Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-24 / 95. szám
4 fífiPÜJSAG 1964. április 24., péntek Három ill nők — három emlék — egy lelkiismeret A bíróságon dísztelenül, szinte ridegen. részvétlenül hallgatják a falak, mindazt, amit az emberek elmondanak. Vallomások, önvallomások hangzanak el, s az érdeklődők, a tanúk csendes figyelme közepette három ember követi az elszálló szót, méri súlyát, hogy zárt tanácskozáson megítélje a hallottakat, összeállítsa a bűntett szerteágazó szálait, s a Magyar Népköztársaság nevében ítéletet hirdessen. A három ember itt, a néma falak között a Törvény. Középen a hivatásos bíró. mellette a két ülnök, ők azok, akik „behozzák az életet” a paragrafusok kö2é, s ők azok, akik a szocialista jog és erkölcs parancsait ,ári viszik” a munkahelyükre, dolgozótársaik közé, s megmagyarázzák, beszámolóik során elmondják az embereiknek mindazt, amit egy-egy hónap alatt tapasztaltak, amit a hivatásos bírák mellett megtanulnak. Sokan vannak az egri járási és megyei bíróságon is. Három évre választják őket a dolgozók, s ez idő alatt teljes felelősséggel látják el feladatúkat, mondanak ítéletet a legkülönbözőbb ügyekben. Most röviden, szinte villanásszerűen mutatunk be közülük néhányat. Mondják el ők egy-két tapasztalatukat, hogy az olvasók is bepillantást nyerjenek • törvényház életébe. Hevesi Kornél 1954 óta ülnök. Huszonhárom esztendeje dolgozik a MÁV- nál, s szaktudása nem egy bírót segített már hozzá a pontos ítélet megalkotásához. — Én úgy érzem az első pillanattól, hogy a mi munkánkra nagy szükség van. A bíró elvtársak jogi tudásához mi a gyakorlati élet tapasztalatait, a szakmát adjuk. Volt már, aki azt mondta nekem, „Nem sokat adnak ott rátok, úgyis a bíró határoz!” Erre csak egyetlen példát hadd mondják el. Volt egy halálos gázolás a füzesabonyi MÁV- áilomáson. Nem a közlekedési ügyekhez voltam akkor beosztva, s legnagyobb meglepetésemre hívattak s cseréltünk egyik ülnök kartársammal, mert a Medgyesi elvtárs kérte. hogy az egyik ülnök olyan tegyen, aki jártas a vasúti ügyekben. Így kerültem erre a tárgyalásid. Ebből nemcsak én, de mindenki leszűrheti; az ülnök véleménye szerves része az ítéletnek. Vass Imre nyugdíjas. A Borsodnádasdi Lemezgyárban nagyon sok munkafajtával, sok emberrel megismerkedett hosszú munkás évei alatt. Most örömmel látja el ismét ülnöki feladatait. — Olyan sokat gondolkodom az elénk kerülő ügyekről. Emberek állnak a bíróság előtt. Megtévedtek és rosszakaratúak, rosszindulatúak. A mögöttem álló esztendők sok emberrel hoztak össze. Szinte ösztönösen megérzem, hogy kiben ml lakik. Természetesen nem erre az ösztönre alapozom a munkámat, de hogy nagyon sokszor beválik — az biztos! Itt volt nemrég ez a hevesi sütő- ipairi olajtűz is. Az a két szerencsétlen ember, akiben bűnbakot kerestek, akik itt álltak előttünk, úgy éreztem, hogy nem lehetnek hibásak. Be is bizonyosodott, s nagyot lélegeztem, amikor ülnöktársam és a bíró véleménye egyezett az enyémmel — felmentettük őket. Amikor pedig a Porkoláb-ügyet tárgyaltuk, nagyon sokat segített az igazság kiderítésében az, hogy magam is sokat vadásztam, igazán alaposan ismertem minden szabályt és minden előforduló eshetőséget. Nyugodt a lelkiisme- tem — megérdemelten bűnhődik a bűnös. S most mutassunk be egyet a legfiatalabbak közül: Szentgyörgyi László kerecsendi tanító, mindössze huszonhat éves, áprilisban kezdte meg élete első ülnöki munkáját. — Nagyon elfogódott voltam az első napon, április hetedikén. Magam is úgy gondoltam annak előtte, hogy ugyan mi beleszólásunk lehet nekünk, jogilag képzetlen embereknek az ítélkezésbe? Azóta még alig egy hónap telt el, annyi se, mégis meggyőződtem arról, milyen fontos, hogy a bíróság ítéletében három ember teljes felelőssége benne van! Életem első ítélethozatalánál — ham'stanúzás volt —, amikor a bíró kihirdette az ítéletet, talán jobban dobogott a -szívem, mint a vádlotté. Gyermekeket tanítók, mindennap felelősségteljes munkát végzek, mégis, ez valahogy más volt. ítélet. Súlyos, kemény szó. Valakit megbélyegezni, valakinek elvenni a szabadságát, valakit megfosztani a családjától — nagyon alapos, nagyon gondos mérlegelést kíván. S nyugalommal tölt el, hogy az ítélet nem egy embernek a véleménye, esetleges szubjektív benyomás alapján születik, hanem összevetés, sokszor fél órákig tartó zárt tárgyalás taglaló megbeszélése után jön létre. Ezért bízom az ítéletben, s ezért vagyok nyugodt, s nyugodt a lelkiismeretem is. Cs. Adám Éva Könyvek között... Mii p* mennyit olvasnak a szerveseit dolgozók ? HAT ÉVE MÚLT január elsején, hogy megalakult Egerben Heves megye központi szakszervezeti könyvtára. A hat év történetéről, eseményeiről, a könyvtár munkájáról, feladatairól beszélgettünk Kristóf Lászlónéval, a könyvtár vezetőjével. Aki ma benyit a Szakszervezeti Székház épületében levő könyvtár ajtaján, nem nagyon hinné, hogy micsoda szűk, sötét helyen, primitív körülmények között kezdte itt a munkát egyetlen ember, 10 ezer kötetnyi könyv társaságában. Modem bútorokat láthatunk, a mennyezetről neonok világítanak, s a pasztellszínű állványok polcain díszes, szép köntösű könyvek sorakoznak. — Tízezer kötet volt az „alaptőke”, ezzel gazdálkodtunk — mondotta Kristóf Lászlóné. — ma már gazdagabbak vagyunk, a múlt év végi statisztika szerint 104 000 a köteteink száma. Számok és számok következnek, sokat mondó és beszédes adatok — a könyvtárosoknak a statisztika a legbiztosabb informátora. Hat évvel ezelőtt mindössze 23 könyvtáruk volt, s a könyvek vásárlására fordított összeg is alacsony, 70 000 forint volt. Ma 150 könyvtárat tartanak nyilván — ebből 98 a közvetlen letéti könyvtár —. s 550 000 forint áll rendelkezésükre, hogy könyveket vásároljanak, ebből 200 ezer az üzemek szakszervezeti bizottságainak segítsége. — Mit és mennyit olvasnak a szervezett dolgozók? — Az elmúlt évben 14 164 olvasónk több mint 130 ezer kötetet kölcsönzött, ez egy-egy olvasónál több mint hét könyvet jelent. Az olvasottság elérte a 25 százalékot. De tévedés azt hinni, hogy csak a szervezett dolgozók juthatnak könyveinkhez, mert több könyvtárunk, pl. a kompolti, bélapátfalvi, récski, parádsasvári, csehi- bányatelepi, hatvani, selypi és a hevesi, területi jelleggel működik, használhatja és hasz^ nálja az egész falu. A LEPERGETT hat év alatt volt elég tennivaló. Sok „irodalmi” szemetet, fércműveket örököltek, ezeket ki kellett selejtezni, ami nemcsak szellemi, Évekkel ezelőtt a rádió, a televízió, az újságok, a kereskedelem csaknem karmesteri lendítésre — nagyon jogosultan! — kampányt indított a giccs ellen. Műsorok hangzottak el elmefuttatások röppentek szét rádióból, lapok hasábjairól, fogalmazták a giccs tartalmát, formáit, káros hatásait. A kampány eredménye nem mindig volt egyértelműen pozitív, mert a giccsnek van talaja ma is: az emberek igényét annyi é$ olyannyira általános fertőzés után a művészet felé felemeli a vásári falvédők, a mázolt csendéletek, a „cukros” szobrocskák után — nem könnyű feladat Ebben is ízlésformáló küzdelemben most egy új módszerrel találkoztunk. Az egri Szak- szervezeti Székház olvasótermében nagy festőművészek alkotásairól készült reprodukciókat állítottak ki. Félszáz hazai és külföldi festő — művészetde főként fizikai erőfeszítéseket követelt. Az elavult kiskönyvtárak úi ‘cmánvártak fel- frissítése, az egységes könyvtárhálózat megteremtése is a központi ....'I ’-nnwtá rra várt, s ma ott tartanak, hogy mindössze 50 könyvtár van, aminek a szakszervezet még nem igazi gazdája. Gondoskodni kellett arról, hogy az üzemekben hozzáértő emberekre legyen bízva a könyvek sorsa (46 fő szerezte meg legutóbb az alapvető könyvtárosi képesítést). Hátra van még a szakirodalom kötetszámának felduzzasztása: ebben gz évben 10 százalékkal kell emelniök a műszaki könyvek számát, mert jelenleg a szépirodalom van túlzott fő1""”1'"'" - vsnyvtáralt polcain; fel kell számolniok azt a „gettózást”, ami a műszaki könyvtárok esetében tapasztalható, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen a műszaki irodalom: s kb. 150 ezer forintos költséggel sor kerül az elavult könyvtárak korszerűsítésére, szabadpolcod rendszer kialakítására. Nem beszélve azokról az író-olvasó találkozókról, rendezvényekül, amelyeket erre az évre terveztek. SZÄZNEGYEZER kötet, 150 könyvtár —, s ami gond, probléma ezekkel akad, azzal a központi szakszervezeti könyvtár 4 főhivatású könyvtárosa birkózik. Nem szükséges bizonygatni, érzékeltetésül elég biz»* nyíték a néhány felsorolt statisztikai adat, mennyire elismerésre méltó tevékenységet folytatnak nap nap után. Az Ő munkájuk jutalmazását is jelentette, amikor a könyvtárosok II. országos konferenciáján két megyei könyvtárosuknak, a bélapátfalvi Bajusz Mihálynak és a nagygombosi Molnár Istvánnak átnyújtották a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. Persze, sokat kell még javítaniok a könyvpropaganda színvonalát, hogy a listavezető útleírások, kalandregények mellé más művek is felzárkózzanak. S bizonyára nem sokat váratnak magukra — a szervezési sikerek után — a szükséges és kívánt felmérések, bibliográfiák. (P. d.) FIGKNC a 15. —Na ugye? Vigyázz, elvtárs — intette komolyan Pista. — Ezentúl pedig ... Feltéve, hogy vállalod, még inkább kerüld az ilyen helyeket. Tisztában kell lenned azzal, hogy ez a munka életveszélyes. — Nem azért lettem kommunista, hogy plüssfotelben csücsüljek. — Jó, jó, nem erről van szó — mosolygott Pista. — Ha nem ismernénk, nem tennénk neked ilyen ajánlatot. — Volna hozzá kedvem — mondta Kurimszky. — No, akkor figyelj csak. Megfelelő lakás után kellene nézni. Berendezzük, aztán küldünk egy elvtórsnőt, aki majd elvégzi a gépelési munkákat. — Az nem kell — szóit Sanyi. — Mi nem kell? — Gépíró. Van nekem, aki írjon. — Ja, vagy úgy — nevetett Pista. — És hogy hívják? — Piroska. — No, rendben van. Ha jónak látod nekem nincs kifogásom a dolog ellen. Beköltöznél oda Piroskával, megteremtjük a feltételeket a nyomda működéséhez. — Kérdeznék valamit. — Nos? — Kivel tartanám a kapcsolatot? — Továbbra is velem, — Akkor jól van — mondta Cigi. — Ha lehet, ne tudja senki a lakás címét. Oda ne jöjjenek, majd mi megyünk, ahová kell. Statárium van — tette hozzá nyomatékül. — A pártnak is nagy kincse a nyomda — igyekezett megnyugtatni Pista, és bátorítóan megszorította a kezét. Tetszett neki a tüzes szemű flatalem- ben. Látszott rajta: az a fajta, aki csínytevésben és komoly helyzetben egyformán találékony. — Hol gondolod? — Mit? — A lakást. — Valamelyik munkáskerületben kellene... Kurimszky elgondolkozott — Palotán nem lehet — mondta — ott sokan ismernek. Hétéves korom óta ott élek. — Erről nem kell most dönteni. Kurimszky napokig rótta az utcákat Piroskával. Fagyott, aztán felengedett, havazott és újra zimarikós lett, csont kemény minden, A boltok kirakataiból farsangi holmi kínálta magát... Pestújhelyen egy délután, bíztató hirdetményt fedeztek fel: Családi ház kiadó a Bank utca huszonháromban! Megkeresték a házat. Jól körülnéztek a környéken. Minden szerencsésen egybevágott: az épületeket kerték vették körül, a ház utcára néző ablaka előtt néhány méternyi széles kert húzódott léckerítéssel. A házat — ha a szükség megkövetelte — úgy is él lehetett hagyni, hogy ne kelljen az utca felöli kaput használni. A pestújhelyi fészekrakás A konyhában hideg volt, látszott, hogy az asszony, aki tett-vett benne, maga is csak látogatóban jár ott. — Kié ez a ház? — érdeklődtek. — A miénk — felelte és kérdő tekintetük láttán készségesen felvilágosítással szolgált. — Nem itt lakunk, mert hogy tetszett is látni, szándékunkban áll kiadni. Most is csak azért vagyait itt, ha talán érdeklődő volna... — Mi azért jöttünk. — Mondanám, hogy üljenek le — élénkült fel az asszony, aki vidékies tájszólással beszélt —, de hideg van. Igaz, fiatalok. Hájasok? Vagy csak lesznek? Már megbocsássanak a kíván- csiskodásért... — Leszünk — mondta Piroska. — Érdekelne bennünket a ház. A néni ék hol tartózkodnak? — Mi, kedves... tetszik tudni, úgy élünk, hogy az uram kalauz a Beszkártnál, lakásunk a Diószegi úton van. Igaz, csak barakkban, de ott kevés a bér. — Mi a neve a kedves férjének? — Tudakolta Kúrimszky. — Peidl Károly az uram. Azért lakunk barakkban, mert úgy jobban jövünk ki. A házat kölcsönből építettük, sok rá az adósságunk. Ha kiadjuk, a bérből is törleszthetnénk a banknak. — Mennyit kérnek? — érdeklődött Piroska. — Hát, kérem szépen, erre én most nem felelhetek egészen határozottan. Az urammal kellene megbeszélni. Ö tudja... Felkeresték Peidl villamoskalauzt a barakklakásban. Bizonytalankodott a bért és a feltételeket illetően. Látszott, ha nem is mondta: nyugtalanítja a leendő bérlők fiatal kora. — Komolyan tetszenek gondolni? — A legkomolyabban — felelték. — Hát... de én úgy szeretném, ha nem egy-két hónapra lenne. — Attól ne féljen — nevetett Cigi. — Bemutatkozott: — Kurimszky Sándornak hívnak, cipész a mesterségem. Állandó munkám van, egy jó iparosnál dolgozom. Rendesen keresek, nyugodt lehet. Ha megegyezünk, még többet tudnék keresni, mert bedolgozó munkát vállalok. — Negyven pengőért megkaphatják. Kurimszky úgy tett, mintha gondolkoznék az ajánlaton, mintha kalkulációt készítene: hogyan is illik bele ez az ősz- szeg a költségvetésükbe. — Negyvenöt, meg húsz, meg tizenhét... huszonöt — mormolta és összeráncolta a homlokát. Aztán bólintott: — Részünkről rendben lenne a dolog. Van egy kis spórolt pénzünk. Még beszélünk a szülőkkel és aztán, hogy eloszlassuk az aggodalmat, ha akarja, előre kifizetjük a bért. Mondjuk három hónapra. — Most izibe? — ragyogott fel a kalauz szeme. — Mondom, beszélünk az öregekkel és akkor ... — Nem kívánom, isten őrizzen — mentegetőzött a kalauz. — Tudom, hogyan van ilyenkor, sok mindent kell beszerezni. De ha nélkülözni tudják... — Tudja mit? Kifizetünk három hónapot — mondta Kurimszky, s látta, hogyan oldódik fel ügyfelében végleg a bizalmatlanság. — A szüléink nem fogják kifogásolni. Maguknak is jó lesz, mondta a kedves felesége, hogy még fizetik a részleteket. — Igen ... — Akkor itt az előleg, fogja Isten áldja. Legkésőbb holnapután hozzuk a többit. Amikor Kurimszky elnyerte Pista beleegyezését — megnéztük, azt hisszük, jó lesz — mondatta —, elvitték az előleg másik felét is Peidléknek. — Velünk nem lesz gondjuk. Magunknak élő emberek vagyunk — nyugtatta meg őket Cigi. — A házbért majd mindig időben elhozzuk. Megkapták a kulcsokat, hozzáfogtak a „költözködéshez”. Nagy kartondobozokkal jártak Id-be a házból, volt úgy, hogy egyetlen skatulyát kétszer—háromszor utaztattak. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja ennek a lakásfoglalásnak. Zsákba tették az egyik kartondobozt, Cigi a hátára Vette, úgy vitte, ahogy cipészeknél szokásos volt szállítani a kellékeketSok papír és sok festék került a dobozba. Amikor Peidl- né elbúcsúzott tőlük, helyet kapott a lakásban az írógép és a sokszorosító is. Pista mindig pontosan megjelent a találkozón. Meghallgatta Kurimszky jelentését, egy—két megbízást adott és máris búcsúzott. A legutóbbi randevú alig tartott öt percig. Ügy szólt a rendelkezés, hogy Sanyi még aznap este menjen el a Rákos-patak Erzsébet királyné úti hídjához, legyen nála zsák és benne egy nagy darab összegöngyölített karton- papír. Ez lesz egyúttal az ismertetőjel is. Ott volt a megjelölt időre. Jól öltözött fiatalember lépett mellé, nagy csomagot tartott a hóna alatt. — Vedd át — mondta —. jól fogd, mert nehéz. A cipész ziccre dolgozik Széthúzták a zsák száját, belecsúsztatták a kartonba csavart írógépet és Sanyi már loholt is a villamosmegállóhoz. Kívülről úgy látszott, mintha egy testes fazék, vagy kisebb hordó lett volna benne. Sanyi a perranon maradt vele, a sarokba állította, hagyta, hogy mások álljanak elé, ő maga látszólag gondtalanul nézelődött. Később többször is összejött a magabiztos megjelenésű elegáns fiatalemberrel — Péter Pikier Györggyel —, aki tisztviselő volt a Lipótvárosban. (Folytatjuk.) történet halhatatlanjai — reprodukciókban jelennek meg a paravánokon. Monet, Cézanne, Van Gogh, Velasquez, Coreg- gio, Gauguin, El Greco, Delacroix, Goya, Raffaeio Santi és Dürer alkotásai mellett ott találhatók Lotz Károly, Mészöly, Rippl—Rónai, Vaszary, Ivá- nyi—Grünwald, Csók, Aba, Novak, Csontváry Kosztka Tivadar, Hollósy Simon, Torma, Tornyai, Szőnyi, Bemáth Aurél, Rudnay, Munkácsy képei is — reprodukciókban. A kiállításon a reprodukciók meg is vásárolhatók. A vasárnap óta tartó kiállítás jelentős forgalmat bonyolított le és főképp azok a kispénzű emberek vásároltak a reprodukciókból, akiknek nincsen pénzük eredeti művészi alkotások megvásárlására, de szeretik a szépet, még akkor is, ha azt csak „árnyék-kiadásban” kaphatják. Ez a kiállítás lehetne még i hatékonyabb; fokozná az ér- , deklődékt és a vásárlókedvet • az is, ha az egyes reprodukciók ■ alá a megfelelő katalógus-ada- i tokát oda illesztenék.’ Nem je• lentene ez nagyobb fáradságot, , hiszen a reprodukciók hátsó ■ oldalán a művész és a mű min- , den fontosabb adata olvasható. ■ Említjük ezt a katalógus-igényt , annál inkább, mert tudjuk, i hogy ez a kiállítás Egerben, ■ majd Gyöngyösön hosszabb l ideig vándorol üzemről üzem- : re és nyilvánosságot kap más helységekben is. Ha a közön- . séget ízlésben nevelni akarjuk, szerény eszközökkel is gazdagítani kívánjuk a lakások han- ' gulatát, akkor a kiállítást úgy i kell megrendezni, hogy a láto■ gaták ne a műveket érintő l kérdőjelekkel távozzanak a ! reprodukciók mellől. A kiállítás vasárnap estig ■ marad Egerben. <t a.) Elfogadható lakásdísz a giccs helyett Nagy művészek reprodukciós kiállítása Egerben
