Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-09 / 107. szám

Délutános műszak az ecsédi külszíni fejtésen

Ha látogató érkezik az ecsédi külszíni fejtéshez, így invitálják: No, jöjjön, nézzünk szét a ..gödörben"!

Az említett gödör pedig, egyik oldalon a szűcsi dombokhoz támaszkodva, szinte a látóhatárba húzódik. A keleti völgy — ez a szűcsi irányában húzódó szakasz — szélesítésén munkálkodó hatalmas kotrógépek játékszerként hatnak a távolság miatt. Ám a nyugati völgy VM 5-ös gépének' munkája már szemmel is érzékelhető. Vasfogaival feltárja az évmilliók rejtett titkait.

Több száz méter hosszú szállítószalagok szövik át pókhálóként a völgyet. A lefedés két szintjének földjét cipelik hajlított öblükben. Míg lentről, ahonnan ebben a pillanatban robbanás moraja hömpölyög felénk, szén ömlik vastag fo- lyóként a távoli erőmű felé.

A talpfák sűrűjére épített sín mellett — amelyen emeletnyi kotrógépek mozognak előlépteinkkel a talpfák közeit. A gépek zúgása miatt Réti Béla közel hajolva kiáltja a szavakat.-- Nem azért mondom, mert én vagyok a délutános szakvezető, de ebben a harmadban mindenki a szocialista brigád címért küzd. Két brigád már el is nyerte, három pedig a télen nevezett be. Éppen kapóra jön... — mutat egy közeledő fiatalemberre. — ... a KISZ-brigád vezetője.

— Nagy János vagyok... — mutatkozik be szerényen a megszólított.

— Mondjon valamit a brigádról! — kezdem a beszélgetést.

— A szalagok takarítását és a szállítógépek kezelését végezzük mi, huszonnégyen.

— Maguk is elnyerték már a szocialista brigád címet?

— Kétszer oklevelet, háromMÉÉ*

Nagy János kis szocialista brigádjának tagjai a szállító- waiag bilincsének javítását végzik.

Az E—5-ös kotrógép egyetlen szenet tesz a szállítószalagra.

merítéssel 2,5 köbméter

VADAjt FSfiCNC

aíkadnak olyanok is, akik a la- katosszákmát sajátítják, el.

— És a szocialista együttélés?

— Ahogy tudunk, segítünk egymásom. Például egyik brigádtársunknál — a neve Nagy Márton, és Ecséden laldk — házat építettünk. De ha szükséges, kertet ásunk és ami jön...

Egyébként még azt is el kell mondani erről a brigádról, hogy egy ízben olyan teljesítményt értek el, amilyet még nem jegyzett fel eddig az

, Az első filmkockák után közepes oktatófilmet, vagy életrajzi illusztrációt várunk. A híres torreádor, Luis Procuna már milliomos, gazdagon díszített torreádor-ruháját ölt1 fel, vagy még inkább igaz az, hogy barátai, a bikaviadalok megszállottjai, öltöztetik őt. Luis Procuna hosszú szünet után félve indul az aréna felé. Szorosan mellette ülnek barátai az autóban, ő mégis egyedül van, a félelem nagyon is nyomasztó magányában, amikor felmerül benne a sok-sok miért. Végtére is a bikaviadal a spanyol vérségi és nyelvterületen azért tömegizgalom és szakma, mert a tömeg — ez a nehezen meghatározható társadalmi és lélektani egyesülés, — kívánja a veszélyből származó izgalmakat. Amikor a bika, az e célra kitenyésztett állat felökleli a kezdő torreádort, vagy éppen bika-dühében és szeszélyességében nem azt „lépi” a vörös posztó előtt, amire ellenfele számít, akkor az aréna közönsége eltorzult arccal kénytelen d(illeszteni a szemét, vagy eltakarni tekintetét a bikaszarvon fennakadt emberi test láttán.

Carlos Velo rendező nem csinált egyebet a filmen, mint megközelítette az igazságot: a szegénységtől és az éhezéstől való félelem viszi a mexikói fiút a torreádor-pályára, ahol csodás összegekhez, milliókhoz juthat a folyamatos halálfélelem és veszély árán. Az éhezéstől és a gyötrődéstől való félelem a szürkébb, a torreádoré a kegyetlenebb. A tömeg azért megy az arénába, hogy a veszélyt születni és tobzódni láthassa, hogy vérszomját és a torreádorban realizálódó bál- ványimádatát kiélhesse. Egy lépésen, egy mozdulaton, vagy a hajszálnyi szerencsén múlik, kit emel félistenné, vagy kit dobál meg teljes megvetéssel ez a tömeg. A bálványok elhullnak, jönnek helyükbe újak. A veszély, a félelem, a görcsös rettegés a torreádorban megmarad.

A rendező nem fukarkodik a bikaviadalok részleteinek, külsőségeinek bemutatásával, sok oldalról és meggyőzően ábrázolja a főhős lelkivilágát, vívódását. Olykor viszolyogtatóan

— Persze, persze, ha így van — mondta ő eltitkolva az ijedtségét —, holnap még körülnézek, aztán vagy-vagy. Ha ka- x>k munkát, bejelentkezem, ha nem, elmegyek, pedig nagyon jól meglennék itt magánál.

Aznap este a fiatal lány, aki élelmezésről gondoskodott, elvitte a hírt az eLvfársakmak. Másnap reg’gei érte jöttek. Csomagolt s elvitték Alsógödre egy fűsizerkereskedő kiadta a vikendházat. Üggyel-bajjai fűteni is lehetett benne.

— Megteszi két fiatalnak. — mondta a fűszeresnek Hoffman Karcsi, aid a megállapodást közvetítette. — Rendes tisztviselők, a lány is, a fiú is. Legfeljebb egy hónapig lesznek Pestem.

Piri is megjött Dunakesziről, együtt foglalták el az alsógödi lakást. Minden jól ment az első napokban, de aztán váratlanul nehézségek támadtak. A fűszeresmé barátkozni akart Pirivel, hívta, menjen vele sétálni, moziba, színházba. Nehéz volt kitömi a meghívások elől. De eleget tenni azoknak éppenséggel lehetetlen volt: a rendőrség körözte mindkettőjüket

Udvariasan, feltűnés- nélkül tovább kellett állni.

Bárdék elküldték Hoffmann Karcsit. Ö megint segített. Felsőgödön egy Müller nevű család baromfitenyésztéssel foglalkozott. Két hétre kiadták az egyik szobájukat a pihenni vágyó „vidéki házaspárnak”.

Néhány nap múlva felkereste őket Éva, Bárd András felesége. A párt üzenetét hozta: Kurim-szkynak el kell hagynia Magyarországot — menjen Bécsbe —, Pirinek pedig hamis

4 rMPm&G

1964. május 9, szombat

tattá meg Gyuszi. — Találkoztatok.

— Igen — bólintott „Brandt tanító” és hozzátette: — meg a kislány. Ők ketten szívesen dolgoznának veled.

— Akkor én is — felelte 6.

Gyuszi takácsokkal látta el:

legyen óvatos és körültekintő. A Fémlemezipar pártsejtjénék munkájában mostantól kezdve ne vegyen részt.

— De Badantö? — kérdezte zavartan.

— Ő tudja, hogy más megbízatást kapsz — mosolygott Gyuszi. — Legközelebb még eljössz véle a Kazinczy utcába az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék ülésére, hogy útrava- lóul kapj egy kis politikai információt, aztán a továbbiakban arról már az összekötőd gondoskodik. Munkásotthonba és más ilyen helyekre ne járj, olyanokkal, akiket a rendőrség ismer, ne jöjj össze.

★

A címet, amit Fürst Sándortól kapott, nem írta fel, de jól megjegyezte. Újfalura, a Beze- rédi utca negyvenháromba kellett mennie, Vargha István kazánkovács lakására.

Csabai Kálmán, az Eötvös- kollégista diák várta ott egy kislánnyal, akit Aliznak hívtak és nyolcadikos gimnazista volt. Gyuszi jól tudta: két hete ismerte meg őket. Már az első találkozáson nagyon rokonszenvesnek találta mindkettőjüket. Nemcsak harcostársak voltak, hanem — ezt minden mozdulatuk elárulta — szerelmesek is.

A Capitol mozi mellett találkozott velük, egy esős délutánon. Elmentek jó darabig.

(Folytatjuk.)

cinema vertté ez a film, a sebek mutogatásával és a viadalok veszélyes részleteivel. Itt nem lehet unatkozni, a veszély minden jelenetre rányomja fekete árnyékát. Még a csendes képtárban is libeg, amikor Goya képsorozatát szemléli Louis Procuna. Értjük és megértjük ezt a milliomossá vedlett egykori szegény fiút, aki szeretne a félelemtől szabadulni és szeretné felnőni látni gyermekeit.

