Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-28 / 123. szám

A francia külügyminiszter Madridba utazik l’úrlis—Madrid tengely Y NEHKU „Nemzetközi összekötő tiszt’’ — egy indiai újságíró: nevezte így Nehmt, amikor a hideghá­ború legfagyosabb éveiben, mint India miniszterelnöke igyekezett latbavetni tekinté­lyét a Kelet és a Nyugat békés egymás mellett élése érdekében. Dzsavaharlal Nehru India po­litikájának, a XX. század Indi­ájának legjellegzetesebb képvi­selője, mondhatnánk; tükre volt. Apja a Brahman papi kasztból származó, de európai nevelésű gazdag ügy vén. A fia­tal Nehru Allahabadből került az angliai Oambridge-be és Harrowba, ahol természettu­dományt és jogot tanult. Anglia lelkes híveként tért haza, de hamarosan felismerte a brit uralom szerepét India elmara­dottságában és egyre nagyobb rokonszetnwel kísérte a kolo- nlalizmus ellen küzdő Indiai nép harcát. Nehrut sokan Ghandi ügye folytatójának tartották, s bár India most elhunyt kiváló ál- lamférfia maga is ghandista volt, sokkal tovább ment a „passzív ellenállás” politikájá­nál. 1923-ban választották az Indiai Nemzeti Kongresszus fő­titkárává, majd 1929-ben elnö­kévé. Abban az id<5ben éppen Nehru javaslatára fogadta el a párt a teljes függetlenség köve­telését. Az angol gyarmatosí­tók kilencszer vetették börtön­be összesen több, mint tíz esztendőt töltött rabságban, s a cellában írta híres önéletrajzi könyvét. Abban fogalmazta meg a független India külpoli­tikáját, hangoztatva, hogy az erőszakmentesség elvét, amely mellett szabadságharcukban ki­tartottak, kiterjesztik majd a szabad India politikájára is. Neh.ru tizennégy esztendeig volt India miniszterelnöke és PÁRIZS (MTI): Couve De Murville csütörtökön Madrid­ba utazik. A polgárháború óta nem járt francia külügymi­niszter Spanyolországban, s ezért a látogatásnak Párizsban nagy jelentősélet tulajdoníta­nak. Az utóbbi években szoros gazdasági és katonai együtt­működés alakult ki De Gaulle és Franco kormánya között, Franciaország tavaly 150 mil­lió dolláros hitelt nyújtott Spanyolországnak, s a két or­szág tengeri és légi haderejé­nek közös hadgyakorlatai rendszeresekké váltak. A francia külügyminiszter Madridban Castiella külügy­miniszterrel és Francoval foly­tat megbeszéléseket. A három­napos tárgyalások célja az együttműködés kiterjesztése. A francia lapok ezzel kapcsolat­ban Párizs—Madrid tengelyről írnak, amely déli irányban Rabatig nyúlnék. A megbeszé­lések egyik központi kérdése ugyanis a két ország észak­afrikai politikájának összehan­golása. Az arab államok több­ségének szocialista fejlődésé­vel szemben Párizs és Madrid a marokkói királyságban látja észak-afrikai politikájának „szilárd pontját”. A rabat! ki­rályi kormány is De Gaulle- néál és Francánál keres segít­séget, hogy szembe tudjon nézni növekvő belső ellenzéké­vel és az ország válságos gaz­dasági helyzetével. II. Hasszán király nemrég a New York Timesnek adott nyilatkozatában megemlítette, hogy párizsi látogatásakor De Gaulle szoros szövetséget java­solt Franciaország, Spanyolor­szág és Marokkó között. A ter­vezett együttműködés egyik konkrét formája a Marokkó­ban végződő olajvezeték meg­hosszabbítása Spanyolorszfigon át Franciaországba. Franciaország és Spanyolor­szág között nukleáris együtt­működés is készül. Tárgyalá­sok folynak egy közös atom­erőmű építéséről a Pyreneu- sokban. Ezek a kapcsolatok különösen érdeklik Madndot, mert távolabbi lehetőségeket rejtenek magukban. Mik ojatt Vlagyivosztokban Vlagyivosztok (TASZSZ): Anasztasz Mikojan, aki a szovjet parlamenti küldöttség élén Japánban tartózkodott, szerdán Tokióból Vlagyivosz­tokba repült. Elutazása előtt reggel Tokióban még fogadta japán üzletemberek egy nagy csoportját és megbeszélést folytatott velük a szovjet— japán kereskedelem fejleszté­séről. külügyminisztere s a nagy in­diai tömegek vitathatatlan ve­zetője. Még Gandhi mondta ró­la: *Noha szenvedélyes és el­szánt a harcban, egy államférfiú bölcsességével rendelkezik ... szerény és elég gyakorlati ér­zéke van ahhoz, hogy ne sod­ródjék szélsőségékbe.” Csak­nem másfél évtizeden keresz­tül kormányozta India hajóját, igyekezve legalább valamit be­hozni 400 milliós népének a gyarmati múltból örökölt el­maradottságából. Felismerte, hogy csak a szocialista eszméli megvalósítása emelheti fel In­diát, politikai elképzelései azonban magán viselték-osztá­lyának, s a mai indiai társa­dalomnak korlátáit. Mégis, ő tette a legtöbbet India felemelé­séért. Nagy űrt hagyott maga után, nem álltak mellette hoz­zá hasonló tekintéllyel és nép­szerűséggel rendelkező vezetők a kongresszus pártban. Túlzás nélkül mondhatjuk, az egész világ gyászolja őt, aki népével együtt nagy erőfeszí­téseket tett egy atommentes, békés világ megteremtéséért. • • Önkéntesek „mentőakciófa” a hatvani ISépkertben Szokatlanul élénk volt teg­nap délután a hatvani Nép­kertben épülő szabadtéri szín­pad környéke. Meglátogatták az építkezést a járás és a vá­ros vezetői: Zeke Sándor, a hatvani járási pártbizottság titkára, Hatvani György, a vá­rosi tanács vb-elnöke, Sebes­tyén János, a hatvani járási KISZ-bizottság titkára. Látogatásuk megelőzése volt a rövidesen meginduló nagy­arányú társadalmi munkának, amelyben a környékbeli hon­védek, a Mátravidéki Erőmű dolgozói, hatvani diákok, a városi tanács Önkéntes segítői vettek részt a boldog! terme­lőszövetkezeti építőbrigáddal. A munka rendkívül gyors ütemben halad. A katonáit a táncteret betonozták. A többi­ek a nézőtér padjainak készí­tették elő a terepet. Mások villanyt szereltek. Betont ke­vertek. Árkot ástak, hogy a rövidesen megkezdődő ifjúsá­gi hétre és béketáLélkozőra ha nem is teljesen, de üzemképes állapotba hozhassák a szabad­téri színpadot. A száz főpyl önkéntes tár­sadalmi munkás „mentőakció­ja” csak kezdete annak" az igyekezetnek, amellyel a hat­vani és környékbeli fiatalok előmozdítják a szabadtéri szín­pad időbeni elkészülését. Nem szeretnék ugyanis, ha a jú­nius 7-én sorra kerülő ifjúsági bóketalálkozóra nem tudnának helyet adni a KISZ Központi Bizottság hatszoros VIT-díjas művészegyüttesének, amely nyugat-németországi és japáni turnéja előtt a szabadtéri színpad deszkáin akarja be­mutatni nagy érdeklődéssel várt műsorát. Ha az idő engedi, ma újból több, mint százan vesznek részt a szabadtéri színpad épí­tésében, főleg hatvani diákok, katonák és a környékbeli üze­mek dolgozói. TÄHYAI uyonyoru, napienyes reggfc. volt, amikor Aljosa és Szenyka eLindultak a tengerre halászni. A szerencse melléjük szegő­dött, sok halat fogtak. Aljosa hirtelen észrevette, hogy egy hatalmas fehér hajó közeledik feléjük, — a Szalamandra. Na­gyon megijedtek, beindították a motort, otthagyták a hálót a tengerben és elmentek. Amikor a hajó elúszott, visszamentek a hálóért. Szenyka elkezdte húz­ni a hálót. Nagyon nehéznek tűnt. Amikor kihúzta, észre­vette, hogy egy bolya van ben­ne! Aljosa .valamivel eí volt fog'alva és nem látta meg ett. Szenyka eldugta a bóiyál a csónak aljára. Ebben a pillanatban'motorzajt hallot­tak. Határőrök voltak. Ez nem tréfa — gondolta Szenyka —, lehetséges, hogy mi tiltott területen vagyunk17 Hogy megszabaduljon a kel.e- metlenségtől, elrejtőzött a poü- gyászládában, s a határőrök csak Aljosút látták meg. Ily- módon Szeny kának sikerült megszöknie. A dolog komoly­nak látszott, amikor a csónak­ban megtalálták a bolyéi­ról tájékoztatták a parancs­nokságot. úknak bátorságukért és segít­ségükért, hiszen az ő megfi­gyelésük alapján sikerült a ha­tárőröknek ártalmatlanná ten­niük egy veszélyes csempész­bandát a kék öbölben. Fordította: Hornok Mária Végül is a határőr-paran s- nok köszönetét mondott a £'­BALÁZS ENDRE: Gyermeknapra Vigyázzban állnak a fák. Hosszan tisztelegnek Az előttük vonuló Vidám gyerekeknek. Szép az út a hegyre föl, Nyári napsugárban. Simogatja arcunkat. Melengeti lágyan. Szép az űt a hegyre föl, Szellös tetejére. Lentről felnéz a világ. S int a munka és a béke. Kalászokkal, gyárfüsttel — Tiétek, mit láttok: Nektek rakjuk gyerekek, Ezt a szép világot. ozaoev íonaanagy emlékez­tette a többi határőrt, hogy a csempészáruit általában olyan­kor jelennek meg a városban, amikor a Szalamandra elhalad a part mentén. A határőrök kutatást végez­tek a hajón, de semmit sem ta­láltak. Most emlékeitek arra, hogy a hajó alján valamilyen különös kar lkakat,láttak. Ezek- kel a karikákkal erősítették a hajóhoz a bolyát majd egy bé­kaember észrevétlenül loakast- tóttá és átrakta a csónak alá, amely ott állt a part közelében, aztán észrevétlenül elvitte. A határőrök magyarázatot kértek A1 jósától, de mit tudott ő mondani? Időt kért a pa­rancsnoktól, hogy mindent megtudjon. Aljosa megkereste Szenykát. Szenyka néhány csattanós érv után mindent el­mesélt. Aljosa levelében meg­írta a parancsnoknak az esetet, de nem árulta el barátját. '•••to Egy kis türelemmel B E O R C I Ü K S A O N O Z Ha a fent látható 14 betűt összeolvassátok a sakkjáték­ból Ismert lóugrásokkal, akkor egy Izgalmas könyv címét kap­játok meg, amelyet bizonyára sokan olvastatok már. Igen ám, de hol kell kezdeni? Rövid fejtörés után erre is rá­jöttök. Beküldendő a könyv írójá­nak a neve. AZ ÖTÖS Beküldési határidő: 1964. június 5. Címünk: Úttörőélet szer­kesztősége, Eger, tJttörőház. A borítékra írjátok rá: Törd a fejed! (Ha csak lehet, nyílt le­velezőlapon küldjétek be a megfejtést — nem kell lera­gasztani.) Pajtások! A nevetek mellé továbbra is Írjátok oda az Iskolátok cí­mét is, mert a nyereményeket oda címezzük és ott vehetitek át a csapatvazetö elvtárstól. Aki elfelejti iskolájának címét feltüntetni, helyes megfejtés esetén sem vesszük számításba A gyermekek már régen megfeledkeztek mindenről. Egyszer azonban Aljosa mask barátjával, Vovkával, a ten­gerre ment rákot fogni öccsé- nek a békafelszerelésben, s észrevett egy embert, ugyan­olyan öltözékben mint ö, aki úszott a part felé. A kezébe h,'- rom összekötözött bóyát tar­tott. Aljosa megparancsolta Vovkának, hogy figyelje azt az embert, 5 pedig elszaladt a ha­tárőr-parancsnokságra. Vovka észrevette, hogy az il­lető bal kezén hiányzik a mu­tatom. Később, amikor Aljosa elment Vovkával fagylaltot A fenti kockákba úgy kell venni, észrevette, hogy a pérz- egytől ötig a számokat beírni, tárosnak is hiányzik a mutató- hogy minden sorban: vízszin- uija. Vovka elmesélte Aljosá- tesen, függőlegesen és átlósan nak. A fiúk ezután ezzel a is az 1—2—3—4—5 csak egy- problémával foglalkoztak, s szer szerepeljen, nagyon értékes adatokat gyűj- Megfejtésül az így kitöltött töttek a csempészekről, amely- táblázatot kell beküldenetek. l A LEGUTÓBBI REJTVÉNYEK HELYES MEGFEJTÉSE: Pótlórejtvény: (Légy jó mindhalálig) Mó­ricz Zsígtnond. Melyik egyforma? Az első sor 2. és az utolsó sor hetedik kockája egyforma. Kik nyertek? A legutóbbi rejtvények he­lyes megfejtéséért könyvet nyertek: Lukács Mária, Szil­vásvárad, ált. iskola, Kaknics István, az egri VI. sz. iskola, Misi Erzsébet, az Abasári Ált. Iskola és Szvlontai Szilvia, áz egri VII. sz. Ált. Iskola tanuló­ja. A nyerteseknek gratulá­lunk! A könyveket postán küldjük ki az iskolákba! HARMAT ENDRE: |©m®si 2. Szabad rablás Szanában 1948-ban meggyilkolták a 86 éves Jakja imámoti Az ural­kodó megölése Jemen történe­tében nem ritka dolog. Jahja esetében is szinte kibogozha- tátlanok a szálak. Képtelenség pontosan megállapítani, Lon­don állt-e a merénylők mö­gött, a jemenieknek az a cso­portja-e, amely meg akarta szabadítani hazáját a közép­kort konzerváló zsarnoki ural­kodó famíliától, vagy egysze­rűen olyan kéz műve volt a gyilkosság, amelynek gazdája az imám trónjára tört... Megindult a harc a hata­lomért. A legidősebb, a legke­gyetlenebb és legnépszerűtle­nebb, akkor már hatvanas éveit taposó Ahmed, Taizz vá­ros kormányzója volt. Csapa­tai élón azonnal megindult Szana, a főváros felé. Útköz­ben ígéretekkel és pénzzel, va­lamint vallási alapon az imám- dinasztia prófétai származásá­ra hivatkozva, a nomád tör­2 ^PÜMSG 1964. május 28., csütörtök tegnap zsek sejkjei elé dobta tőrét és turbánját, ezzel jelezve, hogy segítségüket kéri. Népszerűt­lensége oly nagy volt, hogy még ilyen segédeszközökkel sem tudott boldogulni. De Ah­med ravasz is volt, mint a ró­ka, skrupulusai pedig nem vol­tak. Megfogamzott a fejében az a gondolat, amivel győzni tudott: szabad rablást ígért Sza­nában a kóbor törzseknek. A sereg állati üvöltéssel rohanta meg Szanát, mintegy húszezer embert mészárolt le néhány nap alatt, és... Jemen imám- jává kiáltotta ki Ahmedet. Hullanak a fejek Az új uralkodó volt annyira politikus, hogy székhelyét nem merte felütni abban a város­ban, ahol minden az általa szervezett véres mészárlásról beszélt. Még vagy egy hónapon át nézte a fejedelem, hogyan hűl-, lanak a véres fejek a piactér homokjába, azután — mint aki jól végezte dolgát — elhagyta Szanát. — Itthagyom ezt a bűnös várost, amely fel mert lázadni ellenem. Talzzba költözöm, ahol a nép szeret és megért. Ez persze, szemenszedett ha­zugság volt Ahmedet Taizzban és ma nein VJL te Ot-U 1 . UC CPUö rt-ö évtizedek során kiépítette — még kormányzóként — az aka­ratát végrehajtó rettegett gé­pezetet. Nos, voltaképpen milyenek is ezek a városok? A látvány annyira érintetle­nül a régi Kelet, Harun al Rasid és az Ezeregyéjszaka vi­lága, hogy ■ az utazó, akinek repülőgépe leszáll Szana kis repülőterén, a város képét megpillantva, azt hiszi, a siva­tagok délibábja, a Fata Mor­gana játszik vele. A város mel­lett komoran, figyelmeztetően emelkedik a Dzsebel Nogum nevű hegy, csúcsán az uralko­dó stratégiai helyet elfoglaló török erőddel. Szanát — mint szinte min­den keleti várost — védősánc veszi körül, amelyet itt Szala- din Falának neveznek. Az ide­gen vagy a más városból ér­kező a főkapun, a Bab el Jeme­nen, vagyis „Jemen Kapuján” keresztül lép be Szanába. Az első, ami leköti figyelmét, az úgynevezett Megam, az imám palotáinak zárt rendszere. Itt élt az uralkodó népes udvará­val, feleségeivel, ágyasaival, rabszolgáival és rabszolganői­vel, fiaival, lányaival, az azok körül tevékenykedő személy­zettel. A Megam sarkán ter­méskőből épült erős torony emelkedik, ez volt az ország legelőkelőbb börtöne, a királyi . család enyhébb vétségekért el­ítélt tagjai sínylődtek itt, A palotarendszer előtt nagy tér húzódik, egy kúttal és egy me­csettel, amit Jahja király épít­tetett a török uralom alól való felszabadulás örömére. Egyéb­ként a tekintet nem fordulhat olyan irányba, hogy ne üt­köznék a mintegy ötven me­cset egyikébe ... Ha leszáll az este, Szaladin Falának mind a nyolc kapuját becsukják a fegyveres őrök. Ha egy-egy ka­raván akár öt perccel kapu­zárás után érkezik, kint kell éjszakáznia. Ilyenkor állatok és emberek félős-fázésan hú­zódtak össze: Jemenben a for­radalomig semmiféle közbiz­tonság nem volt és még a ka­pu tövében sem volt veszély­telen a sóktitkú éjszaka. A kintrekedt, áruikat és emberei­ket féltő karaván-vezetők ezért legszívesebben a főkapu, a Bab el Jemen elé vonultak, itt ugyanis a kaszárnyák, az úgy- neveziett „ordik” miatt nem­igen mertek támadni a kóbor törzsek. Gránit ós agyagtégla Szép. mert érdekesen egzoti­kus, az a délerab építészeti stílus, amely három-négyezer év óta semmit nem változott. A házak alja gránitból, zöld bazaltból, sárgás, esetleg vörö­ses homokkőből készült, az épü­letek felső részét agyagtéglák­ból munkálják meg. A tulaj­donképpeni tető felett minden oldalról nyitott, csipkézett pár­kánnyal koronázott loggia hú­zódik. Alkonyaikor, amikor valamelyest enyhül a kibírha­tatlan hőség, a családok ap- raja-nagyja itt, ezen a tető­teraszon gyűlik össze. Az ablakok két részből áll­nak. Alul rendszerint falécek­kel zárhatók, fent pedig kerek nyílás van, amely finoman megmunkált alahástrom-ko- ronggal záródik. Ez a korong nagyjából átereszti a fényt, viszont a meleget kevésbé és viszonylag hűvös, kellemes fél­homályt biztosít. Az épületek dísze a különböző, nemegyszer valóban komoly tehetségre valló fa- és egyéb faragások, valamint gipsz-arabeszkek. Ér­dekes, hogy a legtöbb ház — kivéve persze a nyomorultak kunyhóit — legalább három­négyemeletes, Itt Dél-Arábiá- ban, a sokemeletes építkezés­nek több ezer éves múltja van. Az esős évszak júliusra és augusztusra érkezik el. Ilyen­kor szennyes vízben állnak az utcák, százával omlanak össze a kisebb-nagyobb viskók, sőt nemegyszer az elmúlásra rég megérett sok száz éves emele­tes paloták is. Szánénak 1963-ig nem volt egyetlen ki­kövezett utcája sem. Következik: A legnagyobb kincs az ivóvíz A rejtvények helyes meg­fejtéséért az Úttörőélet szerkesztősége ezúton di­cséretben részesíti még: Kozma Mária gyöngyösi, Rétházi Miklós bélapátfalvi, Szabó Mária herédi, Szabó Klára verpeléti, Árvái Mária egri, Oláh János gyöngyös:, Szűcsi Zsuzsa füzesabonyi, Medveczki Rozália boudogí, Patkó Mária hevesi, Igliczki Mária gyöngyösi, Kszel Mária egri, Domán Rozália füzesabo­nyi, Prázmári László tiszaná- nai, Fekete Gábor egri, Hor­váth Erzsébet hatvani, Fekete Péter zagyvaszántói, Keszegh Ágnes egri, Lenkey Mária fü­zesabonyi, Szigili Klára erdő­telki, Kelemen László egri, Nagy Margit ecsédi, Béres Ir­ma egri, Murányi Lajos gyön- gyöstarjáni, Kiss Ferenc kom­lói, Kalmár Éva poroszlói, Gregor Erzsébet egri, Gorácz Katalin vámosgyörki, Juhász Erzsébet gyöngyösi, Pászti Éva hevesi, Varga. Mária gyöngyös- tarjáni, Kiss Pál kompolti, Vereb Mária hevesi, Gáspár Ilona lőrinci, Liptai Valéria apei, Matin András gyöngyös- solymosi. Nagy Kati kiskörei, Kovács Ferenc hevesi, Bab- csány Mária hatvani, Laczik János nagykökényesi, Jánosi Ilona egercsehi, Tóth Mária tamazsadányi, Kocsik István verpeléti, Nagy Lajos egri, Füleki Zsuzsa gyöngyössoly- mosi, Juhász Mária tamabodi és Szervátka Ilona apci pajti« sokat.

Next

/
Thumbnails
Contents