Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-01 / 76. szám
1964. április 1., szerda NEPD3SAO Mepbalt dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter MIT AD A A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány mély fájdalommal tudatja, hogy dr. Doleschall Frigyes egészség- ügyi miniszter, az orvostudományok kandidátusa, aki több év óta gyógyíthatatlan és az utóbbi hetekben súlyosbodó betegségben szenvedett, 1964. március 31-én, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Dr. Doleschall Frigyes, a kiválóan képzett, nagyszerű orvos személyében a szocialista építés, a szocialista egészségügy fáradhatatlan szervezőjét vesztettük el. Kitűnő képességével, széles körű tudásával, nemzetközileg is elismert gyógyító és tudományos tevékenységével, akadályokat nem ismerő, odaadó munkájával és rendkívül gazdag tapasztalataival példamutatóan szolgálta népünk felemelkedését. Felejthetetlen érdemeket szerzett a szocialista egészségügy fejlesztésében. A nép, a szocializmus iránt tanúsított rendíthetetlen hűségéért, nagy értékű alkotó munkásságáért, közvetlen és megértő emberi magatartásáért mindenki tisztelte és nagyra becsülte. A magyar forradalmi mun. kás-paraszt kormány dr. Doleschall Frigyest saját halottjának tekinti, emlékét kegyelettel megőrzi. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány ★ Dr. Doleschall Frigyes temetésének megrendezésére kor- mánybtzottság alakult. A temetés időpontjáról később történik intézkedés. (MTI) ff Könnyes ajándék 19 A katonai Gazz fékelve, jobbra-balra szánkózva megállt. A csípős szél a Mátrából lezúdulva nem nagyon barátságosan fogadta a kocsiból kikászálódó tiszteket, katonát és a civilt — Ebben a házban lakik Bozsik élvtárs, — mutatja az utat nekünk, idegeneknek Gujj József őrnagy elvtárs, akaratlanul is kifejezve, hogy nem ritka vendég ebben az újonnan, ahogy látom OTP kölcsönre épített gyöngyössolymosi házban. Az udvaron munkába görnyedve fogad Rozi néni. — Isten hozta, kerüljenek beljebb, mert itt igen csak mostoha az időjárás. — S a Cú, a Pista? — A motort babrálja hátul az udvarban de hívom azonnal, csak üljenek már le, még elviszik az álmunkat és volt úgy is sok nyugtalan éjszakánk. Az ajtóból mondja az utolsó szavakat és már siet is a háznál levő egyetlen fiáért A konyhának átalakított előszobában van idő ismerkedésre. A stelázsi, üvegébe szorítva katona fiuk képei díszlenek. Fiatal határőr a zászló előtt, vidám nevető arcú másik az ágy felé akasztott „búcsúi” képkeretben. — Ez ő, a Pista! — mutatja Kardos főhadnagy. Tovább nem futja az idő, mert kintről koppanások jelzik az érkezőt és az ajtó nyílásában nevető szemmel jelenik meg egy életerős fiatalember, aki nehezen húzza maga után bénult lábadt — Jó napot őrnagy elvtárs, — jó napot kívánok! S a kötelező bemutató szavak után elindul a beszélgetés patakja, hogy az egykori katona és a most nyugdíjas fiatalember, Boasik István élete formálódjon az ismeretlen előtt Szinte kronológiai sorrendben idézi a dátumot, az eseményt, még arra is emlékszik, hogy már csak negyvenöt nap Molt hátra ott Táborfalván. S akkor történt 1953-ban. — Súlyos agyhártya gyulladást kaptam, sebszállítóval hoztak fel Pestre a Róbert Károly körútra, de innen sztrep. lomicin hiánya miatt sürgősen Törökbálintra vittek, onnan újra vissza. S ekkor az illetékesek határozatot közöltek vele: leszereltetni! Kezelték utána is és a Császárba járt fürödni, hogy a bénult lábak újra mozogjanak. — A fürdő utón már tudtam tipegni, járni bot nélkül ig. Olyan boldog voltam, mini az a gverek, aki először kezd járni. Élt bennem a remény, hogy csak átmeneti a bénulás, egész ember leszek még. Idehaza szinte ünnep volt a családban, amikor hazajött. A hat testvér ekkor értette meg igazán, mit jelent az összetartozás. Már kerékpárra is kapott és végig kerekezte a réglátott solymosi utcákat. De a lappangó kór, a kiismerhetetlen veszedelem, újra leütötte lábról, az életvidám fiút. — Ötvenhat elején mar kezditek elnehezülni a lábaim, először egy, majd csak két bottal tudtam vonszolni magámat. Két botra maradtam, aztán ágyba kerültem. S így ágyhoz kötve nagyon, de na- V-m rossz volt. A Jjarátaitn elmaradtak, a katona cimboráim felém se néztek, prancsno kaim talán örültek, hogy ilyen távolra szakadtam tőlük. — A 667 forintos nyugdíj nem tudta pótolni az életet, a levegőt, a barátokat. Szégyenlem, de a halálra Is gondoltam! Restelkedőn nézi a katona ruhás látogatókat és kicsit zavartan int a sarokban topogó édesanyja felé. — Az egészségemre egy pohárral, ha meg nem sértem magukat! S a tipegő járású, szintén ko. moly bajjal sínylődő mama örömmel teljesíti fia kérését, s pillanatokon bélül az asztalra teremti a sárgaarany színű itó- kát. A bor íiyeüvet oldó tüze után bizalmasabb a hangulat, s az ágyra telepedett) vendégek már ismerőéként koccintanak egymással. — Segítség kellett volna! Édesapám a bányában meghalt; a testvéreim kirepültek. Ketten maradtunk a mamával, és az új ház keservével. Nehéz volt, nagyon nehéz, különösen akkor, amikor 1963-bart a második levelemet is elutasították. Azt gondoltam, már engem mindenki törölt az élők sorából, csupán az SZTK tart nyilván a fizetés miatt. Utolsó próbálkozásom azonban sikerrel járt. A HM Pártbizottsága és a helyiek is felfigyeltek rám, s azóta; ki tudtam fizetni a tartozásomat. A látogatók, főleg a katonák egyre jobban visszaadják önbizalmamat. Szorongva ült mellettem a verpeléti egység egyik KIRZ- titkára, Fodor István, é* nagy zavarában ugyancsak kirojtoz- ta a kezében lévő csomag borítóját, e amikor a beszélgetés kicsit megrekedt, esetlen mozdulattal állt az egykori katona elé: — Bozsik elvtárs engedje meg, hogy az egységünk fiataljainak nevében átadjam szerény húsvéti ajándékunkat — s az ágyon ülő férfi ölelő karjaiban éltűnt a kis katona vállas alakja. (ács) Ünneplés közhelyekkel Alapításának tizedik évfordulóját ünnepli az egri városi művelődési ház, amelyből az évfordulóra megyei művelődési ház lett. Az első kultúrott- honokkal egyidőben nyitották meg, s most is az elsők között vállalkozott arra, hogy munkáját kiterjeszti a megye határáig... Az ünnepélyes évforduló alkalmából megjelentetett egy brosúrát „Tíz éves a városi művelődési hásf címmel. Az olvasó várja, hogy a jubileumi kiadvány ismertesse a kulturális intézmény történetét, fejlődésének fontosabb mozzanatait, megrajzolja az utat, amelyet eddig megtett. Mást is vár az olvasó: olvasmányos, élvezhető stílust, — és legfőképpen valamilyen mondanivalót, közleni- valót, amiért érdemes lenne fellapozni ezt a huszonnégy szöveges és tizennégy képes lapot tartalmazó könyvecskét. Ezzel szemben megtudjuk a könyvből, hogy a művelődési intézmények életében a legfontosabb események az évfordulók. „Örülök minden jubileumnak, minden évfordulónak, különösképpen akkor, ha egy-egy művelődési otthon !>. vagy 10. éves jubileumáról hallok hírtf’, — olvashatjuk az ötödik oldalon. — „Azért ejt rabul a jóérzés, mert ismét bizonyítva látom, hogy ezen a nem kevés zökkenőket rejtő, de rendkívüli szépségű munkaterületen újabb csatát nyertünk.” — Ha a csatanyeréshez nem kell más, mint egy évforduló, akkor nem is kell aggódni, mert az évforduló megünnepeltetik: ezzel az ötvenes évek politikai zamatjával ízesített szép megállapítással is. De az ünneplés folytatódik, mert a rettenetes, narancsszínű illusztrációk között három kézikönyvre elegendő általánosítást találhat az ember arról, hogy „Itt elvileg szilárd szocialista népművelés folyik”, meg hogy a művelődési ház „a szocialista kultúra világító fáklyája Egerben, sőt Heves megyében is"! A fáklya lobogás&t elősegítő olajról, az anyagi feltételekről is esik néhány szó: az egyik leltári könyv gondos tanulmányozása után bekerült a könyvbe az is, hogy két darab tehénmakett szerepelt az intézmény birtoktárgyai között. A fáklya lobogtatóit, tartóit sem burkolták az ismeretlenség homályába: igazgatók, gazdasági és egyéb előadók nevei szerepelnek itt, de nem tagadják meg az elismerést a házmesterektől, takarítóktól sem. Amit különösen fontosnak tartanak, azt részletesen is ismertetik a könyvben: Elolvashatja az érdeklődő a népi együttes 1955. május 11-i teljes színházi műsorát, az ugyanebben az évben tartott Katalin- bál forgatókönyvét és a szintén 1955-ben lebonyolított megyei ifjúsági béketalálkozó és karnevál forgatóleönyvét. A közhelyekkel, jámbor megállapításokkal megtűzdelt, meglepően érdektelen füzet felsorolja azokat a szerveket, intézményeket és személyeket, akik és amelyek sok segítséget nyújtottak eddig a művelődési ház munkájához. Szerintünk legalább még egyszer igénybe kellett volna venni ezt a segítőkészséget: amikor eldöntötték, hogy ennek a jelentésnek is hézagos, hivatalos jelentésnek Is száraz könyvnek a kinyomtatására érdemes-e 3214 forintot elkölteni? Mert ezt még „hivatalból" sem érdemes elolvasni. Krajczár főiskola Egernek, Eger a főiskolának Az Egri Tanárképző Főiskola Egernek és a megyének legnagyobb kulturális intézménye. A Líceum évszázados, későbarokk épületében 17 tanszékén 100 főiskolai tanár oktatja, neveli Heves, Borsod, Nógrád, Hajdú és Szabolcs megye számára az általános iskolai tanárokat. A nappali tagozaton 650 hallgató ül a főiskola padjaiban, a levelező tagozaton az idén 2500-an törekszenek a diploma, az államvizsga időpontja felé. Az oktató-nevelő munka mellett kitűnő külföldi kapcsolatokkal rendelkezik az egri főiskola. Az erfurti (NDK) és a jéleci (Szovjetunió) főiskolákkal évek óta meleg barátságban élnek, gyakran vendégeskednek a főiskola falai k5- fcőtt vietnami barátaink is, de az Egri Tanárképző Főiskola tanárai, diákjai is egyre sűrűbben látogatnak külföldre, tesznek eleget baráti meghívásoknak. Évenként húsz-huszonöt tudó« látogat él Egerbe a főiskolára, a világ minden részéből: New Yorkból éppúgy, mint Kubából, vagy a szomszédos országúkból. Az ország tudományos életében is intenzíven részt vesz a főiskola. A múlt évben pl. itt tartották a fizikus-kongresz- szust, háromszáz részvevővel. Különböző tudományos társulatok működnek a főiskolán s gazdag anyaggal tartanak előadást a főiskola falain belül. Tavaly Főiskolai Napok-at, nyilvános hangversenyeket ia rendezett ez a célkitűzéseiben és arányaiban is jelentős intézmény, s ezeken megjelentek a főiskola tanárai és hallgatói. Kár, hogy a Líceum falain kívül nem verlek nagyobb hullámokat ezek az értékes és színvonalas előadások és hangversenyek. Hinnék okát keresve, kerestük fel az Egri Tanárképtó Főiskolát, ahol dr. Szántó Imre, a főiskola igazgatója és Somos János igazgató-helyettes válaszoltak a feltett kérdésre. — A főiskolának sosem volt szándékában elzárkózni sem a megye, sem a város társadalmától. Oktató-nevelő munkánk éppen az — mondották —, hogy Heves is, s még néhány más megye is jól képzett általános iskolai tanárokat kapjon fő- iskolánktól. — Nem idegen előttünk az aktív társadalmi foglalkozás sem. A TIT ismeretterjesztő munkájában döntő részt vállalunk, a Hazafias Népfront életében jelentős szerep jut nem egy tanártársunknak. Rendezünk tudományos előadásokat, nyilvános és házi hangversenyeket, főiskolai napokat: kiküldünk száz vagy annál is több személyre szóló meghívót és az eredmény: valóban csak magunk vagyunk — kevés kivétellel — tanárok, hallgatók és néhány közeli ismerős. Miért? A főiskola falai lennének túl Vastagok? Nem hisszük. — Néhány évvel ezelőtt, nem is olyan régen, bizonyos fokú elszigetel ődési folyamat játszódott le az államigazgatási szervek, konkrétabban a megyei tanács művelődési osztálya és a főiskola között. Káder- kérdések miatt. Ez a folyamat két-három éve megszűnőben van, a két szerv fontosnak és hasznosnak tartja az együttműködést. Személyi kapcsolataink jók. — Tudjuk, hogy olyan mértékben van jogunk kérni támogatást és segítséget, mint amilyen mértékből mi tudunk adni és segíteni partnereinknek. Konkrét formában kell megtárgyalnunk az igényeket: mit kívánnak a főiskolától a párt- és államigazgatási szervek és mit kérhet a főiskola tőlük. Az egyetértésre már sok biztató jel mutat. A főiskola fejlesztési tervét beépítették a város húszéves távlati tervébe. Teret és lehetőséget adnak a főiskola további terjeszkedési — fejlődési igényeinek. Mit adunk ? — Féladatot vállalunk a vá- jroe problémainak megoldásában. Segíteni kívánunk a megyei művelődési szervek feladatainak végrehajtásában, ha arra szükség és igény mutatkozik. Tudományos bizottságunk tájékozódást szerez az elkövetkező hetekben — hónapokban a tennivalókról. Mukaközösség keretében szeretné feldolgozni Eger város történetét. A mezőgazdasági tanszék a termelőszövetkezetek üzemi problémáinak megoldására módszereket dolgoz ki és a tsz-efcnek így nyújt segítséget. — Azt akarjuk, hogy munkánk hasson, s a munkához mérten növekedjék a főiskola társadalmi súlya és szerepe. A» érem másik oldalán, a megyei tárna» művelődési osztályán dr. Csicsay Jótzsef osztályvezetővel és Tóth Tibor osztályvezető helyettessel beszélgetünk a fontos kérdésről. — A főiskola alapításakor -s az azt követő években a főiskola életét bizonyos befeléfordu- lás jellemezte. Zártságával elkülönült a várö® és a megye pedagógusaitól, társadalmilag sem tudott beolvadni Eger és a megye életébe. Pár éve rájöttünk arra, hogy így a főiskola nem tud eléget tenni oktató-nevelői és társadalmi feladatainak, másrészt nekünk is szükségünk van a főiskola munkájára. Ezért kerestük már korábban és keressük ma is az együttműködés, az összefogás lehetőségét. Nem zárkózunk el tanárok átengedésétől a főiskola számára, mert belátjuk, hogy az Ilyen gesztus nemcsak a főiskola munkáját viszi előbbre, de közvetve használ a megye és a város művelődés-ügyének is. — Egyre jobban ikialakul és fejlődik a munkakapcsolat a főiskola és a művelődési osztály között, öthetes igazgatói tanfolyamunkon az előadóknak csaknem a felét a főiskola biztosította. — Szívesen veszünk részt a most sorra kerülő főiskolai tudományos ülésszakon úgy is, mint előadók, úgy is mint hallgatók. Meggyőződésem, hogy a középiskolai és általános iskolai tanárok érdeklődését fel lehet, és fel is kell kelteni a főiskolán folyó tudományos munka iránt. — A város és a megye pedagógus társadalma, de a szelesebb közönség is érdeklődéstói fordul a főiskola felé, felkeresi az előadótermeket, ha azt tapasztalja, hogy ott szívesen látott vendégek és értékes ismeretekkel gyarapodhatnak. Mi minden ilyen találkozást szorgalmazni fogunk. — Fontosnak tartjuk, hogy az együttműködést gondos előkészítő munka előzze meg. Konkrét eredményről számolhatok be eddigi sikeres összefogásunkról: a Heves megyei pedagóigusok részére ezer példányban megjelenő Tudósítót már a főiskola közreműködésével adjuk ki, A főiskola vezetői, a megyei művelődési osztály, Eger és a megye pedagógus társadalma, a szélesebb közönség is art szeretné, ha ennek a jelentős, értékes munkát végző intézménynek átütő társadalmi hatása támadna. Ha hangversenyein, előadásain nemcsak a f&ricö- la tanárai, hallgatói, de a város és a megye társadalma is — tanárok, érdeklődők minden társadalmi osztályból — ott szoronganak ülve, vagy állva, tapsolnának a tudománya» és művészi eredményeknek. A főiskola rangja, hivatása kötelez, mert a Líceumban nemcsak felsőoktatási Intézmény székel: a főiskola a kul- túrális forradalom egyik fellegvára is. Április 2-án az Egri Tanárképző Főiskola tudományos ülésszakot rendez, gazdag műsorral, a felszabadulási évforduló i tiszteletére. Reméljük, hogy ez a kitűnő alkalom meghozza a maga várva várt gyümölcseit az egymáshoz kőze- lebbjutásban, a barátkozásban, az együttműködésben a főiskolának is, a város közönségének is. (farkas) A VÁLASZTÁSOK ELŐTT JOHNSON: Esküszöm, szebben dalolnak, mint a legkonzervatívabb sellők! (Endrődi István rajza) — Apui Férjhez mentein!