Valami többet is szerettünk volna kapni ettől a filmtől. Nevezetesen választ arra a kérdésre, hogy az arénában ma miért gyülekezik össze ötvenezer ember, miért ordítja szidalmait, miért lesz vérszomjas, miért örül annak, ha a torreádor centiméterekre megközelíti vörös posztójával a saját vérének gőzétől megvadult állatot. Tudom, évszázados, sőt évezredes ez a szokás, ez a játék, ez az izgalom, ez a veszély, ez a kettőzött félelem a torreádor és a bika között. A mozdulatoknak és az akaraterőnek bonyolult szövete ez a viadal az arénában, de végső fokon milyen lelki tartalom ül az aréna nézőterén? Azt látjuk és halljuk, hogy kiabálnak, kivetkőznék önmagukból nők és férfiak egyaránt, de miért? A veszélyért, a vérérti, az izgalomért? Vagy kéU a bálvány, akiről beszélni lehet, akiért minden pénzt le kell fogadni?

Ezeket a kérdéseket Carlos Velo nem válaszolta meg, pedig mindöl bizonnyal ismeri a féléiét szövegét. Erre a film forgatókönyve (Hugo Mozoval együtt írta a rendező) a bizonyíték.

A filmben a négy torreádoron — Lotus Procunán, Carlos Amiran, Lorenzo Garzán és Manoietém — kívül minden egyéb csak szülcséges körítés. Az aréna hangorkánja, a magánélet idilli képei csak zenei szünetek a bikákkal való megújuló viaskodás harsogó szimfóniájában.

Rodolfo Quintero képed —• néha nyers naturalizmusba hajolva — hűen ábrázolták a Irénünk idegen világot.

A film így is tanulságos és élmény a félelemről.

(farkas)

^firTFrrfoFUm^

Ás arénában

Mexikói film

— Tanulnak a brigád tagjai ...?

— Természetesen. Általános iskolába járnák, gépkezelői és dózer-vezetői tanfolyamra. De

üzem. A 760 méter hosszú MT 2-es rakodószalagot egy vásárnap átépítették. Dicséretet és pénzjutalmat kaptak ezért. Ám a jutalmazásnak akadt egy kis

szépséghibája is: Azt kihagyták, aki ezt a nagy jelentőségű munkát irányította.

A nap már erősen nyugat felé hanyatlott, és a hűvösödő északi szél homokszemeket kavart a parton. Itt-ott kigyulladtak a hatalmas reflektorok, fénycsóvájukban emberek dolgoztak. így megy ez éjjel-nappal. Szükséges az igyekezet ahhoz az 1600 köbméter szénhez, amelyet a délutános harmad ezen a műszakon termelt.

Laczik János |

szór a zászlót és egyszer a jelvényt. Most pedig a múlt évi

— Hosszasan tanácskoztunk erről, míg végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy egyik részéből minden tagnak megrendeljük a bányászújságot, a többiből pedig brigád- összejövetelt rendezünk, munkánk jutalmaképpen a tröszti KISZ-bizattságtól 1200 forintot kaptunk.

— A pénzzel mi a tervük?

Néhány pillanatig gondolkozik.

ne-hatra — emberek dolgoznak. Ahol a szükség úgy kívánja, javítják a pályát.

— Ez Papp Sándor bácsi szocialista brigádja — magyaráz Réti Béla mérnök, délutános szakvezető.

Nevének hallatára szikár, ősz hajú, cserzett arcú férfi emelkedik fel.

— Sok jót hallottam a brigádjáról — térek a tárgyra azonnal, a kölcsönös üdvözlés után.

— Hát, én még jobban is szeretném... De így is megy a munka — húzza a szót jellegzetes alföldi akcentussal.

— Gratulálok a szocialista brigád jelvényhez!

— Előzőleg már négyszer oklevelet is kaptunk — jelenti id örömmel, hogy mások is hallottak már a brigád eredményedről.

— És ezért a brigád mit tett?

Csodálkozva néz rám.

— Hát mind a huszonötén becsületesen dolgoztunk. A fiatalok — mert a brigád főleg öregekből tevődik össze — elvégezték az általános iskola nyolc osztályát is.

— Ügy tudom, volt egy „fekete bárányuk” is.

— Volt— — felhúzza sűrű, bozontos szemöldökét, és úgy mérlegeli, hogy folytassa-e a megkezdett gondolatot. — Gyi- mesi Lajos volt az. Kimarado- zott, hát eltettük a brigádból.

Most az én szemöldököm húzódott fél csodálkozással, de bizony, mondtam is, amit gondoltam erről az esetről.

— Helytelen volt...!

Mert a szocialista brigádoknak egyik célkitűzése, hogy a Gyimesi Lajoshoz hasonló tévelygőket türelmes, jó példával neveljék. De Ecséden a kényelmesebb utat választották. Gyimesi Lajos az új helyen sem változtatott, régebb; magatartásán. Mi lenne,. br>. visszavennék a brigádba ...?

Lassan méregetjük tóvá' b

Talán Hain megszégyelite a kudarcát, talán a további nyomozás kedvéért volt szükség erre a füllentésre? Kurinszky Sanyi nem tudta megfejteni a titkot De nagy kínokat élt át ezekben a napokban. A szomszéd házban egy rendőrtörzsőrmester lakott, kutyája az udvaron vad ugatásba kezdett, valahányszor 6 megmozdult- Lakatosék szobájában. Nappal egy percre se mehetett iki az udvarra.

Lakatos útján találkozót kért Az elvtárs, aki eljött, kodeint hozott, mert Cigi naphosszat köhögött, tompán, mint egy dzsungeldob. Megállapították: új búvóhelyet kell keresni.

A Wekerle-telepen egy öregasszonynál kiadó bútorozott szobát találtak.

— Nős vagyok — mondta a néninek —, a féleségemet Esztergomban hagytam. Munkát ígértek Pesten, de ez még bizonytalan. Míg el nem dől a sorsom, ne jelenítsen be, mert munka nélkül úgy sincs kitartásom.

A néni megkapta az előleget, beleegyezett.

Két hét nyugalomban telt el, a szállásadó asszony reggelenként korán elment hazulról, egyszer se kérdezte, talált-e már munkát. De a két hét leteltével szóvá tette: Be kellene jelentkeznie.

— Ha akarja, kifizetek még két hetet — mondta Kurimsz- ky —, de várjunk még egy kicsit. Ha nem sikerül az ügy, kénytelen leszek visszamenni Esztergomba.

— Nehéz ezt nekem megtenni, kedves fiam — mondta az öregasszony —, tudja lelkem, a kispesti rendőrkapitányságra járok takarítani, nem játszhatom Id a törvényt

27.

Míg Lakatosék munkában voltak, ő otthon maradt a lakásban. Csakhogy ez a szállás sem volt biztonságos, Lakatost is ismerte a rendőrség.

El kell hagyni az országot

A hatodik vagy hetedik napon különös hír jelent meg az Űj Nemzedékben, a Nemzeti Újságban, Az Estben és más lapokban. „A m. kir. rendőrség budapesti főkapitányságának politikai osztálya kommunista szervezkedésben való részvétel miatt, letartóztatta _ Ku- rimszky József — így, József! — újpesti cipészsegédet”*

papírokat szereznek, hogy bejelentkezhessen.

Papp Ferit beavatják

Papp Feri vasárnap este Rákospalotára ment. Badanti révén az előző csütörtökön találkozója volt egy Gyuszi nevű edvtáirssal. A Népművészeti Múzeum lépcsős kapujánál várt rá. Tóni előzetes leírása alapján mindjárt megismerte: széles vállú, kerek arcú, rövidre nyírt bajusszal, barátságos, nyűt tekintetű.

— Te vagy hát Papp Feri? örülök, hogy megismerlek. Hosszabban kellene beszélgetnünk, gyere fel hozzám. Itt lakom a Tűzoltó utcában. Ha szükség lenne rá, te úgy tudod, hogy Brandt tanító vágyóik, hallottad, hogy órákat adok, számtan- és mértanlecké- ket szeretnél venni.

A Tűzoltó utca páratlan oldalán volt a ház — a számát nem nézte meg — ahol „Gyuszi” lakott. Odafent, a szűk, bútorozott szobában — plüss- takarós kanapé, keskeny szekrény, kis kerek asztal és két szék volt minden, berendezése

— Marad Sándor regénye A. zendülő hevert az asztalon és egy vastag Babits-kötet, a Halálfiai.

Gyuszi pemetefű-cukorkával kínálta, szüleiről, munkájáról érdeklődött. Aztán rátért találkozásuk céljára: segítenie kellene ifjúmunkás röplapok készítésében.

— Elég komolynak, megbízhatónak ismerünk. Vállalnád?

— kérdezte.

— Kivel? — érdeklődött.

— Már ismered őket — nyug-