Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
äEPOJS AO 1964. április 26., vasárnap 6 ŐSERDŐK pagodák árnyékában VIETNAMI UTIJEGYZETEK Amikor a szeles augusztus eleji napon, Budapestről elindultam, bár az éghajlattani adatokat jól ismertem, mégis nehezen alkothattam képet, magamnak az esős évszak alatti trópusi klímáról. Két és fél napi repülés után elhagyva az óriásgép kabinját, a füllesztő levegő szinte mellbe vágott. Az üvegházi légkör nem a meleg, hanem a levegő magas páratartalma miatt kellemetlen, különösen az ©tt-tartóziko- dás első heteiben. A hőmérséklet szeptember végéig nappal 30—35 fok között jár, akár süt a nap, akár teljesen borult az idő, és éjjel is ritkán csökken 28 fok alá. Az ember először alig kap levegőt és az első trópusi éjszakák kínjáért nehezen kárpótol a vegetáció csodálatos gazdagsága, vagy a vietnami főváros tengernyi látnivalója. A verejték patakokban csorog a testről, a takaróul használt lepedő már rég a széles, szúnyoghálóval borított szállodai ágy egyik sarkában húzódik meg kis gubancba gyűrve és a hiábavaló alvási kísérletek közben az ágyon ide-oda vándorolok, hogy egy verejtéktől még át nem nedvesített helyet találjak. Az hoz egy kis nyugalmat, ha bekapcsolom a tetőventillátort, bár figyelmeztettek, hogy ne aludjak járó ventillátor alatt, ha nem akarok izületi, vagy tüdőgyulladást kapni. Amikorra a szúnyogok muzsikája • ventillátor zúgásával egybeolvadva álomba ringatni, megszólalnak a falakon hanyag nyugalommal sétálgató gekko-gyíkok furcsa kattogó hangjukon. A plafonon úgy járkálnak, mint mi a szoba padlóján. A csapvíz 28 fokos és nem szabad forralás nélkül inni. Szomjuhkat finom limonádéval olthatjuk, vagy még jobb a szállodai szobába odakészített 5 literes termosz for- róvizóből teát készíteni. Szom- jamat oltva visszabújok az ágyba, akarom mondani az ágyra és gondatlanságomért máris súlyos büntetést fizetek. Ha vigyázatlanságból nem tűrtem vissza elég gondosan a szúnyogháló szélét a matrac alá, percek alatt 8—10 szúnyog tör be a résen. Mégis, nem a szúnyogok okozzák az őserdei expedíció során a legtöbb kellemetlenséget és nem is a nagyvadak, vagy mérgeskí- gyók, amelyeknek sokkal nagyobb a hírük, mint amilyen veszélyesek a valóságban. Tigrisnek csak a lenyúzott bőrét láttam, a vadelefánt pedig már a legnagyobb ritkaságok közé tartozik a vietnami őserdőkben. Majom helyenként sok van, nagy csapatokban mászkálnak a fák koronájában, de ezek a kedves állatok igazán nem jelentenek semmi veszélyt. Sokkal kellemetlenebbek az őserdő apróbb lakói. Ha a meggondolatlan utazó elemózsiáját az asztalon hagyja, fél óra múlva azt veszi észre, hogy összefüggő fekete, vagy vörös vonal vezeti aszóba egyik zugából a kenyérhez, vagy a cukorhoz. Hangyák hordják tömött sorokban a finom zsákmányt^-Nem véd előlük sem vászon, sem PVC- zacskó, mindent átrágnak. Vagy nagyon jól záró fémdobozban, vagy vízbe állított edényben lehet csak tartani az élelmiszert Még kellemetlenebbek a dzsungel ágain, levelein, avarjában meghúzódó, apró fekete, vagy zöld szárazföldi piócák. Az őserdőben járók kezére, karjára, nyafkára pillanatok alatt ráugranak és azonnal vért szívnak. Ezeket még csak könnyű észrevenni és a teljesen zárt vászon munkaruha úgyahogy véd ellenük, veszélyesebbek azok, amelyek bemásznak a cipőbe és a lábszárra tapadva észrevétlenül órák hosszat szívják az ember vérét Nemegyszer szedtem le este a lábamról egyszerre 3—4 vérrel telt piócát Utána a vérzést csak nyomókötéssel lehet elállítani, annyi véralvadás- gátló anyagot (hirudin) bocsátanak a sebbe. Öserdei vadászok gyakran találnak sebesülten elesett vadat, amélynek életét nem a nyű oltja ki, hanem az azonnal odasereglő, vérszívó piócatömeg. Ezért nem lehet a dzsungelben üldögélni, vagy heverészni, mint nálunk a mátrai erdők zöld ölén, csak egy magas fatuskón, vagy nagy kövön kuporogni felhúzott lábakkal Még szerencse, hogy a vérszopók a vérszíváson kívül más kárt nem tesznek az emberben, „sterilen dolgoznak”. Ekinyi trópusi kelA dzsungel traktora, az elefánt naponta 5 köbméter iát szállít el a sziklás őserdőn keresztül 3 kilométer távolságra. lemetlenség, ha ehhez még hozzászámítjuk az esős évszak alatt naponta megismétlődő felhőszakadásokat, az ősszel érkező tájfunoikat, azt gondolnánk, letöri és munkaképtelenné teszi az embert. Azonban szerencsére nem így van. A szervezet, ha egészséges, körülbelül két hét alatt hozzászokik, alkalmazkodik az új, megváltozott környezethez és a klimatikus adottságok többé nem jelentenek több nehézséget számunkra, mint a helybeliek számára. A zenitről tűző nap ellen ők is kénytelenek állandóan kalapot hordani és forró, fülledt éjszakákon a szabadban alszanak, hogy könnyebben elviseljék a hőséget. A nehézségek könnyebb elviselésében pedig igazán sokat segíti a vietnámiak végtelenül kedves, vendégszerető természete, amelyet mindenki tapasztalhat, aki őszinte barátsággal közeledik hozzájuk. Ha azt kérdeznék tőlem, hogy a fővárosban, Hanoi-ban látottak közül mi ragadta meg leginkább figyelmemet, gondolkozás nélkül azt válaszolom, hogy a gyerekek. Vietnamban, csakúgy mint a többi ázsiai országban, igen népesek a családok, 5—6 gyerek Bárkánk a sokezernyi szírijéről híres Ha-Iong tengeröbölben, zanyára érdekesnek találják háziasszonyaink, tessék utánuk csinálni: Töltött csiga. (A csiga húsát megdarálva zöldségfélékkel és rizzsel keverik, gombóckák formájában megfőzik és egy levélbe csavarva visszatöltik a csiga félökölnyi házába.) Tengeri moszat savanyítva. (Vagdalt hússal keverve. Kicsit hasonló az orosz hússalátához.) Tésztába csavart és zsírban megsütött hurkaszerű hústöl- telék, „nem” a neve, a legjobb karcsúságú arékapálmák és 20 méteres fává növő óriásfüvek: bambuszok alkotta sűrűségben falvak húzódnak meg. A Vörös-folyó deltavidékén, vagy a keskeny parti síkságon minden tenyérnyi hely meg van művelve, hiszen ennek a rizstermelő síkságnak kell élelemmel ellátnia a Föld egyik legsűrűbben lakott területét. A látóhatárt azonban a tengerrel szemközti oldalon mindenütt merész formájú, színpadi díszletnek beillő hegyek koszorúja zárja le. Ha letérünk nyugat felé az észak—déli főútról, hamarosan kopár, vagy a szavannák két-három méter magasságú füvével benőtt dombok közé érünk. Még tovább haladva a hegyek közé, egyre több a fa, egyre kevésbé pusztították ki az erdőt. Egy idő után a zöld lombsátor összezárul az út felett és a dzsungel sűrűjébe érünk. A fákra liánok tömege kúszik fel, hogy a másik oldalon zöld drapériaként ereszkedjen alá. Harc folyik a fényért', a liánok azért kúsznak a magasba. Azonban más módon is fényhez lehet jutni. A trópusi erdőségekben általános jelenség, hogy egy csomó növény, főleg páfrányok és orchideák, a fák törzsén, ágain telepednek meg, a levegő nedvességtartalmából és a'fakéreg korhadékából élnek. A páfrányok a fák törzsét, a pompás orchideák inkább a fa nagy oldalágait részesítik előnyben, sok helyen egész függönyt alkotva csün- genek le. Észak-Vietnamban a természet nem volt fukar, a területen körülbelül 500 páfrány- és 300 orchideafaj él. Ezek ártatlan albérlők a fákon, találkozunk azonban a dzsungelben veszedelmes társ1 kerezik és liánná erősödik. A : 20—30 méteres távvezeték bő■ séges táplálékkal látja el a magasban élő fügét, amely rohamos fejlődésnek indul és • léggyökereit most már nem lógatja le, hanem a faóriás iör• zse köré növeszti, azt tetőtől■ talpig sűrűn behálózva. A háló ■ szemei összenőnek, vastagodnak és acélabroncs-szerűen a • szó szoros érteimében meg- 1 fojtják a fát pár év alatt. A füge lombozata közben kitere■ bélyesedik a másik fa rovásá- : ra. Az otthont adó fa elhal, ’ elpusztul, elkorhad, de a rovására megerősödött füge nőst . már megáll a saját lábán, a kosárszerűen összenőtt léggyö- 1 kerek teljesen egymásba olvadva új fatörzset alkotnak a régi körül, csak az árulja el az egykori fa létét, hogy az új törzs belül üres, csöves, az üregben itt-ott látszanak a korábbi fatörzs korhadt maradványai. A liánszövevényes, bambuszsűrűségtől alig járható dzsungel még nem igazi őserdő. A liánok, kúszócserjék ott szaporodnak el, ahol már fakitermelés folyt és a nagy fákat ki. vágtak. Az igazi trópusi őserdőben dzsungelkés nélkül lehet járni, 30—50 méter magas, 3—5 méter vastag törzsek emelkednek a magasba, amelyek alatt a félhomályban napoal is alig lehet olvasni és aljnövényzet nemigen akadályozza a barangolást. Sajnos, az eredeti állapotban levő őserdők száma már Vietnamban is megfogyatkozott, de a legszebb területeken hatalmas nemzeti parkokat, rezervátumokat létesítenek, hogy az őserdők kincseit megőrizzék az utókor számára. Az őserdei expedíciókon eltöltött három hónap gyorsan öserdei pihenő egy kidőlt 50 méteres óriásfa tövében. vietnami falatok egyike.) Főtt csirke. (Apró négyszögletes darabokra vágva, hogy a pálcikákkal tudjuk enni.) A húsok mellé salátát kaptunk, amelyben az igazi saláta mellett mindenféle aromás levél megtalálható, például a menta és bazsalikom. A fővárosból bármelyik irányban indult is el gépkocsikaravánunk, biztosra vehettük^ hogy jó darabig rizsföldék 1 egy családban nem feltűnő, , hanem általános jelenség, a i sok gyermek 8—9 körül kezdődik. Szívderítő látvány, amikor a hőség idején az utcák " árnyas fasorai alatt a parkok- í ban, a tavak partján hancúro- i zik ez a gigantikus gyermeksereg. Okos tekintetűek és rendkívül önállóak. 4—5 éves gyerekek dajkálják 1., 2., 3 éves testvérkéiket, naphosszat cipelgetik őket csípőjükre, vagy hátukra ültetve, gondoskodnak kosztjukról, amíg a szülők dolgozni mennek. Az odatévedő magunkfajta idegent — akit elárul számukra feltűnő hosszú orra — barát- kozással vegyes kíváncsisággal veszik körül, hosszú úton elkísérik és édes zűrzavarban ezernyi dolgot kérdeznek egyszerre. A nagyobbak reggelente nagy komolyan vonulnak az iskolába, széles karimájú, fonott kalapjukban, faszandáljukban, hónuk alatt a szíjjal átkötött könyvekkel, kalamárist és palatáblát lóbálva. Magyar ember bárhol jár a világon, összehasonlítást tesz a különböző nemzetek főztje között Vietnamban — a nemrég befejeződött háború utáni nehéz gazdasági helyzet következtében — éles határt kell vonjunk a szükség megszabta mindennapi táplálékok és az ünnepi étkezések között. Előbbit megismertem közös munkánk során, bár messzemenően gondoskodtak arról, hogy mindig az európai ízlésnek megfelelő kosztöt kapjak és csak többszöri kérésemre egyeztek bele, hogy alkalmanként az ő szerényebb konyhájukat, is megízlelhessem. Utóbbit, ahol az ünnepek alkalmából bőségesen kerülnek az asztalra a keleti konyha különlegességei, barátaim jóvoltából többször volt alkalmam megkóstolni. Lejegyeztem néhány ételféleséget, bismaragdzöld táblái között robogunk. A víztükörből kiálló, szabályos sorokban ültetett palánták üdítő színskáláját a rizsföldek közötti halmocskák, sírhantok szakítják meg. Az előtérben, a mesgyéken végtelen nyugalommal legelésző fekete, vagy rózsaszín bivalyok baktatnak, hátukon lovagoló, játszó, olvasó, vagy alvó kisgyerekekkel. A háttérben szalmabérlőkkel is. Számos fügefaj (Ficus) magja kicsírázik más fa koronájában és ott egy darabig tisztességes fán lakó életmódot folytat. Azonban ennyivel nem elégszik meg. A magasból hosszan lógó, zsinórszerű léggyökereket bocsát alá, mint a mi szobai filodendio- nunk, a mexikói ‘ őserdőkbői származó Monstera. Ha a léggyökér eléri a talajt, meggyöelrepüit. De emléke megmaradt szívünkben, a vietnami kollégákkal szövődött igaz barátság formájában. A Magyar Nemzeti Múzeum, az Egri Tanárképző Főiskola és a vietnami intézmények gyűjteményei pedig a közös gyűjtőmunka eredményét, a nagy mennyiségű növény, és állatanyagot őrzik. Dr. Póes Tárná» Baráti találkozó a vinhi egyetem tanáraival és hallgatóival.
