Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-19 / 91. szám
« 1984. április 19., vasárnap NÉPÚJSÁG Mennyi lakás épül az idén megyénkben? Nálunk közügy a lakásépítkezés. Ezt egyetlen ténnyel bi- sonyí thatjuk. Van-e olyan népgazdasági terv, amelynek teljesítését akkora érdeklődéssel figyelné a közvélemény, mint a lakásépítkezést? Fokozottabban érvényesül ez az MSZMP Központi Bizottságának február 20—22-én hozott határozata óta. Nemcsak a lakásigénylők és a rokonok, hanem a járókelők és a város minden lakója nagy érdeklődéssel, sőt, többnyire bíráló szemmel figyeli az építkezéseket. Üj városrész épült Gyöngyösön, Hatvanban és Egerben, iskolák, gyárak és különböző létesítmények tanúsítják, hogy építőiparunk eredményesen dolgozott. De ehhez hozzá kell tennünk, hogy megyénk építőipara sem 1962-ben, sem 1963- ban nem teljesítette tervét, az állami építőipari vállalat termelékenysége egy százalékkal alatta maradt az előző évinek. Sokat építkeztünk falun, tanyán és városon, de meglehetősen sok minőségi hibát hagynak maguk után a kőművesek, a különböző szakipari és szerelőipari munkások. Megyénk építőipara az elmúlt három év alatt növelte műszáki-technikai bázisát, hozzákezdtek a korszerűbb anyagok és építési módszerek alkalmazásához. — A fejlődés kezdetén vagyunk, kevés a gép és nincs műszaki szakember-utánpótlás — hallottuk több tanácskozáson is az utóbbi időben. De a rendelkezésre álló gépeket sem használják ki, hiszen megyénkben csak 16,2 százalékos az épitőipari gépkihasználás. Talán nem is a gépekkel akad a legtöbb baj? Sokkal szembe- ötlőbb, hogy az egyik munkahelyen nincs anyag, a másikon hiányzik a munkaerő, vagy amikor mindkettő meglenne, nincs tervdokumentáció. Az egyszerű munkások is sokszor elmondják, hogy érthetetlen szervezetlenséget és kapkodást tapasztalnak az építkezéseken. Ezt többnyire elismerték a vezetők is, csak azt vitatták, hogy ezért az építésvezetőség, vagy a központ, a tervező, a beruházó, vagy a kivitelező felelős-e. Rossz az anyag, vagy felületesék a munkások és azért van annyi baj az ajtókkal, ablakokkal, a vízcsappal és a fűtéssel? A művezetők nem tudják, vagy nem is akarják észrevenni a hibákat? Ne háborgassuk a múltat, a hiányosságokból már éppen elegendő tapasztalatot szerelhettünk. Vizsgáljuk Inkább azt, hogy az idén kedvezőbb feltételekkel látott-e munkához építőiparunk. Az idei tél is majdnem any- nyira akadályozta az év eleji munkát, mint a tavalyi. Nagyobb gondot fordítottak a téalap közel 30 százalékos, a termelési alap több mint 20 százalékos emelkedése. Mindez azt jelenti, hogy a tsz-ek a jövedelem egyrészét — helyes arányokban — a következő gazdasági évek termelésének biztonságos fokozására tartalékolják. A beruházások fentebb vázolt nagy arányú növekedése arra kötelezi a termelőszövetkezeteket, hogy az állami és saját eszközökből megvalósított állóeszközöket az eddigieknél hatékonyabban használják ki, és állagukat a jó gazda gondosságával védjék. Ez különösen vonatkozik az állatfé- rőhélyek kialakítására, öntözési és gépi beruházásokra. Az állam nem csupán hi- téliéi támogatja a beruházási eszközök megszerzését, hanem hitelélengedésekkel, kedvezményekkel is elősegíti a fel nem osztható szövetkezeti alap, a tagság jövedelmének emelését. 1963-ban a hitelelengedés összege meghaladta a 25 millió forintot, áruértékesítési kedvezmény címén pedig 17 millió forintot kaptak a megye termelőszövetkezetei. A szarvasmarha-fejlesztést elősegítő kedvezményeket és hiteligény be vételi lehetőségeket Is jelentős mértékben vették Igénybe a termelőszövetkezetek. Üszők első ellése címén több mint kilenc millió forint kedvezmény került jóváírásra, amíg állatérték-pótlás és növelés miatt 15 millió forint hitelben részesültek, amely a tagok liesítésre, de sokkal kevesebbet, mint amennyit a körülmények megköveteltek. Régi, jogos, sőt szükségszerű követelmény, hogy az év elejére a kivitelező vállalat kapja meg a tervdokumentációt, huzavona és késedelem nélkül megkössék a szerződést és felesleges rutákkal ne késleltessék az építkezéseket. Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat idei terve 199,5 millió forint, azaz 35 millióval (mintegy 22 százalékkal) több mint amit tavaly teljesített és lényegesen emelkedett a tanácsi építőipari vállalat feladata is. Az előzetes adatok szerint Egerben 311 lakást kell építeni az idén, de március közepén 119 lakásra a megyei tanács tervosztálya és az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat még szerződést sem kötött. Hogyan és mikor rendelnek anyagot, mikor kötnek alvállalkozói szerződést, mikor kezdik és főleg mikor adják át ezeket a lakásokat? Nincs tervezői kapacitás, a terveiző mérnökök és technikusok nem győzik a munkát? De nem terhelik-e őket felesleges egyedi tervekkel? A típustervek alkalmazásánál a részlet- és rutinmunkáknál vajon nem túlzott-e a „teljes és kifogástalan tervszolgáltatás” követelménye? Úgy véljük, a kivitelező gyakran csak kibúvót keres és időt akar nyerni, amikor határidőn belül, de az utolsó napon kifogásolja valamelyik részlettervet Az építőipari vállalatnak részben Igaza van — főleg saját érdekeit védi —, amikor a beruházási kódex szigorú utasításaihoz ragaszkodik. De ha a beruházó és a kivitelező eltúlozzák a vitát, erre pocsékolják az energiát, akkor állnak az építkezések. Vajon nem lenne időszerű a megyén belül rendelkezésre álló tervezőket összevonni, egységes irányítás alá helyezni, s így nem tudnának termelékenyebben dolgozni? Ha egységes irányítás érvényesülne a tervezésben, javulna a kapcsolat a beruházó és a tervező között, vajon ez nem szolgálná a kivitelező és egyben a közösség érdekeit? Ha év elején tudná és idejében felkészülhetne az építőipar, megszűnne végre a hajrá a határidőért, az átadás előtti rohammunkában nem tenné tönkre az egyik részleg azt, amit a másik már, ’ elfogadhatóan megcsinált. Bosszantó és tűrhetetlen, hogy egy-emi alvállalkozói vagy szakipari munka hetekre mégállítja az építkezés ütemét. Miért és meddig tart még tűrhetetlen hosszú ideig a gáz- nyomáspróba? Az idén különböző akadályok miatt kevés építkezést kezdtek. De a befejezés előtt álló tavalyi építkezések is vontatottan haladnak. Sokan kérdezgetik, hogy miért nem csinálják Egerben a Hadnagy utca tereprendezését? Hosszú ideig az volt a panasz, hogy csak hagyományos módon építkezünk. Az idei lakások 70—80 százaléka blokkból épülne. De Egerből is, Salgótarjánból is vontatottan érkezik a blokk. Nincs kapacitás és szárítótér? Nem látták ezt előbb, a mostanában megalakult operatív bizottság sem tud segíteni? Belenyugodjunk, hor™ az alapfeltételek késedelmes megteremtése, huzavonák és kooperációs súrlódások miatt az idén ne készüljenek el az átadásra tervezett lakások? A kérdés fontosságát érzik mindazok, akik megyénk építőiparáért felelősek. Tudják, hogy nehéz körülmények között, de meg kell birkózni a feladatokkal. Intézkedési tervekben, szervezési utasításokban rögzítették, hogv mit kell elvégezni azonnal, ml következzék utána és hogyan dolgozzunk, hogv többre haladhassunk. Valóban közérdek, hogy a helyes célkitűzéseket tettek és eredmények kövessék. Ettől függ, hogy mennyi lakás épül az idén megyénkben. Dr. Fazekas László r Új utasforgalmi épület készül Vámosgyörkön A vámosgyörki vasútállomás régi felvételi épülete s a vágányok között igen kevés a távolság, az utasok részére nincs megfelelő térség kialakítva, s nemcsak a közvetlen baleseti veszély elhárítása, de az utasforgalom könnyebb lebonyolítása is régóta sürgetően követelték a fennálló helyzet megváltoztatását. Az 1961- ben elkészült új forgalmi épület után most hozzákezdtek 2 530 000 forintos költséggel az új utasforgalmi épület elkérészesedését emelte. A termelési eredmények lehetővé tették a tsz-tagok jövedelmének növelését. A tsz- tagok jövedelme ugyanolyan mértékben emelkedett, mint amilyen mértékben a termelés nőtt. A tsz-tagok személyes jövedelme a múlt évi 492 millió forintról 548 millióra emelkedett. Ezen belül a részesedés 520 millió forint, amely az előző évhez viszonyítva 12,5 százalékos emelkedést jelent. A termelőszövetkezeti tag-' ság jó munkájának következtében az egy dolgozó tagra eső jövedelemben jelentős összegű emelkedés következett be. Amíg 1962-ben 10 724 forint jövedelem jutott egy dolgozó tagra, addig 1963-ban már 12 227 forintot fizettek ki. Az egy munkaegység értéke 1962-ben 36,32, 1963-ban 37,01 forint volt. Ez ugyan nem mutat lényegesebb , emelkedést, azonban figyelembe kell venni, hogy az egy dolgozó tagra eső jövedelem ! 1503 forinttal emelkedett, amely a munkaegység értékében nem szereplő, nem munkaegység szerinti részesedésből, prémiumból származik. [1 étségtelen, hogy a terl' melés megfelelő szintű emelkedése mellett ezzel összhangban nőtt a termelőszövetkezeti tagság jövedelme és helyes arányt mutat a következő gazdasági évre történt tartalékolás is. A termelőszövetkezetek jó munkája és az illetékes szervek által betartott pénzbaromíi^ondozó A tarnaleleszi Tarna- völgye Termelőszövetkezet baromfigondozója, Suszták Istvánná, nemrégen fejezte be a hároméves baromfitenyésztő iskolát, ahol az egyik legjobb eredményt crte el a hallgatók közül. Megmutatkozik ez munkájában Is, mert az általa kezelt baromfik között nincs elhullás. (Foto: Kiss Béla) • * ; I, .„ÍV:,:.: Permetező brigádok a Torna mentén A Kápolna és Környéké Körzeti Földművesszövetkezet már a tavasz elején felkészült a szórvány- és háztáji gyümölcsösök permetezésére. Korábban, a községi tanácsokkal együtt a körzethez tartozó valamennyi községben felmérték a háztáji gyümölcsfákat, kerteket és szórványgyümölcsösöket, az elkészített ütemezési terv szerint láttak munkához^ jó idő beálltával. A földmu- vesszövetkezeti permetező brigádok hasznos Agrostroj gépeikkel már hetek óta dolgoznak Kápolnán, Kompolton, Tófaluban, Aldebrőn és a többi Tárná menti községekben. Kompolton a társadalmi szervek is bekapcsolódtak a permetezési munkáik szervezésébe, hatékony segítőként dolgozott a helyi népfrontbizottság. A területek és faegységek: felmérése után közel 100 fő részvételével ismeretterjesztő előadást és permetezési bemutatót tartottak a lakosság részé, re. Az előadáson Lenkei Béla, a Füzesabonyi Állami Gazdaság almáskertjének vezetője ismertette a szakszerű permetezés előnyeit és szükségességét. Ezután Schmidt Ferenc kertjében rendezték meg a permetezés gyakorlati bemutatóját. ' A jó előkészítés nem maradt eredmény nélkül, mert a község lakossága igényelte a permetezést és már befejezéshez közeledik itt ez a munka. A fürge kis Agrostroj hangos berregéssel jár kertről kertre, Szombati Béla és Szabó Béla pedig nagy szakértelemmel per. metezi sorra a dió-, körte-, cseresznye-, meggy- és szilvafákat. A permetezés szakmai irányítását az idén is a Növényvédő Állomás szakemberei végzik, CS. L „Szocinlinta módon dolgozni, tanulni, élni . . . »* Brigádvezetői tanácskozás Bélapátfalván szítéséhez is, a régi épület mögött. A készülő utasforgalmi épület fő helyisége egy nagyméretű előcsarnok lesz, jegy- és podgyászpénztárakkal, utasellátó pavilonnal. Az előcsarnokból nyílnak jobbra és balra a dohányzók és nem dohányzók váróterme. Az utas- forgalmi épületet és a forgalmi épületet fedett átjáró köti össze. Az új építmény átadására az év második felében kerül majd sor. (szigetváry) ügyi fegyelem együttes hatásaként, megyénkben mérleghiányos termelőszövetkezet nincs. Minden termelőszövetkezeti tagban és vezetőben élnie kell annak a tudatnak, melyet az alapszabály is rögzít, hogy a tagság személyes jövedelmének emelése alapvetően a termelési eredmények következménye. Az a jövedelem osztható fel tehát, amelyet megtermeltek. Az előző évek tapasztalatai igazolják, hogy amikor a zárszámadás ideje közeleg, egyes termelőszövetkezeti vezetők kapkodnak a termelési lemaradások miatt, a kieső jövedelmet állami pénzügyi megsegítéssel kívánják pótolni. Ez nem helyes. A jó zárszámadás előkészítése nem év végén, hanem a tervidőszak első napján kezdődik. A terv teljesítését állandóan figyelemmel kell kísérni és bevételikiesés, vagy többletköltség esetén a jövedelem pótlására azonnal termelési intézkedéseket kell tenni. Éppen ezért, a számvitelnek fontos szerepe van abban, hogy időben jelezze a rendellenességeiket. Ennek előfeltétele azonban, hogy a termelőszövetkezet mezőgazdászai szorosabban működjenek együtt a számviteli apparátussal. gy lehetővé válik, hogy a könyvelés naprakészen olyan adatokat adjon a vezetőségnek, amelyek alapián intézkedéseket lehet tenni. Ennek iól bevált módszere a főkönyvelő havi beszámoltatása a vezetőségi üléseken. Szükség- szerű a tsz-tagok rendszeres í< Pénteken délelőtt Bélapátfalván találkoztak egymással az egri járás szocialista brigádjainak vezetői, a három nagyüzem: a Cement- és Mész- mű, az egercsehi bánya és a demjéni olaj mezők dolgozóinak képviselői. A tanácskozáson megjelent Gubán Dezső, az MSZMP Egri Járási Bizottságának titkára, valamint Polgár Miklós és Simon Sándor, az MSZMP Heves megyei illetőleg Egri Járási Bitájékoztatása is a tsz gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Elítélendő az olyan törekvés, amely egyes tsz-eknél fellelhető, hogy év közben a vezetők túl opportunisták, az előlegezés érdekében a pénzügyi helyzetet felmérő járási szerveket is félrevezetik, év végén pedig a pénzügyi nehézségeik megoldására segítséget kémek. A termelőszövetkezeti vezetők tehát már most tegyenek intézkedéseket a zárszámadási bruttó jövedelem kimutatásában szereplő alacsony jövedelmet mutató ágazatok hozamának fokozására, költségeinek csökkentésére. így átgondolt agrotechnikai intézkedéseket kell tenni a múlt évben alacsony terméshozamokat mutató kalászosok termésátlagainak növelésére. Rendkívül fontos, hogy a takarmánybázis biztosítására minden termelő- szövetkezet tegye meg a szükséges intézkedéseket. a a termelőszövetkezetek tagsága és vezetősége az elmúlt évi gazdákod ás , a zárszámadások alapján a megfelelő következtetéseket levonják és figyelembe veszik a párt- és az állami szervek folyó gazdasági évre vonatkozó útmutatásait, az 1964. évi zárszámadáskor még nagyobb termelési eredményekről számolhatunk be és a tagok az eddiginél is nagyobb jövede- ’°mhez juthatnak. Klaisz Ferenc a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársat zottságának munkatársai. Az értekezleten Gubán Dezső elvtárs ismertette röviden a versenymozgalom egyes korábbi fázisait, fejlődését napjainkig, különös hangsúlyt helyezvén a brigádok új rendszerű, szocialista szellemben való nemes vetélkedésére. A felvetett téma széles körű visszhangra talált a résztvevő, mintegy hatvan brigádvezető között. A hozzászólások során szinte megelevenedett az egri járás vezető üzemeinek ver- senymoagalma: szó esett az első próbálkozásokról, kezdeti lépésekről, nehézségekről, az összefogásról, s az el nem maradt eredményről... Felszínre törtek a problémák, panaszok: sok esetben a brigádok önhibáján kívül, nem sikerült a vállalás teljesítése. A „sértett” felek nehézményezrték a szocialista cím ebből kifolyólag történt elmaradását, aztán, hogy a többség helyesnek találta ezt, maguk is csak rájöttek: így volt ez rendjén, hiszen akármiből is eredt a hiányosság, a népgazdaság végeredményben csak kárát vallotta annak ... Más hozzászólások meg éppen ehhez a kérdéshez kapcsolódtak; az üzemvezetőség biztosítsa minden esetben a termelés feltételeit, a megfelelő anyagszükségletet, s csak ezután tegyék meg vállalásaikat a brigádok. Így reálisabb feladatot kapnak a munkacsapatok, s kevesebb meglepetés érheti őket... Akadtak, akik a vezetésre panaszkodtak, akik a műszakiakat marasztalták el jogosan, mert azok sok esetben még mindig nem adják meg a szükséges segítséget, támogatást a brigádoknak, húzódoznak, idegenkednek a versenymozgalomtól. Szerencsére azonban egyre kevesebb az ilyen példa, s inkább arról számoltak be többségükben, hogy javul ez a kapcsolat, több helyen maga az üzemvezető, művezető a legfőbb mozgatója a versenynek... Jólesett hallani arról, hogy a nemes versengésben egyre inkább érvényesül az új típusú ember munkaszelleme, életszemlélete; a hétköznapok harca az anyagiak helyett mindjobban az öntudatra épül. A legnagyobb nehézségekkel küzdő brigádok sem hagytak fel a céllal —■ s ma többen közülük két-, háromszoros védői a büszke címnek. A demjéniek küldötte arról beszélt boldogan, hogy a brigádokban a legkülönbözőbb területekről összeverbuvált, a szétszórt munkahelyeken dolgozó emberek is megtanulták a fegyelmet, leszoktak a könnyelműségről,. s tavaly a négy szocialista brigádban például egyetlen műszakkiesés sem volt! Az egercsehiek meg arról vallanak, hogy nemcsak a munkában változtak meg az emberek, más egyébben; „kinti” életükben is... Munkán kívüli vállalásaikat ma már természetes kötelességüknek veszik. Valamennyien képezik magukat valamilyen oktatási formában: mert tudják, ma már ez elmaradhatatlan követelménye a fejlődésnek! A bélapátfalviak a műszak utáni összetartásról, közös szórakozásról beszélnek, s nagyon örülnek annak, hogy a különböző üzemegységék letéti könyvtáraiból ma már azok is mind szívesebben és gyakrabban kölcsönöznek, akik azelőtt aligha vettek kezükbe komolyabb olvasnivalót... Mindent összegezve talán Gubán Dezső elvtárs zárszavaival foglalhatjuk össze legtömörebben a pénteki gyűlést: — Hasznos volt ez az értekezi- let, s ha ugyan nem is jutott mindenki szóhoz, képet kaptunk egymás munkájáról, tapasztalatairól, felvetődött jó néhány hasznos elképzelés és javaslat,amik kétségtelenül előnyösen hatnak majd a brigádok további munkájára, a versenymozgalom fejlődésére. (9y—gy>
