Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-20 / 116. szám
Séták a BNV-n A vásárt, megnyitása óta, mint ez várható is volt, vasárnap kereste fel a legtöbb látogató. Tíz óra előtt már hosz- szú sorokban várakoztak az érdeklődők a bejáratok előtt. A vásár vezetősége ezért hamarabb nyittatta ki a kapukat Mintha az időjárás is kedveskedni szeretett volna, ragyogó verőfény tette még kellemesebbé a napot. A nap első- említésre méltó eseménye egy zöldkalapos mohácsi kisfiú volt, aki a városligeti tó hajókiállításánál odáig ment kíváncsiságában, hogy beleesett. No, nagy baj nem történt, még úsznia sem kellett, mert a csöppségnek is csupán derékig ért a víz. Hullámzott a menet, mert a sűrű sorokban vonuló vásározókat nyugodtan menetnek lehetett nevezni; aztán ki jobbra, ki balra tért. Igen sokan (talán már a bejáratnál elhatározták) egyenesen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság pavilonjába igyekeztek. Tartsunk most mi is velük. Nézzük meg együtt az érdekességeket. És hogy a sok különféle kiállítási tárgy kö-_ zött, a pavilon kanyargó utcáiban el ne tévedjünk, megkértük Zsenetk Reiser elvtársat, a csehszlovák kiállítás igazgatóját, kalauzoljon végig bennünket. — Készséggel mutatom meg az érdekességeket — mondta Reiser elvtárs — annál is inkább, mert mindannyian büszkék vagyunk új pavilonunkra, amit magyar barátaink építettek számunkra. A régiben már nehezen fértünk el, s most nagyobb lehetőség nyűik áruink bemutatására. — Mielőtt elindulnánk, csupán egy kérdést szeretnénk feltenni. Fejlődött-e, szépült-e véleménye szerint a Budapesti Nemzetközi Vásár? — Hoey régen milyen volt, azt csak filmről és kollégáim elbeszéléséből tudom. De azt szívből mondhatom, hogy most nagyon szép. Véleményem szerint Európa egyik legszebb kiállítása. Nekem még a bécsi vásárnál is jobban tetszik. Festői környezet, gazdag program, bő választékú és választékos. ■ • ■ S megnéztük a már világhíres csehszlovák teher- és személyautó ipar legszebb termékeit. Skoda Octavia, Combi és különféle speciális célokra készített kisteherautók vonják-magukra a legtöbb figyelmet. Az új farmotoros Skodát nagyon sokan keresik. Sajnos, az idén még nem szerepel a BNV-n. De annyit elárult Reiser elvtárs, hogy a negyedik negyedévben már érkezik belőle hazánkba is. Nagy sikert aratott, különösen a fiatalság körében a Jáv/a sport- és túra-motorkerékpár. Idén is csinosították, módosították a karosszériát és növelték a motor hatásfokát. Sok nézője akadt a hang- szerkiállításnák is. Csillogóvillogó dobfelszerelések, hawai és elektromos gitárok gyönyörködtették a látogatókat. A csehszlovák Petrof zongorák keresettek szinte az egész világon. De láthattunk a pavilonban munkavédelmi felszereléséket, szemvédőt és zajtompítót, férfi és női divatcikkeket. Különösen az ízléses férfi sportingek tetszettek. És hogy a gépiparról is ejtsünk néhány szót, az érdeklődők láthatják a csehszlovák ipar legmodernebb szövő- és fonógép-berendezéseit. Időztünk volna még szívesen csehszlovák barátainknál, hisz látnivaló akadt bőven, de oly sók helyen nem voltunk, így hát megköszöntük Reiser elvtársnak a kalauzolást és néhány kilométerrel északra utaztunk. Igaz, csak a képzelet szárnyán és a saját lábunkon, a finn pavilonba ... Regős István i'i bútorüzlet, büfé- lalatozó épül Verpeléten Több bolt felújítása, peremkerületi boltok építése szerepel a verpeléti földművesszö- vetkeaet idei beruházási tért ében. Egy új büfé-falatozó építését a napokban fejezték be, 350 ezer forintos költséggel. Az új bolt a vasútállomás mögötti lakótelep ellátását szolgálja. A napokban adták át vásárlóiknak a 250 ezer forintos beruházási költséggel épült bútorbemutató termet. A földművesszövetkezet régi bútorüzlete a megnövekedett forgalmat nem tudta kielégíteni, az új raktár- és üzlethelyiséggel megoldódott ez a probléma, A bemutatóteremben állandó lakberendezési kiállítást rendeznek, ahol mintegy 800 ezer forint értékű bútorban válogathatnak a vásárlók. Ügy tervezik, hogy a megnyitás után tíznapos kiállítás keretében bemutatják a legújabb lakberendezési tárgyaikat a Verpelétieknek. sz. Fény-eleklron- mikroszkóp Különleges mikroszkópot mutattak be nemrégiben a szovjet népgazdasági kiállításon. Az érdekes szerkezet egyesíti magában az optikai és az elektronmikroszkópok előnyös tulajdonságait. Kiválóan alkalmas olyan tárgyak megfigyelésére, amelynek mérete az optikai és az elektronmikroszkópok felbontóképessége közé esik. Az EM—6 típusú mikroszkóp legnagyobb nagyítása tízezerszeres, felbontóképességének határa 0,015 mikron. Cserélhető objektávjóre fényképezőgép szerelhető, a szükséges vákuumot beépített szivattyú állítja eiő. cÁ maid élet titka Mélységes megdöbbenéssel olvastam és vettem tudomásul, amely miatt már ugyan néhányszor megdöbbentem, hogy az ember élete olyan veszélyes, amelybe bele is lehet halni. Előbb, vagy utóbb: de sorsát senki sem kerülheti el. E lap hasábjain már szót ejtettem aggodalmaimról, mely szerint nem találtam éppen helyes óvatosságnak, amely- lyel engem, téged, és minket óvnak a kávétól, cigarettától, zsírtól, televízió előtt való üléstől és természetesen az alkoholtól. Aggodalmaim az élő ember aggodalmai voltak; az emberé, aki nagyra becsüli a tudományt, aki szereti az életet, s bár tudja, hogy meghalni nem egy népünnepély, de áltálában nehezen kikerülhető állapot; az olyan ember aggodalma, aki többek között nemcsak a beszédben, hanem a cigarettában és a szépen megkomponált szerelemben is élet-értelmet lát,.még akkor is, ha az utóbbi kenu melankóliát jelenthet. Óvatos aggályoskodásomnak már teret adtam, nemcsak egyszerűen egoista, de altruista meggondolásból is, de most már úgy érzem, hogy a szerény tiltakozásnak, az óvatos fejcsóválásnak és a finom művű visz- szautasításnak lejárt az ideje. Tudomásul veszem, hogy engem a tudomány képviselői óvni akarnak, hogy hosszú életű legyek a földön, de felhorkanva vagyok kénytelen feltenni a kérdést: hosszú életű legyek, de minek? Mert születő és meghaló embertársaim, miért legyek én hosszú életű, ha hosz- szú életem minden másodpercében azon kell aggódnom, túl a százhuszadik esztendőn is, hogy jaj, hosszú életű legyek. Minek és — újfent • minek? A túlzott szellemi munka megrövidíti az életem.,. Tehát parancsoljam meg az agyamnak, hogy végezzen kevés szellemi munkát, mert akkor a testem tovább él, mint homo primigé- rúus... A túlzott szerelem megrövidíti az életem, tehát parancsoljam meg a testemnek, hogy éljen inkább szellemi életet, amely ugyanolyan káros, de az előbbi nélkül olyan, mint a halászlé hal nélkül,.. A túlzott kávéfogyasztás különösen megrövidíti az életem, tehát ha megesz a fene egy jó, illatos kávéért, akkor se igyam, mert majd ha 125 éves koromban lehunyom szép szemem, elmondhatom, hogy azt sem tudtam, cigaretgótarjánban. A konferenciái* a televíziónak a népművelésben betöltött helyéről, szerepéről és a megnövekedő jelentőségéről tanácskoztak. m i az a kávé A túlzott ta... A túlzott alkohol A túlzott zsíros étel.,. A túlzott fizikai erőfeszítés.., A túlzott önmegtartóztatás ... tilalmak és tilalmak, amelyek azt keserítik meg, amelyet nekem 125 évig kellene horda- nom bőröm alatt és a koponyámban. Kedves tudomány, én tudományosan megértem, hogy sejtjeim, atomjaim, ionjaim, mű- mezonjaim megvédése meghosszabbítja a>z életemet, amelyet a tudomány mai állása szerint egyetlen pillanatig sem élhetném nyugodtan. Éppen ezért büntetőjogi felelőtlenségem tudatában kijelentem, hogy vállalom fejfámra az ismert jelmondatot: „Élt 70 évet... De jól...” (egri) Ezt a Berek-erdőt... ... nem sajtóhiba: tudom a népdal szép sorát. Ezt az erdőt, amely kereken kétszáz holdnyi, k,is sajátos világával ott húzódik meg Kerecsend felett, a műút mentén, Berek-erdőnek nevezik és egyik kincse hazánk természeti tájainak. Akik száz- és ezerszámra suhannak ték mezőgazdasági megművelésre. De négyszázfajta olyan virág található itt, mint „alföldi flóra”, amely így együtt alig lelhető másutt: megférve itt a középhegység és az alföld flórája," s az erdő lábánál, mintha léniával húzták volna, kezdődik az alföld, végződik a el autóval, motorral az erdő mellett, aligha veszik észre, s ha észre is veszik, nem figyelnek fel különösebben, milyen tábla is áll, kettő is, az erdő, út menti szélén. Mert valóban természetvédelmi terület ez, a maga nemében páratlan a megyében, sőt az országban is. A kétszáz holdnyi kis erdő nem az állatvilága miatt érdekes különösebben, bár van itt őz, fácán, fogoly, nyúl, róka, sőt még vadmacska is, nem is hatalmas fái miatt, mint inkább a szaknyelv szárazságával nevezett aljnövényzet”-« miatt. Kétségtelen, hogy a faállomány is sajátságos, a tatár-juhar, a cseres legnyugatibb előfordulása ez az erdő, s egyben az ország egyetlen lösztalajú erdeje, mert a többit már régen fel torhegyvidék. Az illatos gyöngyvirággyep között ott találjuk például a hazánkban rendkívül ritka fekete kökörcsint is, sok más, Heves megyében már csak itt található társával együtt. Tíz esztendeje, hogy természetvédelmi terület a Berekerdő, hogy lelkes gondozója éa tudója Ercsényi Pál, s tíz esztendeje nem szabad itt egyetlen szál virágot sem letépni, hogy ez egykori ősvadon a maga sajátos flórájával érintetlenül, mint a természet múzeuma tanúskodjon a késeiek, a természet kedvelőinek egy letűnt természeti korról, — az élet hitelességével. A természetvédelmi terület — élő múzeum. (gyurkó) Konferencia a TV-ről A Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Rádió- és Televízió elnöksége, valamint a Népművelési Intézet rendezésében kedden kétnapos országos konferencia kezdődött Sál'/decs FORDÍTOTT Brazíliai úti jegyzetek 3. Ez a kis epizód nyomban meggyőz, hogy Donna Mária nem az amazonok kései leszármazottja. Közben mi is beljebb kerülünk, s a ház teraszán leülünk. Még ki sem lihegjük magunkat, már ott áll az asztalon az üveg pinga, a jég és a kenyérkosárhoz hasonló tálkában a citromhoz hasonló gyümölcs. Érdeklődéssel forgatom kezemben a zöldessárga héjú. tojás nagyságú gyümölcsöt. — Ezt limának hívják — magyarázza kalauzom. — Ugyanolyan vitamindús, mint a citrom, csak sokkal soványabb. A házigazda tölt, a gyerek vékony’ szeletekre vagdossa a 4 rxiiPUJS&G tűt*, május 30., szerda limát, s mindegyik pohárba tesz egy-egy darabot Kevés cukrot is szór a pálinkába, és természetes ásványvizet önt hozzá. — Még nagyon sok szerencse kísérje útját, Senhor Cardoso — köszöntjük a téknősbékák esküdt ellenségét. — Bár így lenne. Akkor hamarosan meggazdagodnék. Nem mondom, most se állok rosz- szul, de azért nem ártana, ha több pénzem lenne. — Mennyit ér egy béka? — Tíz-tizenöt kontót. — A mai bére nem kevés. — De nem is sok. Ha negyvenöt kontót számolok a háromért akkor is csak félhavi lakbéremre elég. — S most mit csinál a békákkal? — Majd meglátjuk. Egy-egy állat negyven ember számára elég bőséges ebédhe*. — S mit főznek belőle? — Sok ízletes falat jut ezekből az asztalra. Meg akarják kóstolni? — Köszönjük a szívességét, de én nem vagyok éhes — tiltakozom, de kalauzom az asztal alatt meglöki lábamat, s közben odasúgja, hogy az nagy illetlenség. Könnyen sértésnek veszi a házigazda, ha visszautasítjuk azt amit ő jó szívvel ad. — Semmi tiltakozás, — szól koccintás közben Cardoso. — De hát mi tulajdonképpen az amazonokról szeretnénk hallani. — Amíg az asszony megfőzi az ebédet, elszalajtam Pedrot a szomszédba. Nem messze laikik egy öreg ember, aki jó és hasznos útbaigazítást tud adni maguknak. Ezek után nem találunk kibúvót. Megadjuk magunkat sorsunknak. — Jöjjenek a ház mögé, a vágóhídra. Nézzék meg, hogyan kell feltrancsírozni a teknősöket. Vele tartunk. Nekigyürkő- zik. Fejszét vesz a kezébe. Egy-egy ütéssel megöli a hatalmas állatokat. Aztán szakavatott kézzel lecsapolja vérüket. Csak ezután kezdi a szakszerű boncolást. Közben az asszony is utánunk settenkedik. Kezébe nyomja az egyik teknős fejét, meg egy jókora darab húst. — Jó levest készítsél, mert meghívtam az urakat is. A húst pedig rostón süsd meg — adja kd a parancsot és tovább dolgozik. A pingásüveg is hátrakerült a vágóhídra, így közbe- közbe néhányat kortyolgatunk is. A konyha felől kellemes illatokat hoz a forró szellő. Mire az öreg Cardoso végez a Még ma is élnek így indiánok Brazília őserdeiben. munka nagyjával, már kiabál az asszony. — Jöjjenek, tálalva van. — Mindjárt — válaszol az öreg — csak a húst jégre rakom. Segítünk, hogy gyorsabban menjen, aztán az asztal köré telepedünk. A leves kitűnő. Fűszeres, ízletes, ha piros paprikával főzte volna Donna Maria, halászlének gondolná az ember. Annyira ízlik, hogy kétszer is merítek belőle. — Ugye kár volt az ijedtségért? — mondja az öreg. — Ez az egyik legfinomabb étel. S ha még a hú$t és a mártást is megkóstolja, akkor végképp behódol. S behódoltam. A ropogósra sütött teknőshöz furcsa, Barna színű mártást és burgonyát tálal a ház asszonya. Ez 's eléggé fűszeres. A mártás különösen ízlik, csak később borzadok meg, amikor megtudom, hogy ennek alapja tulajdonképpen a teknősbéka vére. De ezt is kibirom különösebb . megrázkódtatás nélkül. — S mi lesz a téfcnövel? — Mosóteknönek használjuk — válaszol az asszony. — Ami fölösleges, a2it pedig ugyanerre a célra a piacon eladjuk. Az állat tojásaiból pedig vajat készítünk. Később a vajat is megkóstolom — s ime bizonyság ezt is túléltem. 4 Ebéd után még sokáig beszéltünk, s jéghideg narancs- szörpöt szürcsöltünk, amikor Pedro hívására megjelenik az öregember, aki állítólag tud az amazonokról. — Hány éves, apóka? — Magam se tudom, fiam. — Régen él a városban? — Bizony ezek még gyerekek voltak, amikor ide kerültem, — mutat a házigazdára és feleségére. — Akkor már maga is fiatalember lehetett. — Felnőtt voltam. A gyerekkoromat még az őserdőben éltem le. Anyám szép indián asszony volt. Az apámat soha sem láttam. — Nem is tud róla semmit? — De. Mesélték róla,; hogy cabocolo kalandor volt, aki fegyvereket szállított törzsünknek. Kalauzom látja, hogy értetlenül nézem az öreget, s mindjárt segítségemre siet. — Cabocolonak hívják a fehérek és indiánok közös gyermekeit. — Mire én megszülettem, már üres volt a függőágya a pálmakunyhónkban. Megszökött. Később aztán megtalálták csontjait az egyik paták pariján. A vadállatok végeztek vele. Utolérte a varázsló átka. — S ma ga .hogy kerüli a városba? (Folytatjuk.)
