Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-19 / 115. szám

Ünnep az „éneklő járásban »> Holló József, a hevesi járási művelődésügyi osztály vese'ője a zsúfolásig telt kultúrház, kö­zönsége előtt ismertette azt s nagy munkát, amelyet a járás irányításával lelkes pedagógu­sok, ügyszerelő felnőttek, és gyerekek végeztek két éven ke­resztül azért, hogy az énekkari kultúrát a megye ezen részé­ben fellendítsék, Ö nevezte így a hevesi já­rást: „éneklő járás”. S ahogy peregtek a műsorszámpk, ahogy egymást váltották a fel­nőtt éj gyermekkórusok, el kel­lett fogadnunk az új jelzőt, va­lóban a hevesi járásban fel­nőtt és gyermek — énekel. Egyöntetűen kulturált, szé­pen éneklő énekkarok adták a műsort, hiszen egyformán sze­retik, megízielték a dal szépsé­gét, s ezért tudtak valódi ün­nepet ünnepelni szombaton es­te a II. hevesi dalostalálkozón. Vajda Cecília, a Magyar Rá­dió és Televízió énekkarénak karnagya volt a bíráló bizott­ság elnöke, s értékelésében a legtöbb helyet a muzsikus em­ber köszöneté foglalta el. Kö­szönet azoknak, akik a dat szépségére, a dal lélekformáló erejére felhívták, a ügyeimet, b azoknak akik megértve a tö­rekvést, este, munka után, ta­nulás utón beülnek a kultúr- házakba, iskolatermekbe, s ta­nulják a világ klasszikusainak, a magyar zeneszerzők nagyjai­nak legszebb alkotásait, szóra­koztatva, művelve magukat, s örömet szerezve másoknak. A műsorban elsőnek az átá- nyi áttör ő kórust hallott 'k Nagy Kálmán vezénylésével. A járás területén elindult egy mozgalom: elevenítsük fel a múltat szedjük össze a régi népdalkincset! Az úttörők lel­kesen vállalták a munkát, s as átányiak legszebb száma lett a saját gyűjtésű népdal­csokor. A boconádi úttörőkórust lést hoz, Nagy Zoltán tanáré <­dicséret. A tarnaszentmiklósi úttörő­kórust és a tsz női kórusát Magyar Arpádné vezényeüe. Mindkettőre jellemző a nagy­szerű hangképzés, a finom, tiszta Intonálás és a derűs, biztos éneklés. A fokozatosság betartásával ma már a tsz női kórusa — amelyik három évvel ezelőtt csupán unisono népdal­lal jelentkezett — ma már mű­vészi fokon oldotta meg Ko­dály nehéz kórusművét, a Nagyszalontai köszöntőt. A tarnazsad *nyi úttörőkó­rusnak a járásban „neve" van. Czakó Lászlóné karnagy lelke­sedése mellett nagy zenei tu­dása látszik minden megszó­laltatott műből. Az erdőtelki vegyeskar jól megoldott énekkari számait Oláh Jenő vezényelte. A köm- lói férfikórus Éles Imre veze­tésével évről évre többet mu­tat, egyre eredményesebben dolgozik. Nagyszerűen adták elő Kodály Katonadalát ée Bartók Levél az otthoniakhoz című kesergő, múltra emlékez­tető művét. A hevesi járási pedagógus kórust Szabó Tivadar vezé­nyelte. Külön meg kell említe­ni Bárdos Elmúlt a tél eímű művének nagyszerű előadását. Az est második felében kö­vetkezett az igazi ünneplés, az a rész, amelyik megmutatta — ez a járás valóban meg tudja művészi szinten valósítani, amit elhatároz. Egyesített kó­rusok énekeltek. Először a ki­csik adták elő Kodály Béke- dalát, majd az egyesített ve­gyeskarok énekelték Bárdos Tiszai daliam«, k című kórus­művét. A külön-külön megta­nított szólamokat, a különböző karnagyi felfogásokat jól egye­sítette Szabó Tivadar szuggesz- tív karnagyi egyénisége. Az est fénypontja, ami nagy­szerű pontot tett egy esztendő készülődésére: Vajda Cecília vezényelte a megjelent összes kórus együttes előadásában Kodály Magyarokhoz című művét. Percekig zúgott a taps, a lel­kesedés pirosra festette a hallgatók arcát, s alig akarták este 11 órakor elhagyni a ter­met, ahol ilyen szép, nemes művészi élvezetben volt részük (ádám) Versenyben: a „Szocialista szolgálati hely”címért A gyöngyösi vasutasok példá­ján, szép sikerein felbuzdulva, ez év januárjától Eger állomás dolgozói is versenyre indultak a „Szocialista szolgálati hely” címének megszerzéséért. A nemes küzdelembe, 48 szo­cialista brigádban nem keve­sebb mint 310 egri vasutas ne­vezett be. A fokozott igyekezet pozití­van tükröződik első negyed­éves eredményeikben: a teher­vonatok átlagos terhelésével, a kocsitartózkodással, kocsikí- használással kapcsolatos válla­lásaikat — amelyek lényegesen nagyobbak, mint az igazgatósá­gi terv — rendre túlteljesítet­ték. örvendetes, hogy a következő időszak, április és május, emel­kedő tendenciát mutat a ko­rábbi néhány lemaradással szemben is. Lényeges javulás állt be a személyvonatok me­netrend szerinti indításában, és — nem utolsó sorban — a te­hervonatiak gazdaságosabb ki­használásában ! Eger állomás vasutasai azon­ban nemcsak a kötelező felada­toknak tesznek nap nap után eleget, hanem a társadalmi munkából is kiveszik részüket; Jelentés a földekről: Befejeződött a kalászosok vegyszeres gyomirtása 1000 hold lucernát kaszáltak és kazlaztak be — Vasárnap Is dolgoztak a megye tsz-eiben Kertai László vezényelte. Zen­gő, szép alt segített a Liszt Hajnalozó nagyszerű, hangu­latos megoldásában. Kicsit több lélek kell a dallamokba, nem elég a pontosság, a dina­mikai előírások betartása, mo­solygó, dallambiztos éneklést várunk a kitűnő úttörőkórus- tól. A tarnamérai úttörők Csa- rankó Irén vezénylésével igen finom hangvételű előadásban adták Kodály Katalinka című kórusanűvét, s különösen ked­vesen hangzott az angol ká­non. Az erki úttörőkórus példája ismét megmutatta, hogy a jó válogatás eredményes szerep­Az elmúlt hét időjárása ked­vező volt a mezőgazdasági munkák végzésére. Mint is­meretes, az elmúlt hét közepén csendes eső áztatta meg az egész megyét, amely csapa­dék szinte az utolsó órákban érkezett, mert több növény, főleg a kalászosok már sárgul­ni kezdtek. Az eső hatására friss, eleven színbe öltöztek a hatal­mas táblák, minden reményük meglehet a gazdaságoknak a gazdag termés várására. Egyébként egy hét alatt so­kat változott a munka a mező- gazdaságban. A legfontosabb időbeni munkákon túl vannak már a szövetkezetek, ma már a növényvédelem, a növény- ápolás a legfontosabb tenni­való. A burgonya, a kukorica, cukorrépa és a rizs vetése be­fejeződött, csupán a silókuko­ricából van hátra néhány száz holdnyi vetnivaló, amelyet az árterületben kell elvégezni. A kalászosok vegyszeres gyomirtása is befejeződött, de nem sok van már hátra a ku­korica vegyszeres gyomirtásá­ból sem. A legutóbbi felméré­sek szerint 3700 holdon fejező­dött be ez a munka a tervezett 4060 holdból. A palántázás és a szőlős te­rületek munkáin kívül örven­detes az a tény is, hogy gazda­ságaink jó ütemben végzik a sarabolást és a kapálást. Ez ideig 6000 hold cukorrépa, 1300 hold mákot saraboltak, 1200 hold cukorrépát és 1000 hold mákot egyeltek a szövetkeze­tek. Ezzel párhuzamosan 3000 hold kukoricát kézzel kapáltak be, mint ahogy 1300 hold borsót és 800 hold őszikeveréket is be- kapálitak. Vasárnap több tsz-ünkben tovább folytatták a hétköznapi munkát: a kapálást és a takar­mánynövények kaszálását. Ed­dig 1000 holdról került le az első kaszálású lucerna, amely több helyen jó termésátlagot adott. A frissen kaszált lucer­nát néhány napos szárítás után gyors ütemben takarítják be a termelőszövetkezetek. A me­gyei tanács jelentése szerint a lekaszált lucernaterület 90 százalékáról már behordták és kazlazták a termést a szövetke­zeti gazdák. — f. i. — Hangverseny a rádióban — Füzesabonyból Egy évvel ezelőtt csendültek fel az első énekszámok, kórus­művek és hangszerszóiók a Magyar Rádió és Televízió népzenei osztályának szervezé­sében a Muzsikáló képeslapok című műsorban. Egy évvel ez­előtt indult első útjára a vágó­kocsi, hogy megörökítse, s az ország színe elé tárja, hogyan énekeinek a falvak, vidéki vá­rosok gyermekei, felnőtt lakói, hogyan muzsikálnál« saját rou- lattatásukra, s a közönség szó­rakoztatására. Ez a sorozat most lezárult, befejeződött. A legjobbakat („nehéz volt kivá­logatni — mondotta Crabócz Miklós zeneszerző, a rádió munkatársa bevezetőjében) Füzesabonyba hívták meg va­sárnapra, s egy egész estét be­töltő hangversenyre. Este hat órától tiz óráig egy­folytában pergett a műsor, amelyet Csengeri Judit és Mádi Szabó Gábor konferált, s a kö­zönség vastapsa közepette egy­más után léptek színre az or­szág minden részéből összejött szövetkezeti csoportok, szólis­ták és zenekarok. A műsoron részt vett a Magyar Rádió és Televízió gazdasági igazgatója, Mike József, s Bőle Dezső, a SZÖVOSZ sajtóosztályának a vezetője is. Elég a 25 műsorszámon vé­gigtekinteni, hogy lássuk, mi­lyen nagyszerű hangversenyt adtak a „legjobbak”. Gondolt a rendezőség arra, hogy mivel rádiószereplésről van szó, a kö­zönség lásson is valamit, ezért a szereplő népi zenekarok tán­cosokat Is „hoztak magukkal”, így gyönyörködhettünk az abo- nyiak zenekarának és tánc- csoportjának szép palotásában, az egri I. iskola iskolaszövet­kezeti táncosainak változatos műsorában, az abonyi Rozma­ring Együttes leénytáncában, a miköházi együttes Legény­avatás című népi játékában. Érdekes, és a mi megyénk­ben szokatlan volt a püspök­hatvani szlovák énekhármas műsora dterakísérettel. Ked­ves, nagy érdeklődésre számot tartó műsorszám Suha Balog Józsefnek, a mezőkövesdi híres eimbalomkészítő idős mester­nek íacimbalom-szólója, hi­szen a 28 darab fából álló „hang.-zeien" csodálatos dal- .amo»at csalt ki a nagy múltú zenész. Az aszódi zeneiskola* művé­szi üarmonikaszólót és kvar­tettet hozott a hangversenyre. Bebizonyították az ifjú zené­szek, hogy a harmonika is al- Kalmas Klasszikus muzsika tol­mácsolására. A más megye­beliekről talán csal« annyit még: hozzáértéssel, művészi igénnyel foglalkoznak az együt­tesekkel és szólistákkal. Heves megyéből a hangver­senyen üdvözölhettük az egri i. számú Általános Iskola nagy­kórusát, Moskovszky Víncéné, a kisdobosok műsorát Dienes Tiborné, s az iskola úttörőzene­karát, Nagy Miklós vezénylé­sével. De itt voltak az úttörő- szövetkekzeti tánccsoport kis táncosai is, akiknek műsorát Boruss Viola állította össze, nagy gonddal. Műsoruk nagy­szerű színekben mutatta be, mire képesek a legkisebbek, az iskolások, ha művészetről, dal­ról, táncról van szó. Fellépett a hangversenyen az istenmezeji bányászkórus, Molnár Csaba vezénylésével, s nagyszerűen szerepelték népi énekeseink: Bíró d. Jánosné Istenmezejéről, Ipacs Jolán Tarnaleleszről, Tóth Józsefné Recskről. Sok tapsot kapott Köröndi Antal tárogatószáma, akit Recskről ismer a kulturá­lis szemlék közönsége. Kórus­muzsikát az Erkel Ferenc Dal­kör tagjai adtak Füzesabony­ból, Koczka István vezénylésé­vel. Külön dicséretet érdemel Kalas Géza, az egri Park Szálló prímása é® zenekara, akik egész este készen álltak, 9 egymás után léptek fel, mint a táncosok és énekesek kísérői, s meg kell mondani, hogy az egész hangverseny legjobb népi zenekarának bizonyultak. Végezetül egy következtetést hadd vonjunk le a hangver­seny tapasztalataként: a jól vezetett, öntevékeny művészeti csoportok képesek arra, hogy egész estét betöltő műsort ad­janak, s hozzájáruljanak a kul­turális élet fellendítéséhez, fa­lun, s városon egyaránt. (A) 50 féle tavaszi gyógynövényt gyűjtenek a Mátrában A Mátra rendkívül gazdag növényvilága kora tavasztól, késő őszig ontja a sokféle gyógyszer-alapanyagot. Meg­kezdődött a tavaszi gyógynö­vényszüret az erdőségekben és jelenleg mintegy 50 fajta virá­got, füvet, levelet és gyökere­ket gyűjtenek. Ezek között van például a tavaszi hérics, a ga­lagonya, a kökény és a fehér árvacsalán virága, a vérehulló fecskefű és a gyöngyviráglevél, amelyeket szárítva vesznek át a felvásárló telepek. Heves megye erdős vidékein ötvenhárom községben műkö­dik felvásárlótelep, és mintegy háromezren foglalkoznak gyűj­téssel, amely jelentős kiegészí­tő jövedelmet biztosít. 