Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-20 / 67. szám

/

/

1964. március 2fl„ péntek

«IPOJ5SO

Ülésezik a Népfront kongresszusa

fFolytatás a 2. oldalról)

megállapítanunk, hogy tudományos kutatási lehetőségeinket még mindig nem koncentráljuk a legfontosabb feladatokra. Tudományos szervezetünk és intézményeink szétszórtan, gyakran egymástól is függetlenül, túl sok irányító főhatóság felügyelete alatt működnek. Ezért további lépésekre van szükség annak érdekében, hogy a tudomány teljes tevékenységével a népgazdaság felé forduljon, s a tudományos kutatás a gyakorlatot segítse, s tudományos erőinket fogjuk össze a legfontosabb feladatok végzésére. Vannak természetesen olyan elméleti tudományágak és olyan alapjel- iegű kutatások, amelyeknek eredményei máról holnapra nem alkalmazhatók az iparban, a mezőgazdaságban, vagy a népgazdaság valamely más területén. Ezektől, tehát ilyen értelmű konkrét feladatok teljesítését nem várhatjuk; viszont tőlük is megkívánhatjuk, hogy munkájukat olyan tudományos lánc szemeiként végezzék, amely lánc végül is a termeléssel a gyakorlati alkalmazással kapcsolja össze az síméi ett jellegű alapkutatásokat is. A tudomány szerepének ez a modern, korszerű felfogása még inkább növeli a tudomány társadalmi súlyát és szerepét.

— Népünk életében növekvő szerepet tölt be a színház, a mozi, az irodalom, és a művészetek többi ága. Ahogyan előrehaladunk a szocializmus teljes felépítésében, úgy növekedik a szabad idő, amelyet önmagunk és a kultúra művelésére, fejlesztésére fordíthatunk. A közönség érdeklődése az irodalom és a művészetek iránt, rendkívüli mértékben megnőtt, de növekedtek az igényei is: egyre színvonalasabb, művészibb, szilárd eszmeiséget sugárzó, mai életünk sokszor bonyolult kérdéseire eligazító válásét vár az irodalmi és művészi alkotásoktól. Ezért a művésznek korunkban igen nagy a társadalmi felelőssége, hiszen alkotásai milliókhoz jutnak el. Fel kell azonban az írók és művészek figyelinét hívnunk annak rendkívüli fontosságára, hogy műveik népünk igényeit csak akkor elégíthetik ki, ha napjaink .problémáihoz helyes szemlélettel közelednek.

A mai téma nemcsak az egész társadalomnak, vagy az alapvető társadalmi osztályoknak az újért, a szocializmusért vívott heroikus küzdelmét jelenti, hanem az egyes ember mindennapi életét, munkáját, gondját, baját, örömét és bánatát Is, az újért folytatott küzdelem sodrában.

Az egyes ember sorsában felvillantani az egész társadalom gondjait — mindig is ez volt a művészet, az irodalom egyik fontos feladata, mozgósító fegyvere.

— Az irodalomban és a művészetben azért is fellépünk, hogy az alkotások a nép legszélesebb tömegei számára közérthetőek legyenek. Aki a nép számára alkot — márpedig ez a művész hivatása — az nem ringathatja magát hiú ábrándokban arról, hogy a „közönség még nem elég érett” műveinek felfogására. A mi közönségünk zöme fejlett művészi érzékkel rendelkezik, s amikor azt kívánja, hogy a forma legyen számára érthető, egyáltalán nem múlt századbeli ízlést, vagy éppenséggel giccset követel, hanem attól igyekszik óvni az alkotókat, hogy az üres formalizmus és a polgári dekadencia zsákutcájába tévedjenek.

— Köztudott, hogy mi a szocialista realizmus hívei vagyunk, s ugyanakkor teret és biztatást adunk minden, a társadalmi rendet tisztelő, hazáját szerető, munkásságával a béke, a haza. a nép előrehaladását szolgálni kívánó művésznek. Ennyiben érvényesül a népfrontpolitika az irodalom és művészet terén is. De, ami a műveket ill éti;, ott más a helyzet: a művek eszméket közvetítenek, már pedig az egymással kibékíthetetlen elnem a nép szolgálatára kötelez, arra, hogy a közösség szent érdekeit védelmezzük!

— A társadalom — ezen belül a népfrontmozgalom — erkölcsi nevelő tevékenységének középpontjába kell állítani a társadalmi tulajdon tiszteletét és bocsü.letét.

,S aki kellő figyelmeztetés, hevelő szó ellenére sem képes ennek megértésére, azzal más módon kell. megértetni: nem engedjük bántani azt, ami a népé, ami mindannyiunké.

— Társadalmunk még átalakulóban van. A régi polgári erkölcs normái már megkoptak, bar egyes jelentős maradványai erősen élnek még az emberek tudatában. Az új szo- ciálista erkölcsöt még nem tette ugyan sajátjává az egész társadalom, de már most megkívánhatjuk, hogy az emberiséf által évezrede kidolgozott és szokásjoggá emelkedett erkölcsi normákat — amelyek a szocializmusban nyernek igazi értelmet, s megvalósításukra ott nyílik lehetőség — mindenki betartsa.

Ügy gondolom, mozgalmunknak és sajtónknak is hatékonyabban kellene fellépni azok ellen, akik megfeledkeznek a tisztes erkölcs alapvető normáiról.

Egységesen azonos követelményeket támasztunk ifjúságunkkal szemben

lentétben álló eszmék nem lépnek és nem is léphetnek szövetségre egymással. Ezért az irodalomban és a művészetben sem térhetünk ki az eszmei harc, a vita elől. Ez a vita azonban nem fogja gyengíteni, hanem éppen erősíti a néphez, a társadalmi rendhez hű alkotó értelmiség összefogását.

— Ebből a helyzetből adódnak a népírontmozgalom feladatai is a kulturális alkotó értelmiség körében: segítse elő a Népfront az elvtársi, baráti, eleven vitaszellem kialakítását, segítse elő, hogy e viták során mindinkább erősödjék kultúránk szocialista tartalma, biztosítsa és támogassa az életünk reálig ábrázolására törekvő erőket.

Az iskolák, a tudomány, az irodalom és művészetek fejlesztésében mozgalmunk úgy vehet részt, hogy támogatja és segíti a kulturális életben tevékenykedő párt-, állami és társadalmi szerveket. Van

A Hazafias és a szociálist

A Haziafias Népfrontnak fontos feladata, hogy még inkább növe’ie a tömegek részvételét az államhatalom munkájában, fokozza az érdeklődést a közügyek iránt, fejlesz- eae és erősítse közéletünk szocialista demokratizmusát.

— Állami életünk, egész közéletünk demokratizmusának fontos vonása a helyi szervek önállóságának és hatáskörének növekedése, amely az utóbbi években végbement. A tanácsok, a népfrontbizottsá- .gok — általában a helyi államhatalmi és társadalmi szervek — nagyfokú önállóságlgal intézik a reájuk bízott területek ügyeit. Ezt helyeseljük. A helyi kezdeményezések fontossága mellett azonban fel kell hívnunk a figyelmet: az ország egészének arányos fejlődése azt kívánja meg, hogy helyi kezdeményezés és önállóság összhangban legyen az egész népgazdaság, az egész ország általános fejlődésével, az arra kidolgozott irányelvekkel. A demokrácia széles körű kibontakozása nem jelenthet anarchiát és a helyi érdekek érvényesülését, esetleg az egész ország közösségének rovására.

A helyi kezdeményezés és

önállóság akkor jelenti a

közéleti demokratizmus

erősítését, ha az központi

elvek alapján bontakozik ki.

A (közélet demokratizmusa, a helyi önállóság nem ellentéte, hanem szerves része a demokratikus centralizmusnak, amely állami életünknek, társadalmi szerveinknek tevékenységének alapja. A demokratikus centralizmus megvalósításának lényegbevágó eleme az állami fegyelem pontos, kövekezetes érvényesítése. A rend, az egészséges fegyelem elképzelhetetlen a határozatok és utasítások pontos végrehajtása nélkül. A jó vezetésnek és az egészséges állami- és közéletnek nélkülözhetetlen része a végrehajtás rendszeres és szigorú ellenőrzése.

— A jövőben még inkább előtérbe kell állítani a lakosság ama igényének kielégítését, hogy a Hazafias Népfront bizottságai olyan vitafórumok és munkára késztető központok legyenek, ahol körültekintő, az egész társadalom előrehaladását segítő javaslatok születnek. Ezek megvalósításáról gondoskodni kell. Fel kell karolni, meg kell becsülni azokat a javaslatokat is, amelyek megvalósítására ma még nincsenek még a lehetőségek.

Segítsék a népfrontbizottságok a tanácsok tömegszervezeti munkáját, legfontosabb kérdéseit kölcsönösen megvitatva, működjenek együtt a lakosság mozgósításában, a város- és községfeilesztés feladatainak megoldásában.

— Közéletünk demokratizmusát növelte annak a népfront-politikán alapuló elvnek érvényre juttatása is, hogy hazánkban a pártfunkciók kivételével minden felelős tisztséget párton írvüliek is bétől t- hetnek. A közfunkciók betölté- sénekfeltétele nem apárttagság,

A Hazafias Népfront feladatai

Kállai élvtára ezután a Hazafias Népfront feladatairól beszélt.

Megállapította, hogy népünk egészének világszemlélete és erkölcsei alapjában véve helyes irányban fejlődnek. A Népfront akcióbizottságaiban, a társadalmi munkában elősegítjük annak az új típusú embernek a kialakítását, akinek már életszükséglete a koz érdekében végzett munka. A kommunista ember formálódik a szocialista brigádokban, amelyeknek a tagjai szocialista módon akarnak dolgozni, éilni, tanulni, gondolkodni, s ók is mind többen vannak! 1962-höz képest 5 ezerrel nőtt és több mint 47 ezerre emelkedett a szocialista címért versenyző brigádok száma, s e brigádoknak már csaknem fél millió tagja van. 534 vállalat 1749 egységében 87 ezer dolgozó igyekszik azon, hogy kiérdemeljék a szocialista munka műhelye, illetve: üzeme, gyára címet. q

De vannak még társadalmi és közéletünknek nem kívánatos jelenségei is, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.

— Az országban mindenki örömmel fogadta és magáévá teszi gazdaságpolitikánknak azt az alapelvét, hogy a termelés növekedését, a szocializmus - ír pt életszínvonal emelkedése kísérje. De elég sokan vannak még olyanok, akik nem látják, és főleg a maguk gyakorlatában, munkájukban nem valósítják meg az összefüggést a termelés és az életszínvonal emelkedése között. Életszínvonaluk emelkedését óhajták, sőt elvárják, de a termelés növeléséért nem túlságosan sokat

tesznek.

Hangoztatják jogaikat és olyan téves felfogásban élnek, hogy a szocializmus csak a jogok és szabadság korlátlan kiterjesztését jeleníti, és ezzel egyenes arányban csökkennek a kötelezettségek. Nem: alkotmányunk a jogok és kötelességek egységéről besizél;

amennyit adtál a társadalomnak — annyit kérhetsz és kaphatsz tőle és nem többet; ez a szocializmus alapigazsága, amelyet feltétlenül mindenütt és konkréten minden esetben érvényesítenünk kell.

— M ozgalm unknafc széles körű felvilágosító munkát kell végeznie, hogy ezt mindenki megértse és munkáját ennek megfelelően becsülettel végezze. De, ha a felvilágosító beszéd, a jó szó nem használ, itt az ideje annak is, hogy a lógósokkal, a naplopókkal, az ingyenélőkkel, az úgynevezett „életművészekkél” szemben az eddiginél hatásosabb módszerekkel lépjünk fel. Érvényesíteni kell velük szemben a szocialista bérezés elvét, amely rájuk vonatkoztatva így hangzik: „minimális munkáért, minimális bért!” Sőt — még élesebben és keményebben fogalmazva: — „semmilyen munkáért semmilyen bért!” Ez nincs ellentétben rendszerünk humanizmusával, hiszen a szocializmus zászlójára az is fel van írva, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék! A szocialista humanizmus nem elvtelen szentimentalizmust jelent, ha— Nagy hibának, tartom, hogy . társadalmunkban meglehetősen -sokan vannak, akik kézlegyintéssel, sommásan elítélő véleményt hajtogatnak, lebecsülő hangsúllyal mondván: ez a mai ifjúság... 1

— A mi ifjúságunk többsége derék, kitűnő fiatal! Dolgozik, vagy iskolában, egyetemen tanul becsülettel; a szocializmus eszméit vallja; felismerte, milyen perspektívát nyitott a szocialista építés előtte és egész nemzet felemelkedése számára. Fizikailag és szellemileg a régebbi generációknál fejlettebb; gondolkodó, önálló vélemény kialakítására jogot formáló fiatalság a miénk. Ezt az általánosan jó véleményt nem szabad befolyásolnia annak, hogy személy szerint valakinek nem tetszik jó néhány fiatal hajviselete, zakójának hosz- sza, vagy rövidsége. Sokan vannak, akiknek ez nem tetszik, s ha a jó ízlés határait túllépik, joguk is van, főleg a szülőknek fellépni ellene. Nézetünk szerint azonban ez — kicsit merész hasonlattal — olyasmi, mint a művészetekben a forma és a tartalom összefüggése. A többség ebben a vonatkozásban sem kedveli az érthetetlent, az extravagánsat, a minden áron való egyénieskedő túlzásokat — ami egyébként a legtöbbször mások majmoló utánozgatásából adódik —, ha.- nem a harmonikusnak érzett, tiszta, csiszolt formát tartja szépnek. A lényeg azonban a tartalom, s e tekintetben ifjúságunk zöménél nincs is hiba.

— Van azonban ifjúságunknak egy kis számú rétege, amelynek gondolkodás- és életmódjával bajok vannak. Vannak, akik életrendjüket nem úgy rangsorolják, hogy dolgozni, alkotni, tanulni, művelődni kell és ezenkívül természetesen Időt kell biztosítaniuk maguknak arra, hogy sétálgassanak is, udvaroljanak is. táncoljanak is, szórakozzanak is, hanem mindez utóbbi életrendjük és gondolkodásuk centrumába kerül, olyannyira, hogy azután emiatt sem idejük, sem energiájuk nem maradhat elegendő az elmélyült, tartalmas, komoly alkotó munkára, a tanulásra. S ez már bai. ez el'en már feltétlenül fel k«ll lépni.

— Fontos tehát, hogy népfrontmozgalmunk figyelmét ráirányítsuk ezekre a kérdésekre is. Azonkívül, hogy segítenünk kell a Kommunista Ifjúsági Szövetséget a fiatalok nevelésében, különösen sokat kell foglalkoznunk a szülőkkel. Az ifjúság neveléséből — az iskolából, az ipari tanulók képzéséből és a családok többségéből is száműzték a verést, a fenyítést, a durva fegyelmezést — és ez helyes. De a nevelés nem lehet meg szabatosan és pontosan meghatározott követelmények nélkül, amelyek a magatartás, az önképzés, a tanulás és a munkavégzés társadalmilag indokolt normáit tartalmazzák. E követelményeket a felnövekvő nemzedéknek teljesítenie kell, — . enólkül nincs nevelés. Nagyon fontos, hogy az iskola, a munkahely, a társadalom és a család egységesen azonos követelményeket támasszon a fiatalokkal szemben. Az ifjúság helyes világszemléletét, szocialista erkölcsét csak úgy alakíthatjuk ki, ha egy nyelven beszél vele a szülői ház, az iskola, a munkahely. a társadalom. Sok esetben tapasztaltuk, hogy a korán rossz útra tévedt fiatalok botlásának alapvető oka az

volt, hogy a család nem támasztott megfelelő követelményeket velük szemben. Gyakran a fiataloknak a szülők mindent megengednek, bármi kívánságuk van, — ha helyes, ha helytelen, — teljesítik, mondván, eleget szenvedtünk mi fiatal korunkban, legalább neki legyen jó sora, ő kapjon meg mindent, amitől minket akkor a kegyetlen sors elütött Az ifjúságnak valóban adjunk meg mindent, amire lehetőségünk van, de adjuk meg a legfontosabbat is: a megfelelő nevelést!

Kállai elvtára ezután az államunk és az egvházak viszonyáról beszélt. Kiemelte, hogy ■ szocialista állam és az egyházak között az utóbbi években jó viszony és bizonyos kérdésekben — elsősorban a béke védelmében — hasznos együttműködés alakult ki.

— A Magyar Népköztársaság állama biztosítja a szabad vallásgyakorlatot és az egyházak ezzel kapcsolatos tevékenységét. Az egyházak lojálisak államunk és társadalmi rendünk iránt és a maguk módján, a maguk eszközeivel igyekeznek részeseivé válni annak az alkotómunkának, amely a béke megvédését és az ország felvirágoztatását, a nép jólétét szolgálja. Ezen mit sem változtat a tény, hogy az egyházakban vannak még olyan személyeik, akik egyházi tekintélyüket és n hívő állampolgárok vallásos meggyőződését a szocializmussal való szembeállásra akarják felhasználni. Ezek elszigetelődnek, s remél 1ük, hogy az egyházak vezetői a jövőben mindinkább odahatnak, hogy ne legyen egyházukban tere az ilyen elemek tevékenységének.

Ezek fokozatosan elszigetelődnek,, s reméljük, hogy aa egyházak papjai és vezetői mindinkább belátják, hogy az egyházak számára csak egy lehetőség kínálkozik: békében és barátságban élni a szocialista renddel. Az állam és az egyház közötti jó viszonyt és együttműködést elsősorban a hívők követelik az egyházaktól. Ha ugyanis más lenne a viszonyuk a szocializmushoz, amelyet a hívők tömegei támogatnak, az csak negatív hatást gyakorolhat az egyházaknak a hívők előtti tekintélyére.

— A szocialista társadalmi rend ereje, a tömegekre gyakorolt befolyása arra késztette az egyházak nemzetközi szbrveze- teit, hogy változtassanak a szocialista országukhoz fűződő viszonyukon. Volt idő, amikor a Vatikán nyiltan szemben állt és harcot folytatott a szocialista államok ellen. Ezzel — meggyőződésünk szerint — csak károkat okozott a szocialista országokban élő papoknak — és egyháznak, akik . már új viszonyok köpött éltek, s meg is próbáltak alkalmazkodni azokhoz, de a Vatikán realitásoktól elszakadt akkori politikája következtében két tűz közé kerültek és súlyos leik1 ismereti válságba sodródtak. Véleményünk szerint XXIII. János pápa az egyház szempontjából is helyesen ismerte fel, hogv politikájukon változtatniuk kell és meg kell találniuk a szocialista országokkal a modus vivendit, a kapcsolatok tartásának és az egymáshoz való viszonynak kölcsönösen elfogadható formájú

■k

(Kállai Gyula beszédének további részét holnapi lapszámunkban folytatjuk.)

azonban a kulturális tevékenységnek egy olyan ága, amelynek fejlesztéséért a Népfront közvetlenül is felelős — ez a tudományos ismeretterjesztés. Az ismeretterjesztő munkában oroszlánrészt vállaló értelmiség kérésének tettünk eleget, amikor elhatároztuk, hogy a jövőben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat — megtartva kialakult szervezeti kereteit, történelmi hagyományait és tapasztalatait — a Hazafias Népfront-mozgalomban, a Népfront égisze alatt folytatja tevékenységét. Ez lehetővé teszi, hogy az ismeret- terjesztés még jobban közeledjék a termelés, a népgazdaság, a kulturális élet igényeihez, s az ' ismeretterjesztést végző értelmiségiek még szorosabb kapcsolatba kerüljenek a munkásokkal és parasztokkal, egész dolgozó népünkkel.

— A Népfront szerepe és jelentősége a jövőben is növekedik a városi kispolgárság soraiban is.

i Népfront :a demokrácia

hanem a szocializmushoz való hűség és a szakértelem, a rátermettség. Ez megnövelte a pártonkívüliek felelősségét és igyekezetét. Fokózott öntudattal kérik részüket a tennivalókból és az ország minden gondját magukénak érezve, arra törekednek, hogy tehetségük legjavát nyújtsák. A párttagok és pártonkívüliek összefogása ezúton is erősödött. A Népfront tekintse feladatának a tisztségviselők felelősség- tudatának növelését, segítse őket feladataik lehető legjobb ellátásában.

— A választások demokratizmusának erősödését szolgálja, ha a képviselők és a tanácstagok időről időre egészséges módon cserélődnek. Elmondhatom, korábban foglalkoztatott bennünket az a gondolat, nem lenne-e jó valamilyen arányt megállapítani a választott testületekben a tagok cseréjére. Gondoltunk arra, hogy helyes lenne kimondani: egy- egy választásnál el kell érni, hogy a választott testületek egvharmada új tagokból álljon.

Ezt a gondolatot azonban elvetettük. S mi történt? Az ólet túltett a mi elgondolásainkon. A legutóbbi választások alkalmával a cserélődés aránya az egyharmadmál is nagyobb volt. S ami ebben különösen

örvendetes: a legtöbb helyen és esetben nem azért cserélődtek a tanácstagok, vagy az országgyűlési képviselők, mert a régiek rosszul dolgoztak, vagy a továbbiakban nem tudnák ellátni feladataikat, ha- hem azért, mert a választók vagy még náluk is jobbat találtak, vagy úgy ítélték meg: eleget volt ott, most menjenek oda mások, járják végig ők is a tanácstagság iskoláját. Helyes ez a törekvés; így a nép mind nagyobb tömegei vesznek aktívan részt az államhatalom gyakorlásában.

Kálial elvtárs ezután választó rendszerünkről szólt. A mi választási rendszerünk, amelyben a Hazafias Népfront állítja a jelölteket, demokratikusabb bármely kapitalista állam választási .rendszerénél, még ha azok dicsekszenek is, hogy náluk a pártok sokasága verseng a szavazatokért. A demokrácia fokát és lényegét nem a pártok versengése, hanem az dönti el, hogy kinek az érdekeit képviselik a jelöltek, kinek a megbízásából tevékenykednek a választott testületekben. A mi jelöltjeink a nép érdekeit képviselik: Mégis, még inkább elő akarjuk mozdítani,'hogy a nép érdekeinek képviseletére mindenkor a legmegfelelőbb személyeket választhassák ki a szavazók. Ezért felvetődött az a gondolat, nem volna-e célszerű választási rendszerünket továbbfejleszteni egyéni választókerületi rendszer, s két vagy több jelölt állításának bevezetésével az országgyűlési választásokon is. Ezt meg kell gondolni — mondotta, majd alkotmányunkról beszélt. Hangsú- lyoflta, hogy alkotmányunkat lő éve fogadták el, azóta 15 év telt el — mondotta —, s hazánk gazdasági rendjében, társadalmi szerkezetében forradalmi változások történtek. Érlelődnek a feltételei' annak is, hogy módosítsuk hazánk alkotmányát," hogy az az alaptörvény erejével szentesítse; szocialista forradalmunk vívmányait a szocializmus teljes felépítéséért és később a kommunizmusra való átmenetért folytatott küzdelmünket.

A Népfront a szocialista demokrácia kibontakoztatásában végzett tevékenységével segítse elő azoknak a> feltételeknek létrejöttét, amelyek elvezetnek bennünket a Magyar Szocialista Népköztársaság megteremtéséhez!