Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-08 / 32. szám

1964. február 8., szombat NEPOJ8AQ fl becsületes, szorgos munka meghozta eredményét Ennyit még nem ért a munkaegység Tarnazsadányon Országos dolgokról szólva elmondotta, hogy ma ország­szerte jó hangulatban, eredmé­nyesen dolgozik népünk. A for­radalmi alkotás időszakát él­jük. — Boldog vagyok — hang­súlyozta Úszta Gyula elvtárs, hogy a szajlai nép élharcosa a mi rendszerünknek. — Jó tapasztalataikat adják át másoknak is. A továbbiakban mosolyogva* de komoly szándékkal megje­gyezte, hogy ebben a faluban elenyésző a gyermekszületések száma. — Ha több a forint, nagyolj®» a kenyér, legyen több a gyerek is — mondta a tagság nagy tet­szése közepette. Felszólalása befejezésekép­pen további megértést, meg­elégedést és jó munkát kívánt a szajlai népnek. Úszta Gyula honvédelmi mi­niszterhelyettes felszólalása után Csáki József né tsz-tag el­mondotta, hogy mennyire örül a tagság annak, hogy aZ egy éve megszerzett vándorzászlő ez évben is a szövetkezetben maradt. ígérte, hogy a szajlai asszonyok úgy dolgoznak majd, hogy jövőre se kelljen szégyen­kezniük. Az ünnepi közgyűlés után a járandóságok kifizetésére, kft- 2ös vacsorára került sor. ame­lyet hajnalig tartó táncmulat­ság követett. Sz. í. járási tanács elnöke, majd át­adta Kiss Elek mezőgazdásznak a kiváló termelőszövetkezeti dolgozó jelvényt. Kiss Elek köszönetét mon­dott a kitüntetésért és arra kér­te a tagságot, ugyanolyan ipar- kodásSal Végezze munkáját az idén. mint tette tavaly. Ha a régi szorgalom meglesz, nem marad el a magasabb jövede­lem sem. Nagy érdeklődéssel és tet­széssel hallgatta a szövetkezet tagsága Úszta Gyula elvtárs szavait, aki elöljáróban hang­súlyozta, hogy a szajlai terme­lőszövetkezet sikerei egyben a párt és a kormány helyes poli­tikáját is igazolják. Az élet bebizonyította, hogy a szocia­lista mezőgazdaság útja a pa­rasztság felemelkedését jelenti. Az a tény, hogy most tíz forint­tal többet osztanak Szajlán mint egy évvel korábban, a jó vezetésnek, a szorgalmasan dolgozó, egészségesen gondol­kodó tagságnak köszönhető. A továbbiakban Úszta elv­társ arra buzdította a tagságot, hogy mindig bátran mondja el véleményét arról is, ami tet­szik. arról is, ami nem. — Gondjuk legyen vezetőik­re — hangsúlyozta. — A vezetőknek makulátla- nöknak kell maradniuk és ha valamit rosszul csinálnak, hely­telenül tesznek, azonnal fi­gyelmeztetni kell őket. Ezt a figyelmeztetést pedig Ők kö­szönettel vegyék. Csütörtökön délután zár számadást tartott a szajla Büzakalász Termelőszövetkezet Az ünnepi közgyűlésen a járá: és a község vezetőin kívül rész vett Úszta Gyula altábornagy honvédelmi miniszterhelyettes Heves megye országgyűlés képviselője. A termelőszövetkezet elnöki beszámolójában a szajlai néf szorgalmáról. i parkod ásáró szólott, amelynek eredménye az ötven forintos munkaegy­ségérték, a szövetkezet, a tag­ság gazdagodása. — A mi asszonyaink mé* búcsú napján is dolgoztak — mondta az elnök. — A tavaszi áradás, a kései kitavaszodás után senki sem gondolt arra hogy 1963-ban ötven forintol oszthatunk. Eredményeink Üt ka; az időben végzett szorgal­mas munka. A továbbiakban elmondotta hogy a termelőszövetkezet tisz­ta vagyona ma már meghalad, ja a három és fél milliót 365 ezer forinttal nőtt egy eszten­dő alatt. Az állattenyésztés