Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

BOSSY ICÁBOLY Hát addig csak eljutottunk. A németek meg. szaladtak. Né­_____ mely része a be tonon vitte a nyúlcipöt. Má­sik a dűlőutakon igyekezett a bőrét menteni. Némely része a féllábszárig érő csizmákban dagasztotta a sarat. Az oroszok nem nagy«» si­ettek utánuk. CkuMtowri, egy szuszra megelégeltek azt, hogy az országhatártól ostorhegyez­ték az ellenséget. Lehet, hogy a város híre» borocskája iS megállította őket Behúzódtak szállásra ide-oda. Akadt üres ház bőséggel, amelynek a gaz­dája nyugat felé caplatott. Hamarosan belekerült a fa­zékba a főznivaló. A polgárok először csak ügy félszből ke­zére hajlottak az idegein kato­nának. A baromfi nyaka so­sem olyan kedves, mint a gaz­dáé. A bort meg egye fene, amíg a hordóban tartja. A bő­két ugyan ki nem fejti senki. Lehet arról jövőre másik mus­tot szűrni. Estére aztán minden kémény vígan pipált Nyamvadozó lám­pák mellett ettek, ittak. Elő­ször csak úgy ijedten. Utóbb aztán a borocska is beleszólt a dologba. A katonák lecsapták a derékszíját A magyarokról is lepdllott a ködmöny, a nyá­rika. Lett a dolog vége eszeve­szett mulatság. A Füle sógor ablakában összeborulva énekelt két ember. Az egyik torkaaza- kadtából harsogta, hogy: Ki ta­nváj« e* a nyárfáé? A másik szinte olyan erővel mondta a maga nótáját amit valami messze árosa faluból hozott magával Lehetett éjfél, mire elcsen­desedett a város. Néha végig­robogott az utcán egy autó, vagy motorkerékpár. Akadt al­kalom, hogy valamelyik poszt elsütötte a puskáját talán in­kább a maga megnyugtatására. Aztán megint csend lett, nagy fekete bizonytalanságba fojtott csend. A reggel szomorú szürkeség­gel köszöntött ránk. A napot hírül sem láttuk. A hetes eső alatt az ég minden nedvessége lehullott Almos, kedvetlen idő volt Az emberek csak itt-ott dug- dosták ki a fejüket a kapun, Vagy az ablakon. Sürgős dolga Volt annak, aki az utcára me­részkedett. A városháza meg a környé­ke kapott leghamarabb észhez Rendőröknek felcsapott polgá­rok sürögtek, forogtak a város­háza folyosóján. A kapuba i;s jutott egy, aid a posztot állta s hol magyar szóval szolgált hol- oroszul. A kíváncsiság engem is ki­vetett az utcára. Először ré­mülten, utóbb nagy csodálko­zással néztem azt a hatalmas felvonulást, amely a némete­ket sok ezer kilométeren meg­kergette. A téren benzines hordók hevertek garmadában, -u templom árkádjai alatt nagy összevisszaságban tehénkéd tek el a lőszeres ládák. Kocsikon, járdán mindenütt igyekvő, a maguk nyelvén hadrikáló kato­nák. Mi. civilek, nem nagyon sokat számoltunk. Talán any- nyit, hogy hol erről, hol arról csapott ránk egy sürgető han­gon. — Magyar! Ggye Budapest’ Készséggel lendítem a ka­rom nyugat felé. — Szkolko kilométer? Nagy nehezen kirázom az «il­láimon. Az orosz ♦ürelemmel fi gye'i. — TYvecrfó. Aisiai! — Azzal mér •'unS'bb surran az autó. vasv dohogva nyargal el a mo­tor. — Szluse! Ggye Szolnok? Ez már egy kicsit körülmé­nyesebb, mert nem egyenes irányba kell mutatni. Kézzel- lábbal magyarázok. A katona markomba nyom két szál ci­garettát és vágtat tovább. A templom figura-fogat jött rám szerrt- tajan be. Rosaz, ■ -„—...11 horpadt, pó­kos lábú szürke volt egy min­denórás tehénkével összefogva. A hámjuk üggy él-bajjal ossze- toldott zsákdarabokból állt Az istrángjuk a kisafára csavart drót. A ló egy rossz darab kö­téllel, a tehank« lánccal volt a rúdhoz kötve. A kocsi hegyére-hátára ra­kott A derék tele frissen tö­rött kukoricával, A saroglyá­bán két hatalmas tök rázodott A kukorioaceovek között két- hektós hordó saoroskodott Nyilván tele borral, mert ugyancsak megnyomta as ol­dalt A hordón keresztül vetve két nyoseólyavég, kecskéi ábú asztal, lepedőbe kötött dunna, párna, néhány aaőlőbeii fazék meg egyéb kéz alá való dol­gok. A kocsi alatt kilógó nyelv­vel fáradtan, el törődve aattyo- gott a hosszú szűrű kutya. öcsga bácsi pedig a kocsit kerülgette. Hoi a madzaghajtó­száron igazított egyet s a™! próbálta a helyes irányba té­ríteni a szürkét Néha a tehén­kére mordult haragosan. — Tilled te, jSári! Nem arra. Sárii Itt-ott egy cső kukorica pör­gött le a kocsiról s azért kellett lehajolni Majd a lőcs kezdte ki a ránehezedő ágyoldalt Az első kerék agyából kijárt a puska, azt is helyre kellett iga­zítani egy-egy rúgással. Az egyik hátsó keréken régen meg kellett volna huzatai a ráfot Dróttal volt megreperálva az ártatlan, azt is szemmel kellett tartani, nehogy lemaradjon a talpról. Hát bizony nagyon figura-fo- gat volt Ettől különb lehet még a fúrókészítő cigánynak is. — Adjon isten, Öcsga bácsi! — köszöntem rá az öregre, hi­szen jól ismerem az utcánk­ból, amióta az eszemet tudora. — Adjon isten! — fogadta kedvetlenül az öreg s abban a pillanatban neki is esett a szürkének. — Ne, gyüa ne! — tuszkolta volna előre, de hiá­ba. A szürke úgy vette Öcsga bácsi hangját, hogy arra min­den körülmények között meg kell állni. — Ügy megyek ezekkel, hallja-e, mintha Krisztus sza­mara lenne a kocsim elé fogva, — tolta fel a homlokára az iz­zadtságtól csatakos kalapot. — Elindultam én ezekkel még sö­téttel. El is imádkoztam nekik, vagy három létámiára valót. De már csak addig kitartsanak, hogy hazaérjek. Mi újság a városon? — Annyi, amennyit maga is lát! — nyugtattam sietve. — A nehezén már túl vagyunk. — Eljárták maguk is a ku­tyakopogóst? A határban már negyednapja elhaladták. Igaz, hogy mi csak a háború füstjét, csattogását tapasztaltuk. No, gyerünk, szürke! Gyia! A lovacska a megállás pilla­natában felvetette az egyik hátsó lábát, sziigyön alul en­gedte a fejét és csendesen bó­biskolt. Dehogy is mutatott hajlandóságot arra. hogy meg­induljon. Öcsga bácsi megke­rülte a kocsit. Útközben lökött egyet a saroglyán. Majd a te­henet biztatta. —No, Sára. gyerünk! — elő­ször csak türelmesen veregette meg az állat nyakát. Aztán megpróbálta a láncon vezetni. Utóbb mérgesen lökött egyet rajta. — Indulj már, te vén marha! Hiszen már alig egy já­rásnyira vagyunk hazától. Mindkét jószág kiállottan re­megett. A szürke olyan leromlott ál­lapotban volt, hogy abban a tí­máron kívül senki nem látott volna értéket. A mindenórás tehénke oly igen el volt nehe­zedve, hogy nem az igavonás, de a puszta járás is terhére volt Öcsga bácsi megint megke­rülte a kocsit és odafordult hozzám. — Látja, szomszéd. Ez lett a két gyönyörű lovamból. Ez a vadonatúj féder ea kocsiból. Olyan két lovat vitt el tő­lem, mint a világ és hagyta helyébe ezt a rontást. Még ve. lem fogatta be őket Majd hogy a szivem meg nem hasadt éret­tük. Kértem, könyörögtem. Ne tegyen csúffá ezzel a bunkó- nakvaló jószággal. Szakadjon meg, mikor értette a német a magyar ember szavát Felvág­ta magát az ülésbe és elvágta­tott arra nyugat felé. Ott ér­je el a nehézség menekülésé­ben! — Sose panaszolja, Péter bá­csi! Van, aki sokkal jobban megszázalékolt a háborúért. Vegye csak azokat akiknek valami kedvese maradt oda a fronton. A sok nyomorult csonka kezű, csonka lábú, vak, béna. De sokkal többet vesz­tettek a háborún, mint annak re. Magdisznóban a fehéret be­csülöm, de csak akkor, ha nyolcon felül van a fia s ha befogom, félesztendőre zsírra válik. A pipa sercegett. A fináncnemiát- mar Vígan ta dohány ... ..T—^-füstié megcsik­landozta az orromat. Öcsga bá­csi rászánta magát az indulás­ra. — Mert az út neheze még hátra van. Mire azon a pocsék, Népkor utcán végighaHagunk, akkor ránk húzzák a déli ha- rangszót. — Attól maga ne aggódjon! Nem jut itt most senkinek eszébe a harangozás. Ugyan legkisebb gondja is nagyobb annál mindenkinek! , — No, gyerünk, te rosszkor lett! — bökött egyet a szürke csontos farán. Induljunk no! Hogy akarod? Talán meg 1? mozdulnál? A ló csak állt nyugodtan. A tehénke hosszút bőgött. Bizo­nyosan megsokallotta az állást. — Szomszéd! Gyürekezzünk neki! Toljuk rá erre a két laf- fancsra a szekeret, mert én fo­gadom, hogy ezektől még itt telelek. Egyebet nem is tehettünk. Az egyik hátsó kerékbe ka­paszkodtam, Öcsga bácsi a má­sikba s húztuk, vontuk a kül­lőket Sokra nem mentünk ve­le. Legfeljebb ha egy méterre. Mert a tehénke megszegte ma­gát, a szürke azoinképpen s mintha összebeszéltek volna, farukkal megtámasztották a főrhécet. — Miért nem egyenesem a kocsira ültök, isten állatjai? — döfte oldalba a szürkét, mir« az egy parányit mozdult. A te­henet a szarvánál cibáJta vol­na előre. Újra megfogtuk a küllőket Kínoztuk, csavartuk, ameny- nyire bírtuk. A szerencse meg­látogatta a sck bajjal küzdő Péter bácsit és a fogat megin­dult Meg ám, de hol a geDe, hol a tehénke rántott rajta egyet, mire a portékák tetejére borított gyalogspóibét megin­dult s egyenesen a född felé. Éppen nekem tartott. — Kapja eh szomszéd! — kiáltotta az öreg ijedten a túl­só oldalról s én szerencsére el is csíptem a tűzhely egyik lá­bát s annál fogva tartottam a Nem történt semmi hiba s nyugodtan haladtunk az első sarokig. Ott ráfordultunk a Népkőr utcára. Még egy nagyon keserű fel­adat várakozott ránk. Átalver- gődni az országúton. A hadse­reg forgalma percről percre nagyobb volt. Ügyesen és siet­ve kellett áthajtani, nehogy valami megvadult autó, vagy tank kosfejet üssön velünk. Hí­rül sem maradt volna semmi az egész teherből, ha valame­lyik derékon kapott volna ben­nünket Minden úgy ment, ahogyan szívből átütöttük. Mér lecsö­römpöltünk az országút macs­kaköveiről, be egyenesen az utcánk rettenetesen feltört ko- csiútjára, Köborítása nincsen- Az a finom fekete föld olyan szívesen keveredik az esőiével. Az autókerekek alaposan meg is keverték, forgatták, úgyhogy egy kátyú volt az egész kocsi­út. Se időnk, se kedvünk nem volt a tanakodásra. Csak akkor képzett meg bennünk a lehe­tetlen, amikor már fél lábszárig benne voltunk a sárban. A két jószág is úgy leragadt, hogy se tó — se tova. Öcsga bácsi nagy erőlködés­sel kihúzta a csizmáját az út szélére. A járda partján felte­kintette a helyzetet. — Hát, szomazéd, itt hete­lünk! — Most már én is úgy lá­tom, hogy elültünk emberül, — hümmögtem bosszúsan. — Hanem, Öcsga bácsi, segítsen már rajtam, igazítsa helyre ezt a tűzhelyet, mert a kéz«*1 már egészen m egm acsk ásodott • tártáéban. Az öreg azon n7°mbem a se­gítségemre volt, meg is fizette érte a keserű árat. Egyik lábát a járda szélén hagyta, a mái eikkal a hátsó kerék küllőjére próbált lépni. Ahogyan a tűz­helyet böködte, igazgatta, hir­telen hátrakapta magát s amúgy magyarosan belefaroJt a latyakba. Mire fel tápászko- dott, könyökig belepocskolt a sárba. Ijedtemben nagyot lök­tem a tűzhelyen. Az egyet ser­dült s a kocsi túlsó felén ke­resztül belefordult a kátyúba. — No, szomszéd, minket ugyan kiosztott a szerencsénk! — morogta az öreg indulatosam 1 a szép két sárgának az ára. Hát akinek a fundámentómig le­égett a háza s most hajlékta­lanul rászorul másnak a szí­vességére. örüljünk ' annak, hogy élünk és próbáljuk meg elölről elkezdeni. Ügy látszik, sikerült az öre­get megvigasztalni. Az jót je­lent, ha az ember paprikás hangulatában előveszi a kos- tök-zacskót, majd a pipaszur- kálóval megbolygatja a per­nyét a pipa alján, a pantalló zsebének legmélyéről előha­lássza a gyújtót s miközben megtömi a pipáját ilyenformán próbálja értelmét adni a do­lognak. — Aki énnálam jobban sze­reti a jószágot, az nem is em­ber. De annak jószágnak kell lenni. Ha ló, legyen fiatal, egészséges, erős. Eke előtt jár­jon nyugodtan. Igába vonja el a Gellért-hegyit. Parádéban hányja úgy a fejét, hogy azt senki meg ne állja szó nélkül. Ha tehén, legyen formás, jó tőgyellő, kapjon bornyut ideji­(Csont István Illusztrációja) kocsin. Ha meg nem állítom útjában, fogadom, hogy po­csékra vált volna a flaszteren. Arra nem volt remény, hogy elengedhetem a nagy veszély­ben forgó tűzhelyet. Azt sem láttam volna szívesen, ha Öcs­ga bácsi megállítja a szekeret) mert akkor , meg az elindítás jelentett volna újabb kínszen­vedést. Hát most már csak hadd menjen. Úgysem tart so­ká. — Szólítsa csak, szomszéd. Meg ne álljunk! Mert valame­lyik újra megmakacsolja ma­gát s akkor megint előlkezd­hetjük. Üggyel-bajjal fordultunk be a Rákóczi útra. Az orosz kato­na, akit eligazítónak tettek az út közepére, fülig elhúzta a száját neveltében. — Da vaj, davaj bisztna! — siettetett minket, mert a temp­lom felől megterhelt teherautó lihegett felénk. Majdnem el­cseszte a saroglyát. Alig volt több egy arasznál, ahogy a sár- védője elsittyent mellettünk. Közben kezeiről csapkodta a sarat. Megpróbált a nadrágja fenekéről lekaparni egy kicsit a ráragadt kulimászból. A gyalog- spórhéton nem lehetett segíteni, hát én is kiléptem-■ ----------- - a kocsi mellől, fe l a gyalogúira. Nagyon sava­nyás képpel nézhettem az egész mesterségre. Öcsga bácsi nagy höhögésre húzta el a szá­ját — Szomszéd, még a gatyám is csfcsog. Aki ura van ennek a piszok időnek. Nem hittem volna, amikor elindultam, hogy máma még fördern is fogok. Pláne ilyen macskaúsztatóban. Persze én is elmosolyodtam erre a netrehőrös beszédre. — De azon törjük leginkább a fejünket, hogy mimódon ka­paszkodunk ki ebből a mocsok­ból. Segítséget kellene hozni. — Egy teremtett lelket nem látok az utcában, — készséges­ig edett az öreg. — Hát nem la­kik itt senki! — Hét nem sokan! — mon­dottam. — A népkőrtől a taro­kig, de még azon túlról is egy lélek nincsen. Elszaladtak. — Hát én pedig rázörgetek az első emberre. Ha van Isten, csak nem hágy Itt veszni az utca sarában. — Azzal futott s meg is döngette az első kaput Verte bíz azt vagy jó öt flóréig, nem nyitott senki kaput. — Ügy lehet, ezek csakugyan to- vábbálltak. — S már próbálko­zott a következőnél. — Hagyja, papa! Ott egy adókukac lakik. Honnan a csu­dából lenne' neki lova, vagy más Igás jószágja? Az öreg szótlanul ment a má­sik kapura. Magányos asszony nyitotta be az ablakot. — Mit akar, jó ember? — Ló kéne, vagy ökör. Mert elakadtunk. Meg sem tudunk mozdulni. — És éppen tőlem akar lo­vat? Honnan a jófenéből ve­gyem? — csapta be mérgesen az asszony az ablakot. — A nászasszonyod kínjá­ból! — dohogta mérgesen az öreg s azzal felém fordult — Hat melyik házon nem zörge­tek haszontalanul? — Kár az igyekezetért. Ló­tartó gazdának itt csak vélet­lenül vagy hírül maradt jó- saágja. Vagy így, vagy úgy, elvitte a háború. Kár is keres­ni. — Hát ekkor vesszünk Itt bele a sárba? — Csak valami csuda MCft rajtunk! És a csoda abban a szempil­lantásban be is következett Az országút felől testes luxus­autó fordult reánk. Nagy se­bességgel vágódott bs s a sa­rat vékonyasan a házak faláig csapta széjjel. — No, még cask se keltett! — vakaródzott az .öreg. — üs­sem ki a négy kereke, mielőtt ganévá tipor bennünket. Hát nem úgy lett. Az suté vagy két lépésre megettfjH» megállóit. Finom, fekete ajtaja felpattant. Ugyan megtermett orosz katona lépett élő. Körül- nézte a bajunkat. Aztán mo­solyogva csapott az öreg vál­lára. — Ml bej, papai Nem ludsB menni? — Nem ám, fújd fel! Ogy elakadtunk, hogy innen talán még a teremtő egy laton áss* vesz ki bennünket. — No, davaj! — indult a katona a kocsi farához. Fel aera vette azt, hogy a latyak még a csizmája szárát is fölö­zi. Megmunkálta keményen * lőcsöt és nagyot lökött a sze­kéren. A szürke ijedten fel­kapta a fejét A tehénke meg* billentette a farkát. Lehet hogy a kocái lódult is egy tói métert de egyéb nem lett « készséges erőlködésből. A nagy orosz végigmért bennünket. — Fogd, koma! — intett fe­lém s azzal átment a másik kerékhez. Nékem hagyta azt a helyet, ahol ő már egy kicsit ki topogta a sarat Kelletle­nül kapaszkodtam a lőcsbe. Öcsga bácsi a madzagból való hajtószárat cibálta. Hol a te­henet, hol a szürkét biztatta. Hasztalan volt. Mi csak megmozdítottuk a kocsit, de a jószágok megkötötték magu­kat. Tolni lehetett őket, de ők maguk a világért meg nem fogták volna a kocsit. Most már hárman csóváltuk a fejünket. Az öreg paraszt szemközt köpte a szürkét, de olyan kegyetlen undorral, mintha minden bajt a lovacs­ka hozott volna ránk. Tétlenül támogattam a fát a járda szé­lén. Az orosz katona türelmét vesztve otthagyta a kocsi fa­rát. Odaállt mellém és szem­mel láthatólag tanakodott. Egyszerre csak felderült a ké­pe. Két nagy ugrással az. autó­nál termett. Beült és elször- nyülködésünkre beindította a motort. — Ugyan, hogy akar ez min­ket kikerülni? Vagy keresztül­gázol rajtunk? — tűnődött Öcsga bácsi. A katona nem sokat teketó­riázott. — Gázt adott és szé­pen, óvatosan nekihajtott a (Folytatása a 9. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents