Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-23 / 119. szám

Miért nem tárgyalt 33 társadalmi bíróság Nápoly négy napja Olasz film társadalmi bíróságot vala­mely különös szervnek tekin­tik, amely élé „kis jelentőségű’ ügyeket nem lehet vinni. E szemlelet oda vezetett, hogy „nagyobb jelentőségű” ügy hiá­nyában, a társadalmi bírósá­gokat foglalkoztatni nem tud­ják. A társadalmi bíróság ilyen értelmű szerepének eltúlzása lényegében működésének meg. bénítását jelentette. Egyes helyeken az ügyek társadalmi bírósági tárgyalá­sát akadályozta a nyilvános­ságtól való félelem is. Tapasz­taltuk, ha az érdekelt dolgo­zok megtudják, hogy az ügyük­ben a társadalmi bíróság fog tárgyalni, személyes összeköt­tetéseiket felhasználva, igye­keznék mind a vállalatok ve­zetőjét, mind a szakszervezeti bizottság tagjait meggyőzni, hogy ügyüket ne terjesszék társadalmi bíróság elé, mert. ezt rendkívül súlyos meghur­coltatásnak tekintik. Olyan szemlélet alakult ki, hogy csak azokat az ügyeket 'ajánlatos társadalmi bíróság elé vinni, ahol az elkövető már fegyelmi büntetésben részesült, vagy előzőleg már figyelmeztetve volt. Vizsgálataink során azt ta­pasztaltuk, hogy az szb aktivitású nincs biztosítva és olyan helyeken, ahol a tár­sadalmi bíróság nem műkö­dött — egyéb okok mellett — 4 MiPUJSiG 1964. május 33., szombat FORDÍTOTT Brazíiiai úti jegyzetek I kodásaival, diákjai élén, Sal­vatore erős testével és gyer­meki leikével, a vizet ivó li- vornoi tengerész, a sorrentói térti, aki előre büszke szüle­tendő fiára, a javítóintézet igazgatója és Gennarino, a pöt­töm nápolyi, a kis „Nokedli”, akit édesanyja sok-sok gyer­meke mellett is dédelget és szeret. És az anyák, és a fele­ségek. Mennyi arc és mennyi sors. Nanni Loy Nápolyi és haragra lobbanó népét ismert kontúr­jai ellenére is új oldalról mu­tatja be. Meggyőző erővel, hite­lesen építi fel a sck-sok emberi tragédiát egybefoglaló képsort. Marcello Gatti operatőri munkája kitűnően szolgálja a meggyőződését és hazafiságát művészi eszközökkel bizonyító rendező céljait. A főszereplő ebben a filmben á nápolyi nép. A nápolyi nép iránt érzett hódolatból a nagy sztárok sem íratták fel nevü­ket a film főcímére. Dicsére­tükre mi is annyit írunk le: a sok-sok arc között hitelesek voltaik. Két évtizeddel a neve­zetes esemény után is elgondol­kodtató élményt nyújt ez a há­borús film, mert hiteles és mű­vészi értékű: filmszerű törté­nelem. (farkas) • ván a Szeiistyei asszonyokban forgat már hetek óta, Palánez Ferencet pedig az Így jöttem című filmben láthatjuk majd rövidesen a vásznon. ★ A Pannónia Filmstúdió né­hány hétre Miskolcra költö­zött, hogy pár film szinkron­ját ott készítsék el. A filmben, főleg, miskolci és egri művé­szek fognak majd közreműköd­ni. A filmgyár megbízottja teg­nap felkereste a színház titká­rát, hogy „egyeztesse” a szín­ház és a szinkron-gyártók munkáját. A megbeszélés ered­ményes volt és így a Miskol­con készülő szinkronizált fil­mekben számos egri művé­szünk hangjára ismerhetünk majd. Többek között Kopetty Lia, Simon György, Demeter Hedvig, Fontos Magda, Vajav Erzsi