Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
0 ‘ KOVÁCS SÁNDOR: A KAVICSOK UTÁN A kő, mit a víz lassú sodra köszörül le, tenyérbe lapuló tükrös gömbölyűre, A kő kövér iszap mélyében elül s már nem kő többé, ha elő is kerül. Ó élet, darabos kő voltam egykor, érdes és villogó, a gyerekkor napja edzett szabad egek alatt, csitítva vertek sújtó sugarak. A sodrás azóta folyton alakít, biztos kézzel ő formálhat így, de ne engedd, hogy fényesen, simán lemerüljek a kavicsok után. KOVÁCS SÁNDOR: Tanyasi gyerek § I § Móra Ferenc / A félénk kis tanyasi gyerek, ki téli reggel piros képpel s szipog \ dacolt jeges hideggel, ANEKDOTÁK HARGITAI ISTVÁN: Búcsú az istenektől Az élet megcsap s kényszerít: Legyek — parancsára — szíves, Hagyjam el bensőm csúcsíves Templomát s félisteneit — Bújjak számoszlopok mögé, S farsangig tartson ki a maszk Az arcomon: az ördögé — így, nem lesz lelkem szentigaz! így, méltóságom csúcsait Bohócsipkám fellelhetem, És szórnak rám is konfettit Anélkül, hogy észreveszem, S közmegbecsülés övezi Sok szorgos, jó hétköznapom — Dolgom az isten fel viszi, S gyermekeim eltarthatom. Bosszúálló félistenek. Hagyjatok hát békét nekem! Hittagadásba vittetek, Megrontottátok életem — Észak Fekete Vizei, Ti kettősen szentelt vizek, Jöjjetek! elrettenteni Az árnyakat — segítsetek! fagyott madarak estek lába elé csörögve s éhes kutyák fogától szemébe gyűlt a könnye. a félénk kis tanyasi gyerek, én voltam... de sok nap elfogyott azóta ........ Si ma kövön ballagok, s hogy ez mind eszembe jut, mosoly borítja arcom el, előttem egy asszony épp pelyhező havat seper Harminc éve halt meg a muzeológus és újságíró szegedi író, íl4űoendú oiLág, MLÜJUifajt Szilágyi Elek: Portré (tosraJZ) pott íróasztala elé, amelyen éppen akkor vezette be egy hatalmas könyvbe a huszonöt éves újság 950-lk előfizetőjét. — Hány éves? Móra elvörösödött: — Huszonhárom. — A szerkesztő jelentőség- teljesen megnyomva a szót. tovább érdeklődött: — Remélem, nem nős? Az újonnan érkezett újdon- §dász mentegetőzve válaszolta: § — Nem, kérem. Most akarok R megnősülni, ha megmaradhat, rnék itt, a Naplónál.., r A kiadó kövéres, piros arca S elborult: § — Hm, hm. Ejnye, ejnye. És § mennyi fizetést kéme ön? § Móra feladta a harcot: § — Nem tudom, kérem. Amit r kezdő újságírónak fizetni szok- r tak. s A lapkiadó rácsapott ax író- S asztalra: § — Mondjuk ötven forint § Rendben van? § A hírlapíró-jeJöüt ejfogadte: § — Rendben van ... § A kiadó megelégedetten r gyújtott rá a szivarra és mo- rsolyogva szólt oda a pénztá- sros-4dsasszanynak: — Szerénke, ex a fiatalem- Sber lesz a Szakács Andor utóddá. Fizessen ld neki száz kotrónál § Most Móra Ferencen volt nr felborulás sara: r — Nem lehet, kérem. Én sorba újságot nem írtam, s nem 5 bizonyos, hogy tudok írni. Ha •; aztán ez efü ki, miből Áresésem én vissza a száz koronát? 3 Azért jobban szeretném, ké- §rem, ha engem csak utólag fl- § zetnének ... f A kiadó fiStolta a szeméről r homlokára azemövegét mert-érdemesnek látta Mórát jobban szemügyre venni: , — De hát miből fog élni egy hónapig, fiatalember? Móra a világ legtermészetesebb hangján válaszolta: — Hoztam magammái egy sajtot, meg marad még vagy öt forintom, ha a lakást kifizetem .. • Í Árpád csontjai Móra Ferenc szegedi múze- umigazgató korában ásatásokat kezdett, de a kiszemelt föld tulajdonosa, egy öreg magyar megmakacsolta magát: — Aki az én földemet össze akarja túrkálni, ötven koronát kell annak fizetnie Móra Ferenc megértőén bólintott: — Megadjuk. Nagy sugdosás támadt erre. Időbe került, míg a gazduram visszaóvakodott: — Beszéltem az anyjukkal. Nem engedhetjük meg száz koronán alul... Móra megdühösödött Keményen kikelt, hogy nem szégyellenék ennyit elkérni, amikor az Árpád sírját keresik ott. Szegény tudomány, biz’ ő most már az ötven koronát sem adja meg. Vette is a kalapját és indult kifelé. — Ne szaladjon már no! — szólt rá a gazda —■ Osztán igazán az Árpád apánk sírja után turkálnak maguk? * Az író-múzeumigazgató megértőén magyarázta: •'ey ivó- íxx i teletes úr felesége. Nem lenne érdemes sietni, mert ez az ötödik már. Éppen féle. — ízük Bálintnak a gyümölcs! — jegyzi meg a tiszte letes úr. — Drágám, kínáld! Tiszteleten asszony nemcsak szilvával kínál, hanem kimegy és szépen ötvözött tálcán diót hoz be. Három diót Mind a három feltörve, ketté. Leteszi a szilva mellé. Ezért a kedves kínálásért még azt is érdemes volt elviselni, ami útközben történt a városban. Mert éppen dél lett mire beértünk a városba Nem érdemes sietni — gondoltam, hadd érjen haza Ibiké is az iskolából. Rosszul számítottam az Idővel, mire az iskola elé értünk, akkor jöttek ki a fiúk. I-átták, hogy a kocsit húzom. Kiröhögtek. — Röhöghették — gondoltam — majd nem teszitek, ha éppen ezen szolgálatért Ibikével sétálgatok. Ahogy a prepák elé értünk az úton, azok meg éppen akkor jötték ki. Tiszteletes úr már jól elöl járt, így még rám is kiáltottak. — Szolgál Alsopus szamara! Iá! Hiába iá-znak! A prepákon veszek legnagyobb elégtételt. Mert hallottam én, hogy ők is majd mind Ibikének akarnának udvarolni. Én aztán azzal már nem is törődtem, hogy mindkét járdán kuncognak a lányok, hogy én kocsit húzok ott az úton. Éppen ti kuncogtok? Azt hiszitek, hogy érdekéi? Egyáltalán nem zavar, hogy mit nyafogtok! Mit, hogy nem izgat közüietek egy sem! Hisz hol álltok ti Ibikéhez? Persze nem tudjátok — kis süketek —, hogy Ibikéhez visszük ezt a néhány boconádit Tiszteletes úr már a kaput nyitotta, amikor én odaértem. Igen ám, de nem fért be a koMire letettem, odaért tiszteletes úr is. Szép dicséretet rettegett Én meg azt reméltem, hátha Ibiké is hallja. Vagy előjön valamelyik bokor mögül, mint egy tündér. Az ét kis tündérként... esd azon. Vállamra vettem a kaptárt, úgy vittem be. Pedig nem könnyű a boconádi-féle méhekkel. De én kettőt is szívesen felvettem volna, mert Ibiké biztos itthon van már: ki tudja, melyik pillanatban néz ki az ablakon? És engem lát. Borzasztó hosszú kertje van tiszteletes úrnak, és annak is a legvégén van a méhes. A harmadikat úgy vittem, hogy félúton beleszédült a fejem De le nem tettem. Még csak az kellene. Elrontani az utolsó pillanatban mindent. Ha megszakadok is, leviszem. És levittem díszpolgór Bementünk a fürdőszobába. Azt mondta a tiszteletes úr: tisztálkodjunk meg a kemény munka végeztével. Azzal a szappannal mostam kezet, amelyikkel Ibiké szokott mosdani. Rajtam maradt az illata. Aztán bementünk az ebédlőbe. Tiszteletes ür bemutatta a feleségét — Bálint fiam! Bemutatom neked a feleségemet feleségem a nagy tiszteletű asszony! Kezet kell neki csókolni, Bólint fiam. És én megtettem. Tiszteletes asszony szilvával kínált a szolgálattételért Egy tányér frissen mosott szilvát hozott Megszámoltam, éppen Móra Ferencet szülővárosa* Kiskunfélegyháza, 1929-ben díszpolgárává választotta, a a Daru utcát, ahol az író született, Móra Ferenc utcának nevezték el. Este, a díszünnep- ségen, Móra Ferenc így emlékezett az eltelt harminc esztendőre. amióta Kiskunfélegyházáról elindult: — Ml történt azóta? Harminc esztendővel ezelőtt elment innen egy foltozó szűcsnek és egy kenyérsütögetőasszonynak a fia, fekete hajú diákgyerek, akinek hátán háza, kebelén kenyere. Ügy ment el innen, mint egy isten madara, anélkül, hogy tudná, hol fog leszállni majd. Harminc év múlva hazajött egy öreg ember. A diákember haja megfehéredett, de folytatja az apja mesterségét — ... tollal hímezi a virágokat, a rozmaringokat és tulipánokat. Az anyám mesterségét is folytatom. Kenyeret sütök a magyar irodalom asztalára. Nincs változás. Ma sincs egyebem, mint a rajtamvaló, ma is isten szegénykéje vagyok... Révész Tizor i Bernard B. Dadlé, kameruni költő verse Szétszórva, csillagok ragyognak, mint a bölcsek szeme... Oly világosan fénylenek as éjben, mint az emberiség JövöJcl Nem félelemmel teli a tekintet, — mi testvérek leszünk... ■ nem gyűlölettel teli a tekintet..". És amikor az égen felvillannak a fények, hogy megvilágítsák az életünkéi s amikor a lombsátrak között az éj dallama felzeng, úgy ringatja el a szendergésünkei — ml testvérek leszünk, egyesülünk a szabadságban, és a csillagok messzi fényiének, mint a bölcsek szeme; és ragyognak, oly fényességűén, mint a mi eljövendő életünk! Fordította: Antalfy látván \ A Szegedi Naplónál- Móra Ferenc a Szegedi Napáiéhoz került. 5 — Tessék közelebb jönni — C nézett föl irataiból szemüve- ígén keresztül a kiadó, ahogy a S fiatalember bemutatkozott rie- íkl. c Móra odalépett a kiadó ko— Igaz, ha mondom. Az öreg magyar tovább kíváncsiskodott: — Osztán éppen az én földembe temetkezett volna Árpád apánk? Móra széttárta a karjait: — Lehet, hogy éppen oda... No. de ne tartsuk fel egymást) Sietős a dolgom. Istennek ajánlom... A tanyasi ember így kérlelte Mórát: — Ne siesssen már, no. Ha igazán az Árpád apánk sírját kutatják, énrajtam ne múljon. Túrják fel a földem, nem kívánok érte semmit. A kutatás ezúttal is eredménytelen maradt Néhány héttel később Móra Ferenchez beállított kocsiderék csonttal, régi fegyverrel a tanyai magyar. Mórát éppen kutatás közben találta. — Ez már csak az Árpád apánké? — kérdezte diadalmasan, Móra megnézte a csontokat, azután így szólt: — Nem az a, barátom, csak egy germán katonáé... — No, de a múzeumba csak kiteszi? Móra elnevette magát — Ki oda; Az öreg tanyai magyar halkan, sunyítva súgott erre Móra Ferenc felé: — Pedig nem sajnáltam volna egy pár köböl búzát megának, ha ezt tette volna ki az Árpád csontjának. A híres író magyarázni kezdte: — No, de ha a tudomány nem ezt mondja — felelte —, márpedig a tudomány: tudomány, nem lehet azzal bolondozni. Az öreg magyar megrázta a fejét: — Nomo, tudjuk mink, hogy nagy hal maguknak az Árpád apánk sírja... Nagy, gazdag embernek kell annak lennie, akinél azt maguk megtalálják ... tíz szem. Most eszem a hatod!-• kát négy szem van még a tá-' nyéron. Igazán nem fontos si-i etni. Sőt, nem is szabad sietni, j mert Ibikét még nem is láttam. • Nem jött még haza, hat őrá-* juk van ma. Nem számít az,j van még négy szilva, fogyaszt-: gátam és az alatt betoppanhat; Ibiké is. i És itt vannak a diók «. Mígj azokat kiszedegeti az ember a; héjukból — idő kell annak.. . Ebéd már nincs. De hisz* száz ebédet is pótolhat Ibiké, ( ha hazajön és elindulunk azon: az úton, amelyiken én máris, sok-sok kedves ösvényét ló-1 tóm, tarkát hím eset és virá-j gost — ahol járunk Ibiké éS' én — mi ketten. Még van két szem szilva,* míg azt eszem, betoppanhat! Ibiké. És aztán ha eddig sem' jön, következnek a diók. Hat1 fél dió. I •— No, Bálint fiam —mondta tiszteletes úr — őrizzen az egek ura tőle minket hogy az' ebédet elmulaszd. Tedd csak be a gyümölcsöt a zsebedbe. Jó lesz az az úton, fiam! Nem, nem, isten őrizzen, hogy itt hagyd. Hisz láttad, milyen szívesen adta a feleségem, a nagytiszteletű asszony! Hogy hagynád itt Bálint fiam! Dehogyi hagyod. Rakd csak szépen a zsebedbe. Hisz méltó a munkás az ő jutalmára. No, igyekezz,1 Bálint fiam, nehogy lekésd az ebédet! Köszönte a szolgálatot és azt kérte: higgyem mint ő, hogy1 megfizet az úr bőkezűen min-( den hasznos szolgálatért. S én elindultam a kocsival hazafelé a kikövezett úton, ott1 ahol a szekerek és alkalomad-i bán a marhák járnak;
