Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-11 / 84. szám

1964. április 11., szombat

NÉPÚJSÁG

fi tarnabodi elnök

Megint keresik az elnököt a szomszéd irodában. Elnézést kér, azonnal végez.

KÉT GYEREK ÄLL a nyitott ablak előtt. Fél szemmel az eget sandítják, majd a nagyobbik biciklire kap, vázra ülteti a kicsit és eszeveszetten hajtanak a Tárná felé.

Az elnök jár az eszemben. Első gazda hírében állt mindig és 12 holdján hibrid kukoricát termelt már akkor a tamabodi határban, amikor a környék jó szerével még azt sem tudta: mi az. Mipden hold földjére egy számosállat jutott és azt mondják, 70 mázsa csöves kukoricát is betakarított egy holdról. Akkoriban már két tsz volt a faluban, mindkettő mérleghiánynyal küszködött. Hívták őt is, de a közösről akkor hallani sem akart. Sötétedés után járt haza a határból, hogy elkerülje az agitálókat. Egyik este éppen vacsorázott, amikor beszaladt a felesége:

—Emberek gyülekeznek az udvaron! ^ehetnek húszan- harmincan.

— Mit akarnak?

— A tsz ügyében.

— Nem megyek! Mondd meg nékik, nincs mondanivalóm.

Aztán mégis kiment. Az egyéniek jöttek: alakítsanak egy harmadik szövetkezetét. Legyen az elnökük. A vezetőség névsorát a kezükben lobogtatták. Két feltétel volt; egyik az új szövetkezet, a másik cdyan vezetőség, amelyiket ők akarnak. Még azon az estén megalakult Tamabodon a harmadik tsz is.

AZ ELSŐ ÉVBEN már 45

forintot osztottak, de a másik két gazdaság mérleghiányos maradt. 1961-ben egyesültek. Akkor már csak a néven volt a vita. Az egyesülés után az első esztendő 47, a második 57 és most, a harmadik, 70 forinOrszágos és nemzetközi szántóversenyre készülnek a traktorosok

tos munkaegységet hozott.

Csattan az üvegajtó. Az elnök visszajön, tovább beszélgetünk.

— Dologidőben nehezen találnak meg az irodában. Kocsin, gyalog, autóval járom a határt, mikor milyen alkalmatosság akad.

— Milyen autójuk van?

— Warszawa. Két éve vettük, egyhavi tojástermésböl. Ügy szoktam mondani: „kitoj- ták a tyúkok”.

Az emberekről, a tagságról beszélgetünk. Kiderül, hogy a múlt évben 21 és fél ezer forint volt egy dolgozó tag átlagos jövedelme. Az elnök fizetése a munkaegység szerint havi 4500 forint.

Nem sokallják a tagok?

— Nálunk, ha dolgozik, mindenki jól keres. Hét személy- kocsi, 40 televízió, 30 fürdőszobás lakás van az ezeregy- nehány lakosú faluban. A személyi takarékbetét-állomány is túllépte a másfél milliót.

Vetőgép csörög végig az utcán. Lovas fogatok hosszú sora kanyarog befelé.

A családról kerül szó. A két lányról. A nagyobbik gyógy pedagógiai tanárképzőt végez, a kisebbik az idén érettségizik.

Köszönés előtt még megkérdezem:

— Mi a legfontosabb, amely nélkül nem boldogulhat egy szövetkezet?

Félék, nehezet kérdeztem, de az elnök azonnal válaszol:

— A bizalom. Enélkül semmire se mennénk. Kölcsönös bizalom nélkül nincs szövet kezetá élet, nincs jómód, gazdaság sem.

TULAJDONKÉPPEN enynyit akartam írni a tarnabodi elnökről, de néhány szó még ide kívánkozik. Később tudtam meg — ő hallgatott róla —, hogy Klassa József tarnabodi tsz-elnököt, az Országos Termelőszövetkezeti Tanács tagját, április 4-én Munka Érdemrenddel tüntették ki ...

Szalay István

A lakosság összefogásával Gyöngyös város

fejlesztéséért

Gyöngyös lakossága, a vállalatok, üzemek és intézmények dolgozói már évek óta társadalmi munkával segítik elő és gyorsítsák a város fejlesztését. Ez a társadalmi ösz- szefogás is elősegítette, hogy a város az utóbbi 5—6 év alatt nagyobb fejlődésen ment keresztül, mint a megelőző 50 év alatt.

