Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-09 / 82. szám

/ 1964. április 9., csütörtök NÉPÚJSÁG Interjú a közgyűlés után MIUTÁN a beszámoló el­hangzott, a hozzászólásokra adott válasz utolsó mondatai is a múlté lettek, most a legna­gyobb sikere a pénztárosnak van: a Gyöngyösi Fodrász- és Fényképész Ktsz százötven tagja vészinél a nyereségrésze­sedést. Nemcsak ezért jó a hangulat, hanem azért is, mert az elmúlt évet jó eredmények­kel zárták. A KISZÖV a „ki­váló” címre érdemesnek nyil­vánította a ktsz-t. Ebben a csakugyan „ünnepi” hangulatban kértünk három kérdésünkre választ. Először Mészáros Elemértől, az x elnök­től tudakoltuk meg, hogy az el­múlt évben a feladatok végre­hajtása közül melyik okozta a legtöbb gondot. A ktsz elnöke azzal kezdte a válaszát, hogy számára az el­nöki teendők jó ellátása adta a legtöbb fejtörést, mivel egy év­vel ezelőtt választották meg erre a tisztségre. Utána mind­járt a hatékony ellenőrzés megszervezését említette. A ktsz tagjai eleinte bizalmat­lanságot emlegettek az ellen­őrzésekkel kapcsolatban, vol­tak, akik megsértődtek, de vé­gül mindenki belátta, hogy az ellenőrzés a közös ügyet szol­gálja, minden ktsz-tagnak sze­mély szerint is hasznára van. EZUTÁN a főkönyvelőt, Bakó Attilánét kérdeztük meg. A beszámolóból értesültünk a szép eredményekről: a tiszta vagyonuk túlszárnyalja az egy­milliót, a tervüket száztíz szá­zalékra teljesítették, a nyere­ségrészesedés összege majdnem százezer forint, — mégis, mit lehetne és kellene a jövőben jobban cslnálniok? — Mindenekelőtt az üzletek korszerűsítése a lényeg. Ven­dégeinket olyan körülmények között szeretnénk kiszolgálni, ami megfelel az igényeiknek. Ezért még ebben az évben sze- ---------------------------------------------— (B ewai KRÓNIKA Mindennapi ügyünk, a béke Április 9 — május 9: leszerelési hónap Két világégés dátuma, a nemzetközi békemozgalom megalakulásának 15. évfordu­lója jelzi a békeszerető embe­riség világméretű akcióját, a Béke-világtanács kezdemé­nyezte, április 9-től máju's 9-ig tartó leszerelési hónapot, ötven éve lobbant át Euró­pán a halál, a pusztítás láng­ja; huszonöt esztendeje épp, hogy a fasiszta avokalipszis- nak végét szakította a Szov­jetunió, szétzúzva az irtózatos hitleri hadigépezetet, ötven éve 33 államban rendeltek el hadiállapotot, 25 éve pedig 72 országban mozgósítottak; 208 milliárd dollárt költöttek közvetlen katonai kiadásokra az első világháború négy éve alatt, a második világkataszt­rófa meg már ennek több mint hatszorosát emésztette fel; két világháború elpusz­tított 340 milliárd dollárnyi értéket és semmivé vált 120 millió ember élete. A nem felejtés jegyében kell élnünk, emlékezni e halál-statisztiká­ra, hogy újabbat már ne ké­szíthessen senki, soha. Létezik a világon egyetlen­egy ember, aki háborút akar? Akinek hozzátartozói, család­ja, gyermekei mnnak, egyé­ni élete, céljai — nem! ön­gyilkosokon kívül akarhat-e más háborút? ‘ Két világháború megrendí­tő tanulságai után is van­nak, akik háborúról szőnek terveket. Különben nem kel­tene pánikot, nem idézné elő részvények zuhanását a nem­zetközi feszültség enyhítésé­re tett legapróbb lépés is a manhattani tőzsdepalotában. Mert mit ér a mázsányi részvény is, ha raktárakban rozsdásodhat a fegyver?! Szerte a világon, az emberek túlnyomó többsébe eszével és szívével a béke mellett van, s a leszerelésért harcolnak, hogy fennmaradjon az élet földünkön. Kiállunk érte, lássák: ne­künk természetünk a béke, de nem természetünk a há­ború! Ezekben a napokban megmozdulnak a béke erői szerte a világon, általános és teljes leszerelést követelve, fegyvertelen holnapokat. A Béke-világtanács ülésszaká­nak felhívására leszerelési hónapot tartunk, két világ­háború emléke mellett, a nemzetközi békémé egálom születését ünnepelve. Nem kampányszerűen, hisz n min­dennapi ügyünk a béke, a le­szerelés, a békés együttélé­sért folyó küzdelem. A leszerelés kérdése nem új. Elég, ha arra emlékezte­tünk, hogy annak idején a Népszövetség közgyllése 38 ülésszakon foglalkozott a kér­déssel, s különböző bizottsá­gai, szervei 120 ülésszakon tárgyaltak erről, maga a köz­gyűlés pedig 111 határozatot hozott a leszerelésről. A hu­zavonának tehát, amely az ENSZ 15. ülésszaka óta tart, (ez az ülésszak fogadott el Hruscsov szovjet kormányfő indítványa után határozati felhívást a teljes és általános leszerelésre) történelmi gyö­kerei vannak. A leszerelési hónap figyel­meztetés a béke ellenségeinek őrültséggel határos tevékeny­kedésére. A leszerelés igénye, vágya és követelése nem meddő dolog. A világszerte óriási méreteket öltő béke­harc újabb százmilliókat ál­lít maga mellé. Értenie keli az új világháborút szító, éle­tekkel kalmárkodó Wdánok­nak, hogy az eddiginél még határozottabban, még népe­sebben állják útját emberi­ségellenes, boldogtalanságra kárhoztató terveiknek. Az emberiség történetét eddig ütközetekkel, háborúk­kal és a hadvezérek tetteivel jelezték, hadtörténeti múzeu­mokba gyűjtötték a halál szerszámait, puskákat, ágyú­kat, kardokat, a pusztítás megannyiféle eszközeit. Az emberiség igazi törté­nete nem hadtörténet! Hadtörténeti múzeumok helvett béketörténeti múzeu­mokat énitünk — ma! Béke-nagyaktívaülés Egerben A közgazdasági technikum épületének dísztermében gyűl­tek össze tegnap délelőtt a Hazafias Népfront megyei bé­keaktivistái, hogy módszerben! tájékoztatást kapjanak, kinek- kinek milyen konkrét tenni­valókat kell elvégeznie saját területén az április 9-től má­jus 9-ig tartó leszerelési hónap akciója során. Az ülés kez­detekor a technikum KISZ- szervezete köszöntötte az akti- vaülés elnökségét — amelyben helyet foglalt Dorkó József, a megyei pártbizottság osztály­vezetője. a megyei párt-vb tagja, Havellan t Ferenc, a MÉSZÖV igazgatósági elnöke, Horváth Nándorné, a megyei Nőtanács titkára, Lovászi Fe­renc újságíró, a Népszabadság külpolitikai rovatának veze­tője, Mudriczki János, a szak- szervezetek megyei tanácsának titkára, dr. Csemik József, a Hazafias Népfront megyei el­nöke és Jenei János, a HNF. megyei elnökségének munka­társa, valamint az ülés rész­vevőit. Az egybegyűlt 150 békeakti­• ----------------------------------------------------------------------------­így lesz az ember sokoldalú — Apu., majdnem elfelejtettem meg­mondani neked. Csak először akarták, min­denki tanuljon, dol­gozzon a ixírrógépen, de most már csupán a lányoknak oktatják a varrást. Mi viszont ácsok-asztalosők •le­szünk. Ezért aztán balta, fűrész, szeker- ce kell nekem. — Mire? — Tudod, nálunk kerek asztal van és ez nem divatos. Most a keskeny, szögletes asztal a divat. Adj nekem fűrészt, csak egy percre... A szomszédhoz fu­tottam. A fiam egy óra alatt átfűrészelte az asztalt, én pedig csiszolgattam utána. A hét végére csak az maradt hátra, hogy négy szögűre csinál­juk az asztalt. Borka már a küszöbről kia­bálta: — Anyuka! Hol­napután ellenőrzést kapunk! Tojásrántot­futkároztam. Még sö­tétedés előtt megva­csoráztunk, nehogy meg kelljen gyújtani a petróleumlámpát. Az iskola munkára ■nevelő arculata való­ban napról napra alakult ki. A követ­kező napokban órás mesternek, fejőgu-j ly ásnak, montírozó-i esztergályosnak ké-i pezték ki, majd tűz- f szerész-kémikust 1 akartak belőle farag- i ni. Mi csak tűrtünk. ► Hanem amikor Bor- £ ka szétszedte és újra­kötötte kedvenc de­dikált könyveimet, kiborultam. Ezt a humoreszket is az ágyamban írom. Borka ügyes mozdu­latokkal váltogatja rajtam a borogatást. Nekem is kicserélőd­tek a főnökeim. Az ideggyógyászat vigyáz lelki épségem­re ... Vlagyimir Tocsilin (Fordította: Ferenc Győző) vista előtt Lovászi Ferenc új­ságíró beszélt a jelentősebb beL és külpolitikai esemé­nyekről, az egyén felelősségé­ről a nemzetközi békeharcban, s külföldi tapasztalatairól szá­molt be. Az előadást hosszan tartó vita követte. Több béke­aktivista hozzászólásában ed­dig végzett teendőiről szólott, mintegy gyakorlati példákkal illusztrálták: mit tesz, mit te­het az egyes ember is a háború ellen, a béke megőrzéséért. A Béke-világtanács üléssza­kának felhívására rendezett le­szerelési hónap kezdődött meg a tegnap lezajlott béke-nagy- aktívaülésseL Gyűléseken, ba­ráti találkozókon hallatnait békeakaratukról ezekben a na­pokban megyénk dolgozói, ki­állítások, békerendezvények követik egymást a megye há­rom városában: Egertyen, Gyöngyösön és Hatvanban, já­rásonként három falusi béke­nagygyűlést szerveznek tilta­kozásul a háború erői ellen, az általános és a teljes leszerelés megvalósítását követelve. A leszerelési hónap jegyében ke­rül sor ma a honvédelmi ki­állítás megnyitására Gyöngyö­sön, amelyet a megye több helységében is bemutatnak. A gyarmati ifjúság napján az Eg­ri Tanárképző Főiskolán, tech­nikumokban és gimnáziumok­ban rendeznek békegyűléseket. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására négy szovjet turistacsoport is ellá­togat Heves megyébe a lesze­relési hónap során, részvéte­lükkel rendeznek baráti gyűlé­seket Üjlőríncfalván,'Sarudon, Demjénen és Kompolton. Két világháború évforduló­jának megrendítő tanúságai mellett a békeákarat, a béke erőinek világméretű demonst­rációja lesz az idei leszerelési hónap. Agyúszó hasogatja a csen­det, közel még a háború s a náciktól megtisztított kicsiny dunántúli falu pártirodájában feszült dráma pereg. Embere­ket megrendítő, jellemek bur­kát feltépő dráma. A szovjet csapatok elvonulnak, s a né­hány nanja alakult kommu­nista sejt tagjainak kell gon­doskodniuk a falu védelméről, mert a fasiszták támadása fe­nyeget. Az emberek némák, csak arcvonásaik mutatják, szörnyű csatát vívnák önma­gukban: vállalják-e a veszélyt, a legelső kommunista felada­tot, vagy megfutamoonak s bezárkóznak házaikba, nem kockáztatva bőrüket, életüket. S akkor Téglás párttitkár elé áll az idegen — aki lágerból menekülve, soványan és kín­zott testtel csak véletlenültért be ide: — „Szűcs István, vö­röskatona jelentkezik!” Ennek az idegennek hősi helytállá­sát, magasztos, természetes bá­torságát sűrítette negyvenöt percnyi időbe Dobozy Imre és Keleti Márton balladai hang­vételű, költői lendületű tv- filmje. Akár a pár oldalas Hem- mingway novellaremekekben, itt sem hangzik él sok beszéd, csak a legszükségesebbeket mondatja el alakjaival Dobozy. Kevés szóval, gondolattal ér­Tébelitet eopsw sorsokat. iélle­AZ IDEGEN EMBER Tv-film meket, adott történelmi han­gulatot. Téglás (Szirtes Ádám) a feladattól elhúzódó s a fel­adatot vállaló embereit egy­aránt megértő, emberei gon­dolatait érző párttitkár; Bálint (Molnár Tibor) hirtelen, fer­geteges indulatú, anarchiára hajló; az uradalmi kocsis (Sztankoy István), akiből nem veszett ki a régi alázat volt gazdája iránt; Juhász (Misoga László), aki arra vár, hogy pa­rancsoljanak neki, mert ön­magától, saját akaratából dönteni képtelen; és az idegen (Páger Antal), akit először gyanakodva méregetnek s megmosolyognak szánalmas alakja, elesettsége miatt, s aki hőssé születik — életét felál- dozvt. megragadó, élő, hiteles akákok. S aimi javára írható „Az idegen ember” tv-film szerep­lő- és alkotógárdájának: míg a képernyőn a játék pergett, nem gondoltunk másra, csak a cselekményre; nem gondol­tunk arra — mint unalmas és hiteltelen történeteknél gyak­ran megesik —, hogy a film­nek egyszer vége szakad s kü­lönben se igaz az egész. Sik Igor operatőr került minden erőszakolt, keresett beállítást; kamerájának „emberi szeme” volt (pataky) petnénk felújitani a Fő téri férfi- és nőifodrász részlegün­ket, a kozmetikai szalonunkat, a Kossuth Lajos utcai fodrász- üzletünket, a fényképészműter­met és a laboratóriumot. De a mátrai részlegek is ehhez a sor­hoz tartoznak, s végül Abasór. — Milyen stádiumban van ez a tervük? — A tervek részben már el­készültek, a szerződést azon­ban még nem kötöttük meg a Hatvani Építőipari Ktsz-szel. A pénzügyi fedezetünk azon­ban biztosítva van. — Mit várnak a felújítástól gazdasági vonatkozásban? — A forgalom emelkedésére nem számítunk, mivel a ven­dégkörünk már kialakult. Egyetlen célunk: a tökélete­sebb szolgáltatás biztosítása. Kispál Antal és Budai István jól ismert, fiatal fodrászok. Ha ők lennének egyszer a szö­vetkezet vendégei, milyen ész­revételeik lennének? — Ezt kérdeztük tőlük. Egymás után sorolják: az üzletek külső képe nem meg­felelő, a fehérneműek állapota sem válthat ki elismerést, az olajozott padló könnyen be- pisikolja a vendégek ruháját, a ruha elhelyezése nincs telje­sen megoldva, a szellőztető hiánya sok bosszúságot okoz, és még ... nincs WC. Gyorsan hozzáteszik: mind­ének már csak olyan hiányos­ságok. amiknek megszünteté­se biztosított. — Más nincs? — De... csak ez sok vitára ad alkalmat: mit csináljunk azzal a vendéggel, aki este közvetlenül a zárás előtt jön haját rendbehozatni? • — És ha a déli műszakváltás előtt érkezik? — Akkor nincs probléma. — Már hallottunk ilyenről is. — Nem mindenki egyforma. Az egyik megcsinálja, a másik nem. A vendégre mindenkinek szüksége van! EGYETLEN dologban mind­ketten megegyeztek: a vendég nem panaszkodhat a szövetke­zet munkájára Reméljük: így van. (g. molnár) „HJA, A S6-OS, a Szarvasék, %z ágén!” kiáltanak fel őszinte elismeréssel Berva-szerte, ha szóba Ikerül a szocialista címért versenyző üzem.., A kíváncsiság, sarkalt, veze­tett a sokat emlegetett kollek­tíva „főhadiszállására”; satu­padok, gépek közé, jókedvű ifjúmunkások társaságába, hogy szemtől szembe kerüljek a tényekkel, s a mások által oly jó ismert, sokat hangozta­tott eredményekről, ők, a leg­illetékesebbek valljanak: — Idestova tíz éve dolgozik már együtt ez a kis kollektíva — kezdi Szarvas József, az első szocialista brigád egykori veze­tője —, s ha ugyani nem is egy brigádban, de 1959-től őrizzük becsülettel a szocialista címet! Eddig ugyanis már ötször nyer­tük el ezit a kitün tetést... És ahogy Jóska idézgeti a múltat, a nemes versengésben, egymást érő sikerekben, ked­ves élményekben, emlékekben bővelkedő éveket, egyre másra kerülnek elő a régi „Sport” brigád tagjai, jónevű birkózók, ökölvívók, meg a /belőlük „ha­sadt” újabb munkacsapatok közelben1 tartózkodó tagjai. — Érdeklődés története van az ötszörös cim elérésének. — veszi át a szórt közülük es”' má­sik „veterán”, Salétly Károly. Az első szocialista brigád tag­jai ugyanis a későbbiekben ön­álló brigádokat alakítottak, s többen közülük ki is érdemel­ték a címet. Tavaly aztán újra egyesültek, egy erős kollektívá­vá, s így, lényegében, a gépja­vító brigád ötszörös birtokosa ma a szép kitüntetésnek. Nem csalás ez! — mondja meggyő­zően, áttüzesedett arccal Kar­csi, — ha több csoportban is értük el az ötszörös sikert, együttes eredménynek köny­veljük el, hiszen a régi, 1959-es „törzsgárdából” mindegyikben volt valaki . .. RAGYOG Salétly arca, s csillog a többi szem is mind körötte, amikor újra meg újra szóba kerül a ritka, a gyárban egyedülálló eredmény. Büszkék is erre valamennyien, s nem kevésbbé a ..főnök” Demeter Pál főművezető és Uzelman Ferenc üzemvezető. — A legképzettebb, legszor­galmasabb, s nem utolsósorban legjobban fizetett szakmunká­sok ezek a „gyerekek”, szocia­lista címért küzdő üzemek tu­lajdonképpeni pillérei, akikre mindenkor számíthatunk, akik nemcsak a gépek, satupadok között, hanem a munkaidő be­fejezte után is nemegyszer megmutatták már, hogyan kell helytállni ... Akár az emléke­zetes gyári kút tisztítására, akár pedig az anyagtároló ud­vari szán építésére gondolok, csak a legnagyobb elismeréssel , szólhatok a fiúkról, — dicséri j dolgozóit a főművezető. — Kétségtelen, hogy az őt ösztönző személyes példamu-i tatásuk, lelkiismeretes munká-2 juk, egészséges szellemű vetél-2 kedésük érdeme, hogy ma már i mintegy másfél százan vesznek J részt dolgozóink közül a bri-« gádmozgalomban, s így üze-5 műnk a szocialista címért ver-5 senyezhet... — teszi hozzá t Uzelman üzemvezető. t Demeter Pál kis irodájából* előkerül a szép kiállítású nap-f ló is, aminek gyöngybetűi, szí-J nes, érdekes "rajzai a bervai? hétköznapok egy szükebb ré-? szét örökítik meg, krónikái hű- 5 1 seggel. « Szarvas Jóskáék mellett,; újabb neveket, újabb brigádo-* . kát, frissebb eseményeket ist rögzítettek az emlékek között:! i s „Műszaki Fejlesztés” illető­■ leg „Május 1” brigád életének • apró mozaikjait, a Petőfi Tsz : részére készített híd és góré , építésének izgalmas, érdekes ( ■ munkáját az egykori munka-, s társ, Nemes Imre árvái számá-l . ra indított gyűjtést, társadalmi összefogást... A különféle > takarékosságból származó vál- i lalati nyereség dokuinentálá- 1 sát... Az elmúlt őszi egész í Azt mondják a szü­► lői értekezleten: f — Kedves szülők! \Ez az oktatási év is, Jmint mindig, sok si- .kertelenséggel terhes. * Azt, ami az iskolában ^nekünk nem sikerül, ► meg kell otthon csi- >nálni. Kérem, segit- isék hozzá gyermeke- [inket, hogy nagyobb ’ szakmai jártasságra f tegyenek szert. Isko- Uánk munkára nevelő J arculatának napról lnapra kell kialakul- 5 nía. Jelenleg főnöke­iket keresünk... ► S válóban, egy hó­nnap múlva az én kis- <fiam, Borka már el- \ jutott odáig, hogy be- i lefűzött a tűbe egy kilométernyi cérnát és művészi gondos­sággal stoppolni kez­dett valamit. „Megta­lálták a főnököt...” <— gondoltam én. í Másnap gondosan ' összeszaggattam a nadrágomat és odcr- adtam Borkának: • — Varrá meg! De ügyesen! napos vidám kirándulás, sport­vetélkedő emlékezetes epizód­jait-----meg a többit. La pozgatás közben aztán ez is, az is szóba kerül, feleleve­nedik, — amik nincsenek ugyan tintába fonva a díszes albumban, de mégis az üzem mindennapi életéhez, történe­téhez tartoznak: AZ ELŐFORDULÓ apróbb fegyelmi vétségek, s közösség példás büntetése, az emberek jóindulatú nevelése, formálása; az új szocialista embertípus, munkahely kialakításának ér­dekes folyamata. Fejezetek a mából; bervai krónika... (GY. GY.) ta krumplival! Hidd el... — Borka, mi lesz az asztallal? — Betesszük a konyhába! Mások lesznek az ácsok- asztalosok. Minket szakácsnak képez­nek ki! A rántottától úgy összeragadt a fo- gunk-szánk, mintha csirizt ettünk volna. A- krumplit csak nagy nehezen tudtuk le­tuszkolni a torkun­kon. Kétségbeesve vártuk az ellenőrzés végeredményét. Felesleges volt az izgalom. Másnap ez­zel állt elő Borka: — Nem leszünk szakácsok! A villany­szerelőkre nagyobb szükség van. Üj fő­nököt kaptunk... Bor kát érdekelte az elektrotechnika. Ki­véste a falat. hogy a huzaloka t rejtve ve­zethesse körbe a la­kásban. Nappali fénynél is lámpával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents