Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

1964. február 4,, kedd NÉPÚJSÁG Egy termelési tanácskozás tapasztalatai; Ä munkások igénye — a vezetők kötelessége Végül szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a munkaikörül­mények javítása és a szociális normák betartása a vezetők alapvető erikölcsi kötelessége, de ezen túlmenően ez a feladat szorosan összefügg a termelés­sel. Az olajipar már ma is alig- alig tudja biztosítani a szüksé­ges munkáslétszámot. Ez a helyzet az építőiparban is és egy-két év múlva az iparban munkaerőhiány lesz. A gya­korlat. azt mutatja, hogy azt a vállalatot hagyják el a dolgo­zók. ahol rosszak a munkakö­rülmények, ahol azt érzik, hogy nem törődnek velük. Mindezt vegyék figyelembe a vezetők, amikor az új feladatokra ké­szülnek. Ne csak az elmúlt évek gyakorlatát, hanem a jö­vő követelményeit is mérlegel­jék, amikor a velük szemben támasztott igényeket teljesítik. Dr. Fazekas László Adjunk több olajat az or­szágnak és több gázt Eger vá­ros ellátására. Ennek megvaló­sítására az idén jobban és többet kell dolgozni az egri olajkutaknál... — tömören így lehetne összefoglalni Jurato- vics Aladár telepvezető mérnök tervismertető alőadását, ame­lyet a demjéni pártház zsúfo­lásig megtelt nagytermében mondott el. Hogyan válaszoltak, mit mondtak a munkások? — Mi akarjuk és vállaljuk — csendült ki . egyöntetűen a felszólalásokból, ezt állapította meg Furucz János, a Szakszer­vezetek Heves megyei Taná­csának vezető titkára és Barta Alajos, a járási pártbizottság munkatársa is. A munkásokat rendkívül érdekli a termelhető olaj mennyisége, a minőség és az önköltség alakulása. Egy­szerű munkások és művezetők álltak' fel egymás után, szót kértek a termelési tanácskozá­son és javaslatot tettek, hogy miként lehetne megakadá­lyozni az olajbeömlést, mit kell tenni, hogy jobb, alapo­sabb legyen a tank, zökkenő- mentesebb az anyag- és szer­számellátás. A munkások tehát megértet­ték és természetes kötelessé­güknek érzik, . hogy a napi nyolc órát hasznos munkával töltsék, a mostoha munkakö­rülmények között is egész év­ben becsülettel helytállnak. Jogos-e, hogy a munkások na­gyobb igénnyel lépjenek fel vezetőikkel szemben? Igen, fel­tétlenül jogos. Éppen azért, mert az idén több és jobb munkát várnak az olajipar dolgozóitól és ezt ők öntudato­san, lelkesedéssel vállalják is, a helyi és a szolnoki vezetőkre fokozottabb mértékben hárul az a kötelesség, hogy megte­remtsék az eredményseb b munka előfeltételeit, és mara­déktalanul biztosítsák mind­azokat a jogokat és szociális létesítményeket, amelyeket ná­lunk törvények és rendeletek írnak elő. A sajtó nyilvánossága előtt több esetben bíráltuk a Nagy­alföldi Kőolajtermelö Vállalat vezetőit, mert alapvető szo­ciális és munkásellátási prob­lémákat nem oldottak meg, vagy csak az újságcikkek és a felettes hatóság vizsgálata után intézkedtek. I Ä zárszámadásokról ielentiük: dotta, hogy bár ünnepnapnak számít a tsz-ekben a zárszám­adás, mégis, azokkal a problé­mákkal, hiányosságokkal kell foglalkozniuk, amelyek 1963- ban akadályozták az eredmé­nyes munkát ebben a szövetke­zetben. A közös gazdaság az idén az egy tagra jutó jövede­lemben ugyan átlépte a 10 ezer forintot, s 6 forinttal emelkedett a munkaegység ér­téke az előző évihez képest, mégis, sokkal jobb eredménye­ket érhettek volna el, a mun­kaegység értéke 29 forintnál több is lehetett volna 6—8 fo­rinttal, ha a célkitűzéseknek megfelelően, mindenki becsü­letesen elvégezte volna mun­káját. A tsz munkáját ágazatonként értékelve a beszámoló először a növénytermesztéssel foglal­kozott. A rossz munka ered­ményeképpen 20 vagon búza­kiesésük .volt, de kevés