Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
9 Európa nagy örege j :"ijj k P:r Jugoszláv rendessiink A Pen Club meghívására most már a hivatalos hírek szerint is biztosan hazánkba lár tógát Miroslav Krleza. A találkozásra valószínű május elején kerül sor. Bár Miroslav Krleza nevét az újabb horvát irodalomnál szokás emlegetni, ma már mégis elmondhatjuk, életműve (1893-ban született) mind a század horvát, mind a század jugoszláv irodalmának előkelő helyére emeli őt. De hát léíezák-e művészet-irodalom, amely kibírja a határokat? Létezik-e olyan irodalom, amely — ha irodalom — ne dobná le magáról játszi könnyedséggel a reá aggatott „hivatalos” terheket, és mint játékos kedvű csikó, méig inkább kozmikus sugárzás, ne tömé át az erősnek hitt, valójában papírvár-aka- dáílyokat? Nem létezik, s ezért ''; roslav Krleza nevét ismer- ' ük akkor is, amikor azt nem '•olt tanácsos ismemi, s ismertük akkor is, amikor azt nem volt ildomos ismerni. Mi, magyarok, különösen jól ismerjük, hiszen egy kiesit magyar is ő. Épp annyira, mint ahogy ♦ i f ♦ elképzelt sorsát, „elvéti” élete J célját. Nehéz a nem tervezeti' új út. Szüntelen és meg nem alkuvó tusa a történelmi materialista és marxista világ- > szemléletű, dialektikusán fej- J lődő művészetért Magyarország döntő szerepet játszik az új út kezdetén. A fiatal horvát lefordítja Petőfi Apostolát és később jóval később, amikor már kiforrott író, meg vallj a az egész világnak, hogy Petőfinek köszönheti az irodalmat, azt hogy 6 író lett. Irt költeményeiket, három drámaciklust, regényeket, novelláikat, tanulmányokat, közben állandóan szerkesztett, — és megírta a Petrica Kerempuh balladasorozatát Közel fél évszázada, hogy első drámája megjelent. Nem volt könnyű életút az első műtől, és különösen -nem a Ludoviikától — marxista forradalmár íróvá válni. Lelki és fizikai gyötrődések, üldözés, kiközösítés, megszégyenítés — de mi is várható az őt körülvevő világtól. És hinni sem megy olyan könnyen. A hitnek mindenkinél más ára van. Az elbizony- talankodástól, és egyedüllét nyomasztó érzésén át, kisebb- nagyobb kiábrándulások útvesztőjén át, a kiforrottságig, a biztonságig, a teljes hitig, a lelki nyugalomig tartó úton, sokan elfáradnak, kiégnek, meg- álkusznalk. Az emberi nagyság többek között éppen azzal» mérhető: ki meddig jutott el * az igazság eszméinek mégis-* mérésében, hitében és annak* alkotói hirdetésében. Krleza a* egmesszebb jutott, de vívódá-é salt, útjának különböző szaka-J szait nem kerülhette ki, hiszen ♦ jppen itt, a nehézségek köze- ♦ pette vált azzá amivé: nagy te-* hetiségű forradalmár íróvá. j „Csak az a szellem, aki kora» rányadnak alárendeli magát,* aiki felismeri korának értelmét* és fejlődésének Irányát — írjaj — csak az ilyen szellem nyújt-* hat a művészetben szerves al-* kötést”. { Nagy életutak, nagy buktató- j kát rejtenek, de Krleza hajtha-J tatlam jelleme abban is mér-* hetei, hogy a fenti sorokat aj felismerés boldog korszakában» ars poétikaként írta és ehhez* hű maradt mind a mai napig.* Eszerint élt és alkotott, Ezt j érzi az olvasó minden sorából,» ezt a színi}áznéző minden el-* hangzott mondatból. j Szeretettel és tisztelettel vár-j juk őt, aki a miénk is. • S. A. _ ré szét töltötte, ahová emlékei azelőtt Is elhozták. Mert élményeit, magyarországi élményeit többször is megírta Regényeinek szereplőit gyakran utaztatta, elküldte hozzánk, Pécsre, ahol ő, az író tanult valamikor és Budapestre, ahol szintén tanult, s amelyet ő a Balkán Párizsának néz. Szintén a megalapozott hírek szerint a magyar hivatalos kultúrpolitika kellő tisztelettel fogadja Európa nagy öregét. Vendégeskedése idején a Ma- dách-ban bemutatják az Agóniát, a Rádiószínházban előadják Areteus című drámáját és az Irodalmi Színpad Petrice Kerempuh című balladáit a legjobb előadóművészekkel tolmácsolja majd a közönségnek. Regényes, nagy élet Krlezaé és ez az élet nagy regényeket és drámákat szült és lírai alkotásain is védjegyként szerepel. A századfordulón Zágrábból átjött Pécsre, a honvéd hadapród-iskolára. Annák elvégzése után Budapestre került a Ludovikára. A mások által kijelölt életút és életcél viláVIA APPIA ANTICA (Czinke Ferenc rajz») jjntadsn nagy szellem minden emberé, országé, ö külön azért is, mert ifjúságát a mi hazánkban töltötte. Leket, hogy Hemingway nem tudott mindenhova eljutni, — & könyved, gondolatai, viszont eljutottak. Lehet, hogy Krlezá- sem volt módja gyakran eljutni — a gondolatai azonban szántén eljutottak. Szeren cséré Krleza él, a szomszédságunkban él és most eljöhet, eljön hozzánk második hazájába, ahol ifjúságának egy t*»*»*»*»*4 PAPP MIKLÓS: gos volt: szolgáld a Monarchiát, légy a K. u. K. szoldátes- ka jól nevelt, viselkedni tudó, meghalni kész tisztje. Szolgálj egy osztályt, amelynek szeg-, ről-végről te is fia, rokona ♦ vagy, amely ugyan már hal- # dcfelik, de arca még piros, ke-j dólye jó, pénze és hatalma van ♦ és hite az istenben. { Kitört Oroszországban a for-1 radalom, valljuk be, ez i$ szá-* mítéson kívül történt. A fiatal; Krleza marxista-filozófiát ol- ♦ vas és ezzel végleg felborítja} * ♦ * ♦ * ♦ ♦ * » * ♦ * * i ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ POLNER ZOLTÁN: Mahói elégia * Még mindig vár az őgyelgő, suhant szél a késői vonattal vár Attila kint az állomáson és önfeledten fut a Maros hídra eléd egy csillag, hogy újra lásson. Hiába minden, nem jössz vissza többé! Te messze mentél fényes tengerekre békességért egykor. Immár a régi víg kölyköt keresve kiált utánad kamasz gyermekkor. öregek szívén villan még az arcod, lépdelsz a főtér furcsa sokszögében zsebredugott kézzel. Mamát hívod, a múltadban törékenyt, aztán fájdalmasan fütyörészel. Mondják, kik ismertek heves tűz voltál, durcás, konok és elszánt minden újra s ha omló tanyákról a szél bejött panaszkodni a sorsra szemed nyugtalan, haragos vád volt. Lásd, gesztenyés utcák körmenetében ezért ragadtál követ s kemény lángot úri ablakokra s a gondot, mely tüzelt s harcokba rántott most értem meg összetornyosulva. Most, amikor éveid füzesén túl elfutsz a vízzel lassan mind messzebbre s nyaraiddal játszol a drága tájon, amíg üzensz egyre csillagözönnel az éjszakából. KOVÁCS SÁNDOR: KONTRASZT Araszos fű, legeli a tehén, a kocsiút két gyepes felén, tavalyi Iudak, tollak fehér szirma hullik, a tanyavég agyagos sarába beletapad, itt topogsz most te is, magad. s figyelsz a sóvár széllel úszó fellegek lekonyúló szárnyára, a tiszta kék eget látnád inkább a fejed felett; duzzad, feszül a világ, kiönti, magából az özönnyi levelet, virágot, ki a napra, a derűs, csupáfény szabadba, emelkedik, nő az erdő a gyümölcsös kerítést repesztő forradalma új határok felé nyílt torokkal tátog; száras rügy csak ez a tanya, beszáradt, nem nyílhat a tájban, nádzsuppal ráncos, egy fintor önmagához! Po|tA mjlőír Oíírám előtt, feletae (Fáztam. Kérő rögökre válaszul kemény kötényt kötött a jég, a hó, korbácsok csaptak s a télbe zárva fogoly voltam, s Ű a vallató, s szólított a föld és ág lereccsent szelek cibálták testem s kérdezett a megmeredt szemű kő s rá a fagy és félve írtam válasz-jeleket:) — KI vagy és mért jössz? — „Szeretek mindent." — Hogy szeretsz mindent? — „Ahogy a tűz ég." — Merre visz utad? — „Dolgozom mindig s őrzöm karok meleg menedékét.” — Honnan indultál? — „Ősökkel élek.” — Tudsz-e kacagni? — „Sokáig sírtam.” — Hova jutottál? — „Választ adok már!” — Verseket írsz-e? — „Szívig kinyíltam” — Mire vagy büszke? — „Többet akartam.” — Minél többet, mondd? — „Magamnál többet.” — Mi lesz belőled? — „Költő, szeretném.” — Friss ruhát végy hát! Űt van előtted! — — S találtál társat? — „Kézben a kezem.” — Gyereked van-e? — „Kis ágyat vetek.” — Ki a barátod? — „Felelek soknak.” — Megmarad versed? — „Folytat két gyerek!” (A nap rámlátott és a sápadt hó langyos csöppekké hígult szét s a fagy futott akár a megszűkölt kutya, mint hegyről rúgott víz a jég alatti s nem vallatott már semmi, hogy fiam hozzámgurult, elöntve jó-konok kéréseivel, s szánkósan együtt a tél, szemeként, velem kacagott.) Strigula kartársat már nagyon régen ismerem. Még majom-korából. Akkor Szőrmóknak hívták, csak nemrégiben magyarosított. Abban az időben alakult a majmok között egy mozgalom, amely azt tűzte céljaiul, hogy szálljunk le a fáról és alakuljunk óé emberré. Egyre több majomnak tetszett az ötlet, csak Szármák — alias —■ Strigula akadékoskodott: — Van az ötletemben valami. De nem lehet ezt ilyen tervsze- rütlenül csinálni. Be kell ütemezni, programozni, megnézni, hogy van-e rá keret, etcetera, etcetera.,, Es nekiállt tervet készíteni. Közben mi már régen leszálltunk a fáról, házat építettünk, amikor egy napon megjelent. Nagy köteg kőtábla nyomta a vállát. Mindenki nevette és lám egy napon 6 lakott a legnagyobb és legszebb házban, ahol kidolgozta a mammut- vadászati tilalom tervezetét, valamint a szabványosított doronghitelesítési eliárást. Aztán valaki elkezdte mondani, hogy meg kellene szerezni a tüzet. Szőrmék — Strigula természetesen ellenezte: — Felesleges az egész. Nagyon jól megvagyunk így is. Nem nagyon kell ugrálni, mert a tűzzel valaki megégetheti a kezét — szólt fenyegetően és arrafelé mutogatott, amerre a közhit szerint az istenek laktak. Prométheusz kartárs mégis megszerezte a tüzet. Miközben a keselyűk tépték a máját, Sz. Strigula elégedetten dörzsölte a kezét: — Nem megmondtam? De aztán mégis ö került a legközelebb a tűzhöz és sütögette rajta a kis pecsenyéjét. Aztán kidolgozta a tűz- használati utasítás 120 kő.táblás ügyrendjét. Aidán egy ideig szem elöl tévesztettem. A római Circus Maximu. son találkoztunk újra. ö számította ki a normát, hogy egy oroszlán elé hány keresztényt lehet vetni annak veszélye nélkül, hogy az oroszlán állagában értékcsökkenés állna be. Később felvette a kereszténységet és Tor- quemada bíboros mellett tűnt fel mint boszorkányügyi főnyilvántartó. Az ő érdeme a boszorkánypereknél oly nélkülözhetetlen kézikönyv, a „Miről lehet felismerni a boéptilet állami tulajdont képez. Különben is a forradalom szerinte nem helyes, mert nincs rá alapos tervezet, amelynek hiányában esetleg .sokan elveszthetik a fejüket. Mikor a forradalom mégis győzött, ő volt az, aki megszervezte a forradalom megünnepszorkányokaté' című 'ágon illusztrált kódex. . Bastille ostroma- előtt mindenkit figyelmeztetett, hogy jó lesz vigyázni. A börtön lerombolása mindenképpen helytelen cselekedet, mert az lésének szabályait. A Téli Palota ostromát is el akarta halasztani, mert nem volt kimutatása a forradalmárok életkora szerinti megoszlásiról. Különben is azt vallotta, hogy ilyen vállalkozásokra jobb a nyár, mertha netán ki akarna menni a helyszínre, megnézni az események alakulását, esetleg felfázna. Ennek ellenére a Téli Palota elesett, de Szőrmék ezt csak később tudta meg, mert el volt foglalva egy szabályzattervezettel, amely a muzsikok tűzés levegőhasználatát szabályozta volna. Midőn az eseményről értesült, a rendeletet átdolgozta, amennyiben a muzsik szó helyébe mindenhová kulákot írt. De aztán az elmúlt évben egyre kisebb szerepeket kapott. Dicséretére legyen mondva, azért most is igyekezett. Azt még el tudta intézni, hogy a Szabolcsban termett burgonyát Szombathelyen keresztül szállítsák Vecsésre, ahonnan teherautókon juttatták el Nyíregyházára. Néha még keresztülvitte, hogy kimutatásokat készítsünk a kimutatásokról és összesítéseket az összesítésekről. Sokan nagyon komolyan vették, amíg ki nem derült róla, hogy számolni sem tud és a Vili, kongresszusról azt hitte, hogy ötödik. Ezután eltiltották a közügyektől. De, hogy évezredes szakmájában maradhasson, kinevezték vonatfékezönek. Végre megtalálta önmagát .,, ősz Ferenc I Ifi M>i %
