Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-03 / 52. szám
4 NEEDJäAG 1964. március 3., kedd 1EPERBU 'Dáma, hetes, ás z. . . Ki fizet... ? PANASZOS LEVÉL érkezeti szerkesztőségünkhöz, amelyben a gyöngyösi I-es számú lakásszövetkezet „R” épületének karbantartási költségeit kifogásolják: „Augusztus végén költöztünk, a lakásokba. Ennek ellenére követelik tőlünk a júliusra eső karbantartási költségeket De elöljárójában mindjárt hallgassuk meg Berecz Józsefet, az I-es számú lakásszövetkezet elnökét — Az „R”-épületet 1963. július 1-én műszakilag átadták. A házmester, valamint a Mátrai Érc- és Ásványbányától négy család azonnal be is költözött. Ettől a naptól kezdve nekünk fizetni kellett a vizet, a köztisztaságiakat és a házmestert, úgv, mintha már minden lakó beköltözött volna. Erre júliusban közel 4000 forint volt a kiadásunk. Ezt a pénzt a régi tagok összegyűlt tőkéiéből előlegeztük, azzal a tudattal, hogy az új beköltözők majd visszatérítik. — De miért nem lehetett költözni mindjárt az átadás után? — Mert a Mátraalji Szénbányászati Tröszt 26 lakást zárolt a saját részére. Már ügyvéd útján is fordultunk hozzájuk, hogy fizessenek. — A válasz.. .1 — Nem fizetnek, mert nem érzik magukat hibásnak. Tehát a lakók, illetve az I-és számú lakásszövetkezet tagjai, sőt még az elnök is, a Mátraalji Szénbányászati Trösztöt vádolják a késedelemért. Egyrészt, mert zárolta a lakásokat, másrészt, mert a tagok többszöri kérésére sem mutatott hajlandóságot a beköltözés engedélyének megadására. Bérlet és színház A Gárdonyi Színház gyöngyösi székhelyi előadásai iránt egyre fokozottabb érdeklődés nyilvánul meg, amit igazol az üzemekben, intézményekben jelentkező bérletigénylés. Az öt, meghirdetett előadásra az Egyesült Izzóban félszáz bérletet igényeltek eddig, a XII-es akna a szombati előadásokat kötötte le, a honvéd helyőrség A kőszívű ember fiai és Az igazi egy-egy előadását foglalta le. A Húsfeldolgozó Vállalatnál és a Kitérőgyártó ÜV-nél a szocialista brigádok közös színházlátogatásukat biztosítják a bérletek segítségével, míg a Mátra- gyöngye Tsz vezetősége úgy határozott, hogy a legjobb dolgozóknak színházjegyet adnak jutalmai. A Fegyveres Erők Klubjának vezetősége szintén nagyobb számú bérletet kötött már le. A Gárdonyi Színház március 20-tól július 5-ig ösz- szesen tizennégy napon tart előadást Gyöngyösön. Az elmúlt évi munkájukat értékelték, vitatták meg az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói vasárnap délelőtt megtartott termelési tanácskozásukon Gyöngyösön, amelyen részt vett Zala Ferenc, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője, Zi- mándi Mátyás, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, Sza- csuri István, a KPVDSZ megyei titkára, Varga Ferenc, az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, ár. Pápay Gyula, a megyei tanács pénzügyi és Pálinkás Győző, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője. A vállalat igazgatója, dr. Varga József értékelte az 1963. évi munkát. Elmondotta, hogy értékesítési tervüket 101,6 százalékra teljesítették, az előző évhez viszonyítva a terv végrehajtásában 8,2 százalékos emelkedés tapasztalható. Elismeréssel szólt a dolgozók szorgalmas munkájáról, a szocialista munkaverseny és ezen belül a szocialista brigádok eredményeiről, amiknek összhatásaként és az egyre javuló áruellátás következményeként tudtak az előző évinél 