Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-15 / 38. szám

1964. február 15., szombat NÍPCJS4Ö 8 A tervtárgyaló közgyűlések elé A téli hónapokban két fon­tos esemény zajlik le a ter­melőszövetkezetekben. Az egyik a zárszámadás, a másik a tervtárgyalás. A zárszámadá­si közgyűlések megyeszerte be­fejeződtek, mindenki látja, milyen eredménnyel, bajjal járt az 1963-as esztendő, min­den szövetkezeti tag lemérheti munkája eredményességét sa­ját'pénztárcáján is. Néhány nap múlva újabb fontos összejövetelre kerül sor a tsz-ekben. Megkezdődnek a terv tárgy aló közgyűlések, amelyek már előre tekintenek, a jövőbe néznek. Régebben nem egy helyen azt tartottak csak fontosnak, hogy a szövet­kezeti irodában elkészüljön a terv. azt jóváhagyja a járás és azután tessék-lássék módon a tagság is. Ez az út ma már nem járható, hiszen a gazdák viszonya a termelőszövetke­zethez alapjában változott meg. Azok. akik még nemrég közömbösek voltak, most ér­deklődnek, javasolnak, vitat­koznak. tehát beleszólnak a közügyekbe. Tegnap találkoztam a mak­iári Béke Tsz főkönyvelőjé­vel, aki elmondta, mennyire megnőtt a tagok aktivitása ná­luk is. Szavai lényegét így summázhatnám: Mindenkit ér­dekel minden. Tagjainkból nem hiányzik a szorgalom, de azt is tudni akarják, mi történik a gazdaságban, mit csinálnak az irodán. Szajlán az egyik munka­csapatvezető nemrég arról be­szélt, hogy náluk nem rejtik véka alá mondanivalójukat az emberek, mindenki megmond­ja, ami a szívén fekszik. Azt is ami tetszik, azt is ami nem. A termelőszövetkezeti veze­tők bizonyíthatnák legjobban, milyen mélyreható változások mentek és mennek végbe az emberekben, mennyivel ma­sabb ma egy-egy szövetkezet élete, mint volt akár bét év­vel korábban is. Ezt mondta érről az egyik elnök: — Örülök, hogy a tagok ma jóbban beleszólnak a gazdál­kodásba. hogy többet törődnek a kőzügyekkél, mert így erősö­dik a szövetkezeti demokrácia. Igazat adtam neki, bár véle­ményem szerint ez a megfogal­mazás nem élég alapos,. A do­log lényege inkább abban van. hogy azok, akiket érdekéi, mit és hogyan vet a szövetkezet, mennyi hízóállstot visz ex­portra * gazdaság, hogy mi­lyen új gépet vásárol és ezek­kel kapcsolatosan pró, vagy kontra véleményt Is nyilvání­tanak — egyúttal felelősséget magasabb ran­gú ak is elfo­gadták az aján­latunkat — Ezt bizo­nyítani is tud­ja? — kérdezte gyorsan Upitz. A kémügy- ftök vállat Vont. — Az én ké­pesemre küld­ték ide magát Upitz nyug­talanul lzgett- mozgott. Nem gondolta, hogy már idáig fej­lődött a dolog. — Rendben van —mondta a férfi — bizo­nyítékot fogok szolgáltatni. Ha akarja, még ma parancsot kap, hogy induljon vissza. Upitznak eszébe jutott a tegnapi beszél­getés Berlinnel: a főnöke utasí­totta, hogy egy hétre maradjon még Genfben. Könnyűszerrel beleegyezett te­hát a bizonyíték szolgáltatásá­ba. Elváltak. Upitz visszament a szállodájába. A lelke mélyén már kimondta az Igent a gaz- dacsferére. Az ajánlat megtisz­telő, nem sérti a becsületét, hiszen valahol dolgoznia kell a háború után is, amikor már nem kötelezi az esküje. Egy óra múlva csengett szo­bájában a telefon. Berlint kap­csolta a központ. Parancsot ad­tak át neki: azonnal, legké­is vállalnak, aktív részeseivé válnak a gazdálkodásnak. Ez természetesen mélyíti á szövet­kezeti demokráciát is. Az egyik Tisza menti ter­melőszövetkezet zárszámadá­sán az elnök beszámolt arról, hogy az egyik munkacsapat javaslatára új módszert vezet­tek be a kertészetbe. A javas­lat bevált és 250 ezer forint pluszt hozott a gazdaságnak. Máshol vita volt arról, hogy kiszántsák-e a 30 holdas lucer­natáblát? A vezetőség nem tu­dott dönteni, ezért 30 gazda ment ki helyszíni szemlére és közösen állapodtak meg a lu- .cerna sorsa felől. Ezek az esetek azt jelzik, hogy a parasztság passzivitása már jég a múlté. A tagságot érdekli md, hogyan, miért tör­ténik. A közeli tervtárgyaló gyűlések ebben a vonatkozás­ban is rendkívül figyelemre­méltók. Ha a terveket alaposan meg­vitatják, azokkal kapcsolatban mindenki elmondhatja vélemé­nyét, akkor ezt a tervet magu­kénak érák az emberek, és szívesen dolgoznak érte. A tervek ismerete túl ezen azért is fontos, mivel a tagság a terveken keresáül a jövőbe láthat, felmérheti, milyen mun­ka után milyen eredményekre számíthat, milyen kilátások vannak a jövőt illetően. A szövetkezet egész évi ter­véből alakulnak ki azután a brigádok, a munkacsapatok, a családok tervei, amelyek már teljes közelségben, közvetlenül a munka szempontjából érdek­li az embereket. A falut járva gyakran hall neveket az ember, az egyéni gazdálkodás idején kitűnő ker­tészekről, állattenyésztőkről. Elképzelhető-e, hogy ezeknek a gyakorlati munkát jól isme­rő, földet szerető gazdáknak most, amikor mind több gép, vegyszer, műtrágya segíti a ter­melést, nincs javaslatuk, hasz­nos tanácsuk? A vezetőség fel­adata, hogy összegyűjtsön min­den jó kezdeményezést, ésszerű elgondolást és ezeket beépítse a közös tervekbe. így válik a termelőszövetkezeti terv köz üggyé, így lesz benne része mindenkinek. Egyetlen szövet­kezeti vezető sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a tervek önmagukban csak hitvány pa­pírok, amelyeket a dolgozó munkás kezet De vajon milyen tervek meg­valósításáért dolgoznak szíve­sen a szövetkezeti gazdák? Csakis az olyanért, amelyben a saját elképzelésük, vélemé­nyük, szándékuk Is benne van. Ezért lényeges most a terv­tárgyaló közgyűlések előtt hangsúlyozni, hogy a jó terv- készítéshez kevés csak az el­nök, az agronómus, a számsza­ki szakember. A gyakorlat bi­zonyítja, hogy csakis a közös vitában kialakult, a tagsággal alaposan megtárgyalt tervek­nek van igazi súlyuk. Az ilyen tervek megvalósulásában lehet csal? bízni és hinni. Szalay István Nyelvoktatási konferencia, orvosi vándorgyűlés, csillagászati hónap a TIT idei programjában A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat vezetősége a napokban összeállította az 1964. évi országos TlT-rendez- vények programját Az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az esztendőben is több rendez­vényt tartanak vidéki városok­ban. Bizonyára nagy érdeklő­dés kíséri majd májukban a balatoni közegészségügyi na­pokat Siótokon, július első. il­letve második felében pedig a veszprémi és a pécsi nyári sza­badegyetem előadásait Az idén első ízben — a sza­badtéri játékokkal egy időben —- Szegeden is rendez nyári szabadegyetemet a TIT és az IBUSZ. Szeptemberben Balaton- füreden a 8. országos biológus napokon a termelést segítő biológia és a mikrobiológia időszerű kérdéseivel, valamint a humánfiziológiai kutatások legújabb eredményeivel is­merkedhetnek meg az érdeklő­dők. A TIT őszi programjának kiemelkedő eseményei lesznek Keszthelyen á Gaorgikan- napok, Szombathelyen a fal­vak egészségügyi helyzetével foglalkozó orvosi vándorgyű­lés. Hogyan fejlődik tovább Eger? Százmillió forintos kenyérgyár - Megkezdik az új autóbuszmegálló építését — Megoldás előtt a nők foglalkoztatottsága Eger üzemei, intézményei vezetőinek tanácskozása Upitz és Tedder a genfi találkozón sőbb holnap térjen vissza Ber­linbe. Este felhívta újdonsült is­merőse is. — Nos? — kérdezte. — Beleegyezem — felelte Upitz. Ismét találkoztak, s meg­egyezték a részletekben. Upitz azonnal kapott is egy felada­tot, amelyet a jövőbeni mun­ka előkészületéül szántak neki. Utasították, foglalkozzék az Abwher, a Gestapo, a Zipo és a SD keleten működő szervei­nek archívumaival, amelyek egy részét már Németországba szállították, hogy biztonságos, titkos rejtekhelyeken őrizzék őket. — Valahol az ország nyu­gati felén építtesse fel ezeket a titkos rejtekhelyeket — pa­rancsolta az új gazda. — Eb­ben az esetben bármit Is hoz a jövő, az oroszok számára megközelíthetetlenek, hozzá­férhetetlenek lesznek a rend­kívüli értékű iratok. Upitz egyetértett a véle­ménnyel, vállalta a megbíza­tást. Elbúcsúztak egymástól. Miközben kezet ráztak, még ennyit mondott a kémügynök: — Az egészet gyorsan és a legnagyobb rendben kell elvé­geznie. Jusson eszébe: ez a saját érdeke is. Hiszen maga azoknak az egyike lesz, akik a háború után a német titkos- szolgálat hálózatának vezeté­sére hivatottak. — Kiigazította magát: — A volt német titkos- szolgálat hálózatának vezeté­sére. Upitzot kellemetlenül érin­tette az a kiigazítás, de nem adta ki magát: bölcsen hall­gatott Visszatért Berlinbe, s nem vesztegette az időt, hanem azonnal munkához látott. Ki­derült, hogy jelentősen köny- nyebb a feladata, mint gon­dolta. A birodalom legfelsőbb biztonsági hivatala már utasí­tást adott ki, hogy létesítsenek néhány titkos rejtekhelyét az archívumok részére. Ügy lát­szott, hogy az új gazda keze igen messzire elér. Nemhiába ül az ott Genfben. A nehéz és bonyolult mun­kát — amelyet a legnagyobb titoktartással végezték — gyorsan befejezték. De a nagy titoktartás ellenére is vala­hogyrájöttek az ügyre a szov­jet felderítők. Néhány jelből ítélve Upitz úgy látta, hogy az oroszok éppen azon a környé­ken jelentek meg, ahol a ke* létről hozott legfontosabb ira­tokat gyűjtötték össze. (FolytatjukJ Útiköltség9 napidíj, munkabér — semmiért?! H. Tibor, a Selypi Cukor­gyár szerződéses alkalmazott­ja, volt rakodómunkás, de — mert munkaidőben ivott, ré- szegeskedett, s munkáját nem végezte megfelelően — a szerződés lejárta előtt meg­váltak tőle, kezébe adták a munkakönyvét. A vállalat a kétheti felmondás idejére já­ró munkabért nem fizette ki H. Tibor részére, a vállalati egyeztető bizottság sem adott helyet panaszának, így került az ügy végső soron a Terüle­ti Egyeztető Bizottság elé. Jóllehet a vállalat „nagy” jelentőséget tulajdonított a tárgyalás eredményének, (megjelentek a TEB előtt hárman is — a vállalat és a szakszervezet képviselője, va­lamint H. Tibor közvetlen fe­lettese) az egész tárgyalás úgy festett, mint egy siralmas vizsga, ahol a tanár kérdez, a tudatlan diák pedig mélyen hallgat, vagy mindenre azt válaszolja: nem tudom. Tud­tak ezek az emberek min­dent: mennyit ivott, mikor Ivott H. Tibor; csak a leg­szükségesebb dolgokra nem tudtak felvilágosítást adni: mikor kötötték a szerződést H, Tiborral, mikor váltak meg tőle, s milyen bejegyzés került a munkakönyvébe: fel­mondás, fegyelmi elbocsátás, stb. Pedig épp e- kérdésekre adott válaszokból dönthetett volna a TEB: jogos, vagy nem jogos H. Tibor panasza, ki kcll-e, vagy nem fizetni ré­szére a kétheti felmondás idejére járó munkabért! Adott esetben felelőtlensé­get emlegetni nem elég. Mert azon túl többről is szó van — időrablásról, az állam pénzé­nek nem becsüléséről. Egy­szerű számtani r ! bárki meggyőződhetik érve­ink igazáról: a vállalat képvi­selője nem vett magának annyi fáradságot, hogy tájé­kozódjék az ügyről, felkészü­letlensége miatt hiába tárgyalt a TEB, döntés nem született, az erre szánt Idő kárba ve­szett. Tekintsük anyagi olda­láról az esetet: három ember utazott a tárgyalásra, ezért nekik megtérítik az útiköltsé­get, napidíjat fizetnek és munkabért — semmiért! Semmiért? Dehogy is! Elruc­cannak Egerbe, teljesen in­gyen. S lehet, egy pohár bi­kavér mellett történelmün­kön is elmerengnek. (pataky) Hogyan fejlődik tovább Eger? — Milyen lesz a fejlő­dés üteme? — Milyen nehéz­ségek, problémák állnak a vá­ros fejlődése előtt? — mind­megannyi kérdőjel, amelyre méltán vár választ a megye- székhely lakossága, s amelyre választ adni nemcsak a városi tanács az illetékes egymaga, hanem a város vezetői, sőt maguk a „kíváncsiskodók”: a város lakói is. Ezekre a kér­désekre keresett választ, s vá­zolta fel az idei és az elkövet­kezendő évek fejlődését, lehe­tőségeit az a tanácskozás, amely tegnap délelőtt zajlott le Egerben, a városi tanács nagytanács termében. A megbeszélésen, amelyen részt vett Kácsor Jánosné, a városi pártbizottság titkára, a megyei párt-végrehaj tó-bizott­ság tagja, Furucz János, a megyei párt-végrehajtóbizott- ság tagja, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának tit­kára. ott ültek a padsorokban a város üzemednek, intézmé­nyeinek vezetői, hogy meghall, gassák, megvitassák, javasla­taikkal, elképzeléseikkel ki­egészítsék Varga Ferenc vá­rosi tanácselnök bevezető re­ferátumát E referátum kere­tein belül, ha hagy vonalak­ban is, de kirajzolódott egy korszerű városkép, amelybe szerve­sen illeszkedik bele a tra­dicionális múlt, s megfele­lő harmóniát kap a vele párhuzamosan felépülő új. Érdekes, meglepő és örvende­tes tények, adatok hangzottak el ezen a tájékoztatón, amely nem fukarkodott az önbírálat­tal sem, s amely, ha nem is részleteiben, de érintette a vá­ros életének majd minden fontos területét. A nem is távoli jövő tervei között sok olyan létesítmény megtervezése és kivitelezésé­nek megkezdése szerepel, amely alapvetően oldja meg többek között a megyeszék­hely közlekedését, a belváros rendezését, az ipartelepítési program megvalósítását, a nők foglalkoztatásának megoldá­sát Érdemes ezekből néhányat feljegyezni: a napokban került jóváhagyásra egy százmillió forintos beruházással létesí­tendő új kenyérgyár építése. Eldöntött tény, hogy a város déli részén alakúi ki Eger új ipari centruma, ahová számos »üzem települ ki. s kerül kor­szerű körülmények közé. Még ebben az esztendőben megkez­dik hazánk egyik legkorsz'e- rűbb autóbusz-pályaudvarának megépítését és vele szemben, a város belső struktúrájának megfelelően, korszerű bank­irodaház kerül. Ugyancsak en­nek az esztendőnek eseménye, hogy. hozzákezdenek a már ré­gen várt és a város minőségi sportja szempontjából is nagy jelentőségű új, uszoda-kombi­nát létesítéséhez is. Az „ap­róbb” beruházások között sze­repel a háromlépcsős vízrend­szer megvalósítása, valamint a fedémesi gáz bekapcsolásával Eger város gázellátásának biztosítása, előreláthatólag 197Ö-ig, amikor a várost véglegesen rákapcsolják az országos fővezetékre. Szó esett a tanárképző főis­kola bővítésének szükségessé­géről, a város iskolarendszeré­ről, köztisztaságáról, a külön­böző tárcák beruházásainak koordinálásáról, és több más olyan hosszabb-rövidebb ideje vajúdó és égető kérdésről, ame­lyek, ha nem is egyik napról a másikra, dfe rövidébb-hosz- szabb távlaton bedül megoldást nyernek. Nem véletlen, hogy a tájé­koztató jellegű beszámoló szé­les visszhangot váltott ki és a hozzászólások során nemcsak : arra derült fény, hogy még ezeken túl is vannak lehetősé­gek a város szépítésére, gaz­dasági helyzetének tovább ja- ' vitására, de arra is, hogy a nagy tervek nem mentesek a realitástól sem, s a forintok mellett a város lakóinak, az üzemek, in­tézmények dolgozóinak tár­sadalmi összefogása is rej­tett. és szinte kimeríthetet­len tartalékot szolgáltat. Érdemes egy kis csokrot összeállítani a felszólalásokból. Dr. Szántó Imre, a tanárképző főiskola igazgatója például i nemcsak arról beszélt, milyen problémái vannak a tanárkép­zésnek Egerben, de javaslatot tett egy, a marxista történet- i írás alapján megírt egri monog­ráfia elkészítésére, Arról is szólt, hogy a főiskola tudomá­nyos bizottsága például felmé- i réseket végez, hogy különböző tanszékei milyen tudományos segítséget tudnának nyújtani a gyakorlatnak Heves megyé­ben, közelebbről Egerben is. Marosán József, a Heves me­gyei Nyomda Vállalat igazga­tója például arról beszélt, hogy ha lehetőség .nyílik új telep- helv létesítésére, a jövő év vé­gére 380 nő számára tud bizto­sítani munkát a nyomda válla­lat Egerben. Dr. Osváth Gábor, a megyei kórház igazgató fő­orvosa is szólt a nők foglalkoz­tatásáról és elmondotta, hogy az őszre elkészülő új ápolónő- képző iskola 200, lehetőleg érettségizett lányt vár a két­éves tanfolyamra, s ezekből száznak kollégiumi férőhelyet is tudnak biztosítani. A város kereskedelméről szólt többek között Patkó Jó­zsef, a MÉK igazgatója és Móz­esai István, az Állami Aruház igazgatója. A MÉK igazgatója a zöldségellátás problémáit fe­szegette és helyet kért egy köz­ponti modem zöldség- és gyü­mölcsben létesítésére, míg az Állami Áruház igazgatója ar­ról beszélt, hogy a növekvő idegenforgalom is szükséges­sé teszi, hogy a megyeszékhely Immáron, mintegy tíz évvel lemaradt kereskedelmét kor­szerűsítsék, új Állami Áruhá­zát létesítsenek. Szó esett még a város képzőművészetéről, er­ről Király Róbert, szobrászmű­vész beszélt. A lakáshelyzet enyhítéséről, többek között a társasház akciók keretein be­lül — erről Vadász Károly, ae OTP igazgatója szólt. Felszólalt az értekezleten Kácsor Jánosné és Furucz Já­nos'is. A városi pártbizottság titkára arról a nagy és felbe­csülhetetlen értékű szellemi és fizikai tartalékról beszélt, amely Egerben Js rendelkezés­re áll a nagy tervek megvaló­sításához, s külön felhívta a figyelmet arra, hogy váljon közüggyé a lakos­ság társadalmi segítsége útján is a város fejldőése. Furucz János, a szakszerve­zet titkára arra hívta fel a je­lenlévők figyelmét, hogy a munka és ne a kifogáskeresés jellemezze a tevékenységet és, hogy mindenki a maga terüle­tén teremtsen rendet, biztosítsa a város gazdasági életének fel­lendítésén keresztül az egésa népgazdaság helyzetének to­vább javítását. Reggeltől a délutáni órákig nyúlt ez a formájában első ilyen jellegű tanácskozás, ame­lyet a rendelkezések értelmé­ben is, de az igények alapján is most már rendszeres, ne­gyedévenként megismétlődő Ilyen, vagy ehhez hasonló szin­tű megbeszélés követ. Remél­jük, ezek a tanácskozások va­lóban erjesztő kovászai lesz­nek a megyeszékhely, Eger sokaldalú fejlődésének. (gyurkő)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents