Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
« J^ÁOZ JANI reggel háromnegyed hétkor belép az öl' tözőbe. Leveszi sapkáját, és köszön, jóllehet még nem volt rá eset, hogy viszonozták volna a köszönését. Lehámozza magáról a télikabátját és beakasztja a szekrénybe, aztán leveti a ruháját, és azt is beakasztja. Munkaruhát ölt Utoljára a felső polcra helyezi a táskáját, fejére meg a vastag harisnyaszárból készült dinnyehéj-sapkát, ami nemcsak fejfedőnek való, hanem arra is, hogy jelezze Jani észtergá- lyosi mivoltát. És cigarettára gyújt, és megy a műhelybe. Harmadik hete, hogy így kezdi a napot. A kezdet elég jó. De már, ami utána következik, abban hiba van. Társai odamennek a gépükhöz: ellenben Jani csak tén- fereg és leskelődik a nagy csarnokban. Mindenütt láb alatt érzi magát, ezért nincs nyugta, folyvást esi szeg-esőszog, és nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy semmi dolga nem lévén, ő csak lopja a napot: és kétségbeesett buzgalommal figyel, és mereszti a szemét, hátha mégiscsak Int neki valaki, hátha mégis kap egy kis munkát. Ez a „munka” rendesen annyiból áll, hogy cdanyújt egv darab acélt., egy szerszámot, vagy lohol a raktárba, vagy ebédet melegít, vagy pedig általugrik a gyári büféibe cigarettáért. De még ez is valami. Jobb a semminél. Mert állni, várni, esengő pillantásokat küldeni a »épre hajló munkások hátaközepébe; és elesoszogni a csarnok déli végébe, onnar meg vissza az északiba, és közben remélni, hogy na most majd történik valami, de végre is nem történik semmi: hál ez rettenetest — ez egészen kiforgatja az embert, és lassacskán megutáltatja vele a helyet, ahová lép, és önmagát, és mindent... Hogyisne! — munkátlan munkaidő: egy maró szerencsétlenség az egész. De hát szerencsétlen volt az Indulás js. A művezető lehozta ide a hetes műhelybe, Rácz Jani — darálúi sebesen, mert a művezető mindig siet — falusi gyerek, a... a... a na hol is? — valamelyik technikumban végzett, nem látszik rossz gyereknek, csak kuka egy kicsit, na ió munkát, elvtársak, majd visszajövök... És elment Jani pedig ottmaradt. Félénken, izgatottan, kicsit valóban gyámoltalanul. — Szóval, falusi vagy? — szólt valaki. Igen — felelte Jani. — Hát akkor — nevetett az a valaki — tudsz hurkát esztergálni, ml? Meg pároskolbászt, mi? Mindenki nevetett Jani megérezte az érdes tréfából előszőremlő barátságos szándékot és ez jól is esett neki. Mégsem tudott felelni, és fölengedni sem tudott, csak állt az ajtóban, félszegen mosolyogva, sapkáját gyűrve. Tehető róla, hogy Ilyen? Eleget csúfolták az iskolában is a lányos természete miatt... De ha egyszer ilyen! Sajnos. Elég az hozzá, hogy műhelybeliek még kérdezték, ugratták, és próbálták szóra bírni: hanem ettől csak jobban izzadt, és mélységesebben hallgatott Végre is egy köpcös ember (később tudta meg, hogy Kurucnafc hívják) lemondóan legyintett: á nem Jani ez... csak egy kis mafla... Ez aztán rajtaragadt Talán el is felejtették az igaza nevét! Kis mafla... ez ő. Nemcsak név szerint valóságosén is. A műhely kis maflája Semmire való, csak szalajtani lehet de rábízni semmi komolyat, mert ez egy kis mafla.,. Jani az ajtóra pislog. Onnan kellene jönni a Kátolyi- nak, de nem jön. Hol marad? Hát nem tudja, hogy Űj tengelyt Voll befogni a gépébe? 5 ?nki sem figyel oda, az emberek el vannak foglalva a munkájukkal. Még húsz-harminc fordulat.,,. még tíz.,. Jani a kész tenaelvhez nyúl és beleszédül abba, ámít "ondoV TehumHa a szemét, Érzi, hogy a tenyere csupa verejték. Csak itt volna az apja! — vagy Mihalik elvtárs, az ipVa’-i —sí- ’ őjel De egyik sincs itt. Csak ö van Itt egyedül, a kis mafla ... Kis mafla? Janit elönti az indulat. Kis mafla! Ügy! Hát majd meglátjuk .,. És tölti magába, fújja, borzolja dühét, hogy el ne múljon: hogy egy csepp félelmet se erezzen, mert amit most »inál, még olyat nem látott a hetes műhely, Még nem! Kuruc odapillant, de csak úgy szokásból, már viasza is hajói a gépe fölé. Nem vett észre semmit. Jani sóhajt. Ha tudnád! — gondolja — ha sejtenéd? És kívánja most már, daccal, követelőzve, hogy sikerüljön, hogy mire a Kátolyi vieszajő, már az ő tengelye forogjon a gépen. Az övé! Megméri a kész tengelyt. Nem remeg a keze. Hirtelen elmosolyodik: oly gyorsan, simán, egyszerűen megy minden: leállítja a gépet, kiveszi a megmunkált tengelyt, befogja az új anyagot, kapcsol: és rágyújt, fújja a füstöt, és nézi a kun- karodó acélforgácsot, mintha semmi sem történt volna. Pedig hát mi minden történt! Kiáltani tudna: emberek, idenézzetek! De nem kiált. És nem is mozdul. Eszébe jut, hogy még semmit sem csinált, még hibás lehet az anyag, és elpattanhat a kés, és mindenféle szörnyűség történhet Ettől beléje áll a félsz. Kezével, szemével, idegével siettetné a gépet: forogj, rohanj, gyorsan, gyorsabban! És gondolatban könyörög neki: ne csinálj semmi bajt, drága aranyos kis masinám, gondold meg, ha itt valami hiba lesz, én világgá megyek... De a gép nem rohan. Egyenletesen dolgozik. Mint az előbb. Jani izzad. Mászik — szidja a gépet —■, rossz nézni... Elaludt vagy mi van vele? Rettenetes ez a lassúság, ez mindjárt megáll... Persze, mert az ő munkája van benne, mert a szegényt az ág is húzza, most ráér a masina, csak ballag... mindjárt itt lesz az öreg. és ha észreveszi, hogy mi történik itt,.. — Na, te? — hallja maga mögött Kátolyi hangját. J ani nyel egyet. Most meg fogja mondani. Mindent meg mond! Többé neim lesz kis mafla... Lendíti a karját, hogy a tengelyre mutasson, és már formálódik benne a szó, hogy az enyém! — de Kátolyi, aki egy kicsit szórakozott (az esze még fönt időzik az irodában) elégedetten mormogja: — Na ügyi? Mondtam, hogy mindjárt jövök: még a végire sem ért. Jani tehát nem mer szólani. Félrehúzódik. És onnan távolabbról bólogat, hogy igen, jókor van, még non ért a végire,,, Azonban eközben, mégis a végire ér. Kátolyi fölteszi a szemüvegét, vár egy pillanatig, aztán kikapcsolja a gépet, foglya a tenge'yt és odahelyezi a padra. És ekkor megmerevedik. Két tensely volt készen, most meg négy van, hát hogyan lehet a kettőből négy? Háromnak kéne lenni... vagy nem? Dehogynem, a teremtésit, —• Hű az anyád! — kap észbe hirtelen, és Janira mered. A fiú arca csupa tűz. Most kéme odacsapni a pádra: igen, én voltam! — és ha rossz, üss agyon! De nem tud, nem mer, csak nézi izgatottan, hogy az öreg mint ragadja fel azt a negyedik tengelyt, és mint vizsgálja hol közelébb, hol távolabb tartva magától, és fogja a sublert és méricskél, és végig- slmogatja, még tán meg la szagolja azt a fénylő acéldaraboó És akkor nagyot kiált: — Mit csináltál! Jani védi, hogy a csarnok teteje rogyni kezd lefelé. Mit csináltál! — Ó, jóságos ég, ha így kezdi az öreg, hogy mit csináltál.,, akkor baj van, nagy baj. Vége a világnak. Elfuserálta a tengelyt. Kész, nincs tovább... Károlyi meg csak rázza a tengelyt a orra előtt, és kiabál: — Mit csináltál? Felelj már! Hát nem tudod? Egy tengelyt csináltál, szaWkám! — a teremtésit, erre iszunk egyet hazafelé! f Még az arca is kipirul az öregnek. Nahát, mi telt ettől a kis szeplőstől! Homlokára tolja a szemüvegét, és nevet, és mutogatja a tengelyt az odaseregló embereknek: hű, az anyját, mit csinált! Kuruc is kézbe fogja a tengelyt, mag is meri a sublerral, és tapogatja, és ő is azt mondja: — Hű, az anyád! Na nézd csak, a kis mafla! De már erre elkomodyoddk az öreg. — Micsoda? Mi beszéd az, hogy kis mafla? Adok én nektek! És fogja a gyereket, és húzza az ajtó felé: — Gyere csak, megyünk a művezetőhöz. Gépet kapsz! Majd aztán megmutatjuk, szakik ám, hogy mdt tudunk! Jani ragyog. Homlokán és orrahegyén szánté világítanak a szeplők. I épked az öreg oldalán, és valami nagyot szeretne tenni, valami elmondhatatlan nagyot. De nem jut eszébe semmi. De mégis! Zsebébe nyúl, cigarettát vesz elő, odakínálja Kátólyinak. Elfogadja-e? — mert még soha nem fogadta ed. Elfogadja! Kivesz egyet a csomagból, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és amikor Jani gyufáért kapkod, az öreg rászól: — Hadd csak, ne pazarold. Itt az én' öngyújtóm. És ő szolgál tűzzel a fiúnak. U górj, kis mafla — ez az egész, ezért van itt, semmi másért. És ő ugrik. Fut a büfébe, és útközben fellázad. Kigondolja, hogy visszajövet megáll a műhely közepén, és azt mondja fcímszóval: szaktárcák! — nem vagyok én kis mafla, tudok én esztergályozni, adjanak a kezembe valamit! — hát ezért tanultam én, hát meddig leszek én a műhely küldönce? De mire odanyújta a cigarettát, és a vállára ütnék, hogy jói van kis mafla... oda a lázongás, elgyengül, és csak mosolyog szégyenlősen. Egyedül az öreg Kátolyi nem szólítja őt kis maflának. Azt mondja neki: te. És Jani még ezért is hálás. És százszor elhatározza, hogy megkéri Kátolyit: értse meg őt, segítsen rajta... és csak egyszer, egyetlenegyszer szólítsa szak társnak ... De ez a Kátolyi, ez olyan jó ember, csupa szív még a nézése is, hát ezt meg azért nem akarja háborgatni, mert olyan jó ember. Vagyis marad minden a régiben. Egy nap azonban a művelettervező irodába hívják Kátolyit. (ő a legidősebb és legjobb munkás a műhelyben, őt szokták hívni, ha valami nagy dologról van szó.) Kátolyi fél- tengelyeket esztergál. Egy tengely éppen bent van a gépben. Az öreg elnyomja cigarettáját, zubbonya zsebébe süllyeszti a szemüvegét, és már nyúlna a kapcsolóhoz: de meggondolja magát, miinek álljon a gép, visszajön ő mindjárt: és int a ténfergő Janinak, te, ügyelj a gépre! — egy perc, és én itt vagyok! Jani élbámul. Jól hallotta? Jól kellett hallania, mert az öreg elmegy. Nincs más hátra, gyerünk a géphez. • Ha csak egy percre is, mégis rábízták! — ha nem is nyúlhat hozzá, mégis ott van mellette. Nézi a vékonyan kunkorodó acélforgácsot. Hallja a sustorgó duruzsolást. Ráteszi a kezét a beíogóíejre: érzi a gép gyenge remegését. Hányszor elgondolta, hogy majd itt áll! És most igazán itt áll. Néki forog a gép — jut eszébe, és egy pillanatra felfénylik a szeme — neki dolgozik, az övé... Azt csinálhatna vele, amit akar, kikapcsolhatná, bekapcsolhatná, gyorsíthatná. ú j darabot foghatna bele... De, hogy is merészelné ő? A kis mafla? Pedig tudia. hogy mit kéne tenni. Kezében érzi a mozdulatot, a befogást, a kés beállítását, a kapcsoló halk kattanását .. ó, de tudná, de nagyon tudná! — és nem hibázna el semmit, jól megmérné a kész tengelyt, kétszer is, nagyon pontosan, és aztán fogná az anyagot, és,.. De nem. Nem lehet. Ezt nem bízták rá. Visszajő az öreg, és meglátja, hogy ő piszkálta a gépeit, és jobb nem is gondolni rá, hogy akkor mi lenne. A tengely forog a gépen. Fele van hátra, vagy már annyi sem: és csak forog, a kés sima, fénylő csíkokat bánt le róla, két perc múlva az anyag végére ér. Kátolyi nem jő. , Mi legyen? Mi lenne. Végre is, nem olyan nagy baj. Egy kattanás a gép megáll. Megáll... Elhallgat... De miért álljon meg? Miért? VVUO/VWO/VVVVUO/VVWVO/\/0/VVWVV\rVVVV\/\X\/V\/VVVA/WV\/v-v/v-V\^\/\X\/\^^ A világhírű guldű riporter” »Szár 1937- EGON ERVIN KISCH: ben írta ezen elbeszéMájus elsején az órák előtt lését. Ebben as esztendőben Spanyolországban dűlt a polgárháború, Németországban a hitleri fasizmus pusztított. Az 0-vdroeban, az órásmester kirakatában áll egy nagy óra. Tulajdonképpen ez nem egy óra, hanem sok óra egyetlen órában egyesítve. Az óra- csoport a világot ábrázolja: az Ót világrészt térben és időben. Minden számlap más-más város nevét viseli és a mutató jelzi, mennyi az idő abban a városban, abban az időpontban, amikor mi a prágai Ó-város órásmesterének kirakata előtt állunk és az órák óráját nézzük. Egyetlen óramű, egy tömör és súlyos fémszerkezet mozgatja a sok mutatót. A Prága jelzésű számlap körül sorakoznak a többiek, és minden számlapon a napnak más-más óráját, az órának másmás percét látjuk. Burgos jelzésű számlap rtjncs az órán. Amikor a mester a müvét készítette, Burgos- bon még ugyanannyit mutatott az óra, mint Madridban. Madridban az idő most előrehalad, a burgosi óra hátrafelé megy. Május elsején, ha rászorítjuk fülünket az óra nagy üveglapjára, talán hallhatjuk a kattogást, amely úgy hangzik, akárcsak a munkás- zászlóaljak ütemes menetelése. Talán láthatjuk, hogy a mutatókon vörös zászlók lengenek. Minden számlapon május elseje van. Prágában reggel hét óra. A Ringhoff er-gyár munkása riadtan ébred álmából, nem az ébresztőóra, de nem is a felesége, hanem az ablakon beragyogó napsugár keltette fel. „Az ördögbe is — ez az első gondolata —, elaludtam.” De rögtön visszaszivja káromkodását, mert eszébe jut: ma ünnep van, ünnep, mit apáink harcoltak ki. Míg alkatom egy kicsit, még «an idő a felvonulásig. Berlinben még négy perc hiányzik a hét órához, de a Siemen- stadt-müvek művezetője már felkelt, és ő is káromkodott közben. De ő nem szívja vissza a káromkodást, mint a ringhoff erbeli munkástársa. Belebújik nadrágjába, másodpercnyi pontossággal kell ott lennie a nácik Utal elrendelt gyülekezőhelyen, különben a csoportvezető beárulja és akkor röpülhet munkahelyéről, tálán egyenesen a koncentrációs táborba. Űgyis ferde szemmel néznek rá, mint régi szervezett munkásra. Hamburgban az óra nagymutatójának még tizenkét percnyi utat kell megtennie, hogy elérje a reggeli hét órát jelző, tizenkettős számot. „Hogy ezek ma mit fognak megint összelefetyelni? — dör- mögi Klaus, a Blohm és Woss cég esztergályosa — ma a vezérurak biztosan arról prédikálnak majd, hogy mennyivel egészségesebb, ha nem zabálunk kenyeretr Londonban a Whi- techapól High-Road sötétedik, majd rövidesen feketéink az emberektől, akik »írt sorokban állnak fel, hogy a Hyde-Parkba vonuljanak. A High- Gate rácsos kapuin át munkásküldöttségek menetelnek, ■ alig tudják cipelni a koszorúkat, amelyek Marx Károly utolsó lakhelyét díszítsék. Párizsban egymillió dolgozó sorakozik fel a Pére Lacfiaise, a kom- mundrdok sírhelye felé vezető útvonalon. Az F. I. A. vörös zászlói, ez a szociáldemokratáké, a P. C. F. vörös zászlói, ez a kommunistáké, a C. G. R. vörös zászlói, ez a szak- szervezeteké, minden kézben vörös zászló, él a Népfront. Herriot és ezer más radikál-szo- cialísta velük együtt menetel, ők is felemelt ököllel köszönnek, él a Népfronti A munkahadserege tisztelgő sorokban bonul el 1871 dicső hőseinek sírja és Henri Barbusse emlékműve előtt. Mikor a prágai fémmunkás kilép lakóháza kapuján, hogy felsorakozzon a felvonuláshoz, akkor a Sydney-i és melboume-i munkástársai már befejezték felvonulásulcat és sűrű sorokban a tengerpartra vonulnak, hogy asszonyaikkal és gyermekeikkel élvezzék a napot, a hullámokat, a májusi napfény melegét. Sanghaiban a riksa- kuli, ma riksa nélkül igyekszik át a Nan- king-Roadon. Amilcor nincs rendőr a láthatáron, a párt röplapjait osztogatja, de abban a percben, amikor feltűnik egy rendőr, futásnak ered, és gyorsabban száguld, mint bármikor, utasa nógatására. Moszkvában a rendőr a tüntetők elvtársa. A Lenin-mauzóleum- mal szemközti ház erkélyén szovjet költők állnak a mikrofon előtt és beszámolnak a Vörös téren történtekről, j De lehet ezt leírni? El lehet ezt mondani? Az örömnek ezt az óceánját? A katonák és munkások hadseregét? A gyermekek crömri- valgását? A zászlók erdejét? A mámorosán ujjongó embersokaság minden egyes tagja üdvözli a pártot, amelynek boldogulását köszönheti. És a pártot képviselő, mosolygó élvtársakat, akik a mauzóleum mellvédjéről szeretetteljesen viszonozzák a köszöntést. Tedd csak a füled • madridi számlapra. Az óra fogaskerekeiből, egész járásából ugyanazt a bizakodó hangot hallod, bár a város felett repülőgépek zúg. yak, hogy az ártatlan gyermekekre és a vörös zászlókra zúdítsák bombiilcat. Prága Ö- v árosában állsz, az óra előtt, hallod kerekeinek ritmusát, érzed, hogy a madridi óra a bombák robbanása, a gépfegyverek kattogása között is azonos szived verésével és az összes számlapokon menetelő májusi ünneplők lépteinek ütemes dobbanásával. Moszkva két órával megelőzte Prágát, nyolc és fél órával Csikágót, csaknem tíz órával előbbre van a detroiti Ford-müveknél. Teljes fél nappal Hollywoodnál. De nemcsak a hosszúsági fokok és az égtájak határozzák meg az időt. — Ha a mindenségórát nemcsak a füleddel és szemeddel figyeled, hanem agyaddal és szilieddel is, akkor magad is észreveszed ezt. Figyeld csak! Az órák órájának csak egy szerkezete van, egy erő mozgatja a mutatókat, egy erő határozza meg az időt, s egy napon egyazon óra ilt majd mindenütt a világon. Világ órái, egyesüljetek! (Hollósi Tibor fordítása.)