művészek dolgoznak « Pannóniában. — czy — is elővigyázatos, nem valószí­nű, hogy megéri a nyugdíjas korhatárt — A vízen viszonylag biz­tonságban vagyunk — magya­rázza idegenvezetőnk Vizsgálódó sasszeme azon­ban állandóan a folyó felé nyú­ló lombokat kutatja, nem rejt-e titkos veszedelmeket a színekben tobzódó dzsungel. Már messze járunk a hajótól. A kenu orrában ülő Antonio felkiált: — Nézzenek jobbra! A jelzett irányba fordítjuk fejünket. A fák, a földből ki­álló gyökerek között emberi élet jeleit fedezzük fel. Cölö­pökből és vesszőből font lépcső vezet a vízhez. — Hajó, hajó! — kiabál Ma­nuel, de mindhiába. Senki sem jelentkezik Le­het, hogy elhagyott település­re bukkantunk? Egyelőre to­vább evezünk. Kattognak a fényképezőgépek. Bár nem a legideálisabb a fény az ilyen helyen, de igyekszünk utunk egy-egy részletét megörökí­teni. Csak részben sikerül. Ha­talmas fa zárja el utunkat. Mellé evezünk. Valamennyien kimászunk a kenuból. Átemel­jük a rönkön, aztán folytatjuk utunkat. Másfél órai evezés után csónakkal találkozunk. Három indiángyerek ül benne. A legfiatalabb nem lehet több háromévesnél. A csónak alján halak ficánkolnak. Manuel in­dián keveréknyelven szóba ele­gyedik velük. Kiderül, hogy ott laknak a lépcső környékén. Természetesen a parttól távo­labb. a dombon, mert esős év­szakban a folyó^úgy megdfi­iad, hogy szinte ésak a fák koronái látszanak ki a vízből. (Folytatjuk) teres víz tátong alattunk. Az egyik fához rögzítjük a Szent Annát. — Antonio! Gyere előbbre — kiabál a kenusnak Manuel. ö előre evez. AtszáJlunk. A kenu orrában ül Antonio, mö­götte Hedy, René, Manuel vé­gül én. Manuel bádogtáskát szorongat a kezében. — Mi van a táskában? — kérdezzük. — Nézzék meg — s már nyitja is. Injekciósitűk és fiolák sora­koznak egymás mellett. — Jobb félni, mint megijed­ni — mosolyog a fiú Hedy i rémült pillantását látva. — i Mindegyiket más-más kigyó- •! méreg elleni szérummal töl- ' töttem meg. — Ennyire veszélyes ez a i vidék? — Rengeteg a kigyó. Ha vé- 1 letlenül megmar valakit, nyom- i ban be kell adni az ellenszé- ’ rumot. A kígyók mérgei álta- 1 Iában gyorsan szívódnak fel, s 1 halált okoznak. 1 A kenu lassan távolodik a ( hajótól. Körülöttünk játékosan | ugrálnak a delfinek. Befordu- j lünk egy keskeny mellékágba. 1 A fény alig szűrődik be a í sűrű lombokon át. Ügy néz ki, 1 mintha zöldre festett alagút- 1 ban siklanánk a viz tükrén. 1 Csendes az erdő, más zajt nem i hallani, csak a fák zúgását. * Evezőcsapásaink hangja azon- ^ ban megzavarja a nyugalmat. c Az egyik oldalon majmokat í csodálunk, amint fáról fára 1 ugrálva viháncolnak, a mási- 1 con sasokat, papagájokat. 1 Messziről színpompás a vadon, s közvetlen közelről pedig cső- " iálatos. Ám aki sokat baran- & jól az őserdőben, bármennyire mint amikor a haziasz- szonyok öblögetik a fehérne­műt és ide-oda húzogatják a mosótefenőben. Ügy érzem, mintha a lábaimon ólomsúlyok lógnának, pedig csupán vé­kony mókásán, van rajta. Lá- ; tóm, hogy a Szent Anna meg­áll, s mindenki a tatjára siet. — Hajrá, egyedül — kiabál René, én pedig bosszankodom. Végtelennek tűnik az idő, amíg elérem a hajóhoz kötött kenut. Csak akkor gondolok először a kamjánokra, a vízi- kígyókra, amikor már deszkát érzek a lábam alatt — Mi lett volna, ha felfal egy kamján? — fordulok Ma- nuelhez. — Elrontotta volna a gyom­rát — szólt René, s nagyot ne­vet. Félreérthetetlenül száz kálómra céloz. Közben a kenuból átmászom a hajóra, ahol mindenki kezé­ben már valószínűleg telt po- . hár van. Messziről érzem a pin- ga szagát. — Egészségedre, Senhor dzsungel-kapitány Béksz — mondja nevetve a fiatal Har­ros. — Most már vezethet to­vább. Csuromvizesen, de tovább­ra is kitartóan állok a kor- . mány mellett. Bár a fejem te- ■ lett a tető, de a trópusi nap így is pillanatok alatt megszárít. : Csák a cipőm makacskodák. : Levetem és Arisra bizom, aki 1 felmászik vele a tetőre és fel- < kötözi az árbocra. Órákat ba- 1 rangolunk a folyón és mellék- 1 ágain, Manuel útmutatása alap- 1 ián, aztán ismét ő veszi át a * kormányt. A part felé Irányít- t ja a Szent Annát. Arn csak i messziről tűnik partnak, ahoi 1 a bozót találkozik a vízzel. 1 Egészen a fák tövében kötünk 1 ki. Leeresztjük a mélységmérő c zsinórt. Még mindig hárommá- í bevágnak a vízibe. Nagyokat tüsszögök, és kissé meglepő­döm, mert váratlanul találkoz­tam a Rio NegrovaL Első ije­delmemben jó néhány kortyot is nyelek a langyos vízből, s nagyokat krákogok. — Kedves egészségedre, Sen­hor — kiabálják kórusban a Szent AnnáróL Közelebb úszóin a hajóhoz, de Aris gázt ad és előreszök­kennek. Legalább két-három- száz méterre otthagynak a pácban. Ha nem lenne vízi jár­tassági vizsgám, most teljesíte­ném az úszófeladatot, amit az igazolvány kiadásakor megkö­vetelnek. Ruhában, cipőben bi­zony sokkal nehezebben halad az ember a vízben, mint fecs­kenadrágban. Hozzátapad a tes­téhez a vászon, a szövet az em­bernek, persze, csak élőiről, hátul pedig úgy li­beg A vízben az ingem, 6. — Jó erősen kösd kenudat a korláthoz — szól Antonionak. — Meddig leszünk el? — Majd meglátjuk. Újból felbúg a motor, foly­tatjuk utunkat. — Ki ez az ember? — kér­dezi Hedy. — Barátom. Kénytelen vol­tam őt is elhívni, mert olyan helyekre is megyünk, ahova a hajó nem fér be. Már mélyen bent járunk az erdők között. Egyre ritkulnak a kenuk, a motorosbárkák. Eb­ből is következtethetünk, hogy messze vagyunk már a város­tól. — Tisztelt hölgyem, kedves uraim. — szólal meg Manuel. — Most pedig elkezdődik a nap legnagyobb eseménye ... Aris odalép a kormányke­rékhez. Manuel és bátyja pedig közrefognak, s ruhástól együtt Érdekes „cserét” kínált fel a Fővárosi Operettszínház a Gárdonyi Géza Színház igaz­gatóságának. A Boccaccio né­hány előadására „kölcsönkérte” Lehoczky Évát a női főszerep eljátszására és „cserében” fel­ajánlotta helyette Tiboldy Má­riát, a Fővárosi Operettezínház fiatal primadonnáját, aki né­hány alkalommal eljátszaná Egerben a Csárdáskirálynő Szilvia szerepét. Az igazgató­ság a cserét elfogadta, így minden valószínűség szerint június elején pár alkalommal Tiboldy Máriát láthatjuk Szál- : via szerepében. ★ A filmgyár egyre gyakrabban : keresi fel a színház titkársá- i gát, hogy a színház művészeit : filmszereplésre kérje ki. Men- . delényi Vilmos a Mit csinált a feleséged 3—5-ig című filmben . kapott szerepet, Szilágyi Ist­ségnek, mert a megaláztatás, a jogtalan állapotot és a félel­met nem lehet sokáig elvisel­ni. A győzelemmel végződő négy- napot alkotja filmeposszá Nanni Loy rendező. Minden kép, mindén arc a rettegés ál­lapotát jelzi. Módszere mozaik­rendszer és hatásos. Rémhír fut végig a városon: öreg anyó­ka súgja először, gyorsan egymáshoz hajolva adják to­vább a férjeiket féltő, fiaikat óvó asszonyok, anyák, de a harmadik utcahajlatnál már ordít a hír és pánik rázza a családokat és a házak falait. A pékség előtt éhes tömeg szorong, fed akarja tömi az üzlet ajtaját, mert nagy az éhség hatalma, de még na­gyobb a rettegésé, mert ami­kor a nácik a térre robognak, mindenki fut, amerre lát. Nanni Loy néhány sorsot, a legjellemzőbbeket élesebb kon­túrokkal rajzolja meg, talán a drámai csomópontok biztosítá­sa végett, mégis minden arc egyenértékűen a rendkívüli állapot jelzője, a népfelkelésé. Jellem és vérmérséklet dina­mikája szerint szól ez a nagy­szerű kórus a szabadságról. Szólamvezetői az egyszerű em­berek: a százados fél kesével, az öreg tanár kedves károm­Az olaszok a második vi­lágháborúból megértették a háború lényegét. Akár a ré­gen látott filmre, a Róma nyílt városra, a Rovere tábornokra, vagy az Asszony meg a lánya­ra, akár erre a most látott filmeposzra, a Nápoly négy napjára gondolok; igazolt az állítás: az ellenállás az olasz városokban és az olasz embe- x-ekben szükségszerűen szüle­tett meg. A film alapja a nápolyi hő­söknek emléket állító Pratoli- ni-novella. Az a négy neveze­tes nap, 1943. szeptember 28- tól, október 1-ig. amikor az egyszerű nápolyi emberek a közelgő front hatására, vagy még inkább a nácik pusztítá­sai miatt fegyvert fognak és nyílt kihívással harcra, majd távozásra kényszerítik a né­meteket. Ebbe a négy nap­ba a film szerint is belefér a háború minden borzalma. Á megszálló hadsereg nyo­mására a nápolyi lakosság kénytelen elhagyni szegényes otthonát, és szembenézni a ha­lállal. A pisztoly, a golyószó­ró, a géppuska, a harckocsi, az ágyú nem ismer értékeket, eszményeket, emberi jogokat, esztétikai elveket, a szeretet ragaszkodását, csak a vak mechanizmust, amellyel az el­indított gépezet rohan az esz­telen vég, az öldöklés, a pusz­títás felé. A békére ahító Nápoly sza­badsága nem olcsón jut a hí­res város osztályrészéül. Az emberi öntudatot sokszor és erősen meg kell sérteni ahhoz, hogy az egyes ember lemond­jon a túlélés biztonságáról, az egyéni érdekek, a vagyon, a rokoni ragaszkodás láthatatlan, de erős kötelékeiről. E pon­ton nő az állampolgár önma­ga fölé. Amikor az első ellenállók harcra buzdítanak és vállalják a közvetlen életveszélyt, még suttog a később már cinikus­nak ható „józan” megfontolás: miért ugrálsz? — meg akarsz halni? — jobb lesz, ha le- puffantanak? — majd elinté­zik ezt helyettünk mások! De a kilakoltatás, az üzemek, gyá­rak felgyújtása, az ötért ötven túsz kivégzésének embertelen pillanatai, a falhozállítás és a fegyverek állandó készsége a gyilkolásra, egészséges ideg- rendszer számára elviselhetet­len. Itt csak idő kérdése, ki, mikor és hogyan „veszti el a fejét”, ha kell, puszta kézzel s neki kell menni az ellen­lehetőségét megvizsgálni. Ügy gondolom, hogy ezeknek a ha­tározatoknak a végrehajtása jelentős mértékben növelni fogja a társadalmi bíróságok foglalkoztatásának mértékét. Felmerül az a kérdés, mi történjék akkor, ha a vállalat igazgatója nem ért egyet vala­mely fegyelmi ügy társadalmi bíróság elé utalásával. A ren­delkezések szerint a szakszer­vezeti bizottságnak a vállalat igazgatójával együttműködve, kell gondót fordítani a társa­dalmi bíróság elé kerülő ügyek kiválasztására. A törvény meg­kívánja tehát az igazgató hoz­zájárulását is, de ha az igaz­gató indokolatlanul tagadja meg hozzájárulását, helyes, ha a szakszervezeti bizottságok az ügyészi szervekhez fordulnak, nekik módjuk van megfelelő intézkedéseket tenni, és a vál­lalat igazgatóját törvényes el­járásra kötelezni. Akadályozza a társadalmi bíróságok működését az az egyes vállalatoknál folytatott jogsértő gyakorlat is, hogy a társadalmi bíróság elé terjesztett ügyekben előze­tes fegyelmi eljárást folytat­nak le, sőt még az is előfor­dult, hogy a fegyelmi eljárás során a dolgozót állásából fel­függesztették és csak ezt köve­tően tették át az ügyet a tár­sadalmi bírósághoz. Az előze­tes fegyelmi eljárás során tett megállapítások esetleg befo­lyásolhatják a társadalmi bí­róság tagjait, ennek követkéz- ] tében nem a tárgyalás, hanem! a vállalat igazgatója által le­folytatott fegyelmi eljárás ada­tai alapján döntenek. Ezért helyesebb — ez is a törvényes eljárás —, ha a vállalatok ve­zetői a társadalmi bíróság elé terjesztendő ügyekben mellő­zik a fegyelmi eljárás lefoly­tatását és az előzetes tájéko­zódást a társadalmi bíróság elnökére bízzák. A hiányosságok megszünte­tése, a vezetők és a szakszer­vezeti bizottságok közötti jó együttműködés nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a tár­sadalmi bíróságok funkcióikat maradéktalanul betölthessék. Dr. Gyulavári Endre, csoportvezető ügyész mindig fennáll a szakszervezeti bizottság mulasztása is. A szakszervezeti bizottság vagy saját kezdeményezéséből, vagy a vállalat igazgatójának, illetve bármely dolgozójának javaslatára terjeszti az ügyet a társadalmi bíróság elé. Az elő­terjesztéshez annak a vezető­nek a hozzájárulása szükséges, aki a felelősségre vonni kívánt dolgozó elleni fegyelmi eljá­rás lefolytatására jogosult len­ne. A társadalmi bíróság elé ke­rülő ügyek kiválasztása fontos feladat és gondos munkát igé­nyel. Éppen ezért nem egyes személyek, hanem a kollektíva dönt ebben a kérdésben is. A szakszervezeti bizottság titká­rai tehát nem dönthetnek ab­ban a kérdésben, hogy vala­melyik dolgozónak az ügyét a társadalmi bíróság tárgyalja-e, vagy sem, hanem az ez irányú döntést minden esetben a szak- szervezeti bizottságnak kell meghozni. A szakszervezeti de­mokrácia és a kollektív veze­tés elvének ez a gyakorlat felel meg. Tapasztalataink mégis arra utalnak, hogy egyes szakszer­vezeti bizottságok a törvényes rendelkezéseket