Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-19 / 91. szám

/

fht..,.

^MOLNÁR JENŐ:

Boldog, pogány tavasz

Rügyet hoz a szél simogatása, barkát a fűzre,

belenövünk a kék magasságba, lelkem, repülsz-e?

Érzed a rigó-fütty új illatát?

Fű nő lába nyomán.

Jön az erdő is, ezer szárnycsapás, vígság fut, friss pogány.

Villan a szem. A vér megiramlik, s a parazsán égve boldog, gügyögő, vad szorítással hullunk be az éjbe.

; HATVANI DAVID:

Hetipiac

a panaszt hallgatja a tejfel majd loccsanó lépés tocsog kacsa fehérül szűz szemekkel míg alkusznak az asszonyok

mint nyál a kolbászszag lecsorran cukorkát bicskát vegyenek zsibárus tarka hangja kottyan s aztán söprik a szemetet

tanyasi nénit leső sátrak súgnak bizalmas árakat a söntésnél forog az árlap búsul ki horogra akad

Ijedős krumplik toporognak korhadt szél mintha lengene* egy volt nagysága feje kókkad kilötyög a tekintete

Kaland és izgalom

Évekig szidtuk a detektív- filmeket, mondván, hogy olcsó, hatásvadászat, irreális eszközökkel akarják az igénytelen szórakozásra nevelni a közönséget.

Aztán, hogy a televízió két kommentárja közti időt kitölt- sük, meghívtuk Angyalt, aki nemcsak páratlanul csinos és rokonszenves fiú, de zseniális mesterdetcktív is. Számára a legbonyolultabb bűnügy is gyerekjáték és maximum egy folytatás alatt kibogozza a szálakat és még arra is jut ideje, hogy néhány szép hölgy szívébe belopja magát, a képernyőn és a képernyő előtt. Imponált ez a fölényes intellektualitás. Nem elég, hogy gyönyörű fogsora van, még azzal a képességgel is rendelkezik, hogy a legkisebb bűnjelet, valamint a film forgatókönyvét a kezébe veszi és máris tudja, hogy ki, kit ölt meg. A feleségemnek is tetszik az Angyal, de neki főleg azért, mert a fiú a legnagyobb verekedés után. amikor szétvernek egy kisebb szállót, henteregnek a földön, feláll és máris olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. Máris mosolyog, egy cseppet sem liheg, ami velem már a második emelet után előfordul.

Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a magyar kulturális ipar is profiljába vette a detektív- filmeket. Gyáraink nagyüzemi módszerekkel állítják elő a bűnügyi filmeket. Igaz, hogy a mi mesterdetektívjeink nem olyan okosak és csinosak, mint ez az Angyal. Az is igáz, hogy az ügyek sem olyan horderejűek, Itt nem rabolnak milliókat, legfeljebb egy képletet. Ha lehet, kerülik a felesleges j vérontást. Amit Angyal egy tízperces verekedéssel intéz el, \azt nálunk megoldják egy fél i órás dialógussal. Nekünk ugyanis fejlettebb az ízlésünk I és végtére is, szóból ért a ma- i gyár, még akkor is, ha történetesen bűnöző az illető. i Emlékezetes még a Teli vil- 1 mos páratlan sikere. Teli, mint 'erre mindenki emlékszik, fölényes biztonsággal íjazta le a [gonosz Geszler fél hadseregét.

> A film egyes folytatásait nagy |izgalommal várta felnőtt és

> gyerek. A siker óriási volt, ’amelynek eredményeként meg- l oldódott a hanyatló magyar i íjász-sport utánpótlással való [ellátása. Természetes, hogy n >magyar ipar sem maradhatott

ki egy ilyen nagy lehetőségből, ezért megkezdték a Ten- Tces kapitánya című, kalandosnak ígért, s úgy láttuk, soha véget nem érő film vetítését.

E filmben azonban már kiküszöbölték a Teli-film közismert hibáit. Tenkes kapitánya már nem vérengzik, nem kelt fel alattomos ösztönöket a nézőben. A film a teljes történeti hűség szem előtt tartásával bebizonyítja, hogy a labanc ármádia legyőzéséhez nem is kell sereg, felesleges a fegyver, elég egy pici furfang. tgy az óriási hadjárat olyan, mint egy cserkész-hadijáték. A nagy összecsapásokban senki sem sebesül meg. Ugyanaz a tíz labanc vívja harcát, ugyanavval a tíz kuruccal. Arra vigyáznak, hogy senkinek ne görbüljön meg egy haja szála sem, egyrészt, mert ez ártana ifjúságunknak, másrészt újabb statisztikát kellene alkalmazni.

Irtó mulatságosak ezek az életre-hálálra menő harcok, A katonákat a korszerű haditechnika alkalmazásával beugratják, belepottyantják a vízbe. Tenkes kapitánya, ez a rettenthetetlen hős, még le is nyomja a buksijukat a víz alá, persze, csak kicsit, hogy meg ne fulladjanak, úgy, mint az évöd'ó szerelmesek viháncolnak egymással a strandon. Időnként egy kicsit összekötözik őket, meghempergetik a csúnya laoiyun mulatságos, hogy meg kell rajta szakadni.

Hiába, ezek voltak az igazi háborúk! Mondhatnak is nekem azóta a történészek bármit. Isteni jó lehetett ez a ku- ruc-labanc izé, komolyan mondom, meg lehet pukkadni rajta. Hiába, akkor élt még a magyar honszeretet és humorérzék.

Már cowboy-filmet is vetítenek a televízióban. Olyan igazit. Sokat lovagolnak benne, mindig lőnek, de sosem töltenek. A végén a rossz elnyeri büntetését, a jó a jutalmát és a szerelmesét. A néző csak ül és az izgalomtól lerágja a nyak- ked.őjét. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan mi is gyártunk cowboy-filmet. Ebben a derék állattenyésztő brigádvezetó 250-es Pannóniáján veszi üldözőbe a társadalmi tulajdon szarkáit. Persze, colt helyett érvekkel tüzel rá, minek következtében a szarkákjmegtér- nek, az állatforgalmi adminisztrátornője pedig a derék állattenyésztőé lesz, egy nagy lagzi keretében.

Mint ahogy nemrég a tv-ben már sztriptíz is volt. Persze, a hazai viszonyokhoz alkalmazva. Miután a műsorközlő bejelentette, hogy a magyar lányok is tudnak világszínvonalon vetkőzni, elkezdődött az izgalmas látványosság. Levetették a kabátjukat. A nézők izgatottan tapadtak a képernyőre. Aztán levetették hosszú, fekete kesztyűjüket. Aztán levetették A selyemharisnyájukat. Ez utóbbit azonban egy átvilágított paraván mögött Így, ugyebár, vetkőzés is volt, ... m de nem sértet_>-z;Y ^ ték a nézők íz✓’O') e9V

ctk" ///x darabig vetkő- >s~7!uZ '<? ződtek a pora* ' $ U ván mögött, azV-/V ~~7\ *dn előbuktak , / és ott álltak

,\i_ / talpig bikiniben. És, aztán u levetették a bi- ^ kint felső részét, de akkor a képernyő elsötétedett, mert a magyar képernyő rendkívül szemérmes.

Íme, nálunk már világszínvonalon csinálják a nyugati kommersz szórakoztatást, legyen az detektivfilm, kalandos film, cowboy-film, vagy akár sztriptíz is. De tekintetbe vesszük nézőink ízlését és kalandfilm ide, sztriptíz oda, nagyon vigyázunk, hogy fel ne izírassa magát.

ősz Ferenc

bancokat a kovászban, picikét . rádádáznak a fenekükre, eltán- t colnak nekik egy tüzes kuruc- . táncot, hadd lássák, hogyan i mulat egy magyar kuruc. Aztán hazaküldik az egész pórul járt y társaságot az ezredes úrhoz, s hogy józanodjanak ki, mosa- , !, kódjának meg, hogy a követke- •- ző folytatásra újra marconán r tudjanak vonulni a kurucok ó ellen, akik ezúttal spárgát féri szítenek ki az úton, amin a la- ;t bancok hasra esnek és ez

tatta velem. Erre már bennem is fölforrt az indulat, de nem ugrottam neki rögtön, különben sem tudtam soha puszta kézzel verekedni.

A poroló egyetlen fölszerelése mindössze egy hervadt seprű volt, amivel sepregetni szoktam. A gyáros nászajándékul kaphatta tizenöt évvel ezelőtt. Ilyen ronda szerszámot csak végső esetekben vesz kezébe egy rendes munkásember. Elmentem hát az irodába, és kikértem a munktkönyve- met és járandóságomat. Negyed óra alatt felöltözve és megtisztálkodva mentem hazafelé. Vittem magammal a porod ógépemet is, bár erős volt bennem a szándék, hogy otthagyom valamelyik mellékutcában.

Otthon beállítottam a gépet az udvar hátsó részébe, ahol a mellékhelyiségek voltak. Ugyanott lakott egy magam formájú szegény ember a pincelakók fajtájából, neki ajándékoztam a gépet, hogy tüzelje föl.

A szegény embernek meg volt egy nagy csapat szegény gyereke, egyik kisebb, másik nagyobb... A gyerekek fogták a gépet és anélkül, hogy

tudtam volna, elmentek vele koldulni. Zenei hangon nem szólt ugyan a gépezet, de azért hét-nyolc pengőt meg egy viselt öltönyt mindennap összekerepeltek vele. Azelőtt kenyérre se igen telt nekik, és most egyszerre elkezdtek pörköltet meg p am puskát enni.

Nem vagyok irigy természetű ember, de igen megsértődtem, amikor megtudtam a dolgot. A gépet minden magyarázat nélkül visszavittem a szobámba. A szegény ember — persze — utánam jött, kért, kunyerált, hogy ne haragudjak, ne tegyem szerencsétlenné, adjam vissza neki a gépet, majd megfizeti, mert ha megjavíttatja valamelyik hangszerüzletben, páratlan szép szerszám lenne belőle, higy- gyem el... és így tovább.

Űjra vissza ajándékoztam neki a gépet. Gondoltam, pénzzel úgysem tudna kárpótolni érte, azokért az illúziókért, amiket beleöltem — hát legyen vele boldog ... Ezzel aztán végképpen megszabadultam a találmányokkal járó gondoktól.

Azóta sem avatkoztam bele a technika fejlődésébe.

FORGÁCS KAROLY:

Értelmét a napoknak

Hogy értelmét a napoknak megleljem,

Mi nem te vagy: magamból mind kiszűröm. S csak az kell, ami rajtad keresztül jön Hozzám. Te vagy az italom s a kélyhem. Hajnal rám csak szemedből tündököljön,

S te lépj elém megfürösztő reggelben,

A zenit homlokod ívén deleljen,

S ölelj, ha a hold napot-váltón följön.

Mert nincsen szín, ha azt nem te sugárzód, A mások hangjai mind disszonánsok,

S csak egy mosoly van: szemed mosolya. Míg mindez nem az enyém: nincsen élet, Az ébredésem halálos ítélet,

S az örökké nem több mint a soha.

✓-w w,

Ettől kezdve mindennap történt körülöttem valami botrány. Munkatársaim olfan buzgón emlegették a találmányom, mint valami igazi világszabadalmat, olyannyira, hogy kénytelen voltam erélyesebben föllépni ellenük. Súlyosbította helyzetemet az, hogy a morcképű’ munkavezetőm kezdettől fogva nem szívelt. Ha szembe találkozott velem a műhelyben, olyan megdöbbent képpel nézett rám, mintha megettem volna á vacsoráját. Túdságománya. A távcső látókörzetét s akarta kitágítani, az ördögi tudja miért. 5

S amikor egy munkavezetői is érdeklődni kezdett nálam a ’ találmányom felől, döntő lé-| pésre szántam el magam. Be-( szállítottam a gépet a gyárba, < s a kora délelőtti órákban > minden számottevő főbb em-j bért összehívtam a zsákporoló > helyiségbe. El is jött mindenki,? akiben egy kis kíváncsiság \ volt ?

Ott volt többek között azt osztályvezető, a vegyészmér-S nők, négy felügyelő, az igazga-f tóságtól egy hivatalnok és né-\ hány kisebb személyiség. Ma-? gam le sem vettem bejáróru-c hámat Szentül hittem, hogyS nem porolok zsákot többé azt életben. S

A márványkád helyén, ahol? a zsákot rázogatni szoktam, ott\ állt a gépem, és én a szerke-? zet csodálatos egyszerűségét« magyaráztam az egybegyűl ti uraknak. Ügy beszéltem velük? önérzetesen, mint egyenrangú? emberek szoktak beszélni egy-? más között. I

De amikor az első zsákot beeresztettem a gép szájába, még a levegő is megváltozott körülöttem. A gépen minden elképzelhető nyavalya erőt vett. A zsák rácsavarodott a belére, a hajtóvasa levált, a dob megrepedt benne. Szét kellett szednem az egészet A ddri'b-darabokra azonban már senki sem volt kíváncsi.

. Az urak úgy tűntek el mellő- t lem észrevétlenül, mint a pipa- a füst. Két perc alatt egyedül . maradtam, és ott álltam kétségbeesve a gépem mellett.

Trojan Mariann: Ex libris.

Nem mondám, hogy a történetem idejében valami nagy becsülete volt a munkásembernek, de amint mondani Szokták: aki akart, dolgozhatott

Magam a legváltozatosabb munkákat vállaltam, mivel éppen ez idő tájban jöttem fel Pestre, 3 nem volt ismeretségem, azonkívül nem akartam huzamosabb ideig dolgozni olyan helyen, ahol keveset fizettek, vagy gorombán bántak az emberrel. Ezért a foglalkozásomat szinte naponként változtattam.

Húztam kocsit, fejtem tehenet, cipeltem halottat, éjjelenként egy péknél kenyeret dagasztottam; máshol hurkabelet mostam, majd tormát árusítottam, a kőművesek mellett latyakot kevertem, részt vettem egy szegény család kilakoltatásában és számtalan egyéb dolgot műveltem. S a végén ott álltam a szénapiac közepén a többi rongyos ember között, bután és reménytelenül, mint aki semmihez sem ért a világon.

Sokára virradt rám a szerencse napja, amikor már mindent meguntam, munkát és munkanélküliséget egyaránt: bejutottam egy csokoládégyárba, zsákporolónak. Poroltam a zsákot délelőtt, délután százég ezerszámra. Az orrom és a fülem telerakódott kakaóval és mindenféle szemétporral, a szemem beragadt, a hajam összegubancolódott tőle, s utóbb az Ágyvelöm is belepte; álmomban is zsákot poroltam, bálák kai birkóztam. Reggelenkén csuromvizesen, elpiszkolódv; ébredtem föl, mintha egész éj szaka dolgoztam volna.

Később már aludni sem tud tam. Olyan zavaros szemme jártam a világiban, mint vala mi próféta. Gondolkodtam tépelődtem, hogy miként sza baciulhatnók meg a zsákporo lástól? A cél érdekében kés; lettem volna a vallásalapítás tói kezdve a miskárolásig mindenre.

Gondolkozásom közben las sankint kialakult képzeletemben egy csodálatos gépeze terve. Nagyot mondok, de való Igaz: föltaláltam a zsákporoló gépet. Tökéletesebb valamit még el lehetne valahogy képzelni, de szebbet — soha Le sem kellett rajzolnom, úgj készítettem, el egy-két kézi- szerszám segítségével, Ventil- lótorforma szerkezet kerepel benne, és a kintornához hasonlított. Mindenképpen alkalmasnak látszott arra, hogj életfogytig megéljek belőle. Kipróbáltam a. szomszédaim előtt Kitűnően működött. Semm akadályát sem láttam annak hogy nyilvánosság elé ne lépjek vele. De hogy lék ne támadjon szerencsémben, elősző] is hozzáláttam közvélemény szerezni magamnak.

A gyárban minden elérheti embert meggyőztem gépen rendkívüliségéröl. Órákig be szélgetteyi a portással, min denféle technikai kérdésekről Állítása szerint neki is vol előkészületben valami találÜgy éreztem, örök adósság marad utánam, ha el nem bújdosok, vagy föd nem akasztom magamat.

Ekkora * fölsülése egyetlen a ran ycsin álónak sem lehetett. Rámfogták, hogy bolonddá akartam tenni a gyárost... Az udvaron ujjal mutogattak reám: ■

— Ez az az ember! — mondák.

san mozgékony embernek tartott, s attól félt, hogy egy napon eszembe jut elfoglalni a hivatalát.

Először csendes üldözést kezdett ellenem: naponta öt- ször-hatszor megállt a hátam mögött és ott pipálgatott fed órákig. S amikor minderre érzéketlen maradtam, összedön- , tögette a műhelyben magasra ' pócolt bálákat, és újra porol- <