Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

MM. április 22., szerda NercjsAa 9 94 éve született Lenin Országos harmadik helyezett a Heves megyei MÉSZÖV A SZŐ VOSZ igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége hétfőn együtt« ülésen értékelte a földművesszöveflkezetl szervek dolgozóinak 1963. évi munka- versenyét, s határozatot hozott az ezzel kapcsolatos kitünteté­sek odaítéléséről. A SZŐ VOSZ igazgatósága és a KPVDSZ el­nöksége vándorzászlóját, s ez­zel együtt a „kiváló földműves, szövetkezet” címet, mint a ver­seny legjobbjai, a zirci, a fe­hérgyarmati és a dombóvári földművesszövetkezetek kap­ták. A földművesszö­vetkezetek megyei központjai közül a Szabolcs-Szatmár me­gyei a legjobb, a második helyre a Bács megyei központ került, a harmadik helyet pe­dig Heves megye szerezte meg. Eredményes munkájáért dicsé­retben részesült a Párád és Vi­déke Körzeti Földművesszövet­kezet. — Azért mégis nagy. szerű dolog — mon­dom lelkesen —, hogy milyen gyorsan és milyen nagyszerű ütemben épül ez az Erzsébet-híd ... Iga­zán megforrósodik az ember szíve — mondom magamnak lelkesen —, hogy ilyen hatalmas és modern hidat határ­időre, a legkorsze­rűbb technikával fel­építjük, ország-világ ámulatára ... Még né­hány hónap és a na­gyon széles, nagyon mély Duna felett ott ível majd át a kor­szerű technikával, határidőre elkészült hatalmas hídóriás ... Hát nem nagyszerű dolog, hogy a fene egye meg... — ... — törlőm ki a szám­ból a sarat és óvato­san kimászom az árokból, ahová bezu­hantam Erzsébet-hí- di lelkesedésemben... Nem baj, morfondí­rozok tovább, az Er­zsébet-híd után, meg­épül a palló e felett az árok felett is. Eh­hez nem lehet csak úgy hűbelebalázs módjára hozzáfogni, ehhez tanulni kellett hidat építeni: az Er- zsébet-hidatl (—ó) A kápolnai kertész Házak és almafák fgl5tt az orkán Jegek ezüstjét szórta szerteszét, S úgy tűnt, Szimbirszkben, hol lámpa se volt tán, Száz tájra ömlő hajnal fénye ég .,, tgy Idézi a költő — Sztepan Scsipacsov — képzelete azt a napot, amikor — amint a vers címe is mondja — Tavasz volt és Lenin meg­született ,., Csaknem egy évszázad — pontosan 94 esztendő — telt el azóta, felmérhetetlen idő, de a legendás évtizedek fontos eseményeinek krónikája könyvtárakat tölt meg, ..A bámula­tos akaraterejü Leninben a legnagyobb mér­tékben megvoltak a forradalmi értelmiség legjobbjainak tulajdonságai* — irta róla Gorkij. — „Egyszer Gorkiban, valakinek a gyerekeit simogatva azt mondotta: „Igen. ezek már jobban fognak élni, mint mi; sok mindent, amit átéltünk, ők már nem fog­nék végig szenvedni. Az ő életük nem lesz ilyen kegyetlen”. A távolba, a dombok felé nézett, ahol a falu terpeszkedett, s elgondol­kodva hozzáfűzte: „És mégsem irigylem őket. A mi nemzedékünknek olyan munkát sikerült végeznie, amely történelmi jelentőségében pá­ratlan. A mi életünk kényszerű kegyetlenségét valamikor megértik majd az emberek és he­lyeselni fogják. Mindent megértenek maid, mindent" — és a gyerekeket gyengéden, vala­mi különösen könnyed és óvatos érintéssel si­mogatta” — jegyezte fel Leninről Gorkij ezt is. Ez a világraszóló nagy humanista, való­ban óriási tetteket hajtott végre. A fontosak közül is a legjelentősebb esemény•' « történe­lem kezdete óta először történt meg, hogy a szüntelenül tartó lázadások és felkelések né­pének, az elnyomottaknak ereiét eayséqbe lóg­ta, haddá szervezte egy forradalmi vezérkar, amelynek élén Lenin állt. Kontinenseket rá­zott meg a korábbi évszázadokban a változá­sok vihara, de addig soha olyan céltudatos, soha olyan tudományosan előrelátó, a. népek akaratát olyannyira számításba vevő irányítá­sa nem volt ezeknek a megmozdulásoknak, mint amilyen Oroszországban lépett színre a múlt század végén. Ez az irányító erő — a negyedik rend ké­sőbbi pártja, a proletariátus bolsevik törzska­ra — történelmi tanulságokat elemezett és összegezett, vereségekből és győzelmekből ta­nult, az 1905-ös forradalom utáni szakadékból tört fel, megpróbáltatásokon, poklokon át 1917-hez, a diadal csúcsáig. Az utak véglege­sen és örökké elváltak, ettől kezdve nemcsak régi gazdáié a földkerekség: új világot épít magának a régi helyén, aki mindig csak más­nak épített. Az első győzteseket Lenin vezette, az ö zászlaja lobog százmilliók előtt ma a föld öt világrészén. I^enin teremtette meg ko­runk marxizmusát. A mű önmagáért beszél: a szocialista for­radalom gyümölcsei már nemcsak Európában és Ázsiában érnek, hanem Kuba földjén, Amerikában is. Afrikában pedig éppen nap­jainkban gyökeresedik meg — például Algé­riában. A győzelmek fényében újra meg újra igazolódik a leninizmus nagy igazsága; A cél­ért, az osztály nélküli világ megteremtéséért folytatott küzdelem csak akkor lehet sikeres, ha a forradalmi öntudattal felzárkózó serege­ket a közös nagy eszme hatja át, ha a küzdők eszközei tiszták és a célhoz méltóak. Lenin óriási tudományos zsenijét elismer­ni, politikai és szerzői talentumát megbecsül­ni, példamutató humanizmusát tisztelni annyi, mint ragaszkodni tanításainak szelleméhez, vezetésének rugalmasságához, s elvetni a dog- matizmus minden formám, ö mondotta: „Más dolog ábrándokat szőni — s megint más dolog megtanulni, hogyan építsük a gya­korlatban a szocializmust. „Szüntelenül figyel­meztetett: Nem szabad megfeledkezni egy pil­lanatra sem a hibákról, amelyek a vezetési fenyegethetik, a várható nehézségekről, a buk­tatókról. Megingathatatlan volt abban a meggyőző­désben. hogy e bajok csökkentésének, elkerü­lésének, orvoslásának legfőbb feltétele volt és lesz: állandó, szoros kapcsolatban lenni at élettel! És ezek a tanításai napjainkban a szo­cialista demokrácia kifejlesztését, a proletár internacionalizmus, az egység, az elvi szilárd­ság és a következettesség ügyét maradéktala­nul segítik. Nem az emberi haladás ügyét szolgálják azok, akik szembekerülnek az örök Lenin nagy eszméivel. Lenin az élet nagy védelmezőig volt és marad. Lenin a tisztái szívű nagy ember, a nagy humanista, a nagy harcos és a nagy vezető örök példájaként él százmilliók szivében. Életművében pedig — halhatatlan.., KÖZVETLENÜL a műút mellett tükröződnek az üvegek, mintha pajkos gyerekek szö­vetkeznének; fénynyaiábek pásztázzák a szomszédos háza­kat, g száguldó autókat, éles fényben fürdetnek egy gólya- fészket. Nyeste Mátyás, a kápolnai kertész, ott dolgozik a meleg­ágyak között. Segítői — idő­sebb termelőszövetkezeti ta­gok — az ő irányításával öntö­zik, takarják és szellőztetik a palántákat. Arca kávébarna a kora tavaszi napsütéstől, keze fekete a nedves földtől. Gumi­csizmájával kilométereket ta­pos a melegágyak között, ag­gódva figyeli a kisújjnyi pa­lántákét. Elmarad a többitől, gondosan szemügyre veszi az egyik ágyat. Kezével nézi a talaj hő­mérsékletét, a nedvességét. — Sok a veszteség. Csak a talaj tehetett kárt benne.,. Nem volt éppen szerencsés a hely kiválasztása sem... A tehén­trágyát nem kellett volna be­szórni mert annak a gőzölgé­sétől dől meg a növény . i. Így dörmög magárnak, s ez­után, ma már kd tudja hányad­szor, végignézi az ötszáz néw- zetmétemyt üveggel fedett ágyakat. Sok benne a hiány, ennyinek nem szabadna lennie rendes körülmények között, A hozzá beosztottak látják ugyan, hogy baj van a palántákkal, de nem értik a kertészkedés igazi módját, meg etzek éppen idősek Is, neheaen hajlik már a dere­kuk. Neki, a kertésznek kell tör­nie a fejét, Neki kell orvossá­got találnia a bajra. Mert sok baj van a palánitanevaléssel. Ha nem jó az idő, vagy hiba csúszik az előkészítésbe, akkor sokszor kipusztul a palánták fele is. Mondta, ő már tavaly PÉTERVÁSÁRI to o z a / k ... Rétarkén jártam az elmúlt hét véigén, megyénknek ebben a ge nem város, se nem falu északi „központjában”, ott, ahol az emberek, ma még talán kis­sé rés telikedve vallják be, hogy lakóhelyűk tulajdonképpen já­rási székhely... Pedig, na­gyobb büszkeséggel is emleget­hetnék már, mert napról nap­ra épül, szépül, és fejlődik, minden remény meglehet arra, hogy néhány év múlva lénye­gesen „közelebb” kerül a többi járási székhelyhez. Ha sokáig váratott is magá­ra, ha lassúbb tempóban is, mint várták, de itt is megin­dult az iparosodás, s a ko­rábban szinte csaknem teljes egészében mezőgazdasági jelle­gű terület egyebek mellett ma már olyan jelentős üzemeket mondhat magáénak, mint a legmodernebb berendezéssel el­látott pneumatikus rendszerű malom, a kenyérgyár, vagy ép­pen a sajtüzem ,.. ★ Jó egy éve áll a kulturált kereskedelem szolgálatában a péterkeiek másik büszkesége: az ÁRUHÁZ .., így (rom, csu­pa nagybetűvel, mert rangjá­hoz ez illik legjobban: a mo­dern, egyemeletes, gazdag vá­lasztékot kínáló „kombinát" nemcsak Pétervására, hanem messzi környékének is kedvenc vásárlóhelye. Sőt! Salgótarjá­niak és pestiek js visznek in­nét olykor-olykor valamit, ami náluk kevésbé akad az üzletek­ben: centrifugát, klskerekű Ja- wa motorkerékpárt, esetleg Orkán kabátot, Ezzel az utóbbival nem akarunk „za­rándokhelyet” létesíteni az áruháziból, el is árulom mind­járt, hogy a divatos felöltőikből azóta egy sincs már, mind el­vitték az idegenek ... Péterfkei fiatalok, máskor élelmesebbek legyetek! ★ Az ősi Kegievieh-kastélyt a mai nap is egyre csinosítják, szépítgetik... A munkálatok elég régóta húzódnak már, g a befejezésre sincs még, sajnos, végleges határidő. Annyit azonban már most lehet sej­teni, hogy ha teljesen elkészül, a megyében, de a környéken sem igen lesz sokkal szebb is­kola! Az udvaron még az épít­kezés „felvonulásai’*, a folyo­sókon vakolnak, malter- és fes­tékszag mindenütt, de a tanu­lás, a kollégiumi