Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

r Elismerés es sikeres munkáért Harmadszor lelt élüzem a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság WIRTH ADÄM: Szocialista társadalom- szocialista erkölcs- szocialista ember 99 (Folytatás az 1. oldalról) Ssaksservezeti munkáért99 kitüntetések Az egri vasutasok is jeleskedtek! R Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával tüntették ki az fltkári Gépállomást Az -Atkán C íllomás dol­gozói tegnap ián ünnepé­lyes külsőségek között vették át a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját Gyön­gyösön, a Városi Művelődési Házban. A díszelnökségben helyet foglalt Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, Molnár Jenő, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának póttagja, a járási pártbizottság első tit­kára, Novák Sándor, a SZOT Elnökségének, Veres Árpád, a Gépállomások Főigazgatóságá­nak munkatársa, Deli István, a MEDOSZ megyei titkára, Vaj­da László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának ve­zetője, ötvös Aladár, a gépál­lomások megyei igazgatója. A vörös vándorzászlót Hont János, a földművelésügyi mi­niszter első helyettese adta át. Beszédében rámutatott arra, hogy az Atkári Gépállomás tervét az elmúlt évben 122 százalékra teljesítette, 10 szá­zalékos megtakarítást értek él az önköltségeknél és 1 700 000 forint terven felüli nyereség­gel zárták az évet. A legjobb dolgozók között 45 000 forint jutalmat osztot­tak szét. Kiváló dolgozó jel­vényt hatan, kiváló dolgozó oklevelet 8-an, 80-an pedig pénzjutalmat kaptak. Kettős i . \ a gyöngyösi J Másodszor nyel pártbizottság t és negyedszer a A korábbi időszakokhoz ha­sonlóan az 1963-as évet is di­cséretes eredményekkel zárta a gyöngyösi XII-es akna. Számtalan termelésgátló té­nyező ellenére 14 000 tonna szénnel adtak többet a nép­gazdaságnak s tonnánként 3,76 forintot takarítottak meg. A csütörtök délután megtar­tott bensőséges ünnep keleté­ben Ursitz József Kossuth-díjas, a tröszt főmérnöke nyújtotta át immár negyedszer az él­üzem jelvényt. — Az üzem 24 szocialista brigádja nevében ígérem, hogy ebben az évben is meg­Májusi híradó — AZ ISKOLÁKBAN me­gyénkben is megemlékeztek május 1-ról, a hagyományos munkásünnepről. Számom tan­intézetben kiállításokon fény­képekkel, dokumentumokkal elevenítették fel a régi május elsejék emlékét: sokhelyütt pe­dig műsorral köszöntötték a diákok az ünnepet. — A MÁJUS ELSEJEI ün­nepségekre hazánkba érkeztek az algériai, a ciprusi, az indo­néz, az olasz, a kenyai és a svéd szakszervezetek képviselői. — GYÖNGYÖSÖN több mint 900 négyzetméter parkterülete! ültettek be május 1-re a ker­tészeti üzem dolgozói. Majd­nem háromezer cserepes virá­got használtak fel a parkok dí­szítésére. — MÁTRAFÜREDEN kis­vendéglőt adtak át a forgalom­nak tegnap délután. A Mátra- vidéki Vendéglátóipari Válla­lat a Fenyő kisvendéglő épít­kezéseire 250 ezer forintot használt fel. MlPBJSAG U;ö4. május 1., péntek A MAI KOR EMBERE is az ünnepvárás izgalmaiban él áp­rilis utolsó napjaiban. Várjuk a munka ünnepét, a munkaszü­netet, a szerenádok éjszakáját, az orgona nyílását, az igazi ta­vasz és a kellemes esti séták kezdetét. De egészen más ér­zés tölti be május elsejére vár­va a munkásmozgalom olyan veteránjának szívét, mint ami­lyen Vajda István bácsi is, aki­vel ezen a veröfényes kora dél­utánon az épülő hatvani kór­ház udvarán beszélgetek. — Én már 1913-ban részt vettem a munkások napjának megünneplésében — kezdi a régi idők emlékének felidézé­sét. — A mai Tanács utcában volt a székháza annak a Föld­munkás Szakszervezetnek, amelybe mi, akkori cukorgyá­ri munkások is tartoztunk. Itt, a székház udvarán gyülekez­tünk május elsején. A férfiak piros kokárdát tűztek a mel­lükre, a lányok és az asszonyok akik ebben az időben még Hatvanban is döntő többsé­gükben parasztviseletben jár­tak, a karjukra