Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

II stafírung

Régen: Ma:

Két sifon, két ágy

Csak bútorban negyvenezer

| Beethoven, Haydn, Liszt-művek szerepeltek

A ZENEISKOLA HANGVERSENYÉN

otthonától, Óvatosan?! Te jó ég! NegyMég egy bő bét, és Kormos rum, mire a végére érünk, ki- Margitnak bekötik a fejét. A kerekedik a negyvenezer fo- cementgyári labormunkást Mi- rint.

hály Béla veszi feleségül. Ott- — Nálunk óvatosan kell hon, Margitéknál, sok szó esik bánni a stafírung-gyűj léssel, a fiatalok dolgáról. A lány- mert még egy lányunk van, nak is, a fiúnak is nehéz meg- ketté oszlik, válnip szüleitől, még akkor >'s, ha valójában nem mennek máshová, hiszen Margitéknál lakik majd az ifjú pár, a szép, uj portán nekjk jut hely.

— Majd elválik, hogyan választottak! Mi nem szóltunk bele — Kormos néni kicsit szomorúan, kicsit örömmel, de mindenképpen szórakozottan

vágja az új szekrénybe a csipkét, szeme gyanúsan csillog.

— Tizennyolc éves vagyok.

Május 23-án lesz az esküvőnk — Margit már nem pirul el» sokáig ízlelgette, forgatta bizonyára magában az új fogalmakat: esküvő, asszony...

Utolsó leánynapjait a rendezgetés, a készülődés tölti be.

— 'Bet gyűjtöttük neki kicsi kora óta. — A két zsúfolásig telt szobában bútor és ruha egymás hegyén-hátán.

— Elnézést kérünk, nincs rend, de hát már várjuk a keresztanyját. A konyha- és a szobabútor a miénkkel keveredik, csak esküvő előtt rakjuk szét.

A fehérnemű is itt van, a keresztanyja majd elrakja.

— Látom, nem tetszik érteni.

Nálunk, Bélapátfalván, az a szokás, hogy az esküvő előtti kedden eljön a lány keresztanyja, kiadja a vőlegénynek a bútort, most itt nálunk nem, mert itthon lakik majd a fiatal pár. Az esküvő előtti csütörtökön pedig a fehérneműt sajátkezűig glédába állítja a keresztlánya szekrényében. Ez az ő dolga.

— Aztán nem találják, mi hol van a szekrényben — a keresztanyjuk nélkül.

— Dehogynem! — nevet Margit. — Nekem ott kell állnoml mellette, amíg pakol.

— Jó sokba lehet ez a lagzi!

— jegyzem meg, ahogy szétnézek a halom fehérnemű, mosógép, zeneszekrény, s a fényes bútor között.

— Hol van még a lagzi!?

Azért majd akkor fúj a fejünk! De a stafírung! Az mennyibe van!?

Számolgatunk. A bútor 15 ezer. A fehérnemű több mint 10 ezer, mosógép, lemezjátszó,

...apróságók”, summa summáMargitnak tetszik az új mosógép, a nagybátyjától kapta.

(Foto: Kiss Béla)

venezer forint és „óvatosan”. Hiába, ma már mások a „méretek”.

— Ez még semmi. Menjünk el egy olyan helyre, ahol egyes lány mégy férjhez — ajánlja kísérőnk.

Kormos Erzsiké a cementgyárban dolgozik, adminisztrátor. Szép, szőke lány, május 30-án végleg elhagyja Bélapátfalvát, hogy mint Barta Já- nosné folytassa életét Egeresein-bányatelepen.

— Hát ezért dolgozik az ember egy életen keresztül —tolja feljebb a sapkáját az apja. — Megszerzünk néki mindent, itt esi vitel 18—19 éven keresztül, az ember nyakába csimpaszkodik, hízeleg, ha el akar

érni valamit, aztán kirepül, mi meg maradunk az anyjukkal. Ilyen az élet.

— De jöjjenek már beljebb, nézzék meg, mivéL engedjük útra a nagylányunkat. — Kor- mosné invitálásában anyai büszkeség cseng.

Sokat vártam az előkészítés után, de ennyit...? Két szoba bútor, egy teleháló és agy kombinált szoba, no meg a német konyhabútor. Kereken negyvenezer forint csak a bútor.

— És ez tetszik-e? — a re- kamiéról felhajtja a lepedőt.

Én hirtelen azt hittem, hogy a divatház elevenedett meg. Gyors fejszámolás, s csak nylon- fehérneműben percek alatt megvan a 20 ezer forint. Ágynemű, dunnák, párnák duzzadnak a székeken, frottír-holmi hatalmas összegben. Az édesapa nem szól semmit, csak nézi, hegy assaonymódra hogyan turkálunk a szép drágaságok között. Visz azért Erzsi olyat is, amit még az anyja kapott: hímzett abroszokat, lepedőket, de a puha nyári takarótól kezdve a nippekig minden együtt áH már a szállításra.

— És maga mit kapott, amikor férjhez ment? — szinte magától adódik a kérdés, hiszen ha még mindig van érintetlen holmi az anyai stafí- rungból, akkor Kormosnét se , szalasztották” annak idején.

— Én? Hát akkor az volt a szokás, hogy két ágy, két si- fom, meg két szék, asztal, benne a magunk szőtte lepedők és a magunk hímezte holmi. Ó, árban tízedrésze se volt, mint most! Most mór más az igény.

Esztendőkre való új holmit visz Erzsi magával. Hiába, megváltozott az idő, az igény, s a szülők egymással versengve adják mindazt, amire egy mai lánynak szüksége van. Városon? Nem. Mindenütt, hisz a lányok ma már mindenütt egyformák. Fiatalok, szépek és igényesek.

Cs. Adám Éva

Az idén már másodszor adtak hangversenyt az egri zeneiskola végzett növendéked a Bartók-teremben: hétfőn este kilenc tanárképzős és művésznövendék látogatott haza Budapestről, Miskolcról, Debrecenből, hogy művészi és emberi fejlődésükről számoljanak be egykori tanáraiknak és ismerőseiknek.

Az előadott zeneszámok többnyire a XIX. századi klasszikusoktól származnak. Minden szerző egy-egy külön világ, más stílus, hangvétel, más egyéniség, akiket elmé- lyülten kutatnak az interpre- tátorok. S ezek a fiatal, készülőiéiben levő művészek erre a kutató-megelevanitő munkára vállalkoznak. Ezt éreztük akkor is, amikor az egyéniségüktől távol álló szerzőt tolmácsoltak. Többnyire a művészi alázat a tanácsadójuk és egyéniségük egészséges fejlődését kell megállapítanunk.

Itt van mindenekelőtt a tizenöt esztendős Köves Géza, aki tavaly még rövid nadrágban és nyolcadik általános iskolásként hegedült az egri úttörők között Most Haydn G- dúr koncertjét játszotta: muzikalitása, a mű iránti rokon- szenve és természetes magabiztossága örömmel lepett meg bennünket.

Gönczy Zsuzsa az előző koncerten is énekelt. Most egy Gluck-áriával kedveskedett a közönségnek (Szivemben ég a láng), de nagyobb hatást értei Paisiello A cigánylány című, évődő hangú dalával.

Korsós Sári Quetz G-dúr fuvola versenyét adta elő. Bíró Zoltán Balay Andante et Al- legro-ját trombitán játszotta. Ügy tűnik, a fúvós hangszerekre írott daraboknál nem olyan gazdagok a lehetőségek az egyéniség megmutatására, az eleven hatás keltésére, mint akár a hegedűnél, vagy a zongoránál. A két fúvós hangszer után Répászky Valéria Liszt Asz-dúr etűdjét és Prokofjev Romeo és Júlia című balettjének egy részletét játszotta zongorán. A Liszt-műben az egyébként férfiasán markáns egyéniség szenvedélyes lírát szólaltatott meg, míg a Pro- kofjev-balettben teljes határozottsággal adta önmagát: a hangokon erős akarattal uralkodni akaró embert.

Szabó József Viotti H-moll hegedűversenyének I. tételét játszotta, majd mintegy köny- nyed ellentétül Schubert A méh

című alkotását. Tartózkodóan közelített a nehéz műhöz, de aztán átforrósodott játéka és élményt nyújtott a hallgatóságának.

Boócz Sándor Romberg Di- vertimentoját adta elő gordonkán. A technikailag sem egyszerű mű komoly próbára tette a fiatal gordonkást, aki Saint-Saens Hattyújával, annak jellegzetes lírájával és De- bussynek A kis néger tánca című, kedélyes hangulatú alkotásával aratott sikert.

Lévay Zsolt Corelli La Fólia című művét játszotta hegedűn. Kitűnően. Játékát teljes koncentráltság és a mű értése jellemezte.

Ha Répánszky Valériáról azt állítottuk, hogy markáns karakter, Hortobágyi Máriát zárt és határozott egyéniségnek, kell tartanunk. Nála nem a szenvedély az uralkodó jegy, hanem inkább a mű tisztelete és a megértett mű alázatos szolgálata. Említésre méltóan finom és temperamentumos az ő játéka. És játék. Beethoven C- dúr rondóját és G-dúr rondo capriccióját lendületesen szólaltatta meg.

Az est betetőzése Vivaldi d- moll kettősversenye volt a két hegedűs vendég, Lévay Zsolt és Szabó József tolmácsolásában. Az életörömről beszélő, nagyszerű Vivaldi-muzsáka nagy hatást keltett.

A zongorakíséretet Vögel Elemérné, Hortobágyi Mária, Répánszky Valéria, Spányi Judit és Pék Vilmos látták el.

Az értékes műsor kapcsán megismételjük korábbi állításunkat: kár, hogy ezek az érlelődő és értékesnek mutatkozó művészegyéniségek nem kaptak nagyobb nyilvánosságot. Megérdemelték volna.

(farkas)

Panasz

— Drága főorvos úr! Segítsen rajtam, állítólag súlyos egészségi fogyatékosságaim vannak! Én nem érzem, de egyre \ többen figyelmez- j tetnek. Nem tu- . dóm, mi baj lehet | a szememmel... Tetszik látni, egészséges, nyílt tekintetű és szép az én szemem. S mégis sokszor nem látok jól. Például, mondják, hogy általában az ügyfeleket, meg a kisebb beosztású dolgozókat nem látom meg ... Azok intenek nekem, kalapot emelnek és én neadj isten, hogy észreve gyem őket... Segítsen, főorvos úr!, rt a feletteseimet viszont azonnal meglátom, és azért tudok is nekik köszönni. Sőt, minél magasabb beosztású, annál messzebbről. Hogy példát mondjak: Kovács elvtársat, a járási tanács elnökét, két-három kilométerről tisztán felismerem az autójában. Bitesek bácsi a hivatalsegédünk pedig mintha egyszerűen láthatatlan lenne... És különös: neki még a hangját sem hallom meg...

— És itt a másik dolog, főorvos úr: a fülem. Azzal is problémám ' vom. Legénykoromban meghallottam s másik faluból egy kakas kukorékolását. Most? Amióta csoportvezető vagyok és ha a beosztottaim mondanak valamit, elengedem a fülem mellett. Azt még érzékelem, hogy valaki beszél, de hogy ki az illető, kének a hangját hallom, ez mindig talányos számomra. Ha ilyenkor mégis felriadok, akkor látom csak: nini, a kis Tompa, vagy Vargámé, ők mondtak valamit. Ugyanakkor, drága főorvos úr, az osztályvezetőm hangját még « falon át is csalhatatlanul felfogja a dobhártyám. Amikor pedig belép a szobámba, mintha hangszóró szólalna meg, csak az 6 hangjától zúg a fülem.

— Nos. ehhez kapcsolódik a harmadik panaszom. Nézze csak meg, főorvos úr, a gégémet ... Aáá... Ez is rendszertelenül működik. Ha bejön hozzám valami kis téesz-tag, semmi panaszom rá, kitűnő. Óriást a hangereje: mondhatnám, kérem, kiabálni tudok. Ugyanúgy a csoportom tagjaival. De ha — elnézést kérek, hogy ilyen részletekbe merülök, — feletteseimmel tárgyalók, alig rezzen a gégém,

Halk a hangom

_

Mi tehet mindemnek az oka? ... Könyörgöm, fő- orvot úrnak, adjon magyarázatot fogyatékosságaimra! ORDAS NÁNDOR

Teknősbékát fogtak a poroszlói halászok

Nem mindennapi szerencséje volt hétfőn Tóth Jánosnak, a poroszlói halászati szövetkezet tagjának. Reggel, amikor csónakjával végigjárta a Tiszába lerakott varsákat, az egyik háló felvételénél a halak között telknősbékát talált. A több mint egykilós teknős nagy feltűnést keltett a szövetkezet dolgozói között, mert ilyen fogás csalt nyolc évvel ezelőtt történt. A teknősbéka igen ritka vendég a poroszlói Tisza- ágban és a halászok szerint ezt is az áradás hozta magával. A halászati szövetkezet a teknőst a helyi általános iskola biológiai szakkörének ajándékozta.

4 XEPUJSMG

4364. május 13., szerda

VABA)1 FIGCNC

a

Olyan kedvesen és melegen érdeklődtek, hogy nem hallgathatta el:

— Tudjátok, néha —hát hiába — az ember nehezen igazodik el a saját dolgain is.

Hát persze — mondták

30.

A friss levonatok nedvesen csillogtak a festéktől. A padlóra. a kanapéra, az ágytakaróra fektették sorban váLameny- nyit, egymás mellé, hogy a helyet kihasználják, s lépni, mozogni is tudjanak. Körülményesen. lassan ment a munka, de egyfolytában kellett megcsinálni. Papírt, festéket, stencilt és semmilyen más holmit nem hagyhattak vissza. A munkát be kellett fejezni, ha egy éjszakájukba kerül' is. Szerették volna, ha sikerül elkészíteniük néhány százat a felhívásból.

Munka közben csendben beszélgettek. Ferinek újra eszébe jutott mindaz, ami odafelé a villamoson foglalkoztatta. Kálmán és Aliz látták: valami nagyon ránehezedik.

— Nem osztanád meg velünk a gondodat?

— Ti is voltatok már így?

— Hát hogyne...

— Van egy barátom, vagy csak... most azt hiszem, egy ideig nem fogok találkozni vele... A Telefongyárban dolgozik... Az azt tartja, hogy aki a saját dolgaival nyavalyog, az nem való közénk, az nem lehet jó eivtárs.

Azok ketten mosolyogtak.

— Az a fiú valami fakir lehet — csóválta a fejét Kálmán. — Aki másokkal törődik, az a saját életét is okosan irányítja.

— De ő azt mondja, aki a maga bajával problémázik, az szentimentális és individualista.

— Nevetséges — mondta a lány. — Emberek vagyunk. Ha a torkod bedagad, nem énekelhetsz, ha a gyomrod görcsöl, nem lakmározhatsz; Csak tiszta fejjel és nyugodt lelki- ismerettel tudsz dolgozni. Az agyunk, a szívünk a magánéletünkben is és a mozgalmi munkában is velünk van.

— Ilyen értelemben tényleg elválaszthatatlan a mozgalmi munka és a magánélet — bólintott Kálmán.

— Azt hiszem, minden értelemben — mondta a lány.

— Azért kispolgári nyava'fy- gás is létezik — érvéit Csabai.

— Világos.

Feri felsóhajtott:

— Ez az. Azt hiszem, az enyéim is ilyenek.

— Ne haragudj — nyugtatta Kálmán. — Nem úgy értetFeri Ilonkáról és Katiról beszélt. Maga sem tudta, miért tette. Hiszen azok ketten éppen olyan fiatalok voltak, mint ő, aligha várhatott tőlük segítséget, tanácsot. Vagy talán éppen az bírta őszinteségre, hogy Aliz és Kálmán olyan nagyon egyszerűen, olyan nagyon természetesen átléptek azt az árkot, amelyet ő még tatlannak érez?

Forradalom és szeretet

Ok egy ütt járták, szemlátomást becsülték egymást, volt erejük hozzá, hogy együttesen álljanak egy nagy óéi sewügá- latába.

— Félten, hogy a szülők megszólnak, afféle cséLcsap alaknak tartanak, aki előbb az egyik, aztán a másik lányuk után szalad. De hát...

— Azzal ne törődj — nyugtatta Aliz. — Szerintem a fiatalabbik lány illik hozzád. Kati, ahogy elmondod, srtiramm gyerek. Neveld meg.

Feri hálásan nézett Alizra.

— A szülei szegények, de nagyon kispolgáriasan gondolkoznak, ez a baj- Mert, az még érthető volna, hogy féltik Katit, hogy azt szeretnék, olyannal járjon, akinek komolyak a szándékai. De... túlságosan számítók is... és a nővére olyan emberrel jár...

— Mifélével? — kérdezte Kálmán.

— Valami úriszabó gavallér.

— A lánnyal beszélj — tanácsolta Aliz —, ne a szüleivel. ő értsen meg, az a fontos. Ha szeret, melletted marad, ne félj, akármi lesz is.

— Igen, de...

— Az úriszabó? — kérdezte

Csabai. ,

— Ronda alak. Felfuvalko- dott fráter — mondta Feri.

— Sajnáld le. Mi közöd hozzá? Nem neki udvarolsz.

— Ez igaz.

— Hát akkor? .,.

Kálmán a kiteregetett le'okra mutatott. — Hány lehet?

— Száznál jóval több — áthágha- mérte fel tekintetével Feri.

összerezzentek, hallgatóztak.

— Nincs semmi baj — szólt Aliz.

Motorzúgás hallatszott. Erősödött. aztán fokozatosan <te> halkult.

(Folytatjuk^