megsértve, el­tűrik, hogy a vállalat igazga­tója csupán kikéri a szakszer­vezeti bizottság titkárának vé­leményét, de maga dönt az ügy ársadalmi bíróság elé terjesz­ésének kérdésében. A szakszervezeti bizottsá­goknál ezt az erélytelenséget íaladéktalanul fel kell szá­molni. Meg kell követelni a vállalatok igazgatóitól, hogy a iöntést a szakszervezeti bizott- iágra bízzák. A Szakszerveze- ;ek Heves megyei Tanácsa is ioglalkozott ezzel a kérdéssel, :s egyes megyebizottságok a naguk területén már határo­sokat is hoztak. E határozatok arra kötelez­ek a gazdálkodó szervek ve- :etőit, hogy a szakszervezeti bizottsággal és a társadalmi bíróság elnökével éi-tékeljék a ársadalmi biróság tevékeny­égét. Kötelezték a gazdálkodó ;zervek vezetőit arra is, hogy i vállalatnál megindított fe- íyelmi ügyekről haladéktala­nul tájékoztassák a szakszer- 1 'ezeti bizottságot, hogy annak : nőd ja legyen az ügy társadal- ni bíróság elé terjesztésének Az ügyészi szervek a közel­múltban megvizsgálták a me­gye valamennyi társadalmi bí­róságának működését. évben a megye 88 társadalmi bírósága közül 33 nem műkö­dött. Ennek oka különböző té­nyezőkig vezethető vissza. Egyes vállalatoknál — ez for­dult elő ritkábban — azért , nem kerülhetett sor a társa­dalmi . bíróságok működésére, mivel a vállalatnál nem volt olyan megfelelő ügy, amit a társadalmi bíróság elé lehetett volna terjeszteni. Más vállalatoknál — és saj­nos, ezek voltak többségben — a szakszervezeti bizottságok passzivitása, esélytelensége, il­letve a vállalat igazgatójának helytelen hozzáállása volt az oka annak, hogy a társadalmi bíróság működésére nem ke­rült sor. Huszonhárom társadalmi bí­róságnál, annak ellenére, hogy megfelelő fegyelmi ügyek áll­tak rendelkezésére, a vállalat igazgatója nem vette igénybe a társadalmi bírósági eljárás lehetőségét, a szakszexvezeti bizottság pedig a maga részé­ről a kezdeményezést elmu­lasztotta. Ez történt az Eger—Salgó­tarjáni TÜZÉP Vállalatnál, a KPM Közúti Igazgatóságnál, az Észak Heves megyei Sütő­ipari Vállalatnál, a Horti Gép­állomásnál, ahol az ügyész szá­mos társadalmi bíróság elé vi­hető ügyet talált, ennek elle­nére társadalmi bíróságok egyetlen ügyet sem tárgyaltak le. Ezeknek a vállalatoknak a vezetői nem ismerték fel a tár­sadalmi bíróságban rejlő neve­lési lehetőséget, és a társa­dalmi bírósági eljárásra alkal­mas ügyek is csapán fegyelmi eljárás keretében kerültek elbírálásra. Itt keil megemlíteni, hogy hiányos volt az együttműködés a vállalat vezetősége és a szakszervezeti bizottság között, A szakszerve­zeti bizottságok nem minden­ben tettek eleget a törvényben írt kötelezettségeiknek. Ez nemcsak abban jelentkezett, hogy elmulasztották az arra : alkalmas ügyek társadalmi bí­róság elé vitelének kezdemé­nyezését, hanem abban is, hogy nem tettek meg mindent a vál- j lalat vezetőjénél annak érdé- j kében, hogy a társadalmi bí- ; róság rendszeres foglalkozta- j tása biztosítva legyen. i Tapasztható volt, hogy egyes helyeken az igazgató, a szak- 1 c T/amxűvxitii KiTAHeQÖ +■? -Ftz-ó r*o Cl ]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents