Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

«!i| 9 P" Dr* Bakos Tózsef: „A Pokol kapujából kerültem az egri sánc tetejére (A Dante-fordító Gárdonyi Géza) Egy olvasón^ azzal a kérés­sel fordult hozzánk, hogyan kell értelmeznünk a címben is jelzett Gárdonyi-idézetet, Iga­za van-e vitapartnerének, aki azt állítja, hogy az idézett Gárdonyi-megnyilatkozásnak átvitt értelmet kell tulajdoní­tanunk, mert pesti életének (1891—1896) nehézségeire, a város „pokoli” lármájára kí­vánt ezzel is a vidéki csendre, a nyugodtabb alkotó környe­zetre vágyó Gárdonyi utalni? A vitatkozó társnak nincs iga­za. Az idézett sor valóságos helyzetre utal. Birtokunkban van pL egy névjegykártya, Gárdonyi pesti életének idejé­ből. Olvassuk csak! kér azonban elmaradt. Mamái világosabban látjuk, hogy e „millenniumi Pokol Körkép” eleve kudarcra volt ítélve. Nemcsak azért, mert a művé­szi kivitelezés is elmaradt az igényesebb követelményektől (Fesztyné igaztalan túlzással „vásári művészietlenséggel” is vádolja e vállalkozást), hanem elsősorban azért, mert a hiva­talos politika képviselői tuda­tára ébredtek annak is, hogy túlságosan is merész kontraszt a dantei Pokol borzalmait, s a rosszul politizáló közéleti fér­fiak, a tékozlók és fösvények pokoli bűnhődését mutogatni a millenniumi évek hamis páto­szában, a liberális-polgári illú­ziók világának mindent szép­GÁRD0NY1 GÉZA * fából bö*kéf iGAzoatája bctoapbst JBrilj-ntaai toor »égi* Ez az a „Pokol” amire Gár- nek, jónak láttatni kívánó lég- dornyi utal. körében. újságokban és folyóiratokban A Magyar Géniusz hasábjair (1896. 493.) jelent meg pl. ez t propaganda sztikus jellegű köz­lésük „a Dante Pokla alapján alkotott újszerkezetű” körkép­ről: „Az emberi fantázia leg­nagyobb alkotása Dante PokU a városligeti fasor végép kör­kép alakjában látható... Soha eddig nem látott színhatások: A világnak egyetlen áttetsző színekkel és szabad alakokkal szerkesztett körképe reggel 9-től egész nap a Király utczai fasor végén, belépő 50 kr...” Molnár Árpádnak, a pesti Népszínház dekoráció festőjé­nek a Pokol Körkép megvaló­sításában Gárdonyi is aktív munkatársa volt Vállalkozá­suk tehát a Gárdonyi-életrajz számára is értékes adat, annál is inkább, mert a fordító Gár­donyi egyik eddig kevésbé is­mert, 6 még kevésbé értékelt fordítása is ehhez a vállalko­záshoz kapcsolódik, illetőleg ettől vett Gárdonyi a fordítás elkészítéséhez indítékot Gár­A Pokol „vén hajósa”, Káron, csónakjába tereli „a meztelen és elgyötört sereget” az Acheron partján. domyi ugyanis e vállalkozás segítésére fordítja le Dante Pokol című művét erősen uó- logatott, átrendezett, illetőleg összevont formában. Ez a for­dítás jelent meg Pesten, 1896- bam „A Pokol, írta Dante Alighieri, fordította Gárdonyi Géza” címmel. Ma már ez a könyv szinte könyvészeti ritkaság, s már csak azért is érdekes kiadvány, mert egyrészt a fordító Gárdo­nyi műhelymunkájába is be­tekintést nyújt, másrészt mű­velődéstörténeti, illetőleg mű­vészettörténeti vonatkozása (is van, hiszen a Pokol Körkép több rajzát, tablóját is megta­láljuk benne. A magyarországi Dante-kultusz számára is ér­dekes dokumentum. Annak idején az olasz művészeti Aka­démia „Stella d’ Italia" arany- csillagát is megkapták a szer­zők. A Gárdonyi-életrajzhoz kapcsolható vonatkozás miatt is érdemesnek tartjuk a Pokol Körkép néhány rajzának fak­szimilében való közlését is. Az egyiken a Pokol „vén hajósa”, Káron tereli csónakjába „a meztelen és elgyötört sere­get” az Acheron partján. A másik táblán a pallossal öl­döklő ördög köré sokasodnak a szörnyű gyilkolás áldozatai: „Mind hitszakító és világfor­gató, amíg fenn élt a napos föld színén”. Az egykorú Írások tanúsága riát ábrázoló kép: „Mind osa- ron vér, körülöttük zöld kí­gyók és viperák a homlokuk törül”. Van ennek a körkép­nek még egy érdekes életrajzi, s egyben egri vonatkozása is. Gárdonyi József szerint a Körkép „jövedelme” is hozzá­járult az egri lakóház megvé­telére fordított összeghez is. Gárdonyi tehát valóban * „Pokol kávájából" került az egri sánc tetejére 1897-ben, s hozta ide azokat az érdekes 'okumentumokat, elismerő üasz kitüntetéseket is, ame­lyeket a Pokol Körkép ügyét 's szolgáló Dante-fordításáért kapott. Természetesen, ez * fordítás „fönségben és terje- ietben” egyaránt messze el­marad az eredeti tói és sem a Cselekményekben, sem a filo­lógiai hűségben, sem a nyelvi formálásban nem adja a fe~ oyelmezett fordítás példáját, mégis értékes „teljesítmény". Korszerű megfogalmazásunk szerint hasznos közvetítő aa átlag magyar olvasó és Dante között. A fordítás elé írt be­vezetőben maga Gárdonyi t* rre utal: „A Pókol Körkép­iek egy olcsón árulható Dante- i ordításra volt szüksége, * olyan könnyen folyó fordítás­ra, amit mindenki megérthetin Hogy ez a fordítás azonban Gárdonyi nyelvművészetesBen*- pontjából sem érdektelen, ap­rói a legközelebb adunk majd számot. A három fúria A korabeli sajtó egy része „újdonságról”, „merészség­ről” ír e vállalkozással kap­csolatban, a nagyobbik rész azonban inkább humorizál ró­la. (Vö.pl.: Fővárosi Lapok, 1896. 135. sz.) Dankó Pista és Lányi Géza tréfás nótája és induló­ja („Pokol-nóta — Eredj a Po­kolba! — induló”) is ezt tük­rözi. Gárdonyi és munkatársai, Molnár Árpád és Trill Károly „színházi piktorok” (általában így titulálják őket a korabeli újságok!), aránylag ügyes és széles körű propagandát is csapnak e vállalkozás közön­ségsikere érdekében az akkori Ismeretes, hogy Gárdonyi pesti tartózkodásának idejé­ben az óriási Feszty történeti körkép titkára is volt. E kör­kép nagy közönségsikere is közrejátszott abban, hogy Gár­donyiban felvetődött a Pokol Körkép megvalósításának esz­méje. Az ország akkor az ezeréves ünnepségekkel kapcsolatos ké­szülődések és rendezvények lázában égett; s e Körkép ter­vezői és megvalósítói — köztük Gárdonyi is — a nagy anyagi és művészi siker reményében fogtak hozzá tervük megvaló­sításához. A remélt teljes si­FORGÁCS KAROLY: Ujjúidból Ujjaidból nyilazó sugarak Szórják a fényt a földre és az űrbe, Mégis tested égő kohó marad, S mi tőled távol van: hideg és szürke. A források forrása ajkad, A fény magát a szemeidbe tűzte; Testedről szobrász ha szobrot farag: A márványkőről is varázsod tűz le. Járják át testemet sugaraid! Hiszem: tUzük melegít s nem vakít És nem taszít, de vonz miként a mágnes, Mert közeledben lenni csak jó, Veled bárhová visz is a hajó: A tenger és a part a boldogság lesz. „Jlllimnfr emléke Százötven éve született Szigligeti Ede Cók szó esik mostanában a magyar színjátszás hőskoráról. Arról a nagy és fontos szerepről, amelyet drá­maírók és színészek a múlt század első évtizedeiben vál­laltak, hogy a magyar nem­zeti nyelvet és műveltséget, a társadalmi előrehaladást se­gítsék. Nem véletlen ez a pezsdítő emlékezés, mert a mai magyar színház — ter­mészetesen korunk körülmé­nyeit és korunk lelkét kife­jezve — azt akarja folytatni, amit a Katona Józsefek és Dérynék, a Szentpéteri Zsig- mondok és Egressy Gáborok elkezdtek, „a szívek és elmék csinosítását”. A Déryné Szín­házon és nem utolsósorban a televízión keresztül immár a legkisebb faluba is eljutott az igényes színház, igazán nem csoda hát, hogy sokat gondo­lunk azokra, akik — miköz­ben százak és ezrek meghódí­tásáért harcoltak — arról ál­modoztak, hogy egyszer majd tíz- és százezrek lesznek szín­házszerető, szépért és jóért lelkesedő közönséggé. Szigligeti Ede, aki — Szath- máry József néven — éppen másfél évszázada született egy Nagyvárad melletti faluban, tulajdonképpen már a „hős­korszak” végén, a XIX. szá­zad negyvenes éveiben elején kapcsolódott be a magyar színházi életbe. De a nemesi származású fiatalembert, akit családja különböző, alkatától távoli foglalkozásokba kény- szerített, hogy e foglalkozá­sokat végül is feladja és szí­nészként, rendezőként, drá­maíróként keressen „tövises babért” magának, a hőskor szelleme, lendülete, nemes ro­mantikája hatotta át. Jókai „Szegény gazdagok”-jában — és más regényeiben is — ol­vashattunk olyan kalandosan bátor és valóságosan tehetsé­ges ifjakrót, akik többre be­csülték a szegénységgel él- jegyzett színészpályát a csa­ládi jómód zsíros kényelmé­nél. De minek is Jókaihoz fo­lyamodni, amikor Szigligeti — ha stilizált, ha mulattatóra poentírozott formában is —de a saját ifjúságát írta meg ma is népszerű „Liliomfi”-jában. A darabban Szilvái Gyula, a nemes úrfi választja a színé­szi pályát — és a Liliomii ál­nevet — az életben Szathmá- ry József lett Szigligetivé és színésszé. A krónikák szerint nem volt valami jó színész, csak éppen — ahogy Lendvay Márton jegyzi fel róla — „lelkes és kötelességét tudó”. De mint színműíró, rögtön el­ső darabjával, az 1843-ban megalkotott „Szökött katona” című népszínművével sikert aratott. Szigligeti „Szökött kato­^ ná”-ja és „Csikós”-a azonban az idegenbe hurcolt magyar parasztkatonák hon­vágyát, a földesurak zsarnok­ságát, a puszták fiainak szen­vedélyes szabadságszereteiét és józan okosságát szólaltatta meg. Nemcsak a népről, a néphez is szóltak ezek a mü­vek, amelyek szerkezetét, stí­lusát ki-kikezdte már az idő, de mondanivalójuk, lírájuk és a keserűségből felbuggvanó humoruk ma is friss. A „II. Rákóczi Ferenc fogsága” cí­mű dráma — amelyet néhány évvel ezelőtt sikerrel újított fel egy budapesti színház —, cselekményében nem elég fordulatos ugyan, de kitűnő, nyugodtan mondhatni, mo­dem jellemábrázolással állít­ja a néző elé a fiatal Rá­kóczit, akinek lelkét a jezsui­ták meg akarták gyilkolni, de akinek volt esze és ener­giája, hogy megőrizze magát és tehetségét a jövendő, a ha­za, a harc számára. A „Fenn az ernyő, nincsen kas” című társadalmi szatíra úttörője volt azoknak a „jellemkomé- diák”-nak, amelyeket aztán Csiky Gergely fejlesztett ki éa teljesített be legjobb művei­ben, elsősorban a „Proletá- rok”-ban. És amely a kritikai realizmus olyan késői meste­rét is megihlette, mint Bródy Sándor. Szigligeti Ede azért tudott ^ olyan sikeres és a ma­gyar dráma ügyét továbblen­dítő műveket alkotni, mert nemcsak író volt, hanem szín­házi ember is. Mint drama­turg, mint rendező és mint a Nemzeti Színház igazgatója is sokat tett azért, hogy a szín­ház és a társadalmi élet egy­mást kiegészítsék. Megalapo­zója, közvetlen elődje volt a Nemzeti Színház egyik legra- gyogóbb korszakának, a Pau- lay Ede nevéhez fűződő „Pau- lai-korsz»k”-nak. Felfedezője volt — többek között — Já­szai Mari páratlan művészetéi­nek. Könnyed, szellemes és lelkes volt, mint hőse, az ifjú Mariskákat és öregedő -Kamil­lákat egvként meghódító Lili­omfi. De ő legszebb és legma­radandóbb hódításait tollával tette... A. G. A pallossal öldöklő ördög köré sokasodnak a szörnyű gyilkolás áldozatai. szerint különösen hatással volt a közönségre a három fű-

Next

/
Thumbnails
Contents