7%ez ff-ORDÍTOTT (Lka Brazíliai úti Jegyzetek 2. — Igen — válaszolok moso­lyogva és közben szinte zaka­tolva dolgozik agyam, míg vég­re rájövök, hogy Lisszabon re­pülőterén láttam őket, nyilván ugyanazon a gépen érkeztünk brazil földre. — Mi svájciak vagyunk, — mondja a férfi. — Rene Sigg a nevem, ő a felesé­gem, Hedy. Űj ismerőseimmel beszélget­ve, kiderül, hogy egyforma út­vonalat akarunk megtenni. Nyomban meg is egyezünk, hogy reggel megalakítjuk a svájci—magyar nem hivatalos „expedíciót” és újból felfedez­zük Brazília északi részét, az Amazonas medencéjét. — Én még nem fekszem le — búcsúzom svájci útitársaim­tól —, körülnézek a tenger­parton. Csodálatos a hajnali séta az óceán partján. Órákig nézege­tem, hogyan indulnak meg­megújuló rohamra az emelet­nyi hullámok a part ellen és zúzódnak apró részecskékké, mihelyt nekiütődnek. Erős a tenger, félelmetesek hullámai. A bárkákat, hajókat úgy do­bálja, mintha játékszerek len­nének. Közben kísérőzeneként félelmetesen zúg, morajlik, bömböl, mint a megvadult fe­nevad. Olyan érzés támad az emberben, mintha azonnal el­nyelné az egész kontinenst. A föld azonban ellenáll, vissza­veri a rohamokat, ha ideigle­nesen kénytelen is átadni egy- egy darabkát dagálykor. — Kagylóból faragott emlé­keket ajánlok, Senhor — zök­kent ki gondolataimból egy néger fiú. Rádöbbent, hogy már világosodik és ideje ki­pihenni az utazás fáradalmait. Szobám kényelmes és min­den igényt kielégítő. Elsötétí­tek és lefekszem. Első álmom-* bői hamar felriadok. Ügy hal­lom, esik az eső. Monoton egyhangúsággal veri a szik­kadt földet és süvít hozzá a szél. Csak reggel, pontosabban délben jövök rá, hogy alapo­san lóvá tett a tenger. Az óceán morajlását véltem eső­nek. A hallban már ott talá­lom a kedves svájciakat — Nincs kedvük körülnézni? — invitálom őket sétára. — Már túl vagyunk rajta — válaszol Hedy. — Amíg ön lustálkodott, mi bejártuk a vá­rost. — Akkor igyekeznem kell, hogy behozzam a hátrányt. Nyakamba veszem a várost. Recife az egyik tagállam, Per­nambuco. Érdekes hely. Pom­pa és nyomor keveréke. Az észak egyik nevezetessége. Észak? Európai ember számá­ra ez dermesztő hideget, hatal­mas hómeaőt, rénszarvas von­tatta szánokat idéz képzeleté­be. A délről a tikkasztó hőség, napfény, őserdő jut az eszünk­be. Brazília nekünk fordított világ, ahol észak az egyenlítő vidéke, az Amazonas hatalmas, mocsaras, őserdőkkel tarkított medencéje. A dél, a hűvösebb éghajlatú vidék. Hómezők ugyan ott sem találhatók, de télen a hőmérséklet megköze­líti a nulla fokot. Itt, ha vala­kire azt mondják: északi, ugyanaz, mintha nyomorult­nak neveznék. Ez az ország legszegényebb vidéke és az északkeleti rész. Az itt lévő államokat sorolják az úgyne­vezett éhségövezetbe. Megkezdjük élőnyomulá­sunkat a világ legbővebb vizű folyama irányába. Természe­tesen a modern technika esz­közeit vesszük igénybe: A Pa­rair do Brasil légitársaság Super Constellation márkájú négymotoros gépét. — Natal, Fortaleza, Sao Luiz, Belem felé beszállás — har­sogja a hangszóró Csupán percek röppenték to­va és már a sópároiók felett libeg gépünk. Az alattunk el­terülő táj is keresztmetszetét adja az egész csodálatosan gaz­dag, és még kihasználatlan or­szágnak. Csak ritkán szakítja meg a végtelennek tűnő erdőt és szavannát nadrágszí jnyi mű­velt terület. Az ország hatal­mas!, de csupán 2,4 százalékát művelik. Alig repülünk — mindössze félórája — amikor a pilótafülke ajtajában magas, vékonypénzű, elegáns repülő­tiszt jelenik meg Koromfekete a haja, de már csillog közte néhány ezüst szál is. Korsza­kába, pilótasapkája pontosan olyanná formálja, mint a régi idők nagy hajóskapitányait. — Silla Todesco vagyok — mondja, miközben villognak szép fehér fogad. Valamennyi utashoz van né­hány kedves szava. Szívélyesen válaszol a kérdéseikre, ö a gép kapitánya. Hosszú iskolát járt, tapasztalt repülő. Ügy mozog a fedélzeten, akár az egyszerű haladó a hálószobájában. Aki netán fél a repülőgépen a ka­pitány láttára bizonyára meg­nyugszik. Jó barátságot kötünk és ebben kétségtelenül Hedy-t illeti az elismerés. A kapitányt pillanatok alatt leveszi a lá­báról. Elvégre kollegák, ismeri á pilóták gyengéit. Todesco nemcsak udvarias, de művelt ember is. Beszél vagy öt nyel­vet a portugálon kívül. Lehet vele vitatkozni irodalomról, ze­néről, politikáról... — Nézzék meg a pilótaülés­ről a tájat — hív bennünket a vezetőkabinba. — Mi is sorra kerülünk — szól közbe az egyik jenki a sok hangos közül, ök is ezen a gépen utaznak és már az in­dulás pillanatától szinte har­sog tőlük az utasfülke. — Csak sorjában, uraim — fegyverzi le a kapitány. Bent serény munka folyik. A távirászok állandó kapcso­latot tartanák a földdel. Köz­ben jegyezgetnek és egy-egy papírlapot tolnak a másodpiló­ta élé. ö bólint, de szemét nem veszi le a műszerfalról.... II. AHOL A FÉRFIHAREM A DIVAT Az első napok tapasztalatai alapján csak a kora reggeli és a késő esti órákat „tábláztuk” be, délelőtt tíz órától délután ötig a szálloda légkondicionált szobáiba bújunk, vagy a drink­bárban raboskodunk. Ebben az időszakban pokoli a hőség az utcákon, de még a hatalmas fo­lyam, vagy a tenger partján is. Az egyik felfedező kőrútunk alkalmával ismerkedünk meg a kikötőben Dalmir Alfred:' Cardosoval. Széles csónakjával néhány méterre tőlünk köt ki. A csónakfenéken három hatal­mas teknősbéka fekszik. Tu­lajdonképpen ezzel vonta ma­gára figyelmünket. Miközben az óriás állatokat fiával kocsi­ra rakja, hozzálépünk és meg­kérdezzük, hova viszi g teknő­söket. — Tartsanak velem — invi­tál bennünket. — Hála isten, ma szerencsés napom van. Ezt úgyis meg kell ünnepelni. Rit­kán akad ilyen szép zsákmány. Darabonként legalább nyolc­van kilósak. A gyerek húzza, az öreg tol­ja a kocsit, mi pedig mellettük ballagunk. Fűt a kíváncsiság, vajon hogyan dolgozza fel ez a vállas, izmos ember ezeket a szörnyetegeket. — A teknősbéka-mészáros­ság külön szakma — magya­ráz az öreg. — Én is éveld g tanultam apámtól, tőlem pedig a fiam veszi majd át az üzle­tet — Dinasztikus foglalkozás? — Így is lehet mondani. A szakma általában mindenütt a családon belül marad, az utó­dok folytatják. Szűk mellékutcákon rövid idő alatt Senhor Cardoso házá­hoz érünk. A feleség — nyil­ván meghallotta a kocsi nyikor­gását — az ajtóban várja urát és fiát. Donna Maria, a gaz- dasszony, sűrűn hányja magá­ra a keresztet, valami imafé­lét mormol és hálálkodik az atyaúristennek, fiának és gon­dolom valamennyi apró- és nagyszentnek, hogy épségben látja viszont szeretteit és nem is akármilyen zsákmánnyal. — Hagyjad már a károgást — mordul rá a férje. — In­kább hozz egy üveg pingát, a Senhorok szomjasak. Igaz, a pinga, a cukomádpá- linka mindenre jó, csak szom­júság ellen nem, de hát bizto­san jobb ötlet nem jut eszébe az asszony elhallgattatására. Az asszony szélsebesen eltű­nik, zokszó nélkül teljesíti férje parancsát. (Folytatjuk.) 1964. május 19-, kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents