Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
4 NCPÜJSAO 1964. február 9-, vasán»* Félév után a dolgozók középiskolájában Jól emlékszem, micsoda vihart kavart az elmúlt év tavaszán a megyei tanács vb- ülésén beterjesztett javaslat: létre kell hozni Egerben a dolgozók önálló középiskoláját. Sok vélemény hangzott el ebben az ügyben, érvek és érdekek vitáztak csaknem fél napon keresztül, míg határozat lett a tervezetből. Augusztusban megalakult, szeptemberben pedig megkezdje munkáját a megye első, dolgozók középiskolája. ★ Fél esztendő telt. el azóta, nem nagy idő az alapos értékeléshez, de elegendő néhánv tanulság, egy-két lelkesítő avagy figyelmeztető tapasztalat leszűrésére. Az egri dolgozók középiskolája két különböző típusú iskolát egyesít: a gimnáziumot és a közgazdasági technikumot, mindkettőt levelező és esti tagozaton is. Ez az intézet közel másfél ezer hallgatóiával a megye egyi'k legnagyobb középiskolája lett. Már egymagában az iskola léte is nagy eredménynek számít Van végre egy tantestüké, amelynek tagjai minden energiájukat csak a felnőttek iktatására fordíthatják. Igaz, egyelőre csupán kilenc a létszám, s ma még többségben vannak — 35-en — az óraadó tanárok, mégis kilenc pedagógus szive, tehetsége a felnőtt- oktatásé, van idejük és türelmük kutatni a sajátos módszereket, látogatni az üzemeket, sőt még papírra is vetik tanulmányaikat, fejtegetéseiket a felnőttoktatás speciális módszereiről. Ilyen nagy létszámú óraadóval nagyon nehéz dolgozni, gok gondot ad az órák egyeztetése, nem beszélve arról, hogy a kisegítő tanárok nagy többsége nem tud bekapcsolódni az iskola nevelőmunkájába. Séra László, a dolgozók középiskolájának igazgatójel, így fogalmazta meg: — Nagyon fontosnak tartjuk az osztályközösségek kialakítását. Ez elsősorban az osztály- főnökök feladata. Azok a külső tanárok, akik csupán néhány órára jönnek iskolánkhoz, nem tudnak kellő segítséget adni ehhez a munkához. Jó lenne növelni a tantestület létszámát, hiszen közismert, hogy egy-egy fő hivatású pedagógus munkája tíz óraadóéval is felér. ★ Ha a munka hőseinek példájára beszélhetünk a tanulás hőseiről, akkor elsősorban ők azok. akik megkésve töltik diákéveiket és munkájuk mellett és után hajolnak a könyvek. füzetek fölé, gyermekmódra drukkolnak a beszámolókon vagy dolgozatírás idején. Nézzünk néhány számadatot. A levelező tagozat 30 osztályába 1133, míg az esti tagozat nyolc osztályába 262 hallgató jár. Az összkép nagyon szép eredményt mutat, de az esti tagozat kis létszáma elgondolkoztató. Miért ilyen kevés az esti tagozat létszáma? Az okot a beiskolázás módszereinél kell keresni. Egyszerűen arról van szó, hogy az üzemek 20 év körüli fiataljai nem a nagyobb tudást biztosító esti, hanem a lazább levelező tagozatot választják. Nem szeretik az esti tagozatot, mert ott alaposabb munka folyik, sőt felelés is van, s kötelező a heti háromszori megjelenés. Sokat segíthetnének ezen a helyzeten az üzemek, hivatalok vezetői okos, meggyőző szóval, de talán nem lenne indokolatlan egy olyan rendelkezés sem, amely bizonyos korhatárhoz kötné a levelező tagozatra való beiratkozást. Mondjuk 25 évhez. Nehogy egy idő múlva azt kelljen tapasztalnunk, hogy félmunkát végeztünk a levelező oktatással. A felnőttoktatás másik problémája ugyancsak a beiskolázásból ered. Amilyen örvendetes az a tény, hogy több mint 400 munkás tanul Eger. ben a dolgozók középiskoláján, annyira érthetetlen, hogy mindössze öt mezőgazdasági dolgozó iratkozott be. E kis létszám még csak azzal sem magyarázható, hogy mezőgazdasági technikumba járnak Eger és környékének parasztfiataljai, hiszen ebben az évben jelentkezés hiánya miatt nem indult Egerben a mezőgazdasági technikum első osztálya. Nehéz elképzelni az egri szövetkezetek jövőjét iskolázott emberek nélkül! Érdemes arról is szólni, hogy néhány üzemben csupán statisztikai feladatnak tekintik a beiskolázást. Nem azt küldik iskolára, akinek kedve, akarata is van a tanuláshoz, és ez a munkájához szükséges. Gyakori, hogy a jól dolgozókat, a használható embereket egyszerűen lebeszélik az iskoláról, mert a többletszabadság és az esetleges iskolai kiesések úgymond felborítják az üzem munkarendjét. Nem vitás, nagyon is támadható ez az álláspont, hiszen épp az üzem legjobb dolgozóit, a legérdemesebbeket kell iskolára küldeni. Nem kis gondot jelent az iskolának a vidéki hallgatók nagy létszáma. A gimnáziumi tagozaton a hallgatók 15, a technikumiak 50 százaléka vidéki. És nemcsak a környező községekből, hanem Heves és Gyöngyös környékéről is járnak az egri iskolába. (A megyében ugyanis a kihelyezett selypi iskolát kivéve, csak Egerben van közgazdasági technikum.) Bár a tantestület igyekszik összehangolni a különböző érdekeket, de az üzemek nem szívesen engedik el a dolgozóikat munkaidőben, a vidékieknek pedig a vonatok érkezéséhez és indulásához kell alkalmazkodniuk. így is a vidékiek jelentős többsége csak a késő esti. vagy éjszakai órákban ér haza családjához. Egy érdekes szaktanulmányban Barta Sándor helyettes igazgató a sajátos nevelési feladatokról szólva megemlíti, hogy célszerű lenne párhuzamos osztályokon belül a fiatalok és idősebbek külön osztályát létrehozni. Mindez alátámasztandó, elmondja többek között, hogy e két nemzedék életszemlélete, érdeklődése eltérő, s ezért nevelésük sem lehet azonos. Minden így igaz, mégis a jelenlegi körülmények között talán helyesebb lenne előbb létrehozni az egriek és a vidékiek külön osztályát, mert így az egriek nem munkaidőben járnának iskolába, a vidékiek pedig előbb érnének Haza otthonukba. ★ Érdemes megemlíteni az iskola felmérésének egynéhány számadatát, megállapítását is. A dolgozók iskolája egész fiatal. az átlagos életkor 25 év körül van. A 30 éven felüliek arányszáma az esti tagozaton 15. a levelezőn 33 százalék. A 19—22 éveseik az iskola hallgatóinak mintegy felét teszik ki. Figyelemre méltó adat az is, hogy a hallgatók 74 százaléka családos. Ebből következik, hogy a hallgatók túlnyomó része elfoglalt, túlterhelt. A levelezőknek mintegy 15 százaléka tud rendszeresen napi egy-két órát tanulásra fordítani. Az iskola tanulóinak tanulmányi átlaga eddig mégis jónak mondható: a gimnáziumnál 3,7 a közgazdasági technikumnál 3,3. A végső megoldást azonban csak a sajátosan kialakított módszerek, s ennek megfelelő tanmenetek és a külön az esti és külön a levelező hallgatók számára készült tankönyveik jelenthetik. Kívánságról lévén szó: a szemléltetést segíthetné a televízió, a vidéki üzemekkel való jobb kapcsolatot egy autó. de a legfontosabb hogy kevesebb óraadó és több fő hivatású pedagógus szolgálja a felnőttoktatást. Márkusz László Először is köszönettel nyugtázzuk a város lakói nevében múlt vasárnap megjelent „bosz- szúságaink” egyikének eltörlését: a Széchenyi utca—Foglár utca sarkáról eltűnt a földkupac. Lehet, hogy titokban intézkedés történt, mert az Ah kotmány utcában is mintegy varázsütésre, megszűnt a rendszeres autóparkirozós és a zsúfoltság. A Bródy Sándor utcáról... talán ne beszéljünk még, s az autóbuszváró sem megy egvik napról a másikra. Nézzük tovább, mi bosszantja még az egrieket? — Taxi! Taxi! Hát hol lel az ember egy taxit? Most cipeljem ezeket az átkozott bőröndöket a város másik végébe! — Pokoli egy helyzet! Este nyolc óra után teljesen lehetetlen taxit kapni. Fel se veszik a telefont. — Hol vannak a taxik? Hiszen az újság megírta, hogy milyen jól áll Eger, van már Moszkvicstól Volgáig, de ha kell, akkor nem kapunk! Egész nap ez hangzik. Bármilyen választ adjon is az AKÖV, egy bizonyos — csak napközben fordul élő, hogy nyolc—tíz kocsi van a megállóból, este egy, vagy egy se, éjjel meg aranyért sem. De az sem igaz, hogy napszámra a megállóban vannak a kocsik, mert a taxiállomás kötelessége ellátni az igényeket, ezek viszont nem egyforma sűrűn jelentkeznek. S mi lenne, ha egyszer a nagy forgalmú állomáson, éjszaka is állna végre taxi? Minden városiban talál az ember kocsit nappal éjszaka, ha leszáll a vonatról. Itt? Egerben? Még telefont sem, ahonnan valahová beszóljon. Ha egyszer megpróbálná az AKÖV kirendelni néhány személykocsiját az érkező vonatokhoz, megszűnne a bosszúság, és a kereset minden bizonnyal megnőne. Meg kellene próbálni... hátha nekünk van igazunk ...? ★ Az egyszeri szegény vándor- legény nem evett olyan száraz kenyeret, mint az az egri polgár, aki arra szorul, hogy egyéb elfoglaltsága miatt vasárnap reggel vásároljon a Za- lár utcai kenyérboltban. Amikor nagyon hideg volt. e megkérdeztük, hogy miért ilyen kemény, azt mondták: „megfagy szállítás közben”. Jó. Volt aki elhitte. De nem engedett ám ki otthon! Később azt mondták, hogy vasárnap már nem sütnek, tehát csak szikkadt kenyér kapható. Rendben van. Nem sütnek. Kinek nem volt még otthon másnapos kenyere? Ugye hogy nem is volt kemény? Legfeljebb a vágott része száradt be kicsit Van egy sanda gyanúnk: nem gyűjtik össze vasárnapra az összes kimaradt kenyeret azzal, hogy „akinek nincs, /ínnak ez is megfelel?P ★ Valamikor az emberek kőbarlangban laktak. Marta a szemüket a füst, tűrni kellett társaik hangosabb beszédét, lökdösődését. Ma már rivili- zált világban járunk-kelünk. Szeretjük a feketét, szívesen üldögélünk munka után egy kicsit beszélgetve a presszóban — s ekkor zuhanunk vissza a kőbarlangok világába. Egerben csak a neve presszó mindegyiknek, akármelyiket veszem is fontolóra. A Dobó, a „Hatos”, a „Hűtlen asszonyok”, de még a „Tizenötös” is olyan pici, sötét és olyan zsúfolt, hogy ismét szívjuk egymás cigarettájának a füstjét^ érezzük halk szitok közepette a rúgást, amint feláll vagy kinyújtja kezét valaki, hogy leszórja a hamut, egy-egy zsúfoltabb napon a könyökünk is egymást éri. Itt nem használ már a felújítás, tiszta pénzpo- cséklás ezeket folyton renoválni. A városnak szüksége van legalább két szép helyiségre, ahol kulturált körülmények között lehet beszélgetni, vagy a gyerekekkel vasárnap délután egy kis süteményevést rendezni. Erről jut eszünkbe: mi lesz az OTP helyével? Ki kapta meg és épül-e a megígért szép, m o d e r n presszó? ★ És még egy dolog. De e* tényleg nagyon sok embert bosszant. Ha szavazni kéne. talán csak az nem nyújtaná fel a kezét, aki előadás előtt lehúzta a cipőjét, s csak a végén húzza vissza. A moziszünetről beszélünk. Beül az ember, mint a hering, bepréselődik a huszadik sor, vagy a második sor közepére, 6űrű bocsánatkérés közepette a a páholy első, szűk székeit im elfoglalja, aztán belemerül a filmbe. Egyszer csak, mintha elvágták volna, minden megszűnik, kigyullad a lámpa és szünet következik. Egymást törve, taposva, a dohányzók kirohannak az előcsarnokba, de akik úgy a tizedik sor táján ülnek, akár ne is próbálkoznának, mert mire kiérnek, s tóvillantják a gyufát, már alusznak a villanyok, cseng a csengő és hatalmas székrecsegés, ácsorgó és behúzódó emberek feje felett folytatódik a film. A büfébe bemenni? Az kizárt dolog. Aki még vásárolni is tud ennyi idő alatt, az aranyérmet érdemel. Kétszer fordult a teherautó. 1 sofőr nem is állta meg szó léikül: —’stenit neki... Nekem a iónom alja is elég volt — de zért segített a pakolásnál, s icsit lcajánkodó irigységgel egyezte meg a szoba közepén: - Na, magukra már csak a yerek maradt. A többit mind negkapták — készen s nem ogadott el borravalót. Utóvég- •e mégiscsak fiatalok, az élet ltja elején állnak. — Jó éjszakát — vigyorgott issza jelentőségteljesen az altiból és óvatosan húzta maga lián a kilincset, mert vigyázni teli ezekben a modern lakásokéin, a fene egye meg, mindenbe. Ságiné éppen a kamrában natatott. a kolbászt nézegette, nelyiket vigye a lányának, veinek, amikor kinn csapódott i kapu, majd lépések koppon- ak a verandán. — Jó napot, édesanyáml Vera volt. — Hát te? — kerekedett rá láginé szeme a lányra és vala- ni érthetetlen szorongás kez- lett le s fel szaladgálni a torián. ahogy meglátta a, lánya tezében a kis bőröndöt. — Hazajöttem — mondta a ány egykedvűen és letette a yőröndöt a konyhaasztalra, le- xuppant a hokedlire és lerúgja mind a két cipőjét — Haza? — Haza. Mit értetlenkedik? Ságiné lassan, mintha attól félne, hogy egy szeles mozdulattal felébresztene maga körül valakit, leereszkedett az asztal mellé. Nézte a lányát, aki komoran és elszántan méregette harisnyás lábait, aztán elsírta magát, Először csendben, szinte észrevétlen, aztán valósággal felnyüszített benne a fájdalom. GYURKÖ GÉZA: hogy itthon legyek, elmegyek én máshová — kapkodott a cipője után Vera. Ságiné csak ingatta a fejét, s folyt belőle a panasz: — Ügye... Elmennél? Egyszer elmentél azzal a Sándorral, pedig, hogy mondtam én, hogy nem hozzád váló, de elneki elege van. Nem bírja, egyszerűen undorodik az érintésétől, s mindig úgy érzi, hogy bűnös, hogy paráználkodik, ha enged, merthogy mégis úgy illik egy asszonytól a férfinek. Ezt az illemet gyűlölte meg. Az állandó undort. S ezt nem mondhatja el Hogyan is cÁz (itttó kéhzei fardult — Mi baja van, miért bőg itt édesanyám? Hazajöttem és kész. Nem hallott még ilyenről? — feszengett a félig ki jajgatott veszékelés közben Vera. — De hát miért7 — Csak... — De hát még fél éve sincs. hogy... — Elég volt. Meguntam és kész... — Es az a sok szép holmi, a bútor, meg a lakás... Jaj édes én jó istenem, de meg büntettél, jaj, de meg is büntettél engem. Hát nem megmondtam, hogy ne menj hozzá, hát nem megmondtam? S most itt van. De hát miért? Vera töprengeni látszott, hogyan is magyarázza ezt meg, vagy hogy egyáltalán magya- rázza-e, aztán megrántotta a vállát: — Nem szeretem. S nem is tudom megszeretni sohasem. De, ha nem akarja édesanyám, mentél. Most megint elmenni... Hová? A szégyenbe? Már így is micsoda szégyen ez. jaj istenem, micsoda szégyen... Hit összevesztetek? Megvert? — Nem vesztünk össze és nem vert meg ...Ne siránkozzon mar annyit, édesanyám... Nem szeretem és kész. Miért csak akkor nem lehet valakivel együtt élni, ha veri az ember lányát? Nahát... A konyhában egy pillanatra dermedt csend terpeszkedett. A nyitva felejtett ajtó hasa- dékán párnás léptekkel som- fordált be a cirmos, s miután megelégedetten konstatálta, hogy most vele senki sem törődik, nesztelenül besurrant a vaságy alá. Ságiné ölbe ejtett kézzel, még mindig sírva és teljesen tanácstalanul, értetlenül ült Verával szemben. Vera már a legszívesebben visszament volna. Nem Sándorhoz. Ahhoz nem. Abból mondhatná... Fél évig bírta, s most, hogy meglátta a másikat, akiről az anyja lebeszélte, s akin voltaképpen ő maga is bosszút akart állni, azért a bálért, ahol meglátta, hogyan szorongatja Vermes Julist, — egyszerűen el kellett jönnie, menekülnie kellett... — Mert nem adtunk meg neked mindent? Te akartál ehhez a Sándorhoz menni ... Nem mondta apád is, hogy olyan csendes az, hogy a szájában megkel a tészta... De nem, te hozzá akartál menni.. És most itt van ni... S mit mondtak apádnak, mi? Mit mondjunk? — Mit bánom én ... Haav- janak már engem békén. Van bajom elég. Nem azért jöttem haza, hogy itt siránkozzanak nekem... Én akartam sírni édesanyámnak, én — gyűlt fel a fájdalom Verában — én Elválok..J — És az a gyönyörű szép új lakás? Meg a drága bútor, meg az a sok kelengye? Hogy most már feleztek? Gondolkozzál már, édes lányom. Gondolkozzál már, az istenért. Meg hogy nem szereted. Hát majd, megszereted azt a fiút. Dolgos gyerek, ha nem is szép. de rendes ... Te mondtad. Én meg. hogy örültem, hogy megszabadulsz attól a másiktól, attól az istentelentől... De mondtam, hogy ehhez se kell menned, ráérsz még... És mégis! Most már tarts ki, lányom, mert megbüntet a jó isten... — Engem? Engem már megbüntetett, édesanyám — könyökölt az asztalra Vera és nem értette, egyszerűen nem értette, miért kellett neki boldogtalannak lennie. Pedig ketten is kérték ... Pedig dolgos a férje, keres is... Pedig lakás is volt rögtön... Pedig a szekrénybe se fér jóformán semmi, mert annyi van... Hát mindene megvan ... Mindene. Csak a boldogsága nincs. Vagy annak a sofőrnek lenne igaza, akit ott evett a sárga irigység, s még szemtelenül oda is vágta nekik: — Na, magukra is már csak a gyerek maradt... A többit mind megkapták készen... A konyhában csend volt, kibírhatatlan, megmozdíthatatlan és reménytelen csend. Ha valamit tenni lehetne, ha valamit tenni kellett volna, akkor talán most más, most békés lenne ez a némaság. , Az egri mozilátogató így vélekedik: ha szünet, akkor le- \gyen szünet, ha pedig „nincs ! rá keret” akkor inkább ne is jtartsák. Különösen, ha a film ■is jó... (ódám—kiás) Jó mesterek, ügyes tanítványok, ízléses, finom készítmények a cukrászkiállitáson Az Egri Vendéglátóipari Vállalat cukrászműhelyének teg- tnap_ megnyílt kiállításán újfajta, ízléses, és a fogyasztók véleménye szerint — finom sütemények kerültek bemutatásra. i Újszerűsége a kiállításnak, hogy bátran megpróbálkoztak la II. éves tanulók fantáziájával, bevonták őket a készítmények tervezésébe és kivitelezé- Jsébe. önálló elképzelésükre I bízva bocsátották rendelkezésükre az anyagot, s nem csalódtak, a hatvanféle sütemény lés torta mintegy 1200 darabja (már a kiállítás első napján •gyorsan tünedezett a polcokról. , Most már azt kell megvalósítani, hogy a vállalat hasonló 'bátorsággal, keveset, de több- 1 félét állítson elő a gesztenyés, gyümölcsös, marcipános újdonságokból, s valószínűleg lesz (fogyasztó tábor, mint ahogy a ! kiállítási „anyag” sem marad meg.
