Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-04 / 102. szám
us — majális (Folytatás az 1. oldalról) Az esős idő ellenére is csaknem minden községben vidám majálisok, kultúr- és sportműsorok egészítették ki a nap délutáni programját, az , ünnep másnapján szombaton pedig mindenhol munkába álltak a szövetkezeti dolgozók, s a kedvező időjárással együtt ők is fokozott szorgalommal, igyekezettel végezték a tavaszi vetési és növényápolási munkákat. Cs. í. Hevesen már április 30-án este ünneplőbe öltözött a község és annak lakossága. Az esti órákban fáklyás felvonulással, az úttörők pedig hatalmas tábortűzzel köszöntötték ünnepelték a 20. szabad május elsejét. Másnap délelőtt tovább folytatódott az ünnepségsorozat. Nyolc óra után néhány perccel már több százan gyülekeztek a napsütötte tereken, fellobogózott utcáikon, s aztán rendezett 'rákban elindultak a gyüle- -•’ési helyre: a magas akámeneteltek a járás és község vezetői is, de ott volt Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, Barna András, a járási pártbizottság titkára, Magyar István, a járási tanács elnöke és Hevér Lajos országgyűlési képviselő, a gépállomás igazgatója is. A felvonulók a Fő térre igyekeztek, ahoi a május elsejei nagygyűlésre került sor. Az ünnepi beszédet Tamás László, a megyei pártbizottság titkára tartotta. A szónok bevezetőjén ben a 20. szabad május elseje mutatójára, versenyére, Az egrieket az Egri Vasas fiatal úszószakosztálya képviselte a járási versenyen. Az úszóverseny után vízilabda-méi'kőzés következett, amelyen - a hevesiek két, az egriek és a hatvaniak egy-egy csapattal szerepelték. ★ A hevesi járásban a járási székhelyen kívül minden községben megünnepelték a munkásosztály nagy ünnepét. Ezen a napom Komlón és Tiszanánán felvonulást is rendeztek a helybeliek. Recsken. .. A bányászzenekar és a községi tanács hangos híradójának pattogó ritmusa zenéjében ébredtek az első májusi reggelen a recskiek. Az ünnepi díszbe öltözött utonjfrT^ TOPÁZ ŰR Angol film Csuhaj Ferenc, a Heves megyei Tanács VB-elnöke, Hatvanban vett részt a május 1-i seregszemlén. cokkal, fenyőfákkal borított • 'sártérre. A felvonulás 10 óra után jhány perccel kezdődött. A enetet úttörőruhás lányok, úk, általános iskolások és he• esi gimnazisták nyitották meg, majd pedig a község üzeleinek, hivatalainak, gazdaságinak. szövetkezeteinek dol- ozói következtek. A felnőttek nájus elsejei felvonulását a rási tanács dolgozóinak cso- ortja kezdte, majd a Hevesi órház, földművesszövetkezet, sz, vasútállomás, a két ter- - előszövetkezet, az állami gaz- isági. s a gépállomás dolgozók ■ -oportjai folytatták a sort. •ibb mint 8 ezer ember vonult < x utcákon transzparensekkel, ~ 'Silókkal, virágokkal feldíszítve, ünneplőibe öltözve, énekelve. Végig, az 1 km-es útszakaszon, zúgott a taps, — így adtak tetszésüknek kifejezést azok, akik a járda mellől, utak mentéről figyelték a felvonulókat. A felvonulók között ott jelentőségét méltatta, majd arról szólt, milyen tradíciók fűződnek' a proletariátus történetében ehhez az ünnephez. Régmúlt idők történetét idézte, azókat a harcokat, amelyekben a magyar munkásság kivívta a munka ünnepének szabad ünneplését. — Május elseje ma már a béke ünnepe is — mondotta —, s magasztos gondolatának valamennyiünket át kell hatnia... Az ünnepi beszéd az I^iter- nacionálé hangjaival ért véget. Délután kultúr- és sport- bemutató volt az ünnep műsorán. Délután került sor labdarúgó-mérkőzésre és a hevesi, hatvani és az egri' úszók becák, terek / emberekkel teltek meg akik a 9 órakor kezdődő felvonulásra gyülekeztek a Bányász Kultúrotthon előtt. A felvonuláson helyett kapott az ércbánya, kőbánya és taps fogadta a népviseletben, munka-' eszközeikkel felvonuló Kékesi Gyopár Termelőszövetkezet dolgozóit, úttörőket, sportolókat. A sporttelepen felállított dísztribünről a falu és a járás vezetői köszöntötték a nótaszóval érkező felvonulókat, majd Holló Endre, a megyei pártbizottság munkatársa mondott ünnepi beszédet, amely után rövid kultúrműsor és egész napos sportvetélkedő következett. Az esti órákban vidám tánc- mulatságot rendezett a nőtanács a kultúrotthonban. (—ács!) Kíváncsi voltam Marcel Pagnol nagy sikerű és értékes darabjának, a Topáznak, angol filmrevitelére. Annál inkább, mert a címszerepet Peter Sellers játszotta és a rendezést is ö vállalta. Az angolba oltott és filmre vitt francia Topáz azonban csalódást okozott. Topáz egy kisváros magániskolájában tanárkodik. Gacso- san jár, sarkára lép, elnyűtt ruhájában és pusztíthatatlan ideál-imádatában a téllka hátról is lemond — a könyv kedvéért. Körülötte mindenki és mindep végletesen korlátolt. Az igazgató 'illemhely-illatú jellemével, Ernestine ipenészvirág- szerű csillogásával, a bárónő felháborító ostobaságával, még tanár barátja, Tamise is korlátolt, ahogyan szerelemre ok- tatja-bátorítja Topázt, aki semmivel sem becstelenebb az átlag tanárnál. Ebből a mindent egybevetve j — levendula-illatú környezetből emeli ki Topázt a szerencse, a szélhámosság, a pénz körüli tánc. Suzy és Castel Benac vezérigazgatót faragnak az el- csapott tanárból, alá először becsületesen akarja csinálni azt, amit becsületesen végezni lehetetlen. Mikor rájön, hogy a nagy csalók rendszerint nagyobb intelligencia és szellemesség nélkül intézik ügyeiket, ő „újít”: gazdája módszereit kifinomítja és intelligenciájával fölébe kerekedik mesterének. Mire Tamise-zal ismét találkozik egy szándékolt véletlen kapcsán, már tudja mondani: most veszi a boldogságot. Pénzért veszi. Peter Sellers, a rendező jó szándékkal, de a főszereplő személyét illetően túlzott szerénységgel fogott munkához. A darab játéka és szellemes iróniája akkor igazi, ha a főhős változása érzékletes. Topáz a klasszikus ideálokért, mint becsületesség, megbízhatóság, jellem, felelősség, rajong. Ahol tanít, a falakon magas eszményekről szóló felíratok ékeskednek, míg őt magát a gyerekek kinevetik, igazgatója meg kidobja. Amikor Suzy és Benac — a két félvilági szélhámos — között eldobja eszményeit a pénzért, a' nagyvilági élet miatt olyan változás történik, amit a film — éppen aprólékosan dolgozó kameramunkájával — ragyogóan megörökíthetett volna. Itt, éppen ebben a nagyon merész váltásban, ebben a sorsfordulós hajtűkanyarban kellett volna Topáz grimaszait, belső vívódásának megannyi jelét képpé sűrítenie a rendezőnek; nemcsak azért, hogy a lélektani hitelességet szolgálja, hanem azért is, mert a kisember megkísértésének és nagyvaddá válásának néhány ragyogó pillanatát írta meg Marcel Pagnol a Topáz-ban. Joggal vártuk, hogy a film többet ad majd^mint a francia színpadi játék, a film lehetőségei és Peter Sellers miatt. A színpad ki- rétéi mindenütt látszottak, a színpadi dramaturgia határain túl nem merészkedett a rendező Peter Sellers: elfogadta a színpadi jeleneteket" anélkül, hogy a színpadi mozgás és beszéd helyére képszerűt tett vol. na. így ebben a játékban minden szereplő önmaga illusztrációjává szürkült. Elsősorban Topáz úr, aki a színdarabban csak félszeg tanár, itt gúnyolódás! céltábla is. Nem hisszük el, hogy a tegnapi rajongó, aki álomszerűén szép ideálokért hevült, hogy tud ma nyakig ülni a pénzért a korrupcióban, együtt a társadalom fenevad» jaival. Ha Peter Sellers, a rendező egyenlő értékű lett volna Peter Sellersszel, a színésszel, nem okozott volna ezzel a vállalkozásával csalódást nekünk sem, akik pesti színpadról is ismerhetjük Marcel Pagnol kitűnő és méltán híres alkotását. Persze, mondhatják: színdarabot nehéz filmre vinni. Nem szükséges, de ha már viszik, akkor a mondanivaló is váljon filmmé, ne csak fényképezett színpaddá. Mint ebben az esetben jórészt. Peter Sellers mellett Nadia Gray-t, Herbert Lom-ot, Billie Whitelaw-ot és Michael Gaugh-ot kell megemlítenünk mint jó színészeket bátortalan rendező kezében, John Wilcox operatőri munkája kitűnő. farkas) A 14 GS Írországok könnyűiparában is megkezdődött a gyártás-szakosítás A KGST-orsaág'ok között az ipari alapanyagok gyártásában és a gépiparban kialakult széles körű együttműködést fokozatosan követi a könnyűiparban létrejövő munkamegosztás is. A gyártás-szakosításra a közelmúltban Csehszlovákia és hazánk könnyűipara kötötte meg az első megállapodást, amelynek alapján a magyar kereskedelmet a csehszlovák ipar látja majd el tornacipő- félékkel. Hazánkban jelenleg a martfűi Tisza Cipőgyárban készülnek tornacipők, gyártásukat azonban már ez évben is lényegesen csökkentik, 1966- ban pedig teljesen megszüntetik. Ugyanakkor új technológiával teljesen új termék, a vulkanizált és fröccsöntött cipők készítését vezetik be. A magyar könnyűipar harmadik ötéves tervének és távlati tervének kialakításánál már számolnak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a gyártás-szakosítás nyújt majd. A szakosítás főként a valameny- nyi országban kis mennyiségben készülő termékeket érinti. Iparún^ számára nagy jelentőséggel bír, hogy bizonyos^ papírféleségek, csomagolóanyagok teljes ellátását mind Csehszlovákia, mind hatónk számára a Sturovóban közösen építendő papírgyár létrehozásával oldhatjuk meg. A magyar és a csehszlovák könnyűipar képviselői tárgyalásokat folytatnak több termék, köztük a munkaruha-gyártás szakosításáról Is. Az NDK-val néhány termék, gyártásában kialakítható munkamegosztásról szintén elvi megállapodás jött létre. A bolgár párt- és kormányküldöttség látogatása alkalmával felmerült az a gondolat, hogy a magyar' és bolgár pamutipar is szorosabb együttműködést alakíthat ki. A gyártás-szakosítás lehetőségéről kölcsönösen most tájékozódnak az ipar képviselői. A KGST könnyűipari állandó bizottságának a divatcikkek gyártásával kapcsolatosan az az álláspontja, hogy minden országnak saját magának kell gondoskodnia a lakosság divatcikk-ellátásáról. A lakosság jobb ellátásához azonban hozzájárul az árucsere és a már kialakult és tovább szélesedő választék-csere. A divatcikkek gyártásánál viszont hagyományos a tapasztalatcsere, s ennek jól bevált módszere az évenként sorra kerülő divat- kongresszus, ahol a ruházati cikkeket gyártó iparágak kollekciókat, modellrajzokat cserélnek és átadják egymásnak a technológiák fejlesztésében elért eredményeiket is. Válaszol az AKÖV Miért nincs helyi járat ék taxi éjszaka? „Élüzem csillag alatt” című cikkünkben szóvá tettük, hogy az éjfél után beérkező vonalhoz nincs helyijárat, és az VAKFCfiKNC a kai védekeztek a sűrű, havas esőtől. Az üzletekben pattogott a tűz a kályhákban. A szegények csak akkor érezték a boltok melegét, ha ajtónyitáskor egy pillanatra odaálltak a küszöbhöz. Mogyoróssy, Sternberg és a többi Rákóczi úti hangszerkereskedő üzletéből muzsika szűrődött az utcára, Az egyik lemezről — ez kiváltképp kelendő volt — Sebő Miktes énekelt: Nagysád, mafia csi-csi-csinos... Ezekben a percekben váratlanul megbolydult a Körút. Már előbb is több volt a járókelő, mint amennyi ilyenkor lenni szokott. De most, hirtelen, mintha egy láthatatlan jelre történt volna, a tömeg összetorlódott. Munkát! Kenyeret! 'A látszólag céltalanul lődörgők és a dolgukra sietők egy bolyban kavarogtak. Mintha egy óriási seprő, vagy gereblye terelte volna össze őket, már zúgtak, harsogtak, csak úgy remegtek a kirakatüvegek. — Munkát, kenyeret! Izgatott emberek verődtek újabb csoportokba, gyülekeztek a Rákóczi tértől az Oktogonig. Égő szemű, sápadt arcú munkanélküliek rongyos serege árasztotta el az Erzsébet körutat. Fások jöttek Népszínház utcai helyiségükből, bőrösök a Dob utcából, mintakészítők a lipótvárosi Ipoly utcából. A szakszervezeti otthonokban sokan gyülekeztek — kí- vüállók is — ezen a napon. Nőttön nőtt az áradat, csörömpöltek a bezúzott kirakatüvegek. — Le az éhség-diktatúrával! Hirtelen, mint vasszilánkot a mágnes, valami megfoghatatlan erő, összerántotta a sodródó csoportokat. Százan, kétszázan, ezren gyülekeztek csatarendbe. Aztán újra meglazultak az osztagok, az emberek szétszóródtak, hogy távolabb újra és újra összegyűljenek: — Munkát! Kenyeret! A Nemzeti Színháznál már feketéllett az úttest a Dohány utca felé tartó tömegtől. A New York Kávéház üvegkirakatai mögött ijedten felugráltak a vendégek. Többségük nem tudott uralkodni a kíváncsiságán, kilesett az utcára. Egy délceg fiatal férfi izgatottan kérdezte kínosan feszengő társaságától: — Weis ist los? Jan Kiepura volt, a híres operaénekes. Ezen a napon készült bemutatkozni a Magyar Királyi Operaházban Massenet Manon-jának szerepében. Elhúzta a száját: — Pilsudszky országában, otthon, a szeretett Varsóban is gyakori az ilyesmi — mondta. Dübörgés hallatszott, kék rendőrkocsik érkeztek a Keleti felől. — A kor — mondta elgondolkozva az énekes —, amely az ember legközvetlenebb szükségleteit sem biztosítja, nem alkalmas arra sem, hogy reneszánszt teremtsen a művészetben. Melyet sóhajtott. Kísérői udvariasan elhívták az ablaktól, lekísérték a kávéház utcaszint alatti részébe, a „mélyvízbe”. Katit elfogják Badanti és Papp Feri is ott voltak a tüntetésen. Ott volt Ferivel Kati is. Éppen azokban a percekben váltak el: A fiú el akarta kísérni, de a kislány azt mondta, maga megy. Időt sem adott Ferinek az elhatározásra: — Ne félj —1 mondta —, semmi bajom se lesz, átvágok valamelyik keresztutcán, délre otthon vagyok. Feri nyugtalanul nézett utána. Nyújtogatta a nyakát, nem akadt-e fenn a kislány a nagy zűrzavarban. Már bánta, hogy elhívta. Este említette neki: — Reggel bem megyünk munkába, készül valami. — Nem hitte maga sem, hogy ilyen nagy megmozdulás kerekedik. Kati kérlelte: — Vigyél magaddal... Szeretnék ott lenni veled. Hiábavaló volt a fáradozás, hogy lebeszélje. Meg kellett ígérnie: reggel megvárja, együtt jönnek be a városba, — Te, Tóni — kérdezte Feri nyugtalanul —, csak nem lesz valami baja? — Ne félj — nyugtatta Badanti —, már messze jár. „Nem kell nekünk moslékkonyha, „Csak segély, vagy rendes munka!” — kiáltották ütemesen a tüntető fiatalok. „Pusztuljon az éhségdiktatúra!” „Le a statáriummal!” Hír járt szájról szájra: a Rákóczi úton már verekszenek. Bezúzódott a Meister ruhabolt, a Miklós Beái, a Beregi, a Hauer-cukrászda, meg a Metropol-kirakat. Az egyik detektívet ölben vitték a rendőrök a Rókusba. Riadalom, harsány nevetés viharzott az Emke-sarkon. Egy szakasz lovasrendőr közeledett a Népszínház utcából, de mielőtt elértek volna a Körútra, lovaik ágaskodni kezdtek és úgy rúgkapáltak, hogy többen kibillentek a nyeregből. Az állatkert elefántja vonult az úttesten, a közeledő rendőrcsapat láttán harciasán felemelte az orrmányát. A megvadult lovak már gazdátlanul vágtattak. Még nagyobb lett a zűrzavar. A rendőrök kétségbeesetten szaladgáltak: egyikük másikuk erősen bicegett. A lovak megtorpantak, útjukat állták a járművek, a járókelők. Aztán némelyik irányt változtatott, eltűnt a gazdája elől. Riadóautón érkező gyalogos rendőrök és pórul járt lovasok dühödten vetették magukat a tüntetők közé. Villogott a kard hideg vasa. Hátracsavarták az- emberek kezét, ráncigálták, taszigálták őket. Kaszás Kati a Gichner szőnyeg- és paplanüzlet előtt ment. Egy idősebb embert úgy talált el a kardlap, hogy vérző nyakkal összeesett. A kislány megtorpant. A kardlapozó rendőr fújtatva elrohant mellette, otthagyta lekaszabolt áldozatát. Egy kapu alól szaladtak ki érte. Bevonszolták. (Folytatjuk) egyetlen taxi is mindössze egyszer fordult. Észrevételeinkre a 4-es számú AKÖV-től a következő választ kaptuk: „Eger vasútállomásra a 0.51 órakor érkező vonattól vállalatunk nem közlekedtet helyi járatot, mert erre eddig szükség nem volt. Budapesten és más vidéki városokban is 0 órától 4 óráig szünetel az autóbuszközlekedés. A városban két taxigépkocsi látja el az éjszakai szolgálatét és ezek közül az egyiké panaszolt esetben is ott volt a vasútállomáson. A másik taxi egyéb fuvar miatt nem ment ki a vasútállomásra. Megítélésünk szerint az említett esetben vállalatunk részéről mulasztás.nem történt.’’ ★ írásunkat azzal a reménnyel közöltük, hogy az illetékes szervek felülvizsgálják azt az igényt, hogy szükséges-e, lchel- séges-e helyijáratot biztosítani az éjfél utáni vonathoz, s milyen lehetőségei vannak helyijárat híján több taxival megoldani az utasok elszállítását? E kérést — az AKÖV válasza után — most újból megismételjük .. MSPOSSÍG 3 1964. május 4., hétfő
