Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-28 / 49. szám

Í964. február 28., péntek NEPOISAO 3 Tanácskozott a megyei pártbizottság (Folytatás az 2. Oldalról.) vagy a vállalat központjához, vagy ahhoz a területi pártbi­zottsághoz tartoztak, ahol munkájukat végezték. ti!. Bíró elvtárs beszámolójá­nak befejező részében ismer­tette azokat a hatalmas felada­tokat, amelyek a megye építő­iparára hárulnak, hiszen —ha a lakosság igényeit nem szá­mítjuk — mintegy 700 millió forint értékű beruházást kell megvalósítani, ebből a megye állami építőipará­nak 435 millió forint érté­kű munkát kell elvégznie, hogy a többi vállalattal együtt biztosíthassák az építési igé­nyek kielégítését. Az előző évi tervhez képest 50 millió forinttal növekszik az építési, szerelési terv, amelyből az állami építőiparra 17 millió, a tanácsi vállalatra 16 millió forint jut, ami száza­lékban kifejezve azt jelenti, hogy az elmúlt évi termelés­hez képest 22 százalékkal nö­vekedett az állami építőipar idei terve. Ennek a megnöve­kedett igénynek akkor tud ele­get tenni a vállalat, ha az ígért gépek megérkeznek, fő­leg, ha a vállalat munkájában lényeges fejlődés következik be. A tanácsi építőipari válla­lati termelése még nagyobb mértékben növekszik az idén — 36 százalékkal —, ennek el­lenére remélhető, hogy a vál­lalat teljesíti tervét, hiszen az elmúlt év utolsó három ne­gyedévében is nemcsak pótol­ni tudták az első negyedévi hárommilliós lemaradásukat, hanem tervüket közel kétmil­lió forinttal túl is teljesítették. Az anyagellátás és szállítás a múlt évben nem volt ked­vező, az idén javulás válható, bár néhány anyagnál most is előfordulnak beszerzési nehéz­ségek. A gépesítés tovább folyik, tíz állami építőipar részére 92 gépet biztosít a minisztérium, bár még nem tudják, hogy a gépek mikor érkeznek meg, ezért hatékony intézkedésekre van szükség a meglevő gép­park jobb kihasználására. összegezve: az építőiparra vonatkozó terveket a meglevő szervezeti felépítéssel, vezetés­sel, az építőipari dolgozók oda­adó munkájával kell megvaló­sítani. csupán ez volt Seifert sikeres­nek titka. Pontosan ez játszódott le a háború elején, amikor a Füh­rer környezetének az volt a legnagyobb gondja, hogy bár­mi áron megszerezze az ame­rikaiak által felfedezett új bambairányító berendezésé­nek tervrajzait. Seifertnek si­került kiszimatolnia. hogy Hitler személyesen érdeklődik a berendezésék iránt. Hallat­lan energia bevetésével, jó né­hány ügynök tönkretételével, fantasztikus pénzmennyiség­gel ugyan, de Seifertnek még­is sikerült megszereznie a hét lakat alatt őrzött tervrajzok fényképeit. S méghozzá Upitz és a többi főnök megkerülésé­vel szerezte meg. Seifert természetesen nem keveset kockáztatott. Alapo­san meggyűlt volna a baja, ha Upitz idejében tudomást sze­rez étről az egész ..különakció- ról”. De Upitz, aki maga is minden idejét és teljes ener­giáját az új katonai műszer dokumentumainak megszer­zésére fordította, nem sejtett semmit. S Seifert az Abwehr biro­dalmi vezetőjének asztalára tette a bombairányító beren­dezés tervrajzait. Ügy intézte a dolgot, hogy Göring és Himmler, s rajtuk keresztül Hitler is minél előbb tudomást- szerezzen a tervrajzokról, s arról, hogy ki szerezte meg. Másnap reggelre megjött a döntés: Upi tznak szolgálati szobát kellett cserélni Seifert- tei. Seifert nemcsak magasabb beosztást, hanem tábornoki rangot is kapott, s hozzá a lo­vagkereszttel tüntették ki. Ez volt Ser>p Seifert. Úpitznak nem tetszett, hogy ellenlábasa Karlslusteba érke- aett. Ügy érezte: vajmi kevés A cél: gyorsabban, jobban, és olcsóbban építkezni. Ehhez az eddigieknél kemé­nyebb és határozottabb veze­tés, előrelátóbb, tervszerűbb, elemzőbb munka szükséges, az építőipar gépesítésének to­vábbi fejlesztése, koncentrál­tabb építkezés, hogy a meg­levő gépi kapacitást az eddi­ginél jobban kihasználhassuk. Figyelembe kell venni, hogy az építőiparban egyidejűleg és valósításának* fő tartaléka ter­mészetesen magában az építő­iparban van, és előrelátó ve­zetéssel. szervezetebb munká­val meg lehet valósítani idei terveinket, feladatainkat — fejezte be beszédét Bíró József elvtárs. A beszámolót követő vitában a megyei pártbizottság több tagja és a meghívottak közül is számosán felszólaltak és ja­vaslatokat terjesztettek elő. Biszku Béla elvtárs felszólalása — A Központi Bizottság mér­legelte, hogy most, a második ötéves terv negyedik esztende­jében lehet-e olyan intézkedé­seket tenni, amelyek az építő­ipar munkáját eredményesen befolyásolják. A pártszerveze­tek egyre sűrűbben jelezték a hibákat és az 1963-as statiszti­kai adatok figyelmeztették az ország vezetőit, hogy az építő­ipar tervét nem teljesítette. Lényegesen nagyobb az igény, mint amit építőiparunk jelen­legi szervezettsége és munka­tempója mellett bir, tehát sür­gősen és sokat kell tennünk, hogy az építőipar munkája ja­vuljon. Biszku élvtárs a létszám és a termelési érték számadatai­nak egymás mellé állításával bizonyította, hogy az állami építőipar termelékenyebb, mint a ktsz és a magánkisipar. De a különböző szektorokkal egyelőre számolnunk kell. Eb­ből következik, hogy szekto­ronként kell meghatározni a feladatokat. A Központ! Bizottság hatá­rozata a távlati tervek meg­oldásra váró feladataira is utal. Például a házgyárak lé­tesítése, a paneles és más kor­szerű építkezési formák meg­teremtése, a korszerű, az igé­nyeknek és anyagi erőforrá­sainknak legjobban megfelelő típustervek kialakítása. De központi intézkedések történ­ték arra is, hogy ne csak a határozatban szereplő felada­tokat oldják meg, hanem min­den hasznos javaslatot vegye­nek figyelembe és segítsék azok megvalósítását. Biszku eJvtárs javasolta, hogy a me­gyei pártbizottság intézkedési terve szektoronként és részle­tesebben határozza meg a fel­adatokat. Ha a megyei és a vállalati vezetők világosan lát­ják a feladatokat, jórészt utót most rögzíthetők azok az in­tézkedések, amelyek hatékony intézkedéseket jelentenek a la­kások és a termelési célokat gyei pártbizottság határozata alapján — sajátos helyzetük figyelembevételével dolgoz­zák ki intézkedési tervüket. A határidőket és a felelősöket pontosan állapítsák meg, mert többé nem tűrhető az a hely­zet. hogy súlyos hibákért se*n párt, sem állami felelősségre vonás nem történt. A megyei és a járási pártbizottság min­den tőle telhető segítséget megad, ezért elvárja és bízik is abban, hogy az 1964-es terv­feladatokat az építőipari dol­gozók eredményesen megold­ják. Csuhaj Ferenc elvtárs javas­latára a megyei pártbizottság megbízta a végrehajtó bizott­ságot. hogy a vitában elhang­zottakat vegyék figyelembe a határozat szövegezésénél« konkrétan szabják meg a fel­adatokat és a határozatot küldjék meg a pártszerveze­teknek. rosszabb a sziakemberellátott- ság, ezen kívántak segíteni, amikor elhatározták, hogy Egerben építőipari techniku­mot létesítenek. Az építők ke­resete nem alacsonyabb az ipa­ri átlagbéreknél, de az ország anyagi teherbíró képessége a közeljövőben nem teszi lehető­vé az építőipari bérek emelé­sét. De a vezetők tegyenek meg mindent, hogy anyaghiány és szervezetlenség ne akadályozza a munkát, és ne csökkentse a keresetet. Megyénk építőipará­ban rossz a koordináció, a terv­ellátottság. A beruházó, a ter­vező és a kivitelező, valamint a generálkivitelező és alvállalko­zók munkájának eredménye­sebb összehangolására megyei koordináló szervet kell létre­hozni. A megyei pártbizottság az építőipari vállalatok pártszer­vezeteit felhívta, hogy a Köz­ponti Bizottság, illetve a me­Személyi változások a megyei pártvezetésben Bíró elvtárs összefoglalója után a megyei pártbizottság személyi kérdéseket tárgyalt Biszku elvtárs ismertette a pártbizottsággal, hogy a Politi­kai Bizottság 1964. január 8-án Putnoki László elvtársat — akinek felelősségét az 1963. augusztus 31-én történt, hár­mas halálos gázolás ügyében megállapította a Politikai Bi­zottság — a megyei első titká­ri funkciójából leváltotta és szigorú pártbüntetősben része­sítette. A Politikai Bizottság határozatát a legutóbbi Köz­ponti Bizottsági ülés jóváhagy­ta. A megyei pártbizottság egyetértett a felsőbb szervek döntésével és visszahívta Put­noki László elvtársat a megyei pártbizottságban és a végre­hajtó bizottságban betöltött tisztségéből. A Politikai Bizottság javas­latára a megyei pártbizottság az MSZMP Heves megyei Bi­zottsága első titkárául egyhan­gúlag Bíró József elvtársat, a megyei pártbizottság volt tit­kárát választotta meg. Ezután Bíró elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titkára javasolta a megyed pártbizott­ságnak, hogy Tamás László elvtársat, a megyei pártbizott­ság mezőgazdasági osztály­vezetőjét mentse fél osztály- vezetői funkciójából és vá­lassza meg a megyei párt- bizottság titkárává; Tóth Sándor elvtársat, a me­gyei pártbizottság párt- és tó­iéval kecsegtet a vele való eszmecsere ebben a városban. Éppen ezért szándékosan ha­logatta a találkozást, abban reménykedve, hogy végül va­lami majd csak közbejön, s akkor nem kerül sor erre az egész kényszerű randevúra. De hiába volt minden: Seifert ki­tartóan sürgette a beszélgetést. Kétszer is rátelefonált Upitz- ra... Miután üdvözölték egymást, Upitz megmagyarázta, miért jött késve. Beszámolt a Gans- Behmer hadianyaggyár felrob­bantásáról, azokról az akciók­ról, amelyeket az Abwehr folytatott az illegális antifa­siszta szervezet és a szovjet felderítők felkutatására és lik­vidáláséra. — Maga bizonyos benne, hogy éppenséggel az orosz fel­derítők munkája volt ez az egész? — kérdezte Seifert. — Igen, bizonyos vagyok. — S az a csoport lenne, amely Karlslusteben műkö­dött? — Igen — állította határo- tan Upitz. Seifert elgondolkodott. — Nos — szólalt meg kis szünet után — azt hiszem, igaza van. — Egy nagyon fontos körül­ményt feltétlenül számításba kell vennünk. Amióta a szov­jet felderítők nyomára buk­kantunk Ostburgban, Karls- lusteból semmiféle életjelt nem adtak magukról ezek az orosz ügynökök. A rádiófigye­lő szolgálat ezelőtt rendszere­sen észlelte egy ismeretlen rá­dióleadó jelzéseit, mely a számításaink szerint valahol Karlsluste környékéről sugár­zott. Ez az adás már nem mű­ködik. Ellenben egy titkos adó rendkívül aktív tevékenységét észleltük... — Ostburgban? — Igen. S 1 ugyanazon a frek­vencián. — Felesleges folytatni. Min­den világos. — Nem, ez fontos. Éppen akkor, miközben készültem, hogy idejövök, véglegesen megbizonyosodtunk, hogy si­került átjátszanunk az oroszo­kat. — Érdekes. — Georg Homarm és Ottó Liss átdobásának akcióját ön ismeri, ugye? — Igen. Annak idején maga tett jelentést nekem erről. — Szóval Ostburgban meg­jelent egy illető, aki Homann vallomásának igazát, az ügy bizonyítékait kutatja. A Gans- Behmer gyár raktárosa jelen­tette ezt. A raktárkezelőt ide­jében és megfelelően kioktat­ták a mi embereink. — Nem fogták el az illetőt? _— A legjobb nyomozóinkat bíztuk meg, hogy kerítsék kéz­re. Ügy gondolom, hogy a letar­tóztatása csak idő kérdése. Kü­lönben a Földalatti antifasiszta mozgalom vezetőjét, az ön ál­tal is jól ismert Oskar Schu­bertét megsemmisítettük. — Schubertét! Nagyszerű, Upitz! — Én is úgy gondolom, hogy valóban jelentős sikert tudha­tunk vele magunkénak. — És kinek sikerült leszá­molnia vele? — Torp Sturmführemek. Na­gyon tehetséges fiatal fickó. — Megjegyezzük a nevét, — Seifert egy darabig hallgatott, majd váratlanul megkérdezte: — A rejtekhely messzi van ide? Upitz elkamorodott. — Nincs nagyon messze — mormogta alig hallhatóan. — Mutassa meg nekem. 4 — Miért? — Upitz felállt, s kesernyésen folytatta: — Vagy már nem bíznak bennem? ... Felállt Seifert is. Néhány másodpercig farkasszemet néztek egymással. — Mit akar vele? — kérdez­te nyers, rekedt hangon Upitz. — Miért van erre szüksége önnek? Seifert elfehéredett. A szeme szikrákat szórt. Ökölbe szorí­totta a kezét, s a szája szélét harapdálta. — Hallgasson ide, Upitz — kezdte, s látszott rajta, hogy igyekszik nyugalmat paran­csolni magára. — Én nagyon jól tudom, hogy maga milyen érzéseket táplál irántam. Illú­zióim ebben a tekintetben nin­csenek. Csak annyit mondhatok: ez az érzés kölcsönös... De most nem erről van szó. Tudni akarta, miért van szükségem az archívumokra. Megmondom: ugyanazért, mint magának. — Seifert elhallgatott, s a követ­kező pillanatban mosoly jelent meg az arcán, úgy folytatta: — Thedder csak az után be­szélt magával, miután én be­leegyeztem. Upitz mélyen bent ülő, apró szemében zavar látszott . — Hol hagyta Theddert? — kérdezte Seifert. Upitz némán állt a tábornok előtt. Csak a válla rándult meg idegesen, egyszer-kétszer. — Itt van most Thedder? — Seifert kijött az asztal mögül. — Beszéljen, a krisztusát ma gának! — Igen. — Jól van. Akkor ő is ve­lünk jön. (Folytatjuk) Széles körű vita az új munkásvédelmi rendelkezésekről áp rilis elsején lépnek hatályba az új rendelkezések Az elmúlt év decemberében a kormány a Szakszervezetek r Országos Tanácsával egyetér­tésben elhatározta, hogy a dol- j gozók egészsége és testi épsége védelmének fokozottabb biz­tosítása céljából módosítja a Munka Törvénykönyvének né- ’ hány rendelkezését. Ennek • nyomán jelent meg az év utoi- j só napjaiban a népköztársaság . Elnöki Tanácsának 1963. évi 1 34. számú törvényerejű rende- ^ lete, valamint az ahhoz kap­csolódó kormányrendelet és ' SZOT-szabályzat. . Ezek a jogszabályok, ame­• lyek április 1-én lépnek ha- ' tályba, több új rendelkezést ' tartalmaznak a munkásvéde­lem fokozására, az üzemi bal­j esetek számának csökkentésé­re A gazdasági vezetésnek ■ például kötelességévé teszik, hogy a baleseteket elsősorban : a jobb munkaszervezés, a biz- ( tonságosabb technológiák meg­honosítása útján előzze meg. • Az ilyen intézkedéseknek csak kiegészítése lehet a különböző védőberendezések, felszerelé­sek, védőeszközök stb. alkal ■ mazása. A vállalat vezetőjénr v • még a jogszabályok rendelke­zésein túlmenően is gondos­( kodnia kell a megfelelő mun­kakörülményekről, viszont a dolgozót, aki figyelmeztetésre sem veszi figyelembe a mun­kásvédelmi rendszabályokat, el kell tiltani a munkától. A dolgozó embert védő rendel­kezések megtartásának ellenőr­zésében pedig a szakszerveze­tek kapnak az eddiginél na­gyobb hatáskört. A törvényerejű rendelet alapján kibocsátandó minisz­teri végrehajtási rendeletek tervezeteit a minisztériumok már elkészítették. Annak a szemléletnek az alapján, hogy a munkásvédelem és a baleset- elhárítás az egész társadalom ügye már a rendelettervezetek elkészítésénél is szoros együtt­működést teremtettek az illeté­kes szakszervezetekkel, néhány napja fjedig megkezdődött a tervezetek még szélesebb körű megvitatása. A tervezőteket megtárgyal­ják az egyes szakszervezetek munkásvédelmi bizottságai, mégpedig esetenként — a helyi Viszonyok figyelembe vételével külön 1 ”’nr> ae me­g ékben is. majd különböző nagyüzemek dolgozói is hozzá­szólnak a tervezetekhez. goztatta Bíró elvtárs —. hogy eddigi eredményeinkre tá­maszkodva hibáinkat kijavít^ va, pártunk Vili. kongresszus sa, a Központi Bizottság út­mutatása alapján mind a me­gye gazdasági fejlesztésében* mind a kulturális, egészség- ügyi, szocialista élet fellendí­tésében, a megyei pártbizott­ság és megyénk szorgalma® dolgozóinál^ odaadó munkáját további sikerek kísérik. A következő évben az ered­ményes munka feltételeiről a marxizmus—leninizmus alko­tó eszméihez való hűségről szólt Bíró elv társ. — Mindaz amit teszünk — mondotta Bíró elvtárs — az emberért, az emberek szebb, boldogabb, kultúráltabb életé­ért tesszük. Továbbra is lénye­ges feladatnak tekintjük az ember jogos problémáival való foglalkozást, kutatjuk, keres­sük és a lehetőségekhez mérten elősegítjük a meglévő problé­mák megoldását. Csakis ilyen elvek és mód­szerek mélyíthetik tovább pár­tunk és a pártonkívüli dolgo­zók között az ellenforradalom óta kialakult őszinte bizalmat, s ez a bizalom marad a jövő­ben is sikereink legfontosabb záloga. Befejezésül Biró elvtárs kér­te a megyei pártbizottság, a megye állami, társadalmi szer­veinek, a megye minden dolgo­zójának támogatását, a párt VIII. kongresszusa által meg­jelölt feladatok eredményes megoldásához. A megyei pártbizottság ülé­se Csuhaj Ferenc elvtárs zár­szavával ért véget, és ezután került sor az új pártszékház felavatására. megszervezeti osztályvezetőjét hívja vissza a végrehajtó bi­zottságból, mentse fel osztály- vezetői funkciójából és a me­gyei pártbizottság apparátu­sában helyezze más beosztás­ba; Iglódi Ferenc elvtársat. a Hatvani Járási Pártbizottság volt titkárát — jelenleg a pártfőiskola hallgatóját — kooptálja a megyei pártbizott­ságba, válassza be a végrehaj­tó bizottsága és bízza meg a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetésével. A megyei pártbizottság az elhangzott javaslatokat egy­hangúlag elfogadta. Bíró elvtárs a maga és a többiek nevében megköszönte a megyei pártbizottság bizal­mát és ígéretet tett, hogy mindannyian méltók lesznek a bizalomra. A továbbiakban emlékezte­tett arra, hogy a megye vezető testületé a mindenkori megyei pártbizottság, különösen az el­lenforradalom óta, az MSZMP helyes politikája alapján me­gyénk valamennyi pártszerve­zetével és állami, társadalmi szervezeteivel karöltve, me­gyénk valamennyi dolgozójára támaszkodva sok nehéz, de egyben szép és nemes, az egész megyénk fejlődését meg­határozó, hazánk, szocialista fejlődését elősegítő feladatokat oldott meg eredménnyel. Azután arról szolt, hogy a munka végzése közben hibák is előfordultak, ezek főleg a munka természetéből, sokszor pedig szubjektív érzésekből, helytelen emberi magatartás­ból fakadtak, amelyeket a jö­vőben igyekszünk kijavítani. — Meggyőződésem — han­ellen küzdeni kell. Mégis, hogy az építkezéseken folyamatosabb, szervezetebb legyen a munka, jobb legyen a munkafegyelem, 18 százaléknál magasabb le­gyen a gépkihasználás, az fő­ként a munka vezet öltön, az építésvezetőkön és a vállalat irányításán múlik. Heves me­gyében az országos átlagnál még hosszú ideig érvényesül a korszerű építkezés és a hagyo­mányos építkezési mód. A korszerű építkezéseket erőtel­jesebb ütemben kell fejleszte­ni. de e kettősséggel még hosz- szabb ideig számolnunk kell. Feladatainkat csak úgy tud­juk elvégezni, ha mindenek­előtt maximálisan felhasznál­juk a belső tartalékokat, S biztosítjuk a tervszerű mun­kákhoz a külső feltételeket is. Az építőipari feladatok meg­szolgáló beruházások gyorsabb és jobb minőségű megvalósí­tására. A beszámolóból és a hozzászólásokból kitűnt, hogy helyileg is javítani lehet a be­ruházó, a tervező és a kivite­lező közötti kapcsolatot, közös akarattal, jobb együttműkö­déssel lerövidíthetik a közbe­eső intézkedéseket, csökkent- hetik a beruházási program el­fogadásától a létesítmény át­adásáig terjedő időt. Helyileg is eredményes in­tézkedéseket lehet tenni, hogy az állami építőiparban bevált és elterjedt korszerű módsze­reket a többi szektor gyorsab­ban átvegye. Biszku elvtárs részletesen szólt az építőipari pártsizerve- zetek munkájának fontosságá­ról. Egyáltalán nem közömbös az építőiparban dolgozó kom­munisták száma, de a párt- munka eredményét nem szabad egyoldalúan, csak statisztikai adatokkal mérni. A pártszerve­zetek ne tagtoborozásra töre­kedjenek, hanem neveljenek párttagokat. A területi pártbi­zottság mozdítsa elő a pártépí­tő munkát, az építőipari párt­szervezetek megerősödését, eh­hez vegyék igénybe a mozgal­mi szervek segítségét, hogy a kommunisták növelhessék poli­tikai befolyásukat az építőipa­ri munkások között. Ezt kell el­érni, akkor javulni fog a mun­kafegyelem, közös erővel kiala­kíthatjuk a szocialista öntuda­tot, a munkások, mérnökök és az irodai dolgozók odaadó munkájával valóra válthatjuk építési feladatainkat. Bíró József elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára vá­laszában elmondotta, hogy az elhangzott javaslatokat a hatá­rozati javaslat kidolgozásánál figyelembe veszik. Ismételten felhívta a figyelmet az építő­ipar belső problémáira és a külső akadályozó tényezőre. A kettőt nem lehet egymástól el­választani, mindkét hibaforrás

Next

/
Thumbnails
Contents