élet zavarta­lanul folyik a maga .medré­ben”. A Mezőgazdasági Gé- pészképző Iskolában jelenleg 156-an a középfokú traktoros- képzésben vesznek részt, hu­szonkettőn pedig a szántóföldi növénytermesztési gépész szak­munkásképző tanfolyam III., befejező évfolyamát végzik, a Dunán inneni területről össze­verbuválódott hallgatók. Érdekes az élet itt a vén fa­lak között, egykor, ha valaki majd megírja az iskola törté­netét, lesz miről beszámolnia: az oktatók, nevelők is tevé­kenyen részt vesznek az épités- ben. alakításban, töltik az ud­vart, lakóházakat, virágházat és műhelyeket „varázsolnak” ügyes kézzel a kastély köré. Múlt és jelen .,, Ruharaktár az egykori lovagteremben, pa­rasztgyerekek a díszes, cifra lakószobákban, — a a tanmű­helyeikben falusi bá csikók, a bükkszéki Kokovai Lajosok, meg a hasonló korú, leendő­beli »zaktársak ismerkednek a kapa, kasza után a reszelővei, tolómór cével, élvonalzóval, s hasonló, nekik eddig idegen szerszámokkal... ♦ Nemcsak az ősi kastély fia­talodik, újul, hanem kívüle is minden, egész Pétervására ... Egymillió-hatszázezerért az idén törpevízmű épül a köz­ségben, az utcákon csapok lesznek, s eljut a víz a lakó­házakba is, akárcsak városon! Eddig az idén elkészült már vagy 1300 méternyi járda, s to­vábbi fél kilométeres szaka­szon mentesülnek majd a sár­tól a járókelők... Aszfaltút épül az Alvég utcában, s ilyen vezet majd az új gimnázium­hoz is. Tovább folyik a par­kosítás. a főtéri sétány szépí­tése, leburkóljék a piacteret, s a járási székhely központja modepp fényesővílégítást kap. Azt mondták, hót végére tető alá kerül, s augusztus közepére teljesen elkészül a mintegy 7S0 ezer forintos, költséggel épülő- tetszetős OTP-fiók is, mely mesíelenésóvei nagvmértékben emeli maid Pétervására utca­képét, hozzáiárul a „városia­sabb” külsőhöz... (gy—gy) is, amikor tapasztalatcserén voltak a Gyöngyös környéki termelőszövetkezetekben, s az egyikben házilag készített pa- lámtanevelő üvegházat láttak: „Adjanak nekem anyagot, ha kell, magam is megcsinálom. Hiszen nem nagy dolog az egész, a akkor azt palántálunk, amit éppen akarunk és akkor, amikor kell nekünk. Nem le­szünk kiszolgáltatva a termő­ö TUDJA, HOGY ez sok hasznot hozna a közös gazda­ságnak, csak az a baj, az em­berek többsége a pénzt nézi, s nem látja a jövőt, ami csak akikor lesz jobb, ha áldoznak is érte, A harmincas években, még gyermekfejjel kezdte a ker­tészkedést Mezőkövesden, s ha a káposzta náluk nyolc fillér volt, nagyobb piacokon már húszat kapott érte. Volt benne üzleti éraék, szerette a kerté­szetet, s koronát koronára téve földet vett, munkájának érté­két is melegágya ablakokra költötte. Megtagadott magától mindent, hogy szégyent ne valljon, s zöldségeinek neve le­gyen a piacon. Áldozott a ker­tészetért, s csak a katonai be­hívó vette el szorgalmas mun­kájának gyümölcsét. A meg­alakulás óta, immár öt éve tagja a szövetkezetnek, s köz­vetve, de magának szépíti, gyarapítja a közös kertészetet Néhány százalékos „bondói- lót" kért- S most azt nézi, hogyan permetezik a gyógyító cseppeket. Eredményes orvos­ságnak az időjárást tartja. — „Ha jó az idő, az rendbehozza a palántákat". Addig ia perme- teztet, kezét tenné minden ap­ró levélke alá, minden egyes csepp parmetlének helyet ke­resne. Az előbb még zöld levelek 'tarkán meredeznek az üvegek alatt. Szellőzteti az ágyakat ahol már/kárt tesz a napsütés, alacsonyabb fokra állítja a ke­reteket, vagy szorosan oda­illeszti a másikhoz. Locsol, • amikor delet harangoznak, se­gítői ebédelni mennek, ő, a kertész, még marad, tudja, hogy a déli nap erőssége a legnagyobb, s ha nem vigyáz, néhány perc alatt tönkremen­nek az apró növények. Gondo­san végignézi még egyszer az ágyakat, tenyerével tapogatja a föld hőmérsékletét, Ápolja felelősséggel, mert a tavaszon hét hold paradicsomot, tíz hold paprikát és tíz hold káposztát, valamint dinnyét kell elültet­nie. A káposzta ültetéséhez most fogtak hozzá, kell a pa­lánta ... HAZAMEHETNE ebédelni, mert nincs messze a lakása, de marad. A fal tövébe ül, e sza­lonnát szeletel, fél szeme a pa­lántákon pihen.;, P. E. Tegnap délután három és négy kö­zött, amikor gon­dolkodni szoktam, eszembe jutott: vajon mitől és miért kerek a gomb 7 Rövid, de tartalmatlan tana­kodás után kény­telen voltam le­vonni a következ­tetést: ezt magam­tól meg nem tu­dom, meg kell kér­deznem az illeté­kesektől. Elmen­teni hát a Gomb- készitő Vállalat kettő per egyes al­egységi üzeméhez, ahol megkérdez­tem kereken és őszinte nyíltsággal Pácolni Tihamér üzemegység-igaz­gatót: — Vajon mitől és miért kerek a gomb? Pacolai rám né­zett, futó ijedtség vibrált át az ar­cán, s aztán szét­tárta karjait, mint­egy mentegetőzve; — Kedves kar­társam, sajnos, ah­hoz, hogy ebben az ügyben felvilá­gosítással szolgál, hassak, ahhoz a kettő per egyes főegység engedé­lye szükséges. Ez, A titok kérem, gyártási ti­tok.,. Mivel kora gyer­mekségem óta egy­részt nagy tiszte­lettel adóztam a titkok, másrészt azok megfejtői és megfejtése iránt, azonnal elrohan­tam a Gombké­szítő Vállalat ket­tő per egyes fő­egységéhez, ahol kereken és őszinte nyíltsággal meg­kérdeztem Kaje- vác Benőt: — Vajon mitől és miért kerek a gomb? Kajevác rám né­zett, egy kis irtó­zást láttam az ar­cán, aztán mere­ven összezárva karjait, fensőbbsé- ges hangon tájé­koztatott, hogy ... ... sajnos, kar­társam, ebben az ügyben én nem állhatok rendelke­zésére, csak a fel­sőbb szerv, a Gombkészítő Vál­lalat központi ke­rekítő osztálya en­gedélyével, Ez, ké­rem, gyártási ti­tok ,.. Elmentem hát az osztályhoz, on­nan a főosztályra, a főosztályról az igazgató-helyettes­hez, onnan az igazgatóhoz, on­nan az aliparági osztályhoz, onnan az aliparági igaz­gatóhoz, onnan a feliparági igazga­tóhoz, aki éppen Bantu-földön tar­tózkodott egy je­lentősebb szaru­szállítmány meg­beszélése ügyében. Közben a gomb ügyében járva, megtudtam, ho­gyan készül az atombomba, s mi­értfolyékony a ra­kéta üzemanyaga, megismerkedtem a. repülni is tudó nyolcéltű géppisz­tollyal, valamint a szintetikus kebel­növesztő gyártási eljárásával... Most ismét dél­után három és négy óra között van, s megelége­detten nyugtázom, hogy akár házilag is tudnék már atombombát ké­szíteni, *csak az idegesít, hogy fo­galmam. sincs, va­jon mitől és miért kerek a gomb.,. Hiába: ez. ké­rem, gyártási <*» fok... (égri\

Next

/
Thumbnails
Contents