Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-22 / 69. szám
1904. március 22., vasárnap RBPVJSAQ II I fegpient a vezetés tükre &tíkwK ÜTcndekr^ Az ígéret szép szó . 11 A z egyik üzemből elbocsá- tottak húsz munkást. A vállalatnál ugyanis nincs elég munka, termel vényeikből kevesebbet igényel a népgazdaság. A gyári vezetőik, a párb- és a szakszervezeti tisztségviselők úgy határoztak: útilaput kötnek azoknak a sarkára, akik fegyelmezetlenek, gyakran hiányoznak, lógnak és se- lejtet gyártanak. A rangsorolást mindenki' igazságosnak tartotta, hanem az elbocsátás végül is nagy vihart kavart. Többen embertelenséggel vádolták a vezetőket, mert szerintük a szocializmusban megengedhetetlen a felmondás. Nem akarok az eset kapcsán hosszas fejtegetésbe bonyolódni, csupán egy hibás és meglehetősen általános nézettel szeretnék vitázni. Eszerint a szocialista társadalom humanizmusa minden áron garanciát jelent a mihaszna dologkerü- lok eltartására is. Valahogy, ha kimondatlanul is, de él egy ilyen elv: ha nem tudod megnevelni, hát bűnhődj érte. Mert néhány hanyagért valóban ezrek bűnhődnek, hiszen a fegyelmezetlenek keresete levonás a becsületesen dolgozók életszínvonalából. Pedig a szocialista humanizmus lényegéből aligha következik a közösség érdekeit sértő emberek védelme. Az új társadalom morálja a dolgozó tömegek jólétének megteremtését tekinti fő feladatának. A szocialista humanizmus ezért harcot jelent minden olyan jelenséggel, ami ezt akadályozza: a fegyelmezetlenség, a lógás, a korszerűtlen munka ellen. Ha szükséges akkor a kényszer és az adminisztráció eszközeivel is. JTzt a vezetők védelmében is szükséges leszögezni. Mert valljuk be őszintén nemcsak a dolgozók elmaradottabb rétegei gyakorolnak nyomást a vezetésre, hanem esetenként még egyes társadalmi szervek is a hanyag, fegyelmezetlen munkás pártjára állnak, a szigorral és a következetes számonkéréssel szemben. Többek között ez a közszellem vezetett oda, hogy egyes vezetők úgy gondolják, hogy nekik minden áron valamennyi munkás barátságára kell törekedniük, akár elvtelen udvarlással, elnézéssel, bratyizással is. Valóban kialakult nálunk a nemet mondani és utasítani képtelen, az üres népszerűségre vadászó vezető típusa, amely békülé- kenységet hirdet, fegyelmezetlenséget és lazaságot terjeszt. Ez lenne a vezetésben az új, a szocialista? Aligha. A munkások tényleges érdekeinek, a minden tekintetben fegyelmezett munka és az arra rászol- gálókat állhatatosan fegyelmező, szigorú és igazságos vezető fele] meg. Itt azonban egy lényeges dolgot nagyon jól meg kell jegyezni: a szigorúság és a keménység nem azonos a durvasággal és az önkényeskedéssel. Ez a módszer a tehetetlen, a vezetésre képtelen emberek sajátja. Aki a kettőt összekeveri, hamar meggyőződhet arról, hogy a törekvése ellenkező eredménnyel jár, mert nem, találkozik a legnagyobb fegyelmező erővel: a munkáskollektíva egyetértő támogatásával. A fegyelem a vezetés tükre, ám a fegyelmezés mégsem a vezetés lényege. A szigornak, a keménységnek, a felelősségre vonásnak és büntetésnek akkor van foganatja, ha az párosul a vezető emberséges segítőkészségével, baráti felvilágosító és nevelő munkájával. Üresen hangzanak viszont a fegyelmező buzdítások ott, ahol a vezetés nem áll a helyzet magaslatán. Ahol állandóan panaszkodnak a munkások: „Nincs anyag”, „Nincs szerszám”, „rossz a rajz”. Ahol nap mint nap ilyen élesen fedhánytor- gatják a vezetés mulasztásait — de nyugodtan mondhatjuk — fegyelmezetlenségét, ott nincs erkölcsi alap a munkás mulasztásainak, hibáinak számonkérésére. Ha nincs szabatos anyagnorma és nem számoltatják el a műhelyeket a vételezett anyaggal, akkor frázis marad az anyagtakarékosság és a társadalmi tulajdon védelmének jelszava. Ilyen hibákból is táplálkozhat a vezetők bizonytalansága és liberalizmusa. A művezető munkájának hatékonyságát is rontja az anyag- beszerzés gondatlansága, a szerkesztés hanyagsága, hiszen saját munkáját félretéve kénytelen anyagbeszerzéssel foglalkozni, rajzmódosítás miatt futkosni, stb. Mégsem mondhatja a művezető: „Mosom kezeimet, ez nem az én asztalom”. A vezetés munkája különböző szinten szervesen összekapcsolódik és csak együtt hozhat eredményt. A kollektív erőfeszítés és a műszaki alkotó munka teremthet olyan rendet, szervezettséget, gyártási színvonalat a műhelyekben, amely egy pillanatig sem tűri a fegyelmezetlenséget. IV em lehet ilyenkor ma1 ~ gyarázkodni: úgysem volt anyag,i. És szervezett körülmények között egyébként is kialakul a munkának az az egészséges ritmusa, amelynek sodrása — csak úgy mint a munkások többségének szorgalma és igyekezete — magával ragadja azokat is, akik időnként megfeledkeznek magukról. A fegyelemnek, tehát műszaki-gazdasági feltételei is vannak. Ahogy a szülők személyes tulajdonságait felfedezhetjük a családon, a vezető képessége, tapasztalata, munkastílusa, egyénisége ugyanígy rányomja bélyegét a gondjaira bízott kollektívára. Olyan munkahelyeken, ahol a vezető rendet tart, bizalommal van a beosztottjai iránt, igényes, és igazságos, határozott és segítőkész, öröm dolgozni. S az igazán jó munkahelyet mindenki megbecsüli: kisebb a munkásvándorlás és nagyobb a kollektíva fegyelmező, nevelő ereje. Mindebben a vezető személyes magatartása, fegyelmezett viselkedése a legfontosabb tényező. A fegyelem megszilárdítása bármilyen oldalról is közelítjük meg, feltételezi a vezetés színvonalának emelését. Nincs könnyű dolga ma nálunk a vezetőnek. Nagyok a követelmények. A tőkés vezető dolga talán könnyebb volt. Neki hatalmat és tekintélyt a mindenható gyártulajdonos bizalma kölcsönzött, ő nem kért, parancsolt, nem agitált, fenyegetőzött. Ma a „részvénytulajdonosok”, a gyári kollektíva szigorú társadalmi ellenőrzése alatt áll a vezető. Kendet, fegyelmet persze most is kell tartania. Sőt, különbet, mint régen. Ám emberséges eszközökkel. Az új tulajdonos — a dolgozó — bizalmát aligha lehet _ durva, önkényes, parancsolgató módszerekkel elnyerni, ívj égis mennyivel feleme- lőbb és örömtelibb a mi vezetőink munkája, akik nem lakájai, kiszolgálói a tőkéseknek, nem állnak ellenségesen j szembe dolgozó társaikkal,1 akiknek tekintélyt a tapasztalat, a szaktudás, az igazságos szigor, és a dolgozók bizalma ad. Kovács József Díszünnepség Gyöngyösön a Tanácsköztársaság tiszteletére A Városi Művelődési házban tartották meg pénteken este Gyöngyösön a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójára rendezett díszünnepséget, amelyen jelen volt Molnár Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a járási pártbizottság első tátikára, Molnár Géza, a városi tanács vb-tt tikára. A díszelnökségben helyet foglaltak az állami és társadalmi szervek vezetői. Flórián Gusztáv, a járási párt-vb tagja, az ércbánya igazgatója ünnepi beszédében megemlékezett a Tanácsköztársaság politikai és gazdasági tevékenységéről, önvédelmi harcáról, az első magyar proletárdiktatúra történelmi tanulságairól és hatásáról. Foglalkozott az 1919-es gyöngyösi forradalmi eseményekkel is. A díszünnepség további részében Űj isten született címmel emlékműsor hangzott el a Városi Művelődési Ház irodalmi színpada, szimfonikus zenekara, és énekkara, valamint a MÁV Kitérőgyártő ÜV kétszeresen kitüntetett művészegyüttese közreműködésével. Szarvas János, Felnémet: Észrevételé» köszönettel nyugtázzuk. A szóban lorgó film francia—olasz kooprodukdó volt. BozslR Éva, Gyöngyös: Kérésed az Üttörőházhoz továbbítottuk. Onnan kaphatod meg külföldi levelező pajtások címét. „Elvonókúra” jeligére üzenjük: ha bizalommal fordult élete nagy problémájával szerkesztőségünkhöz, közölje pontos nevét és címét is, mert csak így tudjuk megadni a kért felvilágosítást és segítséget. L. I., Domoszló: Ha figyelemmel kíséri lapunkat, láthatja, hogy minden hónapban közöljük a Heves megyében vásárolt lottószelvények nyerőszámait. Rendszeresen közöljük a negyedévenként kisorsolásra kerülő autó- nyeremény-betétkönyvek nyerteseit is. Szalatnai Imre, Hatvan: Panaszát kivizsgáljuk, s a kivizsgálás eredményéről levélben értesítjük. Ha Veres meg tudja csinálni... ?! Hogy is állunk az adott szóval, ha úgy tetszik: az ígérettel? Régi elv: csak annyit ígérjünk, amennyit meg tudunk tartani; arra mondjuk, hogy biztos, amiben meglepetések senkit sem érhetnek. Ez a látszólagos elmélctíes- kedés tényleges gyakorlatból fakadt, a példák ezreiből, hatásuk is nemcsak az egyén, hanem az egész népgazdaság szempontjából jelentős. Mindjárt bizonyítom állításom igazát. Jól emlékszünk rá, hogy tavaly milyen lelkesen, a jószolgálat örömével szerveztük meg az úgynevezett permetező brigádokat, amelyek kertről kertre jártak, elvégezték a soha még nem ápolt gyümölcsfák fertőtlenítését, közben megmagyarázták a tulajdonosoknak, hogy menynyivel jobban jár ő maga Is — fertőzésmentes, nagyobb értékű gyümölcsöt kínálhat eladásra; mennyivel jobban jár a népgazdaság — meggátoljuk például a pajzstetű terjedését, ami exportunk egyik feltétele. Gyakorlatilag mindez azt jelentette, hogy nemcsak a tulajdonos kap több pénzt a gyümölcséért, hanem a népgazdaság is több valutához jut. Elvileg mindez Igaz. Azt sem nagyon kell magyarázni, chtwkt ... Szók® haján megcsillan a napfény, s ahogy észreveszi, hogy nézzük a haját, kiisit artikulálat- lan hangon, de azért eléggé érthetően elmagyarázza, hogy 5 csavarta be, neki nem kell 'odrászhoz mennie, maga is elbánik az aranyzuhatag- gal. Beszélgetünk. A faluszéli tor- nácos házban napfény árad azét Bearanyozza a gangon varrogató lányt, aid el- merülten hajol a hímzés fölé. Nem hallja miről beszélgetünk. Időnként odaint a tsz-el- nök felé, s isiiét megszólal: — Jó embe... — elhúzza a végét, tagoltan ejti a betűket, írénke süketnéma. Édesanyja ma is könnyesen emlegeti azt az időt, amikor a hogy milyen jelentős számú gyümölcsfa tenyészik a házak körüli kertekben, hogy ezekről a gyümölcsfákról, különösen cseresznyéből, meggyből, milyen jelentős mennyiségű áru származik, tehát a fák ápolása, permetezése valóban fontos közérdek. És ha csak néhány fát „kihagyunk”, — a fertőzés lehetősége majdnem annyi, mintha szinte semmit sem tettünk volna. Ebben a kérdésben senkivel sem kell vitáznunk. Ellenben az ígéret, illetve az adott szó megtartása.. J Azzal a bizonyos megígért felárral baj volt az elmúlt évben. Magyarán: a kertek tulajdonosai egyáltalán nem érezték, hogy valóban érdemes volt a gyümölcsfákat megpermeteztetniök. Hogyan akarunk az idén odaállítani a tavalyi ígéretek „elsüllyesztése” után a kerttulajdonosok elé, hogyan akarjuk igazunkat megvédeni? Pedig nekünk van igazunk: a gyümölcsfákat ápolni, védeni kell, meg kell óvni a fertőzéstől! A tanulság kézenfekvő: a földművesszövetkezeti felvásárlók ne feledkezzenek meg arról, mit ígértek a földművesszövetkezeti permetező csapatok. Egyszerű ez...! (g. molnár) ... nincs segítség. A beszédes, örökké kacagó kislány süketnéma lett. Tönkretette a betegség. A kétségbeesés órái után, amikor már felcsepere- dett, hétéves lett a gyerek, behozták az egri süketnéma intézetbe. írénke újra nevetett, sokat és jóízűen, s megtanulta azokat a szavakat, amelyeket már egyszer olyan szépen kimondott. Szeme, megfigyelőképessége lett a segítsége. A negyedik és ötödik osztályt egy év alatt végezte el. Közben hosszan, mindenről, gondolatairól, a körülötte élő világról írt, rótta a sorokat, pótolta a beszédet. Az irkába egymás után kerültek olyan szép rajzok, hogy öröm nézni ma is. És álékor másodszor követtek él hibát a szülők. Kihozták az intézetből, mert — kellett a dolgos kéz a földön. A tanulás abbamaradt, nyelve megrekedt a beszéd kezdetleges fokán. Egyre többet duzzogott, egyre jobban érezte, hogy őt itthon csak eltartják, bár szeretetben soha nem volt hiánya. írénke bánkódott. Ismét hervadt a mosoly az arcán. Az értelmes, kedves leány saját magát érez— Fél deci törkölyt ... — Két fél kevertet_. — Két korsó sört... ... és szemre lassú, de begyakorlott mozdulatokkal önti, méri, csapolja a kucsmás, overállos kéréseket. A söntéspult mögött áll reggeltől estig, nem megy sehová, hozzá jönnek az emberek. Ha nyílik az ajtó, kilát az utcára, végig a falu főteréig, s az ajtónyitással nemcsak a díszlet ömlik be az iltal- boltba, de a szereplők és ezernyi történetük is. Kicsit mindig borostás. Évek óta senki nem látta frissen borotválva. Évekkel azelőtt soha senki nem látta másképpen, mint frissen borotválva. Valamelyik iárási székhelyen dobozott, vezető bens-’*--h-n. Járta a falvakot, óc k-szítotte n jelentéseket, gondosan tzázalékolva mindent, s a százalék két kis karikája közé, a vonal helyett szemrebbenés nélkül törte be ferdére az embert. Meg volt győződve róla, hogy a százalék a fontos, a számok, az adatok, mert azok embert jelentenek, az emberek legfeljebb bejelentik, hogy mennyi a százalék. Szerette a hatalmat, szerette, hogy hallgatták, ha beszélt, meg volt győződve róla, hogy az aranytyúkért fel kell áldozni a kúráló, élő tyúkokat, és soha eszébe nem jutott., hogy azon gondolkodjék például: milyen is egy tyúk biológiája. A gondolkodást. amely szinte individualista tevékenység, kevésre tartotta, a cselekvés, a végrehajtás, a szempontok postásának lenni, kollektív cselekedet volt véleménye szerint. — Fél deci törkölyt ... — Két fél kevertet... — Két korsó sört... ... és szemre lassú, de gyakorlott mozdulatokkal önti, méri, csapolja a kucsmás, overállos kéréseket. Tdönkint, egyre ritkábban, ha vita támad az ivóban, számára valami furcsa, szinte ata>- visztikus módon, ide- gesítöen fesztelen hangú a vita, közbeszól és népnevei... — Olyan ő — mondta valaki inkább szánakozva, mint gúnyosan — mint kiöregedett csatalő, ha meghallja a kondás dudáját. Azt hiszi, rohamra hívó kürtszó! ... közbeszól, de az emberek inkább udvariasságból, mintsem érdeklődésből meghallgatják, mit mond. Semmit. Ezt már évek óta tudják. De azért meghallgatják, aztán szembefordulnak egymással, és vitáznak tovább, fiatalok, idősebbek vegyesen: a tegnapból a holnap felé vezet ez a vita, néha döcögősen, néha megtorpanva, de valahogy mindig előre. S 6 áll a pult mögött, elhízva, kirekesztve, egyedül. Otthon a kis konyhában lakik, alszik, a három szoba inkább bútorraktár, az új villa pedig raktár- épület. Három éve építette, vagy négy? Nem is tudja pontosan. Azt tudja, hogy 1949-től 1958-ig egy földes szobában és egy tenyémyi- ablakú konyhában lakott. Kaphatott volna lakást, ő igazán elintézhette volna. De mindig lemondott róla: — Elvtársak, majd ha a jobban rászorultak ... Csak utánuk... Ezt mindig elmondja, ez örök érv, ide mindig visszakanyarodik, ha szót kap a> vitában. Gyorsan, szinte idegesen hadarja el, nehogy közben hátat fordítsanak neki. Korán nyit. Majdnem hajnalban. Minden hajnalon hallja, amint a kondás tülkéből felharsan a repedt hang és minden este, mikor zár, repülőgép-zúgást hall: óriás utasszállító gép menetrend szerint húz ismeretlen vidékek felé. Ismét eltelt egy nap: egyik nap tolja a másikat. J Gyurkó Géza 1 kicsi lány vígan hancúrozott a szóláti utcán, és a hívó szóra repült a szüleihez. „Apa”. „Anya”, „kérek!” — gügyögte az akkor háromesztendős kislány, aztán jött az aknazápor, bunkerba húzódott a család, s a gyerekre végzetes betegség tört — agyhártyagyulladást kapott. Hová legyenek? Kihez vigyék, mikor még a légy is a zúgba húzódott? Ápolgatták ahogy tudták ..; — Ember! Ez a kislány meg nem hallja amit mondok! ■— rebbent meg az édesanya, amikor vége lett a lázas, kegyetlen éjszakának. — Nem-e? — Prokaj bácsi felkapta a kicsit, a hetediket gyerekei közül, talán egy kicsit a kedvenc is, hisz a legkis- sebb. — Irénkém! Kislányom! Édes virágszálam! — szólítga- tásra nem felelt, nem fordult a kétségbeesett apa felé, csak közömbösen szopogatta ujjacská- ját. — Szekeret! Azonnal visz- szük Egerbe! te nyűgnek, míg rá nem vette édesanyját, keressen neki helyet a termelőszövetkezetben. Az elnök sokat gondolkozott. Megnézegette a papírokat, beleolvasott a lányt mutató írásokba, s aztán bejött Egerbe. Megbeszélték a Háziipari Szövetkezettel, hogy próbálják meg alkalmazni az ügyes lányt. Csak egy nap kellett hozzá. Irénkét behozták autóval — nagyon félt — aztán egy hét múlva megkapta az alkalmazásáról szóló papírt. Most varr. Hímezi a kiskacsákat , mackókat), és katicabogarakat a gyermeikkötié- nyekre, azsúrozza a blúzokat, keze munkája nem egy külországba elkerül majd, s míg csendben, némán öltöget, kiragyog arcára a megelégedett ember mosolya: írénke megtalálta az életben a helyét, megnyugodott, s most már nem fél úgy, ha idegen lép be a kapun... Cs. Ádám Éva VÁZLAT