ter­mett árpából és problémáik voltak a borsó rendsodrásával, a paradicsomüermesztéssel, a paprikával, a hagymával, a dinnyével, amelyek vesztesé­get okoztak. Azok a növény- féleségek, amelyeket az „anya­gi ösztönző módszerek” helyes alkalmazásával műveltek, jó termést hoztak. Az állattenyésztést taglalva, a beszámoló részletes képet adott arról, mennyi lehetőséget hagytak kihasználatlanul aa ebből eredő jövedelem, további fokozására. Az állattenyésztés így is az összjövedelem 57 szá­zalékát (3 millió 267 ezer fo­rintot) biztosította, s ha ko­molyabb figyelemmel foglal­koznak ezzel a jövedelmi ág­gal, akkor ma jóval 30 forinton félül tudnának osztani egy-egy munkaegységre részesedést. Ezek után a beszámoló kri­tikus hangon mérlegelte a tag­ság és a vezetőség múlt évi munkáját, kapcsolatát. A hi­bák közé sorolta többek között a laz&, munkafegyelmet, a vét­kesek meg nem büntetését, a vezetés tapasztalatlanságát, a rendszertelen munkaegység- előleg osztását, a rossz erőgép­kihasználást, a helytelen pre­mizálási módszert, amelyeken az idén gyökeresen változtatni kell, hogy a szövetkezet gyor­sabb ütemben haladjon azon as úton, amelyen egy évvel ez­előtt elindult. A beszámolót élénk vita, s hozzászólás követte. A tagok elismerően beszéltek álról, hogy a vezetőség felismerte s«u ját hibáját, de azokat a hiá­nyosságokat is. amelyekben a tagság a ludas. Ezeknek isme­retében, ezeknek megszünteté­sével már sokkal eredménye­sebben tudnak majd gazdál­kodni ebben az esztendőben. A közgyűlés a beszámoló és a határozati javaslat elfogadá- sával ért véget. 35 forintot ér egy munkaegység Tarnaőrsön Szitás Elek tsz-elnök számolt be a tamaőrsi Dózsa Tsz zár- számadási közgyűlésén a szö- ’ vetkezet 1963. évi eredményei- ; rol. Az elmúlt esztendő végé­re a szövetkezet közös vagyona 18 és fél millióra növekedett A növénytermelés, az árvíz és az aszály ellenére is több mint egymillió 700 ezer forinttal ho­zott többet a tervezettnél. Az állattenyésztés hozama félmil­lióval haladta meg az előirány­zott összeget. A szövetkezet áruértékesíté­si tervét 115 százalékra telje­sítette, — ez közel tízmillió fo­rint értéket jelent Egy munkaegység értéke 35 forint 30 fillér lett, 3,5 forint­tal magasabb az előző évinél. Az egy tagra jutó átlagos jö­vedelem 3 ezer forinttal nőtt. Az eredmény a termelőszö­vetkezet vezetőségének és tag­ságának munkáját dicséri. Kö­zösen érték el, hogy az előző esztendők 17—19 forintos mun­kaegységed után 1962-ben 32 forintos, tavaly pedig 35 forin­tos lett a munkaegység, három forinttal több a tervezettnél. A zárszámadási gyűlésen a járási pártbizottság képvisele­tében részt vett Barna András elvtárs és tolmácsolta a föld­művelésügyi miniszter elisme­rését. Kosi Istvánná kiváló tsz- tag-kitüntetést kapott, Kökény Imre és Csömör István okleve­let és pénzjutalmat. Dr. Miller Lajos Tamaőrs r Évről évre jobb A munkafegyelem szilárdu- lása a tagok nagyobb fokú részvétele a közös munkába. Lőrinciben is meghozta a* eredményt. Az 1963-as gazda­sági év példázta, hogy jó mun­kával kedvezőtlen időjárás mellett is lehet teljesíteni a Nem nagyhangú követelé­sekből, hanem aggódó figyel­meztetésekből azt is megtud­tuk a termelési tanácskozáson, hogy utazás közben és a komp­resszortelepen a dolgozók testi épségét nap nap után veszély fenyegeti. Meggyőződésünk, hogy az egri olajtelepen a munkavédelmi az egészség- ügyi és szociális követ el mé­ri .veket sürgősen meg kell oldani. A vállalat vezetői részben vitatják a köve­telések jogosságát, más­részt csak a távolabbi jövőben és a telep általános rendezésé­vel kapcsolatosan, a nagyobb beruházások során vélik meg­valósíthatónak. Ezért szüksé­gesnek tartjuk és javasoljuk, bogy a szakszervezetek munka- védelmi felügyelői, vagy egy külön bizottság vizsgálja meg az egri olajtelep dolgozóinak munka- és szociális körülmé­nyeit és megfelelő intézkedések történjenek a jogos igények teljesítésére. Nagyobb fegyelemre, jobb munkaszervezésre lett volna szükség Közgyűlés a kerecsendi Aranykalász Tsz-ben Tegnap délelőtt tartottá meg zárszámadó közgyűlését a ke­recsendi Aranykalász Termelő- szövetkezet tagsága. A közgyű­lésen részt vett Gubán Dezső, az Egri Járási Pártbizottság tit­kára, Horváth István, a megyei pártbizottság munkatársa, va­lamint a járási és községi ta­nács képviselői. Az ünnepien feldíszített mo- zihelyiségben Jakab Károly megnyitója után Miklósi Mi­hály, a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke számolt be a bizottság múlt évi mun­kájáról, az ellenőrzések során tapasztalt jelenségekről, majd Sütő Sándor tsz-elnök ismer­tette a szövetkezet vezetőségé­nek beszámolóját. A beszámoló bevezetőjében a szövetkezet elnöke etalon­ban 3—5 javító bázist hozná­nak létre. A bázisokban — a szakosításnak megfelelően — csupán egy-két géptípus javí­tását végzik szalagszerűen. Egy-egy javító bázisban 200- 250 egy típusú gép kerül össze, s a szakosítás mellett a szere­lőkön' kívül betanított munká­sokat is alkalmazhatnak, nem szólva a fejlettebb techno­lógiáról. A továbbiakban kiemelte az előadó, hogy a szakosítási rend­szer szerint a karbantartásokat minden gépállomás, illetve ja­vítóműhely — a főjavítástól függetlenül — saját körletében végzi. A szervizrészleg külön működik és külön javítják a váratlan meghibásodásokat is. A szakosítást, csak a legfonto­sabb gépekre terjesztik ki. Ez az elgondolás, — mint új mód­szer — jelenleg kísérleti álla­potban van és egyben arra a kérdésre is feleletet adhat: mi lesz majd a gépállomási rend­szer megszűnése után? Az előadást hozzászólások követték. Sz. I. nél szervezettebben, gyorsab­ban és nem utolsósorban ol­csóbban elvégezni. Mint mon­dotta — nálunk általában „egyedi” gépjavítás folyik, amely a mi viszonyaink között már elavult. Most olyan kísér­letek vannak, amelynek lénye­ge a termelőszövetkezetek tel­jes műszaki ellátásának meg­szervezése, a szakosítás beve­zetése. E módszer szerint a termelő- szövetkezetek szerződést köt­nek a gépállomással, illetve a gépjavítóval és így lehetővé válik, hogy a gépjavítók és a termelőszövetkezet tagjainak személyes érdekeit is figyelem­be véve a gépjavítást fejlettebb technológiával, gyorsabban, ol­csóbban és megbízhatóbban végezzék él. E gyakorlat alapján a 10 na­pos karbantartásokat a terme- 1 öszö vetikezebgkben végzik el a gépállomások. í«v a gépek nem esnek ki hosszabb időre a ter­melésből. A főjavításokat az úgynevezett „javító bázisok­ban” végzik. Egy-egy megyé­Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront Heves megyei Bizott­sága, a megyei tanács, az Ag­rártudományi Egyesület és a TIT rendezésében 100-nál több gépészeti és mezőgazdasági szakember jelenlétében tartott nagy érdeklődéssel kísért elő­adást Pintér Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgaz­dasági osztályának munkatár­sa. Az előadáison a megye több politikai és gazdasági vezető­jén kivül megjelent Tamás László, a megyei párt-végre- haj tóbizottság tagja, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. Előadása bevezető részében Pintér Gyula ismertette a gép­javítások jelenlegi három mód­szerét, majd a kísérleti stádiu­mát élő új módszerről, a teljes műszaki ellátásról és a szako­sításról beszélt. Kiemelte, hogy az országban több helyen, — így Békés megyében is — kí­sérletek folynak arra vonatko­zóan, hogyan lehetne a terme­lőszövetkezetek gépeinek javí­tását korszerűen, az eddigiek­Teljes műszaki ellátás -|- szakosítás A mezőgazdasági gépek javításának megszervezése és műszaki ellenőrzése termelési terveket. Erről szá­molt be a Petőfi Tsz közgyű­lésén a tsz elnöke. Szovjet bú­zából 100 holdas átlagban 20,4 mázsát termeltek; a cukorré­pánál 237,9, a kukoricánál 17,1 (májusi morzsolt) mázsás át­lagtermést értek el holdanként. Egy munkaegység értéke 45 fo­rint lett. A szövetkezet sok tag­ja ért el dicséretre méltó ered­ményt egész évi munkája után, jövedelmük meghaladta a 20 ezer forintot. Blahó Jakabné 24 230 forintot kapott. Az eredmények jók, de meg­van a lehetőség ezek növelésé­re. ,A tsz közgyűlésén a munka értékelése során kifejezték kö- szönetüket a gépállomás dol­gozóinak is, akik sokat segítet­tek. Szentgyörgyi János Lőrinci Elégedett emberek Elégedett emberekkel telt meg a horti pártház nagyter­me a „Búzakalász” Tsz zár- számadási közgyűlésén. Az 1963. évi eredményeket Tóth Béla, a tsz elnöke értékelte, majd ismertette a feladatokat, amelyek megoldása már az egyesült Kossuth Tsz-ben vár a tagokra. Elmondta, a Búza­kalász tagsága példát muta­tott arra. hogy bármelyik fia- tál termelőszövetkezet megáll­hat a lábán, ha a tagok mun­kához való viszonya jó és a ve­zetők szívügyüknek tekintik a tsz gyarapodását. A közös erő­feszítés eredménye volt, hogy szövetkezetük évről évre gyá­ra nodott. Beszámolt a közgyűlésnek Csontos Béla, az ellenőrző bi­zottság elnöke is, a termelő­szövetkezetben végzett ellenőr­zések eredményeiről. A tagság elfogadta a vezetőség beszá­molóit. s úev nyilatkoztak: elé­gedettek az sn forjni'-'r munka, ígység-ér+ókkek nr. Czibolya László Hort niök. Az pedig mindössze százötven kilométerre van ide, s nincs olyan épeszű ember, aki ezt a rövid távolságot re­pülőgéppel tenné meg. — No és ha egyenesen Kelet­ről jöttek? — Becker egészen előrehajolt, kezével az asztal szélébe kapaszkodott. — Mi van, ha egyikük épp az a... — Georg Homann? — Igen. Bohlm a szája szélét rágta. — Ez túlságosan nagy sze­rencse lenne. — De miért ne lenne szeren­csénk, ha olyan fáradságos munkával készítettük elő, Standartenführer úr! Gondol­ja meg, mibe került nekünk ez az akció!... — Nagy munka volt, — só­hajtott Bohlm. — Meggyőződéseim, hogy jó úton vagyunk, — folytatta Becker. — Ha pedig helyesek a következtetéseink és egyikük valóban Homann, akkor kizárt dolog, hogy elkerüljék a „Zöl­det”, — Állj! — Bohlm felállt, megkerülte az asztalt, s közvet­lenül Becker mellett állt meg. — Most azonnal kapcsolatba kell lépni a „Zölddel”! • — Már megtörtént — moso­lyodéit el Becker, miközben az órájára nézett — Ma talál­kozunk vele. Ami pedig a töb­bi intézkedést illeti, itt a lista. — Egy papírlapot tett az asz­talra. Amikor Becker visszament a szobájába, Adolf Torp Sturm- führert hívattá. Torp foglalko­zott a bankrablási üggyel. De semmi vigasztalót nem tudott mondani. Az erdő túloldalán nyomuk veszett a tetteseknek. Valószínűleg autó várta őket. (Folytatjuk.) hagyták a táncolást, s óvato­san megérintették az asztal szélét, amely mellett állt. — Mindez rendben van, — szólalt meg Becker —, ha va­lóban ... — Mondja csak, Becker! — Bohlm kiegyenesedett a karos- székben, & várak ozás télj esen nézett beosztottjára. — Ha valóban az a két ka­tona érkezett az ejtőernyővel.., — Maga szerint ebben lehet kételkedni? — Hazudtak, amikor azt mondták, hogy a légvédelmi ütegektől jönnek. Be... talán ez elégséges bizonyíték? Hi­szen a helyűkben és hasonló körülmények között más kato­nák nem ugyanígy cselekedtek volna? Miért ne tételezhet­nénk fel: azt a törekvés dik­tálta válaszukat, hogy megsza­baduljanak a hosszadalmas el­lenőrzéstől, s le ne késsék a vonatot? Utána néztem: azon a napon a környékben elhelye­zett katonai egységektől tíznél is több embert engedtek el sza­badságra. Sorkatonákat és tiszthelyetteseket. Bohlm tanácstalanul vállat­vont Becker folytatta: — Természetesen ellenőriz­zük azokat a katonákat akik tegnap és ma érkeztek Ost- burgba. S csak azért mond­tam el ezeket az aggodalma­imat hogy ne korlátozzuk magunkat ennek a két kato­nának a keresésére... Nem tudom, érti-e, mire gondolok, Standartenführer úr? — Igen, — felelte Bohlm. Majd egy kis szünet után el­gondolkozva, tette hozzá: — Bár ezek semmi szín alatt sem azok, akiket mi várunk.;. — Miért? — Mert akiket mi várunk, azoknak Karlslusteból kell jön­ruháját. Amikor pedig rágyúj­tani készült percekig táncol­tatta kezében a cigarettát. Becker okos és ravasz volt. Nagy élettapasztalattal rendel­kezett. A karrierért, — ahogy ő szerette mondogatni — meg­szenvedett. Egyszerű, „szürke” detektívként kezdte a Krimi, nalpolizeinél, akkor, amikor a nácizmusnak még híre-hamva sem volt. Főnökét, BaUim Standartenführert a kémélhá- rítók mintaképének tartotta, s igyekezett mindenben utánozni őt. — Nos, — mondta neäd Bolhm — jelentsen Becker, de minél élénkebben. — Az ejtőernyőkre gondol, Standartenführer úr? — Azokra, Becker, hát mi másra? Három ejtőernyőt ta­láltak. Gondolja, hogy három embert kell keresnünk? — Egy, vagy két ejtőernyő­vel telhet szállíthattak, — mondta bátortalanul Becker. — De eggyel minden körülmé­nyek között. — Ez elképzelhető. Az őr is azt vallotta: két embert látott az éjjel az erdőben. Bár seníki sem teheti tűzbe a kezét érte, hogy nem hárman jöttek. Egyi­kük elválhatott a másik kettő­től, és más irányba mehetett. Hármat kell keresnünk, Bec­ker! A Sturmbannführer lehaj­totta a fejét, annak jeléül, hogy igazat ad a főnökének, bár a valóságban más volt a véle­ménye. Éjjel földet érni egy ismeretlen erdőben, s még ugyanazon az éjszakán ki is jutni az állomásra — ez túl­ságosan kockázatosnak lát­szott. Ekkora kockázatot alig­ha kíséreltek meg az orosz fel­derítők. Becker ujjai abba­mozást azon a környéken, ahol az ejtőernyőket találták. A nyomozás semmi újabb ered­ményt nem hozott. A nagy­számú kihallgatott között volt az az őr is, aki megállította Langet és Aszkert az állomás­ra menet. De a katona hallga­tott az éjjeli találkozásról, félt, hogy baja lesz belőle. Később azonban bizalmasan elmondta . az egészet barátjának, azzal, hogy senkinek ne szóljon egy szót se róla. Ám a jó barát ép­pen a katonai felderítő szol­gálat besúgója volt, s azonnal jelentette az elhárító tisztinek, akivel kapcsolatban állt. Az őrt letartóztatták. Azt Vallotta: az éjjel megállított két katona közül az egyik em­lítést tett az erdő szélén levő légvédelmi üteg-állásról. Azt állította, hogy onnan jön. Sürgősen kihallgattálaaz üteg­parancsnokot is. Kijelentette: a szóban forgó időben egyetlen katona, vagy tiszt sem hagyta el a lőállásokat. Mindenki a helyén volt, hiszen az éjszaka folyamán lőtte az egység az orosz repülőgépeket, utána pe­dig fegyvertisztogatással és a körlet rendbe hozásával voltak elfoglalva. Bohlm Standartenführer, az Abwehr főnöke — miután mindezt megállapította —, ma­gához hívatta beosztottját, Bru­no Becker Sturmbannführert. Egy nyisriett külsejű férfi lé­pett a szobába. Kiálló, csontos állkapcsa folyton járt, mintha egész idő alatt rágott volna valamit. örökké mozgott Becker keze is, pontosabban csak hosszú, vékony, inkább zongoristához illő ujjai, HoJ simogatta egyik ujját a másik­kal, hol meg idegesen tapogat­ja a kardszíját, vagy az egyen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents