Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-15 / 87. szám
4 NÉPÚJSÁG 1964. április 15., sí érés Egymillió rabszolga Nagyobb nyilvánosságot érdemelt volna ... voftZnöve°ndRéLZ-tenSépA Művésznövendékek hangversenyeztek zősök és művésznövendékek — első estjére hétfőn került sor a zeneiskola Bartók-termében. Kedves és hasznos szokás alakul ki évek óta a nagy múltú zenei intézménynél: visszajárnak a művészpályára lépők, hogy művészi az egri Bartók-teremben ról, tudásbeli és emberi gazdagodásukról számot adjanak, volt tanáraik, a zeneiskola jelenlegi növendékei és ismerőseik előtt. Erről a kedves kötelezettségről beszélt megnyitójában Vajda Lászlcmé, az intézet igazgatója is. A hangverseny kerete az alig kétszáz főnyi közönséget befogadó Bartök-terem. Műsora egy sor klasszikus mű. Nyeresége a közönség számára: a művekből visszapillantó, érlelődő művész egyéniségek hol határozott, hol passzívabb vonásait ismerhetjük fel, amint viaskodnak, győzedelmeskednek a klasszikus remekekkel és önmaguk megváltásával. A hangverseny dicséretére el kell mondanunk, hogy már kialakult nemes művészi értékeket hordozó muzsikussal találkozhatunk ezen az estén. Lámpaláz és technikai hibák előfordultak: nem mindig volt egy- egy művészjelölt játéka kiegyensúlyozott, de a hibák és egyenetlenségek ellenére a fiatalság lendülete, finom bája és célratörése jellemezte az érlelődőben lévő zongoristákat, énekeseket, hegedűst és fuvolást. HALMAI KATALIN Mozart C-moll fantáziáját és Liszt I. elfelejtett keringőjét adta elő zongorán. A mozarti mű interpretálásában itt-ott bizonytalankodott, mintha a mozarti képzelet játékost de végzetesen alázattal viseltető középisko- komoly varázslatait eddig még lás diákot, aki most tanárképnem tudta volna meghódítani, zősként, nagy lépésekkel ha- A Liszt-keringő líráját ottho- lad előre: átéli az alkotást, a gyarapodásuk- nosabban, plasztikusabban szó- hangokban felolvad egyénisége lK laltatta meg. Moskovszky Vince Beriot Hegedűversenyének I. tételét és Veraccini largoját játszotta hegedűn. A Hegedűverseny kiegyensúlyozott előadásával győzött meg bennünket képességeiről. T. Rácz Rózsa Pergolesi Telhetetlen című művét és Puccini Toscájából Tosca imáját énekelte. Egyéniségéhez közelebb áll Pergolesi, a Tosca imájánál a meg-megcsülanó líra mellett az átélés melegségét hiányoljuk. Mintha az énekesnő a vallomás belső lázát nem vállalná eléggé tudatosan. Spányi Judit műsorát négy Chopin-szám jelentette: Fantai- sie Impromptu, B-dúr mazurka, Asz-dúr keringő és a Cisz- moll keringő. A technikailag kitűnően felkészült Spányi Judit nagy dinamizmussal és biztonsággal keltette életre a Chopin-számokat. Nyilvánvalóan Chopin-tanulmányokat folytat, művészi karakterét izgat ja-f orrnál ja Chopin, de még nem fedezte fel magának egészen a nagy lengyel muzsikusban azt a fájdalmasan éneklő lírikust, aki a hangulatok váltásából, elhalásából, zsongásából annyi remekművet komponált. Mag Stefánia az est egyik legrokonszenvesebb művészegyénisége. Műsorán egy Cho- pin-mű (b-moll Polonaise), Kodály Székely nótája és Szé- :ely keservese szerepelt. Évek óta figyelemmel kísérjük e szerény és a mű iránt teljes és csak azt akarja, hogy a mű szólaljon meg általa. MOZART D-DÜR fuvolaversenyének I. és II. tételét Tary László játszotta. A fiatal fuvolás élményt nyújtott a közönségnek a nehéz, itt-ott virtuozitást kívánó zenemű megszólaltatásával. Kovács Eszter Kodály Tavasz című alkotását és Verdi Don Carlos-ából Eboli hercegnő áriáját énekelte. Kovács Eszter gazdag színárnyalatú orgánummal rendelkezik és kitűnő drámai előadó készséggel. Ha műsorát vesszük figyelembe, feltétlenül azt kell mondanunk, hogy egyéniségének inkább a színpad, a forró drámai atmoszféra felel meg. Az est legkiforrottabb, csaknem kész művészegyénisége, Holló Mária — amellett, hogy kitűnően kísérte Tary Lászlót és Kovács Esztert — három Brahms-darabot adott elő: a h-moll intermezzót, az Esz-dúr rapszódiát és ráadásul az e- moll intermezzót. Patetikus és szenzibilis ez a fiatal művésznő, telítve a zene el nem tagadható izgalmával. AZ EST KRÓNIKÁSA meleg szavakkal számol be az élményről. mert a jövő művészeit — tehetségükkel, vívódó egyéniségükkel látta-hallotta a Bartók-teremben. Amennyire örül az élménynek, annyira sajnálja, hogy a nagy nyilvánosság nem figyelt fel, vagy nem figyelhetett fél erre az értékes műsorra. (farka«) vonalokon a piacra (második képünk. Az „embeíkupecek” a legszebb és legfiatalabb férfi- és női rabszolgákat szigorúan őrzik (harmadik képünk), mindaddig, amíg búsás haszonnal túl nem adnak rajtuk. A felhajtás kegyetlenségét döbbenetes erővel ábrázolja a kí- gyóbőrkorbácsos pribék (negyedik képünk), aki az „emberkupecek” szakértő szeme elé kergeti az árut. A tények elvitathatatlanok és borzalmasak. De a keleti rabszolgakereskedők azzal1 védekeznek, hogy az általuk árúsi- tott rabszolgák egy része — önként vállalta a rabszolgaságot. Elég azonban egy pillan tás a dokumentumokra. Az erős, vad, felfegy verzett rabszolgába jcsárofk szerepe •minden magyarázkodást halomra dönt. Az emberiségnek már csupán 1.5 százaléka él gyarmati sorban. A neokolonialisták azonban még oda is visszaszü- remkednek, ahol már elnyerték a jogi önállóságot. A világ élő lellkiismerete azonban nem fogadhat el semmi kifogást, semmiféle mesterkedést: minden gyarmatnak mindöi-ökre el kell tűnnie, hogy az egész világon, a Föld legrejtettebb zugaiban is megszűnjék a rabszolgaság. —ti — Határidő előtt... Halálos történet sok papírral — Hát te, édes- fiam? — nézett bele határidős naplójába Szent Péter, amint szerényen bár, de meggyötörtén megjelentem a mennyek kapujában, belépöcédulát kérve és várva. — Megjöttem. Bememnek — suttogtam esdeklöen. — Nem értem — ingatta ősz szakál- lát Péter, hiszen te csak 32 év és négy hónap műim vagy beütemezve. Miért siettél ennyire? — csodálkozott rám értetlenül. És én elmondtam: — Ügy történi, Péter atyám, hogy be kellett mennem a hivatalba, hogy pecsétet kapjak egy papírra, amely tulajdonképpen olyan nagyon fontos nem is lett volna, de hát nálunk a Földön, a nem nagyon fontos papírokra rs szüksiég van. Amikor az íróasztal mögött ülő férfi megtudta, hogy ki vagyok, felugrott, he zárta kulccsal az ajtót és egy vaskos köteg papírt dugott az orrom alá ... — Uram, örü- iök, hogy össze- • nzott a sorsunk. ”-uredje meg, hopv •’olvassam név versemet, szi- elbírálás vé- ■">«... Amikor a takarítónő kidobott bennünket, megkért, hogy másnap menjek vissza és azonnal lepecsételi a papírt. Nem mentem! Aztán úgy történt, hogy legkényelmesebb cipőm sarka javításra szorult. A cipészek mestere, amikor megtudta, hogy ki vagyok, azonnal bezárta a cippen- tyűbolt ajtaját, kitette a „Zárva” táblát és előhúzott egy vaskos köteg papírt: — Uram, örülök, hogy jósorsa hozzám vezette. Nagy íróval találkozik most, engedje meg, hogy ennek bizonyítására felolvassam „Kleopátra a termelőszövetkezetben” című trilógiámat ... És felolvasta. Búcsúzáskor, éppen hajna- lodott, megígérte, hogy holnap, ha visszahozom a cipőt, azonnal megcsinálja, csak még cgy-két kisebb elbeszélést mutat meg a számomra. Nem vittem Tússzá a cipőm. Inkább bokasüllyedést kaptam. A boka- süllyedés testtartási differenciákat, az utóbbi pedig máj- és vesezavarokat okozott. Elmentem hát az orvoshoz, aki lelkiismeretesen megvizsgált, mielőtt az injekciót beadta, a receptet felírta volna, és megkér dezte a nevemet valamint foglalko zásomat. Rendki vül megörült, mi kor megtudta, hog én vagyok a híre dráma-, regény- é esszéíró és közölt velem, hogy ő is í drámákat, esszé két, regényeltet ső verseket is. Le i tette az injekció tűt és megkért hogy jöjjek visszi rendelés után, ak kor lesz ideje hogy kényelmesei beadja nekem a. injekciót és egy két drámáját. Név mentem vissza. Idi jöttem. Szent Péter meg csóválta a fejét megnézte noteszát aztán hümmögn kezdett: — Szerencsétlei ember. Nelcec voltaképpen a pokolban a helyed e feljegyzések szerint. De úgy vélem, vezekeltél eleget... Itt a cédula... Azazhogi várj csak egy percre. Ha már olyar íróféle voltál, ezt hallgasd meg, — húzott elő egy köteg fügefalevelet ét büszkén olvasni kezdte mennyei darabjának címét: „Gábor és az arkangyalok”. Musical comedy három teremtésben, harsonaszólóval .., Azonmód elindultam a pokolba! (egri) A nyugati magazinokban megdöbbentő cikkek jelennek meg a mai rabszolgákról. Pontosan nem derítették fel a modem rabszolgaság valamennyi „lelőhelyét”. Szaúd- Arábia óriási területe ez egyik lelőhely, és több dél-arab terület — például Aden — a másik. Aden? Mi ez? Brit gyarmat és védnökség — tarttja nyilván az Almanach. Ebben az országban a Nagy. Britannia királynője által kinevezett angol kormányzó az úr. Az egyik riporter szerint, Mukalla városában szabályos rabszolgakereskedelem folyik. Úgy árusítják az embert, mint másutt a birkákat, vagy a halat. A láncravert fekete embert (első képünk) elhurcolják szülőföldjéről, és az olajon meggazdagodott kényuraknak, vág” cinkosaiknak szabályosan eladják. A portékát tuarog era- berhajcsúrök terelik titkos út-
