! Mintha ezt a szót visszhangzottak volna lépteik, ezt ismételte volna a villamos kerekeinek csattogása és ezt sírta, ujjongta volna a nyargaló január végi szél.
