Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-17 / 64. szám

1964. március 1?., kedd KtPDJSAG t • . . hogy a xdldnég helyett a vimxahúxó néztetek rohadjanak Még az egyéni gazdálkodás korában történt az eset, amely szájról szájra járt arról a ker­tészkedő gazdáról, aki jó ter­mést takarítván be káposztá­ból, extra jövedelemhez jutott. Ezt látva, a következő évben a falu öfestes gazdái káposztát termesztettek, s annyira el­árasztották á piacot termékeik­kel, hogy mélyen ár alatt, majdhogynem ráfizetéssel ad­ták túl káposztájukon. Ebből „tanulva”, aztán majd agyon­verték a káposztatermelésre ösztönző első gazdát, s a követ­kező évben egyetlen káposzta- fejét sem termelték, Es most megyénkben, amelv jelentős helyet foglal el az or­szág zöldségellátásában é® exportjában, mintha újból fel­elevenednének ezek a túlzott mohóságon és óvatosságon ala­puló termelési ..elvek”. Mintha néhány gazdaságban a múlt év gazdag zöldségtermeléséből s az ebből adódó szállítási és értékesítési problémákból olyan következtetést vontak volna le: „szőrmentén kell bánni a zöldségtermeléssel, s inkább el se palántázzuk, mint­hogy a földön rohadjon el me­gint a térmés”. Máshol mint rizikós vállalkozást könyvelik el a zöldségtermelést, s a túl» nőtt óvatoskodókról mintha le­peregne a nemrégen közzétett központi bizottsági határozat is, amely saerint a termelőszö- betkezeteknek, állami gazda* tágoknak a zöldségfélék elő* irányzott vetésterületét fontos kötelességük biztosítani, s tö­rekedni a hozamok fokozására. Ennek ellenére mégis égyre- fnásra hallani olyan érveket, amelyek szerint „nem érde­mes” zöldséggel foglalkozni, még az olyan őstermelőknél is, mint a Mányiak, horttak. hat­vaniak, ahol most a tervkészí­tések időszakában kitűnt, hogy cgy-egv termelőszövetkezetnél Száz-százötven holddal is csök­kentették a paprikával, paradi­csommal, dinnyével, uborkával beültetendő területeket, mun­kaerőhiányra, piac-problémák­ra, szállítási nehézségekre hi­vatkozva. Holott tudvalevő, hogy ezek a problémák az él­múlt nyár óta nem hogy sú­lyosbodnának, de javulást mu­tatnak. Ügy mondják, a kertészet csökkentése a tagok érdekében történik, akiknek jövedelmét nem lehet kockára tenni azzal, hogy esetleg a megtermelt paprikát, paradicsomot, vagy más zöldségfélét nem tudják majd értékesíteni. Ügy mond­Foga van még niárri usban 1». télnek — sajnos Évi rendes küldöttgyűlését tartotta meg vasárnap délelőtt a Gyöngyös és Vidéke Körzeti Földmű vess zövetkezet, amelyen részt vett Molnár Jenő, az MSZMP Központi Bizottságá­nak póttagja, a Gyöngyösi Já­rási Pártbizottság első titkára, Bartolák Mihály, á SZÜVOSZ elnökhelyettese és Molnár Gé­za, a városi tanács vb-tltkána. Az elmúlt évi eredményekről a beszámolót Csétnyánszky fa* más igazgatósági elnök tartotta meg A szövetkezet 1963-as nyeresége megközelíti a 2 mil­lió 400 ezer forintot, állóesz­közéinek növekedése égy év alátt meghaladta a ÓOÖ 000 fo­rintot, forgóeszközeinek össz­értéke pedig tizenegy és fél mülió forintra emelkedett, ugyanakkor a leltárhiány is elég magas, több ffliflt 250 ÜÖÖ forint. A kiskereskedelmi üzemág közel négymillió fö- I ririttal forgalmazott többet, j mint amennyi az előirányzat. ! volt Nagyobb mértékű lúitel- I jesítést értek el a Vegyes, ipar* I cikkekből, erre vonatkozó ter- | vüket 36 Százalékkal haladták I túl. Viszont átmeneti nehézsé­pplfelllr ■ mm rf wMm 3 lip IIBBf §1 jtvaimr Párbeszéd apa a.közötti — Haragszik >\yád ,, a — Miért? — Miért.., Mert tgnc'p későn jöttem nza... — Ahá! SzóVat aiiyu mért haragszik, mert tsön jöttél háza,. a De hát valamelyik nap együtt jöttetek •’itta későn? — Az más. Akkor ■j-tiyád velem volt. — Ahá! Akkor nem azért haragszik, mert későn jöttél haza, ha­nem azétt, mert egye­dül jöttél haza ké­sőn ... — Hát ezt meg hon­nan Veszed? — Apu, ismerni kell á nőket, ennyi áz egész! És az apából feltör 2. sóhaj és a gondolat, amelyet nem mond ki: — Fiam, te is leszel férj, s akkót megtu­dod, mennyire nem ennyi az egész..» t-ój Eredmények és feladatok a Gyöngyös és Vidéke F öldművesszö vetkezetnél Felhívás ABSZOLÚT GÉPESÍTÉS íFulöp György rajza) ják: a tagság érdekében, s e mögött sok helyen a túlzott óvatoskodás, az erők nem meg­felelő felméi'ése a mérvadó, s nem kimondottan ott lapul mögötte az önzés, amely fi­gyelmen kívül hagyja a nép­gazdaság érdökfeit, áz ország jobb zöldségellátását, expor­tunk növelését és a KöÖ’i’-bCn vállalt kötelezeüselélhk telje­sítését. be lássuk Csák a legfőbb „érvükét”, a tagság érdekének „megsértését”. Szeretnénk hí- Vétke»i á csányl Űj.Élet Ter­me) őszőve t kezet példájára, ahol az elmúlt évben — ahnak ellenőré, hegy a főző tök égy része Ott fótMŰt fflég felhask- ftálatlánai & földön, s más zöldségféléknél is ákádtek szál­lítási, értékesítési problémáik — úgy tudták Csák elérni á 41 forintos munkaegységet', hegy a község hagyományainak és helyi adottságainak kihasehá- l&Sdml, több mint 300 holdon intenzív zöldségtermelést foly­tattak. S ä zöldség tér inéi ésből több bevételük származott, mint a szántóföldi növényter­mesztésből. az állati termékek­ből, s egyéb jövedelmi forrá­sokból együttvéve. Csak görög- dinnyéből 50 hóidon í 039 97Ó forint többletbevételük Szár- ■mázott, az uborkából majdnem félmillió, s fűzőtökből is közel százezer forint többletbevételt könyvelhettek él. Mi más, ha ftem a zöldség­termelés biztosította a tagság érdekeit ennél a termelőszö­vetkezetnél? S aki azt hiszi, hogy ezután legalább itt egyöntetű a véle­mény a zöldségtermelő terület növelésében, az mélységíesen Két hónap alatt a falusi bankok Megyénk községedben egyré nagyobb méreteket ölt a taka* rékoseógt mozgalom. Ehhez je­lentősen hozzájárulnak a köz­ségekben működő és számuk­ban egyre szaporodó takarék- szövetkezetek. A múlt évben elért jó eredményeket az év él. ső két hónapjában tovább nö­velték, Január hónapban újabb takarékszövetkezet, két kiren­deltség és két kihelyezett pénz­tár kezdte meg működését. Ez­zel megyénkben az OTP és a postai takarékok mellett — 24 „falusi bank” és 19 kirendelt­ség dolgozik. Az eddig eltelt hónapok azt bizonyítják, hogy a fejlődés téved, hiszen áz idén 150 hóid­dal kevesebb területen akar­nak paprikát, paradicsomok uborkát és dinnyét termelni, mint amennyit Vártak tőlük az értékesítő, feldolgozó Vállala­tok. Ez a tény is mutatja, hogy ä tavaly nyári „ijedelem” meny­nyire káros hatással váfi me­gyénk zöldségtermelő gazdasá­gaira, s nem szabad szó nélkül hagynunk e figyelmeztető jele­ket. a gazdaságok természete­sen arra törekednek, hogy áru­jukat megfelelő időben, meny- nylségben és árban tudják ér tékesíteni, hogy biztonságosan tervezhessenek, gawaikodhas- säft&k, hogy a szállítási és egyéb problémák ne rájuk üs­senek vtseza. Sít figyelembe Véve, intézkedésekét tettek az illetékes szervek a szállítás jobb megszervezésére, a közös gazdaságok olyan K—25-ös traktorokat kapnak, amelyek közüti Szállításokra is alkal­masak, ft felvásárló és feldol­gozó Vállalatok magasabb ter­mésátlagokra szerződtek, hogy biztosítani tudják a tervezett­nél nagyobb mennyiségű zötd- ségféleség átvételét és értéke­sítését is. Ezenkívül segítséget adnak a termelőszövetkezetek­nek a feleslegük más módon váló értékesítésére is. Mindezek remélhetőleg elő­mozdítják a zöldségtermelés igényeknek megfelelő növelé­sét, nagyobb biztonságot adnák a termelőknek, hogy a nyáron a paprika, paradicsom, s diny- nve helyett a most még fel­lelhető káros, VteRzahúaó néze­tek „rohadjanak”. Kovára Endre 23 millióval nőtt betétállománya minden eddigit felülmúlt. A két hónap alatt mintegy 26 millió­val növekedett a takarókban elhelyezett betétek összege, így a takarékszövetkezetekben elhelyezett betét meghaladj^ a 62 millió forintot. A termelőszövetkezetekkel fennálló jó kapcsolat eredmé­nye, hogy Abasáron két hónap alatt hárommilliót nőtt a be­tét. Ezzel a községben működő takarékszövetkezetben a be­tétek összege meghaladja a 0 milliót. Ugyanilyen nagyarányú fejlődés tapasztalható a do- moszlói, tiszanánaí, verpeléti és füzesabonyi takarékszövet­kezetekben. gefc mutatkoztak e zöldség- és kenyérellátásból. Ami a felvásárlást illeti, egyedül a szőlőből volt na­gyobb kiesés. Többször előfor­dult, hogy a felvásárolandó áru minősítésénél probléma jelent­kezett. A magas minőségi ex­port követelmények miatt mint­egy sZáá vagon szőlő értékesí­tése hiúsult iíieg. A beszámoló foglalkozott még az egyes köz­ségek kereskedelmi hálózatá­nak helyzetével és fejlesztésé­nek lehetőségéivel» A vitában 13 küldött szólalt fel, legtöbbjük beruházási és fejlesztési igényt jelentett be. Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnök helyettese hozzászólásá­ban a növényvédelmi felada­tokkal, a háztáji termelés je­lentőségével és a szövetkezeti vagyon védelmével foglalkozott részletesén. Molnár J®4, Mi MSZMP Központi Bizottaágá- nafe póttagja, a járási pártbi­zottság első títkárá, a fcfü* Itiölosfák fokozottabb védel­mére hívta fel a figyelmet, ém sürgette a különböző Bsolgálto­lások biztosítását, aminek igé­nye egyre erőteljesebben je­lentkezik ma már a községek­Balte János, a félügyeié bi­zottság elnöke jelentésében A leltárhiánnyal kapcsolatban a* ellenőrzés fokozását sürgette. GyöngyÖssolymóson, három üzletben közel 140 ÖÖÓ forint összegű leltárhiányt állapítot­tak meg. A küldöttgyűlés elemző mó­dón foglalkozót! az élmúlt éV eredményeivel és Hiányossá­gaival, és szabta meg az ide! feladatokat. (gmf) A Heves megyei Versenybi­zottság az előző évekhez hason­lóan ebben az évben is meg­hirdeti a termelőszövetkezetek közötti munkavereenyt. Ezzel kapcsolatosan az alábbi felhí­vással fordul a termelőszövet­kezetekhez. 1. A megyed versenybizottság felhívja a termelőszövetkezete­ket, hogy os®tlakozzanak a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány 1024/1962. számú határozata értelmében meghirdetett termelőszövetke­retek közötti munkaverseny- hez, amely a közös gazdálko­dás fejlődésének előmozdításét, a népgazdasági terv teljesí­tését, a termelőszövetkezetek terveinek teljesítését, túltelje­sítsél, a termel vények növelé­sét az önköltség csökkentését, a tagok jövedelmének fokozá­sát, és a termelőszövetkezetek megszilárdulását segíti élő. 2. Szervezzen minden terme­lőszövetkeret brigádok, és munkacsapatok közötti mun­kaversenyt, azt folyamatosan értékelje. A legjobb eredményt elért brigádok, munkacsapatok részére a termelőszövetkezetek a szociális és kulturális alap­ból biztosítsanak jutalmakat. 3. Minél több Ifjúsági brigád és munkacsapat csatlakozzék a Heves megyei KISZ-bizotteág által meghirdetett munkacsa­patok és brigádok, valamint egyének között szervezeti munkaversenyhez, 4. Baromfitenyésztő munka­csapataink csatlakozzanak a Magyar Nők Országos Taná­csának szervezésében beindult baromfi gond ozók egyéni és munkacsapat versenyéhez, a több tojás, több baromfi, hús, és tenyészanyag előállítása ér­dekében. A megy« versenybizottság felhívása alapján minden ter­melőszövetkezet vezetősége é# közgyűlése tárgyalja meg a meghirdetett megyei, járási, valamint országos versenymoz­galmat. és minél több termelő- szövetkezet csatlakozzék ezen felhívásunkhoz. A csatlakozást az Illetékes járási tanácsok me­zőgazdasági osztályához keli bejelenteni. ha ezer kalapács verte volna vadul a testét. Gyorsabban, gyorsabban!... Már nem tudta érzékelni az idő múlását. Csák azt tudta, hogy valami, ami nálánál is erősebb, Űzi, hajtja előre. Va­jon a felderítő edzett akarata, önfegyelme készteti arra, hogy ne adja meg magát a sorsnak, hanem emberfeletti erőfeszítés­sel, elcsigázott testtel vonszol­ja magát tovább, beljebb a föl­deken, minél messzebb az út­tól? Vagy pusztán csak az élet- ösztön diktálja minden mozdu­latát? Ki tudja? Alighanem ez 1», az la A tankok zörgése, motorjaik bugása egyre erősebb lett. A robaj csakhamar, fülsiketítővé vált S Aszker mozdulatlanná merevedett. Ha feltehette vol­na a fejét látta volna, amint megállt az úton egy szürke lánctalpas óriáis, s mögötte két teherautó, katonákkal De Asz­ker arcát a földbe fúrva, ha­salt egy gödör alján. Már tel­jesen elhagyta az ereje, az át­élt izgalmaktól és az egyre el- viselhetetienebbül kínzó fájda­lomtól aléltan, félholtan nyúj­tózott el. A katonák leugráltak a te­herautókról. s odaszaladtak az út szélén veszteglő két sze­mélykocsihoz. A tank tornyá­nak felesapódott a teteje, s egy tiszt emelkedett ki rajta. — Mi az ott? — kérdezte. — Civil. — Él? — Már nem. — Kutassák át a zsebeit, A Gefreiter végignézte Torp összes zsebét, aztán felállt. — Hé, kinél van egy zseb­lámpa? (F oly tatjuk.) to, Az úttest melletti árok­partra csúszott. Elővette A pisztolyt, « kihúzta belőle a tárat. Hat töltény volt Benne. Altkor talán nem adja ingyen az életét... A motorzúgás egyre erősö­dött. S milyen különös: Aszker úgy érezte, mintha egyenlete­sebben verne a szíve, mintha a feje már nem zúgna annyira. Feljebb kúszott az árokparton. Az úttest szélére kapaszkodott a kezével. A tenyerén keresz­tül egyszer csak azt érezte, hogy egészen gyengén rezeg a föld. Nyomban az aszfaltra ta­pasztotta a fülét, s tisztán ki­vette: valami súlyos fémtest távoli zörgését vereti az út­burkolat. Kétségtelen, tank közeledik. Tank, vagy tankok. De hát akkor mire vár még Aszker? Vagy úgy döntött, hogy ott, azon a helyen akar meghalni? Elbúcsúzott az élet­től psak úgy, hogy ellenállás nélkül adja meg magát a halál­nak? Nem, erre egy percig sem gondolt De nincs ereje, hogy tovább menjen. Akkor te­hát el kel] rejtőznie. Minél gyorsabban, el innen, amilyen messze csak lehet az országút­iéi!. .. Ászkor az árokpart kiszá­radt fűcsomóiba kapaszkodott, ép lábával előretolta nragót, s kúszva indult a földek felé. így ni... Most aztán egy, kis helyet kell találnia, ahol meg­húzódhat ahol nem olyan könnyen lelnek rá... A barázdák és a derékig érő, kar-vastagságú körök, giz-ga- zok között kúszva, kanyarogva, könyökét a laza, omlós talajba fúrva, távolodott az országúi­tól. Az összeroncsolt lábát már nem érezte: a fájdalom feljebb húzódott, a hátába, a nyak- i szírijébe, a halántékába. Mint­Tett még néhány lépést elő­re, aztán fájdalmas nyögéseit közben a földre ereszkedett, 9 behúnyta a szemét. Igen, elér­kezett az óra. A küzdelem be­fejeződött. Az ő útja innen már nem visz tovább. Mennyi lehet még hátra az életéből? Legfel­jebb órák, de az is lehet, hogy csak percek. Ha egyszer Més- serschmddtek vijjognak felette, akkor bizonyos, hogy már a gyalogos egységek is elindul­tak a repülőtér felé. Az első erre jövő autó beleütközik Upitz kocsijába, meg a terep­járóba, s Torp holttestébe. Nyomban megkezdik a kuta­tást, s akkor vége. Búcsút kell vennie mindenkitől és minden­től. Milyen a halál? Feltenyereit a földön, s fel­emelte a fejét. Sehogy sem lehet megbékélni a halál gon­dolatával, amikor még — úgy tűnik — előtte van az egész élet. Az élet! Mit tud ő erről az életről? Sokat. Sokat és Ugyanakkor semmit. Hiszen még a harmincadik esztende­jét sem töltötte be... Akaratlanul is könnyek pe­regtek a szeméből. Ö sír? Hát igen, sír. Itt lehet, nem látja senki. Egyedül van, távol és elzárva mindenkitől. Körös­körül csak az éjszaka bárso­nya, a néma sík vidék, semmi más... Telt az idő. Valamelyest már megnyugodott. Egyben bizonyos volt: tisztán, becsülettel, igaz szívvel hal meg, bármi törté­nik is. Hirtelen felkapta a fe­jét. Ügy rémlett, mintha ismét motorzúgást hallana. Repülő lenne? Nem, ez nem hasonlít repülőmotor búgására. Akkor mi? Gépkocsi? Igen, úgy lát­szik autó. Térdével az aszfaltot súrol­tóbban szorítson a kötés. Csil­lagokat látott a fájdalomtól, de legalább elállt a vérzés. Megint pihent egy kicsit. Amikor kifújta magát, eszébe jutott Torp pisztolya. Körül­nézett maga mellett. Az út szé. lén feküdt a fénylő markolattá Browning. Aszker utána nyúlt. Felemelte, megnézte, s beletet­te a pisztolytáskájába. Utána hasra fordult, négykézlábra állt, s megpróbált kiegyene­sedni. De most sem sikerült. A gyengeségtől megingott, s újra a földre zuhant. Egy kis idő múlva újból megpróbálkozott a felállással. Ezúttal nagy nehezen sikerült lábra állnia. Fejét magasra emelve, kinyújtott karral igye­kezett megőrizni az egyensú­lyát. Az egészséges lábával lé­pett egyet, s aztán utána húz­ta a másikat, majd megint lé­pett. Kényszerű tapasztalatot ho­zott ez a néhány lépés: így sántikalva, még holnap estére sem ér el a repülőtérig. Vi­szont jól tudta azt is, hogy leg­később félórán belül az utolsó ládáikat is felrakják a még itt levő repülőgépekre, beszállnak az ejtőernyősök is, s magasba emelkednek, indulnak a biz­tonságos hazai föld felé. Keleten hajnalpír rajzoló­dott az ég aljára. Lenge szellő fújdogált. Csakhamar elült a szél, s csend lett. Aszker egy­szer csak mindjobban erősödő motorzúgást hallott. A követ­kező pillanatban nehéz szállí­tógépek csoportja húzott el a feje felett. Kelet felé tartottak. Hamarosan gyengült a motor­zúgás, s néhány perc múlva is­mét csend ült a tájra. — Az utolsók, — suttogta Aszker.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents