Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-08 / 106. szám

A hegyvidéki termelőszövetkezetek gazdálkodásáról, adottságaik kihasználásáról írt cikksorozatunkkal kapcsolat­ban ezúttal Csabai Mihály országgyűlési képviselő vélemé­nyét közöljük, amelynek hangot adott a legutóbbi ország- gyűlési ülésszakon is. Dupla költség — fele termés ingadozott. Mondanom sem kell, hogy ez a kiesés mit jelent a tsz-tagok jövedelme szempontjából, mennyire befolyásolja a tsz-tagok jövedelmét. Természetesen vannak a hegyvidéki községekben olyan meghonosodott növénykultú­rák, amelyek jobban díszlenek, mint az alvidéki részeken. Pél­dául a burgonya, különösen a vetőburgonya termesztése a pétervásári járásban, ha meg­felelően művelik, kifizetődő, miként a völgyekben a cukor­répa termesztése is. Ez azon­ban nem ellensúlyozza az egyéb növénykultúrák rendkí­vül alacsony termésátlagát. Magas ebben a járásban az állattartás, az állathizlalás ön­költsége is. Ezt részben meg­drágítja a hegyi legelők rossz minősége. Hiába foglalkozunk azon a részen legelőgazdálko­dással, a legelők ápolásával, hiába adjuk rá esetleg a 100 kilogramm nitrogént, jön a se­bes eső, lesepri róla, tehát ez­zel sem tudunk sokat segíteni. Kívánatos volna azonban azon a részén, ahol éppen elő­nyös—a pétervásári járásban, a hegyvidéki községekben — tt gyümölcstelepités ügyét előbb­re mozdítani. De ez a járás Építőipari szocialista brigádvezetők tanácskoztak Egerben Tegnap délelőtt, a Szakszer­vezeti Székházban tanácsko­zásra, vélemény- és tapaszta­latcserére gyűltek össze me­gyénk építőiparának szocialista brigádvezetől. Kakmics Ferenc, az Építők Szakszervezetének megyebi­zottsági elnöke üdvözölte a szocialista brigódvezetőket, a vendégeket, a vállalatok gaz­dasági és szakszervezeti veze­tőit, majd Rozsnaki István me­gyebizottsági titkár mondott beszámolót. rf)is'új tulipánúk — Látja, engem nagyszerű képzelőerővel pótolt a termé­szet Én még arra is emlék­szem, hogy az első szerelmem­nek egy lencsényi folt volt a füle alatt — Apu! Kihozhatom a hege­dűt? A 4 x vak ember bólint. — Tudja mi az, megnősülni, úgy, hogy ne nézhesse azt, akit elvesz? A feleségemet, a kis­lányomat még sohasem néz­hettem. No, ne szörnyűlköd- jön! Nem nagy dolog az egész, mert én látom őket. Joli sö­tétbarna, bőre kreol, a kislány inkább énrám hasonlít. És nézze csak meg a szemét. Mi­lyen kék, milyen fényes. Tíz­éves koromban láttam a ten­gert. Apám egy hajón volt fűtő és elvitt magával az Adriára. Azóta tudom, milyen a kék. A kislány megjön a hege­dűvel. Dúdolni kezdi a dalt, a másik pillanatban mér a he­gedűn hallom. — Még egyszer, Jocóka! Itt nem tiszta! Miért viszed le a hangot? Mit szól majd a'tanító néni? Később kíhozat a gyerekkel egy-két fonott korsót. — Ezeket én csináltam. Ol­vasni is tudok a magam mód­ján. Feleségem imádja a hege­dűt, amikor neki játszom, úgy érzem, akkor szólnak legszel> ben a húrok. Szeretném látni az asszonyt, de hivatalban van. A kislány határozottan bájos és a szeme meglepően kék. A családjáról érdeklődöm. — Ml szépen élünk. Fele­ségem gépírónő, a kislány óvó­nőnek készül. De nem is az a fontos, hogy hol, milyen mun­kában dolgozik valaki, hanem hogy milyennek látja az életet. Mert az élet olyan, amilyen szemüvegen keresztül nézzük. Miért mosolyog? Én is látom a világot A múltkor olvastam az egyik kiadványukban, hogy egy tizennyolc éves legény ön­gyilkos lett Nem is emlék­szem, miért. Én azt hiszem, az életben keresni kell a szépet és nem szabad túl sok rosszat feltételezni az emberekről. Nézni és látni az kettő. Én nem nézek, de látok. Vannak, akik néznek, de nem látnak. Ök boldogtalanok. De bocsás­son meg! Nekünk, szem nélkü­li embereknek néha érdekes a filozófiánk. Zaj nélkül felállók. —- Megy? Megéreztem, hogy már nem ül mellettem. Tanult ugye valamikor a denevérről? A denevér is megérzi, ha köze­ledik, vagy távolodik valami­hez ... Elbúcsúzom. A kislány me­gint előkerül. — A botomat, Jocóka! De várjon csak! Vigyen haza né­hány szál virágot. T ehajol a tulipánokhoz és u tétova mozdulatokkal válogat. — Tessék! Csupa pirosat szedtem. Inkább a bimbósabb­jából, hogy sokáig tartson. Átnyújtja a csokrot é« feh-ir botjával tapogatva, a kapuig1 kísér... Szalay István Értékelte a szocialista bri­gádmozgalom ötéves múlt­ját, részletesen, számszerű adatok­kal és tényekkel mutatott rá a fejlődésre, felhívta a figyelmet a kirívó visszásságokra, a to­vábbi előrehaladást akadá­lyozó körülményekre. — Sokat fejlődött a mozga­lom, de emelni kell a mércét, főleg ott, ahoi már egyszer el­nyerték a szocialista brigád címet és annak megtartásán fá­radoznak. Konkrétabban, az üzem legfontosabb fel­adataira tegyenek válla­lást a szocialista brigádok és ahol már 25—30 brigád dol­gozik, szükségesnek látszik a szocialista brigádok tanácsá­nak megalakítása — mondotta felszólalásában Furucz János, a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsának vezető tit­kára. A vitában több gazdasági és szakszervezeti vezető, de ke­vés szocialista brigádvezető szólalt fel. Ágoston Dénes,, a szakszerve­zeti központ elnöksége nevé­ben az építőipar, illetve a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést adta át Baranyai Istvánnak,' a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat, vala­mint Sebestyén Sándornak, a Bútorgyár dolgozójának. Készül a Tanácstagi Híradó Tanácstugí híradót készít a * Egri Városi Tanács Végrehaj­tó Bizottsága, hogy. megköny- nyítse a tanácstagok munká­ját. A híradó első száma többek között az eddigi végrehajtó bi­zottsági ülések anyagát tartal­mazza, majd foglalkozik a ta­nácstagok és népfrontbizötttógl tagok eö'-ottmüködésével. r'. wj ­1964. május 8„ péntek és elvégeztük a kalászosok vegyszeres gyorníctűsáj, is. Most folyik a dinnye palántázása, a aukorrépa és a kukorica első kapálása. — Nálunk minden úgy megyi ahogy elterveztük- A mi szö­vetkezetünkben nem okozott küiöpösphh gomfot a késői ki* tavaszodás. VIGH LÁSZLÓ, a lenki Béke Tsz elnöke A szövetkezet élére már­cius 18-án kerültem, őszintén szólva nálunk baj történt vol­na, ha az idő hamarább nyi­latkozik. Nekünk egyenesen jól jött a késői kitavaszodáa, mert így rendezni tudtuk so­rainkat, újjá tudtuk választani vezetőségünket, s a legfonto­sabb szervezési problémákat is megtudtuk oldani. — Alapos tervfeloaztást vé­geztünk a munkák megkezdé­se előtt. Ennek volt köszönhető, hogy amikor szántani, vetni kél­lett mindenki tudta mi a fel­adata. Mindent elvetettünk, idejében. Ma már a sarabolá- son kívül palán fázzuk a para­dicsomot, dinnyét és hamaro­san a dohányt is. Ha összeve­tem a múlt év hasonló idősza­kát a jelenlegivel, elmondha­tom, tavaly nem álltunk ilyen jól. Ez elsősorban az emberek munkakedvénék, az alapos munkaszervezésnek köszönhe­tő. — Két hónapja vagyok el­nök. Ez az idő nem sok. De úgy érzem, ha nehéz is volt az indulás, nincs okiunk panasz­ra. Ha ez a lendület nem ha­nyatlik, akkor nem történhet baj. — f. 1. — folytatás sem nwad el: már az első évben felzárkózhatunk a jó szövetkezetek sorába, KISS ZSIGMOND, a hevesi Kossuth Tsz elnöke — Április elsejével kezdtük az idei tavaszi munkát. Azóta mindennap rendszeresen tud­tunk az embereknek munkát biztosítani. — Az idei feladatokra való felkészülést már az ősszel el­kezdtük, amikor is minden tal­palatnyi területet felszántot­tunk, s a tervnek megfelelően az őszieket elvetettük. — Ebben az évben úgy kezd­tük a munkát, hogy összehív­tuk a 10 munkacsapatot és megbeszéltük a tennivalókat. Még arról is döntöttünk, hogy mennyi előleget fizessünk min­den hónapban. A vezetőség 50 forintot szándékozott, de a tag­ság 30 forintnál maradt. Azt mondták: jobb lesz majd a pénz év végén. Nálunk a 70 forintos munkaegység-értéknek nagyobb hatása van, mint bár­minek, különösen akkor, ami­kor az emberek naponta 100 forintot is kereshetnek. Azt is elhatároztuk, hogy ebben az évben minden hold után 144 kg. húst adunk az államnak, sertéshúsból 470 mázsát, szar­vasmarhából 230 mázsát, ba­romfiból pedig 66 mázsát. A március 28-ai közgyűlés után hozzákezdtünk a munká­hoz. A tervnek megfelelően mindent földbe tettünk, sőt már 30 hóid paradicsomot, 30 hold uborkát is kipalántáltunk Ha nehezen, maid csak egy hónapi késéssel is, de megér­kezett a tavasz. Felébredt a természet, virágba borultak a fák és zöldulni kezdtek a veté­sek. Megyénk termelőszövetke­zeteiben azonban az egyhóna­pos kiesés sok gondot okozott. A márciusi vetemények csalt áprilisban kerülhettek g főid­be. Hogyan győzték a sok mun­kát, miiyen volt a munka szer­vezés, s egyáltalán sikerült-e elvégezni a legfontosabb fel­adatokat? Ezekről a kérdések­ről beszélgettünk megyénk há­rom tsz-elnökét'el, s arra kér­tük őket, mondják el: hol tar­tanak a munkákkal? OLÁH MIHÁLY, a boconódi Búzakalász Tsz elnöke — Ez év február 10-én vet­tem át a termelőszövetkezet irányítását. Gyenge volt a gaz­dálkodás, laza a munkafegye­lem, mindent az alapoknál kel­lett kezdenünk. A vezetőség első intézkedése a munkacsa­patok megszervezése volt, hi­szen a tagok nagy része azt sem tudta, melyik munkacsa­pathoz tartozik, később mun­kacsapat- és brigádértekezletet hívhatunk egybe, ahol a tavaszi feladatokat, és a premizálási formákat vitattuk meg. Ekkor folyt a tervkészítés is, úgyhogy a tagság véleményét a tervben már realizálni tudtuk. — Gondos előkészítés után március 18-án hozzáfogtunk a tavaszi munkák elvégzéséhez. Novak József brigádja két nap alatt 55 hold tavaszi árpát ve­tett el. — A kezdeti lendület nem csökkent akkor sem, amikor a többi növényféleségek vetésére került sor. Magam állítottam be minden gépet, magam ügyeltem a szakszerű, minősé­gi munkára. Nem eredményte­lenül! Idejében földbe kerültek a tavasziak. A vetések szépek, szép ter­mést ígérnek. A sikeres mun­ka a tagság munkakedvéi) to­vább fokozta. — A gyümölcsösben és sző­lőben minden időszerű munkát elvégeztünk, de jól halad a nö­vényápolás is. A borsót május egyre bekapáltuk, 240 hold ve­tést vegyszereztünk, 10 hold uborkát kipalántáltunk, most pedig a dinnye palántázása fo­lyik. Napjában a munkabíró tagok 90 százaléka vesz részt rendszeresen a közös munká­ban. örülök, hogy így sikerült az indulás, s bízom abban, hogy a Szépen keltek a vetések, jó termést ígér a határ A tavaszi munkákról nyilatkozik három tsz-elnök hát én nem vagyok ilyen cso­dabogár. Én inkább az illat­ból, a tapintásból sejtem a vi­rágok színét... — Miért hallgat? Tévedtem? Mondja meg bátran! Nem sze­retem, ha kímélnek. Szóval? Megremeg a hangom. — Mtalálta. Piros tulipánt szaikítottam. Egy lilás rózsa­színt akartam először, de ez a piros megtetszett. |7gy méhecske röppent a váltamra. Piheg egy ideig, aztán tovább száll. — Harmadik gimnazista vol­tam, amikor elveszítettem a szememet. Maguk ezt vakság­nak hívják. Pedig tévednek. Mert a vak ember is lát. Igaz, a ml világunk különös, mond­hatnám úgy is, mesevilág. Ne­kem más a helyzetem. Én egy ideig láttam. Nekem csak visz- sza kell Idéznem a régit. Én tudom, milyen a lila, a piros, a fekete, fehér. Tudom, milyen a tulipán, egy szép nő, a pa­tak, a virágzó barackfa. A sze­mét vesztette ember képzelete csodálatos... Kilenc—tízéves kislány fut ki a szobából. — Apu! Hegedüld el az énekleckét. Olyan nehéz, min­dig eltévesztem. — Gondoljon csak első sze­relmére. Hunyja le a szemét... Nos, világosan látja az arcát? Emlékszik hajára, szemére, a szája ívelésére? — Egy elmosódott kép van előttem. Huszonöt év telt el azóta... V/"[rágok nyílnak a kert- ’ ben. Tulipánok, jázmi­nok, a kerítés mellett pedig friss levelek közül dugja elő apró bimbócskáit a gyöngy­virág. Ebben a virágágyban csak tulipánok vannak. Piros a legtöbb, de sok a sárga, Más, sötét, feketébe hajló. Őszülő ember üldögél a virá­gok között Két karja a nyug­ágy támláján pihen. — A májust az illata miatt szeretem. Illat és zsongás az egész hónap. Hallgassa csak! Mennyi bogár zümmög, és olt, azok a lepkék! Ügy libegnek, mintha örökké élnének. — Mondja! Maga ismeri a lepkék természetrajzát? Engem mindig érdekeltek a lepkék. A lepkék és a tulipánok, ők a kedvenceim. Kérem, szakítson le egy szálat. Szakítsa le, de ne mondja meg a színét. — Melyiket válasszam? — tű­nődöm. Egyik szebb, mint a másik, ez blmbósabb, amaz már harang formájú. — Tessék. Talán néhány órája, hogy kinyílt Az őszülő ember kézbe veszi a virágot. Tartja maga előtt, aztán ujjaival leheletfinoman simogatni kezdi szirmait. — Ez piros. Ügy látom, ma­ga nem szereti a sárga, meg a lila tulipánokat... Megdöbbenve hallgatom sza­vait Sárga tulipán ez! — szalad ki majdnem a számon —, ami­kor elneveti magát. — Csak ritkán tévedek. Iga­zán ritkán. Joli, a feleségem azt mondja, én az ujjaim he­gyével látok. Valami folyó­iratban olvasott ilyé&mit No­Nagyon sok a bányász és egyéb üzemi munkás. A bányá­szok és más üzemi munkások havi keresete jóval magasabb, mint a termelőszövetkezeti tan­gók havi jövedelme. A pétervá­sári járásban egy tsz-tag jöve­delme a múlt évben — tehát az 1902-es zárszámadás alapján — 6798 forint volt. Az 1963-as zárszámadások azt mutatják, hogy ezúttal nem haladta meg az egy tagra eső részesedés a 6000 forintot. Csak megjegyez­ni kívánom, hogy a termelő­szövetkezeti tagok többsége — különösen a'férfiak — volt kis- és középparaszt, vagy azoknak a leszármazottal, akik ezen a területen, a hegyvidéki terme­lőszövetkezetekben még nem találták meg számításukat. Míg az ipari munkásók, bá­nyászok zöme volt szegénypa­raszt, persze van köztük olyan középparaszt is, aki bányában helyezkedett el, s most jóval többet keresnek otthonmaradt társaiknál. A most kiala­kult keresetek közötti lényeges különség növeli az ellentétet a tsz-tagok és az ipari munkások között. El szeretném még ezzel kap­csolatban mondani azt is, hogy Heves megye többi járásában — a pétervásári és az egri járás északi részét kivéve — az egy tagra jutó jö­vedelem eléri, sőt meghaladja a 12 500 forintot. Tehát az alföldi járásokban kedvezőnek mondható a helyzet. A me­gyei tanácsnak és a megyei pártbizottságnak is a legtöbb gondot a hegyvidéki községek okozzák, a megye 22 gyenge termelőszövetkezete közül 13 ezekben a községekben van. Mindezt szükségesnek tartot­tam elmondani, ahhoz, hogy a földművelésügyi kormányzat ezentúl az eddiginél beha­tóbban és egy kicsit gyorsab­ban foglalkozzék a hegyvidéki községek problémáival és ke­resse meg a módját, hogy e problémák valamennyire is megoldódjanak. olyan kevés gyümölcstelepítési lehetőséget, „keretet” kap, hogy az nem is említésre méltó. Mindezt azért kívántam az országgyűlés előtt is elmonda­ni, hogy kormányzatunk vizs­gálja felül a hegyvidéki ter­melőszövetkezetek ez irányú problémáit és találjon valami­féle megoldást arra, hogy elő­segítse e termelőszövetkezetek jövedelmezőségét. Mindenek­előtt arra gondolok, hogy pers­pektivikus tervek alapján nagyban elő kell segíteni a hegyvidéki talajeróziós problé­mák megoldását Ez azonban olyan kérdés, amely csak hosszú évek múlva hozza meg a várt eredményt. Itt viszont a tsz-tagok jöve- delmezését figyelembe véve olyan intézkedések is szüksé­gesek, melyek már ebben az évben, vagy az elkövetkező években elősegítik a termelő- szövetkezetek szilárdítását, és az egy tagra jutó jövedelem •növelését. Ezért azt javaslom, hogy a kormányzat már az idei költségvetési évben is vegye ezt figyelembe, de különösen arra használják fel ezt az évet, hogy alaposan mérje fel a hegyvidéki termelőszövetkeze­tek problémáit, és már jövőre tegyen intézkedéseket e prob­lémák megoldásának elősegíté­sére. Szeretném még politikailag érzékeltetni a hegyvidéki ter­melőszövetkezetek problémáit. Ezek a hegyvidékek erős ipar­ral rendelkező területek, ahol az iparfejlesztésnek további nagy kilátásai vannak. A hegyvidéki termelőszövet­kezetek rendkívül kedvezőtlen gazdasági adottságok és sok­szor kedvezőtlen éghajlati vi­szonyok között gazdálkodnak. Még azokon a helyeken is, ahol a vezetés színvonala vi­szonylag megfelel a követel­ményeknek rendkívül sok ne­hézséget kell leküzdeni, s ne­hezen tudjuk biztesítani a tsz- tagok számára még a létmini­mumot is. A hegyvidéki termelőszövet­kezetek jövedelmezőségét nagymértékben befolyásolja az egyes növényféleségek előállí­tásának magas költsége. Ha figyelembe vesszük a gépek, különösen a traktormunkák Önköltségét, egy katasztrális holdat véve alapul, a hegyvi­déki termelőszövetkezetekben az egy katasztrális hold meg­művelésének traktor-önköltsé­ge 150—160 forint Ha a síkvi­déki tsz-eket nézzük, egy trak­tornak az egy holdra eső ön­költsége nem haladja meg a 80—90 forintot Vagy ha vesz- szük a síkvidéki területek vető­géppel való vetését, ez annyit jelent, hogy a sík vidéken' egy katasztrális hold búza vagy kalászos elvetése nem haladja meg a 19—20 forint önkölt­séget míg a hegyvidéki tsz- eíknél az egy holdnyi vetés ára meghaladja a 37 forintot. Ugyanakkor ki kell han,gsú­lyoznunk, hogy a termelés át­laga ezeken a területeken rendszerint alacsonyabb, mint az alföldi községekben. Csak a kenyérgabonát véve alapul, a pétervásári járás sok évi ke­nyérgabona átlagtermése 7—8 mázsa körül ingadozott, ezzel szemben a hevesi járás ke­nyérgabona termése sok évi átlagban 10—11 mázsa • körül mozog, nem is beszélve arról, hogy például 1963-ban a péter- vásári járás kenyérgabona át­lagtermése 4—5 mázsa között J----XX

Next

/
Thumbnails
Contents