kötöttek piros szalagot. Elindulás előtt taka­rosán sorba álltunk, majd a magasra emelt vörös lobogó alatt elindultunk a piactér fe­lé. A menetet cigányzenekar kísérte. Amikor a községháza elé értünk, megálltunk, a ze­nekar pedig rázendített. Mind- nválan hatalmas lelkesedéssel énekelni kezdtünk: Szocialista, az akarok lenni! Nekem abban nem parancsol senki! Se bíró. se jegyző. Én leszek a szocialista vezetői A PIACTÉRRŐL az Iskola utcán, a Hunyadi téren és a Régi május elsejék HATVANBAN t talanok a küzdelmek részve­vőinek általában gondolkodá­sában és magatartásában sem. Éppen ezért — reálisan érté­kelve fejlődésünk eddigi ered­ményeit — bizakodóak és opti­misták vagyunk az új szocia­lista ember születését illetően. A szocializmus alapjainak megteremtésével kedvező tár­sadalmi feltételek jöttek létre a szocialista erkölcs térhódí­tásához és meggyökeresedésé- hez. De nemcsak a kedvező feltételekről van szó. A szocia­lista ember a mi társadal­munkban nemcsak a jövő em­bere, a máé is. Ott vannak a szocialista brigádokban, a ter­melőszövetkezetekben, az is­kolákban és egyéb munkahe­lyeken, kis és nagy beosztás­ban, állami Intézmények fele­lős vezetői és tömegmozgal­mak egyszerű részvevői között azok az új típusú emberek, akik már most szocialista mó­don élnek, dolgoznak és gon­dolkodnak. „ A szocialista épí­tésben végzett derekas mun­ka — mondotta Kádár elvtárs a népfront-kongresszuson — a közéletben való részvétel mind több új embert, új erkölcsű, közösségi felelősséggel felruhá­zott szocialista embert nevel.” Ez az új, sajnos, gyakran még kevésbé van reflektorfényben. r-:nt a szocialista erkölccsel szembenálló negatív példák. Nem lármás hírverésre, rikító reklámra van szükség , (ezt a szocialista ember természete sem tűmé, az új itt lényegénél fogva szerényen, csendben születik), de arra igenis szük­ség lenne, hptrv lobban figyel­jünk oda az új születésére és bátrabban állítsuk szembe a régviel, a múlt maradványai­val. Nem utópista vágyálmokat kergetünk tehát akkor, amikor arra hívjuk fel az embereket, hogy éljenek, dolgozzanak és gondolkodjanak szocialista módon. Ez a cél társadalmunk szükségszerű, belső követelmé­nye, amelynek eléréséhez tár­sadalmunk a szükséges feltéte­leket is megteremti. A szocialista társadalom tel­jes felépítése, a szocializmus erkölcsi elveinek győzelme és az új szocialista ember formá­lódása egymástól elválasztha­tatlan, szoros kölcsönhatásban levő folyamatok. A párt a szo­cialista társadalom nevében támaszt magasabb erkölcsi kö­vetelményeket mindenkivel, de elsősorban a kommunisták­kal szemben. Az emberek er­kölcsi fejlődésében azok az új erkölcsi elvek a döntőek, ame­lyek a szocializmus lényegé­nek kibontakozását segítik elő: a szocialista munka elve, az egyéni és társadalmi óvrjo.v<»u; összhangjára támaszkodó kö­zösségi szellem, a szocialista hazafiság és nemzetköziség. Ezek az elvek egyfelől csak a szocialista társadalomban ala­kulhatnak ki, másfelől nélkü­lük, megvalósításuk nélkül a szocializmus sem lehet teljes, a szocialista társadalom sem fej­lődhet egészségesen. A szocialista ember célki- tűzésének realitása és társadalmi megalapozottsága azonban semmiképpen nem je­lenti azt, hogy a szocialista ember születését társadal­munkban ma már semmi nem akadályozza és a nagy társa­dalmi átalakulásokat automa­tikusan követi az emberek megváltozása. Életünkből a múlt sok maradványa még nem tűnt el nyomtalanul, s különösen szívósak ezek a maradványok a tudatban. A társadalmi tudat fejlődése je­lenleg az osztályharc fontos területe, ahol a régi gondolko­dásmód ellenállását sokféle tényező: tudatos propaganda és megszokás, világnézeti tá­jékozatlanság és konzervativiz­mus, objektív , nehézségek és szubjektív hibák, stb. segítik. Ezért itt döntő jelentősége van a tudatos szocialista erők szer­vezett munkájának: az eszmei felvilágosításnak és az ideoló­giai harcnak. Ezért tűzte ki « párt külön feladataként is a szocialista ember nevelésit, • változtatása nélkül nem lehet gyökeresen átalakítani az em­bereket sem. Az utópista terveknek ezt az ellentmondását a marxizmus oldotta meg azzal, hogy a tár­sadalom átalakítását és az em­berek megváltozását egység­ben, kölcsönhatásban vizsgál­ta: felismerte, hogy & társa­dalmi forradalom az alapja és feltétele az életforma, az er­kölcs, a gondolkpdásmód meg­változásának. A szocialista ember és a szocialista erkölcs születését is csak a szocialista társadalom születése oldaláról közelíthetjük meg. A szocialista forradalmat azok az emberek viszik végbe, akik még a kapitalizmusban nőttek fel. A kapitalizmus ter­méke a munkásosztály is és azok a forradalmi tulajdonsá­gok is, amelyek ezt az osztályt alkalmassá teszik a szocialista forradalom vezetésére. De a kapitalizmus tömegméretek­ben rányomta a maga bélyegét az emberek gondolkodására, erkölcseire, magatartására. A szocialista erkölcs csak foko­zatosan, a forradalom előre­haladásával hódítja meg az emberek fejét és szívét. A for­radalomnak nemcsak az a cél­ja, hogy megdöntse a volt ki- zsákmányolók uralmát és le­törje ellenforradalmi ellen­állásukat; a forradalomra azért is szükség van, hogy a mun­kásosztály és az összes dolgozó megszabaduljon a régi társa­dalom minden szennyétől. A forradalmi gyakorlat tüzében születik az új szocialista er­kölcs és az új szocialista em­ber. A szocialista forradalom ** előrehaladása két vo­natkozásban is egyengeti az utat a szocialista erkölcs álta­lános elterjedéséhez. Először: új anyagi társadalmi feltétele­ket hoz létre, amelyek már lé­nyegüknél fogva a szocialista erkölcs irányában hatnak. A közös gazdálkodás, a kollektív tulajdon, a társadalmi és az egyéni érdekek harmóniája szocialista gondolkodást, kö­zösségi szemléletet szül. Má­sodszor: a szocialista forrada­lom nem automatikusan, ön­magától megy végbe. A szocia­lista forradalom harc, amely­ben emberek, tömegek vesz­nek részt, nehézségekkel bir­kóznak, feladatokat oldanak meg, s amely megedzi az em­bereket, erkölcsileg is átala­kítja őket. A felszabadulás óta eltelt évek küzdelmei és erő­feszítései nem maradtak nyom­Czocialista fejlődésünk- *-* ben mindinkább előtér­be kerül a szocialista ember problémája. A párt VIII. kong­resszusa is egyik központi fel­adatként fogalmazta meg: „ta­nítsuk meg az embereket szo­cialista módon élni és dolgozni, gondolkodni”. Sokan ezt a célkitűzést nem titkolt kétkedéssel és pessz'- mizmussal fogadják. Ma még nem nehéz olyan kirívó példá­kat találni, amikor az új tár­sadalmi viszonyok között — szocialista üzemekben, szövet­kezetekben, a szocialista állam intézményeiben — nem szo­cialista módon viselkednek az emberek. A régi társadalom olyan „termékei”, mint az ön­zés, a haszonlesés, az élősdi- ség szívósan ellenállnak az új társadalmi feltételek között is. A sajtó leleplező riportjai, szépirodalmi művek gyakran drámai módon számolnak be arról a kiáltó ellentmondás­ról, amely egyfelől társadal­munk fejlődése, másfelől egyes emberek gondolkodásmódja és magatartása között van. Nem csoda, ha felmerül a kérdés: megváltoztatható-e az emberi természet? Különbek lesznek-e az emberek a szocializmusban, mint a múltban? , Ezek a kérdések ma nem egyszerűen elvont erkölcsi kér­dések, amelyek csupán az em­berek tulajdonságairól filozo­fálgató széplelkeket érdekel­nék, hanem társadalmunk egészséges szocialista fejlődé­sének reális problémái. A szo­cializmus alapjait leraktuk, de a szocializmus győzelme csak akkor teljes, ha az emberek gondolkodásában és magatar­tásában is győz a szocializmus erkölcse. Azok az utópista tervek, amelyeket a múltban egy ideális vagy legalábbis a fennállónál jobb társadalom­ról szőtték, rendszerint szem­berek gondolkodásának, erköl­csének az átalakításával kez­dődtek. Ezeknek a terveknek az volt a kiindulópontjuk, hogy egy új társadalom meg­teremtéséhez más — jobb — emberek kellenek és ezért elő­ször ilyen embereket kell fel­kutatni, illetve ilyenekké kell az embereket nevelni. Ezek a törekvések azonban minden nemes szándékuk ellenére ku­darcot vallottak, többek között azért, mert az utópista álmo­dozók nem értették meg, hogy az embereket a társadalom alakítja olyanokká, amilyenek, ás a társadalom gyökeres meg­Az idén harmadszor nyerte el a Gyöngyös—domoszlói Ál­lami Gazdaság az élüzem- címet. Az ünnepségen megje­lent Romány Pál, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgaz­dasági osztályának munkatár­sa, Klaisz Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa, He­vesi Sándor, a járási pártbi­zottság titkára, Szabó András, a járási tanács vb-elnökhelvet- tese, Molnár Géza, a városi tanács vb-titkára, Lódi György, az Állami Gazdaságok Miskol­ci Igazgatóságának igazgató- helyettese, Füleki Sándor, a MEDOSZ országos központjá­nak munkatársa. Dr. Ernőd István, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának főosztályvezetője ünnepi be­szédében elmondotta, hogy a gazdaság ax elmúlt évben nye­reségtervét közel kétszeresére teljesítette, állami értékesítési tervét pedig kétmillió forinttal túlteljesítette. Büszkék lehet­nek arra is, hogy az egy hold­ra jutó tejértékesítésük majd­nem 300 liter volt éves szin­ten. Bódi József traktoros és He­gedűs Ferenc üzemgazdász az állami gazdaságok kiváló dol­gozója miniszteri kitüntetést kapta meg, miniszteri dicsérő oklevélben részesült 20 dolgo­zó, 22-en a kiváló dolgozó jel­vényt, 29-en pedig a kiváló dolgozó oklevelet érdemelték ki. 30 ezer forint jutalmat osz­tottak ki a legjobb dolgozók között. inneplés ii-es aknánál ték el a megyei Bros zászlaját t élüzem címet védjük ezt a megtisztelő ki­tüntetést — mondotta válaszá­ban a dolgozók lelkes tapsa közepette Keltái József üzem­vezető. Dupla ünnepet jelentett ez a nap a gyöngyösi bányászoknak, mert Németh József a megyei pártbizottság , küldötte most nyújtotta át a megyei pártbi­zottság vörös zászlaját. Az élüzem címmel járó mintegy 40 ezer forintot a bri­gádok között osztották ki, amelyet azok kollektív rendez­vényekre, összejövetelékre és kirándulásra használnak fel. munkáért” aranyfokozata ki­tüntetést nyújtotta át Takács Lászlónak, a Finomszerelvény- gyár igazgatójának, Tapoti La­josnak, a Felnémeti Fűrész­üzem dolgozójának, Tóth Jó­zsefnek (Mátraalji Szénbányá­szati Tröszt), Bartus Ferenc- nének (Állami Gazdaság Fü­zesabony), Lajcsik Imre (járási tanács Gyöngyös). Tízen a „Szakszervezeti munkáért” ezüstfokozat és 11-en bronzfo­kozat kitüntetést kaptak. Az ünnepségen, — megjutal­mazták a legjobbakat: mintegy 20 ezer forint és 17 „Kiváló dolgozó” kitüntetés talált gaz­dára. Az egri vasutasok közös va­csorával, vidám hangulatban fejezték be idei élüzemavató ünnepségüket.., Jó munkáért A megyei pártbizottság vö­rös zászlaját nyerte el a He­ves megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat elmúlt évi jó munkájáért. Az ünnep­séget tegnap este tartották meg Gyöngyösön. Kedves esemény színhelye volt tegnap este az egri Vas­utas Klub: múlt esztendei eredményes munkájuk megün­neplésére jötték össze, élüze­met avattak az egri Vasútál­lomás dolgozód. Bodnár József, a Miskolci Igazgatóság felügyelő osztályá­nak főnöke volt az ünnepség szónoka. Beszédében, a fárad­ságos szolgálatban nap nap után helytálló vasutasok mun­káját méltatta, — s reményét > fejezte ki, hogy a kiérdemelt ’ büszke cím hasonló szép ered- 1 menyek elérésére serkenti a < jövőben is az egri állomás dől- gozóit i Bensőséges, családias ünnep­ség zajlott le tegnap délután két órakor Egerben, a Szak- szeryezeti Székházban. Megje­lent ott Bíró József, a megyei pártbizottság első titkára, Csu­haj Ferenc, a megyei tanács elnöke és megyénk üzemeinek több dolgozója, szakszervezeti funkcionáriusa. Furucz János a Szakszerve­zetek megyei Tanácsának veze­tőtitkára köszöntötte az ünne­peiteket és a „Szakszervezeti mai Tolbuchin utcán át vonul­tunk vissza a székházunk ud­varára. Papp Kálmán volt az elnökünk. A székház udvarán ő mondott beszédet. Nekem na­gyon tetszett ez a május else­je. Fiatal voltam, akkor kerül­tem be egy pusztai uradalom­ból a városba, és nagyon fel­lelkesített a szervezett munká­sok bátorsága, öntudatossága, összefogásuk hatalmas ereje. Még ennél is szebb volt hat évvel később, 1919-ben az első szabad május elseje. Az őszi­rózsás forradalom Ausztriába írt, Neukirchenben. Onnan siet. tem haza Hatvanba. Beálltam nemzetőrnek, majd a Tanács- köztársaság kikiáltása után vö- rösőmek. Nagy volt az örö­münk a proletárhatalom meg­születésekor, nagyon készül­tünk a május elseje megünnep­lésére. A felvonuló menetben nagy feltűnést keltett Zahorák István kőműveslegény, aki tiszta vörös ruhába volt öltöz­ve, a kezében hatalmas vörös­re festett kalapácsot tartott 0 személyesítette meg a szoci­alista munkásságot Időnként nagyot kiáltott: „Le a burzso­áziával!” A kalapácsával pedig hatalmasat sújtott A községháza erkélyéről va­laki ünnepi beszédet mondott. Ha jól emlékszem Elefánt József, a később mártírhalált halt tanitó volt a szónak. (A kák fokozták. Mások a kas­télykert sétaútjain járva gyö­nyörködtek az akkor még szé­pen gondozott parkban. Örö­met okozott ez is, hiszen amíg a báróék voltak az urak a kas­télyban, csak a madaraknak volt ide szabad bejárásuk. Es­te a Sörház udvarán, vagy másképpen a Kaiser-vendéglő kerthelyiségében volt a tánc- mulatság (a mai leánykollégi­um udvarán). Pazarul feldíszí­tették lampionokkal, papirró- zsákkal, de volt rengeteg igazi virág is, különösen tulipán. El­is nevezték a kerthelyiséget Tulipán-kertnek, és hosszú ideig így emlegették. Erre a május elsejére hosz- szú éveken át emlékeztek a hatvani dolgozók. Az ellenfor­radalmi rendszerben csak em­lékezni lehetett, ünnepelni nem. 1944-BEN A SZOVJET ka­tonák elhozták a nehezen várt szabadságot. Ha összejövünk veterántalálkozóra, vagy ha ta­lálkozunk egy-egy ünnepségen felidézgetjük a régi, szép má­jus eseményeit. De gyakran keresnek meg fiatalok is. A forradalmi múlt emlékeit ku­tató úttörők, KISZ-tagok. Szí­vesen beszélgetek velük. Nem mintha olyan sok ráérő időm lenne, de tudom jól, hogy szük­ség van ezekre a beszélgeté­sekre. Hadd tudják meg ők is — ne csak könyvekből, filmek­ből — mennyit kellett nekünk küzdeni, szenvedni a felszaba­dulás előtt. Jobban megbecsü­lik a szabadságot, jobban tud­nak örülni ők is a szabad má­jus elsejének. Németi Gábor Tanácsköztársaság bukása utá­ni napokban gyilkolták meg orvul fehérterroristák.) Méltatta a proletárhatalom intézkedéseit, beszélt az impe­rialisták támadásairól és arról, hogy hamarosan megszületik a kapcsolat a Szovjet-Oroszor- szág vörös hadseregével. Befe­jezésül a gyerekekhez szólt, akiknek már szabad lesz az egész életük. A gyerekek szá­mára cukorkát osztogattak. Nagy szó volt az, mert a hábo­rús években nehezen lehetett hozzájutni. A MOZI ELŐTTI téren sát­rak voltak felállítva, mint vá­sárok alkalmával. Voltak azok­ban árusok, tréfás játékok, de bármilyen furcsa, az egyikben még házasságkötő terem is. Korábban szinte kizárólagos volt az egyházi esküvő. Ekko­riban kezdték ajánlani az egy­házi szertartás nélküli házas­ságkötést. Ennek népszerűsíté­se érdekében tartott ügyeletet a város anyakönyvvezetője az egyik sátorban, aki a jelent­kezőket azon nyomban össze­házasította. És nem kell azt hinni, hogy nem akadt dolga. Sorba álltak nála a fiatal pá­rok, de még az idősebbek kö­zül is néhányan. Közben a sé­tatéren. vagy ahogy akkoriban mondtuk: a promenádon vidá­man sétálgattak az emberek. A hangulatot a különböző mó­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents