Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-19 / 115. szám

Véget ért az FKP XVII. kongresszus« Mour.ee iherez a Francia Kommunista Párt elnöhe és Waldeck Rochet a párt főtitkára Ben Bella, N as szer, Aref és Hruscsov mondott beszédet Vasárnap Maurice Thorez zárszavával végétért Párizsban a Francia Kommunista Párt XVII. kongresszusa. A kong. resszusi küldöttek egyhangúan elfogadták a központi bizott­ságnak, a párt politikai irány­elveit tartalmazó javaslatát. A határozat a demokratikus egy­ség kérdését helyezi a párt po­litikájának középpontjába. A közvetlen cél a személyi ura­lom jelenlegi rendszerének fel­váltása egy valóban demokra­tikus rendszerrel, ami csak közös program alapján a de­mokratikus erők összefogásával valósítható meg. A határozat politikai része leszögezi a francia kommunis­ták feladatait az összes demok­ratikus erők egyesítéséért, az igazi demokráciáért folytatott harcban, valamint a békeharc­ban. A határozat bírálja a francia kormány külpolitikáját és elsősorban azt, hogy nem hajlandó részt venni a leszere­lési tárgyalásokon, szövetségre lépett a nyugatnémet militaris­tákkal, és a francia hadsereg atomfelfegyverzését sürgeti. A Francia KP követeli, hogy Franciaország mondjon le a katonai tömbökben való részvé­telről és a békés együttélés ke­retei között folytasson igazi nemzeti politikát. A kongresszus leszögezte: A francia kommunisták hűek a kommunista és munkáspártok 1960-as tanácskozásán megha­tározott politikai irányvonal­hoz. A Francia KP folytatja kétfrontos harcát az opportu­nizmus és a revizionizmus el­len, valamint a dogmatizmus és a szektásság ellen, amelyek a nemzetközi munkásmozga­lom szempontjából a fő veszély- lyé váltak. A határozat hangoztatja: a kínai vesetök szakadár tevé­kenysége a különböző orszá­gokban, a különböző pártokon belül levő felforgató csoport­nak nyújtott anyagi és erkölcsi támogatás, a testvérpártok ve­zetőivel szemben alkalmazott sértő módszereik óriási kárt okoznak az egész mozgalom­nak, a békének és a szocializ­musnak. A kongresszusi határozat vé­gezetül javasolja, hogy a kommunista vNágmoz­galomban kialakult hely­zet megvitatására hívják össze a világ valamennyi kommunista és munkás­pártjának tanácskozását. A kongresszus kisebb módosí­tásokkal ugyancsak egyhangú­an elfogadta a Francia Kom­munista Párt új szervezeti szabályzatát. A kongresszus megválasz­totta a központi bizottság het­ven teljes jogú és 23 póttagját, majd az új központi bizottság első ülésén megválasztó!.a a politikai bizottság és a titkár­ság tagjait. A politikai bizott­ság tagjai a következők: Maurice Thorez, Waldeck Rochet, Gustave Ansart, Fran­cois Billoux, Jacques Duclos, Etienne Fajon, Benoit Frachon, Georges Frischmann, Roger Garaudy, Raymond Guyot, Paul Laurent, Georges Mar- chais, Georges Seguy, Jeanette Wermeersch, a politikai bizott­ság póttagjai: Roland Leroy, Henri Krasucky, René Piquet, Gaston Plissonnier. A központi bizottság Mauri­ce Thorez rendkívüli érdemei­re és sok éves tapasztalatára való tekintettel felkérte a volt főtitkárt, vállalja el a párt el­nöki tisztségét. Maurice Tho- rezt ezután egyhangúlag az FKP elnökévé választották. Az FKP főtitkára Waldeck Rochet lett, a központi bizottság tit­kárai: Georges Marchais, Ro­land Leroy, René Piquet és Gaston Plissonnier. A kongresszus részvevői hosszas tapssal fogadták a vá­lasztás eredményét, lelkesen ünnepelték Maurice Thorezt, Waldeck Rochet-t és az új ve­zetőség többi tagját. Ezután Maurice Thorez, a párt elnöke tartotta meg kong­resszusi zárszavát. A kongresszus négynapos szabad és széles vitájából — mondotta Thorez — barátaink és ellenségeink is levonhatják a meggyőző tanulságot, hogy a Francia Kommunista Párt egysége töretlen. A Francia Kommunista Párt elnöke ezután rámutatott: 1958. a degaulle-i rendszer uralomra jutása csapást jelentett a munkásosztályra és a demok­ratikus erőkre. A kommunista párt azonban szilárd maradt. Rendületlenül bízott a töme­gekben, arra törekedett, hogy megteremtse a nagytőke ural­mát jelentő rendszer felszámo­lásának feltételét, a demokra­tikus erők egységét. Maurice Thorez ezután ki­emelte: ennek az egységnek elsősorban a kommunisták és szocialisták között kell létre­jönnie, túl kell mennie a két munkáspárt 1934-es és 1945. évi egységén. Éppen ezért a legfőbb fel­adat, amelynek minden egyebet alá kell vetni, az egység megteremtése. A Francia Kommunista Párt semmilyen erőfeszítéstől nem riad vissza e cél el­érése érdekében. A Francia Kommunista Párt elnöke beszéde további részé­ben a nemzetközi kommunista mozgalom egységével foglalko­zott. — A kínai vezetők — mon­dotta Thorez a továbbiak so­rán — egyre inkább eltávolod­nak a kommunista és munkás­pártok 1957-es és 1960. évi ér­tekezletein leszögezett elvek­től. Téves, kalandor elmélete­ket terjesztenek. Azt állítják, hogy a szocialista világrend- szer és az imperializmus közöt­ti alapvető ellentmondással szemben napjaink legfőbb el­lentmondásának központját Ázsiában, Afrikában, Latin- Amerikában kell keresnünk. Igyekeznek a szocialista rend­szert szembeállítani a nemzeti felszabadító harccal, hogy éket verjenek a függetlenségért har­coló népek és a szocialista or­szágok, a nemzetközi munkás- mozgalom közé. ( A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a szovjet nép 45 éves áldozatos munkája nélkül a nemzeti felszabadító mozgalom nem érhette volna el eredményeit — mondotta Thorez. — A Szovjetúnió tör­ténelmi vívmányai érlelték meg Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népei felszabadulásá­nak feltételeit, és ez alól nem kivétel Kína sem. Thorez végül visszautasította a kínai vezetőknek a Francia Kommunista Párt ellen inté­zett támadásait, és azt a rá­galmat, hogy a Francia Kom­munista Párt nem támogatta a népek felszabadító harcát. A kínai kommunisták ma­gatartásával szemben sen­ki sem lebet közömbös — mondotta az FKP elnöke. — Ügy véljük, a kommunista és munkáspártok összességé­nek ünnepélyesen újból meg kell erősítenie a marxizmus- leninizmus elveit, nemzetközi értekezleten kell megvitatniuk a nemzetközi munkásmozga­lom problémáit. Az ilyen konferencia össze­hívását csak azok ellenezhetik, akik egyik, vagy másik irány­ba meg akarják változtatni az 1957. és 1960. évi nyilatkoza­tokban leszögezett elveket — mondotta Maurice Thorez. Szovjet éa arab munkásokat tüntettek ki A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségénél! rendeleté­re rendjelekkel tüntettek ki sok szovjet és arab munkást, akik eredményes munkát végeztek az asszuáni gát építkezésénél. A kitüntetéseket az asszuáni stadionban rendezett nagygyű­lésen N. Georgadze, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnöksé­gének titkára és P. Nyepo- rozsnyij, a Szovjet Energetikai és Villamosítási Állami Bizott­ság elnöke nyújtotta át. A nagygyűlésen beszédet mondott Ben Bella, Nasszer„ Aref és Nyikita Hruscsov. Ben Bella beszédében hang­súlyozta, hogy az asszuáni dúz- zasztómű építése nemcsak az EAK, hanem valamennyi arab ország szempontjából óriási je­lentőségű. A szónok kijelentet­te, hogy a Szovjetunió barátsága rendkívül értékes minden arab számára. A vendéglátó Nasszer hálá­ját fejezte ki a szovjet népn k és személyesen Hruscsovnak az önzetlen, nemes és feltétel nélküli segítségért, amely még jobban megszilárdította az arab-szovjet barátságot. A következő szónok Aref, iraki elnök volt, aki az arab nacionalizmus és az arab egy­ség kérdéseivel foglalkozott. Megjegyezte: az Iraki Köztár­saság vezetőinek az a szándé­Orvosi Kuüsinen Moszkvában több orvospro­fesszor aláírásával közleményt adtak ki Otto Kuusinen be­tegségéről és haláláról. Esze­rint az idős politikus elsődle­ges májrákban szenvedett. A betegsége az utóbbi időben el­hatalmasodott, a halál köz­vetlen oka erős vérzés vök. ★ Kuusinen 1918-ban egyik megalapítója volt a Finn Kom­munista . Pártnak és proletár internacionalista forradalmár­ként aktív tevékenységet fej­tett ki a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomban. Mint a Kommintem végrehaj­tó bizottságának elnökségi tag­ja és titkára következetesen ka hogy szövetségre lépjenek az EAK-kal. Ezután Nyikita Hruscsov emelkedett szólásra. Beszédé­ben kijelentette: hallottuk a szónokokat, akik többször is­mételték, — mi, arabok, ara­bok, egyesüljetek, stb. Ha erre az álláspontra helyezkedünk, akkor nekünk, oroszoknak, itt az arabok között talán nincs is mit keresnünk. Hiszen mi nem vagyunk arabok. Tanító- mesterünk, Lenin, szintén egységre szólította, de nem nemzetiségi alapon, hanem a munka alapján, osztályalapon! Mindenkor támogatjuk a né­pek igazságos nemzeti felsza­badító harcát az imperializ­mus és a gyarmati rend ellen — hangsúlyozta Hruscsov. — Ebben az értelemben támogat­juk mi az arab egységet, amely minden arabot egyesit a kül­földi elnyomás alóli felszaba­dulásért, a gyarmati rend és a neokolonializmus minden for­mája és megnyilvánulása ellen folytatott szent harcban. Helyesen mondották — foly­tatta a szónok —, hogy a Szov­jetunió segítségét nem köti politikai feltételekhez. De őszintén bevallom — mondotta Hruscsov —, hogy nagy meg­elégedéssel nyújtunk segítsé­get azoknak az országoknak, amelyek a szocializmus építé­sének útjára lépnek. Hruscsov megjegyezte, hogy mint a szov­jelentés haláláról képviselte a lenini irányvona­lat. 1941-ben az SZKP Központi Bizottságának tagjává, 1057- ban pedig az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagjá­vá és titkárává választják. Életének utolsó évtizedében a pártvezetőség többi tagjával vállvetve állhatatosan küzdött a párt-s állami élet lenini normái­nak helyreállításáért és tovább­fejlesztéséért, az SZKP politi­kájának lenini irányvonaláért. Mint nagy képzettségű marxista, kiváló teorétikus és tudós, tevékenyen részt vett a tudományos kommunizmus ak­tuális kérdéseinek, a forradal­mi mozgalom stratégiájának és taktikájának kidolgozásiban. jet nép képviselője fejti tó véleményét és testvéri egységre hivott fel minden dolgozó arabot, minden dolgozó embert aa imperialisták, a kizsákmá­nyolok, a gyarmatosítók és a monopóliumok ellen, a munka győzelméért. Az „arabok, egyesüljetek!* jelszót tehát, úgy látszik, pon­tosabban kell megfogalmazni Az arab munkásoknak, az arab parasztoknak és értelmisé­gieknek egyesülniük kell a sza­badságért és függetlenségéit, a jobb életért, a jogaikért és a kizsákmányolás megszünteté­séért vívott harcban. Ebben az egyesülésben mindenki meg­találja a helyét, aki munkájá­ból él. aki küzd népe szabad­ságáért, jobb életéért és boldo­gulásáért. Hruscsov ezután a nemzet­közi erőviszonyok módosulásá­ról beszélt, de figyelmeztetett arra, hogy helytelen lenne le­becsülni a pénzzel, hadsereg­gel rendelkező és a gyarmati rabságból felszabadult népek újabb elnyomására törekvő im­perialista hatalmak erejét. Befejeződött a maratoni békemenet Vasárnap Maratomból Athén­be érkeztek a béke gyalogosai, megérkezett a Balkán és a vi­lág békéjéért tüntetők har­mincezres serege. A békeme­net részvevői — kisebbik ré­szük motorkerékpáron, kerék­páron és autón, nagyobbik ré­szük gyalog — 42 kilométeres utat tettek meg. A második békememet tag­jait árgus szemekkel figyelte a rendőrség, de az út során egyetlen incidens sem történt. A fegyelmezett rendben hala­dó menetoszlop egyszer állt meg, amikor rövid megemlé­kezést tartottak azon a helyem, ahol a második világháború idején ötven görög hazafit végeztek ki a náci megszállók. Később Athén egyik terén tömeggyűlésen tettek hitet a világbéke, a leszerelés és Cip­rus önrendelkezési joga mel­lett. Harcokat jelentenek Laoszitól ál-arábiai helyzetkép Laoszfoan — a legújabb je­lentések szerint — tovább bo­nyolódik és éleződik a helyzet Az ország nagy részén felújul­tak a harcok. A harcok elsősorban a jobb­oldal fegyveres egységei, vala­mint a semlegesek hadseregé­nek a jobboldali puccsista tá­bornokok hatalmi törekvéseivel szembeforduló része között törtek ki. összecsapásokra került sor a jobboldali egységek és a Pajet Lao csapatai között is, azokon VÁLLALATUNK 1964. február hónappal kez­dődően 20 kW-os vezetéket épített a Vécsey-völgyi tég­lagyár, Felnémet-Fűrész­telep között és Felnémet— szarvaskői bányavasút mel­lett. Felhívjuk az érdekel­tek figyelmét, hogy a vo­nal építése során keletke­zett KÁROK BECSLÉSÉT május 22-én, 9 órakor tart­juk. Találkozás a téglagyár előtt. Később bejelentett károkért térítést nem áll módunk­ban fizetni. Áramszolgáltató V., Eger. 2 rMPtfltáG 1964. május 19., kedd a pontokon, ahol a jobboldal területnyereségre akar szert tenni. A stratégiailag fontos Kőedény-síkságon a hazafias erők helyzete szilárd. A semleges hadsereg egysé­gét az bontotta meg, hogy egyik tábornoka csatlakozott a sem­leges fegyveres erőket a jobb­oldal erőivel „egységesíteni" akaró reakciós tábornokokhoz. Azoknak a semleges erőknek élén, amelyek nem hajlandók a jobboldali tábornokok erősza­kolta „új főparancsnokságot” elismerni. Cseng ezredes áll, aki felhívta a többi semleges egységet, szakadjanak el az említett reakciós főparancsnok­ságtól. Vientianeba vasárnap este hír érkezett Muorig Phanh-ból, amely szerint Kong Le tábor­nok, a semleges csapatok főpa­rancsnoka elhagyta a várost. Washingtonban vasárnap lá­zas tanácskozás kezdődött. Rusk külügyminiszter Johnson elnöknél ebédelt, majd a genfi értekezlet két társelnökének képviselőjeként magához ké­rette a szovjet és később az an­gol nagykövetet, tanácskozott továbbá McNamara hadügy­miniszterrel és végül a Délke­let-ázsiai Szerződés szervezete — a SEATO — öt tagállamá­nak washingtoni képviselőjé­vel. Egyik megbeszélésről sem adtak ki tájékoztatást, jól ér­tesült körökben azonban nem cáfolták, hogy a laoszi fejlemé­nyek kerülték megvitatásra. Közel egy hónapja tart már a küzdelem a legmodernebb fegyverekkel felszerelt brit csapatok és a száraz, kopár Radfan-hegység szakadékaiba húzódott arab gerillák között. Az Arab-félsziget legdélibb részén élő törzsek fegyveres harca a területet gyarmatosító Nagy-Britannia ellen nem új keletű. Az arab függetlenségi mozgalom e körzetben az öt­venes évék közepén lángolt fel és a forradalmi Jemeni Arab Köztársaság megszületése óta egyre erősödik. A haladó erők és a feudális államocskák csa­patai között napirenden van­nak a fegyveres harcok, me­lyek során többször is megsér­tették a Jemeni Arab Köztár­saság területét. Az antikolönialista mozga­lom Nagy—Britannia hajdani támaszpont-rendszerén ék egyik legutolsó tagját, a 180 000 la­kosú Adent, (ahol mintegy öt­venezer jemeni lakos él) köz­vetlenül veszélyezteti. A ma még kulcsfontosságú adeni bá­zis megvédésére Nagy-Britan- nda az utóbbi években neokolo- nialista módszerekhez folyamo­dott. A támaszpont hátorszá­gát képező területen létrehoz­ta a Dél-Arab Föderáció elne­vezésű államszövetséget, mély­be a lakosság heves tiltakozása ellenére Aden koronagyarma­tot (melynek területén fekszik a támaszpont) is beolvasztotta. E föderációnak jelenleg 14 tag­állama van. A Kelet-adeni brit védnök­ség területéről Lahedzs Szul- tánság (térképünkön 1-es szám­mal jelölve), Akrabi Sejkség (2) , a volt koronagyarmat Aden (3) , Avabril terület (4), Dhala Emírség (5), Hauszhabí (6). Al­só-Jafai (7), Audhali (8), Fadhii (9), Szultánátusok, Bejhan Emírség (10), Felső-Aulaki Sejkség (11), Datina Terület (12) , Alsó-Aulaki Szultánság (13) , a Nyugat-Adeni Védnök­ség területéről pedig Vanidi (Azzan) Szultánság (14) tarto­zik az új államszövetségbe, melynek vezetői feudális jo­gaik konzerválására megújítot­ták Nagy-Britanniával kötött védelmi szerződéseiket. Bár a Nyugat-Adeni brit védnökség három nagy állama, Katiri, Kuajti és Mahran, to­vábbá a Kelet-adeni védnök­ségről még néhány terület nem csatlakozott a Dél-arábiai Fö­derációhoz, Nagy- Britannia az Adeni Védnökség nevét (mely Kelet- és Nyugat-Adent egye­sítette) Dél-arábiai Védnökség névre változtatta át. A voltaképpen gyarmati sor­ban lévő területek átkereszte­lésével és a reakciós feudális erőknek az ú.i Dél-arábiai Fö­derációba való egyesítésével azonban a terület antikolonia- lista és antifeudalista mozgal­mát megakadályozni nem le­het. Erről tanúskodik a Rad- fan-hegységen folyó küzdelem is.

Next

/
Thumbnails
Contents