Nagyrészt társadalmi munkával megépült a 4000 személyes szabadtéri színpad, a szabadtéri mozi, a sástói camping a hegyi tóval, több ezer méter járda, parkok a város különböző részében, a sporttelep felújítása, még tart a meleg vizű strand bővítése és kiépí tése, és így tovább. Az elmúlt évben több mint hatszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el a város lakói.

Erre az évre is megtörtént már a felajánlás. A közös ösz- szefogás segítségével megépül egy stadion, két sportpálya, négy játszótér, a sportcsarnok, egy kilátótorony a Mátrában, tovább fólyik a strand építése, hét helyén parkot létesítenek. Ezeken a feladatokon kívül 24 vállalat, intézmény és hivatal dolgozói 1200 társadalmi munkanapot ajánlottak fel egyéb városfejlesztési munkák elvégzésére. Az 1964-re előjegyzett társadalmi munka értéke meghaladja a 800 000 forintot.

A városfejlesztési feladatok elvégzésére irányuló társadalmi összefogás szép példáját adja Gyöngyös lakossága most már évek óta.

(Sípos J.)

A költészet napja

Átadták

a Kasinrxy-díjat

A Művelődésügyi Minisztériumban pénteken délelőtt ünnepélyesen átadták a Ka- zinczy-dljat Körmedy Lászlónak a Magyar Rádió bemondójának. A Kazinczy-díjjal, amelyet Péchy Blanka szín- művésznő alapított, olyan színészeket, rádió- és televíziós riportereket, bemondókat, diákokat jutalmaznak, akik érdemeket szerezték a szép magyar beszéd ápolása terén.

A költő - ajkán csörömpöl a szó, de ő (az adott világ varázsainak mérnöke) tudatos jövőbe lát, s megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a harmóniát.

(József ' Attila)

Az emberről szólva a fa>- ber, ludens, sapiens és viator (a szerszámkészítő, . a bölcs, a játékos és vándor) mellé tegyünk most új' jelzőt: ünnepteremtő. Az esztendő 365 napjából először szentelünk egyetlen napot — április 11-ét a költészet, a magyar líra halhatatlanjai s ma élő poétáink ünneplésére Méltó nap s méltó ünnep — a költészet napja. Tisztelgés József Attila, a világ leqna- nyobb proletárköltőjének

életműve előtt, akinek neve, munkássága nem „védjegy" többé, hanem a proletár utókor, a ma élő milliók becsült, őrzött kincse; nem hiába választottunk úgy, hogy József Attila születésnapja legyen a költészet ünnepének napja is.

A költészet egyetlen na.pja csöppet sem sok az esztendő 365 vagy az idei 366 napjához képest, különösen ha meggondoljuk, hogy egész életünk költészettel kicsilla- gozott út kellene legyen. De vajon nem az? Bármerre jár az ember szerte az országban, mindenütt felleli végtől végig a költészetet, a jövő költészetét, de meg a múltét is. Pompás modern városnegyedek, új ipartelepek, változó vidékek, tájak hangulatában, az építőművészet új vonalaiban, emberi sorsokban, tekintetekben, a szerelemben, örömben és a bánatban . is. Szépség, gazdagság, korúnk, társadalmunk kiteljesedése — mindez a> poézis benne foglaltatik költőink verseiben.

A költészet napja, az ünneplés — ma élő poétáink mellett — klasszikus halhatatlanjaink, hét évszázados líránk tiszteletadása. Ezen a napon verset mond és verset hallgat az ország. A Magvető Könyvkiadó Szép versek címmel ezen a> napon nyújtja át ünnepi kötetbe gyűjtve neves költőink utóbbi években napvilágot látott verstermésének legjavát,

hogy régiekre emlékezvén ismerjük jobban a fölfedezett len szépségek mai dalnokait.

Költészet napja. Lehet hogy szokattam, s furcsát az ilyen ünnep. Sokáig kesett. Közben irodalmi színpadok, versbarát-körök, klubok alakultak, értői s tisztelői lettünk a versnek. Bizonyítéknak elég, ha azt mondjuk, nyomtatásban megjelenő versesköteteink rendre elfogynak, gazdájukra találnak. Kellett hát ez az ünnep. De valahogyan fukarul adjuk az ünnepet költőinknek, csak egyetlen napot, nem úgy, mint román barátaink, akiknek hamarább eszükbe jutott az ünneplés szüksége s akik bőkezűbbek, az esztendő ötvenkét hetéből egy hetet áldoznak a líra ünnepének.

Kívánjuk, hogy ez az ünnep váljék hagyománnyá, legyen versenye évről évre a dalnak, legyen ünnepe azoknak, akik a szépség örömét ajándékozzák nekünk.

(P. d.)

A megyei tanácsülésről jelent jük t

Még gazdaságosabban, még ésszerűbben gazdálkodjunk

A megyei tanács tegnap délelőtt 9 órakor kezdődött ülésén megtárgyalta Heves megye tanácsainak 1963. évi költség- vetési és községfejlesztési zárszámadását és az 1964. évi költségvetést. (

Az eredeti költségvetési előirányzat 530 millió forint volt, a Pénzügyminisztérium 35,3 milliós pótelőirányzatot engedélyezett A megyei költségvetés kiadásainak teljesítéséhez kormányzatunk a rendelkezésre álló bevételeken felül 391

millió forint állami támogatást adott. Lehetetlen most községenként és tételesen felsorolni, hogy az elmúlt egy év alatt mivel gazdagodott és szépült megyénk, de egy-két kiragadott adat jelzi a megtett utat. Szociális és egészségügyi jel- adatok ellátására 125 millió forintot, kulturális célokra 161,5 millió forintot fordítottak, 1347 kilométer út, 764 ezer négyzetméter járda és 457 híd fenntartásáról gondoskodtak tanácsaink.

A fejlődés kétségtelen, de a tanulók létszámához képest általános és középiskoláinkban kevés az osztályterem, sok községben korszerűtlen és elhanyagolt az épület, hiányosak a szemléltető eszközök. Patai Zsigmond megyei tanácstag sürgette a mezőtárkányi tanácsház renoválását 'és két község részére gyógyszertárt kért. Dr. Nádas Ferenc szóvá tette, hogy megyénk óvodáiban és általános iskoláiban még mindig nem kielégítő az egészségügyi ellátottság, nem gondoskodtak kézmosási és tisztálkodási lehetőségekről; Mol- i nár Nándor rámutatott, hogy a készletek egészséges növeke- ! dése általában elősegíti a raa- Igasabb szintű gazdálkodást, de ja tervszerűtlen és túlzott készletezés károkat okoz. Németh I Tibor a belső üzemszervezés )és a tartalékok feltárásának ■ örvendetes eredményei után ! elmondotta, hogy kellő beruházási hitel hiányában a ta- ! nácsi vállalatok sem. a munka- í védelmi, sem a szociális köve- ) telményeknék nem tudnak ) kellően eleget tenni, több ; üzemben még manufaktúrás ! jelleggel termelnek. Berec )István rámutatott, hogy me. ' gyénkben az egy lakosra eső ’beruházási összeg az országos ! átlag alatt van. j Az idei és a következő évi •feladatok növekszenek , ehhez ! megfelelő összegeket biztosít )a költségvetés. Célkitűzé- jseinket csak akkor valósíthatjuk meg, ha a költségvetési

• szervek gazdálkodásában a jö- I vőben a fő feladatok megvalósítása mellett következetesen ! takarékos gazdálkodást való- ! sítanak meg. Nem a keretek ’ kihasználása alapján kell egy• egy intézmény munkáját meg- : ítélni, hanem az alapvető fel- , adat ellátása mellett az ésszerű

takarékosságot kell érvényesíteni. Az új gazdálkodási évben i — még nyomatékosabban mint eddig — népgazdasági szemléletet alakítsanak ki a tanácsok — hangzott dr. Pápai Gyula pénzügyi osztályvezető előterjesztése.

A megyei tanácsülés a zárszámadást és az 1964. évi költségvetést egyhangúlag elfogadta.

Ha élne, most lenne 59

éves

József Attila, a költő

A csendes városrész térképére egyenes vonalat rajzol a Latinka Sándor utca Nagykanizsán. Apró, kertes családi házai a fény felé nyitják szemüket, s a langyos délutánban könnyű sétára indult néhány deres hajú, öregedő ember.

Sok nyugdíjas él a lármás általános iskola szomszédságában. Közöttük a hetvenöt esztendős Csordás József és a hetvenéves Bola Jenő. A korábbi időkben az államvasutat szolgálták mindketten, s idestova huszonhét évvel ezelőtt, 1937 decemberében azzal a tehervonati szerelvénnyel utaztak, amelynek kerekei alatt a próletársors mindmáig legnagyszerűbb poétája, József Attila lelte halálát.

Erről a tragikus decemberi estéről kérdezzük a hajdani mozdonyvezetőt és a zárféke- zőt. Szavaikból az emlékezés rácsán átszivárog a megfakult, de ma is megdöbbentő történet.

„A sínre dobta magát. .

Előbb Bolla Jenő bontja ki a gyászszegélyű história szálait.

— Székesfehérvárról indultunk — mondja —, az 1284-es számú kezelő tehervonattal, Nagykanizsára. Zárfékező voltam a szerelvényen, s ezért az utolsó kocsiban kellett tartózkodnom. Balatons? á r ',zóra sötétedéskor értünk. Néhány percet időzA döbbenet percei

Két vasutas szemtanú József Attila haláláról

EGY MOSZKVICS áll a tsziroda előtt. A járási titkár jött, hogy meglátogassa az elnököt. Nem hivatalos kiszállás, inkább afféle baráti vizit.

— Hogy vagytok, mi újság? — a szokásos érdeklődés, aztán már megy is tovább a vendég.

Alighogy a Moszkvics kigördült, három pedagógus érkezik. Konferenciájuk lesz Hevesen, rossz a buszközlekedés, kérdezik, nem megy-e a tsz kocsija arrafelé?

Szétnézek az elnöki irodában. Modem kagylószekek, kényelmes fotelek, a falon nylon védős versenyzászlók, oklevelek, egy-két művészi festmény. Az üvegajtón túl számológépek zörögnek. Nagy Ibolya, az ország legfiatalabb főkönyvelője és Szász Jolán mérlegképes könyvelő, a napi munkát végzik. Ennek a szövetkezetnék különben minden vezetőjét a falu „termelte”. A főkönyvelőt, az adminisztrátort, az agranómust, az elnököt is.

— „Helyi káderek” — mondták a járásnál. — Parasztból lett tisztviselők, akik éppen olyan jól bánnak a tollal, számológéppel, mint a kapával, palántával!.

Búcsúznak a pedagógusok. Az elnök és a tanítók pertuz- zák egymást. Az elnök megígéri, ha csak tud, segít.

Ketten maradunk. A délutáni nap vastag fénycsóvát szór be az ablakon, messziről traktorok dübörgését hozza a szél.

Az íráshoz az apropót a 70 forintos munkaegység, meg a másfél millió tartalék adja, amely a bankban van.

— A gazdálkodás kicsit lutri — matat az elnök iratai között.

— Jöhet egy fagy, árvíz, aztán úsznak a milliók... Nem árt, ha néhány százezer forintra biztosan számítani lehet.

országos szantoversenyt ez év június 11—12-én Moson- magyaróvárott rendezik meg. Az itt legjobb eredményt elérő két versenyző képviseli majd Magyarországot a szeptember folyamán Ausztriában megrendezésre kerülő 12. szán tó-világversen yen.

Az országos szántóverseny bizottság felhívással fordult a megyei írányítószer- vekhez, hogy június 5-ig mindenütt fejezzék be a válogató versenyeket, s a megyei versenyek legjobbjait június 10-ig nevezzék be az országos döntőbe.

Az immár hagyományos szántó versenyek országszerte nagy mértékben hozzájárulnak a talaj munkák minőségi javításához, s így a terméshozamok növeléséhez. A versenymozgalmat kezdeményező szervek — a KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ elnöksége, a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Földművelésügyi Minisztérium — képviselőiből álló országos szántóverseny bizottság határozata szerint a járási és megyei szántóversenyék évenként, az országos szántóverseny pedig kétévenként kerül sorra A harmadik

5

tak bennünket azzal, hogy jön- ; nek a csendőrök, jegyzőköny- - vezni a történteket. Vártunk; egy ideig, de nem keresett ( bennünket senki. Nyilvánvaló: volt, hogy öngyilkosság tör-; tént, ezért csak a szárszói szem- < tanúkkal rögzítették a helyszí- j nen a törtóntéket”.

I

„Mint gondolatjel.. .** i

Kosztolányi temetése után! írta le József Attila: „Mint! gondolatjel, vízszintes a tes- j ted ...” Azon a decemberi es-; tén a proletárisöltőt is így látta; a két nagykanizsai vasutas, s( csak a későbbiekben tudták; meg, hogy a fenyegető belső) szorongások, a nyugtalanító,! forró látomások kergették ■ szikár alakját a tehervagonok- kerekeinek halálos ölelésébe.; Az öntudat összeomlásának \ erről a drámai pillanatáról így; írt Bálint György, a harcos) publicista: !

„Aki mindig a világosságért! élt és küzdött, nem bírta ki a; sötétséget a lélek’tudat alatti) kazamatáiban, ö oda is vi!á-( gosságot akart vinni, de a ho-S mály erősebb volt. Kimenekült; tehát, talán még az utolsó pil-j tanaiban, a vonat kerekei alá { Öngyilkossága áldozat volt a; világosság, az értelem oltárán.) Nem szolgálhatta tovább, s( ezért meghalt érte.” «

Bolla Jenő és Csordás József,; a mozdonyvezető és a zárfékező, 1 szomorú tanúi,voltak ennek az^ áldozatnak, mely 1937. decem-^ bér 3-án ellobbantotta költő-, óriásunk, József Attila életét. ^ Bánhidi Tibor c;

megálljt jelent, s nyomban fékeztem is. Leugrottam a mozdonyról, s a kalauz-kocsiból kilépő vonatvezetővel, Pálmai Károllyal a szerelvény mellett hátrafelé indultunk. „Valaki a kerekek alá került” — mondta ő, s nyolc-tíz kocsi után valóban rá is találtunk egy férfi testére, ahogy fedetlen fővel, keresztbe feküdt a sínen. Jöttek a fékezek, lámpájukkal fényt vetettek rá, s úgy láttam, arcából kifutott már az élet. Nyakától kezdve, átlósan, átvágták felsőtestét a kerekek, két-három vagon is átmehetett rajta. Vért azonban sem a fején, sem a testén nem láttam. A halálos roncsolást csak a testében keréknyomnyi szélességben bepréselt kabát jelezte.., döbbenetes volt ez a perc.

Szétakasztottuk a vonatot, hogy a halottat óvatosan kiemelhessük a kerék mellől. Én a hóna alá nyúltam, az egyik fékező a lábainál emelte fel, s a sínpár melletti padkára fektettük. Tömött bajuszáról ekkor ismertem rá arra a férfira, aki érkezésünkkor a sorompón könyökölt.

— Kit gázoltunk el? — kérdeztem az odaseregletteiktől.

A falu legszegényebb emberét... József Attilának hívják — érkezett a válasz.

Jó húsz perc múltán indultunk tovább. Mikor Balaton- szemesre értünk, visszatartottétüett arcán. A kerekek a testén futottak át, mély nyomot hagyva a kabáton.

Néhány héttel később Barcsra vittünk egy tehervomatot. A vonatvezető ismét Pálmai Károly volt, akivel az emlékezetes szárszói öngyilkosság idején is együtt utaztunk. Vízváron időztünk, röviden, amikor elém mutatott egy könyvet, amelynek első lapján fénykép volt. A lobogó hajú, bajuszos férfiban egy szemvillanás alatt felismertem a szárszói halottat. Megnéztem a borítólapot: József Attila verseit tartottam a kezemben ...

„A legszegényebb ember..

Csordás József mozdonyvezető így emlékezik:

A szárszói vasúti megállóhely épülete mellett sorompó zárta le a pályatesten átvezető utat. Lassított már futásán a szerelvényünk, ahogy beértünk az állomásra, s én az épület felé tekintettem. Erősen sötétedett, de az ívlámpa fényében felfigyeltem arra, hogy egy férfi, könyökével a sorompóra támaszkodik.

Az árukezelés néhány percig tartott, utána lassan indítottam. Rövid idő múlva, ahogy a mozdony figyelő nyílásán hátrafelé tekintettem, láttam, hogy a fékező, lámpáját körbe forgatva, leintő Jelzést ad. Ez

tünk a csomagok ki- és berakásával, és máris indultunk tovább,' Szemes felé. Éppen csak mozgásba jött a szerelvény, a kerekek alig gördültek három-négy kocsitávolságot, amikor elölről, a megállóhely épülete melletti sorompó felől, ijedt hangokat hallottam:

— Álljanak meg ... elgázoltak egy embert! — kiáltotta három ott ácsorgó gyerek, s a szerelvény középső kocsijai felé mutatták. A kézilámpával és síppal, azonnal „megállj”- jelzést adtam előre, és máris leugrottam a lépcsőről. Lámpámmal a kerekek alá világítottam, s hamarosan rátaláltam a sínen fekvő férfira. Jöttek vasutas-társaim is, a szerelvény szétkapcsolása után ketten felemelték az élettelen testet, és a sínpár melletti padkára fektették.

Én közben a gyerekeket faggattam :

— Hogyan történt a szerencsétlenség?

— Itt állt a férfi mellettünk — válaszolták —, a sorompónál. Amikor a mozdony meghúzta a kocsisort, ő hirtelen felemelte a sorompó rúdját. a kocsikhoz futott, lehajolt és a sínre dobta magát.

— Tudjátok, hogy kicsoda?

— Igen... a költő.

Néhányan, akik közben odasiettek, orvosért indultak, én még egyszer a halottra világítottam. Roncsolást- nem láttam a fején, csak bajusza sö-