Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-08 / 57. szám
4 NBPOJSAO 1964. március 8., vasárnap Akták és határidők A SZIL V ÁSV ARADI kisvendéglő nem lesz a falu legkisebb épülete. De talán egy négyzetcentiméternyi sem látszana ki a falakból, a tetőből, ha valaki összegyűjténé azokat az aktákat, amiket a kisvendéglő ügyében késztettek, s ráragasztaná az épületre. Tisztes helyet foglalna el az a felsorolás is, amely megörökítené azoknak a hivataloknak, intézményeknek, hatóságoknak és vállalatoknak a nevét, amelyek részt vettek a kisvendéglő létesítésében, ha másként nem, akkor úgy, hogy egy-egy ügyiratot készítettek, sürgetve, vagy hátráltatva az építkezést, esetleg csak jelezve a pillanatnyi tényállást A vendéglő — talán megnyílik az idén — épületében valamikor a Borsodnádasdi Lemezgyár munkásai laktak. A helyi tanács és a gyár igazgatósága megállapodtak abban, hogy a szálló felét átadják a falunak: Hadd rendezzenek be ott egy kultúrotthont a szilvásváradiak. Talán a megegyezés volt az első akta. Mert a vendéglőlétesítési huzavona első szakasza éppen a megegvezés értelmezése körül zajlott le. Az ilyen megállapodás úgyis csak akkor érvényes, ha azt helybenhagyják mindkét fél felettes szervei. Vagyis: a Kohó-és Gépipari Minisztérium és az Egri Járási Tanács. — Itt tehát, a későbbi vitát elkerülendő — jó lett volna az a két akta, amelyben a felsőbb hatóságok beleegyezését kérték volna az érdekelt felek. Erre azonban csak a megállanodás után három évvel, 1962-ben gondoltak, amikor a tervezéshez, az építkezéshez, a birtokba vételhez, már a tulajdon- jogi viszonyok tisztázására is szükség volt. Az Egri Vendéglátóipari Vállalat és a községi tanács vezetői megállapodtak, hogy rövidesen megnyitják a vendéglőt Épület van, csak fel kell úiftani. át kell alakítani. 1962. FEBRUÁRJÁBAN a Szilvásváradi Községi Tanács Végrehajtó BiAt+ságának elnöke azzal a kéréssel fordult a megyei tanács kereskedelmi osztályához, hogy segítse megszerezni a kérdéses épületet. Mert amikor az átadásra, illetve az átvételre került volna a sor, kiderült a mulasztás, az ^aktahiány”, és ez megbosz- szúlta magát. A hiányzó két kis papír furcsa elégtételt vett magának: dossziék nyíltak a minisztériumban, a gyárban, a községi tanácson, a megyei tanács különböző osztályain. A kérelem januárban érkezett a megyei tanácsra, a ven. déglátóipari vállalatnak egy hónappal később be kellett jelenteni a vállalatfejlesztési igényt, s ezt az igényt tetemes összegekkel befolyásol'a a tervezett szilvásváradi építkezés, illetve átépítés. Egy nem túl alapos becslés után 120 ezer forintban jelölték meg az építkezés értékét: ma már az eddig beépített összeg is meghaladja ezt. A nyár közepéig még a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a tanács közti vita sem dőlt el. Az Egri Járási Tanács VB ugyan többször felszólította az Egri Vendéglátóipari Vállalatot, hogy vegye birtokába az épületet: de a minisztérium megfellebbezte a határozatot. A fellebbezés annak rendje és módja szerint eljutott a megyei tanács vb igazgatási osztályára, s itt született a végleges döntés, amely az épületet átadta a vállalatnak. Ekkor kerülhetett sor érdemlegesebb tervezésre: de azzal is Sietni kellett, mert ha a tervezés sokáig elhúzódik, már abban az évben nem tudja megkezdeni a munkát „valamelyik építőipari vállalat”. A Kereskedelmi Tervező Iroda tervei szerint legalább háromszázezer torint kell a munkához. A MEGYEI PÉNZÜGYI osztály becslése szerint ennyit nem lehetett volná rákölteni, de mikor elkészült a teljes tervdokumentáció, a végösszeget ennél is magasabb számmal jelölték: az építkezés 488 ezer forintba került. Most következett az újabb felvonás. Ebben a felvonásban a „színmű” szereplőinek egyetlen feladatott kellett megoldaniuk: keresni egy vállalatot, amelyik elvégezze a munkát. A Tanácsi Építőipari Vállalat túlterheltségre, kapacitáshiányra hivatkozva nem vállalta. A bélapátfalvi ktsz megkezdte volna az építkezést, de ehhez az Építésügyi Minisztérium Szakigazgatási Főosztályának jóváhagyása kellett volna, onnan pedig elutasító válasz érkezett, s a felvonás végén, hogy valamit enyhüljön a „feszültség”, a tanácsi vállalattal sikerült megállapodást kötni. A feszültség tényleg csak „valamivel” enyhült: nehezen egyeztek meg a határidőben, de ha azt a bizonyos határidőt sikerült volna betartani, akkor erre a cikkre nem került volna sor: mert december harminc- egyedikén „nyílhatott volna a kocsmaajtó”... De: tavaly szeptemberben kiderült, hogy annak idején nem alapozták meg a válaszfalakat, s azok süllyednek, repedeznek, vagyis: terven felüli munkára van szükség. —r Tehát a terv átdolgozására. Ez pedig automatikusan maga után vonja a határidő „átdolgozását” is. Pedig a vendéglátóipari vállalat, a megyei tanács kereskedelmi osztálya, bizonyára a turisták, üdülők is — az 1963. december 31—i határidőt sem szívesen vették tudomásul. A kereskedelmi osztály vezetője egy évvel ezelőtt azt írta az építő vállalatnak: „Kérem, hogy az építési munkát lehetőleg mielőbb biztosítani szíveskedjenek, mert... szeretném, ha a szezon kezdetére az egység megnyílna”. — A levél 1963 március 16-án íródott, a „szezon”, a tavalyi szezon lett volna... A jelenleg is tartó „felvonás” szereplői ugyanazt kérik, mint tavaly — szeretnék, ha az üzem a szezon elejére megnyílna. — Az idei szezon elejére. A MEGYEI TANÁCS a határidőmódosításhoz azzal a kikötéssel járult hozzá, hogy a vállalat a hatvanhármas évben háromszázezer forintot „beépít.” (Eddig százötvenezer forintnyi munkát végzett.) Az események továbbra is nyomon követhetők: csak figyelni kell az aktafolyam irányát. Az egyik mellékfolyó: be kell kötni a vízvezetéket az üzembe — erre is pótlólagos terv kellett. (Akták — mint fentebb.) Külön derítőt kell építeni a szennyvíznek, — ugyancsak új tervvel. Itt súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a mélyépítkezéshez különleges, úgynevezett Bohn- tégla kell, — ezt sem lehet máról holnapra biztosítani. (Akták, mint előbb, plusz a nagy szilárdságú tégla ügyében tett intézkedések írásos nyomai.) Megnyílik-e az idei szezonra? A vállalat május harmincadikára akarja befejezni az építkezést, — a kereskedelmi osztály és a vendéglátóipari vállalat ezerkilencszázha tvan- négyben már megszervezte a forgalmat, amit ez az üzem bonyolít, tehát legalább mái- cius harmincadikán át akarja venni az épületet A két dátum harcából született egy negyedik: (ez sem ment minden akta nélkül) április harminc. És nem lesz-e következő határidő is? Krajczár Imre Uj műsortervek a váltógyári kultúrcsoportnái Zsúfolt a tavaszi program A gyöngyösi MÁV VÁltó- és Kitérőgyártó Ü. V.-nál már hagyományossá vált a mozgalmas kultúráiét. A fiatalok szívesen töltik idejüket az együttesben, hiszen a szórakozás mellett komoly művészeti előadásokat is hallgathatnak. Ahogy Jankovics Ferenc művészeti vezető elmondja, zsúfolt lesz a tavaszi program is. Március 20-ra, a Tanácsköztársaság évfordulójára az irodalmi kör és az énekkar készül műsorral. Az irodalmi kör az „Üj isten született” című irodalmi összeállítással lép a közönség elé. A múlt évben nagy sikert aratott a város életéből merített szatirikus műsor, amelyre felfigyelt a televízió és a rádió is. A nyár folyamán a tavalyihoz hasonló szatirikus műsor próbáit kezdik meg, amelynek előadására valószínűleg az ősz folyamán kerül sor. (Laczik) Otthon: — Te megőrültél, Sári! Esküszöm, megőrültél. Én agyon dolgozom magam, hajtok, mint egy megszállott, futok a meló után még este is, hogy legyen, hogy több legyen, te meg itt elejtesz egy drága tojást... Hát Rot- schildné vagy te? Az üzemben: — Hm. ez eltört... — Mi baj? Eltört a túród? Hát, szakikám, nem vagy már mai munkás ebben a gyárban, éppenséggel vigyázhattál volna jobban is.... — Vigyázhattam ?! De odáig vagy... Mit ugrálsz itt nekem egy vacak fúróért... Talán a tiéd törtem össze? Ki nem állhatom az ilyen kicsinyes alakokat... És nyomatékül eltör gyorsan még egy fúrót! (—ó) Simogató kézzel ÉJSZAKA VAN. A város felett táncot jár a böjti szél. Rázza az ablakokat. A kórház folyosóján égnek a kis fényű lámpák, s a beteg nyugtalan sóhaját, nehéz álommal telt óráit vigyázzák a nővérek. Hol itt, hol ott gyúlad meg a kék jelzőlámpa, innen is, onnan is felhangzik egy nehéz lélegzet, s a fehérkötényes, kék köpeny« árnyék halkan suhan, mást nem zavarva igyekszik enyhíteni a fájdalmat, s megosztva á gondot, hallgatni a beteg panaszát A legkevésbé „pihentető” osztály a szülészet. Itt árián valóban soha sem lehet tudni, hogy mi adódik. Nincs pihenés. Lukács Márta, a fiatal szülésznő, alig 22 esztendős, de már alaposan megtanulta a szülőQlenizelközi nőnap, 1964 (Szávay Edit rajza) Amíg Csiba Józsefné az üzletből visszatért, a férjével beszélgettünk a gyöngyösi Lehel utcai kis ház udvarán. Szó jött közöttünk mindenről: milyen volt a tavalyi év a Dimitrov Tsz-ben, merre van és mivel foglalkozik a három gyerek, a három fiúgyerek a családból, miért nem tud a legkisebb a vágyainak legjobban megfelelő szobafestő szakmában tanulónak elhelyezkedni, milyen volt régen a család élete, amikor még az apa a fatelepen dolgozott a körfűrészen, aztán később a malomban hordta a zsákot éveken keresztül, miért nem tudták még a negyven- enyben megkezdett házat befelezni és így tovább. Csiba József most nem dolgozik sehol: lerokkantották. így kap havonta nvolcszáz forintot. Időnként nemcsak ő. hanem a gyerekek is kitárnak a tsz földiére dolgozni, ezzel is szavorítiák a ■mnnkaemiségek számát, amiket több mint ötven forintjával számoltak el legutóbb. — Szódát és két lottószelvényt vettem az üzletben — Három év—sót sforduló mondja Csiba Józsefné, amikor megérkezik, — Hátha szerencsénk lesz. Fiatal mozgású, jó erőben levő asszony, senki sem mondaná róla, hogy három nagy fiúnak az anyja. Pedig van munkája éppen elég. Tavaly az a 369 munkaegység sem magától jött össze, azonkívül ott a család. Mind férfi már — a ház körüli munkákban nemigen számíthat rájuk. A beszélgetés lassan a szövetkezetre terelődik. — Megmondom én őszintén — néz a szemembe Csiba Józsefné —, nem szívesen írtam alá a belépési nyilatkozatot 1960-ban. Mert csak hatszáz öl földünk volt. A többit később örököltük. A fiam akkor az építőiparban dolgozott, ő győzött meg. — Hogy érzi most magát a tsz-ben? — Hát.., nem panaszkodhatok. Dolgozunk! A Márkus János-féle szőlészeti brigádhoz tartozik Fehér Erzsébet munkacsapata, aminek Csiba Józsefné is a tagja. Dolgos emberek valamennyien. Az ö csapatukból legalább huszonötén mindig kint vannak a földeken. Metszeni, nyitni, kötni a szőlőt: ez a feladatuk nekik is, mert kevés a férfi munkaerő. De permetezőgép még nem volt a hátán. — Megértik egymást a csapatban? — Nézze csak!... Olyan nincs, hogy kisebb súrlódás elő ne forduljon még a legjobb családban is. De az nem számít. Ügy vagyunk mi a csapatban, hogy segítünk egymásnak, ha kell. Ez a lényeg. Az emberség... Határozott asszony Csiba Józsefné, a szavakat is így rakja egymás mögé. Talán azért is, mert állandóan négy férfi szobán, hogy mit jelent az ember körül foglalatoskodni, kívánságait, szeszélyeit számba venni. Nem türelmetlen, erre a pályára készült, arcáról nem hervad a megnyugtató mosoly. Ápolónő, szülésznő. Vajon melyik beosztás a fontosabb? Igaz, végzettségben több minit ápolónő, de mégiscsak arra hivatott, hogy az orvos mellett töltse be szeretjét Érdekes, hogy az asszon yi sorsot még nem tapasztalt fiatal lány milyen szeretettel, milyen határtalan kedvességgel veszi körül a leendő kismamákat De talán menjünk tovább. Oda, ahol az éjszakai kék lámpák fényében nehéz beteget járnak körül a segítő, simogató kezű ápolónők. Jászai Zsuzsa a gégészeten teljesít most éjszakai szolgálatot. Szemei már árnyékosok a fáradságtól, arcán a sok éjszakázás nyoma. Hét vége van, sok a „jóból”, de nem panaszkodik. Ki Kalmo- pirinért, ki nyugtatóért jön miközben beszélgetünk, de rajta semmi nyoma a türelmetlenségnek. — Kit mi nyugtat meg, az a lényeg. Egy kalmopirintől még senkinek nem lehet baja. Hadd vegye be. Ha ettől megnyugszik a beteg, csak jó. Legalább alszik. ZSUZSA EGRI. Itthon lakik a szüleinél, 22 esztendős. Miért jött éppen erre a pályáira, amire a legjobb indulattal sem lehet azt mondani, hogy „megfizetik”? veszi körül a családban. Ennyi embernél tartam kell a gyeplőt. A férje nem is szabadkozik. Későre jár az idő, búcsúzni készülök. — Egyszerű vacsoránk van, de szívesen látjuk — marasztal a ház asszonya. — Bableves és grízes tészta. Megkóstolja? Egyszerű, nyílt szívű, munkásemberek Csibáék. Elégedettek is. A szorgalmas munka mindannyiuk közös vonása. A több mint negyedfélszáz munkaegység bizonyítja ezt a legjobban. Ma már a család minden tagja, még a szakmunkássá lett két nagyobb fiú is a szövetkezeti gazdálkodás kereteiben gondolkozik. Pedig még csak három év telt el azóta, hogy aláírták a belépési nyilatkozatot. Érthető, hogy a következő évektől még többet várnak. Csiba Józsefné szorgalmas munkájával segít a tervek valóra váltásában. G, Molnár Ferenc — Műtős szeretnék lenni. De ehhez először el kellett végezni az ápolónőképző tanfolyamot. Elvégeztem. Nagyon szeretem ezt a munkát. Ne 1* kérdezze, hogy miért, mert nem tudom. Legalábbis kifejezni nem tudom. Az ideggyógyászaton csend van. Nyugtatókkal alszanak a betegek. Csupán a nővér szobájában ég egy kis lámpa, ö nem alszik, bármennyire is csukódna a szeme, a kötelesség ébren tartja. Minden percben felcsendülhet egy hívó jelzés, és álomból ébredve talán nem tudná azt, hogy mi a teendő. Nem ilyen csendes a helyzet a baleseti sebészeten. Mintha minden percet kiszámítanának, ahogy az egyik beteggel végeznek, máris csengetnek a mentők, hozzáír az újabb „alanyt”. Ég a villany, csattan a kis olló, nyisszenve hasad a géz — valaki ismét nyugalmat talált hirtelen bajára. A nővérke perc nyugalom nélkül járja a kórtermeket, enyhíti a fájdalmakat, mindenkit egyformán nyugtat, szeretettel simító a a lázas homlokot, mert tudja, hogy mit jelent betegnek lenni, mit jelent, ha az erős ember egyszerre tehetetlenné válik . HALÄSZ Margit, Vadkerti Mária, Csépány Margit és mind, a többiek, azért választották ezt a pályát, mert nők, mert mély bennük az ember iránt érzett felelősség, a szeretet. Föltétien emberség, hivatástudat és szeretet kell a kék köpenyhez, mert enélküi ezt a munkát végezni nem lehet. Ha egy pálya létezik a világon, amit kifejezetten a nők képesek betölteni, — az föltétien az ápolónői beosztás. m 4 nőket ünnepelték a gyöngyösi XII -es akna bányászai Szombaton délután 4 órakor a városi klubhelyiségben köszöntötték ünnepélyesen a gyöngyösi XII-es akna 40 női dolgozóját. Az üzemvezetőség a szaik- szervezeti bizottsággal közösen jutalomban részesítette azokat, akik a tavalyi nőnap óta eltelt időszakban kiváló munkájukkal elősegítették az üzem feladatainak teljesítését. Ezen túlmenően a bánya valameny- nyi női dolgozóját megjutalmazták. Az ünnepség után közös uzsonna volt, majd ezt követően este 6 órától zenés összejövetelt rendeztek a családtagok részére is.