23 millió forinttal nagyobb forgalmat lebonyolítani. Legmagasabb volt a forgalom Gyöngyösön és környékén, a további sorrend Hatvan és Eger. A tervteljesítésben a legjobb a hatvani 55-ös áruda Kocsis Ferenc vezetésével, a gyöngyösi 4-es Szirti Istvánná és a hatvani 60-as áruda Győré Józsefné vezetésével. Előfordult azonban, hegy az egykilogrammos kenyér iránt megnyilvánuló fokozottabb igényt nem tudták zavartalanul kielégíteni, de kiesés volt tapasztalható néha az ipari települések és az üdülőhelyek folyamatos áruellátásában is Bizonyos tartózkodás jelentkezett az árudavezetőknél a mirelit áruféleségek iránt, amit meg kell szüntetni. Eredményesen működtek a szocialista brigádok, amit bizonyít az a tény is, hogy náluk a forgalom emelkedése öt százalékkal volt magasabb, mint, a vállalati at lag. A termelési tanácskozás végén 37 dolgozó kapta meg a vállalat kiváló dolgozója kitüntetést, Deák; Ferenc 25 éves szolgálatáért részesült jutalomban, s a legjobb dolgozók között közel százezer forintot osztottak ki. EZ A MI EMBERÜNK. (DALLASBAN) Gombolkodom, tehát vagyok Nem akarna esküdt lenni a Ruby-perben? ... (Gerő Sándor rajza) Ki tagadhatná, hogy ridegmarha-tenyészté- si tradíciónk alapján méltó helyet foglalunk el a világranglistán a gombkészítés minőségi és mennyiségi volumenében. De a jó gombkészítő is holtig tanul, aki nem tanul, az lemarad, s aki lemarad, az gom- bolkodhat: sohasem árt tanulni másoktól, más országoktól, mégha nem is volt rideg marhájuk. Eme megfontolások vezették arra cégemet, hogy a gombkerekítés korszerű technológiájának tanulmányozására rövid, de tapasztalatokban minél tartalmasabb utazást tegyek Európa néhány gombgyártásban fejlett országában. Onnan hazatérve, még aztán magasabbra emelhetjük a ruházathoz szükséges eme kellék gyártási színvonalát. Egy hajnalodé reggelen népes csoport búcsúztatott a repülőtéren, igazgatóm még egyszer melegen megrázta a kezem, elharsogta gyárunk jelszavát: gombölkozom, tehát vagyok — se jelszóval, mint tanáccsal a fülemben, útnak indultam. Franciaországban teljes egy hónapot töltöttem, alapos és mély tanulmányokat végezve a gombok körül, sok értékes, nem egy kellemes tapasztalatra tettem szert, sajnos azonban, meg kellett állapítanom, hogy Cálalstól Marseille-ig inkább a szögletes gombokéi gombolják, amelynek technológiája elüt a mienkétől. Tudtam mi a kötelességem: átkeltem a csatornán. A sziget- országban nemcsak a gyárakban, de mindenütt, éjjel-nappal, teljes odaadással tanulmányoztam a gombokat, sajnos, meg kellett állapítanom, hogy itt két lyukkal gyártják a gombot, — hiába, Robin Hood is kétlyukú gombot hordott és a tradíció itt rendkívül erős. Nem törtem le, fülemben csengett a jelszó, gombölkozom, tehát vagyok; utaztam tovább: hónapokat töltöttem mind a. két Amerikában, rengeteg tapasztalatot szerezve a gombolás és a gombkészítés technikáját illetően. Például én állapítottam meg először, hogy az egyenlítő környékén alig ismerik ezt a válunk nélkülözhetetlen közszükségleti cikket, s hogy Japánban a gombot, különösen a nők ruházkodásában, hátul kötött masni pótolja... Vtartam és tanultam, éjt nappallá téve. Elutaztam a 36. születésnapomon és mikor vártak a repülőtéren, ötven, vörös rózsa alakú gombbal köszöntöttek, — hiába tapasztalatszerzés közben telnek az éveli. Másnap meg- hökkenve kellett megállapítanom, hogy sehol szűkebb hazámban nem hassnálna-k már gombot, mindenki cipzárat húzogat le s fel. Tessék! Mást indulhatok újra Franciaországba, hogy tanulmányozzam: a jobb oldali fogak illeszkedése a bal oldaliakba a korszerű, vagy fordítva? Hiába, a technikai színvonal emeléséért áldozni is kell! (egri) Anya és fia a bíróság előtt helyiségből allo lakasban, özvegy édesanyja házában. Illetve: nem is az édesanyjáé a ház, annak csupán haszonélvezeti joga maradt rá, mert az ingatlant évekkel ezelőtt a lányuk nevére íratták. A fiúnak kártalanítást ígértek. De ez más ügy, maradjunk az anya és a fia viszonyánál. Az említett két helyiség közül az egyik konyha. Rideg, ki- fűthetetlen lakrész, hiszen valamikor üzlet és raktár volt a két helyiség. A bejárati ajtó még mindig megvan. Télen valóságos jégverem ez a lakás. Kamra, pince, padlás — szerződésileg nem tartozik a lakáshoz, mert az anya szerződést kötött a fiával akkor, amikor az — az anya kérésére — ide költözött. Krumplit vettek Kovács Já- nosék télire — a pincében nem tarthatják, mert ahhoz nincs „joguk”. Fehérneműt a padlásra nem teríthetnek, mert ahhoz sincs „joguk”. És folyik a per az anya és a fia köaött — a „jogért”. Mindenkinek joga van érdekednek védelmében a bírósághoz fordulnia. Arra is volt már nem egy példa, hogy az elhagyott, magára maradt, súlyos anyagi gondokkal küzdő valamelyik özvegy szülő végső szükségében a törvény védelmét kérte — saját gyermekévei szemben. Szomorú és elgondolkoztató esetek ezek. A közvélemény mindig élesen elítéli az ilyen, magukról és a szülők iránti szerető tről megfeledkező gyermekeket A köztudatban azonban úgy él a szülői áldozatkészség, hogy az szinte határtalan, szinte hihetetlen erőfeszítésekre is képes. Ismert a mondás: egy anya könnyebben eltart négy gyereket, mint négy gyerek egy anyát. Mert ilyen is van! Amikor azonban a szülő nem hajlandó még a legkisebb segítségnyújtásra sem a gyermeke iránt... ezt nehéz megérteni. Most erről van szó. Kovács János Gyöngyösön a Belo’annisz utcában lakik feleségével és kislányával a két Lélektani dráma? Egy közösség drámája? Vagy egy olyan ember egyéni tragédiája, aki a bizalom helyes elvének lesz mártír áldozata? Külön- külön is igaz, de együttvéve leginkább: a „Dáma, hetes, ász”, a televízió szombat esti játéka, amely művészi eszközeivel, kitűnő „anyagával” messze kiemelkedik az elmúlt hetek tv-játékai közül, mindhárom kérdésre keresi és adja meg a választ. A közelmúltban jelent meg a Nagyvilágban, azóta már más hasonló jellegű elbeszélésekkel együtt kötetben is, Vlagyimir Tyendrjakov „Alsó, hetes, ász” című megdöbbentően őszinte, magas hőfokú, gazdagon árnyalt és mélységesen igaz alkotása. Ebből az elbeszélésből írta Benedek Katalin, Deme Gábor dramaturg közreműködésével televízióra a „Dánia, hetes, ász” című televíziójátékot. A kitűnően megválasztott hely, az egyszerűségükben és ridegségükben sokat mondó díszletek nem egyszerűen keretet, hanem hangulatot, alapvető dramaturgiai mondanivalót is hordoztak. A távoli tajgán, egy folyó mentén dolgoznák a „fiúk”, a faúsztató munkások. Nehéz, néha „állati” erőfeszítést igénylő munka ez, amelynek nemcsak szakmai fogásai alakultak ki a sikerért és a veszély ellen, hanem emberi kapcsolatai is. Csak szó szerint is váll, vállvetve lehet és szabad itt dolgozni, csak egymást támogatva, a közösség erejében bízva és abból merítve lehet kibírni, sőt megszokni itt mindent. Mert ez a minden bizony nagyon szegényes: várostól, falutól távol, egyszerű faházban telnek a munka utáni rideg esték, ahol a rádió, a sakk és esetleg a négyhetes újság keresztrejtvénye a szórakozás. Ahány ember, annyi egyéniség: kezdve Jegortól, aki mindig búcsúzik és úgy kuporgatja a pénzt, mint valami megszállott, hogy házat építsen majd a városban, folytatva Leskán, aki minden este átkél a folyón, hogy meglátogassa kedvesét, aki férjes asszony és talán végezve Tyihonon, aki minden géphez ért, aki a kombájn, a traktor szerelmese, és most egy rossz motorcsónak kormányosa. Ezeknek az embereknek vezetője, jó szándékú, tiszta lelkű parancsnoka Szása, aki lehetőségeihez képest mindent elkövet, hogy jó kollektíva alakuljon ki, hogy legyen fegyelem, rend, tervteljesítés és meglegyen a megfelelő kereset is. Látszólag tehát itt minden rendben van: kilenc férfi megbonthatatianul szilárd kollektívája ez. És ekkor betoppan, azazhogy a vízből mentik ki a tizediket, a börtönből szabadult Busujevet. És Busujev, kezében a kártyával, bensejében jellemtélénségével, valamiféle ál szabad élet levegőjét hozva és hirdetve ebben a rideg világban, szétrobbantja az egész kollektívát és — ha önvédelemből is —, de gyilkolásra, élésre készteti Szását. Ennyi a történet: ennyi és ez nagyon sok. Egy közösség, amely képtelen volt egy senkiből, Busujevből embert formálni, arra lett képes, hogy. egy emberből, Szásából senkit csináljon. A televízió játéka ezt a gondolatod hangsúlyozta jobban, nem befejezve, sejtetve is alig, hogy Szását esetleg a hivatalos törvény felmentheti. Mert Szását, aki társaiért és azok nevében bűnhődik, nem mentheti fel a belső moralitás. Ö maga és a fiúk közösen felelősek a csődért, ő maga és kilenc társa felelős azért, hogy csak a vízen, a rönkökön tudtak kemények lenni, mint közösség, elmerültek az egyetlen ember rájuk szabadította áradatban. Kitűnő portrék, villanásnyi karakterek jellemzik ezt a tv- játékot. Szirtes Ádám jó szándékú, de nem eléggé határozott, gyakran tanácstalan Szásája mélységesen hiteles és elgondolkodtató. Fülöp Zsigmondi Busujeve olyan figura, amelyben valahol, ha nagyon mélyen is, még pislákol a tisztesség utáni óhaj vágya, de ebben a közösségben nem szítják, de kioltják ákaratgyenge- ségükkel, tudatlanságukkal ezt a halvány kis becsület-fényt is. György László Jegora, Molnár Tibor Tyihona egy-egy remekbe szabott jellemrajz. Megkapó alakítást nyújtott Madaras József, Raksányi Gellért, Tarsoly Elemér, Öze Lajos, Körmendi János és Csurka László is. Mihályfi Imre rendezése a kezdeti vontatottságtól eltekintve elismerésre méltó. Hiteles légköri! teremtett és Zsombolyai János operatőrrel együtt képekben is töretlenül visszaadta, sőt újra alkotta az elbeszélés drámai mondanivalóját Mátrai Líviát a díszletek, Váry Ferencet a kifejező zene dicséri, — a Magyar Televíziót a „Dáma, hetes, ász” bemutatása. Gyurkó Géza DE MIT VÁLASZOLNAK erre a Mátraalji Szénbányászati Tröszt illetékesei? Hallgassuk meg Ságliy Ferenc jogügyi főelőadót! — Az igénylések első határidejét július 25-tel állapította meg a szövetkezeti lakásokat intéző szervező bizottság. Erről jegyzőkönyvben értesítettek bennünket. Egyben azt is tudatták velünk, hogy 26 lakást kapunk. Erek után a gyöngyösi városi tanács ipar-műszaki és közlekedési osztálya ismét egy jegyzőkönyvet juttatott el hozzánk 1963. június 26-án, mely szerint a lakás elosztással kapcsolatos javaslatunkat, mármint a tagok személyét, illetően, legkésőbb augusztus 31- ig tegyük meg. Javaslatunk alapján a szervező bizottság 1963. augusztus 21-én szétosztotta a lakásokat, illetve az új tagokat. Mi tehát csupán a szervező bizottság jóváhagyása szerint jártunk el a lakások visszatartását illetően. Fizetési kötelezettségünk tehát nem lehet. , Most summázzuk az eddig elmondottakat! Az I-es számú lakásszövetkezet ragaszkodik a saját kasszájából kifizetett összeg visszatérítéséhez, mert a régebbi tagok pénzéből előlegezték. Az „R” épületbe beköltözött új tagok viszont tiltakoznak, mert a kritikus időpontban még azt sem tudták, hogy egyáltalán kapnák-e lakást. Am a tröszt is „mossa a kezét”. A SZERVEZŐ BIZOTTSÁG munkája körül azonban már tapasztalható némi mulasztás. Mert amikor beköltöztették a házmestert és. a négy lakót, számolniok kellett volna a jelenleg vitát képező tényekkel. Panaszosaink úgy vélik, jogosan tagadták meg az összeg kifizetését. De valakinek fizetnie kell. Nem károsodhat egy kis kollektíva mások mulasztása miatt. Laezik János Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat termelési tanácskozása Háromszázmillió forint felsőoktatási intézmények fejlesztésére Az utóbbi három évben felsőoktatási intézmények fejlesztésére sok millió forintot fordítottak. Az idén a korábbi évieknél jóval nagyobb összeget, csaknem 300 millió forintot irányoztak elő erre a célra. A jelentős összeg felhasználásáról, az idei fejlesztési beruházási tervekről illetékesek tájékoztatták az MTI munkatársát. Az építők Ígérete szerint Miskolcon szeptemberig befejezik a Nehézipari Műszaki Egyetem központi épületének hátra lévő munkálatait is. Ideköltöznek majd azok a tanszékek, amelyek ma még diákotthonban működnek. Az idén befejezik a C/2 műhelycsarnok építését is, s előreláthatólag elkészül a konyha épülete, továbbá a menza, ahol naponta 6000 adagot szolgálnak majd fel. A miskolci építkezésekre szánt összeg egyébként az idén meghaladja a hatvenmdllió forintot. A központi épület munkáinál nagy az elmaradás. Amennyiben a tervezett határidőre az építők nem készülnek el a munkákkal, akkor a tanszékeknek továbbra is a diákotthonban kell maradniuk. Még az idén megkezdődik a miskolci hatszáz személyes diákotthon építése. A debreceni Kossuth Lajos, — a szegedi József Attila Tudományegyetem, a Nyíregyházi valamint az Egri Tanárképző Főiskola 1964- bem, illetve 1965-ben- háromszáz-háromszáz hallgató befogadására alkalmas kollégiumot kap. A szombathelyi tanítóképző számára 270. a szarvasi óvónőképző számára pedig 200 személyes diákotthont emelnek. Ez év szeptemberére előreláthatólag elkészül a Veszprémi Vegyipari Egyetem 600 szarni lyes diákotthona is. Szüksége van özvegy Kovács Jánosnénak a padlásra és a pincére? Nincs. Akkor miért nem engedi, hogy a fiáék használják ezeket a házrészeket? A törvényes jog „szent” nevében! A bíróság a tárgyaláskor a szerződésben meghatározott kereteket veszi alapul Jogilag ez érthető. De hogy egy édesanya szívében a szülői és a gyermeki szeretetnek ne legyen „kerete”, ezt már nem tudjuk megértem. Mennyi kölöncöt, mennyi embertelenséget cipelünk még ma is magunkkal — meghökkentő és elkeserítő. És mégis: töretlenül bízunk az igaz emberiesség teljes győzelmében, hiszen Kovácsek szélsőséges példája is azt igazolja, hogy nagyon idegen már tőlünk az ilyen „emberi kapcsolat”. (g. molnár) .
