Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

Demonstráció Kairóban a szovjet—egyiptomi barátság mellett Hruscsov és Nasszer a kairói gyógyszergyárban KAIRÓ: Marton László, az MTI különtudósítója írja: Mintha legalábbis nemzeti ünnep lett voln% hétfő este Kairóban. A Tahrir-tértöl a piramisig vezető út mentén ün­neplő ruhát öltöttek az épüle­tek, s a házak homlokzatát, a villamosokat Hruscsov és Nasz- szer hatalmas képei díszítet­ték. Az útkereszteződéseknél öles plakátok hirdették a szov­jet-egyiptomi barátságot és alig száz méterre egymástól virággal körülfont diadalívek emelkedtek, rajtuk a két or­szág vezetőit köszöntő orosz és arab nyelvű plakátokkal. Két oldalt piros, zöld, kék, sárga színre festett villanyfüzérek sorakoztak, hogy este, amikor a négymilliós világváros fé­nyei kigyulladnak, keleti pom­pába öltözzék a több kilomé­teres útszakasz. Este 7 óra után a Nilus-parttól a piramisokig vezető sugárúton megállt a forgalom. Még a környéken is állva maradtak a villamosok, az autóbuszok, a faxik és való­ságos népvándorlás indult a sugárút két oldala felé. Amikor feltűnt Hruscsov és az őt kísérő Amer, marsall kocsija, viharos ováció kezdő­dött Petárdák robbantak, fe­hér galambok szálltak a ma­gasba, s a vezetőket szállító kocsikra valóságos virágeső hullott Kilométereken át hul­lámzott a sokaság a város kö­zéppontjától egészen a pirami­sokig. s Kedves meglepetés érte a vendégeket amint elhaladtak a piramisok mentén. Festői népviseletbe öltözött lovasok sorakoztak fel előttük és egyip­tomi muzsika hangjára szín­pompás lovasbemutató kez­dődött Ezután egy ősi egyiptomi rabszolga viseletbe öltözött fia­talember lépett Hruscsov elé, ősi szokás szerint üdvözölte őt, majd nékiiramodott, hogy bá­mulatos gyorsasággal meg­mássza a 45 fokos szögben hajló, 100 méteres piramist. Ügyessége a nézők osztatlan elismerését váltotta ki. ..Az ember szinte még a nézésétől is kifullad’ — jegyezte meg Hruscsov, majd így szólt a kí­séretéhez tartozó orvoshoz: „Doktor úr, úgy látom, a hegy­mászó rosszul lesz. Kérem, sza­ladjon utána és teljesítse or­vosi kötelességét.” Kairói újságírók egyetérte­nek abban, hogy igen nehéz lenne túlbecsülni azt a lelke­sedést, amellyel a főváros la­kossága üdvözli Hruscsovot. Ez annál is inkább így van, mert az, ami szinte óráról órá­ra a kairói utcákon történik, nőm csupán tiszteletnyilvání­tás egy nagyhatalom vezetője iránt, hanem valóságos politi­kai tüntetés a két ország ba­rátsága mellett. A hála kifeje­zése az önzetlen segítségnyúj­tásért. Hruscsov látogatása egyértelmű választ ad arra a nyugati állításra, hogy moha­medán országot és kommunis­ta meggyőződést valló államot nem fűzhetnek egymáshoz ba­ráti kapcsolatok. A lelkesedés, a politikai demonstrációnak beillő fogadtatás azt bizonyít­ja, hogy az ideológiai és poli­tikai véleményeltérések elle­nére, két ország között a biza­lom, a kölcsönös tisztelet és be nem avatkozás alapján igazi, gyümölcsöző barátság alakul­hat ki. Hruscsov miniszterelnök és Nasszer elnök kedden reggel ellátogatott a tavaly üzembe helyezett kairói gyógyszer­gyárba. A ’ szovjet segítséggel felépült üzem Afrika és az egész Közel-Kelet első gyógy­szergyára. Az üzem megtekintése után a dolgozók gyűlésén felszólalt Nasszer elnök. — Azt kíván­tuk, — mondotta Hruscsovhoz fordulva —, hogy' hazánkban tett látogatása során ön saját szemével láthassa a két nép gyümölcsöző együttműködésé­nek példáit. A gyógyszergyár, amely Ázsia és Af rika legna­gyobb ilyen üzeme, az