Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-07 / 56. szám
4 nercjsa© 1964. március ?., szombat Még vita sincs . . . Ki szervezze a termelőszövetkezeti akadémiát? A tsz, vagy a kultúrotthon? A hatvani járás kultúrbizoítsági ülésén tették fel néhányan ezt a kérdést, miután beszámoltak arról, hogy a tsz-akadémiák sok helyütt rosszul működnek, a befejezett első év után nem kezdődött meg a második, vagy éppen az utolsó évfolyam előadásai maradtak el. Ki a felelős azért, hogy az akadémiák kezdeti lendülete néhány községben megtört, kinek kell nagyobb támogatást, segítséget adni? Megoszlottak a vélemények, mert az akadémia szervezését, népművelési jellege a kultúrotthon hatáskörébe utalja, szakmai jellege pedig amellett szól, hogy a termelőszövetkezeteknek kellene többet ten- niök érte. A „vitapartnerek” közül melyik felet kellene meggyőzni arról, hogy az akadémiák jelentős szerepet töltenek be a falusi népművelésben: Melyik fél vállalja magára azt a felelősséget, hogy hosszú időre elvegye — vagy ismét elvegye — az emberek szájízét a szervezett népművelési formáktól, mert a befejezetlen tanfolyamok, a félbemaradt kezdeményezések csak arra jók, hogy az emberek kedvét szegjék. A szereposztás kérdése — érdekes módon — egy ideig nem merült fel: amíg az akadémiák működtek, amíg viszonylag zökkenőmentesen, programszerűen haladtak. A kultúrotthonok természetesnek tartották, hogy biztosítják az előadásokat, összeállítják a munkatervet), vagy segédkeznek a program kidolgozásában, a szövetkezetek pedig több faluban anyagilag is érdekeltté tették a tagokat, hogy járjanak az akadémiára. Mindkét fél magáénak, a saját feladatának tekintette a szervezést: s a feladatok vállalása meg is hozta az eredményt Az első és a második évben még elhangzott néhányszor a figyelmeztetés: ne akarjanak minden áron akadémiát szervezni, ahol ennek nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételei, ne is fogjanak hozzá. — Ilyen figyelmeztetésre nem nagyon volt szükség az idén, az, aki az akadémiáért aggódott, már csak arra biztathatta az illetékeseket, hogy legalább fejezzék be azt, amit | megkezdték, legalább a kezdetek folytatását biztosítsák. De ki biztosítsa? Mert községeink egy részében egymásra vár a tsz és a kultúrház. Amit valamikor mindketten, együtt csináltak, azt most mintha a másikra akarnák átruházni. Többek között ez is akadályozza a tsz-akadémiák módszertani, népművelési, szakmai problémáinak tisztázását. A tsz-akadémia része a falusi kulturális munkának, szerepel az egységes művelődési tervben. A kulturális terv végrehajtásáért éppen úgy felelősek a tsz vezetői, mint a művelődési otthon vezetősége, a tanács-, a párt- és tömegszervezetek vezetősége. Salamoni ítélettel nem lehet ezt a felelősséget átruházni valamelyikükre, úgyhogy közben levennék a másik fél válláról. Vitázni lehet, dönteni lehet, hogy melyikük legyen elsősorban felelős a munkaterv e pontjának megvalósításáért. Vitázni még most sem késő, dönteni még most sem késő: de éppen itt az ideje. — Még be lehet pótolni azt, amit eddig elmulasztottak. — De az elgondolkoztató, hogy a népművelési „szezon” fele eltelt anélkül, hogy ezeket a he- lyenkint változó, helyenkint eldöntendő, a helyi adottságoktól nagymértékben függő problémákat mind ez ideig nem oldották meg. Poroszlón sikeresen befejezték az akadémia két tanévét. Megkezdték a harmadikat is, — de az emberek las- sankint elmaradoztak, az utolsó előadásokra már csak hár- man-négyen jártak éL Talán itt is vitatkoznak az illetékesek? Talán itt is egymás illetékességét vitatják a termelőszövetkezetek és a művelődési ház? — kérdezem a Móricz Zsi gmond Művelődési "fáz igazgatóját? — Itt, kérem, még nem is vitatkozunk. Még ott sem tartunk — válaszol az igazgató. Pedig talán Poroszlón is érdemes lenne vitatkozni és gyorsan dönteni: hogy befejezhessék az emberek azt, amit három évvel ezelőtt rábeszélésre, lelkesedésből, tanulni vágyásból elkezdték. Krajczár Imre Derecskéi cserepesek A HAGYOMÁNYOS, téli nagy karbantartás befejeztével — jó két hete — újra megmozdult a gyártelep; agyaggal színültig telt csillék kapaszkodtak a feldolgozó gépsorokig, hogy megindítsák, folytassák a nemrég abbamaradt munkát. És mint annyiszor eddig, ismét egy szezon kezdődött... — Javában folyik már a termelés a II. cserépüzemben is. Igaz, még nem egészen a korábbi tempóban, attól csendesebben valamivel, de csak napok kérdése, s a fagy szabadság után itt is „belerázódnak” megint a régi kerékvágásba. A tizenötezer darab, azért így is megvan műszakonként, s ha kedvez az időjárás, ha majd jobban szárad a cserép, tudom, nem váratnak sokáig az itteniek, a tizenhétre sem! Meggyőzően hangzik ez, kísérőm, Schreiner Antal művezető ajkáról, — s ahogy így elnézem ezt a kis munkacsapatot itt, a gépek között — minden kommentár nélkül elhinném: — A gyár legjobb brigádja volt ez tavaly, s bízom benne, hogy az idén sem vallók velük szégyent! A „lehúzó" nők rá bólintanak, Salamonná, meg a többiek A fűim történetének idején, a 18. század első évtizedében nálunk Rákóczi kurucai vívnak a szabadságért A Tátra és Kárpátok sziklái között a szlovák nép nyögi urai jármát, tűri a grófok kónye-kedvét. A kastély basáskodása a falusi kunyhók lakóival szemben csordulásig tölti a poharat A falusi kovács fiából latin szón és papi nevelésen túl is érett férfi lesz, aki nem felejti el gyermekkori sérelmeit Még kevésbé az újakat, amikről az egyik falujabéli visz neki hírt a városba. (Lehetetlen nem gondolnunk Arany János Toldijából Bence alakjára.) Já- nosik, a kovács fia, a súlyos hírek hallatán hazamegy és ott még a szóbeszédnél is rettentőbb valóság fogadja. Apját halálra kínozta a megvadult gróf, házukat felégették a pandúrok, anyját jöttekor gyászolják. Jánosokban a megsértett igazság bosszúért kiált, de ő Hihetetlen dolgok történnek manapság! — szoktuk mondogatni, s ilyenkor a fejünk felett száguldó műbolygókra és űrhajókra gondolunk. Pedig vannak más hihetetlen dolgok is. Például, ami Miska bácsi szívével esett meg. Öreg szív volt. Sokszor dobogott erőltetett ütemben, míg tulajdonosa a bánya mélyén fejtette a szenet, vagy irányította a csilléket. Miska bácsi, még mielőtt nyugdíjba került, beutalást kapott a Mecsekre. Volt ebben valami stílszerűség. Aki annyi évig a hegy gyomrában dolgozott, pihenje ki magát egyszer a hegy tetején! Miska, bácsi kissé félszegen crkezett meg a pazarul berendezett üdülőbe. De mikor látta, hogy főleg magafajta mun'cásémberek élvezik a pihenés napjait, feloldódott. Jött-ment, csevegett, zsebéből elővette az imókái fényképét, csak egy valami miatt szökött könny a szemébe — a felesége miatt! Hogy az a drága lélek nem, érhette meg ezt a beutalást ... De ha már üdül az ember, ne eméssze magát szomorú dolgok miatt. Szegény Rozália nyugodjék békében! — gondolta Miska bácsi hűséges öreg szíve és beszélgetni kezdett a hosszú asztalnál körülötte ülő asszonyokkal.^ Volt közöttük egy idősebb, ősz hajú, arra nézegetett leginkább. Ízlésének mindenben megfelelt. Egyszerű, sötét ruhákat hordott, de azért úgy tudott nevetni és tréfálkozni, hogy ■még a fiatalokat is lepipálta. Kezdett hát tetszeni Miska bácsinak az özvegy. Mert özvegy volt az is. mint megtudta. Némi faggatásra azt is elárulta, hogy ő bizony csak kórházi takarítónő, de Miska bácsi világéletében demokratikusam gondolkodott, s ezért mindjárt kimondta, hogy — sebaj! Az asszony láthatóan tartózkodó volt, de Miska bácsi nem törődött ezzel. Mesélt neki a fiatalokról, a házasságról, s mindenről, amiről egy öreg bányász mesélni tud ... Néha együtt is sétáltak. csak megfogalmazója a nép törleszteni vágyásának: a kastélyt felgyújtják a parasztok, Jánosdk legjobb gyermekkori pajtásával menekül a hegyek felé, ahol egyre szaporodnak a grófi zsarnokság ellenfelei. Palo Bielik írta és rendezte ezt a színes, romantikus filmet Jánosik szlovák nemzeti hős így mi sem természetesebb, hogy a film alkotója az eposzi hangvétel öblösségével tárgy- szeretetőnek teljes rajongásával beszél hőséről. A gyermekkori élmények bájától a leszámolási szándék elszántságáig alakul előttünk a főhős, hogy elhiggyük igazságát és hitét az igazság győzelmében. A téma ismerős és ünnepélyes. De Bi- eliket dicséri az a sok-sok népi alak is, akiket kitűnően mintáz meg egy-egy jelenet kapcsán. A hetvenkedő zsivány megleékéztetése, az úri mulatozás derűs befejezése, ahogyan az apa találkozik zsivány- nyá lett fiával a pandúrok távisszalépett volna. Szomorúan gondolt a válás napjára. Nem, nem lehet, hogy örökre elbúcsúzzanak, Fognak majd írni egymásnak, meg kell őrizniük ennek a szép két hétnek az emlékét... Meg azután ki tudja, nem találkoznak-e majd később is? Végre ez a takarítónő nem akármilyen közönséges fehémép, azelőtt bizonyára úri házakhoz is bejá| öwg, bAnyaiz | 1 izí&e. jj A takarítónő még annyit árult el magáról, hogy rosszul sikerült a házassága, gyereke sem volt... — De ne emlegessük a múltat! — hajtogatta szilárdan, — Jó, gyerünk a jelenbe! — bólintott rá Miska bácsi, s azon vette magát észre, hogy udvarol. Valahogy hevesebben kezdett dobogni öreg szíve, s már nem érte be azzal, hogy csak beszélgessenek és sétálgassanak. Mikor egyik este a lemezjátszó megszólalt, odalépett a csendes özvegyhez és felkérte táncolni. Az meglepetten nézett rá. — A mi korunkban...? — kérdezte tétován, azután mégis elindult egy tangóra. Bizony kissé botlakodott Miska bácsi lába, mert hál nem nagyon szokta meg a szalontáncokat, de hát a fiatalabbak is mind táncoltak, miért ne próbálná meg ő is? Így múltak a napok. Miska bácsi úgy érezte magát, mintha korban húsz évet ratos volt, mert tud viselkedni... Határozottan tud viselkedni! — bizonygatta önmagának Miska bácsi és kiszínezte a következő találkozások lehetőségét. Ekkor azonban történt valami. Egy fiatal ismerőse félrevonta az üdülő társalgójában, — Miska bácsi... mondanék valamit... de ugye, nem haragszik? Ne lovalja bele magát abba a dologba... — Miféle dologba? — hüle- dezett Miska bácsi. — Hát azzal a takarítónővel... — Mi köze hozzá! — akart kirobbanni Miska bácsi, de nem volt rá idő, a másik folytatta, — ... mert az nem magához való asszony... Tudja ki volt az régen?... Grófnő! Született grófnő! Miska bácsi most már nevetni kezdett. lem! Ugyan, ne tréfáljon vemadása előtt, az első puska- durranás képsora a döntő ütközet bevezetéseképpen, mind- mind filmre örökített népi hősök cselekedetei, amikről a szlovák nép éppúgy beszéd-regéi, mint ahogyan mi tanultunk Toldi Miklós csodálatos tetteiről, a kunicvilág legendás alakjairól. Vladimir Jestna képei bemutatják a szigorú hegyek világát, ahol az alig tízesztendős gyerek hálóval fogja a sast, a megmászni is veszedelmes sziklák között. Frantisek Kuchta rokonszenves egyéniség, alkalmas a nemzeti hős megmintázására. Rendezői elfogultságból eredően néha szobra önmagának, a küzdelem dinamikája nem rajta, inkább a mellékszereplőkön érződik. Sikerült népi karaktert alakított Karol Zachar, Jaroslav Rózsival, Vladimir Cemy. A nők közül Magda Lökve ne ovát és Lucia Poppát kell megemlítenünk, (farkas) — Hát, ha nem hiszi, járjon utána! Az öreg bányász csak hüm- mögött, hogy micsoda rossz viccet csinálnak vele, de azért kezdte izgatni a dolog. Végre is, megváltozott a világ rendje... Sok minden lehetséges... És estefelé, séta közben nem kertelt sokat, hanem' szépen megkérdezte magát az özvegyet ... És az kis tétovázás után bizony rábólintotta a szörnyű igent... Hallgatva bandukoltak tovább az erdőben, Miska bácsi nagyon lecsendesütt... nem, ezek után nem fognak többé találkozni. Pedig kár, igazán kár... S mivel erősen nekiszomorodott, az exgrófnő le hajolt és szakított az út mellől egy szál erdei virágot, odaadta Miska bácsinak. Nem, nem tehet róla! rázta meg a fejét Miska bácsi és egyszerre megint öregnek érezte magát. Olyan öregnek, hogy este már nem volt kedve táncolni sem. Köszönés nélkül indult fel a szobájába. Másnap lett volna a búcsú napja. Délben még közös ebéd, azután vége a kétheti pihenésnek. De az özvegy már reggel eltűnt. Állítólag a korai vonattal elutazott. Miska bácsi némán vette mindezt tudomásul. Elmélázva üldögélt a többiek vidám cse vegése közben és szemével azt a fiatal kartársat kereste, aki két navpál ezelőtt félrevonta. Megtalálta. Éppen egy lányra mosolygott. Persze ... udvarolt. — Szerencsés ember, hogy nem egy grófnőbe botlott bele! — gondolta Miska bácsi, és csíkos inge alatt felsajdult az az öreg, sok próbát kiállott bányászszív.. ■ Szabó Ibolya is így szeretnék mind, ezért igyekeznek nap nap után. Sok segítséget kapnak már itt a gépektől, a fizikai munka, az erőkifejtés egyre inkább háttérbe szorul, kiküszöbölődik a cserépüzemben is. Két éve állították be a nyugatnémet félautomatát, s az idén pedig az új, NDK gyártmányú cserépprést szerelték fél. — Az országban az egyetlen ilyen gép — magyarázza nem kis büszkeséggel a művezető —, össze sem lehet hasonlítani a régebbi jószággal, a jászberényi gyártmánnyal... A nagy kapacitású berendezés előnyei közül, talán csak egyet: a korábbi tizennyolc fős személyzettel szemben ehhez mindösz- sze hét ember kell az üzemeltetésnél. HASZNOS az a segítség, amit a gépektől kapnak, de mégis továbbra is — és ki tudja, meddig — szükség van még a szorgos munkáskézre... — Lelkesedésben, akaratiban ezután sem lesz hiány, bízzák csak ezt ránk, tudjuk mi, hogyan kell. Csak az idén sem feledkezzenek ám meg rólunk — tudja, Schreiner szaktárs —, arról a bizonyos „pluszról”... — harsan fel az egyik asszony. Elmosolyodik a művezető, s int: ne féljenek, meglesz az most is, ha rászolgálnak. Kíváncsian várom, miről is van hát szó? — Tavaly is, azelőtt is, mindig kaptunk valami jutalmat, egy-egy kis összeget Ha munkánk után kiérdemeljük, az idén is jól jönne valami. Most inkább utazni szeretnénk már, tapasztalatcserére menni valamelyik borsodi téglagyárba, cserépüzembe. A szórakozás mellett hadd látnánk, tanulnánk is valamit... Így lenne hasznos. Erre gondoltak az asz. szonyok is, biztosan, mert egymás között felvetődött már ez a gondolat többször is, beszélgettünk róla — magyarázza belepirulva Jóna György brigádvezető. Látni és tanulni... Kíváncsi érdeklődéssel, bizonyára azért tódultak most be nagy zsibongva a falubéli kis iskolások is, ezért fogják oly izgatottan körül az érdekes gépeket, a szorgoskodó munkásokat. — Minden évben ellátogatunk ide a nyolcadikosokkal — tájékoztat a fiatal tanítónő —, hadd kerüljenek közelebb a gyerekek községük egyetlen, jelentősebb üzeméhez, ismerőseik, rokonaik, s talán saját maguk leendőbeli munkahelyéhez. Ezek a tanulók most pályaválasztás előtt állnak valamennyien, aki ide készül közülük, a mátraderecskei gyárba, hadd nézzen csak szét jő előre... — Ősszel ide szerződöm én is — kotnyeleskedik bele a beszélgetésbe az egyik lurkó, Kiss Gy. Jóska — lakatostanuló leszek! Itt dolgoznak a szüleim is, apám már huszonöt év óta, miért mennék hát én máshová? IDE TAKT a Jóska gyerek, mások is, — egyre több fiatal „ragad” itt meg, s az idősebb vándorlók, régi idénymunkások közül is mind nagyobb számban vetnek horgonyt, válnak hasznos tagjaivá a kollektívának. a gyári törzsgárdának. De, miért is mennének, miért csavarognának messzibbre innen? A becsületes, szorgalmas munkát itt is megfizetik, s pénzt keresni helyben, Derecskén nem könnyebb-e, mint a távoli idegenben? (Gy. Gy.) Rohamosan közeledik a Premier napja. A rendező — Má- riáss József — már csak a legritkább esetben állítja le a próbát, inkább engedi, hogy folyamatosan gördüljön az. Jókai—Földes A kőszívű ember fiai című romantikus drámájának baihutatójára készülnek — nem mindennapi kedvvel, igyekezettel a színház művészei. Kovács Máriát Barad- layné szerepében láthatjuk. A három Baradlay fiút Huszár László, Garay József és Ko- utczky Ervin alakítja. Simon György Jászai-díjas Rideg- váry Bencze, Máríáss József Jászai-díjas pedig Haynau szerepére készül. A kis színpad nehéz feladat elé állítja a díszlettervezőt A szüneteket a lehető legrövidebb időre kell csökkenteni, mert a hosszú díszletváltozások — szaknyelven szólva — „tönkreteszik” az előadást Csányi Árpád Jászai-díjas, a debreceni Csokonai Színház díszlettervezője, szellemes megoldással igyekszik ezt a veszélyt elkerülni. ★ „Nagy erőpróbát jelent ez a darab a jelmeztervező és a szabótárak részére is” — mondja Greguss Ildikó, a darab jelmeztervezője. — Természetesen — folytatja — minden egyes jelmezt nem tudunk újólag megtervezni és elkészíteni, hiszen ahhoz kb. kétszázezer forintra lenne szükség. És hol van akkor még a díszlet? Más színházaktól, jelmezkölcsönzőből, filmgyárból igyekszünk biztosítani és összeszedni a jelmezek egy részét Ez nem köny- nyiti, inkább még nehezíti a feladatunkat Hiszen a kiflött* böző színházaktól, filmgyártól, jelmezkölcsönzőből úgy összeválogatni az egyes darabokat, hogy egységes képet nyújtsanak, már magában véve nem kis munka. De ez még inkább csak munka. Ekkor jön még a jelmeztervező nehezebb, de egyben művésziebb feladata: az újonnan készítendő jelmezeket úgy megtervezni, hogy stílusban, színhatásban is beleilleszkedjenek a kölcsönzött anyagba. Nem könnyű, de érdekes és izgalmas feladat ★ Több napos tapasztalatcserére utazott Girícz Mátyás főrendező és Sík Ferenc • rendező. Először Győrbe látogatnak el, majd Békéscsabára, Szolnokra és Kecskemétre. Előadásokat tekintenek meg és eszmecserét folytatnak a színházak vezetőivel, művészeivel színházi életünk általános kérdéseiről. ★ Laciim László irányításával megkezdődtek J. Dévai—Nádas Potyautas című zenés vígjátékának próbái. A darab férfi főszerepét Degi István, a debreceni Csokonai Színház tagja és Mendelényi Vilmos játsszák kettős szereposztásban. A darab díszletét és jelmezeit Kalmár Katalin f Jh. tervezi, kinek nevét — lévén egri származású és pár évvel - ezelőtt még egri diák — a közönség bizonyára jól ismeri. A hangulatos, modern zeneszámokhoz ezúttal is Somos Zsuzsa készít koreográfiát. • (czy) Ünnepélyes záróvizsga bodonyi »üto-fözö tanfolyamon Ünnepélyes záróvizsgával fejezték be Bodonyban, csütörtökön este a nőtanács által szervezett sütő-főz© tanfolyamot. Ezúttal a vizsgatétel a tanult ételek elkészítése, és feltalálása volt, amelyekből kiváló ismereteikről adott számot a tanfolyam mintegy 20 részvevője. Ott voltak a község vezetői, és a szomszéd községek nőtanácsainak képviselői is, a tanfolyam hallgatói pedig férjüket is magukkal vitték a hatfogásos vacsorára. A tálalásnál felelevenítették a régi lakodalmas szokásokat és verseket. Farkas Józsefné, a tanfolyam legidősebb részvevője, vidám csasztuskát is írt az együtt töltött hat hétről. (Kovács AJ ■píltnfórvm ^ JÁNOSUK °ehsiioyái<ü!^-
