Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-11 / 59. szám

1964. március 11., szerda NEPOJSAG n Magyar—bolgár hivatalos baráti gyűlés Nz NDK külügyminisztériumának nyilatkozata fFolytatás a 2 oldalról) revansizmus és a militarizmus erősödésének a Német Szövet­ségi Köztársaságban, s ne en­gedjék meg, hogy a bonni re- vansisták atomfegyverhez jus­sanak. A nemei békeszerződés megkötése, s a nyugat-berlini helyzet normalizálása nyu­godt légkört teremtene Közép- Európában. Utalva a nemzeti felszaba- dítási mozgalmak sikereire, Zsivkov kijelentette: a sza­badság ügye egyre inkább dia­dalmaskodik: a békeszerető né­pek el fogják érni a nemzetkö­zi feszültség további enyhülé­sét, s újabb lépéseket tesznek a termonukleáris konfliktus megelőzésére. A nemzetközi viszonyok ilyetén fejlődése még inkább megkö­veteli tőlünk, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a szocialista világrendszer egységének meg­erősítésére, valamennyi impe­rialista ellenes és háború elle­nes erő egyesítésére. Pártjaink és országaink a proletár nemzetköziség s az 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlet nyilatkozataihoz hí­ven készek arra, hogy szoros szövetségben és megbontha­tatlan egységben haladjanak a '.iagy Szovjetunióval, s a szo­cialista világrendszer országai­val. Mi mindent megteszünk, ami csak tőlünk függ, hogy megőrizzük és megerősítsük a szocialista országok, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom eggyé forrottsá- gát. Elvtársak, Elvtársnők! A Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Mun­káspárt országaink konkrét sajátságainak megfelelően, al­kotó módon alkalmazza a marxizmus—leninizmust, s el­szántan védi annak tisztasá­gát. Mindkét párt szilárdan vallja a szocialista és a bur- zsoá ideológia kibékíthetetlen- ségének elvét. Tudjuk, hogy a szocialista ideológia a mun­kásosztály, a haladás s az em­beri felemelkedés ideológiája, a burzsoá ideológia pedig a tőkések, a sötét reakciós erők, a népámítók ideológiája. Mi­lyen engedékenységről, milyen „békés együttélésről” is lehet­ne itt szó? Az ideológiában csak harc lehet, a szocialista ideológia megalkuvást nem ismerő engesztelhetetlen har­ca a burzsoá ideológia ellen. S minden „elmélet”, mely e kétféle ideológia békés együttélését vallja, idegen a marxizmus—leninizmus- tól, szöges ellentétben áll annak szellemével, s el­lenkezik a szocializmus érdekeivel. Népeink magabiztosan ha­ladnak előre. És nincs olyan erő, amely letéríthetné őket a szocializmus építésének útjá­ról. Mindannyiuknak. az egész magyar népnek boldogságot, jólétet kívánok. Érjenek el újabb sikereket gyönyörű or­száguk további felvirágoztatá­sában. Éljen és virágozzék a bol­gár és magyar nép testvéri barátsága! Éljen a béke! A gyűlés részvevői hosszan­tartó tapssal fogadták Todor Zsivkov felszólalását, majd Kovács Kálmán zárószavai után a gyűlés az Intemacio- nálé hangjaival fejeződött be. A Francia Kommunista Párt kapta a legtöbb szavazatot a járási választások első fordulójában PÁRIZS (MTI): A francia belügyminisztérium jelentése szerint a vasárnapi járási választások első fordu­lójában 969 megyei tanács­tagot választottak meg. viszont 59,? járásban egyik jelölt sem kapta meg a szavazatok abszo­lút többségét és ezért e helye­ken a jövő vasárnap megismét­lik a választást. A hivatalos jelentés is megállapítja, hogy a Francia Kommunista Párt megerősítette pozícióját, ötven lelépő kommunista tanácstag helyébe már az első forduló­ban. 40 kommunista jelöltet vá­lasztottak meg. A szavazatok 21,66 százalékát a kommunista párt jelöltjei kapták. A Francia Kommunista Párt ezzel első helyen áll valamennyi párt kö­zül. BERLIN (ADM): A Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma nyilatkozatában elítéli, hogy a bonni ultrák visszaél­nek Nyugat-Berlin helyzetével és a várost agresszív revans- politikájuk szolgálatába akar­ják állítani. A nyugatnémet kormány jogtalanul beavatkozott azok­ba a tárgyalásokba, amelyeket az NDK kormánya és a nyu­gat-berlini szenátus tartott a tavaly decemberben — a láto­gatási engedélyek ügyében — kötött megállapodás megújítá­sa végett. A bonni kormány nemzetközi jogilag meg nem engedhető módon nyomást gyakorolt a nyugat-berlini sze­nátusra, amely engedett is en­nek a nyomásnak. Mindennek a nyugat-berlini lakosság lát­ja kárát — mutat rá a nyilat­kozat. A nyugatnémet kormány el­lenséges magatartását példázza az is, hogy a szövetségi gyűlés több bizottságának ülését Nyugat-Berlinbe hívták össze. Ismeretes, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik Nyugat-Német- országhoz. Az NDK külügyminisztériu­mának nyilatkozata kiemeli azt is, hogy a nyugati hatal­mak az 1959-es genfi külügy­miniszteri értekezleten ünne­pélyesen megígérték: a nyu­gatnémet fegyverkezést nem terjesztik ki Nyugat-Berlinre. Most mégis Nyugat-Berlinbe hívták össze a szövetségi gyű­lés katonai bizottságának ülé­sét, amelyen a polgári lakos­ság mozgósításával kívánnak foglalkozni. Lemmer revansis- ta bizottsága is itt ül össze és az NDK belügyelbe való be­avatkozást vitatja meg. Az ultrareakciós erők egyre nö­vekvő mértékben kívánják a várost az agresszív re van s- politika hídfőállásává tenni, s nem haboznak e veszélyes po­litikának feláldozni a nyugat­berlini lakosok óhaját, hogy kapcsolatot tarthassanak fenn az NDK fővárosában élő hoz­zátartozóikkal. Az NDK külügyminisztéHu- ma a legerélyesebben tiltakö- .zik e nemzetközi jogba ütköző visszaélés ellen, és figyelmez­tet azokra a súlyos következ­ményekre, amelyek az ilyen felelőtlen politikából szükség­szerűen adódnak. (MTI) Az esküdt elaludt... Ruby-per DALLAS (MTI): Hétfőn a Rüby-perben tanú- vallomást tett dr. Roy Schae­fer, a Yale-egyetem pszicho­lógia professzora, aki decem­berben 10 órán keresztül kü­lönböző teszteket végzett a börtönben Jack Ruby elme­állapotának megállapítására, Schaefer, akit a védelem kért fel a vizsgálatra, akkor meg­állapította, hogy a gyilkos bár- tulajdonos minden valószínű­ség szerint „pszichomotrikus epilepsziában” szenved. A bíróságon a professzor háromórás tudományos elő-, adást tartott a Rubyval végzett kísérletekről. Tanúvallomását 15 óra 35 perckor kezdte meg és 19.00 órákor fejezte be. 16 óra 20 perckor Brown bíró egy időre felfüggesztette az ülést, mert az egyik esküdt elaludt. A hallgatóság csak akkor tért magához, amikor Wade államügyész koresztkérdések tüzébe fogta a professzort. Wade ugyanolyan emlékezet­gyakorlatot adott fel Schaefer- nak, mint aminőt az végezte­tett Rubyval és a professzor is elhibázta a választ. „És ön, aki ezerszer elismételte azt a tör­ténetet, s mégsem emlékszik pontosan, őrültnek tartja Rubyt, mert nein tudta szó szerint visszamondani, az elő­ször hallott szöveget, noha öt hete ült már a börtönben a villamosszékre gondolva ...” — kommentálta az eredményt az ügyész. Ben Bella Bijekában BELGRAD (MTI): Ben Bella algériai köztársasági elnök, aki Tito elnök meghívására Ju­goszláviában tartózkodik, ked­den reggel Zágrábból Rijekába utazott. A nagy adriai kikötő­város lakossága lelkesen kö­szöntötte az algériai nép felsza­badító harcának vezérét. Ben Bella útjának következő állomása Brioni szigete lesz, ahol folytatódnak a BelgrácL ban megkezdődött jugoszláv— algériai politikai tárgyalások. Kádár János elvtárs távirati Otto GroíewohS eivtársnak Otto Grotewohl elvtársnak, a Nemet Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, a Német Szocialis­ta Egységpárt Politikai Bizottsága tagjának, Berlin Kedves Grotewohl Elvtárs! 70. születésnapja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és az egész magyar nép nevében szívből jövő jókívánságainkat és üdvözletünket küldjük Önnek, a német és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosának. Az Ön személyében olyan harcost, népének olyan veze­tőjét tiszteljük, aki életét a társadalmi haladás, a szocializ­mus nagy ügyének szentelte, A magyar dolgozók előtt jól- ismert az ön kimagasló szerepe a hitlerizmus elleni harc­ban, úgyszintén a német munkás—paraszt állam létrehozá­sában és megerősítésében, a proletárinternacionalizmus szá­lainak erősítésében, a béke és haladás ügyének szolgálatában. 70. születésnapján jó egészséget és további sikereket kí­vánunk felelősségteljes munkájában, nagy eszméink további győzelmei érdekében. • Elvtársi üdvözlettel: KADAR JANOS a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, * Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Mikojan Berlinbe érkezett BERLIN (MTI): Anasztáz Mikojan, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, az SZKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, kedden délután Berlinbe érkezett. Anasztáz Mikojan Otto Gro­tewohl, az NDK Miniszterta­nácsa elnökének, a Német Szo­cialista Egységpárt Politikai Bizottsága tagjának 70. szüle­tésnapja alkalmából érkezett a demokratikus Berlinbe. A szovjet államférfi már több ízben tartÓ2íkodott a Német De­mokratikus Köztársaságban* legutoljára 1962-ben, amikor a lipcsei tavaszi vásárt látogat­ta meg. A ciprusi kormány felhívása Meg* kell ssünniök a harcoknak A Ciprus nyugati részén fekvő Ktima városában, ahol a hétfői nap folyamán súlyos harcok voltak, törökök és görö­gök között, a késő esti órák­ban elnémultak a fegyverek. A ciprusi kormány szóvivője sze­rint a rendfenntartó erők a tö­rök lázadókat állásaik feladá­sára kényszerítették és azok most a város egyik kisebb kör­zetében torlaszolták el magu­kat. Megszűntek a harcok a Kti­ma közvetlen szomszédságában fekvő Paphos városban is. A ciprusi törökök szóvivője kö­zölte, hogy a török fegyveresek kiürítették Kazaphani helysé­get, ahol több napon keresztül harcok folytak. A világszervezet székhelyén U Thant főtitkár folytatta fá­radozásait, hogy az érdekelt fe­lek számára elfogadható köz­vetítőt találjon és biztosítsa S Ciprusra küldendő ENSZ-had* erők létrehozását. U Thant egyébként hétfőin este újabb felhívást intézett Ciprus népéhez, felszólítva, hogy a mostani nehéz időkben tegyen tanúságot mérsékletéről és nagyfokú megértéséről. A főtitkár felhívást intézett a ciprusi, a görög és a tőrök kor­mányhoz is, hogy vessék latba befolyásukat cipruson, nehogy az értelmetlen erőszak még tra- gikusabb követ]» zanény ékhez vezessen. A ciprfei görög és török közösség vezetőihez inté­zett felhívásában U Thant hangoztatja, meg kell szűnniük a harcoknak Cipruson és fel kell ismemi azt, hogy a sziget valamennyi lakosának érdekét szolgálja, ha Cipruson megte­remtik a béke és a nyugalom légkörét. fi, NMl BOY. tartma, EMIT Fordította: Szathmári Gábor XLVI. A kanyarban Torp csökken­tette a sebességet, s kinézett a kocsi ablakán. A teherautók tempósan jöttek utánuk. — Itt van? — kérdezte Ri­óin. — Igen, ebben az erdőben. Ribin az órájára nézett. Ti­zenegyet mutatott. Torp teljesen levelle a gázt. A kocsi szinte csak lépésben haladt. így telt el néhány perc. Torp fürkészve nézte maga előtt a környéket. Ügy tűnt, keres valakit. S kisvártatva feltűnt a kocsi előtt egy em­ber, aki magasba emelt kézzel állt az út közepén. — Na végre, — sóhajtott megkönnyebbülten Torp. A férfi közelebb ment hoz­zájuk. Katonai egyenruhában volt az illető — magas, szikár, csonlkeretes szemüvegét viselő férfi. — hauptmanni rangjel­zés fénylett a paszományán. Torp szó nélkül jobbra húzó­dott, átadta neki a helyet a volánnál. A tiszt beült a ko­csiba. — Nem tartóztatták fel a kocsikat az úton? — kérdezte a Hauptmann. — Nem, — válaszolta Torp. A terepjáró elindult. A Ha­uptmann kihajolt az ablakon, hátranézett és megnyomta a dudát. Aztán balra fordult és vigyázva átvágott az út szé­lén. Befordult az erdőbe. Meg­gyújtotta a terepjáró lámpáit. A fényszórók sugara vülózva ugrált az óriás fenyők vastag törzsén. A fák olyan sűrűn áll­tak egymás mellett, hogy való­sággal áthatolhatatlannák tűnt az erdő. — Betyár egy út — mondta maga elé Torp. — Az, mosolyodon el a Ha­uptmann, miközben újabb éles kanyart vett. Látni lehetett: a Hauptmann jól ismeri az erdőt. Hol egyik, hol másik oldalára dőlt a te­repjáró, majdhogynem súrolva a kétoldalt álló fák törzsét, cik-cakkokban, kidőlt fék és sűrű bokrok között lavírozva haladt. Ribin a visszapillantó tükör­be nézett. A teherautók buk­dácsolva követték a terepjárót. Eltelt vagy negyven perc. Egy tisztás látszott előttük. An­nak irányába tartott a kocsi. — Most egy elég mély árok következik. — mondta Haupt­mann. — Kapaszkodjanak. Ribin csak akkor látta meg a széles árkot, amikor már né­hány méterre voltak tőle. ön­kéntelenül a kocsi ajtajába ka­paszkodott. Az árok mellett egy újabb tiszt állt Odament a terepjáróhoz, s a kezével mu­tatott valamerre. — Térjél jobbra! A Hauptmann engedelmesen jobbra kanyarodott a kocsival. A tiszt ott maradt. Ribin még látta, amint oda­ment a terepjáró mögött húsz méternyire haladó vezérkocsd- hoz. Elérték az árkot. Ügy tűnt mintha a terepjáró kerekei a levegőben lógnának, s a kocsi perceken belül a mélybe zu­han. De a Hauptmann ügye­sen forgatta a kormányt, a ko­csi kissé félrefordult, s lecsú­szott a meredek homokos par­ton. Porfelhő lepte el a kocsit. Még az erős fényszórósugarak sem tudták áttörni a több mé­ter magasságban kavargó sűrű porfüggönyt. Semmit sem lát­tak maguk előtt. A Haupt­mann azonban nem sokat törő­dött a helyzettel. Magabizto­san vezetett, mint aki nem először kísérli meg ezt a bo­nyolult átkelést. Bekapcsolta mind a két féket, s bravúros ügyességgel tette le a kocsit a völgy alján. Aztán gázt adott, a terepjáró orra az ég felé emelkedett, s máris a túlsó parton voltak. — Megnézzük, hogyan tud­nak átkeveredni ezen a völ­gyön a teherautók mondta, s azzal kiszállt a kocsiból. A többiek is kiszálltak, s a part széléig mentek vissza. A Dieselek meg-megerősödő dübörgése töltötte meg az éj­szakát A nagy lomha gépko­csik, — amelyeknek csak a körvonalai látszottak a sötét­ben, — a völgy széléig men­tek, s ott a mélybe csúsztak, majd bőgve-nyögve kapasz­kodtak a másik oldalon felfe­lé. A szakadékhoz érve mind­egyiknek felgyulladt a fényszó. rója, a másik oldalon pedig sorban kioltották fényeiket. Ámbár vajmi keveset értek azok a lámpák. Az egész völ­gyet hatalmas, áthatolhatatlan, s ráadásul egyre erősödő por- függöny vonta be. — Ügyes gyerekek, — szó­lalt meg a Hauptmann, ami­kor látta, milyen okosan, gyor­san vezetik át a teherautókat a széles, árokszerű, hosszú sza­kadékon. — A szentségit!... Az egyik teherautó, amely éppen most kezdte meg az ereszkedést, oldalra fordult, s hengergőzve zuhant a völgy fenékére. — Vissza! — kiabálta a Hauptmann. De Ribin nem hallotta. Egy perc alatt ott termett az ösz- szetört, felfordult autónál. El­szorult a szíve. A súlyos ko­csi maga alá temette, s halálra zúzta a sofőrt: Az autóban ülő két másik — szintén német katonai egyenruhába öltözőit — szovjet felderítőt a lendü­let szerencsére kirepítette a kabinból. Semmi bajuk nem lett. Ribin némán állt beosztott­jának holtteste felett. Néhány órával ezelőtt nyolc társuk adta életét, hogy lefegyverez­hessék a hamburgi gépkocsi- karavánt kísérő fasisztákat. Az akciót körültekintően ki­dolgozták, rajtaütésszerű volt a támadás, mégis, súlyos áldo­zatba került S most még egy embertől kellett búcsút ven- niök. És ki tudja, hányákra vár még ugyanez a sors, amíg megszerezhetik és a front túl­só oldalára küldhetik a rejtek­hely felbecsülhetetlen értékű dokumentumait! De nem hát­rálhatnak meg, mert ha le­mondanák az archívumok megszerzéséről, ez később még több ember, ezrek életébe ke­rülhet. Hatalmas tét forog koc­kán! Ribin utasítást adott, hogy szedjék ki az elhunyt holttes­tét a kocsi roncsai alól, s he­lyezzék el valamelyik másik teherautóban, aztán vissza­ment a terepjáróhoz. A szerencsétlenség miatt megszakadt átkelés a völgy egyik oldaláról a másikra, csakhamar folytatódott. Utána ismét a sűrű bokrok­kal benőtt erdőben haladtak tovább. Egyszer csak hatalmas sziklatömb tűnt fel a terepjá­ró előtt. Nem sokkal arrébb egy másik óriás sziklatömb emelkedett ki a földből. A kettő között hárommétemyi széles, mély szakadék táton­gott. — Megjöttünk, —mormogta maga elé Torp. — Itt? — kérdezte Ribin. — Nem. — A Hauptmann megnyomta a dudát. A sziklák mögül két tiszt jött elő. Az egyik odament a Hauptmannhoz, és mondott neki valamit, a másik meg közvetlenül a terepjáró motor- haza előtt telepedett a földre. Ribin látta, amint a földbe túrt valami kis kézi szerszámmal, s egy vastag drótkötél végét emelte ki onnan. Utána a te­repjáró vontatókampójába erő­sítette a kötél végét. — Mehet, — szólt a tiszt, amikor befejezte a mű­veletet, s kezéről lcpaskolta a földet. A Hauptmann hátramenetre kapcsolt. A kocsi visszafelé haladt, s közben az orrához erősített drótkötelet húzta ki a földből. Ezalatt egy-egy széles fémlap kúszott ki lassan a sziklatömbökből. Mind a kettő a szemben levő sziklafal felé tartott, míg végül — hidat ké­pezve a három méternyi széles szakadék fölött — kattanva megállt a mechanizmus. — Állj! — intett ekkor a Hauptmann-nak a tiszt. A Hauptmann fékezett. Gyorsan kiszállt a kocsiból, ledobta a drótkötél végét a vontatókampóról, s ismét a volán mellé ült. A terepjáró megindult előre, s a következő pillanatban a hidat alkotó, zörgő vaslemezeken átszelte a két sziklatömb közötti mély szakadékot. Egy óra hossza telhetett el azóta, hogy a gépkocsi karaván letért az országútról, s elin­dult az erdő sűrűiébe. A terepjá­ró ekkor egy széles tisztásra ért. Se fű, se fa nem nőtt rajta. Csupa kő és homok volt az egész térség. Előttük újabb sziMatömbök emelkedtek ki össze-vissza a földből, félkör alakban határolva a tisztást (Folytativk )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents