Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-03 / 78. szám
1961. április 3., péntek NEPOJSÄO t Tizenkilenc évesek «.. Fehér köpenyben,; mosolygós arccal, gondosan fésült frizurával ülnek a sóiban, — akárcsak a többiek, itt végig a szalagon, a „kalitkára” osztott, érdekes munkaasztalok körül... Korukat meghazudtold komolysággal, nagy szakértelemmel hajolnak a félvezetők fölé, okos kis szerszámokkal alakítják, szerelik a parányi alkatrészeket. Jól érzi itt magát valameny- nyi, — akármelyik lányt is kérdem, mind elégedett a modern üzem kényelmes munkakörülményeivel, egyikőjük sem bánta meg, hogy így választott, itt, az erdő közé zárt pipis-he- gyi gyárban keresi kenyerét! így vallja Király Klára is, — aki, az érettségi után egészség- ügyi pályára készült, s ma már, bizony nem cserélne egyik ápolónő vagy asszisztens osztálytársával sem! Mert, a számításait itt is megtalálta ■ ■. Volent Ildikó, még csillogóbb szemmel beszél munkájáról; érthető az öröm, hiszen az ő számára talán még többet jelentett belépni az aranytűs diódák „birodalmába”, — mert néki, nagy lánnyá serdülését is hozta az új üzem! ö, ugyanis már régebben Itt dolgozik a gyárban, — három éve lassan, — félműszakos, fiatalkorúként került ide: leveleket, különféle diszpozíciókat hordott egyik irodából, műhelyből a másikba... Most már, „egész” ember Ildikó is, nyolc órát dolgozik akár a többi felnőtt, az előzőnél lényegesen hasznosabb munkát végez, s jóleső örömmel érzi: fontos kis szem a gyári „láncban”. Szolid, igyekvő ember Kies Katalin, — munkájára aligha akadt volna idáig panasz: ügyes ke2e alól közel két és fél ezer kis munkadarab kerül ki műszakonként, vezetői elégedettek is vele ... Ildikónál lő állapotban megy tovább 1 a szalag következő állomásához? — Azt, majd eldöntőm a végén! — szól bele beszélgetésünkbe hamiskás hunyoritás- saJ egy másik kislány, néhány méfemyire tőlünk. Mire hozzánk ér, mór a nevét is tudom, s ahogy az imént elkészített alkatrészeket vizs- gálgntja szigorú tekintettel, — azt sem nehéz kitalálnom, hogy Ilonka Mariann milyen beosztásban dolgozik a tranzisztorüzemben : Tavasz a Tárná mentén Párát lehelnek a földek, A fama mentén az árakban kisarjad a fű, és friss tavaszi illatot hoz a kóbor szél. Ember és jószág nyugtalan ilyenkor. Titokzatos erő kergeti, hajtja a szántó-vetőt. A zsadányi határban 11 lovasfogatot számolok. Innen a tábla széléről furcsa a kép. Olyan, mintha a lovak egy nagy tóba iparkodnának. Távolról még a csillogó víztükröt is látom. — Délibáb *— mutat előre Szabóda József brigádvezető. Először látom az idén— — A lovak teste párolog, a gépekből a porhanyóé fekete földbe kerül a mag. Szabóda morzsolgatja újjai között: — őszi szántásba könnyű a vetés. Ünnepre végzünk az árpával. is. Fordulásnál találkoznak a fogatok. A lovak fújnak, az embereik rágyújtanak. — Ilyenkor már haladós a munka — néz rám egy harminc körüli ember. Ha festeni tudnék, vászonra pingálnám az arcát. Valamikor egy légi történelemkönyvben láttam ilyet, ős magyar portré volt, azok közül, akik először tették lábukat erre a földre. Cigaretta közben a tavaszról beszélgetünk. Azt mondja valaki, Kerepesi Misáék kéményén a fészekben tegnap gólyát látott. A brigádvezétő Vólent Ildikó elégedetten Bsszcforrixsztott balonok során — Technológiai ellenőr vagyok, — próbál továbbra is komolyságot erőltetni gyerekesen fiatal arcára, de nem bírja sokáig a felnőttesdit, elneveti magát, s látható megkönnyebbüléssel, természetes közvetnéz végig a dióda aranytűjével : sikerült! Ilonka Mariann, Kiss Kati munkáját ellenőrzi szakértő szemmel. i (Foto: Kiss Béla) „fiatalabb” még, jó egy esztendeje van csak ideien,n, a tranzisztorokkal együtt jött a hegyre, — azelőtt, takarított az AKÖV-nól, — és most betűző. —- A tranzisztor kivezető szálát tűzöm az emitter és a kollektor-oldalhoz —, magyarázza szíves készséggel, s hogy jobban megérthessem, buzgón, valóságos kis előadásba kezd s erős nagyítású mikroszkóp alatt bemutatja a részműveleteket. S vajon sikerült Is, megfelelenséggel folytatja, — a hegesztéstől, a lezárásig felelek a minőségért... Egyébként, a vendéglátóiparban kezdtem el annak idején a tanulást, aztán pedig a gimnáziumban próbáltam kutatni a nekem való, legjobban megfelelő pályát, de hogy ott sem találtam meg, — és a pénzre is csak szükség volt odahaza, — elvégeztem Pesten a tanfolyamot, és végül is, idejöttem a többi gyöngyösi lánnyal... Azóta már, teljesen megszoktam idefenn, itt nem hagynám ezt a munkakört semennyiért sem! No, persze, levelező úton azért a gimnáziumot befejezem: éppen most készülök az érettségire. Ha sikerül, nyáron, a Balaton partján szeretném magam kipihenni a tanulás után, aztán, ősszel meg újra elkezdeni: a technikumot. Addig, míg benne vagyok, mert érzem, aztán már nehezebben megy... — Mivel telik a szabad Idő? Olvasgatunk, moziba járunk, ha meg jó idő van, kirándulunk a brigáddal, s moat, hogy végre Gyöngyösön is állandó jellegű előadásokat tart a Gárdonyi Színház, oda is gyakrabban eljutunk — sorolja Kati nagy lelkesedéssel. Meg aztán, ha az embernek komoly udvarlója is akad, —■ folytatja fülig pirosodva, — vagy ha tanul, mint Mariann, igazán nem kell félni az unalomtól.., 1200- 1300 forintos fizetésünket, általában hazaadjuk, egy része elkel otthon a család kiadásaira, aztán gyűjtögetünk erre Is, arra Is, — és, műszakváltáskor megláthatja, hogy azért, öltözködni is csak igyekszünk. Neon világítás, kellemes munkatermek, ragyogó, szinte gyógyszertári tisztaság, hideg-meleg fürdő, fodrász-mű- helyes öltöző: egy igazi mai gyár. Nyolc órás ülés az asztalok előtt, — s fáradtság, kimerültség nélkül felállni, hazamenni onnét: egy mai műszak. És, akik itt dolgoznak, mér így dolgoznak, akik korunk új csodáival, tranzisztorokkal és diódákkal foglalkoznak nap nap után, akik szüntelen újabb fogalmakkal ismerkednek a munkapadjaik mellett, akik az elektrotechnikában talán már otthonosabban mozognak mint odahaza a főzőedények között: mai munkások, mai dolgozó nők. Tágul a világ, — szélesedtek a fogalmak: a munkahelyet már nemcsak Gyöngyösön, hanem az ország más helyein is egyre inkább az ilyen, modern, kényelmes gyárak jelentik mint ez a pipis-hegyi. i. És a mai fiatal lányok, a mostani tizenkilenc évesek, — mindezt xnár természetesnek veszik. Gyón! Gyula messzire néz, és a Tárná felé mutat: — Tavaly ilyenkor még tenger volt itt minden. Zúgott a Tárná, éjszakánként félreverték a harangot. Most csendes a víz, de zavaros. Olyan, mintha kávét öntöttek volna bele valahol. Vége a pihenőnek. Mozdulnak a gépek, a boronák, a lovak megfeszítik az Istrángot. Mire a tábla végére érnek, már tornyokat, házat mutat a délibáb... Tarnamérán 17 fogat végzi a vetést. A nehéz gépeket még nem bírja el a föld. A szövetkezet udvarán rakoncátlan csikókat próbál hámba tömi egy ember. Más híján a bérelszámoló segít a fogásnál. — Minden lóra szükségünk van. Ezek még csikók, de a boronát már bírják. Végigjárom a főutcát. Az asszonyok a kertekben dolgoznak, egy lány kislibákat legeltet a fűben. Az egyik ház előtt a virágoskertben vakációzó hagy diákok Ülnek a napon. Két lány, két fiú. A lányok a földből kibújó tulipánokat lesik, a fiúk egy táskarádióval teremtenek tavaszi hangulatot. BoConádon már befejezték a kora tavaszi vetést). Földben az árpa, a bontó, a takarmány. Bekukkantok a boltba is. Egy menyecske mosógépet vásárol, mások kerti magvakkal kosarukban sietnek haza. ■— Tavasz van, nem lehet várni tovább! A tarnabodi határban már gépekkel vetik a borsót A tanya üres, csak az irodában találok valakit. Az idén 70 forintot ért itt egy munkaegység, de 6 forintot tartalékoltak. Azt mondják közel másfél millió spórolt pénzük van ... Egy legénnyel az udvaron beszélgetek. A kertészetről, a vetésről, a jövőről. Ha semmit se dolgoznánk, akkor is oszthatnánk az idén negyven forintot — vágja ki büszkén. Messze járok már a falutól. Az őszi búzák olyanok, hogy kívánni szebbet se lehet. A Tama parton a tavalyi sás között "gólya keresgél. A vetések közül egy öregedő ember jön felém. Kezében bot, homlokán magasra tolva a bá- ránybőr süveg. Csizmájáról a köves úton messzire rúgja a sarat. — Lágy még egy kicsit, mutat a szántások felé. Később botot vesz elő, azon mutat valamit. — Nézze csak! Ennyi nedvességet kapott a föld. Nem sok, pedig márciusba megtréfált bennünket a tél — Mikor végeznek a vetéssel? — Az ünnepre, ha kedves az idő. Később aztán jön a palánta, a kukorica, meg a többiek. Most a lucernát néztem meg, mert azt gondoltuk, ki kell szántani. Ügy látom az eső után szépen veszi magát... Hűvös szél fúj. Egy csapat lány kerékpáron siet a falú felé. Nevetgélnek, viccelődnek aztán a kék mackók és a színes kendők eltűnnék a házak között. Egy kósza varjúsereg — mintha csak a telet sajnálná — károgva repül a távoli tanyák felé. Szalay István mondottam, egy egész hónapot kell pótolni az áprilisi tennivalók végzésével párhuzamosan. Ezért azokon a területeken, ahol a gépek a talajra tudnak mami, egy percet sem szabad tétlenkedni. Azonnal hozzá kell fogni a jó vetőmagágy előkészítéséhez, a vetéshez, a talaj szakszerű lezárásához. Természetesen a fogatokat is e munkák elvégzésére kell irányítani mindenütt. Vetni, dolgozni kell hétköznap, ünnepnap, egyaránt. A gépek ket- műszakos üzemelésével sokat tudnánk előrehaladni, úgy, hogy a gépek csak nappal vetnének, éjjel pedig végeznék a talajelőkészítést. — Nagy szükségünk van a gyorsaságra, hiszen még az ősziek fejtrágyázésát sem végeztük el teljes egészében. Sőt, a szőlők metszését sem, ugyanakkor a már felsorolt tennivalók mellett ebben a hónapban jelentkezik majd az újtelepítésre váró szőlőterületek előkészítése, a szőlők nyitása, a palánták kiültetése és nem utolsó sorban a szórvány és házi gyümölcsösök permetezése, növényvédelme is. Export szempontból nem utolsó, milyen gyümölcsöt tudunk az idén külföldön értékesíteni. Ha az , áprilisi tennivalókhoz hozzá számítjuk 50 ezer hold jól telelt őszi vetés vegyszeres gyomirtását, négyezer hold kukorica hungazinnal való kezelését, bizony megfeszített, gyors, fáradságot nem ismerő munkára van szükség. Ismerve azonban megyénk termelőszövetkezeti parasztságának szorgalmát, munkaszeretetét, azt, hogy soha nem rendelkeztünk még annyi géppel mint most, bizakodhatunk: a feladatokat megoldjuk. A lényeg a gyors, és minőségileg kifogástalan munka. — f. I. — Pályázat iparművészeti ajándéktárgyak készítésére A Belkereskedelmi Minisztérium, a Képzőművészeti Alap és az Iparművészeti Vállalat — az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is —- pályázatot hirdet kereskedelmi forgalomba kerülő új típusú, tájjellegű iparművészeti ajándéktárgyak {rögzítésére. A pályázat célja, hogy a hazai és a külföldi vásárlók — a még előforduló nívótlan, gics- cses ajándékok helyett — ízléses ajándéktárgyak között válogathassanak. A pályázatra olyan új kerámia, üveg, fa, fém, bőr, textil, műbőr, pvc, plexi-üveg, habszivacs munkákat lehet beküldeni, amelyeket a tervező készít el, kér kedelml forgalomban még1 * voltak és fogyasztói áruk “ern haladja meg az 50 forintot. A nyilvános, jeligés pályázat beküldési határideje 1964. június 15. A bírálóbizottság a beküldött művekre 3000, 2000, 1000 és 800 forintos első, második, harmadik, illetve negyedik díjat tűzött ki. A pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást az Iparművészeti Vállalat művészeti osztálya ad az érdeklődőknek. (MTI) Április 4-i számunkban kezdjük: ifAVÁtt fEnest II TIZEM című kisregényének folytatásos kö&leset Az új fiú — A meseautóban — Röpiratok a gyárban Karikás megérkezik — Katit elfogják — A vampeticsnél Válaszol a fífagronómus Egy hónapot kénéit a tárán» — Gyornanág én nsahnserÜHég a fonton Tegnap felkerestük Kéri HU vánt, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának főagro- nómusát, akitől a tavaszi munkák állásáról érdeklődtünk. Kérdéseinfcre a következő válaszokat adta. — Milyen mérvű lemaradást okozott a későt kitavaszodás megyénk mezőgazdaságában? — Sajnos, egy teljes hónapot késett ebben az évben a tavasz. Ez az időeltolódás a ta- vasri munkákra kedvezőtlenül hatott, hiszen óriási mdnka- csúes alakult ki, szinte egyik napról a másikra kellene minden feladatot elvégezni. Földbe kellene lenni már 28 ezer hold tavaszi árpának, de a lucernának, máknak, borsónak, vöföeherének is. Mintegy 50— 60 ezer holdnyi vetésen kellene már túl lennünk, Ezt a kiesést ezekben a hetekben kell pótolnunk, úgy, hogy közben elvessük a burgonyát, kilencezer hold cukorrépát, 65 ezer hold kukoricát és a rizsen kívül minden tavaszi növényünket. — Nem szükséges külön hangsúlyoznom, hogy ezeknek a munkáknak elvégzése milyen jelentőségű és milyen nehéz feladatok elé állítja megyénk közös gazdaságait. Szerencsére a márciusi idő 60 milliméterrel toldotta meg földjeink téli csapadéktartalmát, s ez nagymértékben megnövelte a talaj víztartalmát, amelyre nagy szükség van. Ez biztosítja az elvetett magvak gyors csírázását, kelését. — Melyek a legfontosabb feladatok? Mit tanácsol a megye szakembereinek, a mezőgazdaság dolgozóinak? — Legfontosabb a gyorsaság és a kiváló minőségű munka. Mint már előzőekben is