hozama meghaladja az egy. milliót Több tejet, több húst termeltek mint korábban, de sajnos, a jószógállomány nem emelkedett és a szövetkezet ta- carmánykészdetének jelentős részét eladta. Az eredményes íazdálkodásnak köszönhető, togy az egy dolgozó tagra eső jövedelem az idén meghalad­ja a tizennégyezer forintot ée i családok jövedelme egyetlen ív alatt 2680 forintos emelke- iést mutat. A vezetőség és az ellenőrző >izottság beszámolója után Vrieb János, a járási tanács el- íöke szólalt fel. Elmondotta, íogy Szajla község gazdasági idottságal semmivel sem job- >ak mint a járás többi terme- őszövetkezetéé és ennek eke­iére nincsenek összhangban a tazdasági. illetve termelési Tedmények. — Szajla — mondotta — nőst a járás legjobban gazdál­kodó községe és a szajlai szö- 'etkezettől mások is példát 'ehetnek. A szövetkezet tagjai zívíiket, lelkűket beleadják a nunkába, nem felesleges vi- ákkal. veszekedésekkel tőlük z időt, hanem dolgoznak. — Ennek köszönhetőle a szép redmények. az ötven forintos munkaegység is — mondotta a A zárszámadásokról jelentjük: Úszta Gyula altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a megye országgyűlési képviselőié a szajlai vendégek között Te) tenger a város szélén gomolyát gyártunk. A környé­ken is fogyasztják ugyan áru­inkat, de főleg exportra szál­lítunk, a közel-keleti államok­ba. Azt is meg kell jegyez­nem, hogy több helyen — ahol pedig lehetőség lenne rá — idegenkednek a juhtenyésztés­től, pedig ez jelentékeny jö­vedelmet biztosít a tsz-tagok- nak. A tejtermelés grafikonja Az üzem tervmutatóinak alakulása is azt mutatja, hogy ha lassan is,' de évről évre biztosan fölfelé ível a tejter­melés grafikonja. Múlt évi ter­vüket az 1962-es bázishoz vi­szonyítva 18 százalékkal túl­teljesítették. Ebben az évben pedig újabb 6 százalékos emel­kedés várható. Természetesen az üzem tervteljesítésénél döntő szerep jut a termelő- szövetkezeteknek. Adjanak minél több tejet! Az üzem ka­pacitását illetően nem kell ag­godalmaskodni, mert napi het­venezer liter tej feldolgozásá­ra képes. Laczik János és eddi« felderített > ősember tanyáját Vértesszőllősön tömegű emlőecsont, amelyről a húst kétségkívül az eszközök készítői, vagy használói rág­ták la — és a tűzrakás félneis- [ mérhetetlen nyomai, tüzelő- , anyagmaradványok; kerültek elő. _ , Amint az állaiti csontokból ; dr. Kretzói Miklós paleontoló­gus, a föld- és ásványtani tu- : dományok doktora megállapí­totta, ennek az ősemberi telep­helynek a lakói olyan hajdani állatfajták — pockok, óriáshó- dok, lovak, szarvasok, bölé­nyek, orrszarvúak, stb. — húsá­val táplálkoztak, amelyek ki­zárólag a második eljegesedés! korszak két leghidegebb szaka- ’ sza közti enyhülés Idején, * 1 * * * mintegy 400 000 évvel ezelőtt 1 éltek. 1 A lelet által máris kiváltott 5 hatalmas nemzetközi visszhang- ’ ra való tekintettel elhatároz- j ták, hogy még ez év tavaszén, 1 mielőtt a feltárást, folytatnék, konzultációra hívják meg a « legnagyobb szaktekintélyeket i k — Ezek szerint Nógrád me- s gyére is kiterjed a működési i, körük? z — De még mennyire! Poha.- ros tejet és tejfölt adunk Sal­- gótarjánba, Balassagyarmatra- és, Szécsénybe. — Ügy hallottam, hogy Bu- (. dapestre is... — ... szállítunk! Mégpedig t tekintélyes mennyiséget. Hat­- vanból 'tízezer litert, innen 1 Gyöngyösről csupán négyezret, c Már a meleg, központi f űtéses 1 üzemvezetői irodában ültünk,- amikor eszembe ötlött a kér- 5 dés, amely már korábban is- foglalkoztatott. t Kapnak-e juhtejet? — Napi négyezer litert. He- [ vesen, Hevesvezekényem, Pé­lyen, de ezeken kívül még számtalan helyen, jelentős juh­állománnyal rendelkeznek a tsz-ek. A szezon azonban csu- l pán március második felében , kezdődik. Es úgy gondolom, ’ hogy a tavasz folyamán a juh- i tej-felvásárlást is sikerül öt* . ezer liter fölé emelni. — Mit gyártanak a juhtejből . és hová Szállítják a terméket? —* Túrót, caakaval sajtot és Az emberré fejlődi legősibb fokán állt találták meg Rövid néhány hónap alatt az egész világ érdekeit tudo­mányos szakköreinek figyelmét vonta magára egy kis Komá­rom megyei község, Vértes- szol lős, ahol a magyar szakem­berek páratlan értékű őskori leletet tártak féL A kutatást dr.Vértcs László kandidátus, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos föniun- katársa kezdte meg, miután dr. Pécsi Márton, a Magyar Tu­dományos Akadémia földrajz- tudományi kutatócsoportjának vezetője felhívta a figyelmét arra, hogy a község mésztufa­bányájának falában alighanem őskori maradványok rejtőznek. A feltárás első részleteként ed­dig még csak 2-3 négyzetmé­ternyi darabon szabadították ki az ősi felszínt a rárakódott üledékek alól, de már így is — ! az ősember hagyatékaként — mintegy 700 pattintott kőesz­köz, körülbelül 2 000 szilánk, mint az eszközkészítés „gyár­tási hulladéka” továbbá nagy Ha déli iránytól közelíti ül meg Gyöngyöst, már a várói szélén, a műút jobb óldalán modem üzem vonja magára a; utazó figyelmét Ez a Buda­pest és Vidéke Tejipari Válla­lat gyöngyösi üzemének köz­pontja. Egyébként is mozgalmas itt az élet, de főleg a kora délutá­ni órákban éri el csúcspontjai a forgalom. Fehér tartályko­csik, vagy zörgő kannákkal megrakott teherautók adják egymásnak a „kilincset” ^ sűrű egymásutánban. A tápláló fo­lyadék bugyborékolva ömlik az alagsorban elhelyezett előtá­roló edényekbe. Hely van, bő­ven, mert három darab ötezer literes tartály vár megtöltésre. A fenti csarnokokban bonyo­lítják le a tulajdonképpeni „gyártási” műveletet. Angol automata gépek palackozzák a tejet, óránként 2600 üveggbl. Mellettük törpe palackozó, amelynek karjai kö­zül óránként 600 üveg kakaó ,kerül a fogyasztókhoz. Poharas tejföl, vaj, túró és a tejtermé­kek egyéb fajtái szinte hihetett len mennyiségbal. El sem hinné az ember, hogy csupán ebből az élelmiszer- fajtából mennyit fogyasztunk naponta. Pedig elfogy minden, az utol­só deciig, és Herceg Gábor üzemvezető számadatokkal is igazolja szavait. Csak Gyön­gyös és Hatvan napi fogyasz­tása poharas tejből 4300 liter, kannásból pedig 17 000 liter. — És mennyi tej fut be na­ponta a két üzembe? — 42 000 liter... — Hány községből? — 92 község tartozik a mi körzetünkhöz. Ezek három megye területén, 9 járásban fekszenek. Jászberény és Jász- íényszaru is idetartozik. Ismét autó érkezett. A ko­cssát kísérő emberek fázósan kaszálnak karjaikkal. Hosszú és hideg volt az út. A frissen feltámadt szél belénk kapasz­kodik. Védettebb helyre húzó­dunk, Közben Herceg Gábor üzemvezető a számadatok özö­nét zúdítja. — Egyéb tejtermékeket is bőven gyártunk. Két-három mázsa vágott sajtot és dobo­zosat is, öt-hatszáz dobozzal. — És vajat...? — Azt is, de Pásztón, napi öt-hat mázsát. A tejszínt innen szállítjuk. Felállt. — Én most akkor me­gyek. Üljön nyugodtan, viselje jól magát, és várjon. Értem, — mosolyodéit él isimét Aszker. Stalecker benyitott a szom­széd szobába. — Bertha! — kiáltott be. — A kalapomat és az esernyőmet! 3. Beesteledett Staleckeréknél nem égett a villany. A nyitott ablakban Frau Bertha állt, s a nyakörvénél fogva tartotta a kutyát, amelyet nem sokkal ezelőtt hoztak be a lakásba az óljából. A kandalló felett függő öreg óra zúgni kezdett, s szabályo­san, egymás után tízet ütött. — Most, — suttogta magá­ban Frau Bertha, — Ó minden­ható isten, segíts a férjemnek és barátjának az ő szent ügyükben, ne hagyd őket ma­gukra gondjaikban és cseleke­deteikben! Eltelt még néhány perc. Az­tán valahol, nem messziről, au­tózúgás, majd nyomban utána rövid tülkölés hallatszott. A kutya elugatta magát. — Hallgass, Dick! — simo­gatta meg az asszony a kutya szőrét. — Csendesebben viseld magad. Ne lármázz!... Az autóduda jelzéseit meg­hallotta Aszker és Stalecker is. — Gyorsan, gyorsan, Krause, — suttogta Stalecker. — Sies­sünk. a kocsinak nem szabad megállnia! Stalecker és Aszker kinyi­tották az ajtót, s a kapuhoz siettek. Az út két oldalán vi­rágok nyíltak. Erős, bódíté il­lattal töltötték meg az éjsza­kát. A motor zúgása mindjobban erősödött. Aszker abba az irányba nézett, ahonnan a hang jött. Csakhamar alig észreve­hetően, kirajzolódtak a sötét­ben a teherautó körvonalai. A kocsi már a közelben haladt. Stalecker lehajolt, matatott valamit a virágok között, s elővette onnan a rádióleadót, amelyet már korábban odaké­szítettek. Aztán eltolta a kapu reteszét. Amikor a teherautó a ház elé ért, a sofőr kinyitotta a ka­bin ajtaját. Stalecker és Asz­ker kiszaladt a kerítés mögül, s felugrott a lassan haladó ko­csira. A kabin ajtaját vissza­csukták. A kocsi gyorsabb se­bességre kapcsolt. A város központja környé­kén őrség állt az úton a kocsik előtt. A gépkocsivezető — egé­szen fiatal ember, fekete bőr­kötéssel a bal szemén, — oda­hajolt Aszkenékhoz. — Ha megállítanak, min- annyian a „Gas-Behmer” mun­katársai vagyunk. Homokot vi­szünk. Motorhiba miatt elakad­tunk a folyónál. A menetlevél három személyre szól. A kocsi elhaladt az őrség mellett. A két katona és a ren­dőr közömbösen, unottan né­zett a homokkal alaposan meg­rakott nyolctonnás teherautó után. A teherautó fél óra múlva már Ostburg ellenkező szélén járt. Apró kertecskékked körül­ölelt házak álltak itt. eléggé távol egymástól. Ellőttük a va­súti híd hatalmas oszlopai lát­szottak. — Megjöttünk, — mondta Stalecker és már nyúlt is az ajtó felé. — Látja azt a kétab- lakos házat, ott a fák között, Krause? Amelyiknek le vannak húzva a redőnyei. Az az. — Látom, — bólintott Asz­ker. A teherautó jobbra fordult, s csökkentette a sebességet. Is­mét kinyüt a kabin ajtaja. Sta­• lecker és Aszker gyorsan M- . ugrott. A sofőr gázt adott, s a kocsi elment. ; — Meg se köszöntük neki, — i mondta csendesen Aszker. , — Még találkoznak, ha sdke­. nil. ! Stalecker odament a ház ablakához, s kettőt kopogtatott : a redőnyön, majd kis szünet , után még egyet. Az ablak mö- . gül vísszakopogtak. — Menjünk, — mondta Sta­lecker. Elhagyták a főbejáratot, amelyen jókora lakat lógott, s megkerülték a házat. A hátsó falon Aszker egy másik, ki­sebb ajtót pillantott meg. Sta­lecker meglökte az ajtót, élőre engedte Aszkert, majd bement maga is. Utána ráfordította a zárban a kulcsot. Villanykap­csoló kattant, s világos lett. A szobából az a férfi jött ki, aki­vel Stalecker néhány órával ez­előtt találkozott. A következő pillanatban a férfi hangos üdvözléssel sietett Aszker felé. Stalecker meghök­kent: Schubert, az ostburgi il­legális antifasiszta mozgalom vezetője és Krause, akdt nem ismerhetett, a • szeme láttára borult egymás nyakába. Mind a ketten valami különös, isme­retlen szavakat mondtak, s összecsókolóztak... Oskar Schubert! Kerímov- nak azonnal eszébe jutott a ta­valyi nyár, Szilézia északi vi­dékének erdeje, ö a „Steyr” volánjánál ült, mellette pedig — összekötözött kézzel — a kémiskola vezetője szórta vil­lámló tekinteteit... Aszkert azért küldték erre az útjára, hogy megállapítsa, hol van az iskola és likvidálja a fasiszta kémeknek art a csoportját, amelyet a szovjet hátországban való tevéknységre képeztek ki. Ehhez be kellett volna kerül­nie az iskolába. De nem sike­rült, bár elkövetett mindent amit csak lehetett. Nem ma­radt más hátra: el kellett fog nia az iskola vezetőjét. Az összekötözött kezű isko lafőnököt abba az erdőbe vitt» Aszker, ahol tudomása szerin az egyik koncentrációs tábor ból megszökött fogolycsopor ütött tanyát ideiglenesen. Asz kemak értesítenie kellett őket búvóhelyüket felfedezték, s a: Abwehmél már készülnek a; akcióra, amellyel lecsapnak rá­juk ... Ott, az erdőben talál­kozott először Schüberttel. A kémiskola vezetőjének kihall­gatása révén Aszker rendkívii fontos értesüléshez jutott. Ezé. két haladéktalanul továbbíta­nia kellett volna a szovjet fel­derítő parancsnoksághoz. Asz. kemek azonban semmiféle hír­továbbító eszköz nem állt ren­delkezésére. Mi tévő legyen? Schubert art tanácsolta neki menjen át a frontvonalon, c pedig, ak elvtáreaival együtt, nekilát a kémiskola megsem­misítésének. „Az új adatok bír. tokában — érvelt Schubert — most már remélni lehet, hogy sikeres lesz az akció... Asz­ker később megtudta, hogy Ős- kar Schubert teljesítette adott szavát De arról is hírt kapott, hogy az akció csaknem vala­mennyi részvevője elpusztult... És Schubert — élve és egész­ségesen — most itt áll Aszker előtt. Boldogan mosolyog, s hu­nyorítja nagy. világos szemét. — Igen. — mondta hátra si­mítva erősen őszülő haját — meleg helyzet volt az. Már art hittem otthagyom a fogamat... De egyben vagyok! És, ellené re minden pokolnak, sikerüli megérnem, hogy találkoztunk még ebben az életben. (Folytatjuk) Csütörtökön tartotta szár­számadását a tamazsadányi Egyetértés Tsz. A zárszám­adáson Dorkó József, a me­gyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság, Nagy Károly, a Hevesi Járási Pártbizottság titkára, a járási pártbizottság üdvözletét, jókívánságát tol­mácsolta a tsz vezetőségének, tagságának az 1963-ban vég­zett eredményes munkájukért, Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki egyéb el­foglaltsága miatt nem vehetett részt a zárszámadáson, levél­ben fejezte ki elismerését az eredményes munkáért, s kívánt minden jót a tsz tagságának. A szövetkezet tagsága, veze­tősége 1963. évi munkája jogo­san váltott ki elismerést. A nem valami jó adottságokkal rendelkező termelőszövetkezet — szántóterületének 30 száza­léka szikes, 10 százaléka köny- nyű talaj, közlekedése, útvi­szonyai nem megfelelőek és ehhez jött még a belvíz, az aszály, a fagy és az árvíz — bebizonyította: a becsületes, szorgalmas munka meghozza eredményét, a nagyüzem, a jó vezetés, és a tagság együttes törekvése, akarata legyőz min­den akadályt. Minderről a vezetőség nevé­ben Tóth László, a termelő- szövetkezet elnöke számolt be. Egyetlen adat csak a beszámo­lóból: 30 vagon búzával ter­melt kevesebbet a tervezettnél a tsz, 565 ezer forint bevétel csökkenést okozott a belvíz, az aszály. A tsz tagsága azonban igyekezett pótolni a kiesést: kukorica vetéstervüket 100 holddal növelték, nagyobb gon­dot fordítottak az állattenyész­tésre, takarékoskodtak a mun­kaegységgel és nagyobb mér­tékben alkalmazták az ösztön­ző módszereket. Ez utóbbi nem kis mérték­ben járult hozzá, hogy a gyap­jú, a tojás, a hízott sertés, a hízómarha, a cukorrépa és a kukorica magasabb jövedelmet hozott, mint a tervezett. És ha teljes egészében nem is való­sult meg tervük — 35 forint 58 fillér volt az egy munkaegy­ségre tervezett jövedelem — mégis elégedett a tsz tagsága, hiszen 35 forintot ér egy mun­kaegység a szövetkezetben. Ennyit még nem fizettek egy munkaegységre Tarnazsadány- bcm, sem addig, míg két tsz volt, sem az egyesülés óta. A munkaegységből adódó egy tagra eső jövedelem meghalad, ja a 13 és fél ezer forintot, ■ ha a premizálást, a százalékos részesedést hozzátesszük, az egy tagra eső átlagjövedelem 16 ezer 70 forint. Ez nagyon szép eredmény ebben a tsz- i?en, amely néhány éve még a hevesi járás leggyengébb szö­vetkezetei közé tartozott, — különösen szép, ha azt is fi­gyelembe vesszük, hogy egy év alatt 2 millió 400 ezer forinttal növekedett tiszta vagyona. Elégedett a tsz tagsága, de nem teljes ez az elégedettség. Nem, mert lehetett volna még eredményesebb is az 1963-as gazdasági év. Erről őszintén ég kritikusan szólt a vezetőség beszámolója, és a felszólalók többsége is. A kedvezőtlen időjárás melletti, a nem mindig megfelelő munka, a korszerű gazdálkodási módszerek elha­nyagolása, különösen az év első részében a tagság munkafegyel­me, mind-mind forintok­ba kerültek, a tagság jövedel­mét csökkentették. Jóleső érzés volt tapasztalni a közgyűlésen a tagság és a vezetők harmóniáját, és azt a törekvést, amely a tagság ré­széről is megnyilvánult az egy­séges szövetkezeti paraszti osz­tály kialakulásáért, a munka- erkölcs javulására. Többen hangsúlyozták: elhalóban van a tsz-ben a volt kulák. zsellér, középparaszt megkülönböztetés, a tsz-ben a tagság zömének vé­leménye szerint csak becsüle­tes tsz-tag van, aki szorgalma­san végzi munkáját. De időn- klnt még előfordul személyes­kedés, piszkálódás, annak fél- hánytorgatása, ki mibe szüle­tett bele, ki honnét jött. Csak egyet lehet érteni azokkal, akik azt vallják: ezeket végleg meg kell szüntetni, mert ezek meg­szűnése javít a közszellemen, a még jobb közszellem pedig eredményesebb munkában, ma­gasabb jövedelemben realizá­lódik. Eredményes. gyümölcsöző volt tehát az elmúlt gazdasági év a tamazsadányi Egyetértés Tsz-ben, még akkor is. ha ez a gyümölcs még nagyobb, még érettebb is lehetett volna. És végül örömmel jegyezzük le Urbán András. Vona Jánosné és Gurucz József tsz-tagö.k ne­vét. akiknek tó munkáiét ki­tüntetéssé!. oklevéllel ismerte el a minisztérium. (papp)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents