Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-30 / 125. szám
ifó Urn forum Már nem olyan időket élünk á magyar Mm Kezdetben jól szórakozunk, eztán a film másik felében már sajnáljuk az elszalasztott lehetőséget, a remek témát, amelyet elmulasztottak kiaknázni. Vígjátéki tempóval indul a film, s csaknem drámába illő vontatott jelenetek szürkítik a befejezést. Kásllai István erényét főleg a nagy sikerű drámából, a Kö- téltáncból ismertük. Most mint forgatókönyvíró is bizonyítja: van érzéke a társadalmi, morális problémákhoz. Filmjében nagyon érdekes, izgalmas kérdést boncol, s bár egy-egy indoklásával vitázunk ugyan, figyelemre méltó alkotásnak tekintjük új magyar filmünket. Zoltánt, egy nagy vállalat mérnökét, a Mátrába küldik ellenőrzésre. Segítséget is kap egy csinos fiatal lány, Éva személyében. A fiatal mérnök és Éva, az ügyes gazdasági szakértő, hamar felfedezik az elszámolásokban megbúvó visz- szaéléseket, és az egész napos munka után fáradtan indulna^ az erdőn keresztül egy csésze kávéra. Eltévednek és a hosszú bolyongás után jó adag pálinkával enyhít'k náthájukat, s amikor rájuk virrad a reggel, meglepetten konstatálják: egymás mellett fekszenek a vendégszobában. Mi történt? És egyáltalában történt-e „valami”? Nagyon szellemesen, szöveg nélkül, ügyes képi megoldással teszik fel a kérdést egymásnak, de egyértelmű választ egyikük sem adhat. Nem is ez a lényeg, hiszen a film nem erről az éjszakáról, hanem az ezt követő pletykaáradatról szól, ezt a kispolgári maradványt állítják kissé groteszk reflektorfénybe a film alkotói. Évát és Zoltánt semmiféle érzelmi kapcsolat nem fűzi egymáshoz. A mérnök nagyszerű családapa, aki él-hal feleségéért és két gyermekéért, Évát pedig vőlegénye várja Budapesten. így hát semmi baj nem lehet, mindketten elfelejtik a mátrai éjszakát. De közbeszólnak az emberek, a munkatársak, a főnökök, s jó- és rosszindulatból elindul a pletykalavina. A férj mindent elmond feleségének, és az asszony már megbocsátana, de a vállalatnál még nem zárták le az ügyet. Az egyik vezető — Bálint — a szerelem jogát védi nagy bölcsen. Ma már nem olyan időket élünk — hangzik a film refrénje, és, hosszú vontatott képekkel bizonyít: a múltban nem kaphatott igazi jogot u szerelem, Bálint is ezért cipe'i a kényszerházasság terhét. Évekkel ezelőtt, amikor válni akart, beleszóltak az emberek, de ma már nem olyan időket élünk és Bálint nem hagyja barátját. Igaz, szerelmet gyanít a fiatalok között és ő is beleszól, ha ellenkező előjellel is, s jóakaratú mesterkedése nyomán a szerető feleség elhagyja Zoltánt, és Éva is összevész vőlegényével. Már nem olyan időké'- élünk. Vagy egy kissé még mindig? Erre válaszol a film ötletesen, helyenkint ironikus hangvétellel. De amíg az egyik oldalon helyes választ ad, a másik oldalon önmaga is egy másfajta kispolgári szemlélet szószólója lesz. Míg az egyik oldalon nagyon is ügyesen, meggyőzően csatázik a pletyka ellen, ugyanakkor azonban alaposan végig nem gondolt következtetéseivel a szocialista morál ellen vét. Rossz alapon állnak azok is, akik mindenáron beleszólnak, akik ügyet akarnak csinálni ebből az éjszakából, de ugyanakkor labilis talajról szólnák a védelmezők is, mert „nem szabad beleszólni” —, „ez az ő magánügyük” — elmélet nagyon is hamis. A szellemes, ironikus stílusban indult vígjáték majdnem családi drámaként fejeződött be, s ezt a stílustörést szívesen elengedtük volna. Az előkelő reprezentatív hivatali környezet rontja a film realitását, s a budapesti színhelyet sem indokolja semmi, sőt kisvárosi környezetben a pletyka még mélyebb és szélesebb ábrázolást nyerhetett volna. A filmet Marton Endre rendezte, operatőr Pásztor István, Precíz, kidolgozott jelenetek, modem fényképezés és bátor vágások jelzik a jó együttműködést. Frappáns az ebédlői jelenet, a férj „gyónása”, s hangulatos a játszótéri montázs és az éjszakai felvételek is. A jó szereplőgárdából elsősorban az Évát alakító Váradi Hédit, Zoltán szerepében Gábor Miklóst, és a Verát játszó Dallos Szilviát kell dicsérnünk. Sinkovits Imre, Mezei Mária, Bessenyei Ferenc, Rajz János tehetséggel oldották meg színtelenül megírt szerepeiket. A hangulatos kísérőzene Gyulai Gaál János munkája. Márkusz László Jle&ehinkk&l \ fjCl 1111 ill cJlárOW é?) lit áll Ahol családi tradíció a zene NAGY NAP volt a gyöngyösi III. számú iskola nyolcadikos tanulóinak életében az első KISZ-gyűlés, amelyen részt vettek a XII-es akna vezetői is. Az új KISZ-tagokat Kiss Gábor, a bánya KISZ-titkára üdvözölte, majd Marcel Elvira, az osztályfőnök értékelte a tanulók munkáját. A bánya KISZ-titkára elbeszélgetett az új KISZ-tagckkal; s elmondta, reméli, az ifjúsági szövetségben js szorgalmasan dolgoznak 'majd. (Berta Tibor) ... TAPASZTALATCSERE lesz az ostorosi Kossuth Termelőszövetkezetben a járás termelőszövetkezeti főkönyvelőinek június 2-án. A tapasztalatcsere részvevői megnézik az új telepítésű szőlőt is, s a napi program pincelátogatással fejeződik be. (Bartók Kálmán, Ostoros) ... A GYÖNGYÖSPATAI Általános Iskola Barátság őrse kirándulást szervezett a Mátra egyik szép helyére, Muzslára. Az időjárás gyönyörű volt, s a táskarádióval felszerelt őrs nótaszóval indult útnak. Háromórai gyaloglás után értünk célhoz, s a fáradságot megérte a Muzisla-tetői gyönyörű kilátás1. Egész Pásztóig ellát- turik. Pihenés után szalonnát sütöttünk, labdáztunk, s mindannyian sajnáltuk, hogy gyorsan eltelt a nap. (Natalik Lajos, Gyöngyöspata) KRÓNIKA Még néhány nap és megjelenik az utcán a színház szokásos évad végi plakátja: „Nyári szünet.” Akad talán, aki azt hiszi, ez azt jelenti, hogy a színház kapuit bezárják, elsötétül a nézőtér, üresek lesznek az öltözők és a színészek megkezdik nyári pihenésüket... De elég egy pillantást vetni a próbatáblára, vagy néhány percre bekukkantani a színház próbatermeibe, s máris meggyőződhetünk, hogy a plakát szövege távolról sem azt jelenti. A színház munkaterve talán még a téli főidényben sem volt ilyen zsúfolt, mint ezekben a napokban. A rendezők, karmesterek, koreográfusok valóságos közelharcot vívnak a színpadért, a próbatermekért, a színészékért és a próbaidőért. S hogy ennek mi az oka, azt megtudjuk, ha bepillantunk a színház június—július havi munkatervébe. Ment igaz, hogy a színház június 21-én, a Csárdáskirálynő utolsó előadásával bezárja kapuit, de ezzel még csak az egri színdévad ér véget, de a színház tovább folytatja munkáját a megye területén, sőt tíz napra Szabolcs-Szatmár megyébe is átrándul. Előkerülnek tehát a színház repertoárjából a régebben játszott darabok is. Ezeket pedig, tekintettel arra, hogy az utolsó előadásuk óta két-három, sőt több hónap is elmúlott, újra kell próbálni. Sőt, június 20-án még egy darabból — Tóth Miklós Jegygyűrű a méllényzsebben című vígjátékából — is bemutatót tart a színház Dédestapolcsá- nyon. A plakát tehát megjelenik, majd rövidesen bezárják a színház kapuit, de csak azt' amelyik a közönség részére szolgál, a színészbejárő továbbra is nyitva marad és délelőttönként Huszfca Jenő, Vécsey Ernő, Kálmán Imre muzsikájától és Schiller romantikus szavaitól lesz hangos az ideiglenes színházépület, és a felvonulási épület próbatermei. Reméljük, hogy ezzel a kapuzárással nemcsak az 1963/64-es színiévadtól, hanem a „Rossztemplomtól” és a felvonulási épülettől is végleg elbúcsúzunk. & ez a búcsú nem túlságosan fog fájni. Reméljük, hogy a legközelebbi gongütés az új egri színház avatását is jelenti majd. (—czy) „És akinek szép a lelkében az ének Az hallja a> mások énekét is szépnek.” Egyszerű, igaz szavak. Ha a I hatvani MÁV Liszt Ferenc Kultúrotthon zenekarának életébe, történetébe belepillantunk, elgondolkodtatnak. Babits Mihály talán a hozzájuk hasonló emberekre, a zene névtelen szerelmeseire gondolt, amikor versét írta. A műkedvelőkre, akik munkájuk után szinte minden szabad percüket a zenének szentelték. Muzsikáltak, mert örömet okozott nekik, muzsikáltak, hogy másoknak is örömet szerezzenek. Adtak önálló hangversenyeket, kísértek színdarabokat operetteket. Játszottak népdaltól Mozart A- dúr hegedűversenyéig mindent, ami muzsika, ami szép. Az együttes 33 éves. A zenekarral egy évben született generáció, ■amely a jól felszerelt kultúr- otthonban hallgatja próbáikat, előadásaikat, talán el sem tudja képzelni, hogy 1931-ben Hatvanban egy fiatal forgalmi tiszt, Ángyán Jenő, albérleti szobában tartotta az első próbát négy fiatal barátjával. Vass Jenő bácsi, aki hosszú ideig a zenekar koncertmestere volt, még jól emlékszik. — Érettségi után voltunk. Állás, pénz nélkül. Vártuk, hogy leteljen Jenő 24 órás szolgálata. Azitán ültünk a kis szobában az ágy szélén, mint fecskék a dróton — a szobában kevés volt a szék — kezünkben hegedűvel és kísértük a cimbalmost: Ángyán Jenőt. Nem voltak közöttünk képzett, zenészek, alapismereteink voltak csupán, és lelkesedésünk. Azt hiszem, ma már nem kell szégyellnem, hogy abban az időben bizony még játszottunk, érzelgős, fülbemászó műdalokat. A cimbalmot egy-két év múlva kis pianínó váltotta fél; Ángyán barátom pedig kézbe vette a karmesteri pálcát. Vezényelt, hangszerelt, önálló operettet írt, ha kellett szövegkönyvet is. Műkedvelő színészgárdát alakítottunk. A vidék közönsége hálásan fogadott minden kis produkciót, hiszen akkoriban nem jártak még a színházak falura tájelőadásokat tartani. Lassan fejlődtünk. A háború többet elragadott közülünk. 45 után egyre több" támogatást kaptunk. Az SZMBT és a földszöv. kultúrcsoportjai egyesültek velünk. Az idei évben 15 ezer forintot kapunk a kultúr- otthontól hangszerekre. A zenekar tagjai is sokszor változtak azóta. Fiatalodunk!? A zenekar két kislány tagja és a kis Oláh Zoli — aki nagyon tehetséges hegedűs — még az általános iskola padjait koptatja. Sokan elkerültek Hatvanból, de ha ünnepi hangversenyünk, vagy fontos rendezvényünk van, a régi karmester hívó levelére mindig eljön, aki valaha nálunk játszott, mert nem tudja elfelejteni a zenekart, és a karmestert, ezt a mindig jókedvű, segítőkész barátot. A világhírű hegedűművész Kocsis Albert is itt tanult Radnóty Tibornak, a zenekar jelenlegi koncertmesterének keze alatt. — Ma az én fiam Albert tanítványa. Rohan az idő, mintha tegnap történt volna, hogy gyermekfejjel itt muzsikált köztünk — néz vissza tűnődve a múltba Ángyán Janőné, a régi zenekar legelső zongoristája. Azóta én is megváltam a zenekartól, az Állami Zeneiskolában tanítok. A kislányomból is zongoratanárnő lett, a fiaim pedig az idén végez. Családi tradíció nálunk a zene. Az volna szép, ha hosszabb lenne a nap, mert így a sok próba miatt keveset tudunk beszélgetni a férjemmel. — Felkacag. — Az sem segítene. Akkor szeis vezne még egy zenekart. Mais Csehszlovákiába utazott, júniusban ugyanis ott rendeznek koncertet. Május 31-én este Egerben, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának kultúrotthonában felcsendülnek ismét a hangszerek. A fiatalok és a régi gárda tagjai közül Radnóty Ti- borné, Radnóty Tibor, Vass Jenő, Fekete Endre, Vörös József és Pálosi István ismét karmesterükre emelik majd szemüket: várva a pálca intését, amely 33 éven keresztül vezette őket. És ott ülnek majd láthatatlanul azok a barátok is, akiknek szólamát végleg lekopogta már a nagy karmester — a természet —, akik azonban mégsem haltak meg, mert közös alkotásuk,' a zenekar — él. Mátéffy Zoltán-féets FORDÍTOTT Brasíiiai úti j egysetek 12. Valamennyien vidámak. Igyekeznek nem gondolni bajaikra, sanyarú helyzetükre. A jókedvet előlegezik az új esztendőnek, amelytől, problémáik megoldását várják évről évre, mígnem megöregednek, vagy éhen felfordulnak. A macumba megszálottjai a strandokat lepik el, a város központjában viszont a március elején sorra kerülő karnevál szervezés nélküli főpróbáját tartják meg. Az üzleti negyed központját átszelő Avenida Rio Branco megtelik változatos maskarákba öltözött emberekkel, akik a közkedvelt brazil táncot, a sambát járják. 4 MiPVlSÜG 1964. május 30., szombat Bár a bennszülött brazilok többször is figyelmeztettek, hogy a favelák közé ne menjek, mert az káros az egészségre, egyszeri sétával nem elégedtem meg. Hogy miért káros az egészségre? A helybeliek zöme azt állítja, hogy innen kerül ki az alvilág többsége. Gyilkosok, betörők, csempészek, zsebmetszők, utcalányok. Az efféle tisztes társaságban pedig napirenden vannak a verekedések, amelyek során gyakran dördül el a fegyver és repül el a kés. Ki tudja előre, melyik hol köt ki? Kinek a mellében, kinek a hátában? S ha valakinél pénzszagot éreznek, csupán a hecc kedvéért is fejbe verik. Persze badarság azt állítani, hogy valamennyi favelado gátlástalan bűnöző már születésétől fogva. Hogy mégis szép számmal akadnak közöttük törvényen kívüli lovagok, elsősorban a társadalom bűne. Kétségbeesésükre az alkohol rabjaivá válnak. A delirium és a bűnözés között pedig csupán hajszálvékony határ húzódik, amelyen könnyedén át lehet bukni ... Félretéve minden elővigyázatosságot, ismét felkapaszkodtam a Morro Santo Anto- nióra. A szűk sikátorok felett vakítóan fehér ruhaneműk lobognak, a gyerekek siserehada játszadozik. Koravén asszonyok a fejükön hordják fel a vizet a hegy tövéből, mert a közművesítés itt ismeretlen fogalom. A' cariocák szerint a favelák asszonyai mossák legfehérebbre az ingeket, ágyneműket, persze fillérekért. Szinte alig akad olyan viskó, amelyikben ne lenne legalább egy mosónő. Ezt az amúgy sem könnyű foglalkozást még nehezebbé teszi a vízhordás. A gyerekek — mármint a nagyobbacskák — reggel iskola helyett az Avenida Atlanticára, a Copacabánán végighúzódó széles útra mennek faládákkal a kezükben. Letelepednek a paloták és a szállodák árnyékában, áldozataikat lesve. Amint megjelenik egy jobban öltözött úriember, rávetik magukat és elkezdik tisztítani a cipőjét. A szerényebbek csak felkínálják szolgálataikat és ha beleegyező választ kapnak, akkor látnak munkához; De előbb megkérdezik: — Énekkel, vagy anélkül parancsolja, senhor? Ha énekkel, akkor fülbemászó sambákat dudorásznak és míg parányi ujjaikkal a cipőkrémet szétmázolják a lábbelin, dobolják hozzá a vérpezsdítő ütemet. Csodálatos a ritmusérzékük ezeknek a fekete emberpalántáknak. Keresetüket megosztják, mert mint mondják, ők szakszervezetben ;■ -■: : *SÍÉ & mBm m !§p \m. rm ■ :#x v ...■>>: ■Tengerparti részlet Rio de Janeiroból vannak. A munkásmozgalom már a viskók közé is benyújtotta segítő kezét. A szakszervezetekről, nyilván apáiktól, hallottak egyet és mást, a szegényeknek tetsző történeteket. Mivel ezek imponáltak nekik, maguk is játszanak szakszer- vezetesdit... Az apák azonban már komolyabban harcolnak jogaikért, elsősorban a legelemibb és legtermészetesebb követelésükért: az állandó munkáért... — Azt hittem, már készen vár — ezekkel a szavakkal nyitott a szobába Jozef. — Ügy látom, nem túlságosan izgatja az éjszakai kirándulás. ' — Téved. Nagyon is kíváncsi vagyok. Csak levelet írtam anyámnak. — Még alig volt itt és mégis mindig haza gondol. Mit tenne az én helyemben? — Már régen hazamentem volna — válaszoltam, miközben nyakkendőmet kötözget- tem nagy gonddal. — Hallotta már, hogy a nyakkendő milyen fontos szerepet játszik az itteni emberei életében? Még a villamosra spm engedik felszállni kigombolt ingnyakkal. (Folytatjuk)