arabok és a szovjet emberek közös munkájának eredménye. Az itt dolgozó 1700 egyiptomi férfit és nőt hetven szovjet tudós és munkás segíti napról napra. Hruscsov is beszédet mon­dott a gyűlésen. Nagy elisme­réssel nyilatkozott az üzemben látottakról, majd kijelentette, hogy a Szovjetunió célja egy olyan világ megteremtése, amelyben nem pusztító fegyve­reket, hanem az élet meghosz- szabbításánaik, az ember egész­ségének eszközeit termelnék a gyárak. Ilyen termékeket állít elő az önök üzeme is — mon­dotta. A néger kérdés WASHINGTON (MTI): Az Egyesült Államok politi­kai láthatárán egyre komo­lyabb viharfelhők gyülekez­nék a néger kérdéssel kapcso­latban. Humphrey szenátor, a polgárjogi törvényjavaslat sze­nátusi vitájának vezetője rendkívül éles kifejezésekre ragadtatta el magát. Azt mon­dotta, hogy az egész szenátusi eljárás ízléstelen és valósággá' felnőtt embereik bűnözésének tekinthető. Arra, hogy milyen esemé­nyekre kerülhet sor ezen a nyáron az Egyesült Államok­ban, következtetni lehet a hét­fő esti Cambridge-i esemé­nyekből. A Maryland állam­beli 12 ezer lakosú Cambridge városkában megjelent Walla­ce, alabamai kormányzó. Wal­lace most Maryland államban folytat kampányt, mert indul a május 19-i próbaválasztáso­kon. A fajgyűlölő alabamai kormányzó védelmére a nem­zeti gárda 400 főnyi alakulatát vezényelték ki. Ez sem ludta azonban megakadályozni a né­gerek viharos tüntetését. A katonaság szuronnyal támadt a tüntetőkre, s végül könny­gázbombákkal oszlatta szét a tömeget. Tizenkét, tüntetőt le­tartóztattak, köztük egy svéd újságíró házaspárt is. öt nem­zeti gárdista és két tüntető megsebesült. 2 MPUJIfiG 1964. május 13., szerda Hazaérkeztek Berlinbe német vendégeink (Folytatás az 1. oldalról) Kedden délelőtt, az Ország- ház Munkácsy-termében ünne­pélyesen aláírták a Magyar Népköztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségeinek tár­gyalásairól szóló közös nyilat­kozatot A közös nyilatkozatot Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke, illetve Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke és dr. Lothar Bolz, 3 Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsának el­nökhelyettes külügyminisztere írta alá. Az aláírásnál jelen volt Do­bi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Ap­ró Antal, Fehér Lajos, Fock Je­nő, Kállai Gyula, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, a politikai élet több más vezető személyisége, valamint a tárgyalásokon részt vett küldöttségek tagjai és szakértői BERLIN (MTI): Az NDK párt- és kormányküldöttségét a magyar fővárosból hazaszál­lító IL—18-as különrepülőgép a Berlin-schönefeldi repülőtér betonjára kedden délután meg­érkezett. A repülőtéren a NSZEP vezetői, a kormány tagjai, az NDK fővárosa köz­életének sok vezető személyisé­ge, a diplomáciai testület tag­jai, élükön P. A. Abraszimov szovjet nagykövettel, és a ber­liniek százai fogadták a haza­térő küldöttséget. A párt- és kormányküldöttség tagjaival együtt érkezett Kárpáti Jó­zsef, hazánk berlini nagykö­vete is­Ben Bella Pozsonyban PR. ÁG A (MTI): A hivatalos látogatáson Cseh­szlovákiában tartózkodó Ben Bella, az Algériai Demokra­tikus és Népi Köztársaság el­nöke és kísérete kedden dél­előtt megtekintette a csehszlo­vák néphadsereg egyik egysé­gének gyakorlatát. Utána az algériai elnök Vaclav David kíséretében Pozsonyba repült, ahol a Szlovák Kommunista Párt és a Szlovák Nemzeti Ta­nács vezetői ünnepélyesen fo­gadták. Wc Ma marti ieinumban SAIGON (TASZSZ): Robert McNamara amerikai hadügyminiszter kedden repü­lőgépen Saigonba érkezett. McNamara két év alatt most lá­togat ötödször Dél-Viclnamba. McNamara közölte, a hely­színen kívánja tanulmányozni, milyen eredményeket hozott, márciusi látogatása óta a Vietkong elleni új haditerv. Az Eevesült Államok — mint a TASZSZ jelenti — felkérte az ausztrál kormányt, növelje a dél-vietnami rendszernek nyúitott segítséget. Rusk a NATO „elrettentő” erejének fenntartásáról Zárt ülés a IMA TO tanácskozásain HAGA (MTI): A NATO külügyminiszterek kedden dél­előtt két és fél órás tanácsko­zást folytattak szakértőik se­gédletével. A zárt ülésen Dirk Stikke'r, a NATO főtitkára ál­talános képet festett a szövet­ség múltjában bekövetkezett eseményekről, a küldöttségek Londont aggasztja a lezuhant Vulcan-gépek „rejtélye” LONDON (MTI): Hétfőn délután a dél-angliai Andover közelében lezuhant egy Vulcan-mintájú bombázó­gép, egy héten belül a máso­dik. A személyzet négy tagja életét vesztette a pozdorjává zúzódott gép roncsai között. A múlt heti katasztrófának halálos áldozata volt. A roncsait biztonsági alakulatok őrizték egész éjjel, a szeren­csétlenség okának kiderítésére indított vizsgálatot a legna­gyobb titoktartás veszi körül A konzervatív Daily Sketch jelentése szerint politikai kö­rökben nagy nyugtalanságot keltett az újabb katasztrófa híre. Attól tartanak ugyanis, hogy a két egymást követő szerencsétlenség a Vulcan- mintájú bombázó légierő „új stratégiai szerepének” kikísér­letezésével függ össze. Mint is­meretes, jelenleg ez a légierő képviseli Nagy-Britiannia úgy­nevezett „önálló nukleáris él­rettentő erejét” és szakértők korábbi becslése szerint a ma­gaslégköri repülésre tervezett Vulcan-gépek 1963—64 táján teljesen elavultak a szovjet rakéta légelhárítás gyors fej­lődése következtében. Nemré­giben egyes katonai vezetőle azt javasolták a Vulcan-légi- erŐ „elrettentő hitelének” megmentésére, hogy a gépe­ket bizonyos módosításokkal állítsák át „famagasságban folytatandó mélyrepülésre”, hogy ily módon észrevétlenül átbújhassanak a légvédelem öt „radarernyője” alatt. Korábbi gép jelentések arról számoltak be, hogy a terepszintire átfestett repülőgépekkel megkezdték a legénység „famagasságú repü­lőkiképzését”. A fenvítő hadművelet csődje Kongóban NEW YORK (TASZSZ): A New York Times leopold- villei tudósítójának jelentése szerint a kongói Kwilu tarto­mányban teljesein csődöt mon­dott a pairtízánmozgalom ellen indított fenyítő hadművelet. A fenyítő osztagok katonái között egyre jobban növekszik a for­rongás. A kongói tisztek külön­böző ürügyekkel próbálnak ki­bújni a „szennyes munka” alól. A kongói hadsereg • Kwilu tartományában állomásozó egységei parancsnoki karában „lazul a fegyelem.” Bérkövetelő sztrájkok Franciaországban PÁRIZS (MTI): A dunkerquiei hajógyár 2500 munkása kedden reggel zárva találta a gyár kapuját. Az igaz­gatóság a bejáratnál kifüggesz­tett hirdetményben közölte a dolgozókkal, hogy meghatáro­zatlan időre bezárta a gyárat. A hajógyár munkásai nyolc százalékos béremelést követel­tek és több ízben beszüntették a munkát. Az igazgatóság a kormány stabilizációs rendel- ] kezéseire hivatkozva megtagad- 1 ta a követelés teljesítését és i leállította az üzemet. A felhá- . borodott munkások kinyitották . a gyár kapuját és megszállták a gyárat. 1 A kormány mindenáron meg i akarja akadályozni a bérek emelkedését. A szakszervezetek tiltakoznak a bérek rögzítése ellen, arra hivatkoznak, hogy a kormány stabilizációs terve nem állította meg az árak emelkedését. A postások fizetés javítási kérelme is visszautasításra ta­lált. Ezért kedden gördülő­sztrájkot kezdett a vasúti moz­góposta személyzete, a többi postai alkalmazott pedig csü­törtökön csatlakozik a vasár­nap estig tervezett sztrájkhoz. A villamos- és gázművek dol­gozói is bejelentettek, beszün­tetik a munkát, ha a kormány továbbra is elzárkózik a bér- tárgyalások elől. vehetőivel összhangba hozta a napirendi ügyeket, Rusk ame­rikai külügyminiszter, — mint az értekezlet szóvivője közölte — felszólalásában állást foglalt a NATO „elrettentő” erejének fenntartása és erősítése mellétt. A Kelet és Nyugat között várható megegyezések lehető­ségét a közeljövőre vonatkozó­lag korlátozottnak mondotta Rusk. A kelet—nyugati vi­szonyra vonatkozó kérdések között Rusk lehetőséget lát — amint a felszólalásából kitűnt — a nukleáris és termonukleá­ris fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkózó egyezmény megkötésére. Rusk leszögezte, hogy az Egyesült Államok továbbra tg folytatja berepüléseit Kuba légiterébe. Ezt azzal próbálta indokolni, hogy a kubai válság rendezése óta a szigetor--'lg nem szakította meg kapcsola­tait a szocialista világgal, és nem engedélyezte az ameri­kaiak által követelt állandó el­lenőrzési rendszerek megte­remtését. Sürgette a szövetsé­geseket, hogy hozzák összhang­ba Kubával szemben követett politikájukat és kereskedelmü­ket Amerika érdekeivel. Az Egyesült Államok vietna­mi politikájával kapcsolata11 Rusk hitet tett a háború to­vábbi folytatása mellett. „Er- kölcsi”-politikai támogatást, továbbá gazdasági és orvosi személyzet küldésének formá­jában, nem katonai jellegű se­gítséget kért a dél-vietnami rezsimnek. Butler angol külügyminisz­ter Anglia távol- és közép-ke­leti érdekeiről beszélt. Kiállt a NATO katonai „elrettentő’ erejének Rusk által sürgetett fenntartása és erősítése mellett, s a kelet—nyugati viszonyra vonatkozó kérdésekben is a washingtoni álláspontot támo­gatta. Ciprussal kapcsolatban hangot adott aggodalmának, hogy a szövetség délkeleti vo­nala a ciprusi válság követ­keztében meggyengült. Hang­súlyozta, hogy Anglia még nem hozta meg végső dönté­sét a multilaterális NATO- atomhaderő létrehozásának részletkérdéseiben. A NATO-külügyminiszterek kedden délután zárt ülésen, szakértőik jelenlétében foly­tatták tanácskozásukat. A konferencia meghallgatja Stik- ker főtitkár értékelését, majd megkezdi erről a vitát.. /36/&KB6/ ANbflAS Az öregember belépett az aj­tón. Becsukta csendesen, azién megállt, körülnézett. Senki sem ügyelt rá. Pedig a presszó zsúfolt volt. Mégsem vették észre, mintha nem lépett vol­na be, mintha ott sem állna az- ajtónál A szomszéd asztalnál világ­járó labdarúgók ülnek. Éppen a sokszoros válogatott kapus mesél Londonról. Menyasszo­nya — homokszőke hajú szép­ség — unottan hallgatja, arany karkötőjével játszadozik, amelyről apró mütyürkék — négylevelű lóhere, dominó, do­bókocka, lópatkó meg minden­félék — csüngnek le. Lala és Csöpi. Ezt a két nevet sokszor említi a kapus. Említést tesz valami bizsutériáról is, meg egy óriási étteremről. Ez hát London; Lala, Csöpi, bizsutéria és óriási étterem. Amikor az öregember az asztalom felé in­dul, a szép menyasszony éppen azt mondja: — Hogy milyen jól megy ezeknek! — Játszik a karkötő­jével, hangja ugyanolyan unott, mint az arckifejezése. Mivel­hogy a többiek hallgatnak, megismétli. Milyen jól... A fekete, kondorhajú jobb­fedezet egykedvűen vonogatja a vállát, neki mindegy, őt nem szoríthatja ki a csapatból. A csatár — szabálytalan arcú, barna fiú — helyeslőén bólo­gat. — Nem mindenki hülye, kis- anyám. Én az voltam. — Iszik a mecsekiből. Mecsekit iszik mindig, néha rumot is. — Megengedi? Az öregember a székem tám­lájára teszi sovány kezét. — A feleségemet várom... De... — A székre mutatok. Leül. Zöld műbőrkabátját ko­mótosan kigombolja, kalapját az ölébe helyezi, igazgatja, kesztyűjét a belső zsebébe csúsztatja. Ujjai feltűnően hosszúak, körme alatt fekete a bőr. Mozdulatlanul ül, csak a fejét fordítja finoman a spor­tolók felé; szája szegletében le­néző mosoly. — Egy szimplát kérek, hosz- szú szimplát — mondja gépie­sen, amikor Kati megáll az asztalnál. A szavakat hálltán, paposán elnyújtva ejti ki. Elfogyott a virslihez való tormám, rendeltem még egy adagot. Hátradőlök, és az öregember arcát fürkészem. Bőre cigányosan barna és fe­szes, tömött, fekete bajusza Bethlen István grófra emlé­keztet; keserű, konok szája után ítélve, valahogy matema­tika-tanárnak nézem. Kati közben az asztalra teszi a szimplát, és sajnálkozva közli, hogy a torma elfogyott. Mus­tárt hozott. Megadóan bólin­tok; falatozni kezdek. — Nyírségben a földben ro­had — mondja az öregember. — Igen? — kérdezem, de nem várok választ, a labdarú­gókra figyelek. A kapus a Re- cordját dicséri. Húszezer kilo­méter van benne, de eladja, mert nem tetszik a színe. A pohár alja finoman koc­can a márványlapon. Az öreg­ember megitta a kávéját. Rám emeli szemét; tekintete szomo­rú. Elszégyellem magam. Per­sze, beszélgetni szeretne, én pedig azzal a furcsán kiejtett igennel elvágtam ismerkedési szándékát. — Nem tetszik elfogyaszta­ni? — kérdezi szinte alázato­san, és mutatóujjával a tá- nyérkámon heverő cukorra bök. — Nem. — Megengedi? — Parancsoljon. A cukrot nem csomagolja papírba, csak úgy, egyszerűen a külső zsebébe csúsztatja. Mondanom kéne valamit. De mit mondjak? Megzavart alá­zatos hangja, a „tetszik” szócs­ka. Vagy harminc évvel lehe­tek fiatalabb; miért viselkedik ilyen alázatosan? A cukrot va­lószínűleg a kutyájának viszi. Megkérdezem, hogy mondjak valamit. — Milyen kutyája van? — Kutyám? Nincs nekém kutyám. Senkim sincs. Kavargatom a kávét. — Senkije? — Hetvenéves vagyok. Har­minc éve özvegyember. Cigarettát húz elő a zsebé­ből, lágyan megnyomködja; rágyújt. Mellére szívja a füs­töt, aztán bágyadtan azt mond­ja: — Tetszik tudni, ezt sem lenne szabad. Meg azt sem. — Megérinti a kávéspoharat. — Miért dohányzik? Megvonja a vállát; nem vá* laszol. A kapus hangja felreb­ben a halk zsongásból. — Megmondtam nekik. Ek­korák lettek. — Mutatja az uj­jaival, hogy mekkorák. — Ne­kem ők ne misézzenek, érted? A valutát mi hozzuk, vagy nem? Nahát! Az öregember a bal szemöl­dökét felcsúsztatja a homloka közepére, egy pillanatra ott marad, mintha odaragasztották volna, aztán lassan, fokozato­san visszaereszti. — Hát nem mindegy? Sen­kim sincs. — Hangja keserű, kicsit vádló, mintha személy szerint én lennék felelős a ma­gányosságáért. — Két éve va­gyok nyugdíjban. Azóta haldok­lóm. — Maga élé bámul; kezé­ben alig észrevehetően remeg a cigaretta. — Soha semmi bajom nem volt. Azóta egye­dül ... — Nem fejezi be a mondatot, kezével legyint. — Gyermekei sincsenek? — Három évig voltam nős. Az asszony májsorvadásban halt meg. Mintha emlékei mögé rej­tőzne; lágyan mosolyog. Gyor­san számolok. Hetven éves, harminc éve özvegy, három évig volt nős, tehát harminc­hét éves korában nősült mag. #

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents